Pesti Napló, 1923. november (74. évfolyam, 248–271. szám)

1923-11-03 / 248. szám

K0 Szombat PESTI NAPLÓ 1923 november *SL darabokra tört és a kocsik romjai alól két ha­lottat és­­tizenkilenc súlyosan sebesültet húz­tak elő. Belgrádból segédvonatot indítottak a szerencsétlenség­ színhelyére. Az összeütközést az okozta, h­og­y a sűrű­­ködben a mozdonyve­zetők nem ve­tték észre a piros jelzést. (II.) — Házasság. Szakál Ilonkát eljegyezte Peterdy Dezső. (Minden kü­lön értesítés helyett.) Jótevető halottak Egy német úr beszélgetett az uc­eán és ilye­neket mondott: — Mi most halottak vagyunk. De azért nem esünk kétségbe. Nevetünk. A Sora szemébe ne­vetünk és dolgozunk. . • Még bennem zsongtak ezek a szavak, még itt jártam az 11­23. esztendő pesti uceáján, de a lelkem már visszaszállott. 1915-be, valahová a San folyó partjára, messze Galíciába... Negyven kilométert meneteltek aznap a bakáim. Nyelvük a szájpadlásukhoz tapadt. A szeges bakancsok már nem is hagyták el a földet, csoszogva jár­ták az országutat. És a kiszáradt ajkak mind egy nevet suttogtak: Sanok. Ott, ott majd sza­bad lerogyni a hátizsákra és aludni. Aludni. Késő este volt, mire átértünk a Sanon. Az or­szágút mellett széles árok. Oda vezettük a hon­­­­védeket. Ledőltek a puha fűre, de aludni nem tudtak. A fáradtság láza ébrentartotta őket. Nézték a csillagos eget. Az ároktól jobbra magas töltés sötét lett, mögötte az égő Sanok festette vörösre a menny boltját. A töltés tetején német trónkocsik nyikorogtak emeletes terhük alatt. A halotti csöndben tisztán lehetett hallani, amint egy-egy kocsi tetején a heverésző német katona fütyörészett. Egyszerre elhallgatott a gondtalan füttyszó. A sisakos német meglátott bennünket az árok fenekén, ahogy feküdtünk, sorba, egy­más mellett. Felkönyökölt. Aztán leszólt a kocsis­nak­ . — Nézd, ezek mind halottak ... Hirtelen valami kesernyés íz szaladt a szánk­ .­la. Babonás lelkünk ijedten rebbent meg a bal­jóslatú szavakra. Hát csakugyan meg kell hal­nunk? Mindenkinek? Hát azért nyugszunk itt az árokban, hogy holnap kipihenten kapjuk a go­lyót? Szerettük volna elűzni a szörnyű gondo­latot és egypár ijedt torokból furcsa nevetés tört elő, kényszeredetten, halkan, vacogó fogak közén szűrődve át. A német meredten ügyelt fel a kocsi tetejéről. Belemeresztette szemét a vörös éjszakába, a nevetést követő döbbenetes csöndbe. Azután a váratlan életjel meglepetésének zava­rában hangosan, de szinte csak magának mondta: — Nevetnek a halottak ... Újra fülembe cseng a német ur uccai beszél­getése: Halottak vagyunk, de azért nevetünk ... Úgy látszik, most mi ülünk a kocsi tetején. (P­y.) — Típusok a villamos alól. A gyakori villam­os­elgázolások alkalmából aktuális seregszemlét tartani azok felett, akik előszeretettel hagyják magukat a villamos által elgázolni. Az idők során típusok ala­kultak már ki belőlük. A nevezetesebbek: 1. A fölényes. Újságot olvasva megy át a sínek között vagy zsebredugott kézzel, mindenesetre ko­mótosan. Ő azért fölényes, mert meg akarja mu­tatni, hogy őt nem érdekli a villamos, hiába csen­get, ő nem fél, ő egy blazírt ember. 