Pesti Napló, 1923. július (74. évfolyam, 146–170. szám)

1923-07-01 / 146. szám

4­­Vasárnap PESTI NAPLÓ Egykor és most Hogyan él ma a festő? A termieknek beillő tágas szobák gyönyörű antik bútorokkal zsúfoltak és a mester, aki egyike a leg­keresettebb kiváló magyar festőknek, méslis arról beszél, hogy mennyire össze kell húzódzkodnia neki is és a kollégáinak is a valuta leromlása miatt. És a színes miliőben egyszerre csak számok röp­ködnek. A mester, aki külsejével arisztokratának is bemennék, ceruzát vesz elő és összeadásokkal, kivo­násokkal bizonyítja be, h­ogy ma hiába jövedelmez­nek a képei darabonként körülbelül félmilliót, a bé­keévek ezer koronájával szemben. Az akkori pár száz koronás kiadásnak ma hetven—százhúszezer ko­ronás kiadás felel meg. Ebben a kiadási tételben azonban csupán szorosan a képhez tartozó kellékek szerepelnek: a festék, a vászon, a ráma és a model.­­ Hogy a békeévek óta bekövetkezett jövedelem­csökkenést úgy ahogy ellensúlyozzuk, mszt a produk­ció gyorsabb tempójával kell elősegíteni, — mondja a mester. — Ez pedig az életmódunkba lényeges vál­toztatásokat hozott. Azelőtt ráértünk egy képen akár félévig is dolgozni, meditálhattunk felette. Ma? Kénytelenek vagyunk néhány hétre redukálni a rá­pazarolt munkát. És sietni az új témához. Ez a lázas munka idegéletünket annyira átalakította, hogy nin­csen türelmünk a régi kávéházi törzsasztal-élethez. Más ide nem tartozó okok is hozzájárultak ennek megszűnéséhez, de a fel nem éledéséhez minden­esetre hozzájárul a hatványozott produkció. — A régi nagy dáridóknak is vége. Én már nem szoktam szoájét rendezni, csupán legszűkebb baráti köröm előtt nyitom meg ajtómat. És így jó­magunk sem igen vagyunk hivatalosak máshová. Ez azon­ban már egyéni dolog, mert például a kollégám nagyszerűen szórakozik, mindenüvé meghivatja ma­gát. Az igaz, hogy ő viszont nem igen hív meg má­kokat. Szóval a probléma anyagi részét tekintve, egy­formán kevéssé erőltetjük meg magunkat. — Idén már jelmezbálra sem mentünk. Tavaly még voltunk egyen, ezt azért említem, mert el aka­rom mondani, hogy a feleségem akkor az Operától kért kölcsön jelmezt. Míg azelőtt, amikor sűrűn jár­tunk ilyen mulatságokra, minden egyes alkalomra külön jelmezt csináltatott magának. — Erről jut eszembe, hogy régebben gyakran csináltattam, kosztümöket kompozíciós képeim mo­deljeinek. Ma? Lehetőleg nem festek il­yen képeket. Higgye el, mindenről, ami a szemnek szép és színes és am­ire egy festő életében hangulata számára nagyon szükség volna, le kell mondanunk. Ha egy drapériát akarok megszerezni, körülbelül egy fél­milliót kérnek érte, tehát annyit, amennyit egy képemért adnak. Békében csak kétszáz korona volt az ára, tehát egy képem árának egyötöde. — Antik bútordarabot bizony egyet sem lát­nának sem az én, sem a kollégáim szobái, vagy a műtermek, ha nem szereztük volna be régen. Ugyancsak meg kell elégednünk apró olaszországi kirándulásaink emlékével, ahelyett, hogy ma is le­ruccanhatnánk egy kicsit a velencei dómhoz, vagy hogy a milanói Santa Maria delle Grazie-t meg­bámuljuk. Firenze meg Róma, istenem, hová lettek! — Most képzelje el a nyomorgó festőket, ha így állunk és élünk mi jól kereső, régen arrivált és elismert festők. Nagyobb vásznakon nem dolgozhat­nak és m­ég csak nem is vigasztalódhatnak, hogyha­­ nem ehetnek főtt ételt, hát esznek »hideget«. Mert­ a hidegnek is úgy felment az ára, hogy, ha főtt ételre nem telik, hát akkor erre sem igen. Azelőtt a bohém festő bálozhatott, mert ha másként nem, hát barát­jával közös frakkban és ingmellben mulatott. Úgy­hogy éjfélig a barátja izzadta át az­­estélyitoalettet­, éjfél után pedig jómaga bújt bele. A mai nyomorgó­­festők még akkor sem tudnák ezt az »ideális«­ álla­potot megteremteni, ha négyen állnának össze kon­zorciumban.