Pesti Napló, 1923. július (74. évfolyam, 146–170. szám)
1923-07-01 / 146. szám
4Vasárnap PESTI NAPLÓ Egykor és most Hogyan él ma a festő? A termieknek beillő tágas szobák gyönyörű antik bútorokkal zsúfoltak és a mester, aki egyike a legkeresettebb kiváló magyar festőknek, méslis arról beszél, hogy mennyire össze kell húzódzkodnia neki is és a kollégáinak is a valuta leromlása miatt. És a színes miliőben egyszerre csak számok röpködnek. A mester, aki külsejével arisztokratának is bemennék, ceruzát vesz elő és összeadásokkal, kivonásokkal bizonyítja be, hogy ma hiába jövedelmeznek a képei darabonként körülbelül félmilliót, a békeévek ezer koronájával szemben. Az akkori pár száz koronás kiadásnak ma hetven—százhúszezer koronás kiadás felel meg. Ebben a kiadási tételben azonban csupán szorosan a képhez tartozó kellékek szerepelnek: a festék, a vászon, a ráma és a model. Hogy a békeévek óta bekövetkezett jövedelemcsökkenést úgy ahogy ellensúlyozzuk, mszt a produkció gyorsabb tempójával kell elősegíteni, — mondja a mester. — Ez pedig az életmódunkba lényeges változtatásokat hozott. Azelőtt ráértünk egy képen akár félévig is dolgozni, meditálhattunk felette. Ma? Kénytelenek vagyunk néhány hétre redukálni a rápazarolt munkát. És sietni az új témához. Ez a lázas munka idegéletünket annyira átalakította, hogy nincsen türelmünk a régi kávéházi törzsasztal-élethez. Más ide nem tartozó okok is hozzájárultak ennek megszűnéséhez, de a fel nem éledéséhez mindenesetre hozzájárul a hatványozott produkció. — A régi nagy dáridóknak is vége. Én már nem szoktam szoájét rendezni, csupán legszűkebb baráti köröm előtt nyitom meg ajtómat. És így jómagunk sem igen vagyunk hivatalosak máshová. Ez azonban már egyéni dolog, mert például a kollégám nagyszerűen szórakozik, mindenüvé meghivatja magát. Az igaz, hogy ő viszont nem igen hív meg mákokat. Szóval a probléma anyagi részét tekintve, egyformán kevéssé erőltetjük meg magunkat. — Idén már jelmezbálra sem mentünk. Tavaly még voltunk egyen, ezt azért említem, mert el akarom mondani, hogy a feleségem akkor az Operától kért kölcsön jelmezt. Míg azelőtt, amikor sűrűn jártunk ilyen mulatságokra, minden egyes alkalomra külön jelmezt csináltatott magának. — Erről jut eszembe, hogy régebben gyakran csináltattam, kosztümöket kompozíciós képeim modeljeinek. Ma? Lehetőleg nem festek ilyen képeket. Higgye el, mindenről, ami a szemnek szép és színes és amire egy festő életében hangulata számára nagyon szükség volna, le kell mondanunk. Ha egy drapériát akarok megszerezni, körülbelül egy félmilliót kérnek érte, tehát annyit, amennyit egy képemért adnak. Békében csak kétszáz korona volt az ára, tehát egy képem árának egyötöde. — Antik bútordarabot bizony egyet sem látnának sem az én, sem a kollégáim szobái, vagy a műtermek, ha nem szereztük volna be régen. Ugyancsak meg kell elégednünk apró olaszországi kirándulásaink emlékével, ahelyett, hogy ma is leruccanhatnánk egy kicsit a velencei dómhoz, vagy hogy a milanói Santa Maria delle Grazie-t megbámuljuk. Firenze meg Róma, istenem, hová lettek! — Most képzelje el a nyomorgó festőket, ha így állunk és élünk mi jól kereső, régen arrivált és elismert festők. Nagyobb vásznakon nem dolgozhatnak és még csak nem is vigasztalódhatnak, hogyha nem ehetnek főtt ételt, hát esznek »hideget«. Mert a hidegnek is úgy felment az ára, hogy, ha főtt ételre nem telik, hát akkor erre sem igen. Azelőtt a bohém festő bálozhatott, mert ha másként nem, hát