Pesti Napló, 1923. szeptember (74. évfolyam, 196–220. szám)
1923-09-01 / 196. szám
3 Vasárnap Bálnavadászok és egyetemi tanárok hazárdjátéka a Jeges-tengeren Az oxfordi Merton-kollégium expedíciója Megtalálták Jimundsen palackpostáját 1901-ből (Saját tudósítónktól.) A fagyos Jeges tengeren, amelynek jégpáncélja mostanában egy rövid időre megolvad, úszik — miként londoni lapok írják — egy Teringen nevű hajó. Parancsnokai: egy bátor bálnavadász és néhány merész kutató, akik az oxfordi egyetem katedráit hosszú időre elhagyták. A merész expedíciónak célja átkutatni North-Castland szigeteinek eddig ismeretlen, jéggel borított vidékeit. Az expedíció tudós tagjai az oxfordi Merton-kollégium férfiai, akik most 1921-ben megkezdett útjukat folytatják, amelytől nagy tudományos eredményeket várnak. Az expedíció veszélyes és tele van az ismeretlen dolgoknak azzal az izgalmas bizonytalanságával, amelyet annyira szeretnek a kalandos szellemek. A jég ezen a vidéken megbízhatatlan. Nem lehet tudni, átengedi-e őket, vagy pedig útjukat állja. Jégviszonyok tekintetében az augusztusi hónap egyébként a legkedvezőbb időpont, de a sarki ködök miatt a legkedvezőtlenebb. Az expedíció ily módon hazárdjáték. Ennek a vállalkozásnak az a feladata, hogy azokat az eredményeket, amelyeket 1921-ben az oxfordi Spitzberga-exp-díció elért, kibővítse, azonkívül pedig, hogy megállapítsa, vájjon megfelelnek-e még a valóságnak azok is mérések, amelyeket a XVIII. században eszközöltek e vidéken és amelyeknek alapján még ma is készültek az angol admiralitás térképei. Az expedíció felszerelése a lehető legmodernebb. A hajó fedélzetén még kinematográfiai készülék is van. Azt remélik, hogy sikerülni fog néhány olyan izgalmas és tanulságos filmet készíteni, amelyet az egész világ mcg."közönsége feszült figyelemmel nézhet. A veszélyes átkelőkön és a kutatók törékenységén kívül érdekes vadász jelenetekről is fognak filmeket készíteni, azonkívül remélik, hogy néhány plasztikus képet készíthetnek a sarki állatok életéből is. Az expedíció egyik vezetője, F. G. Rimnsey naplót vezet, amelynek első oldalait most küldötte meg egy angol lapnak. Az első oldalak az expedíció elindulását írják le; a napló Tromsöből van keltezve, a Teringen fedélzetéről. íme néhány sor a naplóból: — Éjfél van, a hajó útra készen áll. A fedélzet meg van rakva minden elképzelhető felszereléssel —Talajos hordók, tartalékcsónakok hevernek szanaszét. Felhúzták már az expedíció piros zászlaját és a norvég lobogót. — Kint úszunk a Jegestenger bizonytalanságában. New Castleből július 14-én minden izgalom és incidens nélkül távoztunk el. A tromsői hegyek fjordjain át minden fennakadás nélkül haladtunk el, épségben jutottunk át a hirhedt nyugati fjordokon is. — Egy ideig azzal töltöttük időnket a fedélzeten, hogy szánkó mérőt készítettünk, fából, vitorlavászonból és nyklométerből összeállított eszközt, amelyet később a szánkó hátsó részére fogunk erősíteni, hogy megállapíthassuk a megtett utakat. A dróttalan távíró technikusai kipróbálták a jeladásokat. — Tromsőben nagy volt az izgalom, amikor megtudták, hogy expedíciónk huszonnégy órával a megérkezésünk után folytatja az útját. Lázas volt a tevékenység a fedélzeten. Felállították a dróttalan készülékeket, felszereltek egy kis benzingépet a fedélzeten a dinamó hajtására. Tromsőben egy kis motorcsónakot is vásároltunk, amellyel a hajótól nagyobb távolságban is kutatásokat