Pesti Napló, 1924. április (75. évfolyam, 76–83. szám)

1924-04-01 / 76. szám

2 K­­S­PESTI NAPLÓ 1924 április . NAPI HÍREK Hétfőn kissé hűvö­sebbre fordult az idő és egész nap bo­rús volt. A Meteo­rológiai Intézet hű­vös és száraz időt jósol. Budapesten ma délben 8 fok Cel­sius volt a hőmérséklet. Zürichben a korona: 0.0076.5. Budapesten a takarékkorona: 111 papír­korona. Ma 11-től 3-ig folyt a nemzetgyűlésen a közoktatásügyi vita. Zilahi Kiss Jenő és Müller István nem vett részt a vitában. A középiskolai reformot, hír szerint, nél­külük valósítják meg. A szanálási javaslat nem fogja szanálni: a villamost, a telefont, a vízszolgálta­tást, a­ köztisztaságot — és engem sem fog szanálni. örömhír: a lakbér már ebben az évben el­éri az aranyparitás felét. A Duna együtt halad az áraikkal. Folyton emelkedik. Most már 34 centiméter vá­lasztja el a vizet az alsó rakodóparttól. Most még kevesebb reményünk van arra, hogy kint legyünk a vízből. A nap hőse, Bismark unokája, a szép­­ bécsi asszony, aki a fehérarcú táncos­nőre való tekintettel meg akarta mér­gezni férjét, akit nem szeret. A radiká­lis szakítási mód ellen a bécsi férjek tiltakozni fognak az ottani belügy­miniszternél. Az utóbbi héten csak a fűszerárak emel­kedtek. Ezentúl nem eszünk fűszeres ételt. Életünknek úgy sincs már régóta­­ se sava, se borsa.­­ ——-— y — Harding Párizsba érkezett. Párizsból jelentik: William Harding, aki ideérkezett, a legnagyobb el­ragadtatással nyilatkozott magyarországi útjáról és kijelentette, hogy onnan a legjobb impressziókkal érkezett vissza. — Sir Henry Strakosek Magyar­országból visszatérve, Párizson át Londonba utazott. — Schioppa nuncius a pápánál. Rómából jelen­tik. A pápa ma délelőtt Schioppa Lőrinc budapesti nunciust különkihallgatáson fogadta. — A polgárságnak össze kell fognia! Chhi­­metzky János, a hajdani Ausztria kereskede­lemügyi minisztere és sok éven keresztül az osztrák képviselőház elnöke levelet írt a bécsi »Neue Freie Presse«-hez, s ebben a levélben rendkívül érdekesen, s a mi szempontunkból is rendkívül figyelemreméltóan nyilatokzik az osztrák köztársaság helyzetéről. Szerinte nem elég az, ha az állami költségvetés egyensúlyát helyreállították.­­- Ez az egyensúly üres szó marad, — úgy­mond — ha a megfertőzött gazdasági helyzetet nem szanálják. Az osztrákoknak ki kell gyó­gyulniuk abból a mániából, hogy a kevesebb munkát háborús vívmánynak tekintsék. Ha nem dolgoznak többet, s nem produkálnak töb­bet, akkor az operáció sikerülhet, de a beteg­­meg fog halni. A fegyelmezetlenségnek és a demagógiának véget kell vetni. A szellemi felsőbbséget ismét a régi helyére kell ültetni. Tisztára képtelen­ség, hogy a csatornatisztítót éppen úgy java­dalmazzák, mint azt, aki magas szellemi munkát végez. A legnagyobb bajok egyike az, hogy a szellemi munkások­ nincsenek megszer­vezve. Száz­­szervezett fiatal gyerkőc sokkal többet érhet el mint azok a szellemóriások, akik közül mindegyiké a maga­ útján halad. Minthogy pedig, most a közönség sport iránt érdeklődik, s így az izomembert sokra becsü­lik, ennek az izomemberének nagy befolyása van, holott az agyveleje igen kicsi. Ennek a hatása már az igazságszolgáltatás terén is érezhető. Már akadtak bírák, akik nem tudtak ellentállni a külső befolyásnak. Az meg éppen­séggel aggasztó, hogy olyanokat, akik a dema­gógia ellen felszólalnak, egyszerűen félreállí­tanak, így nemrégen Bécsből kiutasítottak egy tisztességes, büntetlen előéletű embert, csak azért, mert a magas adók ellen tiltakozni me­részkedett. A polgárságnak össze kell fogni, hogy a demagógia veszedelmét, elhárítsa. Mind­addig, míg ez meg nem