Pesti Napló, 1924. január (75. évfolyam, 1–26. szám)

1924-01-01 / 1. szám

4 stemf PESTI NAPLÓ Piroska János főSiadnagy m csongrádi Bombavetés éptelmi Siis&ó Ssászlá a csongrádi Bambavetä — SötSny ^oit *r tank­úfa — Sze^eAvm SB&eiítoitáft­er&s fedexestefa (etawtaetatottalkaf - KefAbbl tavat»gás«n­h ügyét Is tlsst«Sxni amna­tga a (kixtösttg (Sajdé tudósítónktól.) A csongrádi bomba­­merénylet ügyében sikerrel járt a nyomozó hatóságok munkája. A tetteseket letartóztatták és a­ szegedi ügyészség fogházába kísérték. Az egyik gyanúsítottként szereplő gazda vallomása hozta meg a kívánt eredményt- Sági János az elsők közet szerepelt, akiket a me­rényletben való résztve­véssel gyanúsítottak. Sokáig vallatták, de nem akart semmit sem be­­­ismerni. Végre vasárnap éjszaka vallomást tett. Elmondatta, hogy Sirutó László 22 éves gazdálkodó dobta a bombát, amit Piroska Já­nos főhadnagytól kapott. A bombavetésre vi­szont Bölöny Miklós oktatta ki. Ság­i vallomása után természetesen azon­nal elővettük azokat, akikre terh­elően vallott. Bölöny továbbra is tagadott, tírre szembesí­tették Ságival. A szembesítés eredménnyel is járt, amennyiben Bölöny ennek a hatása alatt bevallotta tettét Utána Sinkó Lászlót kezdték vallatni. Sinkó tiltakozott a vád ellen és szinte felhábo­rodott, hogy róla ilyent képzelnek. Tagadására Sági­ Jánost hozták elő és szembesít­ették vele. A szembesítés igen is galwuis volt, végül is a detektíveknek kellett közbelépniük, hogy a két em­ber egymásnak ne ugorjon. Sinkó azután mégis könnyített lelkén és töredelmesen beval­lotta bűnét. A beismerő vallomások alapján a merény­let lefolyását a következőkép állapította meg a nyomozó hatóság: Karácsony másodnapján együtt a társaság. Piroska János főhad­nagy egy kazettát szedett elő, amelyben kézi­gránát volt és felszólította a társaság tagjait, hogy jelentkezzen, az, aki a bombát a hátte­reidbe bedobja. Senki sem jelentkezett. Erre Piroska főhadnagy a tapasztalatlan Sinkó Lászlóhoz fordult. — Itt a­ bomba, nem kell semmit sem csi­nálnod, csak bedobod a terembe. Bajod nem lesz belőle, elmenekülhetsz. Sinkó húzódozott, Piroska gyávának bélye­gezte és így aztán rávette, hogy a feladatot vállalja. Féltizenkettőkor Sinkó­né Bölöny a Ma­gyar Király szálló Csemegi utcai oldalára mentek, Piroska János és Sági János pedig a Szentháromság téren »falaztak.«" Egy alkalmas pillanatban Bölöny oda i­ssíólt Sinkónak: — Most nincs itt senki, dobd be a bombát. Ezután­­Bölöny és Sinkó cigarettával meg­gyújtották négy nehezen a kanócot, és Sinkó Böl­öny utasítására gyorsan behajította a te­rembe a nagy ablakon keresztül. Ezután mind a ketten elmenekültek, utánuk két tár­suk is, akik a Szentháromság téren álltak. A vallomások alapján a rendőrség előze­tes letartóztatásba helyezte a következőket: Sinkó László 22 éves gazdálkodót­, Piroska Já­nos tényleges főhadnagy, festőművészt, Zubek Mihály felfüggesztett tanítót, Kasztér Sándor gépészt, Sági Rókus földmívest, Piroska György kereskedőt, Bölöny Miklós 31 éves foglalkozás n­élküli egyént, Forgó Ferenc gaz­dálkodót és Fülöp Andor volt