Pesti Napló, 1924. augusztus (75. évfolyam, 156–180. szám)
1924-08-01 / 156. szám
Nem volt szabályszerű a Palma dijacopo-kép kiviteli engedélye A kezelési illetékek lerovását a Külforgalmi Hivatal nem ismerte el — Jövedéki kihágás címén a sokmilliárdos kép a magyar állam tulajdonába ment át — Ennek megfelelően világszerte letiltják a kép eladását (Saját tudósítónktól.) Az egész közvéleményét, politikusokat és jogászokat, hivatali személyeket és magánosokat egyaránt, nagymértékben érdekli a Palma di Jacopo-kép példátlanul bonyodalmas ügye, amelynek a diplomáciai intervenciókon kívül az a körülmény is különös érdekességet ad, hogy az illetékes magyar hatóságok mindezideig nem tudtak jogi alapot sem találni arra, hogy a képet visszaszerezzék a magyar államnak, illetve a trianoni békeszerződés alapján, Olaszországnak. Ma délután szenzációs fordulat állott be az ügyben, amely a fővámhivatal által foganatosított erélyes vizsgálattal kapcsolatos. Az új fordulatról a Pesti Napló munkatársának következő tudósítása számol be. Megindul a vámvizsgálat A rendőrségi és ügyészségi eljárás során sor került annak a kérdésnek a tisztázására is, hogy szabályszerűen történt-e a Palma di Jacopo-képnek külföldre való szállítása. A rendőri bizottság megjelent a keleti pályaudvar vámkifelyeltségénél és ottani iratok alapján kétségtelenül megállapította, — amit egyébként dr. Kovács Béla ügyvéd is a legnyíltabban és a leghatározottabban állított , hogy a képet június 21-án, a fennálló előírások szerint, kivitte az ország területéről. A rendőrségen és az ügyészségen a szabályszerűség megállapítását már kétségtelennek tartották és jegyzőkönyvekben is nyoma van annak a bitósági megállapításnak, hogy a kép kivitele szabályszerűen történt. Néhány nappal ezelőtt azonban a központi Vámhivatal is házivizsgálatot rendelt el a képkivitel ügyében és ennek a vizsgálatnak a váratlan és meglepő eredménye hozott az érdekes ügyben új fordulatot. A kiviteli engedély nem volt szabályos A napok óta tartó vizsgálat csütörtököndélután olyan eredményre vezetett, amire az illetékes tényezők már nem is számítottak és ami egészen új irányt szab az ügy további kezelésének. Csütörtökön délután ugyanis a vizsgálat vezetésével megbízott vámfőtisztviselők, akik az ügy minden iratát és részletét áttanulmányozták, arra a meglepő fölfedezésre jutottak, hogy dr. Kovács Béla ügyvéd kiviteli engedélye, amelyet ugyan szabályszerűen kapott a Szépművészeti Múzeum záradéka alapján a pénzügyminisztériumtól, nem volt szabályos. A kiviteli engedélyre ugyanis rá volt vezetve, hogy azt csak abban az esetben lehet fölhasználni és csak akkor válik érvényessé, ha a Külforgalmi Hivatal a kezelési illeték lerovását elismeri. Ez az elismerés azonban hiányzik a kiviteli engedélyről, amelyet a hatóságok így joggal tartanak szabálytalannak. A vizsszák során kiderült az is, hogt a hibát egy kezelőtisztviselő követte el, aki a nagy forgalom idején a vámhivatalban nem nézte meg megfelelő körültekintéssel az okmányokat és nem vette észre, hogy a Külforgalmi Hivatal elismervénye hiányzik a kiviteli engedélyről. Dr. Kovács Béla így jutott a kiviteli engedélyhez és a képpel el is utazott külföldre. Kihágás, amely meglepő fordulatot hoz A vámhivatali vizsgálóbizottság e tény konstatálása után megállapította, hogy a kép szabálytalan módon került külföldre és tulajdonképpen jövedéki kihágás történt, mert dr. Kovács Béla nem rótta le a kezelési illetéket. A fennálló rendelkezések értelmében a jövedéki kihágás következtében külföldre került tárgyak, így most a nagyértékű kép is, a kormány tulajdonába megy át. Erről a fontos megállapításról csütörtökön délután jegyzőkönyvet vettek fel és ez az akta, az ügy többi irataival együtt, már csütörtökön, délután a fővámhivatal igazgatóságához került. .A kormány világszerte letiltja a kép eladását A fővámhivatali vizsgálat eredményeképpen és a fennálló