Pesti Napló, 1924. augusztus (75. évfolyam, 156–180. szám)

1924-08-01 / 156. szám

Nem volt szabályszerű a Palma dijacopo-kép kiviteli engedélye A kezelési illetékek lerovását a Külforgalmi Hivatal nem ismerte el — Jövedéki kihágás címén a sokmilliárdos kép a magyar állam tulajdonába ment át — Ennek megfelelően világszerte letiltják a kép eladását (Saját tudósítónktól.) Az egész közvéle­ményét, politikusokat és jogászokat, hivatali személyeket és magánosokat egyaránt, nagy­mértékben érdekli a Palma di Jacopo-kép pél­dátlanul bonyodalmas ügye, amelynek a diplo­máciai intervenciókon kívül az a körülmény is különös érdekességet ad, hogy az illetékes ma­gyar hatóságok mindezideig nem tudtak jogi alapot sem találni arra, hogy a képet visszasze­rezzék a magyar államnak, illetve a trianoni békeszerződés alapján, Olaszországnak. Ma délután szenzációs fordulat állott be az ügyben, amely a fővámhivatal által foganato­sított erélyes vizsgálattal kapcsolatos. Az új fordulatról a Pesti Napló munkatársának kö­vetkező tudósítása számol be. Megindul a vámvizsgálat A rendőrségi és ügyészségi eljárás során sor került annak a kérdésnek a tisztázására is, hogy szabályszerűen történt-e a Palma di Jacopo-képnek külföldre való szállítása. A rendőri bizottság megjelent a keleti pályaud­var vámkifelyeltségénél és ottani iratok alap­ján kétségtelenül megállapította, — amit egyéb­ként dr. Kovács Béla ügyvéd is a­ legnyíltab­ban és a leghatározottabban állított , hogy a képet június 21­-án, a fennálló előírások szerint, kivitte az ország területéről. A rendőrségen és az ügyészségen a szabály­szerűség megállapítását már kétségtelennek tartották és jegyzőkönyvekben is nyoma van­­ annak a bitósági megállapításnak, hogy a kép kivitele szabályszerűen történt. Néhány nappal ezelőtt azonban a központi Vámhivatal is­ házivizsgálatot rendelt el a kép­kivitel ügyében és ennek a vizsgálatnak a vá­ratlan és meglepő eredménye hozott az érdekes ügyben új fordulatot. A kiviteli engedély nem volt szabályos A napok óta tartó vizsgálat csütörtökön­­délután olyan eredményre vezetett, amire az illetékes tényezők már nem is számítottak és ami egészen­ új irányt szab az ügy további ke­zelésének. Csütörtökön délután ugyanis a vizs­gálat vezetésével megbízott vámfőtiszt­viselők, akik az ügy minden iratát és részletét áttanul­mányozták, arra a meglepő fölfedezésre jutot­tak, hogy dr. Kovács Béla ügyvéd kiviteli en­gedélye, amelyet ugyan szabályszerűen kapott a Szépművészeti Múzeum záradéka alapján a pénzügyminisztériumtól, nem volt szabályos. A kiviteli engedélyre ugyanis rá volt vezetve, hogy azt csak abban az esetben lehet fölhasz­nálni és c­sak akkor válik érvényessé, ha a Kül­forgalmi Hivatal a kezelési illeték lerovását el­ismeri. Ez az elismerés azonban hiányzik a ki­viteli engedélyről, amelyet a hatóságok így joggal tartanak szabálytalannak. A vizsszák­ során kiderült az is, ho­gt a hibát egy kezelőtisztviselő követte el, aki a nagy forgalom idején a vámhivatalban nem nézte meg megfelelő körültekintéssel az okmá­nyokat és nem vette észre, hogy a Külforgalmi Hivatal elismervénye hiányzik a kiviteli enge­délyről. Dr. Kovács Béla így jutott a kiviteli engedélyhez és a képpel el is utazott külföldre. Kihágás, amely meglepő fordulatot hoz A vámhivatali vizsgálóbizottság e tény konstatálása után megállapította, hogy a kép szabálytalan módon került külföldre és tulaj­donképpen jövedéki kihágás történt, mert dr. Kovács Béla nem rótta le a kezelési illetéket. A fennálló rendelkezések értelmében a jövedéki kihágás következtében külföldre került tár­gyak, így most a nagyértékű kép is, a kormány tulajdonába megy át. Erről a fontos megállapításról csütörtökön délután jegyzőkönyvet vettek fel és ez az akta, az ügy többi irataival együtt, már csütörtökön, délután a fővámhivatal igazgatóságához került. .A kormány világszerte letiltja a kép eladását A fővámhivatali vizsgálat eredményekép­pen és a fennálló