Pesti Napló, 1923. szeptember (74. évfolyam, 196–220. szám)

1923-09-30 / 220. szám

.Vasárnap (—) Adorjánná H. Frida táncintézete (Erzsébet körút 26.) esti tanfolyam 1-én, hétfőn 8 órakor, diák (bakfis) 2-án kedden 8 órakor és a gyermek (5—11 éves) 3-án szerdán 5 órakor. A beiratások m­egkez­de­dődőek. (—) Rózsavölgyi nagy zongoraestéi: •október 23. Friedman Ignác november 7. Arsenieff Alexander, a nagy orosz művész, külföldi kritikák szerint: a második Lhévinne, október 24- Beethoven Missa Solemni S. Filharmónia, Palestrina. Vezényel: Dohnányi, október 15. I. Kamarazenekari estén októ­ber 16., Dohnányi Mozart d-moll versenyét játssza. Vezényel: Komor. Moulton Dorothy (London) dales­té­je október 17. Krott Boris orosz violaművész hang­versenye október 20. Szegheő János zongoraestéje október 28. Waldbauer-Kerpely hat estéjére bérletek kaphatók. Waisz Margit 6 bérleti estén zenekarral­­előadja Mozart zongoraversenyeit. Vezényel: Komor. (—) Manheit énekpedagógus próbaéneklésre laká­sán délután 3—6-ig fogad. Andrássy út 33. A »Man­heit«-iskola eredményességét Budapesten: Somló Jó­zsef, Csakay Kornél, Hajdú Eta, Szin­ay József, Amon Margit, D'Arrigo, Fóti Frida stb. sikerei iga­zolják. (—) Bottyányi—Flesch II. szonátaestje ma, szep­tember 29-én,. Zeneakadémia VI9. (Rózsavölgyi.) (—) Utolsó délutáni és esti előadást tart ma, va­sárnap az Intim Kabaré! Színre kerül a nagyszerű búcsúműsor.­­ Modern mozgástan és ritmikus torna, Fodor­­testnevelő és vívóintézetében, IV., Koronaherceg ucca 3., Hermann "Ili táncművésznő vezetése mellett. Beiratkozni lehet kedd, csütörtök és szombati napo­kon délelőtt 12—1-ig és délután 4—6-ig. (—) 180 oldalas album SOO koronáért. Hatalmas hat­éves album a Színházi Élet, Iccze Sándor heti­lapjának ma megjelent új száma. Fedák Sári, Hevesi Sándor, Vajda Ernő, Harsányi Zsolt, Losonczy Dezső, Lovászy Károly cikkein, öt premier-beszá­molón, kótán, regényen, száz és száz képen kívül közli Szenes Béla legújabb színdarabját, az Örök-Liff-et. Az album ára mindössze" 800 korona. (—) A mai előadások. Operaház: Tarmhäuser (7). Nemzeti Színház: öregesen, rangosan ... A vőle­gény (7), délután: A vasgyáros (­8). — Városi Szín­­ház: Orpheus a pokolban (7), délután:­ Pillangókis­asszony (4). — Vas­-zínház: Ivanov (VT8), délután: Az Úr szelleje (3). — Fővárosi Operettszínház: A három grácia (8), délután: Marinka, a táncosnő (3). — Ki­rály-színház: E­ssler Fanny (Vi8), délután: A sárga kabát (3). — Magyar Színház: Navarrai Margit (ViS), délután: Kovácsáé (3). — Belvárosi Színház: A jég­csap (VaS), délután: A gazdag leány (3). — René.Is­sance-színház: A csodaszarvas (8), délután: Őnagy­sága két férje (3). — Blaha Lujza-színház: Szépasz­szony kocsisa (V:8), délután: Fi-FI (3). Andrássy úti Színház:­­délután .*4 és este Vs9): A faltörő kos, Az örökség, A nagypapa stb. — Budai Színkör: Ide­gen menyasszony (2/­§), délután: A vasgyáros (3). — Budapesti Színház: Mindenki kész! (7), délután: Ali basa és a 40 rabló (gyermekelőadás, V:4). Chaplin és Coogan Newyorki emlék írta Pásztor Árpád A budapesti hirdetőoszlopok, a színházi újságok, s színházi hirdetések napok óta ezzel a két névvel vannak telve. Charlie Chaplin és Jackie Coogan! Mindegyik uralkodó planéta a mozi égboltján, külön és külön is Nap, de