Pesti Napló, 1924. június (75. évfolyam, 106–128. szám)
1924-06-01 / 106. szám
2 Vasárnap PESTI NAPLÓ Feltky Pál nazsisíigyminiszter elejti a lapliszálás „kötelező" elrendelését és a kollektív sajtójogi felelősséget Újra szövegezik a képviselők sajtójogi felelősségére vonatkozó szakaszt . Leszállítják az erkölcsi megbecsülés csökkentésével elkövetett rágalmazás büntetési tételét (Saját munkatársunktól.) Beavatott forrásból arról értesülünk, hogy Pesthy Pál igazságügyminiszter a büntetőnovella erősen támadott sajtószakaszai ügyében újabb módosításra szánta el magát. Megbízható információnk szerint az igazságügyminiszter elhatározta, hogy a sajtószakaszok legsérelmesebb pontját, azt, amely egy éven belül öt ízben elkövetett Sajtódeliktum esetére kötelezően előírja a lap betiltását, végképpen elejti. Amint ismeretes, az igazságügyminiszter az igazságügyi bizottság egyik ülésén a büntetőnovella általános vitájának végén már kijelentette, hogy ezt a szakaszt »enyhíteni« hajlandó. Az úgynevezett »enyhítés« módját akkor abban állapította meg, hogy nem akármilyen öt sajtóvétség után, hanem csak öt, sajtó útján elkövetett bűntett esetére tartja fenn a kötelező lapbetiltást Időközben meggyőződhetett arról, hogy ez az »enyhítés« annyira semmitmondó, hogy legtávolabbról sem elégíthetne ki senkit. Kormánypárti körökből is erősen kifogásolták a lapbetiltás kötelező elrendelésének kodifikálását s időközben az igazságügyminiszter alaposabban megfontolván a dolgot, hitelt érdemlő helyen, — amint velünk közlik — kijelentette, hogy a lapbetiltás kötelező elrendelésének kodifikálását elejti, fentartja azonban továbbra is azt a sajtószakaszt, amely szerint a bíróság egy éven belül ismételten elkövetett sajtódeliktum esetére a kiszabott büntetésen felül a lap megjelentését három hónapig terjedhető időre betilthatja. Fölösleges rámutatnunk arra, hogy a fakultatív betiltás fentartása még mindig oly sérelmes a sajtó közszabadságára, hogy ez ellen a legerélyesebb harcot kell folytatni és a betiltás lehetőségét is ki kell küszöbölni a sajtóreformból. Egy másik erősen vitatott pontja a sajtószakaszoknak az, amely szerint az eddigi sajtótörvény rendelkezésével szemben a novella a fokozatos felelősség helyébe a kollektív felelősséget kívánja kimondani olyképpen, hogy amennyiben a sajtó vétséggel vádolt szerzőt a felelős szerkesztő, vagy kiadó hívta fel inkriminált cikke megírására, a serzővel együtt a felelős szerkesztő, illetve kiadó is büntetendő. Úgy értesülünk, az igazságügyminiszter hajlandó fentartani változatlanul az eddigi sajtótörvény 33-ik szakaszát, amely az együttes felelősségnek ezt a lehetőségét kizárja. Egészen furcsa rendelkezése a sajtószakaszoknak az, amely szerinta fokozatos felelősség a sorban következő személyre hárul, ha az előző felelős személy a törvényhozás tagja és mentelmi jogát három hónapon belül fel nem függesztették. E rendelkezés szerint ugyanis a képviselő-cikkíró helyett, ha az illetőt a mentelmi bizottság idején ki nem adta, a felelős szerkesztőnek, illetve kiadónak kellene felelnie. Jobb- és baloldalról egyaránt mutattak rá e rendelkezés anomáliájára. Most aztán, amint értesülünk, rájöttek arra, hogy itt tulajdonképpen helytelen fogalmazásról van szó, mert ez a rendelkezés csak azt akarta célozni, hogy amennyiben a felelős szerkesztő a nemzetgyűlésnek tagja és három hónapon belül a nyomozó hatóság