­­ A műtermük is persze üres a kezdő és szegény festőknek. Azelőtt, ha egész lakást nem­ is tudtak berendezni antik bútorokkal, egy-egy darabra mégis tellett, némelyiknek, akinek jobban ment egy kicsi­vel. Ma csak egy kezdő és szegény festőnél látni néhány szép antik széket és egy biedermeier író­asztalt, a festőnél, akinek úgy jutottak ezek a birto­kába, hogy a nagynevű festő édesapjától örökölte likét. Hogy végü­l nem vess semmit, inkább még sok mindent eladogat. Aztán elképzelheti, milyen dideregve dolgoz­hatnak télen a szegény festők, ha az előbb említett X. kollégám (a legjobb élő magyar festő) fűtetlen műteremben rajzolt le egy primadonnát, aki pedig szegényke csupán könnyű leplekben áll modell. Teát wítéMM^^ is a szomszédból küldött át a didergő művésznőnek egy jószívű kollégánk. Ilyen túlzottan spórolt az öreg. — Hiába, megváltozott minden s még azok a kedvesen könnyed bohém kislányok fajtája is meg­fogyatkozott, akik nem nézik a pénzt, hanem önzet­lenül édesítik és melegítik meg a csúnya, kócos festő keserves és didergő életét. — Egy valami megmaradt a régi világból. Il­letve valaki. A model. Ma is, mint régen, sok nő akad még, aki azt képzeli, hogy a model­pálya könnyű és kényelmes. És főleg jól jövedelmező.­­Pe­dig a békeidők egy órui harminc korona modeldija csupán kétszáz koronára tornáztat fel magát. Egyedül a model áll és tart ki szilárdan a festők életének imbolygó hajófedélzetén. —gd— A «„^n­^YyYn, vrtW/!» wwvwywi 1923 július 1. • . Csak üzlet- és irodaházak épülnek Budapesten !A MÁV húsz év múlva háromemeletes épületet kap a nyugatinál levő telek átengedőiéért lakók elhelyezése hátráltatja az építkezéseket . Két óra alatt emelték fel egy palota tetejét másfél méterrel tudósítónktól.­ Az utolsó években már elszokott tőle a szemünk, most újból lát­hatjuk: a pesti utcákon nap-nap után gigan­tikus épület-állványozások nőnek ki a földből. Az építkezések megkezdődtek, de azok, akik hos­­szú idő óta azt várják ettől, hogy lakáshoz fognak jutni, akik szállodákban, vagy szűkös albérletben reménykednek az épülő új paloták láttára, legfeljebb csak egy hittel gazdagod­nak, mert Pesten ma csupa üzlet­i irodaház épül- Olyan újonnan épülő bérpalotáról, ahol kiadó lakások lesznek, még nem tudunk, a tél beállta előtt azonban az üzletházak egész sora lesz beköltözhető, az építkezés és a bérletek tör­ténete a mai szeszélyes gazdasági­­viszonyokhoz alkalmazkodik és méltán számot tarthat a nyil­vánosság érdeklődésére. A Nagymező utca és Dessewffy ut­ca sarkán öreg, egyemeletes épület állott, a földszinten öt üzlethelyiséggel, az emeleten két lakással. Most bontják le a házat, helyére hatemeletes üzleti, és irodaházat emelnek, az első hatemeletes pesti palota, mely a háború kitörése óta épül. Az építkezésnek érdekes előzményei vannak. Az új ház terve és költségvetése már egy évvel ezelőtt készen volt, a­ munkálatokat azonban mindad­dig nem kezdhették el, míg a­ régi bérlők meg­felelő elhelyezéséről nem történt gondoskodás. Éppen egy esztendőbe telt, min a lakáshivatal véghezvitte az áthelyezéseket, az utolsó lakó alig pár nappal ezelőtt kapott új üzlethelyisé­get, a tetőt akkor már bontani kezdték a feje fölött. A modern, hatemeletes palotában nyolc üz­lethelyiség és