Pesti Napló, 1923. augusztus (74. évfolyam, 171–195. szám)

1923-08-01 / 171. szám

U© Szerda javaslatait, továbbá Nagy Ernőnek két határozati javaslatát, melyek közül az egyik a Károlyi-kormány tagjainak vád alá helyezését kívánja. Ez utóbbinak elutasítását azzal kérte Nagy Emil igazságügymi­niszter, hogy a kormányok vád alá helyezése a nem­zetgyűlés joga, de nem a kormány kötelessége és ha Nagy Ernő haragszik a Károlyi-kormányra, akkor intézkedjék a maga hatáskörében. Az indiematikás részletes tárgyalása Több határozati javaslat nem lévén, rövid szü­net után rátérnek a javaslat részletes tárgyalására. A címet, valamint az 1—4. szakaszokat hozzászólás nélkül elfogadják. az allovaberátiót szakaszt A negyedik szakasz után Örffy Imre előadó új szakasz beillesztését javasolta, melynek szövegét az ellenzék állandó zajos közbekiáltásai és ellentmondásai között olvassa fel. A szakasz szerint az 1922., illetve 1923. évi jövedelem- és vagyonadó az 1921. évinek öt­szöröse, illetve huszonötszöröse; az 1922. évi adó szep­temberig, az 1923. évi pedig decemberig fizetendő be; a késedelmes fizető havi 10 százalékos kamatot fizet adópótlékként. Felkiáltások az ellenzéken: Puccs! Puccs! Kállay Tibor pénzügyminiszter a javaslat nagy jelentőségére való tekintettel kéri a szakaszt külön letárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasítani, h­ogy megi Kiss Pál a házszabályokhoz kér szót és tiltakozik az ellen, hogy a kormány a parlamenta­rizmus szabályaival ellenkező módszerrel az általá­nos vita lezárása után olyan intézkedéseket akar a javaslatba beleillesztetni, melyeket külön törvény­ben kellene szabályozni. Indítványozza, hogy a pénz­ügyminiszter külön törvényjavaslatban terjessze be ezeket az intézkedéseket.­­Nagy zaj a baloldalon.) Felkiáltások: Ügy van! Ide akarták becsem­pészni! Puccs! Farkas Tibornak, Dénes Istvánnak és Farkas Ist­vánnak állandó zajban elmondott hasonló értelmű felszólalása után az elnök megteszi napirendi indít­ványát, melyet a Ház elfogad és amely szerint a nemzetgyűlés legközelebbi ülését holnap, szerdán dél­előtt 10 órakor tartja, s annak napirendjén az in­demnitási javaslat részletes tárgyalása szerepel. Ezután az ülés háromnegyednyolc órakor vé­get ér. - i •• . '^l'-líi Negyvennégy halottja van a ftregenseni vasúti katasztrófá&nafi Berlin, július 31. A kreyenseni vasúti katasztrófa alkalmával dél­után 4 óráig 44 halottat hoztak ki a romok alól. A göttingai klinikán 34 sebesü­ltet helyeztek el, akik közül háromnak élete veszedelemben forog. Eddig 21 halott nevét állapították meg. A halottak között vol­tak egy dán társaság tagjai is, továbbá két bécsi utazó, akiknek személyazonosságát már sikerült megállapítani. A casseli rendőrség energikusan foly­tatja a nyomozást. A mozdonyvezetőt letartóztat­ták. (II.) " Huszonh­atmilliárd­ arany márkát követel Franciaország London, július 31. A francia jegyzék szerint Franciaország újjá­építése céljára az A. és B. bonok ötvenmilliárd aranymárkájának ötvenkét százalékára, vagyis hu­­szonhatmilliárdra tart igényt, hajlandó azonban a C. bonok nyolcvankétmilliárdjából, őt megillető rész­ről a­ szövetségesekkel szemben fennálló adósságok törlesztése céljából lemondani. A belga válasz javaslatokat tesz a jóvátételi kérdés rendezésére, amelynek a márka stabilizálá­sával kellene megkezdődnie. Olaszország ragaszkodik