volt egy pillanat, amikor egy képen kerültek össze. Ez a kép »Thie kid« (A­ kölyök) volt és 1921 feb­ruárjában vagy márciusában került színre New­ Yorkban a Broadway és 47. ucca sarkán lévő Strand­színházban. De én hamarabb láttam egy-két héttel. Newyorki mulatságaim közé tartozott ugyanis péntek délelőttönként beállani a Palace Theatre sö­tét nézőterére, ahova a színház egyik oszlopa, Feleky Károly vezetett be és nézni, hallgatni a kísérlete­zőket. A Palace Theatre minden péntek délelőtt azoké, akik variátécsillagok, önálló számok akarnak lenni. Saját karmesterrel, saját ruhával, teljesen készen kell az ajánlkozóknak megjelenniük,­­ nincs egy pillanatnyi kísérletezés és habozás, amikor rájuk süt a reflektor fénye. Szólószámok, kis jelenetek, zsong­lőrök, énekesek, akrobaták vonulnak fel kifogyha­tatlan sorban, mindegyik lelkében az izzó vágy, hogy a Keith's társaság színpadjaira — van vagy 90 az Egyesült­ Atla-mokban­ — juthasson... És az izgalmas, szomorú péntek délelőttökön még magyar nevezetességekkel is találkoztam. Idehaza jelentős ne­vek voltak, odakünn megelégedtek volna a varieté halhatatlansággal, Hogyne!... Hiszen egy évre szerződtetik le őket, 52 hétig nincs gondjuk... Vasárnap vonatra ülnek s rohannak egy másik városba, ahol készen várja őket a Keith's színpad, az öltöző, mehet ki a szín­padra ... Naponta két előadás, idegölő munka, ret­tenetes robot, de dollár, de dollár! ... És egy péntek délelőtt beállítok kísérlete­zőket nézni a Palaceba. Ma nincs kísérletezés, nincs szerencsepróba. Nincsenek ott a­­bookt-olók, akik az esetleg beváló számokat rögtön lefoglalják maguk­nak, ma a nagy mozitulajdonosok gyűltek össze a nézőtéren. Rothafel, a híres Capitol igazgatója, Plunkett, a Strand ura, ott van Rivoli és Rialto kép­viselője, Jam L. Lasky, Adolph Zukorral beszélget, a híres rendező, az elegáns George Fritzmaurice kis fekete bajuszát pödri, nagy és kis mozicsillagok. Min­denki, aki csak nincs elfoglalva a losasgelosi mozi­városban, együtt van, a Palace süté­jtézőterén. Mi történik hát? Mit mutatnak be? Egy új Chaplis-filmet'... "A nagy Charlie, a moziszínészek királya egyéves szünet után új film­mel jött a piacra. A kép címe: The Kid. Magyarul: gida, gödölye, gyerek . .. Kid! becéző, kedveskedő szócska, lágyabb, mint a gyermek puha érzésekkel, szeretettel teli. És ott áll a sokadalomban egy magas, csinos férfi, fején fekete keménykalap, karcsú termetén ele­gáns felöltő, — nem­ a lába nem csámpás, amikor megy, nem botlik meg önmagában, pedig ő Charlie Chaplin! A világ nagy trójacsinálója. — A londoni csirke­fogónegyedből indult el s ma világfogalom. Amikor a múlt évben Párizsban és Londonban járt, autóját olyan tömegek vették körül, hogy egész rendőrosztagoknak kellett kivonulni... A nagy európai metropolisok élete szinte percekig megállott s Charlie körül forgott az angol és francia főváros. Grönlandtól Rhodesiáig és kelettől nyugatig min­denütt mosolyra darül az emberek arca, amikor Chaplin nevét hallja. Nem harsogó nevetésre, vagy — bocsánatot kérek a szóért, — brutális röhögésre, hanem csendes, finom, megelégedett mosolyra. A legmegnyugtatóbb, a legszebb emberi derűs kifejezésre. És ez Chaplin titka. Ember!... Nem mozihős, aki tornyokra mászik, jéglapokra ugrik a m­agarán, halálos