Pesti Napló, 1923. január (74. évfolyam, 1–24. szám)

1923-01-03 / 1. szám

Szerda PESTI NAPLÓ 1 .­­ ••" 3033 január 3. 3 •­­ A fasisztáj" vezetői a kormányzó előtt Map­alax válsághírest­e Griman­s harcot hirdet a szocialistáit ellest .Saját tudósítónktól.) A Nemzeti Sajtótudósító Iroda jelenti: Horthy Miklós kormányzó kedden este fél hat órakor kihallgatáson fogadta a magyar fasiszta (hungarista) tábor elnökségének kirendelt tagjait, Jaczkovics Iván nyugalmazott miniszteri ta­nácsost, ügyvezető elnököt, dr. Csury Jenő minisz­teri tanácsost, dr. Hornyánszky Zoltán és Sármezey Endre kormányfőtanácsos alelnököket és báró Lu­csénszky Zsigmond választmányi tagot. A kihallga­táson, mely közel másfél óra hosszat tartott, a fasiszták programját dr. Hornyánszky Zoltán alelnök fejtette ki. Az előadottakat a kormányzó jóakarattal fogadta és a maga részéről is hangoztatta a nemzeti erők összefogásának szükségességét. Cáfoltáti a vdSsdgr-frehet Amikor gróf Bethlen István néhány hónappal ez­előtt rövid szabadságra ment, távolléte alatt Wolff és Gömbös megindították az úgynevezett fajvédelmi ak­ciót és ezzel kapcsolatban az a hír terjedt el, hogy a miniszterelnök hamarosan kénytelen lesz átengedni helyét a koncentráció vezetőinek. A kombináció alap­talannak bizonyult, amilyen alaptalan az a most el­terjsztett híresztelés is, amely ugyancsak gróf Bet­on vakációzása alatt kelt szárnyra, hogy gróf Bethlen pozíciója megingott. Ez a híresztelés arra tá­maszkodott, hogy a miniszterelnök január másodika helyett már újév napján megérkezett Radványból és kihallgatáson jelent meg a kormányzó előtt. A kor­mánypártban, ahol kedden este csak­ alig néhány kép­viselő volt jelen, egyszerű manővernek minősítették a kormányválságról szóló híreket, hangoztatták, hogy a Bethlen-kormány helyzete szilárd és semmiféle ok nincs arra, hogy a miniszterelnök átadja helyét, vagy akárcsak rekonstruálja is kabinetjét. Január 9-ikén egyébként az egységes pártban értekezlet lesz és itt gróf Bethlen hosszabb politikai nyilatkozatot fog tenni. Érdekes eseménynek ígérkezik S­eipel osztrá­k kancellár budapesti látogatása. Seipel január 6-án érkezik Budapestre, hogy viszonozza a magyar mi­niszterelnök bécsi látogatását. Ez alkalommal a kancellár beható megbeszélést folytat majd a kor­mányelnökkel Ausztria és Magyarország viszonyára vonatkozóan. Mit Ghar Grömmök? A politika újéve minden különösebb esemény nélkül zajlott le, mert az érdeklődéssel várt­ minisz­terelnöki nyilatkozat elmaradt s az ellenzéki párt­vezérek közül is többen távol voltak a fővárostól. Az újévi nyilatkozatok között feltűnt Gömbös Gyuláé, aki a többi között ezeket mondja: — Magyarország hatalmas erőpróbák előtt áll, így mi sem fontosabb, mint a belső erők tömörítése és a magyar faj ellenálló képességének fokozása. Legfőbb feladatnak a konkrét fajvédelmi program megvalósításán kívül azt tartom, hogy letörjük mind­azon keresztények mozgolódását, akik a keresztény egység tömörülésének útjában állanak. Az új esztend­­dőben a keresztény politikának ereje csak nőhet, kü­lönösen akkor, ha a nemzetgyűlésnek keresztény po­litikát valló képviselői a konkrét programpontok megvalósításában egyöntetűen, minden mellékgondo­lat nélkül járnak el. Erre már azért is szükség van, hogy a baloldal, így elsősorban a szociáldemokratá­nak internacionalizmusával szemben erélyesen föllép­hessünk. A szociáldemokraták sem a kommunizmus alatt, sem az utóbbi időben nem vontak le konzekven­ciákat, hanem eredeti céljaikhoz hol nyíltan, hol ti­tokban csökönyösen ragaszkodnak. Értesülésünk szerint a kormánypárt alelnökének ez a nyilatkozata azokkal a beszédekkel van össze­függésben, amelyek a szociáldemokrata párt kon­gresszusának múlt heti ülésén hangzottak el , ame­lyeik a kormánypárt egy részén bizonyos nyugtalan­ságot keltettek. Gömbös nyilatkozatával a szocialista képviselők valószínűen foglalkoznak majd az indem­nitás további vitája során.