történik, a költségve­tés számaival való játszás nem éri el ezt a célt, — az ország talpraállítását — ahova min­den hazafinak törekednie kell. — Ez is propaganda. Kedves kis nyugta került a kentinb­be. A felírás: »Keresztény Községi Párt«. Több rovat van rajta. A főd­ni: »Nyugta«. Alrova­tok: »l'aibár« — »propagandadij« — aztán : »befizette« és »felvette­­. És egy mulatságos kis jegyzet: »A pro­pagandadíj a Keresztény Községi Párt választási alapjára szolgált. Méltóztatik érteni. Itt tehát ügyes és élelmes emberek házrólibázva járnak, kicsiny fe­hér nyugtát szorongtatnialk kezükben és megpumpol­ják az embereiket a keresztény községi párt propa­gadiaalapjainak javára. Hát mindenesetre ez is a gyűjtésnek egy módja és talán nem is céltalan, mert amint a kezünkbe került nyugtából látjuk, vannak félén­k áldozatok, akik nem­ tudják visszautasítani a nyugta kézbesítőjét, hanem zsebükbe nyúlnak és egy­ pár száz koronát lerónak a tisztelt párt propa­gandaalapjára. A kérdés csak az: van-e joguk elvez a gyűjtéshez, amelyet még az sem ment, hogy vala­mely biz­onytalan jótékony célt szolgálna ! Mert az csak nem nevezhető jótékony politikának, amelyet Wolff úrék folytatnak és amelynek eddigi eredménye lábban foglalható össze, hogy koldussá tették Buda­pestet és elviselhetetlenné tették az ország fővárosá­ban az életet. De őnekik azért van erkölcsi bátor­ságuk, hogy ehez a politikához még pénzt is kérjenek a tönkretett polgároktól.­­ A Duna kedd reggel éri el Budapesten a leg­magasabb vízállást, azontúl apadni f­og. Az országos árvízveszedelem még mindig nem szűnt meg. Már Budapesten is minden védőintézkedést megtettek az esetleges áradás ellen. A Duna vize ma már körül­belül húsz centiméternyi magasságban hömpölyög az alsó rakodóparttól. A folyammérnökség még további ötven centiméter vízszintemelkedést jósol, de azzal a reménységgel, hogy azután fokozatosan apadni fog a Duna. A felső Tisza már apadóban van, de a Bodrog, a Körös és a Szamos még mindig áradnak. Különösen a Hernád- és a Bodrogmenti falvakban nagy a veszedelem, mert némely helyen olyan magas már a medréből kiöntött víz, hogy a lakosság csak csónakokon közlekedhetik. A csehek egy helyen el­vágták a sátoraljaújhelyi vasútvonal töltését és rá­engedték a vizet magyar területre, olyan helyekre, amelyeken azelőtt soha árvízveszedelem, nem volt. Emiatt rengeteg a kár a vetésekben. A vonatközle­kedést is akadályozza az árvíz. Budapesten a Lánc­híd és a Margit-híd között, két-háromszáz lépésnyi távolságban öt hatalmas gőzszivattyú dolgozik. A szennyvizet, szorítják be a Dunába. Az egész budai Dunaparton nagy az élénkség. A legszebb tavaszi napon sem sétálnak ott többen, mint a hétfői kissé hűvös estén. A szélesen és lomhán hömpölygő Dunán mint egy lomha test szuszog a Pál­ff­y térrel szemben a­­Kolovrate nagy kétkéményes gőzös. Olyan, mintha a Pálffy tér szélén pihenne. Fölemelte a magas víz­állás. A Lánchíd és a Margit-híd közötti részen a hajósok sleppekbe rakják a parti raktárakban heverő árut. A Margit-hídon túl csendesebb az élet­ A Lukács- és Császárfürdők közötti részen az alsó ra­kodópartot már elöntötte a Duna. Itt teljesen jár­hatatlan az út és a k­unnia« és a »Duna« evezős­klubok járópallói és a hozzájuk vezető út is teljesen víz alatt áll. Alig pár centim­éternyire van csak a víz a »Duna« evezősklib mellett levő Vágó-féle fa­teleptől is, ahol munkások dolgoznak fáklya világítás mellett. Az Újlaki Vízművek és a Lujza gőzmalom közötti szennyvízpataknál nincs gőzszivattyú és a Duna diadalmasan szorítja vissza a piszkos vizet. Az üstökös utcai szennyvizesaténánál már ezzel szemben a gép győzi