2. A kötekedő. Ez direkt bosszantja a vezetőt. Szembe néz vele a sínekről, mint aki mazt mondja: »Gázolj el, ha mersz«. A vezető rendszerint mer. 3. A sprinter. Villámgyorsan átfut a sínen a robogó villamos előtt. A vezető rémülten nyúl a fékhez, de akkor már késő. A sprinter már a túlsó oldalon van és ott várja az ellenkező irányból jövő villamost, hogy ismét bemutassa sprint-tudományát. 4. A távfutó. Előbbinek ellenkezője. Percekig fut a kocsi mellett, egyik kezével a lépcső karfáját fogva és lesi a kedvező pillanatot, mikor lehet úgy felugrani, hogy elgázoltassa magát. 5. A le- és felugró csak arra vigyáz, h­ogy az első kocsira szálljon fel vagy le, mert csak úgy le­het a pótkocsi kerekei alá kerülni. További típusok kialakulóban. — Az élelmiszerek fokozódó drágasága mellett az Ovomaltine olcsó, mert koncentrált erősítő tápszer. — Halálozás. Tegnap délután temették el Garcz Józsefet, a régi újságírói gárda kitűnő tagját, aki a »Budapest­­nek és a Mátyás Diák"-nak volt mun­­­katársa. Az újságírók közül igen sokan kísérték el utolsó útjára. A sírnál dr. Kovács Dénes mondott búcsúbeszédet. — Orvosi hír. Dr.­ Lengyel Árpád orr-, gége-, fül­szakorvos külföldi útjáról megérkezett s rendel Baross ucca 4. Telefon József 19 22. SZÍNHÁZ ÉS MŰVÉSZET Húszéves a Ki­rályszínház Egészen estindben, minden jubileumi ünnepség mellőzésével, kedden, november 6-án érkezik el a Király­színház fennállásának húszesztendős évfor­dulójához. Az évforduló alkalmából nem érdektelen visszaemlékezni arra, hogy az oly sok sikert látott színház, amely annak idején hetedik kő­színháza volt a fővárosnak, milyen küzdelmek árán tudta csak megnyitni kapuit. Az ifissserb építkezés, amely Márki­s Géza tervei alapján készült, erősen foglal­koztatta a tűzrendészeti hatóságokat, amelyek sem­miképpen sem akartak hozzájárulni a színház meg­nyitásához. Még november 5-én is bizonytalan volt, vájjon a belügymini­ster megadja-e az engedélyt. Ezen az estén mindazonáltal­­ megtartották Hu­szka Jenő operettjének, az. »Aranyvirág -nak főpróbáját és reménykedtek abban, hogy másnapra végre-va­lahára mégis csak megérkezik a kormány megnyi­tási engedélye. Ezen a napon gróf Khuen-Hetter­váry Károly a akkori miniszterelnök személyesen te­repszemlét­ tartott a színházban, de minden könyör­gés ellenére sem adott választ arra, várjon meg­adja-e az engedélyt, vagy sem. A színháznyitás napjának csak délutáni órájá­ban érkezett meg az engedély. A színházban ekkor még nagy volt­ a rendetlenség. Az öltözőben még nem voltak ablakok és treötni­ László, aki reggeltől­estig szaladgált és intézkedett, csak késő délután tudta meg, hogy mégis megtarthatják az­­Arany­virág­ premierjét. Hazasietett, frakkba öltözött, de a borotválkozásra már nem maradt ideje. Beszaladt a színházhoz, ahol figyelmeztették többnapos szakál­lára, de borbélyt, akkor már nem tudtak találni. Vé­gül Schmidt nevű fodrász, aki művésze volt a pa­rókakészíté­snek­, a borotváláshoz azonban nem ér­tett, vállalkozott arra, hogy Beöthyt megfosztja szakállától. A borotválkozás nem nagyon sikerült, az igazgatónak rettenetes fájdalmai voltak, mire azonban harmadszor csöngettek, szakálltalanul és frakkban mégis csak megjelenhetett a nézőtéren. Még egy hőse volt a színháznyitá­snak: Konti József, a karmester. Ő dirigálta az »Aranyvirág«-ot, miután Beöthynek nagy nehezen sikerült