­ ­­agy Vince­­ képviselőjelölt­ ­ Zalaegerszegről jelentik. A zalaszentgróti kerü­letben újabban Nagy Vince, a Berinkey-kormány belügyminisztere is fellépett, aki már, hír szerint, ki is váltotta az ajánlási íveket. Hét millió koronát küldenek a svédek a Szibériából hazatért magyar hadifoglyoknak (Saját tudósítónktól.) Five O'clock-tea a Hitz-szálloda halljában. Szordinos francia keringő meló­diája hullámzik. A párfőm én finom dohányfüst ve­gyüléscétől felhős levegőben az egyik asztalnál ki­fogástalan eleganciájú, disztingvált úriember­—­ íií­ró és a zseben­­svéd kortmák csörögnek — halk hangon, meleg, megilletődött fátyolos eszemmel a ma­­gyar vagonlakókról beszél. A bárót Freiherr Erik W. Stjernstedtnek hívják, tüzérszázados és a Svéd Vöröss Keresztegyesrület főtitkára. Carl herceg, a ki­rály fivére, a svéd vöröskereszt elnökének megbízá­sából jött. Berlinben és Bécsben már járt, Budapest ez útjának harmadik stációja. — Ellenőrző körút ez, báró írt — kérdjük.­— Dehogy. Csak megbeszéléseim voltak kiküldöt­teinkkel. Hiszen itteni megbízottunk, Asta Nielsson kisasszony olyan e nép, kimerítő riportokban számol be itteni szerveink működéséről és az a tíz ember, akivel az ittlétem két napja óta beszéltem és akik­ Pest nyomorúságának, tehát Nielsson kisasszony működésének legigazibb ismerői, olyan elragadtatás­sal beszélnek róla, hogy itt ellenőrzésről igazán nem le­het szükség. Nielsson kisasszony igazi germán szőke feje ked­vesen elpirul a bóktól. — Azt tudja, ugye, hogy 1920 óta, mióta Pesten működünk, mintegy 100.000 gyermeket kosztoltattunk. ,Van egy napközi otthonunk, amelyben most is 150 gyerek kap napi három étkezést, ruhát, cipőt, na­gyobb összegekkel segélyeztük a debreceni egyetemi hallgatókat is. A pénzt mindehez gyűjtés útján sze­reztük meg, az elmúlt négy év alatt mintegy ötmillió korona,­­természetesen nem magyar, hanem boldog­svéd brusszája) szivárgott át a kezemen Közép-Európába és Oroszországba is. Ez hárommilliárd magyar korona és ezt a hárommilliárdot a svéd nép minden rétege adta össze. Nálunk még a munkásnál is van megértés — és főleg erszény — a jótékony­sághoz. A mai árak nálunk a kétszeresei a béke­áraknak, de két év előtt a kétszáznyolcvanszorosai voltak még. Megélni azonban mindenki megél, mert Indexrendszer gondoskodik arról, hogy föl ne billen­jen a dolgozó ember mérlege. Egy katonatiszt 8—900 koronát keres havonta (szorozz hatszázzal, Olvasó!), egy tanító négy-ötszázat. Nálunk is a lateiner osz­tály érzi a legjobban a háború óta megnehezedett vi­szonyokat. De azért vállalták ők is, a tanítók, a kis­hivatalnokok, a lesoványodott, lerongyolódott szegény kis háborús gyerekeket egy nyárra, két-három évre, többen egy egész életre is. Persze nemcsak a gyer­mekeken segítettünk. Mi nem tudjuk elviselni azt a gondolatot, hogy a jóllakott, kiöltözött kisgyerek ne tudjon szívéből örülni, ha hazagondol lerongyolódott éhes szüleire. — Igen, itt Pesten is mintegy tízmilliót osztot­tunk szét középosztályú, szegények közt, — veti közbe Nielsson kisasszony. — A ruh­aneműek értéke persze nincs benne ebben az összegben, azt megközelítőleg sem tudnánk kiszámítani. — A'bár?