le a Dunát. Itt óriási szivattyú dolgo­zik. Zihálva, nyikorogva taszítja be Buda piszkos vizét a sárga Dunába. Lejjebb, a Filatori-gátig sehol sem lépett ki a Duna medréből. A gát túlsó szélén azonban már apróbb tócsák csillognak a sötétségben, mintegy jelezve a közeledő árvízveszedelmet. A la­kosok között nagy az ijedelem. Nem bíznak a védő­intézkedésekben és nem hisznek a jelentéseknek. A kikötőfelügyelőségnél és a Magyar Folyam- és Ten­gerhajózási Részvénytársaságnál a késő esti órákban érdeklődtünk a Duna várható állására vonatkozóan és mind a két helyen szinte egyetértően a következő felvilágosítást adták: — A késő esti órákig még folytonos áradásról kapunk jelentést. Ez azonban igen lassú és nem több húsz-harminc centiméterrel. Minden valószínűség szerint kedd délelőtt éri el a Duna a kulminációját és már a déli órákban elkezdődik az apadás. — Milliós bankjegy. Mark Twain-nel­ van egy kedves és mulatságos regénye, mely önkéntelenül is eszünkbe jut ezen a napon, mikor a milliós iméníz­jegye­k forgalomba kerültek. A regény hőse egy mil­liós bankjeggyel földkörüli útra indul és körül is utazza a földet, anélkül, hogy egy fillérjébe ke­rü­lne. Mert mindenütt a milliós bankjeggyel akar fizetni és sehol sem tudnak neki visszaadni belőle...« Azt mondják, a regényírók a jövőbe látnak és cso­dálatos tehetséggel, különös isteni adománnyal meg­érzik azt, ami be fog következni. Így jövendölte és látta meg Jókai a modern harci eszközökkel pusz­tító háborút, a repülőgépek háborúját és így láthatta előre Mark Twain azt a kort, amely a milliós bank­i jegyek kora . . . Csakhogy a világhíres humorista valahogy nem így képzelte ezt az időt, a milliós bankjegyek idejét, amelyben élünk. Hiszen az ő hete földkörüli útra indult a bankjeggyel s a bankjegy puszta pillantása csodálatot, hódolatot, tiszteletet, alázatot és­­ hitelt szerzett neki mindenütt, ahol a tárcájából kivette és fizetni akart vele . . . Mit je­lent ma a milliós bankjegy? Felesleges részleteznsinfo Egy finomabb cipőt, az előkelő belvárosi üzletben, egy tavaszi szalmakalapot valamelyik szerényebb női kalapszalonban, a körutak mentén. A konflisto­csis is fel tudja váltani minden megerőltetés nélkül, s a margitszigeti­ hídőrök is vissza­adnak belőle, a belépőjegy árát levonják. Nem kelt csodálatot, nem­ hódít, az emberek nem bámulják tágra,nyílt­ szemmel, s nem érezünk iránta túlságos tiszteletet. Ma Jnt:5 r rtkaság számba megy, mert új és friss jövevény. Holnap már megszokjuk, holnapután (harmadikán) pedig felváltjuk, ki itt, ki ott, üzletben, boltban, ét­teremben, s amit ellenértékül kapunk ,a milliós bank­­jegyért, oly csekély, oly semmiség, hogy nem hagy maradandó emléket, régi emlékekből éldegélő éle­tünkben. Ha Mark Twain regényhőse feltámadna, s mint a mesebeli Bip, vagy az új Zrinyiász életrehart lovagja — egyszerre betoppenna közénk, 1924 április elején a milliós bankjeggyel, bizony nem jutna ki vele messzire földkörüli útjában. Talán Soroksárig, vagy Vácig, legjobb esetben Szegedig, de akkor mit nagyon kellene takarékoskodnia . . . — Lakhatatlanná válnak a házak... A Mag­dolna ucca 65­. számú ház tetőzete mintegy hat m­é­ter hosszúságban beomlott. A kerületi mérnök véle­ménye szerint mennyezetbeomlástól is tartani kell és ezért, több lakót kilakoltattak a házból. — Az Akácfa utca 45. számú ház második emeleti erkélye megrepedt és leszakadással fenyeget. — Revolver az ittas jóbarát kezében. A Kerepesi út 50. számú ház vendéglőjében Feltzner József ügyészségi írnok revolverével játszott. A fegyver ési­fül , s a golyó a szembenél­­ő Dankó Árpád h­uszon­­négyéves magántisztviselő