akarunk végezni a Jegestengerben. A kapitány idős, norvég vadász, aki már több mint húsz esztendeje jár ezeken a vizekon. Bízik abban, hogy a Teringent elvezeti a North-eastlendi szigetekre. — Az expedíciónk első eredménye, hogy kihalászott a tengerből egy palackpostát, amelyről kiderült, hogy Aminidsennek egy tudósítása az 1901-ik esztendőből. A híradást pontosan 22 esztendővel ezelőtt indították útjára az északi szélesség 76 fokán és 13-ik percén és a keleti hosszúság 16-ik fokán és 20-ik percén. Megtaláltuk a palackot a Bell Sound torkolatánál. Reggel az öregasszonynak ki volt sírva a szeme. Megint kiültettek a ház elé. Kovács úr mellém telepedett. Tüstént láttam rajta, hogy valami nyomja a lelkét. Szerette volna, ha kérdéssel fordulok hozzá, de én némán ültem. Végre nagy nehezen megszólalt: — Uram, érzem, hogy neheztel ránk valamiért. Nem tudom másként megbékíteni: elárulom a mi féltve őrzött titkunkat. Fölébredt bennem a korrekt, udvarias, nagyvilági ember: biztosítottam, hogy semmi okom a neheztelésre, ellenkezőleg, végtelenül hálás vagyok nagy jóságukért, a titkaikba pedig semmiképpen nem akarok befurakodni. Kovács úr legyintett a kezével. — Tudom, hogy a felnőttek így szoktak beszélni . . . éppen ezért nem fogják megérteni egymást, míg a titkunkat meg nem hallotta . . . A felnőttek szóra egy kicsit furcsán pillantottam rá, s ez a pillantás meg is zavarta, de mert nem szóltam semmit, így folytatta: — Meglehet, hogy őrültnek fog tartani bennünket ... Ámbár ritka dolog volna, hogy két őrültnek közös rögeszméje legyen... Egy szó, mint száz, uram, mi, a feleségem, meg én, gyerekek vagyunk ... ha ez a mi titkunk, ezt rajtunk kívül csak ön tudja. — Hogyan ... gyerekek... — motyogtam minden hangsúly nélkül. Nem tudtam, átvitt értelemben beszél-e, vagy — csakugyan őrült. — Gyerekek, — folytatta határozott hangon, — vagy, hogy világosabban fejezzem ki magamat: még mindig nem vagyunk felnőttek. Magunktól idegen, fölöttünk álló, erősebb, hatalmasabb, okosabb lényeknek érezzük a felnőtteket... — Jobbárnak is? — kérdeztem elmosolyodva. — Nem, — fülelte Kovács úr, — őszintén szólva: nem. Ha jobbnak éreztük volna őket magunknál, nem menekültünk volna ide. Igen, amníg a szüleink éltek... Ők jó felnőtt-ek voltak. Szerencsés gyermekek voltunk, mindketten már csak őszülő hajjal jutottunk árvaságra. Az apáink üzlettársak voltak, nagy vállalat vezetői. Ők házasítottak össze bennünket. Én jogászkodtam, aztán a vállalatban dolgoztam, az apám szárnyai alatt. — Voltak gyermekeik? — kérdeztem hirtelen, erűt véve a terméüzetemet. — Hárdia. Most is élnek ... nagyvároson ... ó, azok felnőtt emberek... Bírják az életet ... de mi.. . Mikor árván maradtunk, fegyvertelenül is maradtank. A felnőttek... bocsásson meg, kérem ... a felnőttek gyakran hazudnak ... — A gyermek is hazudik, — szóltam közbe. — Igen, a gyermek is: félelemből, torkosságból, de legfőképpen azért, mert a képzelete világát nem tudja megkülönböztetni az igazi világtól. Nem is az a különbség gyerek és felnőtt közt, hogy egyik hazudik, másik nem. Hanem az, hogy a gyermek nem tudja elviselni, ha hazudnak neki. Felsőbbrendű lényekre van szüksége, akik mindent jobban tudnak nála, mindenért vállalják a felelősséget, mindenen tudnak segíteni, ha baj van... Ezeket a felsőbbrendű lényeket nem szabad rajtakapni, hogy meg akarnak csalni bennünket, hogy gyöngék, nyomorultak, aljasak... Mikor az