­' még a pesti impresszióiról beszél, az emberekről, akik kedvesek, udvariasak, felkeresik, ho­zy kü­szonc-fA mondjanak neki a svéd nemzet jó­ságos részvétéért, a­­kormányzóról, aki ma kihallh­a­táson fogadta és arra kérte, hogy továbbítsa köszö­netét és üdvözletét Carl herceg számára. Aztán az intézményekről számol be, melyeket az elmúlt két nap lázas munkájában végigvizitelt, — különösen a Népszálló nyerte meg tetszését, melyhez hasonlót, úgymond, egész Európában, még Svédországban sem látott. — Egyáltalában nekem az az impresszióm Ma­gyarországról,— mondja — hogy csodálatos lendü­letű lett volna a fejlődésének útja, ha meg nem akasztja a háború. Én meg 1910-ben is jártam itt, hát meg tudom ítélni. Ma megfürödtem a Gellért­fürdő rádiumos fürdőjében, el voltam ragadtatva ettől az épülettől! Csak a vagonlakókat nem tudom elfelejteni. Egy temesvári kúriai bíró, a beteg gye­rekeivel . . . Tudja, ezt csak az érti meg, akinek magának is gyerekei vannak. A Stitz-szálló floo­r clock-teá­ján senki sem érezte olyan közelről, olyan megértő, fájó meghatott szívvel a magyar bánatot, mint a finom, elegáns svéd báró, akinek igazi "legendás svéd koronák csö­rögtek a zsebében. Még­ talán Asta Nielsson kis­asszony, aki sugárzó elégedettséggel mesélte, hogy a napokban vár megint körülbelül hatmillió koronát (magyar koronát) hazulról,­­ a szibériai hadifog­lyokat gyámolító svéd egyesület ugyanis most felosz­lott és a fenmaradt pénzüket szétosztják a hazake­rült, s 6.3 új csúnya drága világ forgatagában pénz­telenül, gyámoltalanul szédülő szegény hadifoglyok fölsegélyezésére. Bátt cipők Very Weil cipőfaáz, Rákóczi út ? ! J az angorai nemzetgyűlés fiefy&s&£ izmed basa eljárását London, január 2. A Reuter-iroda konstantinápolyi jelentése szerint az Angorából érkező hírek az angorai kormány me­rev magatartásáról szólanak. Az angolai nemzetgyű­lés hatórás titkos ülésén foglalkozott a lausannei tárgyalásokkal. A szövetségesek magatartását éles hangon bírálták és határozatot fogadtak el, amely a nemzeti paktumot fentartja. Eddig meg nem erősí­tett jelentés szerint Izmed basát utasították, hogy ragaszkodjék a nemzeti paktum változatlan alakban való fentartásához és azokkal a hatalmakkal, ame­lyek a paktum határozmányainak megfelelni készek, kössön különbékét. Reut­­ej a minisztertanács nevében kijelentette, hogy a kormány Izmed basa magatartását helyesli. London, január 2. (Reuters) A lapok szmirnai jelentése szerint a török hadsereg négy korosztályát mozgósították és további két korosztály behívása küszöbön áll. Berlinben nagyon viharos volt a Szilveszter-éjszaka Berlin, január 2. Berlinben régi hagyomány, hogy hatalmas lárma veri fel Szilveszter éjszakáját. A mostani Szilveszter azonban nagy mértékben felülmúlta elődeit, mert még ritkán volt eset annyi rendzavarásra, utcai tá­madásra, szerencsétlenségre és öngyilkosságra, mint ezúttal. A balesetek sorában, a mentők közlése szerint, egy tűzijáték vezet. A rosszul irányított rakéták a közönség soraiban harminc embert súlyosan meg­sebesítettek. Szintén harmincan vannak, akik egy nagyszabású verekedés során sérültek meg. A város forgalmas utcáin életveszélyes volt a tolongás. A forgalom pillanatokra megrekedt, a járókelők nagy­része pedig az ilyen torlódások alkalmával többé­kevésbé súlyos zúzódásokat szenvedett. A legkomolyabb baleseteket azok a lelkiismeret­len emberek okozták, akik megtöltött revolvereiket jóformán találomra elsütötték és az utcai járókelők közü­l többeken életveszélyes sérüléseket ejtettek. Wil­­mersdorf külvárosában belőttek egy vendéglő abla­kán, de a golyók szerencsére emberéletben nem tet­tek kárt, hanem csak egy üres asztalt roncsoltak össze. Egy másik vendéglőben az uccáról besüvítő revolvergolyó a főpincér arcán ejtett sebet. Charlot­tenburg egyik uccáján revolverlövésekkel életveszé­lyesen megsebesítettek egy nőt.