felhívására önként nem jelenti be a szerző nevét, mentelmi joga folytán pedig őt a nyomozó hatóság elé idézni nem lehet, ebben az esetben a soron következő felelős személy, tehát a kiadó vagy a nyomdatulajdonos idézendő meg, akinek azonban módjában lesz, hogy a felelős szerkesztő helyett ő nevezze meg az inkriminált közlemény szerzőjét, így tehát csak a szerző megállapításának azt az akadályát akarják elhárítani, amely akkor áll elő, ha a felelős szerkesztő képviselő lévén, őt, mentelmi joga folytán nem lehet felhívni kötelezően a szerző megnevezésére. Végül arról informálnak bennünket, hogy, az újonnan kreált rágalmazásnak azt a kritériumát, amely szerint az erkölcsi megbecsülés csökkentését eredményező állítás vagy híresztelés szintén rágalmazás, azzal óhajtják enyhíteni, hogy az ily alapon megállapított rágalmazás vétségének büntetési tételét leszállítják. Közölvén ezeket az információkat, még csak annyit teszünk hozzá, hogy az összes sajtóérdekeltségek és a sajtó közszabadságát féltő politikusok változatlanul tovább küzdenek a sajtószakaszoknak a büntetőnovellából való kikapcsolásáért, fentartván követelésüket, hogy amennyiben a sajtóeljárást a kormány reformálni óhajtja, dolgozzon ki külön sajtójavaslatot és bocsássa azt a szakérdekeltségek előzetes bírálata alá. is hozzálátott, a csordításhoz. Egy darab kenyeret még az ebédnél, előrelátóan, reverendája zsebébe, süllyesztett. Most arra csepegtette az aranysárgán csurranó zsírt. 2. A vicerektor úr őnagysága, édesen szundított a fehér cserépkályha mellett terpeszkedő, öblös karosszékben. Húsos kezét hasán összekulcsolva, hátradőlt vállal, félrebillent fejjel pihent a délutáni álom megejtő ölelésének zsibbasztó puhaságában. Szigorú, kerek arca most jóságosra enyhült. A félelmes, rettegett zordságnak még árnyéka is eltűnt róla. Ki tudja, talán kanonokságról, vagy éppen püspökségről álmodott. S miért ne? Ki püspökséget kíván, — mondja Szent Pál, — jó dolgot kíván. Egyszerre összerezzent. Valami neszt hallott a kályha felől. Kinyitotta szúrós tekintetű, apró faklaczszemét s méltatlankodva nézett körül. A motozás zaja megismétlődött. Őnagysága nyugtalanul pillantott a kályhára, de aztán megértően bólintott maga elé. Bizonyára a sütő gondos keze kaparászott, —gondolta megnyugodva s fejét kényelmesen visszafektette a karosszék traha bársonyára. Ám a neszezés csak nem akart megszűnni. Sőt egyre hallhatóbb lett. S most egyszerre más is történt. Kellemes perzseltszalonna-illat, mint láthatatlan, incselgő kísértet bújt elő a csillogó cserépkályha vasrostélya mögül, hol vörösen izzott a zsarátnok s őnagysága rideg dolgozószobája tele lett barátságos konyhaadaggal. A vicerektor húsos orrcimpái megmozdultak a gyönyörűségtől. — Miféle sátáni dolog ez? — mormolta szimatolva s hirtelen magához tért Előrehajolva meredt a kályhára. Hosszan, kéjesen szívta be az áradó illatot. Most már nem lehet semmi kétség: a csalogató szag egyre határozottabban terjengett körülötte , egyenesen a kályha rostélyán át — Itt valami példátlan gazság történik,— villant át őnagysága agyán a cikázó sejtés s a következő pillanatban már föl is pattant helyéről. Az ajtó felé indult, hogy megbizonyosodjék a rejtély felől. A folyosó néma és üres volt A kályha külső, sütőajtaja betéve állott. Őnagysága megragadta az onótlan vaskilincset s kirántotta a hirtelen megcsikorduló ajtót. Benn, a sötét