apám halála után először kellett a magam felelősségére tárgyalnom egy fontos ügyben, százezrekkel csaltak meg, mert el sem tudtam képzelni, hogy egy felnőtt, komoly ember — különben vagy tíz esztendővel fiatalabb volt nálam — úgy hazudhatik pénzért, mint egy gyerek az árpacukor kedvéért. A baj megvolt: nem lehetett már az apámhoz menekülni. — Hja, ilyen tapasztalatokat mindnyájan szerzünk, — mondtam én. — Igen. — felelte Kovács úr — de egyik ember tanul belőle, kételkedni kezd, vigyáz magára, annak nézi embertársait, amik, — az ilyenből aztán rendes, szabályos, jól fölfegyverzett felnőtt lesz, nem kell félteni... A másik megriad, mert tudja, hogy legközelebb ugyanúgy jár, — sohasem lesz képes kételkedni abban, amit mondanak neki. Inkább elmenekül a maga világába, a játékai, a meséskönyvei közé és vigyáz, hogy a felnőttek semmit meg ne tudjanak erről a világról, mert egy gúnyos szóval lerombolnák. És én most már tudtam, hogy ehez az emberfajához tartozom... vagyis inkább tartozunk, hiszen az isten csodálatos kegyelméből a feleségem éppen úgy gyerek maradt, mint én... Soha nem tárgyaltam többet a vállalat dolgairól... — És azóta... azóta itt élnek ebben a kis házban és meséket olvasnak? — Megvártuk még, amíg a gyermekeink döntenek a maguk sorsáról. ÖL dönthettek, mert felnőttek voltak, nemszorultak ránk... Mi nem mertük volna vállalni a felelősséget. Aztán, igen, idehúzodtank. Itt meg tudjuk őrizni a titkunkat. Ön nem fog elárulni bennünket, kedves... kedves... bácsi. Megszorítottam a kezt és szavamat adtam, hogy nem árulom el. Megvallom, fejt, hogy engem felnőttnek tart. Deeltitkoltam ezt az érzésemet, mint korrekt, udvarias, nagyvilági emberhez, egyszóval: felnőtthöz illik. PESTI NAPLÓ 1923 szeptember . Feloszlatták a tót néppárt védelmi szervezeteit Prága, augusztus 31. (A Pesti Napló tudósítójától.) A tót minisztérium feloszlatta a tót néppárt polgárőrségi szervezeteit, amelyek a párt harci alakulatait alkották és a szociáldemokrata párt ellen, legutóbb vasárnap és kedden, tettlegesen léptek fel. (II.) Rakovszky belügyminiszter fájdalmas, szükséges műtétnek mondja a létszámcsökkentést (Saját tudósítónktól.) A nemzetgyűlés pénteki ülésén két nagy beszéd hangzott el, gróf Klebelsbert Kunó kultuszminiszter és Rakovszky Irén belügyminiszter szólalt fel a létszámcsökkentő javaslat mellett. A napirend előtt Kis M. interpellált az Ébredő Magyarok Egyesülete tisztviselőinek letartóztatása miatt, mire Rakovszky belügyminiszter felelt. Tévesnek mondotta azt az állítást, hogy a letartóztatott emberek nem követtek el komoly bűncselekményeket. Nagyon is súlyos, államellenes bűncselekmények terhelik őket — mondotta. Kijelentette, hogy a nyomozás érdekében egyelőre nem közölhet többet és kötelességét minden befolyástól mentesen teljesíteni fogja. Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter bejelentette, hogy az óvónők, néptanítók és polgári iskolai tanerők nem kerülnek elbocsátásra. (Helyeslés.) Óvatosan kell eljárni, mert Magyarországon a hat éven felüli analfabéták száma 1.900.000. A tanítók száma tehát nem sok, inkább kevés. Hangsúlyozta, hogy politikát nem enged a közoktatásügybe keverni, ő nem iskolarombolást akar, hanem csupán adminisztrációs apasztást. Ezután beszámolt a magyar kultúra- és iskolaügy haladásáról. Csik József és Ostör József felszólalása után Rakovszky Iván belügyminiszter okolta meg a javaslatot. Már az