negyvenöt irodahelyiség lesz. Egy évvel ezelőtt a költségvetés ötvenmillió koronát tett ki, most 150—180 millióra kalkulál­ják. Az állványozás munkái öt napot vesznek igénybe, a lebontás két hétig tart. A lebontott ház ócska tégláiért, a tetőcserépért, az ablako­kért, ajtókért, bádog- és vasrészekért tízmilió koronát kapott az építtető cég. A »Ciklop« építő részvénytársaság építi az új palotát, mely a régi ház tulajdonosáva­ olyan szerződést kötött, hogy 13 év múlva az egész épületet, minden berendezéssel együtt a régi gazdának adja át, s ez idő alatt a részvény­társaság rendelkezik az üzletek és irodahelyi­ségek bérbeadása fölött. Azoktól, akik üzletet, vagy irodát igényelnek itt, a részvénytársaság építési hozzájárulást és külön házbért kér. A házbért tizenhárom évre előre lehet fizetni a magyar koronában, aki évről-évre akarja fizetni, azzal svájci frankban kötik a megálla­­podást, cégek bérbeadása fölött. Azoktól, akik üzletet, vagy irodát igényelnek itt, a részvénytársaság építési hozzájárulást és külön házbért kér. A házbért tizenhárom évre előre lehet fizetni a magyar koronában, aki évről-évre akarja fizetni, azzal svájci frankban kötik a megálla­podást. A1 MÁV­ telekspekulációs üzletei A Nyugati pályaudvar környékén lévő üres telkek mind az államvasutak tulajdonában vannak. Az idén épült fel az indulási oldallal szemben lévő térségen ,a postaépület mellett, egy ízléstelen, ideiglenes üzletház, a­­Berlinl térre néző fronton, ahol az ismeretes zöld-h­a­zikó affér volt, egy bank építkezik, a pályaud­var érkezési oldalánál lévő térségén pedig, fronttal a Váci út felé fordulva 3 emeletes, ha­talmas üzlet- és irodaház építkezett kezdte-e meg a napokban. Az épületben fő­irodahelyi­ségi lesz és 35 bolthelyiség. 400 milliós költség­vetéssel dolgoznak, a tervek szerint egyetlen lakás sem lesz a palotában, mely a telek áten­gedése ellenében 20 esztendő múlva a vállalko­zókról a MÁV tulajdonába száll. A Nyugati pályaudvar főhomlokzatának megfelelő stílusban épül az üzletház-kolosszus, frontjénak hossza negyven méter, a pályaud­var felé nyolc méterre nyúlik be. Nyolcméteres sávval lesz kisebb a pályaudvar autó- és kocsi­állomása, a MÁV-nak az a felfogása, hogy erre a területre nincs semmi szükség, mert az állo­más forgalma annyira csökkent, hogy a meg­maradó területen is bőven van helye az uta­sokra váró, felsorakozott járműveknek. Az alapfalak kiásásánál min gjárt az a ne­hézség állott elő, hogy hat méter mélységre kellett ásni a munkásoknak, míg megfelelő ta­lajra akadtak. Budapest belterületein rendsze­rint már két méternyire megtalálják az alap­zat-talajt, a négy méter többlet tizenötmilliós túl­kiadást jelent a vállalkozóknak. Azon a­ terü­leten, ahol építkeznek, a pályaudvar egész gáz­szolgáltatásának épülete és gépháza állott, a söntés (kocsisoknak, soffőröknek, hordároknak) és a telek sarkán egy egészen új, kisebb tégla­épület — ezeket le kellett bontani. Az új söntés, mely nyolc méterrel beljebb került, már fel­épülte most az új gépházon dolgoznak, a sarki épületet a jövő héten kezdik lebontani.­­ Situs else­jén akart ide beköltözni a bérlő, akinek megfelelő elhelyezéséről a MÁV már gondos­kodott. A Váci úti fronton az egész járda tele volt rokkant utcai árusokkal. Újságosok, gyümöl­csösök, kofák, perec­árusok és cipőpucolók ütöttek itt fel évekkel ezelőtt tanyájukat, az Isten szabad ige a alatt. Ezeket mind ki kellett telepíteni a standjukról„ a MÁV közbenjárá­sára nyolc nap alatt valamennyien új állo­máshelyeket kaptak a fővárostól. Az építők a bérlőkkel húszéves szerződést kötnek. A 33 üzlethelyiség mindegyikét 10—12 millió korona bérért adják ki erre az időre, az­ Irodahelyiségek húsz évi bérösszege 1—5 millió korona. Athol csak hét lakó kiköltöztetése után lehet építeni Budán, a Zsigmond ucca és Török ucca sar­kán, két uccai frontra nyiló óriási telke várt a Magyar Általános Kőszénbánya R.