Pesti Napló, 1924. március (75. évfolyam, 51–75. szám)

1924-03-01 / 51. szám

, Budapest, 1924 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy bóra .... 20.000 K Negyedévre . . . BO­OOO­K Egyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon .... 1000 K Vasárnap 1200 K Egyes szám ára Ausztriában hétköznap és vasárnap 2009 osztrák korona. X 75. évfolyam 51. szám 7QOO korona Szombat, március 1 SZERKESZTŐSÉG: Rákóczi út 54. szám. KI­A­DÓ­H­IVATAL: Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON : József 62-30, 62-31, 62-32 Felelős szerk.: J. 62—36. Szerkesztőség Bécsben, I., Kohlmarkt 7. Új iskola Új iskolatípus vonul be gróf Klebels-Dorg reformjavaslatával a magyar kultu­rális életbe, a reálgimnázium. Csak nálunk is.­, ahol eddig a középiskolák fogalmába csak a gimnáziumot és a reáliskolát soroz­ták be, míg Németországban a reálgimná­zium intézménye már régóta virágzik. Mint minden okos újítást, amely alkalmas kultúránk formai és tartalmi gazdagítá­sára, vagy mint a javaslathoz mellékelt indokolás mondja, differenciálására, ezt is szívesen üdvözöljük. Értékéről azonban addig nem mondhatunk véleményt, amíg részletesen nem ismerjük az új iskola faj tanterveit és a hozzájuk fűzött utasításo­kat, és amíg nincs személyi és dologi meg­nyugvásunk affelől, hogy a javaslat köny­nyen, simán, ártalmas rázkódás nélkül vál­hat élő törvénnyé. Itt ugyanis arról van szó, hogy az új reálgimnáziumban a latin mellett vagy francia, vagy angol, vagy olasz nyelvre tanítsák az ifjúságot a görög helyett. Már most aggodalmunk nem a gö­rög nyelv eltörlését illeti, hanem arra vo­natkozik, lesz-e a miniszternek kellő számú és képzettségű tanerő rendelkezésére, akik ezeket a modern nyelveket sikeresen adják elő? Mert azt talán Klebelsberg sem tartja kívánatosnak, hogy a gyerekek csak­ any­nyira tanuljanak meg franciául, angolul vagy olaszul, ahogy görögül megtanultak? Vagyis sehogyan, Affelől sem nyugtat meg H javadat (sei­ az Tndokolás), milyen ércek szerint fogják eldönteni, hogy az egy közzépiskolá­jú városokban melyik modern nyelvet tanítsák: a város geográfiai fek­vése szerint? Vagy a városi lakosság kife­jezett óhajtásához képest? Vagy a véletlen szerint, ahogy tanár akad? Mindezek azonban a keresztü­lvihető­ség praktikus részletkérdései. Természete­sen ezek is fontosak és sürgősek is, mert a miniszter szeptember 1-én már az új is­kolatípust át is akarja adni rendeltetésé­nek. De bízunk benne, hogy az okos és szí­vós Klebelsberg meg is tudja csinálni, amit olyan nagyon és olyan szépen akar. ismert az a két gondolat, amely végighúzódik kon­cepcióján, csakugyan méltó a legjobbak figyelmére és elismerésére. Mi ez a két gondolat. Az egyik: a műveltség forrásai­nak, megszerzése módjainak, belső tartal­mának mennél gazdagabb differenciáló­dása; a másik valamennyi középiskolai tí­pusnak jogosultságban, rangban, tekintély­ben való integrálása. Hogy az első gondolat mily termékeny, nem kell e helyen külön hangsúlyoznunk. A modern élet egyszerre két, látszólag el­lentétes követelést támaszt minden harco­sával szem­ben: az egyik az ismeretek, az­­érdeklődés, a tájékozottság sokoldalúsága, csaknem egyetemessége; a másik a szakok specializálódása, az elmélyedés a tudás egy bizonyos ágának egy bizonyos részletében. •A nemzet műveltsége voltakép nem egyéb, mint fiai műveltséginek summája. Ha már most a nemzet intézményessé teszi a mű­veltség legfőbb faktorának, a középisko­lának