veszedelemből ment ki üldözött lányt, megbünteti a gonoszat, — nem, ezek közül semmit sem cselekszik. Egyszerű, csendes és szelíd eszközökkel nevettet. Mindig ember és emberi marad. És groteszkségei csak enyhe felü­letek, nem ped­ig meghökkenő púpok... Mialatt pe­dig nevettet és mulattat, tud meghalni is, a vidám­sága alján könnyek meghúzódnak, tud szeretni és tud gyengéd lenni! Ez Chaplin sikerének­ az igazi titka. És ennek a művészetnek remeke *a kölyök*. Chaplin maga írja filmdarabjait, maga állítja össze, nem tartozik a reklámcsillagok közé, akikről mindig hallani. Ritkán jön, de akkor egy nagy, ki­vételes tehetség csillogásával tölti be a mozivásznat. Chaplintől még sohasem láttak órás filmeket, nem tör az idegekre és nem keres rablótörténeteket, megható szerelmi bonyodalmakat. De nem is embe­rietlenül ostoba, csak nevettető, mint a legtöbb ame­rikai burleszk. Mindig igazi és mély emberi momen­tumok vannak benne. Körülálltak, kérdezősködtek, a kép története iránt érdeklődtek . Charlie (legalább másfélmillió dollár az évi jövedelme) szerényen felelt: — Azt hiszem, nem érdektelen! Találtam egy egész ügyes gyereket! És megkezdődött a játék. — Háromnegyed óra az egész! A legnagyobb szenzáció erejével hatott. Nem a kép üde és mosollyal, szivárványos szentimentaliz­mussal teli volta, nem az ellenállhatatlan »üveges« jelenet, hanem maga a »sKID«, a »kölyök«, Jackie Coogan. — Kicsoda ez a gyerek? Charlie, honnan szedted És Charlie csendesen mosolygott. — ugy­e, agész ügyes!... A »The Eick igazgatói bemutatóján egy új mozi­csoda született meg: Jackie Coogan. Nevével tele lett minden mozifészek és mikor a kép a Strandban a város számára is megjelent, Jackie Coogan fogalom lett, mint az amerikai rek­lám mondja: »a national Institution«. Nem huszonnégy, de tizenkét óra alatt szakadt rá a legnagyobb népszerűség. Szülei, addig szegény emberek, egyszerre gazda­gok lettek, kis Jackiejuk olyan szerződést kapott. Útjai elváltak Chaplintől, mert maga önálló "atar­lett, a cukrosboltokban külön Coppan-cukor jött di­vatba s ha lehetséges lett volna, leszedték volna a­ vászonról. A bájnak, a kedvességnek, az okosságnak és a szerető gyermeki ragaszkodásnak a megtestesülése. — Chaplin nagyszerű, elragadó... — mondta mindenki!— hanem a gyerek! Olyan még nem volt! A «The Kid« előadásai reggel kilenckor kezdőd­tek s folytak éjjeli tizenkét óráig. Egy nap tízszár is adták s hosszú, hosszú sorfalat állottak az embe­rek, hogy jegyet szerezhessenek. Minden newyorki és amerikai gy­ereknek látnia kellett! A Coogan-gyerek azóta maga halad csillag út­ján, de amit azóta csinál, az mind utánzat, a The Kid az ősi, az eredeti, az igazi... A pillanat, amelyből született. És miko­r 1921 májusában visszaérkeztem Buda­­pestre, a keleti pályaudvar egyik vámőre bőröndöm­ből egy nagy babát halászott elő. A bábu k­is csi­bésznek volt öltözve, rajta zöld overall és ingébe a mellén belehímezve Jackie Coogan: The Kid, így árulják Newyork boltjaiban. Budapesten még senki sem tudott róla, de mégis akkor vonult először Pestre Jackie Coogan,. PESTI NAPLÓ 1923 szeptember 10. fj Siess, talán eléred Őt írta : Tersánszky J. Jenő Nem látod a Gonosz kesét, A szörnyű konkolyt, a megáldott magok közé, Szándékidba hogy hinti szét, Vágyaidba hogy hinti