paragrafusok értelmében a magyar állam tulajdonába ment át a kép, amelyet külföldön most már lefoglalhatnának. Ennek megfelelően a kormány illetékes tényezői a legrövidebb időn belül távirati úton letiltják Európa minden országában a magyar állam tulajdonába átment kép eladását, amelyet ezek után nem igen lehet értékesíteni. Ily módon a magyar kormány most már kellő alapot talált arra, hogy mint annak idején a Mona Lisa eladását letiltották az egész világon, ugyanilyen eljárás biztosítsa a magyar állam részére Parina, di Jacopo queroi oltárképének a birtoklását. Illetékes körökben erősen bíznak abban, hogy a magyar állam tulajdonába átment kép rövidesen előkerül külföldi rejtekhelyéről, mert hiszen a foganatosítandó intézkedések következtében a képet Európa egyik államában sem tudják értékesíteni. Berény Imre AZ ÖRÖK ÉLET TITKA REGÉNY (23) Írta: SURÁNYI MIKLÓS — Nekem is adsz néhány cseppet az örök élet italából. Calcotti összecsapta a kezét. — örökké akarsz élni, Jacopo? — Miért ne! — vonogatta vállát a, fráter. — félek a haláltól. És olyan kíváncsi vagyok, hogy mi lesz itt száz, vagy ezer esztendő múltával. Galeotti foga vacogott. Ha már Jacopo, az együgyű marhapásztor is örök életre áhítozik, hova fusson el az emberek elől! E pillanatban érezte, hogy az ő élete mától fogva örök rettegés és üldöztetés közepette telik. XXI. Jacopo, a kertész és marhapásztor, rövid idő alatt meghitt barátjává lett Galeottinak, habár kölcsönösen irigyelték egymást A fráter fájó szívvel sóvárgott a lovag aranygombos nádpálcája, finom brabanti gyapjúból készült talárja, zafírköves gyűrűje és elefántcsontból való foga után, amelyet a tudós aggastyán úgy rakott ki és be a szájába, mint egy furcsa, de hasznos ékszert. — Hej, ha nekem csak két ilyen rágószerszámot készítenél, Domine! — sóhajtott a barát és elpanaszolta, hogy gyermekkorában kolerát kapott. Igaz, hogy a salamancai szent Szűz képmását gyomrára tették, meggyógyult, talpra£üt, « dicsértessék érte az Istenanya , de évekig kólika gyötörte és e közben mind a két fogsora kihullt. Galeotti vigasztalta a frátert, de magában azt gondolta, hogy ez az egyetlen boldog ember a világon. Ennek nincs gondja, kínja, vágya, izgalma, nincs Ambróziája és nincs kétsége a tudomány és az ars magna mindenhatóságában. Ez nem vándorol országról-országra, nem viaskodik asztrológusok, udvarhölgyek és nagyurak kegyetlen, kapzsi és ostoba önzésével, ez nem veszíti el a pénzét kockán, vagy versenyfogadáson, ezt nem furdalja a lelkiismeret elcsábított asszony bosszúja, duhaj, részeg orgia, élet-halál kaland, viszonzatlan szerelem, vesztett játszma és vakmerő hazugságok után, ez mindig jókedvű, megelégedett, nyugodt, csendes és ,együgyű, mint a fák, virágok és háziállatok. És neki, Galeotti Marzio Narsicensisnek, a Plátói Akadémia tagjának, Lorenzo il Magnifico barátjának, Philelpho legyőzőjének, Ferdinánd király első asztrológusának nincsen, hol lehajtsa gondűzött fejét. Így gondoltak egymásra Marzio és a barát, de azért szerették egymást és együtt baktattak a legelésző juhok és kérődző szarvasmarhák után. A barátok két napig szívesen látták Galeottit, aki vidám tréfákkal, pajkos dalokkal és egyiptomi bűvészmutatványokkal szórakoztatta a szerzeteseket. De a harmadik napon gyanakodni kezdtek. — Ki lehet ez a kövér ingyenélő? — Az ördöggel cimborál. " — Valami istentelen mágus. Gyilkos, útonálló, hamiskártyás kalandor. — Francia kém.