Pesti Napló, 1924. január (75. évfolyam, 1–26. szám)
1924-01-01 / 1. szám
4 stemf PESTI NAPLÓ Piroska János főSiadnagy m csongrádi Bombavetés éptelmi Siis&ó Ssászlá a csongrádi Bambavetä — SötSny ^oit *r tankúfa — Sze^eAvm SB&eiítoitáfter&s fedexestefa (etawtaetatottalkaf - KefAbbl tavat»gás«nh ügyét Is tlsst«Sxni amnatga a (kixtösttg (Sajdé tudósítónktól.) A csongrádi bombamerénylet ügyében sikerrel járt a nyomozó hatóságok munkája. A tetteseket letartóztatták és a szegedi ügyészség fogházába kísérték. Az egyik gyanúsítottként szereplő gazda vallomása hozta meg a kívánt eredményt- Sági János az elsők közet szerepelt, akiket a merényletben való résztvevéssel gyanúsítottak. Sokáig vallatták, de nem akart semmit sem beismerni. Végre vasárnap éjszaka vallomást tett. Elmondatta, hogy Sirutó László 22 éves gazdálkodó dobta a bombát, amit Piroska János főhadnagytól kapott. A bombavetésre viszont Bölöny Miklós oktatta ki. Sági vallomása után természetesen azonnal elővettük azokat, akikre terhelően vallott. Bölöny továbbra is tagadott, tírre szembesítették Ságival. A szembesítés eredménnyel is járt, amennyiben Bölöny ennek a hatása alatt bevallotta tettét Utána Sinkó Lászlót kezdték vallatni. Sinkó tiltakozott a vád ellen és szinte felháborodott, hogy róla ilyent képzelnek. Tagadására Sági Jánost hozták elő és szembesítették vele. A szembesítés igen is galwuis volt, végül is a detektíveknek kellett közbelépniük, hogy a két ember egymásnak ne ugorjon. Sinkó azután mégis könnyített lelkén és töredelmesen bevallotta bűnét. A beismerő vallomások alapján a merénylet lefolyását a következőkép állapította meg a nyomozó hatóság: Karácsony másodnapján együtt a társaság. Piroska János főhadnagy egy kazettát szedett elő, amelyben kézigránát volt és felszólította a társaság tagjait, hogy jelentkezzen, az, aki a bombát a háttereidbe bedobja. Senki sem jelentkezett. Erre Piroska főhadnagy a tapasztalatlan Sinkó Lászlóhoz fordult. — Itt a bomba, nem kell semmit sem csinálnod, csak bedobod a terembe. Bajod nem lesz belőle, elmenekülhetsz. Sinkó húzódozott, Piroska gyávának bélyegezte és így aztán rávette, hogy a feladatot vállalja. Féltizenkettőkor Sinkóné Bölöny a Magyar Király szálló Csemegi utcai oldalára mentek, Piroska János és Sági János pedig a Szentháromság téren »falaztak.«" Egy alkalmas pillanatban Bölöny oda issíólt Sinkónak: — Most nincs itt senki, dobd be a bombát. EzutánBölöny és Sinkó cigarettával meggyújtották négy nehezen a kanócot, és Sinkó Bölöny utasítására gyorsan behajította a terembe a nagy ablakon keresztül. Ezután mind a ketten elmenekültek, utánuk két társuk is, akik a Szentháromság téren álltak. A vallomások alapján a rendőrség előzetes letartóztatásba helyezte a következőket: Sinkó László 22 éves gazdálkodót, Piroska János tényleges főhadnagy, festőművészt, Zubek Mihály felfüggesztett tanítót, Kasztér Sándor gépészt, Sági Rókus földmívest, Piroska György kereskedőt, Bölöny Miklós 31 éves foglalkozás nélküli egyént, Forgó Ferenc gazdálkodót és Fülöp Andor volt hadnagyot. A letartóztatottakat erős fegyveres kísérettel Szegedre szállították. Félkettőkor érkezett Szegedre a merénylőket szállító vonat. A pályaudvaron huszonöt rendőr és több detektív várta őket. Az állomás előtt pedig lovasrendőrök és egy megerősített rendőr szakasz állt fel. A tetteseket ezután csendőrök kísérték a rendőrök és detektívek sorfala között befelé a midorfőkapitánysászra. Az ide vezető útvonal minden utcakereszteződésénél egy-egy rendőrt állítottak fel. A rendőrségen mindegyiket külön zárkában helyezték el. Csongrádon több detektív maradt azoknak a súlyosabb rendzavarásoknak és verekedéseknek tisztázására, amelyeket a merénylők és társaik követtek el az utóbbi időben Csongrádon. Most majd ezek miatt is felelősségre vonják őket Ez a társasási újabban ijesztgetésekkel állandó rémületben tartotta a kis alföldi várost, amely most mintha lidércnyomás alól szabadult volna föl... Píroska Jesmos elégtételt fest» a ffr*kaw»tteltagSöf Szeged, december 31. (A Pesti Kapló kiküldött