Pesti Napló, 1923. június (74. évfolyam, 122–145. szám)

1923-06-01 / 122. szám

2 Szom­llai PESTI NAPLÓ 1923 június 2. tassák be. Valószínű, hogy a végrehajtó-bizottság tagjai többet kapnak, mint a többi igazgatósági ta­gok, azonban Ercki Károly, aki tudomásom szerint, lemondott a végrehajtó-bizottsági tagságról és Kandó Kálmán kivételével valamennyien tagjai a végre­hajtó-bizottságnak. Azt hallom, hogy ezek az urak önmagukkal szemben éppen nem fukarkodnak, mert a dotáción felül­­i vasútnál kapható összes kedvezményekre, — államvasút­, jegy, déli-vasúti jegy, színházjegyek, autók stb. —is rávetették magukat. Csak összehason­lításul említem még, hogy a felszá­moló­ bizottság tagjai működésük legvégén i­ő­ ötezer koronát kap­tak. Egyébként az igazgatósági és végrehajtóbizott­sági ülések nincsenek egészen híján a humornak.­­A legfontosabb kérdések tárgyalásánál­­ ugyanis az összes igazgatóval, beleértve r. vezérigazgatóhelyet­test is, egyszerűen kitesséked­ik az ülésből, hogy még véletlenül se, legyen szakértő közöttük. Az igazgatót óraszámra kénytelenek kívül vára­kozni, amíg a titkos tanácskozás végetér és őket nagykegyesien újból bebocsátják. Az igazgatók ép ezért dúlnak-fújnak,­­viszont a tisztviselők valósággal kacagnak ezen a komédián. — Már szóbahoztam egyszer azt a politikai és felekezeti alapon történt szolgálati minősítést, ami­kor is régi, vezetőállásban lévő főtisztviselőket sta­tisztikai, és egyéb más segédhivatali szolgálatokra osztották be. Megnyugvással vettem tudomásul, hogy Földes Imre igazgató beosztását, — akire vonatkozó­lag kijelenthetem, hogy nemcsak nem ismerem, de soha nem­­ láttam, — úgy látszik félvén a minisz­térium beavatkozásától, már megváltoztattál, és kü­lön megbízással r. vezérigazgatóhelyettes mellé osz­tották be. Amikor ezt tudomásul veszem, egyúttal sajnálatomat fejezta­ ki, hogy a­ többiek sérelmes be­osztása még m­a is fennáll, úgy látszik azért, mert ezek fegyeln­leg nem tartoznak a­ miniszter alá, tehát nincs, oki annak a garázdálkodásnak, ami velük szemben történt, útját állná. ­ A rákosszentmihályi négyszeres gyilkosság újabb részletei (Saját tudósítónktól.) Az utóbbi idők páratlanul '«Hó szenzáció:, bűnügyévé, dagadt a rákosszentmi­hályi halálvillának az ügye. ' Apagyilkossággal kez­dődött, aminek házi civakodás, szerelem s anyagi érdek volt az oka. Ezután, mint kisebb bűncselek­mény, a zsarolás lépett közbe, az apa gyilkosokat a tettesek egyikének a szeretője­ megzsarolta, majd ké­sőbb a férjgyilkos asszony jelenlétébeen meggyil­kolta a szeretőjét és annak fiát is, s végül magát az öregasszonyt is. És e borzalmas rémségeknek moz­gatója és­­tettese a három gyilkosság elkövetőit, egy igénytelen kis kereskedősegéd volt, aki az első ma­gába szállás után most szinte magánkívül, apatiku­san beszél a vallató rendőrök előtt elvetemült go­noszságairól. A nyomozás legújabb adatai szerint a családírtás a következőképpen folyt le: Az öreg Lachmannt a felesége és a leánya előbb meg akarták mérgezni . Lachmann András pékmester négy évvel ezelőtt jött­ haza Amerikából feleségével és lányával, férje­zett Köves Zló­vncnével és ennek tizenötéves Gyula nevű fiával. Egy év múltán megvették K­ákosszentmi­hályon a János uevű 52. szám alatti villát. A család meglehetős sok dollárt hozott magával, amellyel Kö­ves Lőrincné a zugbörzén spekulálni kezdett. Ez a valutázás szenvedélyévé vált. Itt meglátta őt, Tóth József h huszonnég­yéves, nős kereskedősegéd, aki a­­Molnár nevet jogtalanul, megtévesztésül h­a­sználta, mert büntetett előéletű volt, föltűnt, neki a sok dol­lár- és elhatározta, hogy megismerkedik és összeba­rátkozik az asszonnyal, ami sikerült is neki A családfőnek, az öreg Lachmann Andrásnak nem­ tetszett a valutázás. A családtagok viszont dü­hösek voltak az öregre, aki Iszákos­t völt, s így állan­dó volt a civakodás