őt, az új Király-színházhoz szerződtetni. Konti nehezen vált meg a Népszínháztól és sunyin kérdezte barátaitól: — Van ennek a Lacinak pénze? Miután megnyugtatták, hogy van ott elég pénz, azt is közölték vele, hogy reggel nyolckor Beöthy Bécsbe utazik, jó lesz tehát idejében aláírni a szer­ződést és felvenni az előleget. Másnap reggel Konti már nem találta Beöthyt a lakásán, mire kirohant a pályaudvarra, ahol utólérte Beöthyt. Az igazgató már a kupéban volt és nézett ki az ablakon. Meg­látták egymást. A karmester így szólt: — Te, Laci, hát mégis orraszerződöm hozzád, ha tudsz nekem most egy nagyobb előleget adni, mond­juk tizenöt forintot. Beöthy a zsebébe nyúlt, kivett tizenöt forintot és azt átnyújtotta Kontinak. Konti zsebre tette a pénzt és igy szólt: — Jól van, Laci, mától kezdve a karmestered vagyok. A premier napján Huszka Jenő, az­­Aranyvirág« komponistája szép selyemkötésben elküldte Konti­nak az operett zongorakivonatát, a következő dedi­kációval:­­A karmesterek karmesterének — Huszka Jenő«. Köntit nem hatotta meg az ajándék és ami­kor este megjelent a zenekarban, az ünnepi nyitány előtt odafordult Welisch nevű nagybőgőshöz, aki jó barátja volt és átnyújtva neki a zongorakivonatot,, így szólt: — A nagybőgősök nagybőgősének. Azután nyugodtan felment a karmesteri emel-1 vényre és jelt adott a nyitány megkezdésére. Ezeket az apróságokat jegyeztük ide a Király­színház fennállásának huszadik évfordulója alkal­mából. —.— (*) Rákosi Szüli balesete, Rákosi Szidit, a Nemzet­i Színház kiváló művésznőjét, ma délután baleset érte. A Belvárosi Színházból jövet, ahol a S­ári bírót próbálta, villamosan igyekezett Király utcában lévő lakása felé, az átszállásnál azonban elcsúszott és le­esett a kocsiról. Az esés szerencsére nem volt súlyos és Rákosi Szidi csupán az arcán szenvedett sérülése­ket. Kocsiba ült és lakására hajtatott, ahol dr. Salgó Ernő azonnal ápolás alá vette. A művésznő néhány napig kénytelen lesz az ágyat őrizni és szerepét a szombati­­Sári bíró előadásán Halmer Aranka veszi át. (*) A »Hazajáró lélek« vidéki előadásai. Miskolc­ról jelenti tudósítónk: Sebestyén Géza társulata teg­nap nagy sikerrel mutatta be Zilahii Lajos »Haza­járó lélek« című színművét. A szereplők közül Szécsi, Böske, Ungváry, Emikő és Balassa, sok tapsot arat­tak. A Hazajáró lélek- kaposvári premierje is csü­törtökön volt és a darabot ott is zajos tetszéssel fo­gadta a közönség. (*) »A hentes úr és a tanító.« Ez a címe Fazekas Imre új egyfelvonásos vígjátékának, amely az And­rássy úti Színház legközelebbi műsorán szerepel. A vígjáték főszerepeit Habos Gyula, Vaszary Piroska, Komlóssy Ilona, Báróczy és Székely Lajos játssza. (*) Egy híres olasz baritonista búcsúja a szín­padtól. Mattia Battistini, egyik leghíresebb olasz baritonista végleg búcsút mondott a színpadnak. Utolsó fellépése Stockholmban volt a királyi opera­házban, ahol a Tosca Scarpiáját énekelte. A közönség egész este melegen ünnepelte a búc­súzó művészt és elhalmozta virágokkal. (*) Pallenberg interjút ad. Mas Pallenberg, a népszerű és kitűnő német színész elvállalta a Bécsben legközelebb színrekerülő Strauss Oszkár-operettnek, a »Kleopátra gyöngyei­­-nek vezető férfi szerepét. Ebből az alkalomból egy újságíró