barátjával közös frakkban és ingmellben mulatott. Úgyhogy éjfélig a barátja izzadta át azestélyitoalettet, éjfél után pedig jómaga bújt bele. A mai nyomorgófestők még akkor sem tudnák ezt az »ideális« állapotot megteremteni, ha négyen állnának össze konzorciumban. A műtermük is persze üres a kezdő és szegény festőknek. Azelőtt, ha egész lakást nem is tudtak berendezni antik bútorokkal, egy-egy darabra mégis tellett, némelyiknek, akinek jobban ment egy kicsivel. Ma csak egy kezdő és szegény festőnél látni néhány szép antik széket és egy biedermeier íróasztalt, a festőnél, akinek úgy jutottak ezek a birtokába, hogy a nagynevű festő édesapjától örökölte likét. Hogy végül nem vess semmit, inkább még sok mindent eladogat. Aztán elképzelheti, milyen dideregve dolgozhatnak télen a szegény festők, ha az előbb említett X. kollégám (a legjobb élő magyar festő) fűtetlen műteremben rajzolt le egy primadonnát, aki pedig szegényke csupán könnyű leplekben áll modell. Teát wítéMM^^ is a szomszédból küldött át a didergő művésznőnek egy jószívű kollégánk. Ilyen túlzottan spórolt az öreg. — Hiába, megváltozott minden s még azok a kedvesen könnyed bohém kislányok fajtája is megfogyatkozott, akik nem nézik a pénzt, hanem önzetlenül édesítik és melegítik meg a csúnya, kócos festő keserves és didergő életét. — Egy valami megmaradt a régi világból. Illetve valaki. A model. Ma is, mint régen, sok nő akad még, aki azt képzeli, hogy a modelpálya könnyű és kényelmes. És főleg jól jövedelmező.Pedig a békeidők egy órui harminc korona modeldija csupán kétszáz koronára tornáztat fel magát. Egyedül a model áll és tart ki szilárdan a festők életének imbolygó hajófedélzetén. —gd— A «„^n^YyYn, vrtW/!» wwvwywi 1923 július 1. • . Csak üzlet- és irodaházak épülnek Budapesten !A MÁV húsz év múlva háromemeletes épületet kap a nyugatinál levő telek átengedőiéért lakók elhelyezése hátráltatja az építkezéseket . Két óra alatt emelték fel egy palota tetejét másfél méterrel tudósítónktól. Az utolsó években már elszokott tőle a szemünk, most újból láthatjuk: a pesti utcákon nap-nap után gigantikus épület-állványozások nőnek ki a földből. Az építkezések megkezdődtek, de azok, akik hosszú idő óta azt várják ettől, hogy lakáshoz fognak jutni, akik szállodákban, vagy szűkös albérletben reménykednek az épülő új paloták láttára, legfeljebb csak egy hittel gazdagodnak, mert Pesten ma csupa üzleti irodaház épül- Olyan újonnan épülő bérpalotáról, ahol kiadó lakások lesznek, még nem tudunk, a tél beállta előtt azonban az üzletházak egész sora lesz beköltözhető, az építkezés és a bérletek története a mai szeszélyes gazdaságiviszonyokhoz alkalmazkodik és méltán számot tarthat a nyilvánosság érdeklődésére. A Nagymező utca és Dessewffy utca sarkán öreg, egyemeletes épület állott, a földszinten öt üzlethelyiséggel, az emeleten két lakással. Most bontják le a házat, helyére hatemeletes üzleti, és irodaházat emelnek, az első hatemeletes pesti palota, mely a háború kitörése óta épül. Az építkezésnek érdekes előzményei vannak. Az új ház terve és költségvetése már egy évvel ezelőtt készen volt, a munkálatokat azonban mindaddig nem kezdhették el, míg a régi bérlők megfelelő elhelyezéséről nem történt gondoskodás. Éppen egy esztendőbe telt, min a lakáshivatal véghezvitte az áthelyezéseket, az utolsó lakó alig pár nappal ezelőtt kapott új üzlethelyiséget, a tetőt akkor már bontani kezdték a feje fölött. A modern, hatemeletes palotában nyolc üzlethelyiség és