a családban. Ezek a civakodások annyira elfajultak, hogy Kövesné végül meg akart szabadulni apjától. Először méreggel akarta az öreget láb alól el­tenni s ezért háromszázezer koronát ajánlott Tóth Józsefnek, hogy szerezzen mérget. Tóth József talált is egy medikust, aki hajlandó volt a biztosan ható mérget kiadni. Tóth azonban ennek már csak száz­ötvenezer koronát ajánlott föl és már ezen a gyil­kosságon is százötvenezer koronát akart keresni. A medikus adott is­ striecnin- és veronálkeveréket. A méreg azonban nem­ hatott, a mérget hozó medikust ki sem űzették, sőt újabb adagot kértek tőle, erőseb­bet és gyorsabban előt. Ezt aztán Kövesné és Tóth előbb egy kutyán próbálták de a kísérlet nem járt kellő eredménnyel, miért is elállottak a méreg­től. A feltevés szerint Tóth felbujtására Kövesné el­határozta, hogy revolverrel lövi le az apját. Az öreg Lachmann Andrást a múlt év májusában gyilkolták meg, még­pedig az eddigi adatok szerint a felesége és a leánya közösen. Az öregember halálát golyó általi lövés okozta. Tóth azt mondja, hogy ő csak hallomásból tud erről az esetről. A szomszéd­ Villa egyik lakója, B­odánszkyné ugyan azt vallja, hogy 1922 novemberében még látta az öreg Lács­-J Harmt s így a gyilkosság elkövetésének ideje még nincs tisztázva. Csak annyi bizonyos, hogy az öreg Lachmann meggyilkolását Tóth József arra használta föl, hogy Lachmannét és a leányát állandóan megzsarolja. In­nét kezdve a család dollárjaival már ő rendelkezett a később azoknak egyedüli birtokosa is akart lenni. Ezért előbb szerelmesét és ennek gyermekét, majd rövid másfél hónap múlva a család egyetlen élve maradt, tagját, az öreg Lachmannét gyilkolta meg. A családbr­á is Az újabb gyilkosság 1923 január 20-án történt. Lachm­anné és a leánya között veszekedés támadt­, mert a fiatalasszony jussának kiadását követelte. Ennek a jelenetnek szemtanúja volt Tóth József és Kövesné tizenhatéves Gyula nevű fia is. Az anya és leánya egymásnak estek és verték egymást, egy óvatlan pillanatban Kövesné a másik szobába átsza­ladt és revolverrel tért onnan vissza. Az anyját akarta, lelőni, Tóth azonban kicsavarta kezéből a re­volvert és Kövesnét lőtte le, anyja és fia szemeél­jára. A fiú ki akart szaladni, hogy föllármázza a környéket, Tóth azonban elfogta az ebédlő ajtajában, magához szorította a fejét, a revolver csöl­ét a homlo­kára illesztette és közvetlen közelből rálőtt. A két holttestet aztán Lachmann Andrásné segítségével te­mette el. Az öregasszony kénytelen volt leánya és unoká­ja gyilkos­ának segítségére lenni a holttestek eltemetésé­ben, mert félt, hogy különben őt jelenti föl a férj­gyilkosságért. A gyilkosság után Tóth megzsarolta Lachmannét , azt követelte, hogy a villát írassa rá. Az asszony ezt meg is ígérte. Tóth ezután azt mondta Lachmannénak, hogy megszerzi neki Ameri­kába az útlevelet és készüljön az útra. El is vitte Lachmannét Budapestre, a Hunnia-szállóba, hogy ott várja be elutazásának idejét. Február elején a jános uccai villába költözött,a Kanozsay-házaspá... Február 1-ikén Tóth kihívta Lachmannét Szentmihályra, mert a Kanozsay-házas­pár meg akarta fizetni a bútorok árát. Tóth az öreg­asszony mellé ült az ebédlőben levő sezlonra, s ekkor hátulról egy előre­­elkészített zsineget a nyakába do­bott és azzal megfojtotta. Az eddigi adatok szerint Kanozsay ennek a jelenetnek szemtanúja volt. Tóth azt vallja, hogy Lachm­anné holttestét nem merte már a villa kertjében elásni,­mert ott kertészek dol­goztak. Ezért a holttestet bevitte a fürdőszobába s ott tartotta egy pléhládában május 1-i­kéig. Akkor a ládában kivitte Kispestre és a Rózsa utvű 34. számú ház fáskamrájában elásta. Tóth azt vallja, hogy ismerte a kispesti ház lakóját és ötvenezer ko­rona hallgatási díjat is adott neki. Szerinte ő nem mondta, hogy egy holttestnek az elásásáról volt szó, hanem lopott