Németországgal szem­ben alkalmazandó szankciókhoz arra az esetre, ha a jóvátétel kérdésének általános rendezésekor ma­kacskodnék. ____ Szinajában döntöttek a magyar kölcsön feltételeiről Szinaja, július 31. A konferencia utolsó ülését Bratianu elnöklésé­­vel ma délelőtt tartották meg. A magyar kölcsön kérdéséről végleges megegyezés jött létre, miután a kérdést békülékeny szellemben vizsgálták meg, minthogy a kisantant soha nem ellenezte Magyar­ország pénzügyi újjáépítésének megkönnyítését. A határozatban megállapítják a zálogjogok fel­függesztésének feltételeit, úgyszintén szigorú ellen­őrzését annak, hogy Magyarország ne használhassa fel a kölcsönt hadifelszerelésre vagy propaganda­célokra. Az e tekintetben tervezett intézkedéseket titokban tartják. A következő összejövetel színhelye Belgrád lesz. NYÁRI HAFEM­ (ezelőtt Casino de Paris) Hermina út 63. Telefon 17­ 97 Ma, szerdán SZILVESZTER SCHEFFER vendégfelléptével REGGEL g1" -IG NYITVA autóbuszJARMOK ZÁRÓRÁIG ! PESTI NAPLÓ 1923 augusztus 1. A Szakszervezeti Tamács a minisztes»s£n&in válaszát nem. tartja (Saját tudósítónktól.) A Pesti Napló tegnapi száma ismertette a Szakszervezeti Tanácsnak a mun­kások és fixfizetésű magánalkalmazottak fizetésren­dezéséről szóló memorandumát. Ma délben Peyer Károly vezetésével a memorandumot egy küldöttség adta át gróf Bethlen István miniszterelnöknek. Peyer Károly beszédében rámutatott a munkásosz­tály rettenetes nyomorára s felhívta a miniszter­elnök figyelmét arra, hogy amennyiben ebbe törvé­nyes eszközzel be nem avatkoznak, félő, hogy be fog következni a kivándorlás, amely a magyar ipar fennállását veszélyezteti. Gróf Bethlen István miniszterelnök válaszában külföldi példákra hivatkozva, aggályát fejezte ki a memorandumban említett indexrendszer behozatalá­val szemben. Kijelentette, hogy a hosszúra nyúlt in­demnitási vita miatt a béregyeztetésről szóló tör­vény csak ősszel kerülhet tárgyalásra. Utána Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter beszélt még, majd Peyer Károly válasza után a miniszterelnök adato­kat kért a munkásság helyzetére vonatkozólag és kérte, ha a munkásságnak a munkaadókkal baja van, forduljanak bizalommal hozzá. A Szakszervezeti Tanács ma délutáni ülésén foglalkozott a miniszterelnöknek a memorandumra adott válaszával. Az ülésről a következő informá­ciót kaptuk: — A Szakszervezeti Tanács véleménye az, hogy a kormányelnök nem merítette ki teljesen a kérdést, mert ha igaz az, hogy neki aggályai vannak az in­dexrendszerrel szemben, akkor miért honosította meg ezt a rendszert a közalkalmazottak fizetésénél. A kormánynak van törvényes alapja arra, hogy a bé­rek kialakulásába befolyást gyakoroljon s meg is van a mód erre a kéregyeztető bizottságoknak ren­deleti úton történő megvalósításával. Ha az ország közgazdasági érdeke követeli az ilyen intézmény megvalósítását, akkor utólag maga a törvényhozás törvényesíti a kiadott rendeletet. Különben is a nemzetgyűlés fennállása óta több precedens van arra, hogy kormányrendelettel valósítottak meg fontos intézkedéseket, így például a munkásbiztosítás re­formjára vonatkozó intézkedéseket is.