— Eretnek. — Fel kellene jelenteni a szent inkvizíciónál. És csakugyan titokban értesítették a torellai helytartót. — Nagy veszedelmet hárítunk el ezzel árva fejünk felől. — igazolták magukban gyáva árulásukat. Egy reggelen, amikor Galeotti az ébredő madarak füttyét hallgatva, Ambróziáról ábrándozott, a repkénnyel befuttatott árkádok alatt, lélekszakadva rontott, eléje Jacopo. — Domine magister, királyi zsoldosok járnak a zárdában. • " — A király hadra készül a nápolyiak ellen. Szénát és zabot rekvirálnak. — Eszük ágában sincs. Valami nagy prófétát keresnek... — Talán a gvárdián híre jutott el ő szent Felségéhez. — Fenét. Valami Galeotti doktor után kérdezősködik a kapitány. Marzio meghökkent és hirtelen körüljáratta tekintetét. Egérutat keresett, amelyen megugorhatnék a király emberei elől. A következő pillanatban zsoldosok özönlötték el a zárda udvarát. A szerzetesek kezüket tördelve settenkedtek a katonák nyomán. A csapat kapitánya Marzióhoz lépett. — Üdvözlégy, nagy doktor, Galeotti Marzio! Excellenciádért a felsége, a király, tűvé téteti Castiliát és Arragóniát. A szerzetesek körülvették a tudóst és diadalmasan mutogattak rá csontos ujjaikkal: — Mingyárt tudtuk, hogy 3 az, akit az Úr Hispánia megmentésére küldött. Áldott legyen, ki az Úr nevében jó. tilotoap folytatlak! 1 / 9 Az új görög kormány parlamenti bemutatkozása (Ha.vas.) Sofuki miniszterelnök nemzetgyűlésnek az új kormányt kormáiny programját. Valamennyi közölte az ij kormányt, egyedül gadta a kormányt kedvezőtlenül, bizalmat szavazott, a kormánynak tar-sakodott a szavazástól. Athén, július 31. bemutatta ma a s körvonalazta a párt szónokaid-PaptaMastaziu i'o-A nemzetgyűlés* Húsz képviselő * Főutak PESTI NAPLÓ 1924 augusztus 13 Aki csak azt kéri a bíróságtól, hogy toloncolják haza Székelyföldre (Saját tudósítónktól.) Sál Lajos tíz évvel ezelőtt Székelyföldről kivándorolt Amerikába. Bekódorogta az Egyesült Államokat, hosszú hónapokat nyomorgott keresztül, amíg egy szénbányában végül el tudott helyezkedni. Kilenc esztendeig várta a szenet, köziben egészsége megromlott, de szívesen kínlódott: öreg édesanyja várta otthon, neki gyűjtötte a dollárokat. 1923-ban, aztán Sál Lajos megrokkant testtel elindult hazafelé, tarisznyájában összekuporgatott pénzével s szívében a vággyal, hogy a régen látott Székelyföldet és benne édesanyját végre-valahára viszontláthassa. Már közeledett céljához, azmikor arosz sors megállította. A cseh-m magyar határon a csehek nem találták rendben írásait, nem tudták megállapítani a székely fiúról, hogy magyar-e vagy amerikai, vagy román, vagy lengyel. Elvették minden pénzét: ezer dollárt, ötszáz érét, hármezer lengyel koronát, jent, holland forintot , mindent, amit kilenc év alatt öszszekuporgatott. Azután áttették a határon, de a magyar hatóságok előtt is gyanús volt, felkísérték hátauudapestre, s a toloncházba vitték. Hetekig tartó rabság után kiengedték azzal a szigorú utasítással, hogy azonnal hagyja el az ország területét. Itt állott Sál Lajos Budapest forgatagában pénz, támasz nélkül. Sem tudott hazautazni. Elkeseredett munkátlan csavargása rossz társaságba, vitte, ahol aztán könnyen rá lehetett venni, hogy bármilyen módon is, de pénzt szerezzen. Sál Lajos betört a Menekültügyi Hivatal irodájába, — oda vezették cimborái — kihozott onnan mindent, ami csak kezeügyébe került. Az őrtálló s nevető cinkosok azután elszedtek tőle mindent, Gál Lajos pedig a bíróság elé került. A büntető törvényszék Riedl tanácsa előtt nem is védekezett, sőt többet ismert be, mint amennyivel vádolták; csak azt kérte a bíróságtól, toloncolják haza Székelyországba, hogy mégegyszer láthassa édesanyját. Dr. Miskolczy Ágost királyi ügyész Sálnak az ország területéről való kitiltását és súlyos ítéletet kért. Dr. Roth Jenő védő az Amerikába vándorolni kényszerült székely zsellér megtátatorodásáért a határokon uralkodó áldatlan viszonyokat okolta. A bíróság méltányolta is a védő előterjesztéseit : egy évi és két hónapi börtönre ítélte ugyan Sál Lajost, de a vizsgálati fogsággal tz egészet kitöltöttnek vette. Az ország területéről való kitiltást pedig mellőzte. — Én megnyugszom az ítélteben, — mondotta zokogva Sál — a Lengyel követség értesített, hogy ők is, a csehek is visszaadják majd pénzemet. Aztán megyek haza, Erdélybe. Dr. Roth Jenő védő azonban fellebbezett az ítélet ellen, védence teljes felmentését kérve.