felkereste a mű­vészt, aki arra a kérdésre, hogy szívesen vállalta-e a szerep eljátszását, a következőket válaszolta: — Örülök. Határtalanul örülök. Örömöm határt nem ismer. Az új szerep valóban örömömre szolgál örömmel gondolok rá. Mondhatnám azt is, hogy el vagyok ragadtatva az örömtől. Sőt: ragyogok az örömtől, örülök, hogy örülhetek. Örü­lök, amikor hazamegyek s örü­lök, amikor elmegyek otthonról. Örülök az életnek! Örüljetek ti is az életnek! & ezt az interjút az illető újságíró leadta. Úgy kell neki! (*) Bassermann bécsi vendégjátéka. Bécsből je­lenti tudósítónk: Basserm­ann november 7-én kezdi meg vendégjátékát a Neue Wiener Brihnen. Ibsen • Vadkacsá.-jában, a Nagy bariton «-ban, továbbá Hans Müller Der Schöpfer ' című darabjában fog vendégszerepelni. A vendégjátékon felesége, Else Bassermann is részt vesz. (*) Aki sohasem látta darabjait. Georg Kaiserről, ii Németországban ü­nnepelt drámaíróról van szó, akiről egy újságíró érdekes intimitásokat mond el.* A hírlapíró két­ évvel ezelőtt beszélgetett a német íróval, aki kijelentette, hogy nem látta egyetlen da­rabjának előadását sem és ha megtört­ént, hogy néha betévedt egy-egy premierjére, az első felvonás után eltávozott, a színházból, mert ő nagyon unatkozott. A kritikáról is nyilatkozott, megemlítvén, hogy még álmában sem jutott, eszébe, hogy elolvassa a darab­jairól szóló méltatásokat. Azután a következőket mondotta: — Jean Jacques Stousseau eszméinek vagyok hűséges követője és minden iskolát, az egyetemek­kel együtt, a pokolba kívánok. Ha rajtam állana, a gyermekek egyáltalán nem tudnának írni és olvasni. A hírlapíró erre szerényen megjegyezte, hogy ezt a pedagógiai elvet otthon is alkalmazza-e, a saját gyermekénél. Mire Georg Kaiser így szólt: — A fiam­ tizenkét éves és bizony úgy neveltem hogy ne kerüljek összeütközésbe az elveimmel. " Azóta elmúlt már két év és az újságíró valószí­nűnek tartja, hogy Georg Kaiser fia azóta talán mégis megtanulta az írás és olvasás tudományát. (*) Zangwill Izrael operettje Párizsban. Párizs­ban november végén mutatják be Zamgtoill Izrael­nek, a »Mary-Ann« és számos nagysikerű darab szerzőjének új operettjét. Az operett címe: »A pum­polók királya­, és a zsidó miliőben játszik. Párizsi lapok szerint a librettó teljesen újszerű és elüt az eddigi operett-sablonoktól. Az újdonság zenéjét Octave Cremieux írta. (*) Verneuil új darabja. A Théatre Antoine a napokban mutatta be igazgatójának, Louis Verneu­il­nek új vígjátékát. Címe: »Zenekari ülés 47«. Verneuil írta, rendezte és ő játszotta a főszerepet. Az új da­rab a színpad világába visz. Hősnője egy előadás egyik szünetében, a második és harmadik felvonás között megtudja, hogy a szeretője megcsalja. Ki­jelenti, hogy nem játszik tovább. A színház igaz­gatója kétségbeesetten megígéri a­­művésznőnek, hogy öt percen belül új szeretőt szerez neki. Úgyis tudja, hogy a zenekari ülés 47. számú székén estéről-estére egy fiatalember foglal helyet, aki szerelmes a szí­nésznőbe és alig várja az alkalmat, hogy megis­merkedhessek vele. A színésznő beleegyezik az új ismeretségbe, de szerencsétlenségére ezen az estén a negyvenhetes számú fiatalember másirányú elfog­laltsága miatt nem volt a színházban és így egy műnimtrim.

Next