Pesti Napló, 1924. május (75. évfolyam, 84–105. szám)
1924-05-06 / 84. szám
sv—keda PESTI NAPLÓ 1924 május 5 -e Az ö/ politikai fáegy?Jelőképe fSö/á/ munkatársunktól.) Ma, mintha egy darab történelmet is írnánk. A kényszerű hallgatás csaknem egy egész hónapja kínálja, eseményeit olyan kritikai összefoglalásra, aminőre a politika napi krónikásának ritkán van módja, hiszen ezúttal szinte történelmi távlatból szűrhetjük le az események eredményeit és úgy világíthatjuk meg a politikai helyzet képét. Mereiért új politikai helyzet az, ami előttünk áll mag ahoz képest, ami itt egy hónappal ezelőtt volt. A szanálási javaslatok időközben törvényerőre emelkedtek s a törvény alapján már meg is indult a szanálási folyamat a nemzeti jegybank részvényeinek jegyzésével és a lakásbéreknek az aranyparitás útjára való terelésével. Megérkezett időközben a Népszövetség ellenőrző főbiztosa, Mr. Jeremiás Smith és részt vesz immár a gazdasági rekonstrukció munkájában. Mi sem állhatja tehát útját annak, hogy most egészen az aktualitás előterébe nyomuljon az a belpolitikai szanálási folyamat is, amelyet maga Bethlen miniszterelnök helyezett kilátásba arra az időpontra, amikorra a szanálási javaslatok tető alá kerültek. A szanálási vita belpolitistai " eredményei Meg kell állapítanunk először is, hogy a lapok kényszerű szünetelése kárára volt a belpolitikai szanálás ügyének. A szanálási vita elején erőteljes áramlat nyilatkozott meg a polgári közvéleményben, hogy a kormány belpolitikai téren, nevezetesen : a választójogi törvény megalkotása tekintetében tegyen megfelelő lépéseket a szanálási javaslatok megszavazása fejében. A kormány arra az álláspontra helyezkedett ugyan, hogy a gazdasági szanálást nem engedi belpolitikummal összekapcsolni de kétségtelen, hogyha a sajtó nem lett volna némaságra kárhoztatva, a lapok a választójog követelményének olyan erőt adhattak volna, amely nem maradhatott volna annyira hatástalan, aminthogy hatástalan maradt e tekintetben az ellenzék parlamenti vitája a sajtó erőteljes visszhangja nélkül. Most aztán az a helyzet, hogy a szanálási javaslat keresztülment, azzal az egyetlen jelentékenyebb politikai módosítással, hogy a gazdasági rekonstrukció ellenőrzésére harmincháromtagú pártközi bizottságot kreálnak, viszont a választójogból,, ami pedig ennek a nemzetgyűlésnek legfontosabb dolgavolna, egyelőre egyéb sem ígérkezik, mint a házszabályrevízió, ami, igaz, hogy mindenválasztójogi reformnak hagyományos előfutárja, de egyúttal a legveszedelmesebb hendikepje is. Egy csekélyke belpolitikai eredménye volt azért a szanálási vitának is: az utolsó órában a szocialisták és Pesthy igazságügyminiszter közt némi megállapodás jött létre az internálótábor likvidálása és a hazatérni kívánó emigráltak ügyének enyhébb kezelése tekintetében, amit a közeljövőben napirendre kerülő büntetőjogi novella lesz, hivatva perfektuálni. Ezek után most már a kormány józan maga '' i belátására van bízva, hogy mily mértékben ésmily formában lép a gyökeres belpolitikai szanálásnak megígért útjára. Ebből a szempontból nem jelentéktelen,szerepe van a pártok erőviszonyainak és hadállásának. E téren is meglehetősen