hadnagyot. A letartóztatottakat erős fegyveres kísé­rettel Szegedre szállították. Félkettőkor érke­zett Szegedre a merénylőket szállító vonat. A pályaudvaron huszonöt rendőr és több detektív várta őket. Az állomás előtt pedig lovasrend­őrök és egy megerősített rendőr szakasz állt fel. A tetteseket ezután csendőrök kísérték a rendőrök és detektívek sorfala között befelé a midorfőkapitánysászra. Az ide vezető útvonal minden utcakereszteződésénél egy-egy rendőrt állítottak fel. A rendőrségen mindegyiket kü­lön zárkában helyezték el. Csongrádon több detektív maradt azoknak a súlyosabb rend­zavarásoknak és verekedéseknek tisztázására, amelyeket a merénylők és társaik követtek el az utóbbi időben Csongrádon. Most majd ezek miatt is felelősségre vonják őket Ez a társa­­sási újabban ijesztgetésekkel állandó rémü­letben tartotta a kis alföldi várost, amely most mintha lidércnyomás alól szabadult volna föl... Pír­oska Je­smos elégtételt fest» a ffr*kaw»tteltagSöf Szeged, december 31. (A Pesti Kapló kiküldött tudósítójától.) A csongrádi nyomozás befejeződött és a merénylet nyolc tettesét megbilincselve átszál­lították Szegedre. A kilencedig letartóztatott, Piroska János főhadnagy, a budapesti katonai főreáliskola tanára, még mindig Csongrádon van és a Sze­gedről érkező tiszti járőrre vár, amely a­­ka­tonai ügyészséghez fogja kísérni. Piroska János egészen addig a pillanatig, amíg teljesen le nem leplezték, a legkihívóbb­­módon viselkedett a nyomozást vezető tisztvi­selőkkel szemben. Amikor először került We­ber Árpád rendőrkapitány elé, valósággal rá­förmedt a rendőrtiszt­viselőre, és kérdőre vonta, hogyan meri őt polgári hatóság zaklatni. A rendőrkapitány utasította, hozza magával illem­­éénykönyvét és igazolja, hogy valóban kato­natiszt-e. Piroska főhadnagy dühösen távozott és másnap megjelenve megint olyan arrogáns volt a rendőrkapitánnyal szemben, hogy ez eré­lyesen rákiáltott: —­ Takarodjék a szobából, főhadnagy úri Érdekes eset történt nyomozás közben. Kit jól fésült csongrádi fir­talem­be,­ állított be Weber kapitányhoz és a megsértett Piroska főhadnagy nevében elégtételt kért. — Nagyon sajnálom, nem állok szolgá­­latára— mondotta a kapitány.­­— No, akkor egyoldalú jegyzőkönyvvel fogjuk elintézni az ügyet, válaszolták hetykén a­­segédek A nyomozás drámai gyorsasággal haladt előre. Piroska ellen egymásután hangzottak el a legkompromittálóbb vallomások. Kiderült, hogy ő volt a rettenetes bűncselekmény értelmi szerzője és ő adta a gránátot a tetteseknek. Ezek a vallomások vasárnap éjszaka hangzot­tak el. Éjjel két órakor négy detektív és négy csendőr jelent meg Piroska, főhadnagy lakásán, felzörgették és nyomban dr. Borbola rendőrt a t­anácsos elé kisérték. Mikor a ren­dőrtan­ácsos felszólította Pi­roska főhadnagyot, hogy adja át a kardját, ez tiltakozott és makacsul tagadta a terhére rótt bűncselekményeket, s erre fölolvasták előtte a terhelő vallomásokat, majd Borbola rendőr­tanácsos közölte Piroskával, hogy letartóztatja és átkísérték a szegedi katonai ügyészség fog­házába. Mikor a letartóztatás után két detektív