dolgokról beszélt. A gyanúsítottak bűnössége A gyilkosságok történetét így adta k 16 Tóth József: A vallomását közvetlen tanukkal ellenőrizni nem lehet, h­iszen­ azokat is meggyilkolta, Így csak' tárgyi ' bizonyítékok és közvetett tanúvallomásokról lehet szó, amelyek­ a tényállás tisztázásánál szóbakecsül­hetnek. A Kanozsay-házaspár kihallgatását csak holnap reggel kezdik meg. Kanozsay ellen több terhelő adat áll rendelkezésre. Be van bizonyítva róla, hogy oft­irabhanlisítást követett el a villaeladások során, amennyiben az adásvételi szerződésre a­ társa által meggyilkolt Lachmann András nevét ő hamisította rá, ezenkívül, sok pénzt, kapott Tóthtól. Súlyos gyanúok ellene az is, hogy Lachm­anné holtteste há­rom hétig az ő lakásában feküdt. A nyomozóköze­geknek az gyanújuk, hogy Kanozsay a gyilkosság­ban is részes. Az ügyben le­ van még tartóztatva Tóth felesége is. Az ő szerepe nincs teljesen tisztázva. Annyi min­denesetre kiderült már róla, hogy Tóth né akarta el­adni az áldozatok ékszereit, őrizetben van még Kano­zsay felesége is. Házkutatás Tóth József lakásán Ma délután .Tóth József lakásán Kőris ucca 10. szám alatt újabb házkutatást tartottak s a szekrényé­ben ráakadtak egy eldugott revolverre és egy véres zsebkendőre is. Tóth József azt vallotta, hogy azt a revolvert, amellyel a családot kiirtotta, a gyilkossá­gok elkövetése után bedobta a Dunába, hogy bűnjel ne maradjon hátra. A Szegi-család szerepe A nyomozóhatóság előtt gyanúsnak tűnt fel, hogy Tóth József,a meggyilkolt Lachm­anné h­olttestét Kis­pestre vitte a Rózsa utca 34. számú házba, ahol öz­vegy Szegi Antalné fáskamrájába rejtette el. Rögtön előállították Szegi Mária 36 éves varrónőt és Sándor, József és Lajos nevű 25—18 éves öccseit, akiket mind­járt délután ki is hallgattak. Szembesítés után Szegi Mária töredelmes vallomást tett. Elmondotta, hogy Tóth ötvenezer koronát, adott neki azzal, hogy ne kér­dezzen semmit és hagyja a fáskamrájába elásni a pléhládát. A leány nem gondolt semmi rosszat, a pénzért hozzá is járult éhez, de nem tud­t­a, hogy milyen borzalmas dologhoz adta beleegyezését Há­rom testvére nem tud az ügyről semmit. A Szegi­család egyelőre a központi nyomozóhivatalnál marad. Ahol a bádogdobozok készültek Megállapították már azt is, hogy a holttes­tek elföldeléséhez felhasznált pléhdobozokat Tóth József Czir Gusztávné, József utcában­ lévő bádogosműhelyében rendelte meg. A műhelynek Koprics Miklós a vezetője és elmondotta, hogy 1922 decemberében rendelt nála Tóth egy bádogládát. Maga választotta ki az anyagot, tizenkettes bádogle­mezt. Azt mondotta, hogy zsír szállításra kell és kü­lön kikötötte, hogy a bádogdoboz teteje uz­én hozzásimuljon a dobozra. A bádogdobozt ő maga vitte el, majd két-három hét múlva visszajött és egy külön fedelet rendelt meg. Februárban pedig újból eljött és újabb pléhládát rendelt, most már azonban kisebbet, mint az előbbi. Azt mondta, azért kell neki kisebb bádogdoboz, mert az előbbiben nehéz volt­ a zsírszállítás. A cég semmi gyanúsat nem látott ebben a dologban Tóth József szökése és 3 milliós követelése Külön tisztázásra szólnl Tóth József szökésének a története. Ugyanis, amikor Tóth Józsefet először elfogták a helybeli csendőrök, megbilincselték ugyan, de mégis sikerült elszöknie. Akkor Rákoscsabára ke­rült és Böhm Imre rákoscsabai Vécsei utca 15. szám alatti lakásnál jelent meg és kérte, hogy reszelje le a bilincseit. Böhm Imrének a szerepe gyanús volt, ezért beidézték és részletesen kihallgatták őt. Böhm Imre, aki egy budafoki gyárban mint tisztviselő áll alkalmazásban, elmondta, hogy hajnali öt órakor valaki megzörgette az ajtaját. Az anyja kiment és beeresztette Tóthot. Tóthnak két keze össze volt téve és a kezeit elfedte a­ kalapja, úgyhogy amikor belé­pett a szobába, nem is látszott, hogy meg van bi­lincselve. Tóth odaült Böhm