megváltozott helyzettel állunk szemben. Az egységes párt szakítása a fajvédőktel A nemzetgyűlés képe a szanálási vita óta némikép átalakult. Először is az egységes párt mintha egységesebbé forrott volna. A tizenhatórás ülések próbára tették a párt fegyelmét,és a párt megállotta a próbát. Másrészt az ellenzék két szélsőséges szárnyának, a szocialistáknak és a fajvédőknek taktikai összefogása a vita során, azzal a tisztuló hatással járt az egységes pártra, hogy Gömbös »szellemi« hagyatéka szinte teljesen elpárolgott, és a párt hangulata határozottan liberálisabb mederbe terelődött. Ennek a hatása két irányban mutatkozott : fölötte meleg szimpátiákat keltett a pártban egyes ellenzéki polgári politikusoknak, így Ugron Gábornak, Bassaisnak és a demokratáknak a szocialista-fajvédő ellenzéktől való taktikai különválása, és ezzel szemben szinte ovációszerű tapsok honorálták a kormánytámogató keresztény gazdasági pártban meghúzódó fajvédő Benárdnak bejelentését, amit a nyomdászsztrájkkal kapcsolatosan tett a nemzetgyűlésen, h hogy kilép a kormány támogató pártából. Ezekből az örvendezve tüntető tapsokbólmegtudhatta a keresztény gazdasági pártnak egész Wolff-féle szárnya, hogy nélkülök hasznosabb, kormánytámogatónak tartanák ezt a pártot és számítanak is arra, hogy a fővárosi törvényjavaslat parlamenti tárgyalása során folytatódni fog ez a tisztulási folyamat a Benárd kilépésével oly örvendetesen megindult úton. 1 kiköteles polgári középisldnyzeti Általában is egy erőteljes polgáriközépirányzat alakulásának kontúrjai kezdenek mutatkozni, amelynek árnyalatai az egységes párt polgári részétől Heinrichen, Ugronon, Bárczon, Rassayn keresztül a demokratákig terjednek és amelyhez csatlakoznék a Wolfféktól megszabadulandó Zichy—Huszár—Ernszt-féle keresztény gazdasági pártmegmaradt része. Ebben az esetben az egységes párt mérsékelt konzervativizmusa s az ellenzék részint szocialista, részint radikális (Rupert-féle), részint fajvédő szélső árnyalatai között középütt állana egy individuális súlyában is jelentősebb polgári középcsoport, mely adott alkalommal a demokratikusabb, liberálisabb irányzat érvényesítésére döntően erősetetné befolyását. A szocialista—fajvédő összjáték vaaragóndzás. Ami már most a Ház szélső ellenzékeit illeti , furcsa látványban volt részünk az elmúlt hetekben s főként az elmúlt napokban. A szocialistáknak és fajvédőknek taktikai összefogása a szanálási vitában még hagyján, ámbár ez sem volt túlságosan épületes. De ez a »taktikai« összefogás szinte érzelmivé erősödött a nyomdászsztrájk, alatt, amikor is néhány napig a szocialisták lapján kívül egyedül a fajvédők két lapja jelent meg, ezt a visszásságot pedig tetézte az a mélységesen elszomorító összjáték, melyet e két szembenálló szélsőség a Ház legutóbbi ülésén produkált. A szocialistáknak nem vált hasznára ez a furcsa politikai találkozás és dolga lesz, míg keserű utószét némikép eloszlatja. Most azonban, úgy látszik, vége ennek a visszás politikai együttesnek és a fajvédő csoportba vissza- süllyedt a maga politikai jelentéktelenségébe, viszont a kormány számára is fel van adva a lecke,hogy azt a kútmérgező agitációt,' melyet a faj- védők