szét, Tetteidbe hogy hinti szét? Nem látod-e, hogy eleve Két úr urad, Mint­egi szolgáké bíró­­, Kát kulacsba kóstolsz bele, Két robotba gebbedsz bele, Két végzetbe veszess bele. Nyíljék szemed, az Igaz ún. Int, ám holnap látod-e újra fenyes áriát. Ma kell nyomon, mint rég, megint. Lankadsz, tántorodsz­ föl megint! Elbuksz, csüggedsz, talpra megint! Siess, ma tán eléred őt! Ne állj bánkódni. Csak a Jónak nyomán találsz Új szándékidba u­j erőt, Új vágyaidba új erőt, Új tetteidhez új erőt. 3fji.il­i&' fiSntati^MStcf.& Manapság alig vsa filza Pesten, amely sem s »leg»' jobb«. A közönség igen gyakran hitelt ad a hangza­tos reklámoknak és csak a mozielőadás után eszmél fel, hogy tulajdonképpen egész közönséges képet lá­tott, amely egyáltalán nem üti meg az attrakció mértékét Mi is az az attrakció tulajdonképpeni. Úgy gondoljuk, hogy az olyan mutatványt — jelen esetben filmet — kell attrakció alatt érteni, amely nemcsak a mozi híveit elégíti ki megfelelően, hanem olyanokat is mozilátogatóvá csábít, akit eddig nem voltak rajongói a filmnek. Nem faltéllenül az az attrakció, amely 12 felvo­nás­­ból áll és 300 méternél kezdődik, mers rövidebb is lehet. Az attrakciónak — a filmeknél — az a fő kallérce, hogy minden tekintetben elsőrangút nyújt­son, hogy f­eltétlenül szórakoztasson, hogy ízléses, művészi legyen és az előadó színészek tényleg kivá­lót produkáljanak. A ma műsoron lévő filmek a legjobban­ igazolják, hogy az attrakcióról felállított véleményünk meg­felel a valóságnak. Például az­­ Amerika hőskora* című film azért attrakció, mert kiállítása, rendezése nem mindennapi grandiózus. Nagy csatát­­szerepel­nek, a safizséje rendkívül érdekes és a zenéje olyan fenomenális, hogy sokan két-három ízben is megné­zik a képet, hogy a zenét hallhassák. A látogatók ja­varésze olyanokból kerül ki, akik eddig csak alig jártak moziba, de az »Amerika, hőskora« meggyőzte őket arról, hogy a filmtechnika ma már akkorát fej­lődött, hogy méltó versenytársa az o­íszavias szín­háznak. A másik attrakció (kis kép, alig ISVO méter) a »The kid«, »A kölyök«. Itt ép megfordítva áll a do­log. Nem grandiózus. Egyszerű eszközökkel dolgo­zik- Ninc60D3k nagy tömegek, de van más valami, ami eddig páratlan a mozik történetében: kifogásta­lan játék a művészi tökélyre emelve és az, ami ta­lán még ennél is fontosabb, ügyes kihasználása a legszebb emberi erénynek: a gyermekszeretetnek. Att­rakció, sőt na­gy attrakció 3.73T t is, mert két olyan színész játssza, mint Chaplin és Jackie Coogan. Míg »Amerika hőskoránál« a grandiozitás teszi a címet attrakcióvá, addig »A JJOlySks-nél ez a két színész (most a kis Jackie-ról is csak mint komoly színész­ről beszélhetünk) avatja naggyá a filmet. íme! Ilyennek kell lenni annak a filmnek, ame­lyet attrakciónak hirdetnek. Akkor a közönség nem távozik bosszankodva az előadásról. Mert sok olyan film is van­, ami jó, ki­tűrő, ha távolról sem attrak­ció. Azért ennek is van közönsége. És ha az ilyen képeknél nem is ütik meg a nagy dobot, akkor is megnézik a mozihívek, de legalább nem bosszankod­nak előadás után, amivel többet árt a mozis magá­nak, mint használ. És ami a fő, sőt a legfőbb: hitelt szerez magának a közönség körében. Mert a hangza­tos jelszavakkal csak egyszer lehet telt házat »wo«. zani*. (—a—) ?

Next