tudósítójától.) A csongrádi nyomozás befejeződött és a merénylet nyolc tettesét megbilincselve átszállították Szegedre. A kilencedig letartóztatott, Piroska János főhadnagy, a budapesti katonai főreáliskola tanára, még mindig Csongrádon van és a Szegedről érkező tiszti járőrre vár, amely akatonai ügyészséghez fogja kísérni. Piroska János egészen addig a pillanatig, amíg teljesen le nem leplezték, a legkihívóbbmódon viselkedett a nyomozást vezető tisztviselőkkel szemben. Amikor először került Weber Árpád rendőrkapitány elé, valósággal ráförmedt a rendőrtisztviselőre, és kérdőre vonta, hogyan meri őt polgári hatóság zaklatni. A rendőrkapitány utasította, hozza magával illeméénykönyvét és igazolja, hogy valóban katonatiszt-e. Piroska főhadnagy dühösen távozott és másnap megjelenve megint olyan arrogáns volt a rendőrkapitánnyal szemben, hogy ez erélyesen rákiáltott: — Takarodjék a szobából, főhadnagy úri Érdekes eset történt nyomozás közben. Kit jól fésült csongrádi firtalembe, állított be Weber kapitányhoz és a megsértett Piroska főhadnagy nevében elégtételt kért. — Nagyon sajnálom, nem állok szolgálatára— mondotta a kapitány.— No, akkor egyoldalú jegyzőkönyvvel fogjuk elintézni az ügyet, válaszolták hetykén asegédek A nyomozás drámai gyorsasággal haladt előre. Piroska ellen egymásután hangzottak el a legkompromittálóbb vallomások. Kiderült, hogy ő volt a rettenetes bűncselekmény értelmi szerzője és ő adta a gránátot a tetteseknek. Ezek a vallomások vasárnap éjszaka hangzottak el. Éjjel két órakor négy detektív és négy csendőr jelent meg Piroska, főhadnagy lakásán, felzörgették és nyomban dr. Borbola rendőrt a tanácsos elé kisérték. Mikor a rendőrtanácsos felszólította Piroska főhadnagyot, hogy adja át a kardját, ez tiltakozott és makacsul tagadta a terhére rótt bűncselekményeket, s erre fölolvasták előtte a terhelő vallomásokat, majd Borbola rendőrtanácsos közölte Piroskával, hogy letartóztatja és átkísérték a szegedi katonai ügyészség fogházába. Mikor a letartóztatás után két detektív közrefogta az immár csöndesebb Piroskát, Weber kapitány odalépett hozzá s a két detektívre mutatva, így szólt: — Főhadnagy úr, itt vannak azért segédeim. A Csongrádon letartóztatott nyolc embert erős fedezet alatt kísérték megbilincselve Szegedre. A városban csakhamar híre futott, hoggy megérkeznek a hírhedt emberek, amire óriási tömeg csoportosult össze azokon az uccákon, amelyeken végigkísérték őket. Kettesével voltak összeláncolva és így"haladtak a csendőrök és detektívek között. Amerre elvonultak, a közönség haragos megjegyzései és szidalmai kísérték őket. Hétfő reggelig maradnak a rendőrség fogházában, ahonnan átkísérik őket az ügyészségre. A detektívek magukkal vitték Csongrádról a felrobbant bombák töredékeit, továbbá L- Sáryi János által elrejtett, rozsdás pléhdobozban lévő 88 darab parazitpamint is. A bűnjeleket szakértők fogják megvizsgálni. Azok a kényes, kicsi lábak... írta: Szederkényi Anna. Az asszony habozott az utolsó pillanatig, nem bírta, mégsem bírta magát elhatározni. P pedig megsigórfi Jánosnak előtte való napon, hogy felmegy hozzá. Utólag, amikor visszagondolt erre, nem bírta megérteni, hogyan fordulhatott ki a száján a sokat jelentő szó. régóta tartott a játék. A gyümölcs gömbölyödött, az ág szélén. Elbújt a levelek között, ki-kitanáskott, a nap pedig letűzött kitartóan. Mindig melegebben, forróbban, egyszerre csak lehullott a gyümölcs. • Megígérte neki, hogy el fog menni a lakására. Ott állott a szekrény előtt, tétova mozdulattal tapogatta végig a selymes ruhákat. Ó, igen, félnégy, öltözködik is kellene, ha menni akar, lehetséges volna, hogy el akarjon menni-t Irén — ez a tisztességes, jóravaló asszony egy kaland után kaland elé, idegen férfi lakására, a helyébe, mert előtte való napon egy meggondolatlan szó csúszottki a száján. Sáproti-e igazán aasta flút! De még ha szeretné SB . . . Zavaros gondolatok, tételek, szabályok éledtek fel valahol, legbelül. Régi történetek szólaltak •«leg: házasságok, válások, családi drámák, Alakok, arcok körülötte . ..'