agyonkompromittált szervezetei folytatnak,' végre is végkép 'lehetetlenné' tegye. A megfelelő atmoszféra meg van teremtve e célra. A belügyi tánca Május-14-én, -,jövő szerdán ül össze megint a-,nemzetgyűlés és most már jogos várakozással kell nézni a kormány további politikája elé: mit vált be azokból az ígéretekből, hogy a gazdasági szanálás alapjain indulhat meg csak a belpolitikai szanálás. Személyi kérdés pillanatnyilag csak egy A doktor írta s Paulini Béla Kíváncsi folyam a Tisza. Ma oda kanyarog, megtudni mi likz ennél az öreg fűzfánál,mit susog amott a nád. Kíváncsi folyam... Hanem azért nagy kényelmesen folydogál: holnap is nap lesz!Sőt mintha meg is állapodnék imitt-amott, elfekszik, "széjjekerül. S jobb is maga urának lenni, Tiszának neveztetni, mint beleveszni a Dunába — minek siessen hát. Néhány kutyafutamodásnyival a szőke folyamon innét, sárga kúria áll az országút mentén. Szépkorú udvarház, lehet hetven esztendős is, annyi bizonyos, hogy homlokán ezt az évszámot látja az ember: MDCCXXI. Akkurátus kerítés húzódik az út és kúria között, a falándzsák sorát izmos kőoszlopoktartják. A kapuban két kőoroszlán vigyáz, mert a kapu éjjel-nappal nyitva van. Igaz, olykor három eleven komondor is segélyére siet a két kőoroszlánnak, ha csakugyan történik valami a kapu körül. Most ottan heverésznek az ebek a ház napsütötte oldalában: nem kell már félni a naptól, ősziesre fordult az idő, kutya nyelvét ki nem éltati. A ház előtt falábú jobbágy gereblyéli az avart. Jófogású, rettentő bajuszú . . . Valahol messze, taliánföldön hagyta a valóságos lábát, bizonyos Bivoli tájékán öreg golyó vitte el. Hja, fránya legény az a Napóleon. • Az ámbitus oszlopait sárga-piros vadszőlő fonja körül. Füst pöffen bele a semmibe a tornác ölén. Öblös, feketepirosra szitt tajtékpipából támad a kék füst. Kétréfnyi hosszúságú szagosmeggyfaszáron lóg az öblös készség. Kétrőfös szár végében deresedő nemzetes úr üldögél. A nap már majdnem föléri a delelőre s szikrázó szemet, most az útra mereszti. A nap már látja, a nemzetes úr még nem látja, hogy könnyű szekér közeleg az úton. Vén por hajtja a lovakat, kordovánképű legény ül hátul a kasban, szempilláinak sátora szinte, feketére színezi nagy, dióbarna szemét; csigás, dús haja, mint a bársony; orra alatt kis bajusz hetvenkedik; válla keskeny, melle horpadt, hanem homloka boltozatos. Fekete gyöngyösi mentét t ölthetett magára útnak induláskor, fehér a gyöngyösi mentes portól! Hanem már nemzetes Szeghy Pál is fölfigyel. A szekérzörgést már hallja. Nem vihet parasztot a szekér, ügetnek a lovak, már a patkó csattogása is hallatszik. Éppen el akar iramlani a kapu előtt a szekér. —Kusz-kusz! — szól oda a nemzetes úr a komondoroknak .Nem szükséges nagyon biztatni az úrokat, ott vannanak már a kapuban, szekér oldalában. Jó volt bíztatni a komondorokat, mert ha azt hall.. . ják, hogy kusz-kusz, akkor aztán ne tovább!_ Elébe vágnak a lovaknak, meg kell ártani a szekérnek. S már ballag is a kocsi. felé Szeghy Pál s mert ön-' díroz, úrféle, annyi "bizonyos, legalább is úr féle, _ diák-féle...diák-féle, még nem igazi úr, de a. diákbál. nagy úr 'is lehet, semmi kétség;' be lehet vezetni a házba. . Akkor már éppen harangozták is a delet. — Tessék beljebb kerülni, no, — kedveskedett a nemzetes úr, ahogy a szekérhez ért. — Jobb ebéddel szolgálok én, mint az Országút. Az csak port nyelet.