paragrafusok értelmében a magyar állam­ tulajdonába ment át a kép, ame­lyet külföldön most már lefoglalhatnának. En­nek megfelelően a kormány illetékes tényezői a legrövidebb időn belül távirati úton letiltják Európa minden országában a magyar állam tulajdonába átment kép eladását, amelyet ezek után nem igen lehet értékesíteni. Ily módon a magyar kormány most már kellő alapot­ ta­lált arra, hogy mint annak idején a Mona Lisa eladását letiltották az egész világon, ugyan­ilyen eljárás biztosítsa a magyar állam részére Parina, di Jacopo queroi oltárképének a birtok­lását. Illetékes körökben erősen bíznak abban, hogy a magyar állam tulajdonába átment kép rövidesen előkerül külföldi rejtekhelyéről, mert hiszen a foganatosítandó intézkedések követ­keztében a képet Európa egyik államában sem tudják értékesíteni. Berény Imre AZ ÖRÖK ÉLET TITKA REGÉNY (23) Írta: SURÁNYI MIKLÓS — Nekem is adsz néhány cseppet az örök élet italából. Calcotti összecsapt­a a kezét. — örökké akarsz élni, Jacopo? — Miért ne! — vonogatta vállát a, fráter. — félek a haláltól. És olyan kíváncsi vagyok, hogy mi lesz itt száz, vagy ezer esztendő múltával. Galeotti foga vacogott. Ha már Jacopo, az együgyű marhapásztor is örök életre áhítozik, hova fusson el az emberek elől! E pillanatban érezte, hogy az ő élete mától fogva örök rette­gés és üldöztetés közepette telik. XXI. Jacopo, a kertész és marhapásztor, rövid idő alatt meghitt barátjává lett Galeottinak, habár kölcsönösen irigyelték egymást A fráter fájó szívvel sóvárgott a lovag aranygombos nádpálcája, finom brabanti gyapjúból készült talárja, zafírköves gyűrűje és elefántcsontból való foga után, amelyet a tudós aggastyán úgy rakott ki és be a szájába, mint egy furcsa, de hasznos ékszert. — Hej, ha nekem csak két ilyen rágószer­számot készítenél, Domine! — sóhajtott a barát és elpanaszolta, hogy gyermekkorában kolerát kapott. Igaz, hogy a salamancai szent Szűz kép­mását gyomrára tették, meggyógyult, talpra­£üt, « dicsértessék érte az Istenanya , de évekig kólika gyötörte és e közben mind a két fogsora kihullt. Galeotti vigasztalta a frátert, de magában azt gondolta, hogy ez az egyetlen boldog ember a világon. Ennek nincs gondja, kínja, vágya, izgalma, nincs Ambróziája és nincs kétsége a tudomány és az ars magna mindenhatóságá­ban. Ez nem vándorol országról-országra, nem viaskodik asztrológusok, udvarhölgyek és nagyurak kegyetlen, kapzsi és ostoba önzésé­vel, ez nem veszíti el a pénzét kockán, vagy versenyfogadáson, ezt nem furdalja a lelkiis­meret elcsábított asszony bosszúja, duhaj, ré­szeg orgia, élet-halál kaland, viszonzatlan sze­relem, vesztett játszma és vakmerő hazugságok után, ez mindig­­ jókedvű, megelégedett, nyu­godt, csendes és ,együgyű, mint a fák, virágok és háziállatok. És neki, Galeotti Marzio Nar­sicensisnek, a Plátói Akadémia tagjának, Lo­renzo il Magnifico barátjának, Ph­ilelpho legyő­zőjének, Ferdinánd király első asztrológusának nincsen, hol lehajtsa gondűzött fejét. Így gondoltak egymásra Marzio és a barát, de azért szerették egymást és együtt baktattak a legelésző juhok és kérődző szarvasmarhák után. A barátok két napig szívesen látták Ga­leottit, aki vidám tréfákkal, pajkos dalokkal és egyiptomi bűvészmutatványokkal szórakoz­tatta a szerzeteseket. De a harmadik napon gyanakodni kezdtek. — Ki lehet ez a kövér ingyenélő? — Az ördöggel cimborál. " — Valami istentelen mágus. Gyilkos­, úton­álló, hamiskártyás kalandor. — Francia kém.