ágya szélére és amikor Böhm megkérdezte tőle, hogy minek köszönheti ezt a korai látogatást, ezt felelte neki: — Nagy szerencsétlenség történt velem, de előbb adjon­ egy kést, Böhm azt hitte, hogy Tóth megörült és a­ kérését megtagadta. Tóth ezután azt mondotta neki, hogy itt nem beszélhet, menjen vele az udvarra. Ekkor Böhm anyja Tóth háta mögül odaintett a fának és jelezte neki,­hogy Tóth meg van kötözve. Böhm mégis ki­ment Tóthtal a kertbe, ott fűrészt és kést kért tőle, hogy bilincseit lefűré­zelhessa, ő azonban megtagadta, a kérést és elküldte Tóthot. Anyja figyelmeztetésére azután Pestre jött és a keleti pályaudvari őrszobán bejelentette az esetet A kihallgatás során kiderült, h­ogy Tóthnak hárommillió kétszázezer koronás követelése van Böhmön. Böhm Rákoscsabán lakik és Budafokon van alkalmazásban. Miután a mindennapi utazgatást nem bírta, elhatározta, hogy anyja rákos­csabai házát eladja, és vtesz érte Budafokon egy mási­kat. Hatmillióért valóban vett is egy házat­, melyhez hárommilliót a gyár utaltatott ki neki. A szüks­éges másik három milliót Böhm Lengvári Zoltán ingatlan­közvetítő útján Tóthtól szerezte­ meg. Ez a pénzköl­csönzés május 15—id-ike között történt, Tóth tehát már a rablott pénzből adott másnak kölcsön. A köl­csönadáshoz heti hat százalék kamatot kötött ki és a­ három millió két­százezer koronára hat heti terminust jelölt meg. Ha ezalatt a pénzt nem kapja meg, a ház m­egvételére elővételi jósza van. A három­millió két­százezer koronát be is kebeleztette a házra. Böhm egy­előre a központi nyomozóhivatalban maradt Az éjszaka folyamán a központi nyomozóhivatal vámházkörúti helyiségéből a főkapitányságra kísér­ték­­Böhm Imrét, Kanozsaynét és Tóth Józsefnét, mert" számukra már nem volt "a nyomozóhivatal fog­dájában hely. A kormány és a tisztviselőkérdés A csütörtöki minisztertanácsnak a tisztviselőkér­désben hozott határozata az ellenzéki polgári képvi­selők körében félreértésre adott alkalmat, amennyi­ben úgy­ értelmezték, hogy a minisztertanács elébe akarta vágni az ellenzéki polgári képviselők indítvá­nyának, illetve a nemzetgyűlés állásfoglalásának. Il­letékes helyen kijelentették, hogy a csütörtöki mi­nisztertanács konkrét, csak a rendkívüli segély egy­hónapi felemelését rendelte el. Egyidejűleg elhatá­rozta, a minisztertanács azt,is, hogy a kormány a tisztviselői kérdés általános rendezése céljából a nem­zetgyűléstől­­felhatalmazást kér. Egyébként a köz­tisztviselők rendkívüli segélypótlékáról szóló kor­mányrendelet a hivatalos lap szombati számában jelenik meg. Iz­galm­as illés a francia kamarában Párizs, júniusr . (Havas.) A kamara mai ülésének megnyitása előtt Leon Daudet és néhány más képviselő közt­­a tegnapi események miatt majdnem verekedés tá­madt, amit csak a terembiztosok közbelépése akadá­lyozott meg. Az ülés megnyitása után elhatározták, hogy nyomban az incidens miatt előterjesztett in­terpellációkat tárgyalják. Herriot a merényletet gyávának és oktalannak mondta és kérte a kormányt, hogy a royalista üze­l­me­ket nyomja e­l. Brousse kijelentette, hogy azon a napon, amikor a köztársaságot veszedelem fenyegetné, valamennyi republikánus minden árnyalati különbség nélkül egységes blokkot alkotna a royalistákkal szemben. A belügyminiszter kijelentette, hogy a kormány kíméletlenül elfojt minden­­merényletet. Meg van róla­ győződve, hogy a tegnapi merényleteket előkészí­tették, amit a ma reggel végrehajtott házkutatások eredménye is bizonyít. Leon Daudet azt fejtegette, hogy a tegnapi ese­mények nem az erőszak tényei voltak, hanem csak intésül szolgálnak. Azzal vádolta meg Hennessy kép­viselőt, hogy meg akarta őt öletni. A kamara végül bizalmat szavazott a kormány­nak. fWlAWwVJV^V»WWV.V.V.V.V­,VVV.W Nélkülözhetetlen minden hölgy toilette-asztaláról a Margit créme, púder, szappan. Kölnivíz ,és a Nadelelne creme

Next