­­ A Szakszervezeti Tanács a miniszterelnök vá­laszát nem tartja kisegítőnek. Ez után a válasz után nem hiszi, hogy módjában lesz a munkásokat meg­nyugtatni, bár minden törekvése az lesz, hogy a munkások nyugodtan és fegyelmezetten küzdjék végig az élettel való mostani hatalmas viaskodást. Azt hisszük, hogyha a kormány nemcsak szép sza­vakkal él, hanem tenni is akar, azonnal intézkednie kellett volna. — Akciónkra, úgy látszik, a munkaadók köz­pontja is megkezdte a maga munkáját és sejtetni engedi, hogy a munkásokkal sz­embeni való kötele­zettségüket nem akarják — vagy amint ők mondják, nem tudják — teljesíteni. A Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete igaz, adott július 2-án 20%-ot, 16-án 25%-ot, 23-án 40%-ot munkásainak, csakhogy nem teszi azt hozzá, hogy ennek a nagyobbik része a májusi és júniusi drágulással visszamaradt hiányt akarja pótolni. Így tehát 40%-kal számítolják le a júliusi 100%-os drágulást.­­ A Szakszervezeti Tanács továbbra is állandóan permanenciában van és megbízottai eljárnak az egyes szakszervezeteknél, hogy a vezetőket infor­málják. Minden igyekezetünk az lesz, hogy meg­nyugtassuk a munk­ásokat, mert még mindig bízunk abban, hogy a kormány meggondolja a dolgot , megalkotja a minden hivatalos hatóságtól független paritásos béregyeztető bizottságot, a törvényhozás útján meg fogja alkotni a létminimumtörvényt, va­lamint az index-törvényt is, amint ezt már a köz­alk­almazottak fizetésrendezésénél megcsinálta. Ne­künk csak így áll módunkban a munkások megnyug­tatása s csak ezzel a feltétellel vállalhatunk felelős­séget a továbbiakért. Tervbe vettük, hogy a munká­sokat, ha lehet, gyűléseken is megnyugtassuk. * Élet a márka romjain I* Regensburgtól Drezdáig V" 1 J Drezda, július végén. (A Pesti Napló kiküldött munkatársától.) A német újság hosszú cikkekben foglal­kozik a politikai helyzettel, amelyet a márka katasztrófája előidézett. Az egyik cikk kom­munista mozgolódásokról szól, a másik azt tárgyalja, hogy a jobboldali szélsőségesek arra akarják felhasználni a márka tragédiá­ját, hogy puccs segítségével kormányra jussa­nak, a harmadik cikk a kancellárt támadja keztyüs kézzel, a sorokból azonban kitűnik, hogy ők ijednének meg legjobban, ha válto­zás állana be a kormányban. Mert mit hozhat a jövő? Csupa forrongás, izgalom és kétség jajgat a lap hasábjairól, miközben a vonat be­robog Regensburg pályaudvarára. Átszállás és kétórai várakozás. Azt remélem, hogy ebben a városban talán megtalálom a nyomát annak, amit az újságban olvastam. A legnagyobb csalódás ér. A kis város csöndes, az uccákon szelíd emberek sietnek dolgaik után, egyetlen üzlet sincs bezárva és a kirakatokban minden portékán feltüntetve az ára. Hatalmas számok, de nem rendkívüliek annak, aki lassanként megszokta, — mert ezt is meg lehet szokni — a százezrekben és milliókban való számolást. A gyárak kéményeiből békésen gomolyog a füst, valódi békefüst. Itt dolgoznak, nincs fennakadás a munkában. Az uccák tiszták és a szívem fáj, amikor Pestre gondolok, a gyö­nyörű Budapestre, ahol oly sokszor elfelejtik felsöpörni az uccai szemetet és ahol a konflis valóságos gödöróceánokon jut el rendeltetési helyére. Itt a kövezetet nem koptatta el a há­ború, nincsenek gödrök, amelyeket a forra­dalmi vagy ellenforradalmi gazdálkodás elfe­lejtett kiigazítani. Szép kis villanyos szeli az uccákat, benne kényelmesen ülnek az emberek, nem lóg senki és a kalauz is csak akkor indítja el a kocsit, amikor már mindenki le- és föl­szállott. És mindenki tiszta és rendes és nem látok egy rongyos ruhát vagy rossz cipőt. A csúnya