közrefogta az immár csöndesebb Piroskát, Weber kapitány odalépett hozzá s a két de­tektívre mutatva, így szólt: — Főhadnagy úr, itt vannak az­ért segé­deim. A­ Csongrádon letartóztatott nyolc embert erős fedezet alatt kísérték megbilincselve Sze­gedre. A­ városban csakhamar híre futott, hoggy megérkeznek a hírhedt emberek, amire óriási tömeg csoportosult össze azokon az uccákon, amelyeken végigkísérték őket. Kettesével vol­­tak összeláncolva és így­"haladtak a csendőrök és detektívek között. Amerre elvonultak, a­ kö­zönség haragos megjegyzései és szidalmai kí­sérték őket. Hétfő reggelig maradnak a rend­őrség fogházában, ahonnan átkísérik őket­ az ügyészségre. A detektívek mag­ukkal vitték Csongrádról a felrobbant bombák töredékeit, továbbá L- Sáryi János által elrejtett, rozsdás pléhdobozban lévő 88 darab parazitpam­int is. A bűnjeleket szakértők fogják megvizsgálni. Azok a kényes, kicsi lábak... írta: Szederkényi Anna. Az asszony habozott az utolsó pillanatig, nem bírta, még­sem bírta magát elhatározni. P pedig megs­igórfi­ Jánosnak előtte való napon, hogy felmegy hozzá. Utólag, amikor visszagondolt erre, nem bírta megérteni, hogyan fordulhatott ki a száján a sokat jelentő szó. r­égóta tartott a játék. A gyümölcs­ gömbölyödött, az ág szélén. Elbújt a levelek között,­ ki-kitanáskott, a nap pedig letűzött kitartóan. Mindig melegebben, forróbban, egyszerre csak lehullott a gyümölcs. • Megígérte neki, hogy el fog menni a lakására. Ott állott a szekrény előtt, tétova mozdulattal tapogatta végig a selymes ruhákat. Ó, igen, félnégy, öltözködik is kellene, h­a menni akar, lehetséges volna, hogy el akarjon menni-t Irén — ez a tisztességes, jóravaló asszony egy kaland után kaland elé, idegen férfi lakására, a helyébe, mert előtte való napon egy meggondolatlan szó csú­szott­­ki a száján. Sáproti-e igazán aast­a­ flút! De még ha szeretné SB . . . Zavaros gondolatok, tételek, szabályok éled­tek fel valahol, legbelül. R­égi történetek szólaltak •«leg: házasságok, válások, családi drámák, Alakok, arcok körülötte . .­­.'-' 7 ' tehetséges volna, hogy ő is, csak úgy, mint a többi száz, ezer, megszámlálhatatlan sok, egyszerre csak siklik, csúszik, b­akik, mint a többi, mert nem volt elég erős a támaszték? Halk, azután követelő csengetés. A füléhez tar­totta a telefonkagylót. «-Várom^, mondta a férfihang, csak ezt az egyetlen, kicsi szót mondta — várom . •« »Vérem-., — a SZÓ rimánkodott, esdekelt, bele­csúszott a Sírvé közepébe: -várom.. Kiszikkadt ajak­kal, Végsőkig feszült idegekkel, mindenen keresztül, mindenek ellenére: »várom­.. . . . Vagy csak az asszony képzelte így! Talán éppen azért dobta rá, beléje azt az egyetlen, sokat jelentő szócskát az utolsó pillanatban, hogy tápot adjon, utat nyisson a 'iépselettjert. »Várető­«. Keryegő ujjai közül kicsúszott a kagyló. . Nem bírt versensonan­ a vágyával. Kirángatta a ruháit, csak háme­r, gyorsan, minél gyorsabban. Látta a sugárzó, tüzes szemeket,­­és a­­ száján érezte a csókjának az izét. Sietijj! A ház, amelyikben János lakott, háromemeletes volt. Nagy, sárgásbarna a kapuja, régi divatú. A bejár­at alatt sok, szennyes víz sasét fröcskölve, arra kellett gondolnia,, mit öntözhettek el éppen ennek a háznak a kapuja alatt? Amint feljebb haladt a lépcsőkön, megint látta a víz­tócsákat. Végre a második­­emeleten ott talált egy asa­szonyt, a lépcsőt mosta. Délelőtt, — gondolta Irén, — bizonyosan nem ért rá, talán kisgyermeke van . . . gyermek . . . —­ borzongva rázkódott össze ... — gyermek . . . Nem merte végig gondolni a gondolatot.