tüdejét átfúrta. Dankót élet­veszélyes sérülésé­vel a mentőik a Zita-kórházba szállították, Feltznert pedig előállították a főkapi­tányságra, ahol az­t vallotta, hogy ittasságában vé­letlenül lőtte le Dankót, aki legjobb barátja volt. Őrizetbe vették. — Nem találják Tauszig Vilmosné gyilkosát. A­ fecskeutcai rablógyilkosság ügyében még mindig nincs semmi eredmény. A rendőrségen szombaton éjszaka egy vállalati igazgató bejelentette, hogy va­laki egy aktatáskát akart neki eladni s ez a táska körülbelül olyan volt, amilyet Tsuszignétől elrabol­tak. A vállalati igazgató nem vette meg a táskát, de csak később jutott eszébe, hogy a rendőrséget értesítse a dologról, hátha ez lehet az eredményre vezető nyom. A rendőrség azonban mindeddig nem tudta előkeríteni az aktatáskás ismeretlent, bár pontos­­ személyleírás!­ kapott, róla. Ezenkívül másik személyleírás is rendelkezésem áll, amelyet a Fecske­­ucca 10. számú ház egyik hivatalnoknő lakója, adott. Ez a hivatalnoknő elmondotta, hogy a kapualjban egy izgatottan viselkedő férfit látott a gyilkosság elkövetése után s azt hiszi, hogy ez volt a tettes. A kapott személyleírások alapján a rendőrség ma újra széleskörű razziát tartott a VIII. kerületben, ennek azonban az éjszakai órákig semmiféle ered­ménye nem volt. JÓ REGGELT! — Ottó királyfi állapota. Lequ­eltióból ma érke­zett távirati jelentés arról számol be, hogy Ottó királyfi, állapota lényegesen javult és a beteg már állandóan láztalan. Ma, hétfőn fölkelt betegágyá­ból is. — A hercegpprímás Budapesten. Dr. Csernoch János bíboros-hercegprímás ma délután Budapestre érkezett, ahol hosszabb időt fog tölteni. Holnap, ked­den pontifikálni fog IV. Károly halálának évfordu­lója alkalmából tartandó gyászistentiszteleten. — Április elseje. Bolond hónap első napja, tréfák, mókák, ugratások dátuma, savanyú esztendők során hogy elsavanyodott. Kinek jut ma eszébe »becsapni« ismerőseit azzal, hogy meghalt az orosz cár, vagy hogy sáskák lep­ték el a debrői tanyákat?! A sáskák, a gond és megnövekedett baj sáskái rég lerágták az emberek jókedvét, tavaszi derűjének friss haj­tásait. Április elseje már nem az a nevezetes dátum, ami hajdan volt, már csak azért sem, mert­­ minden hónap első n­apja hasonlít hozzá. Minden hónap bolond hónap már mosta­nában, életünkben vaskos tréfacsináló napok sora követi egymást és sohasem tudjuk: mi­kor lesz a legképtelenebb ugratásból keserves valóság? A drágaság borús jellege, a nincste­lenség hideg szele, a nyomorúság kijózanító hideg esője rég eloszlatta a béke világának minden kedves, ártatlan tréfáját, napsugaras mosolygását. De hiszen nem is lehetne ma olyan hazugságot kitalálni, amire a valóság hama­rosan rá ne cáfolna , amit, a múlt tapaszta­latai után, szinte természetesnek ne találnánk. Április elseje, vicces bolondságok sugaras hó­napjának első napja, te is csak a naptárban élsz már. Életünkből épúgy kikoptál, mint annyi más szép, kedves és derűs dolog. Az április most már csak az időjárásban hozza a bolondságot. Borúra derűt? Dehogy, Borúra — borút. — Vacsora a miniszterelnöknél. Gróf Bethlen István miniszterelnök és neje ma este Vs9 órakor estebédet adott, amelyen megjelent Garda Boai vicomto spanyol követ és neje, Stircea román követ és neje, Holttér angol követ és neje, Idmar finn kö­vet, Welczeek német követ, továbbá gróf Klebelsberg Kunó és neje, Leitovszky Béla és neje, gróf Karátso­nyi Jenő és neje, gróf Bánffy Miklós, Leitovszky Tibor és neje, báró Prónay György államtitkár, Bárczy István és neje, gróf Khuen-Héderváry Sán­dor, özv. Salamon Gézáné. — Ezt követőleg este 10 órakor sokaée volt a miniszterelnöknél.

Next