kiépítésével a kultúra sokoldalúsá­gát és az állam módot ad arra, hogy az in­telligens magyar fiú valamely na°y nyu­gati nemzet szellemi kincseinek relsavát ré­gi útesen, alaposan és az eredeti forrá­sokból tegye maszá­vá, ezzel nyilván kielé­gíti mind a két követelést. "Régi anomáliáknak fog véget vetni a középiskolák egységes jogosítása. A reál­iskolai diáknak nem kell utólag érettségit tennie a latinból, esetleg még a görögből is; az adminisztráció megszabadu­l egy fö­lösleges tehertől, az ifjúság egy fölösleges és merőben formai zaklatástól. Mert hiszen azt a latin és főkép görög érettségit, amit a realistától követeltek, úgy sem vette senki komolyan. Ha a realistának vagy a reálgimnazistának későbbi főiskolai tanul­mányai folyamán szüksége lesz az antik nyelvekre, majd pótolja a hiányokat. Ép úgy, mint a gimnazisták a műegyetemen mindig pótolni tudták, ám­miben a realisták mögött elmaradtak. A javaslatnak van egy rendelkezése, amelyet minden komoly pedagógus és kul­túrpolitikus kitörő örömmel fog üdvözölni: a görögpótló halála. Az 1890. évi XXX. törvénycikk, gróf Csáky Albin szerencsét­len alkotása, eltörölte a görög nyelv köte­lező tanítását és megengedte, hogy a gim­nazisták az ötödik osztálytól kezdve az úgynevezett görögpótló tárgyakat tanul­ják. Mik voltak ezek a tárgyak?­llasz és görög irodalomtörténet. .Két egészen eltérő, organikusan össze népi függő stúdium. A kettő csak abban egyezett meg, hogy egyi­ket sem vették komolyan. Kár is lett volna. A rajz ma a nevelés egyik legfontosabb té­nyezője, a művészi ízlés és esztétikai szem­lélet fölkeltője, legalább olyan fontos, mint a matematika vagy a leíró természettudós lányok. Arra az "ifjúságot igenis oktatni kell, de önmagáért, nem a görög pótlásával és módszeresen,­hozzáértő művészlelkű em­­­­berek kezenése alat­t, beható gonddal,­ nem heti két órában. Amit pedig a fiúk görög­pótló irodalom neve alatt kaptak, az meg éppenséggel egy szánalmas zagyvaság volt, felületes ismeretek anorganikus halmaza, évszámok, életrajzi adatok, görög lírikusok gyarló fordítása és Sophokles Antigonéda a legjobb esetben, de akkor is szomorú fel­tálalásban. Nem csoda, hogy a »görögök« lenézték a »görögpótlókat«. És egy lelkes klasszikus filológus tanár, szorgos utánjá­rással megállapította, hogy a harctéren ki­tüntetett, megsebesült vagy elesett tanít­ványainak 80 százaléka volt görög és csak 20­0 görögpótló. A javaslatnak van egy szakasza, a 14. §, amely még külön figyelmet igényel. *A középiskolák minden iskolai év végén osz­tályonként tartandó nyilvános összefogla­lásokkal számot adnak az oktatás eredmé­nyéről«. Ez a nyilvános összefoglalás — úgy ahogy a tanárképző gimnáziumában már évtizedek óta be van vezetve — pó­tolja az évvégi vizsgálatokat. Mégis azzal a különbséggel, hogy az ilyen összefoglalá­son adott feleletek nem­ befolyásolják a diák sorsát. Szóval itt nincs buktatás. Ez a reform ép oly üdvös, amily radikális. A szelekciót végezze el a tanár­ a maga lelki­ismeretével, az évközben kifejtett munka alapján. A gyermeket pedig meg kell kí­mélni a vizsgálat ceremóniáitól, könnyen támadható igazságtalanságaitól és lelki iz­galmaitól. Hiszen az utolsó 15—20 évben voltakép a­ vizsgálat nem volt egyéb, mint utolsó mentőkísérlet azok részére, akiket tudatlanságuk és hanyagságuk bukásra ítélt. Valami sivárabbat, lélekölőbbet ezek­nél a vizsgálatoknál elgondolni sem lehet. Klebelsberg javaslatában sok bátor kezdemény, sok frissesés­, sok felsőbbrendű belátás van. Ha javaslata átmegy a­ nem­zetgyűlés rostáján és az élet t­ízpróbáján is, akkor az új középiskolai típus, a reál­gimnázium be fog vonulni kultúránk tör­ténetébe. Véres verekedés a francia kamarában Clemenceau vete titkárá a titkos rendőrség háborús szerepléséről interpellált egy royal­ista közbeszólásra, indul meg a du­nhoddi Párizs, február 29.