negyvenöt irodahelyiség lesz. Egy évvel ezelőtt a költségvetés ötvenmillió koronát tett ki, most 150—180 millióra kalkulálják. Az állványozás munkái öt napot vesznek igénybe, a lebontás két hétig tart. A lebontott ház ócska tégláiért, a tetőcserépért, az ablakokért, ajtókért, bádog- és vasrészekért tízmilió koronát kapott az építtető cég. A »Ciklop« építő részvénytársaság építi az új palotát, mely a régi ház tulajdonosáva olyan szerződést kötött, hogy 13 év múlva az egész épületet, minden berendezéssel együtt a régi gazdának adja át, s ez idő alatt a részvénytársaság rendelkezik az üzletek és irodahelyiségek bérbeadása fölött. Azoktól, akik üzletet, vagy irodát igényelnek itt, a részvénytársaság építési hozzájárulást és külön házbért kér. A házbért tizenhárom évre előre lehet fizetni a magyar koronában, aki évről-évre akarja fizetni, azzal svájci frankban kötik a megállapodást, cégek bérbeadása fölött. Azoktól, akik üzletet, vagy irodát igényelnek itt, a részvénytársaság építési hozzájárulást és külön házbért kér. A házbért tizenhárom évre előre lehet fizetni a magyar koronában, aki évről-évre akarja fizetni, azzal svájci frankban kötik a megállapodást. A1 MÁV telekspekulációs üzletei A Nyugati pályaudvar környékén lévő üres telkek mind az államvasutak tulajdonában vannak. Az idén épült fel az indulási oldallal szemben lévő térségen ,a postaépület mellett, egy ízléstelen, ideiglenes üzletház, aBerlinl térre néző fronton, ahol az ismeretes zöld-hazikó affér volt, egy bank építkezik, a pályaudvar érkezési oldalánál lévő térségén pedig, fronttal a Váci út felé fordulva 3 emeletes, hatalmas üzlet- és irodaház építkezett kezdte-e meg a napokban. Az épületben főirodahelyiségi lesz és 35 bolthelyiség. 400 milliós költségvetéssel dolgoznak, a tervek szerint egyetlen lakás sem lesz a palotában, mely a telek átengedése ellenében 20 esztendő múlva a vállalkozókról a MÁV tulajdonába száll. A Nyugati pályaudvar főhomlokzatának megfelelő stílusban épül az üzletház-kolosszus, frontjénak hossza negyven méter, a pályaudvar felé nyolc méterre nyúlik be. Nyolcméteres sávval lesz kisebb a pályaudvar autó- és kocsiállomása, a MÁV-nak az a felfogása, hogy erre a területre nincs semmi szükség, mert az állomás forgalma annyira csökkent, hogy a megmaradó területen is bőven van helye az utasokra váró, felsorakozott járműveknek. Az alapfalak kiásásánál min gjárt az a nehézség állott elő, hogy hat méter mélységre kellett ásni a munkásoknak, míg megfelelő talajra akadtak. Budapest belterületein rendszerint már két méternyire megtalálják az alapzat-talajt, a négy méter többlet tizenötmilliós túlkiadást jelent a vállalkozóknak. Azon a területen, ahol építkeznek, a pályaudvar egész gázszolgáltatásának épülete és gépháza állott, a söntés (kocsisoknak, soffőröknek, hordároknak) és a telek sarkán egy egészen új, kisebb téglaépület — ezeket le kellett bontani. Az új söntés, mely nyolc méterrel beljebb került, már felépülte most az új gépházon dolgoznak, a sarki épületet a jövő héten kezdik lebontani. Situs elsején akart ide beköltözni a bérlő, akinek megfelelő elhelyezéséről a MÁV már gondoskodott. A Váci úti fronton az egész járda tele volt rokkant utcai árusokkal. Újságosok, gyümölcsösök, kofák, perecárusok és cipőpucolók ütöttek itt fel évekkel ezelőtt tanyájukat, az Isten szabad ige a alatt. Ezeket mind ki kellett telepíteni a standjukról„ a MÁV közbenjárására nyolc nap alatt valamennyien új állomáshelyeket kaptak a fővárostól. Az építők a bérlőkkel húszéves szerződést kötnek. A 33 üzlethelyiség mindegyikét 10—12 millió korona bérért adják ki erre az időre, az Irodahelyiségek húsz évi bérösszege 1—5 millió korona. Athol csak hét lakó kiköltöztetése után lehet építeni Budán, a Zsigmond ucca és Török ucca sarkán, két uccai frontra nyiló óriási telke várt a Magyar Általános Kőszénbánya R.