­ Hirte­len az asszonyhoz kezdett beszélni. — Drágám, — dobta oda a jó szót, szokásból, hi­szen ezzel nem rövidít meg senkit. Jó szó­­soha­sem árt ... Jó szó, obulus, talán segít majd át­csúszni a túlsó oldalra, ha egyszer mégis csak szá­monkérik az elhullajtott körmefeketéjét, a mögötte felmutató —­ lépéseit. — Drágám, nem akarom be­szennyezni, amíg felfelé megyek . . . Hol a felmosó ruha, majd letörlöm a cipőmet Az asszony felemelte az arcát és belenézett m­erén izgalomtól, idegességtől, sintistől remegő ar­cába. szempilla­ntásig rámeredt egymásra a két asszonyi arc. Emerről szakadt a verejték. A cseppek megakad­tak a korai, csúnya, girbe-gurba ráncok között. Még az élet is siettében szántotta végig, oda se gondolva, csak úgy csáléra. Ide is egy árok, oda is egy árok. Mintha részeg ember fogta volna az eke szarvát. A Szemek egész picikén pislákoltak a mély gödörben. Szúrósan nézett a másik­­asszonyra, a szép fiatal­ra, de a szava hízelkedett: — Azok a kényes, kicsi lábak . . . Ismerem már én ezt . . . Honnan is tapadna hozzá! Hisz azok nem lépnek piszokba soha! Azok a kényes, kicsi lábak! Irén újból belenézett abba­ az arcba. Mivé tette a gond, a­ nyomorúság! Egyetlen por­cikája sincs a régi helyén. És ez hisz ő benne, ez így mondja neki, ez hisz benne, ez tudja, hogy így kell lennie, hogy nem lehet máskép: »nem lépnek soha azok a lábak* ... Vagy talán ez az asszony már az arcáról, a hom­lokáról olvasta le! Talán már ott bujkál a szemében,­­öltögeti lidércnyelvét a­­gondolat, a tolvajlámpás lángja kivilágít! Már ki van akasztva rája a jel, megismerik rajta messziről is... Talán éppen ezért mondta gúnyosan, sértő, vérbemaróan: •--Azok a kényes, kicsi lábak!« . . . A korbácsütés a két szeme közé talált. Szédelegve fordult meg, tántorgott lefelé a lépcsőn, azután el attól a hústól. Rohant az urcán visszafelé ... — Nem, soha, soha­ többet azok a kényv, kicsi lábak" . 1924 jaarus­z 1 Előfizetési árak: A Pesti Napló egy hónapra 10.OOO korona, negyed évre 30.000 korona. Egyed szám ára Budapesten és vidéken 800 korona, vasárnapi fixum fíOO korona. Az I­ M-tel vagy­ a Mag­yarorszogt­ gal együ­tt naponta kétszeri kézbesítéssel egy hónapra 18.000 K., három­ hónapra 10.OOO korona A Pesti Napló, Az fSat és a Magyarorspört együtt naponta háro­mifrí kézbesítéssal egy hónaprtí­rfi.OOO korona, három hónapra­­iS.OOO korona, k­­ül­földön az előfizetési árak kétszeresét számítjuk Egyes isaiH ára Almstriában, hétköznap és vasárnap ttOOO osztrák korona. .4 Pesti Napló telefonszámai. Szerkesztőség és kiadóhivatal. József 63—33, 62—33. Felelős szerkesztő József fiS—36. Interurbán. b—37

Next