­­A Pesti Napló tudósítójától.) A francia kamara ma délután megkezdte az interpellációs vitát a kormány belpolitiká­járól. A vita első"­ szónoka Mandel képviselő, Clem­enceaunak énekesi át volt főtitkára. Inter­pellációjának az a célja, h­ogy hangsúlyozza a veszedé­net, amely a többséget a kormány politikájával fenyegei. A szónok ezután bí­rálta Poincaré tevékenységét és ingadozónak mondotta, továbbá arra a megállapításra ju­tott,­hogy a prefektusok utasítást kaptak, hogy keltsenek hangulatot az 1919-ben meg­állapít­ott irányelvek mellett. Amikor a szónok a radiká­lis párti gyarmatügyi­ minisztert fölszólította, hogy nyilatkozzék ebben a kérdésben, Popiparé közbekiáltotta? — Én fogok az egész kabinet nevében vála­szolni, m­ert valamennyi miniszter szolidáris. Mandel ezután igyekezett meggyőzően ki­mutatni, hogy a kormány gyanús magatartása miatt az 1919. évi többség választási­­kilátásai napról-napra rosszabbodnak­, míg a baloldal esélyei hasonló mértékben növekednek. Az ülés további folyamán botrányos jele­netek játszódtak le. A szónok egyik megjegy­zése a titkos rendőrségnek a hábor­ú alatti sze­repéről a szélső­jobb- és a baloldal között heves szocsátá'Tozá­r Vi­il maga után, amely csak­hamar tehenestéggé fajult. Az egyik royalista képviselő Paintevé volt miniszterelnök, a ra­dikális párt vezére felé azt kiáltotta, hogy s Cannillek Pointeré erre, egy tucatnyi híve által kö­vetve, a legnagyobb mértékben fölindultan a szidalmazó képviselő felé rohant. A teremőrök és jobboldali képviselők el akarják állani a­ baloldali képviselők útját, mire a hódálsápad­tan helyén idő Poincaré miniszterelnök és hat minisztert­ártsa közvetlen közelében a képvise­lők között formális verekedés kezdődik, amely percekig tart. Az egyik képviselő arcát elönti a vér, az egész Házban tetőfokra hág at izga­lom, a képviselők össze-vissza kiáltoznak és az elnök, nem tudván rendet teremteni, felteszi a kalapját és az ülést felfüggesztettnek jelenti ki. A Ház tisztviselői nyomban kiürítik a kar­zatokat, elsőnek a külföldi sajtó karzatát. A felfüggesztés ellenére tovább folyik a verekedés, a miniszteri székek előtt. Mintegy félórai szünet után, este fél nyolc órakor az elnök újból megnyitja az ülést. El­­sőnek az a­ royalista képviselő emelkedik szó­lásra, aki a 'can­uale­­ szót használta és kije­lenti, hogy ezt a szót nem Paiulevére, hanem egy Clemenceau által betiltott pacifista ujság szerkesztőségére értette. Az elnök ezután visszavonja a royalista képviselő rendreutasítását. Mandel képviselő ezután folytatta beszé­dét és biztosította a Házat, hogy nem akarta a baloldali pártokat megsérteni. Csupán az volt, a­­szándéka, hogy a baloldalt a titkos rendőrség kérdésében és a Casvaux-ügyben tiszta állás­foglalásra bírja. A belpolitikáról való vita folytatását ez­után a jövő péntekre halasztották. A kamara végül megszavazta március hó­napra az ideiglenes költségvetés egytizenket­tedét,­h­ogy fedezetet nyerjenek a békeszerző­désből folyó kiadásokra, majd a vita folytatá­sát, csütörtökre halasztotta.. (I.)

Next