-T.-nak. A­ telek majdnem üres, kopasz, füves pusztaság, csak egyik végében húzódik meg egy rokkant, földszintes épület. Az épületben ?0 lakás és 30 lakó van. Csupa szegény napszámos és mun­káscsalád. Két postás és egy rendőr. Négy la­kás már évek óta lakhatatlan, a hatóságok nem engedik meg a beköltözést, mert életveszélyes. A tetőt tartó fagerenda fs korhadtak, az eső be­esik a­ szobákba, az ablakok táblái üvegtáblák helyett papírdarabokkal vannak beragasztva. A rendes, megszokott pesti nyomortanyák és tömeglakások hangulata fogadja a látogatót, csak boldogsággal kell tudomásul venni, hog­y június végén itt is megkezdték az új palota építkezésének d­emuntálatait. Szekerek téglát hordanak és az állványozás faalkatrészeit, kőművesek meszesgödröket ás­nak, ácsolt targoncákat, meszesládákat ácsol­nak, a mérnökök most tűzik ki az alapfalak he­lyét. A munkások sürgölődését és forgolódását­ szomorú, kétségbeesett, haragos és elkeseredett lakók bámulják, egy órával ezelőtt adták tud­tukra, hogy negyvennyolc órán belül hét lakás­ból ki kell telepíteni mindenkit, egyelőre csak egyik felét bontják, le a régi háznak. — Harminc éve lakom itt, öt gyerekem van — panaszkodik az egyik. — Fél órára vagyok a műhelytők ahová a kenyérkeresetem köt — mondja a másik. — Ki tudja hová és milyen lakásba kerü­lünk? — teszi hozzá a harmadik is. Megnyugtatják őket, hogy addig nem kez­dik meg a bontást, míg mindnyájukat el nem helyezték. Aki akar — pénzzel válthatja meg mostani lakását, ha magától kiköltözik — pró­bálják, őket rábeszélni. Az új üzletház négyemeletes lesz, három részből fog állani, a három részt az emeleteken zárt folyosók kötik össze. Az építkezés költségei előreláthatóan meghaladják az egymilliárdot, a három alsó emeleten csupa üzlet és irodahelyi­ség készül, a negyedik emeleten 12 lakás is lesz. A palota, nem spekulációs alapon születik, a bányatársaság saját nyugdíjintézetének építteti. 60 munkás láncokkal emeli a tetőt A mai gazdasági viszonyok között leggya­­­koribb építkezés az úgynevezett emeletráépí­tés. Egy részvénytársaság a Sas ucca 24. számú ház tulajdonosától albérletbe vette a három­emeletes épület tetejét, melyre két új emeletet húznak. A két új emeletből az egyik már ké­szen áll, 4-5 hónapon belül befejezik az összes munkálatokat, ötvenöt irodahelyiség lesz a két emeleten, lakán egy sem. A társaság 120 mil­liós költséggel építtet, tíz év faulva a­ két új emelet a háztulajdonosé lesz. Most kerül sor a legfelső emelet ráépítésére, hatvan munkás készenlétben van, hogy a tetőt feljebb emeljék. Három méterenként, 17 vastag lánc húzza a te­tőt. A láncok csigákon gördülnek, a láncokat lenn munkások tartják. — Rajta!­— hangzik a vezényszó, hatvan munkás egyszerre lát neki, s egyetlen rántásra 3 centimétert emelkedik a tető. Mint valami óriási, lomha madár, amely kiterjesztett ólomszárnyakon száll, úgy lebeg a levegőben, az épület fölött a hatalmas kolosszus. — Rajta! Rajta! — ismétlődik többször egy­másután, a kemény munkásizmok nekifeszül­nek, két óra hosszat tart amíg a tetőt másfél méterrel felemelik. A kőművesek ezalatt nyu­godtan rakják tovább a falat. (1. s.)

Next