­­ A berlini Szilveszter-éjszakának különös jelleg­zetességet adtak a pontban tizenkét órakor történt öngyilkosságok. Amikor az óra elütötte az éjfélt, egy ismeretlen férfi, aki soká leselkedett a városi vasút sínei előtt, az arra robogó vonat elé dobta magát és szörnyethalt. A Potsdammerstrasse egyik vendéglő­jében éppen az új esztendőt köszöntötték fel a jó­kedvű vendégek, amikor egy asztal mellől felállott valaki és szívenlőtte magát. Az egyik ilyen éjféli ön­gyilkos zsebében papírszeletet találtak ezzel a fel­írással: „Csak nem gondoljátok, hogy végigcsiná­lom az 1923. esztendőt is." Az egyik városrészben Szilveszter éjszakáján szörnyű rablógyilkosság történt. Egy hatvanhat esz­tendős szabómestert, aki igen gazdag és éppen olyan jótékony ember volt, halva találták kifosztott laká­sán. A szabómester nagyon kedvelte az utcai éne­keseket , és gyakran napokon át vendégül látta őket lakásán. A rendőrség azt hiszi, hogy a rablógyilkos­ságot ilyen utcai énekesek követhették el. (II.) 63 millió tojást, 300 vagon zsírt, 50 vagon baromfit hozott forgalomba a főváros (Saját tudósítónktól.) A főváros élelmiszerüzemé­ben most fejezték be az évente szokásos számításo­kat. A statisztikai adatokból kiderül, hogy a főváros 63 millió tojást hozott november végéig forgalomba. Az akciót ötkoronás tojással kezdték és végül tizenöt koronáért adtak egy tojást. A főváros által forga­lomba hozott tojás mindig SO—100 százalékkal olcsóbb volt a piaci árnál. A tojásakciót folyton szűkíteni kellett, mert a főváros csak úgy tudott olcsó tojást a közönség rendelkezésére bocsátani, hogy a tojás­exportból dézsmatojást szedett. Az export lefelé menő tendenciát mutat, tehát a főváros rendelkezésére álló tojásmennyiség is állandóan csökken. Először minden jelentkezőnek négy tojást adtak jegy nélkül, azután bevezették a tojásjegyrendszert, eleinte minden jegyre havonta 1, később 3, legutóbb pedig 2 tojást adtak. A fővárosnak az a terve, hogy az olcsó tojásakciót a jövő esztendőben is folytatni fogja. A városházán remélik, hogy a gazdasági vi­szonyok úgy alakulnak, hogy tojásexportunk újra fejlődni fog s a szegényebb néposztály tojással való ellátását ezen a réven feltétlenül biztosítani lehet. Sokkal nagyobb jelentőségű a zsírakció, amely nyolc hónapig tartott, holott eleinte csak öt, legfel­jebb hat hónapra tervezték. A főváros háromszáz vágón magyar zsírt hozott forgalomba, valamint né­hány vágón amerikai zsírt dobott a piacra. Az ame­rikai zsírra nagyon sokat rá kellett fizetni, ellenben a magyar zsír ára időközben annyira felszökött, hogy a fővárosnak akkora nyeresége volt a régeb­ben beszerzett zsír eladásánál, hogy ezeket a kiadá­sokat fedezni tudta. A zsír ára először ISO korona volt, később 200, 300 és 150 korona. A hatósági zsír mindig legalább száz százalékkal olcsóbb volt, mint a piaci zsír. Piacon a zsír ára 960 koronáig emel­kedett. A főváros mindenkinek negyven deka zsírt adott fejenként és havonta egymillió szelvényt kellett be­váltani. Az egész kiadása félmilliárd korona volt. A jövő esztendőre a zsírakciót tovább fogják folytatni, az eddigi számítások szerint másfélmilliárd korona költséggel fog megindulni a zsírakció. Az olcsó karácsonyi baromfiakció az idén sokkal jobban sikerült, mint tavaly. Ötven vágón baromfit osztottak szét 180 és 320 korona kilónkénti árban. A barom­fiakciót is fenn akarják tartani a hatóságok. Ennek a rengeteg árumennyiségnek szétosztását a Községi Élelmiszerüzem végezte, amelynek igaz­gatója, Reich Samu fáradhatatlanul dolgozott, hogy az üzemben semmi zavar ne legyen, ötvenöt bódéban árusították az olcsó élelmiszereket, valamint tizenöt nagyobb szövetkezettel léptek érintkezésbe, hogy a szétosztást megkönnyítsék. Székrekedés. Krafft-Ebing professzor, az ideg­gyógyítás világhírű kutatója, a FERENC JÓZSEF ke­serűvizet sok esetben kipróbálta s hatásával mindig, meg volt elégedve.

Next