-' 7 ' tehetséges volna, hogy ő is, csak úgy, mint a többi száz, ezer, megszámlálhatatlan sok, egyszerre csak siklik, csúszik, bakik, mint a többi, mert nem volt elég erős a támaszték? Halk, azután követelő csengetés. A füléhez tartotta a telefonkagylót. «-Várom^, mondta a férfihang, csak ezt az egyetlen, kicsi szót mondta — várom . •« »Vérem-., — a SZÓ rimánkodott, esdekelt, belecsúszott a Sírvé közepébe: -várom.. Kiszikkadt ajakkal, Végsőkig feszült idegekkel, mindenen keresztül, mindenek ellenére: »várom.. . . . Vagy csak az asszony képzelte így! Talán éppen azért dobta rá, beléje azt az egyetlen, sokat jelentő szócskát az utolsó pillanatban, hogy tápot adjon, utat nyisson a 'iépselettjert. »Várető«. Keryegő ujjai közül kicsúszott a kagyló. . Nem bírt versensonan a vágyával. Kirángatta a ruháit, csak hámer, gyorsan, minél gyorsabban. Látta a sugárzó, tüzes szemeket,és a száján érezte a csókjának az izét. Sietijj! A ház, amelyikben János lakott, háromemeletes volt. Nagy, sárgásbarna a kapuja, régi divatú. A bejárat alatt sok, szennyes víz sasét fröcskölve, arra kellett gondolnia,, mit öntözhettek el éppen ennek a háznak a kapuja alatt? Amint feljebb haladt a lépcsőkön, megint látta a víztócsákat. Végre a másodikemeleten ott talált egy asaszonyt, a lépcsőt mosta. Délelőtt, — gondolta Irén, — bizonyosan nem ért rá, talán kisgyermeke van . . . gyermek . . . — borzongva rázkódott össze ... — gyermek . . . Nem merte végig gondolni a gondolatot. Hirtelen az asszonyhoz kezdett beszélni. — Drágám, — dobta oda a jó szót, szokásból, hiszen ezzel nem rövidít meg senkit. Jó szósohasem árt ... Jó szó, obulus, talán segít majd átcsúszni a túlsó oldalra, ha egyszer mégis csak számonkérik az elhullajtott körmefeketéjét, a mögötte felmutató — lépéseit. — Drágám, nem akarom beszennyezni, amíg felfelé megyek . . . Hol a felmosó ruha, majd letörlöm a cipőmet Az asszony felemelte az arcát és belenézett merén izgalomtól, idegességtől, sintistől remegő arcába. szempillantásig rámeredt egymásra a két asszonyi arc. Emerről szakadt a verejték. A cseppek megakadtak a korai, csúnya, girbe-gurba ráncok között. Még az élet is siettében szántotta végig, oda se gondolva, csak úgy csáléra. Ide is egy árok, oda is egy árok. Mintha részeg ember fogta volna az eke szarvát. A Szemek egész picikén pislákoltak a mély gödörben. Szúrósan nézett a másikasszonyra, a szép fiatalra, de a szava hízelkedett: — Azok a kényes, kicsi lábak . . . Ismerem már én ezt . . . Honnan is tapadna hozzá! Hisz azok nem lépnek piszokba soha! Azok a kényes, kicsi lábak! Irén újból belenézett abba az arcba. Mivé tette a gond, a nyomorúság! Egyetlen porcikája sincs a régi helyén. És ez hisz ő benne, ez így mondja neki, ez hisz benne, ez tudja, hogy így kell lennie, hogy nem lehet máskép: »nem lépnek soha azok a lábak* ... Vagy talán ez az asszony már az arcáról, a homlokáról olvasta le! Talán már ott bujkál a szemében,öltögeti lidércnyelvét agondolat, a tolvajlámpás lángja kivilágít! Már ki van akasztva rája a jel, megismerik rajta messziről is... Talán éppen ezért mondta gúnyosan, sértő, vérbemaróan: •--Azok a kényes, kicsi lábak!« . . . A korbácsütés a két szeme közé talált. Szédelegve fordult meg, tántorgott lefelé a lépcsőn, azután el attól a hústól. Rohant az urcán visszafelé ... — Nem, soha, soha többet azok a kényv, kicsi lábak" . 1924 jaarusz 1 Előfizetési árak: A Pesti Napló egy hónapra 10.OOO korona, negyed évre 30.000 korona. Egyed szám ára Budapesten és vidéken 800 korona, vasárnapi fixum fíOO korona. Az I M-tel vagy a Magyarorszogt gal együtt naponta kétszeri kézbesítéssel egy hónapra 18.000 K., három hónapra 10.OOO korona A Pesti Napló, Az fSat és a Magyarorspört együtt naponta háromifrí kézbesítéssal egy hónaprtírfi.OOO korona, három hónapraiS.OOO korona, külföldön az előfizetési árak kétszeresét számítjuk Egyes isaiH ára Almstriában, hétköznap és vasárnap ttOOO osztrák korona. .4 Pesti Napló telefonszámai. Szerkesztőség és kiadóhivatal. József 63—33, 62—33. Felelős szerkesztő József fiS—36. Interurbán. b—37