félhomályban egy kék reverenda rémlett föl előtte. A nyitott kályhaajtó vörös négyszögében pedig egy rózsaszínben világló, csontos kéz, amely fekete nyársat szorongatott. A vicerektor visszahőkölt. De aztán egyszerre átértette a dolgot. Erélyesen kiáltott be a kályhakuckóba: — Domine, azonnal jöjjön ki! A kék reverenda most meglebbent. Ijedt, villámgyors lendülettel csapódott fel gazdája fejére, eltakarva Domine Skripec arcát. _ A hosszú mogyorófa-nyárs, az aranyosbarnára sült szalonnával legurult a téglapadlóra s a megrémült klerikus furcsa fejetlen figurája kiugrott az ajtón. Majd feldöntötte őnagyságát. Domine Skripec, a fejére borított reverenda védő palástja alatt, mint titokzatos ismeretlen rohant végig a néptelen folyosón, egyenesen a lépcső felé. Fekete nadrágja csattogott sovány lábszárain, míg eltakart felső teste bizonytalanul ingott jobbra-balra. — Megálljon, domine. — harsogott Őnagysága. -- hiába szökik, úgyis megismerem. Lyukas a nadrágja . . . Domine Skripec sötét nadrágjának fényesre kopott, tömlőszerű dudorodásán csakugyan egy árulkodó, fehér folt villogott. Ő is tudta ezt, de azért csak rohant tovább, lihegve, szanorán, fölfelé a széles léncséin, míg végre a fordulónál eltűnt ," vicevektor "énie elöl. Őnagysága felindultan állt a nyitott kályhaajtó mellett, müspöksüveges Szent Ambrus szobrának szelíd árnyékában. De hamarosan határozott s kissé kacsázva, siető léptekkel indult a szökevény után, fel, az emeletre . •A klerikusokat már a múzeumben találta, délutáni stúdiumaikat mormolva. Domine Skripec is ott ült köztük. Ártatlan arccal a könyve fölé hajolt s szorgalmasan magolt. Őnagysága beléptére mind felálltak, merev, közömbös arcukon a bajtársi szolidaritás konokságával. — Carissimi domini, — kezdte emelt hangon a vicerektor, közben nagyokat fújva a hirtelen lépcsőjárástól, — ki jött be maguk közül utoljára? Néma, halálos csend. Őnagysága megismételte a kérdést, de eredménytelenül. A tanulásban elmerültek semmiről se akartak tudni. Még a doktor se emlékezett, hogy mikor nyílt utoljára az ajtó. A vicerektor tehát kénytelen volt áttérni a hathatósabb bizonyítékokra. Izgatottan fakadt ki: — Majd megtudom én mégis, ki volt az avakmerő, aki szalonnát pirított a kályhámban és elfutott előlem. Álljanak sorba, domini. A bűnjel megvan. A tettesnek lyukas a nadrágja. Min gyárt meglátjuk . . . A klerikusok arca egyszerre halványabb lett egy árnyalattal, de azért engedelmeskedtek. Felsorakoztak, aztán az újabb parancsszóra mind hátrafordultak és derékig felhúzták reverendájukat köztük Domine Skripec is. őnagysága meglepetve kiáltott fel. Mindegyik kispapnak nadrágja egyformán ragyogva mutatta az áruló, fehér foltot. A reverenda alatt meghúzódó folytonossági hiánnyal senki sem törődött a szemináriumban s így a hímjel megsokszorozva tárult Őnagysága elé, elvesztve bizonyítékjellegét. A vicesektor szótlanul fordult ki az ajtón. A kudarc bosszantotta, de egy kissé a nevetés is csiklandozta torkát Mikor azonban a lépcső legalsó fokára ért, már egészen megenyhült — Hogy is feledkezhettem meg erről, — mormolta maga elé, mosolyogva, hiszen én is voltam váliha klerikus. Az ősi szokások pedig szinte dogmatikus szigorúsággal őriztetnek meg e vén falak között, még az ilyen praktikus apróságokban is. •*c *-'• ff Előcsatározás az igazságügyi bizottságban a sajtószakaszok körül (Saját tudósítónktól.) Az