­­— Eretnek. — Fel kellene jelenteni a szent inkvizí­ciónál. És csakugyan titokban értesítették a torel­lai helytartót. — Nagy veszedelmet hárítunk el ezzel árva fejünk felől. —­ igazolták magukban gyáva árulásukat. Egy reggelen, amikor Galeotti az ébredő madarak füttyét hallgatva, Ambróziáról ábrán­dozott, a repkénnyel befuttatott árkádok alatt, lélekszakadva rontott, eléje Jacopo. — Domine magister, királyi zsoldosok jár­nak a zárdában. • " — A király hadra készül a nápolyiak ellen. Szénát és zabot rekvirálnak. — Eszük ágában sincs. Valami nagy prófé­tát keresnek... — Talán a gvárdián híre jutott el ő szent Felségéhez. — Fenét. Valami Galeotti doktor után kér­dezősködik a kapitány. Mar­zio meghökkent és hirtelen körüljá­ratta tekintetét. Egérutat keresett, amelyen megugorhatnék a­ király emberei elől. A következő pillanatban zsoldosok özönlöt­ték el a zárda udvarát. A szerzetesek kezüket tördelve settenkedtek a katonák nyomán. A csapat kapitánya Marzióhoz lépett. — Üdvözlégy, nagy doktor, Galeotti Marzio! Excellenciádért a felsége, a király, tűvé téteti Castiliát és Arragóniát. A szerzetesek körülvették a tudóst és dia­dalmasan mutogattak rá csontos ujjaikkal: — Mingyárt tudtuk, hogy 3 az, akit az Úr Hispánia megmentésére küldött. Áldott le­gyen, ki az Úr nevében jó. tilotoap folytatlak! 1 / 9 Az új görög kormány parlamenti bemutatkozása (Ha.vas.) Sofuk­i miniszterelnök nemzetgyűlésnek az új kormányt korm­áiny programját. Valamennyi közölte az i­j kormányt, egyedül gadta a kormányt kedvezőtlenül, bizalmat szavazott, a kormánynak­ tar-sakodott­ a szavazástól. Athén, július 31. bemutatta ma a s körvonalazta a párt szónoka­id-PaptaMastaziu i'o-A nemzetgyűlés* Húsz képviselő * Főutak PESTI NAPLÓ 1924 augusztus 1­3 Aki csak azt kéri a bíróságtól, hogy toloncolják haza Székelyföldre (Saját tudósítónktól.) Sál Lajos tíz évvel ezelőtt Székelyföldről kivándorolt Amerikába. Bekódorogta az Egyesült Államokat, hosszú hónapokat nyomor­gott keresztül, amíg­ egy szénbányában végül el tu­dott helyezkedni. Kilenc esztendeig várta a szenet, köziben egészsége megromlott, de­­ szívesen kínlódott: öreg édesanyja várta otthon, neki gyűjtötte a dol­lárokat. 1923-ban, aztán Sál Lajos megrokkant test­tel elindult hazafelé, tarisznyájában összekuporga­tott pénzével s szívében a vággyal, hogy a régen látott Székelyföldet és benne édesanyját végre-vala­hára viszontláthassa. Már közeledett céljához, azmi­kor a­rosz sors megállította. A cseh-m magyar határon a csehek nem találták rendben írásait, nem tudták megállapítani a szé­kely fiúról, hogy magyar-e vagy amerikai, vagy ro­mán, vagy lengyel. Elvették minden pénzét: ezer dollárt, ötszáz érét, hármezer lengyel koronát, jent, holland forintot , mindent, amit kilenc év alatt ösz­szekuporgatott. Azután áttették a határon, de a ma­gyar hatóságok előtt is gyanús volt, felkísérték hát­auudapestre, s a toloncházba vitték. Hetekig tartó rabság után kiengedték azzal a szigorú utasítással, hogy azonnal hagyja el az ország területét. Itt állott Sál Lajos Budapest forgatagában pénz, támasz nélkül. Sem tudott hazautazni. Elkeseredett munkátlan csavargása rossz társaságba, vitte, ahol aztán könnyen rá lehetett venni, hogy bármilyen módon is, de pénzt szerezzen. Sál Lajos betört a Me­nekültügyi Hivatal irodájába, — oda vezették cim­borái — kihozott onnan mindent, ami csak keze­ügyébe került. Az őrtálló s nevető cinkosok azután elszedtek tőle mindent, Gál Lajos pedig a bíróság elé került. A büntető törvényszék Riedl tanácsa előtt nem is védekezett, sőt többet ismert be, mint amennyivel vá­dolták; csak azt kérte a bíróságtól, toloncolják haza Székelyországba, hogy mégegyszer láthassa édesany­ját. Dr. Miskolczy Ágost királyi ügyész Sálnak az ország területéről való kitiltását és súlyos ítéletet kért. Dr. Roth Jenő védő az Amerikába vándorolni kényszerült székely zsellér megtátatorodásáért a ha­tárokon uralkodó áldatlan viszonyokat okolta. A bíróság méltányolta is a védő előterjesztéseit : egy évi és két hónapi börtönre ítélte ugyan Sál La­jost, de a vizsgálati fogsággal t­z egészet kitöltöttnek­ vette. Az ország területéről való kitiltást pedig mellőzte. — Én megnyugszom az ítélteben, — mondotta zo­kogva Sál­ — a Lengyel követség értesített, hogy ők is, a csehek is visszaadják majd pénzemet. Aztán megyek haza, Erdélybe. Dr. Roth Jenő védő azonban fellebbezett az íté­let ellen, védence teljes felmentését kérve.

Next