-T.-nak. A telek majdnem üres, kopasz, füves pusztaság, csak egyik végében húzódik meg egy rokkant, földszintes épület. Az épületben ?0 lakás és 30 lakó van. Csupa szegény napszámos és munkáscsalád. Két postás és egy rendőr. Négy lakás már évek óta lakhatatlan, a hatóságok nem engedik meg a beköltözést, mert életveszélyes. A tetőt tartó fagerenda fs korhadtak, az eső beesik a szobákba, az ablakok táblái üvegtáblák helyett papírdarabokkal vannak beragasztva. A rendes, megszokott pesti nyomortanyák és tömeglakások hangulata fogadja a látogatót, csak boldogsággal kell tudomásul venni, hogy június végén itt is megkezdték az új palota építkezésének demuntálatait. Szekerek téglát hordanak és az állványozás faalkatrészeit, kőművesek meszesgödröket ásnak, ácsolt targoncákat, meszesládákat ácsolnak, a mérnökök most tűzik ki az alapfalak helyét. A munkások sürgölődését és forgolódását szomorú, kétségbeesett, haragos és elkeseredett lakók bámulják, egy órával ezelőtt adták tudtukra, hogy negyvennyolc órán belül hét lakásból ki kell telepíteni mindenkit, egyelőre csak egyik felét bontják, le a régi háznak. — Harminc éve lakom itt, öt gyerekem van — panaszkodik az egyik. — Fél órára vagyok a műhelytők ahová a kenyérkeresetem köt — mondja a másik. — Ki tudja hová és milyen lakásba kerülünk? — teszi hozzá a harmadik is. Megnyugtatják őket, hogy addig nem kezdik meg a bontást, míg mindnyájukat el nem helyezték. Aki akar — pénzzel válthatja meg mostani lakását, ha magától kiköltözik — próbálják, őket rábeszélni. Az új üzletház négyemeletes lesz, három részből fog állani, a három részt az emeleteken zárt folyosók kötik össze. Az építkezés költségei előreláthatóan meghaladják az egymilliárdot, a három alsó emeleten csupa üzlet és irodahelyiség készül, a negyedik emeleten 12 lakás is lesz. A palota, nem spekulációs alapon születik, a bányatársaság saját nyugdíjintézetének építteti. 60 munkás láncokkal emeli a tetőt A mai gazdasági viszonyok között leggyakoribb építkezés az úgynevezett emeletráépítés. Egy részvénytársaság a Sas ucca 24. számú ház tulajdonosától albérletbe vette a háromemeletes épület tetejét, melyre két új emeletet húznak. A két új emeletből az egyik már készen áll, 4-5 hónapon belül befejezik az összes munkálatokat, ötvenöt irodahelyiség lesz a két emeleten, lakán egy sem. A társaság 120 milliós költséggel építtet, tíz év faulva a két új emelet a háztulajdonosé lesz. Most kerül sor a legfelső emelet ráépítésére, hatvan munkás készenlétben van, hogy a tetőt feljebb emeljék. Három méterenként, 17 vastag lánc húzza a tetőt. A láncok csigákon gördülnek, a láncokat lenn munkások tartják. — Rajta!— hangzik a vezényszó, hatvan munkás egyszerre lát neki, s egyetlen rántásra 3 centimétert emelkedik a tető. Mint valami óriási, lomha madár, amely kiterjesztett ólomszárnyakon száll, úgy lebeg a levegőben, az épület fölött a hatalmas kolosszus. — Rajta! Rajta! — ismétlődik többször egymásután, a kemény munkásizmok nekifeszülnek, két óra hosszat tart amíg a tetőt másfél méterrel felemelik. A kőművesek ezalatt nyugodtan rakják tovább a falat. (1. s.)