— S a kocsisra rivalt. — Kifogni, no. Másnap, hajnalban, ahogy a nap beszimatolt a sokszínű, ablakon, csak látta ám, hogy Szeghy Pál meg a diákféle még mindig ott üldögélnék a színes,, türelmes ebédlőasztal mellett. Az öblös kancsó már jó egynehányszor megfordult a pincében. (Nam hiába ment le a föld alá, sohasem tért vissza üres gyomorral.) A nemzetes úr még váltig mondogatta: — Hát amké, azt még egyszer, hogy aszongya, csikóbőrös.... , S a vendég dalolja is, de csakúgy csendesen: . DríQ'. kíncsem, galambocskám, Csikóbőrös kulacs ócskám, Érted halok, érted elék. Száz leányért nem cserélték. Mert hangoskodni mégsem volna illő: Ilona alszik, dagadó patyolatpárnákon, levendula-illatú szobájában, aluggyék. Az este is éjfélig vacsoráztatta a vendéget. Nemzetes asszony nincs már a háznál, özvegy ember már a nemzetes úr. S több gyerek sincsen — so háznál, so házon kívül, Ilonka az egyetlenke.. Aluggyék. Nem, nem szabad megzavarni álmát, hátha Pataky Sándorral sétálgat éppen, kéz a kézben, Tündérország ezüst liliomjai között; vagy Göncöl viszi őket csillagszekéren, tejúton, esküvőre; de az sem lehetetten, ülnek pünkösdirózsa piros szobájában s mostani csókolja meg először Sándor, az ifjú férj, Ilonát, az asszonyt. Csendesen, csak csendesen . . . Kor hanem a diákféle mégis csak tovább bírta a mulatozást, eszem-iszomot. Csendesen, csak csende,sen... Fölöstököm után csak elszenderült az asztal mellett. , Szeghy Pál, a papramorgóhoz hozzá sem nyúlt. Pedig akkor már hangoskodhattak volna... .Ilonka, lenn állott a gyümölcsös végében, az érparton s kukoricadarával kedveskedett a kacsáinak. — Hát akkor elég is volt a vendégeskedésből, — vélte, az ifjú, ahogy már horkolt is , a nemzetes úr. Fölállott, nyújtózkodott egyet, a szép ezüstturbános, törökfejes pipát — vendégnek való eksztrapipát — tetette, maga kurtaszárú pipáját fogta agyarára, kalapját a fejébe csapta. Es, se szó, se beszéd, elhagyta a kúriát. Szeghy Pál, jól megérdemelt nyugalmát dehogyis zavarta meg, búcsúzkodással. Hanem a leányasszonytól el kéne búcsúzni, el lehet búcsúzni, el fog búcsúzni. Jó szerencse, hogy a rettentő bajuszú, falábú invalidus megint csak ott kotorászott a ház körül, az útbaigazította. — Hát én már mennék is, — így az ifjú, dióbarna szemű, ahogy leért a gyümölcsös aljába, Tisza felé igyekvő ér partjára. — Már elmegy ? — csodálkozik a leány, nefü«lejes szemű. — De hiszen le sem pihent. — Majd csak kiállom. • ...... — Jó ágyat vetettem. — Hátha rosszul esnék felkelni belőle. — Hát hogyan tartóztassam ! — Ne tartóztasson, leányasszony. Hanem útravalót adhatna. - -— Ejnye, csakugyan. - No, jöjjön, nézzük meg a kamrát, mije van ? — Itt is átadhatja az útravalót. — Megelégszik töppedt szilvával? — El leszek szilva nélkül. — Almát ! — Nem kedvelem. Felkacagott Ilonka. — Talán eleven kacsát akar ? — Átadhatja az útravalót, ha mondom, de elevé kacsa nem kell. — Mit akar hát? '•••.— Csókot. Ilonka el se pirult, el is fehéred***