bergsteiger ott fénylik az emberek lá­bán, mert még reggel van, most keltek föl és Regensburgban nem lesz oly hamar poros a cipő, mint odahaza. A kávéházban alig vagyunk ketten, Re­gensburgban otthon szokás reggelizni. Kávét rendelek és vajat és majdnem húsz percig tart, amíg megkapom. A kaszinnó ugyanis pontosan elkönyveli az elfogyasztandó ételt és könyvelő kinézésű ember mindjárt megcsi­nálja az ellenőrzést is. Német pontosság. Ami­kor mindent elkönyveltek, elfogyaszthatom a kávét, amely rossz, a vajat, amely a jégszek­rény precíz működése következtében csak ne­hezen kenhető föl a tegnapi süteményre. Úgy látszik Regensburgban nem sokat adnak az evésre. Ezzel szemben a borbély is nagyon rosszul beretvál. Amikor lemossa arcomról a szappant, kölnivizet kérek, mire a főnök így felel: — Kérem, úgyis olyan drága a beretválko­zás, mi nem adunk kölnivizet. A piacon, amelyet gyönyörű, régi házak határolnak, a régi német építészeti stílus re­mekei (az egész olyan, mint egy operai deko­racio), lázasan vásárolnak az asszonyok és csóválják a fejüket, mert mindent drágának találnak. Úgy látszik ez a csöndes fejcsóválás jelenti Regensburgban azt a forrongást, amelyről a német újság írt. * A két óra hamar elmúlt. Búcsúznom kellett a gyönyörű német várostól, amelyet mindenki­nek figyelmébe ajánlok letelepedés és nyugodt családalapítás céljaira. Már megint a vasúti kupéban ülök és figyelemmel hallgatom a ve­lem szemben ülő német úr előadását. — Igen, uram, — mondja — mi elvesztet­tük a háborút és férfiasan viseljük a következ­ményeket. De senki se higyye, hogy elveszít­jük a fejünket, vagy hogy elcsüggedünk. Néz­zen ki az ablakon és látni fogja, hogy itt min­den gyár dolgozik, mindenki a helyén­ van. Ben­nünket meg lehetett verni, de elpusztítani nem lehet. Katonatiszt vagyok. Amikor levet­ték rólam az uniformist, dolgozni kezdtem. Ebben a kis csomagban ötvenmillió márka ér­tékű áru van. Most Boroszlóba utazom, ott el­adom. És ez így ír egy napról-napra és büszke vagyok arra, hogy olyan hamar megtanultam azt a polgári mesterséget, amelyből eltartha­tom családomat. Mi várjuk a mi óránkat, amely el fog következni. Kis szünetet tartott. Mert a vonat a nyílt pályán megállt. — Nálunk — folytatta — nem szokott for­galmi zavar lenni. Ezt a pár percnyi késést a vonat behozza, erről biztosíthatom. És amilye­nek a német vasutak, olyan a német ember. Ostobaság azt hinni, hogy valutánk katasztró­fája miatt lángbaborulhatna ez a birodalom. Mi fegyelmezzük magunkat és lehetetlenné tesszük azokat, akik abból akarnak élni, hogy mindenáron bajt és zavart csináljanak. Ná­lunk a politikai desperációk pillanatnyi sikert elérhetnek, de csakhamar letörjük őket. Itt rosszul számítanak a franciák. A büszke és dacos német valóságos politikai programot fejtett ki ezután. Nem hiszem, hogy sok jobb szónok volna a német birodalmi gyűlésen, mint a csomagos utazó. Ha jól tu­dom, Plauennek hívják az állomást, ahol át­szállott a boroszlói vonatra és búcsúzáskor iné® ezeket mondotta: — Mire ön legközelebb Németországba jön, talán már minden másképpen lesz. Adja­ a gondviselés, hogy minél előbb úgy legyen, ahogyan mi, becsületes németek gondoljuk. Hogy ebben igaza lesz-e, nem tudom. De abban igaza volt, hogy a vonat behozta a ké­sestes percnyi pontossággal futott be a drezdai Hauptbanhof pályaudvarára. Barabás Loránd.

Next