ország területi megcsonkítása előtt is szükség volt bizonyos fokú létszámcsökkentésre. Meg kell állapítani, hogy ma igenis vannak fölösleges hivatalok, amelyeket részben a háború teremtett meg. Szükség van tehát az operációra, bármilyen fájdalmas is legyen az. Visszautasítja azt az érvet, hogy a csonka vármegyék átszervezése és öszszevonása által a nemzetgyűlés pregnáns kifejezését adná annak, hogy a trianoni békeszerződést igazságosnak ismerné el. Nem fogadhatja el azt a javaslatot, amely a törvényhatósági bizottság útján akarja kiválasztani a fölösleges tisztviselőket. Felszólalását azzal végezte, hogy fájdalmas műtét ez a javaslat, rosszul esik annak, aki benyújtja, rosszul esik annk, aki elfogadja, de a kormánynak kötelessége volt, hogy benyújtsa és a nemzetgyűlésnek is kötelessége a jövő generáció érdekében, hogy elfogadja. (Helyeslés.) Szilágyi Lajos kifogásolta, hogy a pénzügyminiszter nincs jelen- kérte a tanácskozás felfüggesztését és a pénzügyminiszter megidéztetését. Rakovszky Iván bejelentette, hogy a pénzügyminiszter betegsége miatt nem jelenhetett meg. Hegymegi Kis Pál szintén szükségesnek tartja, hogy ebben a kérdésben a pénzügyminiszter nyilatkozzék, különben nem lehet szavazni. Szilágyi Lajos: Ezzel szemben technikai obstrukciót kell vállalni. (Nagy zaj.) A nemzetgyűlést fel kell oszlatni, ha nincs rá szükség. Szakács Andor Szilágyi Lajos álláspontjához csatlakozott. Szilágyi Lajos újabbi felszólalását azzal okolta meg, hogy a közalkalmazottak táborát nagyon érdekli az, hogy elsején milyen fizetést kap 200.000 közszolgálati alkalmazott. Nem elégszik meg a zürichi jegyzéshez való igazodással, hanem a belső drágulást kell figyelembe venni a fizetések megállapításánál. Szilágyi éles beszéde közben összeszólalkozása támadt Platthy Györgygyel és Kószó Istvánnal. — Je mondja el azt, amit már háromszor elmondott — kiáltotta feléje Kószó István — Nem reflektálok éretlen közbeszólásokra — vágott vissza Szilágyi Lajos. Kószó István: Éretlen beszéd! Az elnök Szilágyit kifejezése miatt rendreutasította. A Ház ezután a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. Az elnök előterjesztette ezután azt a napirendi javaslatot, hogy a legközelebbi ülést szeptember 1-én tartják. •Szakács Andor felszólalása után a Ház többsége az elnök napirendi indítványát elfogadta. vvv/^vvvvyvvwwA^vvAW.vmvv* Letartóztatták Derer volt tót miniszter titkárát Állítólag előzetesen tudott Hasin meggyilkolásáról Prága, augusztus 31. (A Pesti Napló tudósítójától.) A Narodni Lista jelenti Pozsonyból, hogy a rendőrség Pozsonyban letartóztatott egy Dugovich nevű embert, aki Derer tól meghatalmazott miniszter titkára volt. A letartóztatás Dugovics elvált feleségének feljelentésére történt. A feljelentéshez csatolva Volt Dugovicsnak január negyedikén feleségéhez írt levele, amelyben Dugovics közli feleségével, hogy Hasin pénzügyminiszter ellen merénylet készül, amelyet a legrövidebb időn belül végrehajtanak. Rasin tudvalevőleg tényleg január 5-én áldozatul esett Soukup prágai bankhivatalnok revolvermerényletének. Dugovics a rendőrségen való kihallgatásakor elmondta, hogy a levelet Rasin meggyilkolásának napján írta ,és csak azért keltette egy nappal korábban, hogy jólértesültségével felesége előtt hencegjen. A rendőrség azonban nem fogadta el Dugovics védekezését, hanem az eljárás lefolytatása végett a volt miniszteri titkárt átadta az ügyészségnek. (I.)