igazságügyi bizottság szombati tárgyalásán a 8. §-hoz ért, amely már a sajtó érdekkörét is érinti. Ez a szakasz ugyanis felbujtóként óhajtja büntetni azt, aki sajtó útján vagy egyébként nyilvánosan vagy nagyobb számú, bár nem együtt lévő személy elött bűntett vagy vétség elkövetésére egyenesen felhív vagy izgat. A szakasz mai tárgyalása alkalmával egy kis előcsatározás folyt le a novella sajtószakaszai ügyében. Rupert Rezső azt fejtegette, hogy politikai üldözésre ad módot az, ha az izgatásról szóló 8. § változatlanul megmarad. Farkas Tibor felszólalása után Benedek János sajnálatosnak mondotta, hogy a sajtószakaszokat a novellába illesztik. Pakots József, aki nem tagja a bizottságnak, engedelmet kért a felszólalásra. Azt indítványozta, hogy az egész 8. §-t töröljék. Ehelyett a kormány új sajtótervezetet készítsen és ezt előzetesen tárgyalja le a jogászi és sajtóérdekeltséggel. Horváth Zoltán több stiláris módosítás indítványozása után azt az aggodalmát fejezte ki, hogy a közigazgatási hatóságok izgatásnak minősíthetik a jogos bírálatot is. Hajós Kálmán egységes párti is szívesebben fogadta volna a sajtóról szóló külön törvényjavaslatot. Rassay Károly : Csak akkor járulhatna hozzá a javaslathoz, ha az igazságügy miniszter igazolná, hogy az eddigi törvények nem tudtákmegvédeni az állami és társadalmi rendet. Ezt azonban nem állíthatja a miniszter. A bizottság ezek után a 8. szakaszt eredeti szövegében fogadta el. A sajtótörvény módosítását a 42—45. szakaszok tartalmazzák. Ezeknek tárgyalására csak később kerül a sor. A sztrájkról szóló szakaszt elfogadta. A tanácskozást kedden folytatják. * Az olimpiai versenyek ügye a nemzetgyűlés előtt A nemzetgyűlés szombati ülése olyan néptelen volt, hogy még a jegyzőkre is hosszú ideig kellett várni, míg az ülést meg lehetett nyitni. Almássy László napirend előtt a Jutaipar Részvénytársasággal kapcsolatban elterjedt hírekkel szemben összeférhetetlenségi bejelentést tett maga ellen, hogy ezzel is visszautasítsa, mintha a részvénytársaság dolgaiba befolyt volna. Azután folytatták a vámtarifa vitáját, amelyben felváltva egy-egy kormánypárti és egy-egy ellenzéki képviselő szólalt ma fel, így Temesváry Rezső a javaslat mellett, Gömbös Gyula a javaslat ellen. Barthos Andor megint ajavaslat mellett, végül Kábek Lajos a javaslat ellen. A tíz bejelentett interpelláció közül csak kettőtmondtak el. Horváth Zoltán a makói hagymakertészek érdekében interpellált, Gömbös Gyula pedig a legutóbbi párizsi tapasztalatok alapján az olimpiai versenyre való kiküldés imperatív szabályozását sürgette a kultuszminiszternél és azt kérdezte, hajlandó-e a kormány az igazi amatőr és igazi nemzetnevelő gondolatnak érvényt szerezni ? Kifogásolta, hogy a kiküldött magyar futballcsapatban több volt a kisérő, mint az olimpiai versenyző. Párizsban a puszták fiait várták, de akik kimentek, nem a puszták fiai voltak, nem a magyar faj és nem a magyar sport képviselői voltak. Rupert Rezső: Ha győztek volna, akkor a puszták fiai lettek volna ! Gömbös Gyula : A miniszter figyelmét felhívja a vivósportra. Kétszer nyert már olimpiai bajnokságot. . — Egy zsidó ! — kiáltotta közbe Györki Imre. Gömbös Gyula : Koncedálom, hogy zsidó. Ezt a kétszeres olimpiai bajnokot most nem akarják kiengedni csak azért, mert azt követelik, hogy előbb hazai versenyben vegyen részt Az ülés délután két órakor ért véget. 1924 június !