Pesti Napló, 1924. szeptember (75. évfolyam, 181–204. szám)

1924-09-02 / 181. szám

Kedd Október elején tárgyalja a törvényszék a bomlás peröket Ezen a héten dönt a Tábla Márffyék további f­ogvatartása ügyében Bélának, a nemzetgyűlés elnökének küldte, a titokza­tos bizottság, a m­ásokat Marinovich Jenő főkapi­tánynak, a ha­rmadikat a francia követségnek. A nemzetgyűlés elnökének küldött levél többek között azt tartalmazta, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök a genfi konferencián olyan magatar­tást tanúsított a csehek javára, hogy az — Márffyék szerint — hazaárulás. »Ezért elhatározta a 101-es lev­el ezen bűncselekményeket Egyik levelet Scitovszky ,... (Saját tudósítónktól.) Ismeretes, hogy pár héttel ezelőtt a vizsgálati fogságban ülő Márffy József száz­millió korona óvadék letétele ellenében szabad­lábra­helyezését kérte. Márffy kérelméhez társa, Chriaszty József is csatlakozott azzal, hogy megrongált egész­ségét teljesen tönkreteszi a fogház. A budapesti bün­tetőtörvényszék vádtanácsa mindkettőjük kérelmét elutasította. A vádtanács azzal indokolta a kérés megtagadá­sát, hogy Márffy és Chriaszty megszökésétől méltán lehetne tartani, ha még egyszer szabadlábra kerül­nének. A királyi ügyészég vádirata súlyos bűnökkel vádolja Márffyékat.­­Nyolc rendbeli gyilkosság bűn­tettére és huszonhárom rendbeli súlyos testi sértés bűntettére vonatkozik a vád. Ezek miatt pedig — mint a vádtanács végzésének indokolásában kimon­dotta — a büntetés előreláthatóan olyan nagy lesz, hogy Márffyékral fenforog a szökés veszélye. Márffy és Chriaszty a vádtanács végzése ellen felfolyamodást jelentettek be a királyi ítélőtáblához. Mint illetékes helyről értesülünk, a Táblán a legköze­lebbi napokban, még ezen a héten döntenek a felfo­lyamodások tárgyában. Semmi kétség nem fér ahoz, hogy a Tábla hely­benhagyja a vádtanács végzését, Márffy és Chriaszty továbbra is a Markó uecad fogház lakói maradnak. A Tábla végzésének meghozatala után azonnal átkerülnek Márffyé­k bűnügyeinek összes iratai a büntetőtörvényszé­k elnökségére, ahol intézkedés tör­ténik a most már hosszú idő óta főtárgyalásra váró bűnügyek tárgyal­ási dátumának kitűzésére. Illetékes helyen szerzett értesülésünk szerint október elején megtartják a bombás ügyek főtárgyalását Fayl Ivor tanácsa előtt. A gyilkosságok és a súlyos testi sértések bűntet­tének vádján kívül a királyi ügyészség vádirata há­romrendbeli hatósági közeg elleni erőszak vétségével is vádolja Márffyt és társait. A hírhedt 101-es bizott­ság leveleinek megírásával és elküldésével követteb­i­zottság, — szólt a levél — hogy kiirtja a föld színéről gróf Bethlen István miniszterelnököt.« A másik levél a főkapitányt fenyegeti meg, hogy egy napon levegőbe röpítik a főkapitányság egész épületét, azért, »mert a rendőrhatóság Bethlen mi­niszterelnök politikáját támogatja és egyébként is aljas, kétszínű magatartást tanúsít«. A francia követséghez intézett levél megfenye­geti ezt a diplomáciai testületet, hogy végeznek vele, »mert a magyar nemzet testén élősködik a követség". Márffyék a vizsgálat során állandóan tagadták a terhükre írt bűncselekmények elkövetését, az ügyészség bizonyítékai és a nyomozás összegyűjtött adatai elől az októberi tárgyaláson nem menekülhet el a bombás társaság. fé­st lehet kapni 90.000 kordiáért! Nagyvárad melletti Püspök-gyógyfürdőben, melynek vize gyógyparítsival Pöstyént is felülmúlja, napi 260 lejért átszá­mítva 90.000 Kert, lak&B, fürdő, étlapszerinti elláás kapható. PESTI NAFTA 192i szeptember 5 3 . Véres koardpárba! Mattyasovszky Zászló őrnagy és Csorba Emánuel miniszteri tanácsos között Mattyasovszky súlyosan megsebesült (Saját tudósítónktól.) Ma délután súlyos kimenetelű kardpárbaj folyt le a Ludovikában Mattyasovszky László huszárőrnagy és Csorba Emánuel miniszteri tanácsos között. A párbaj­ban Mattyasovszky életveszélyesen megsérült s jelenleg súlyos állapotban fekszik a Ludovika kórtermében. A párbajnak, amely tulajdonkép­pen Nagy Pál tábornok ismert bizalmas rende­letéből kifolyóan támadt, előzményei a követ­kezők: Csicseri-Rónai vezérkari alezredes jó barát­ságban volt Csorba Emánuel miniszteri taná­csossal. Nemrégiben együtt nyaraltak Siófo­kon, ahol a két jóbarát összeveszett, aminek azután lovagias fejleményei támadtak. Csorba dr. Rácz Vilmost és Hitzinger Jánost kérte föl segédekül, Csicseri pedig Mattyasovszky László és Schwitzer őrnagyokat. Csicseri segédei ezt a lovagias ügyet Nagy Pál tábornok ismert ren­deletére való hivatkozással egyoldalű­ jegyző­könyvvel intézték el, miután nekik, a bizalmas rendelet értelmében, Rácz Vilmossal lovagias ügyet nem volt szabad intézniük. Erről levél­ben értesítették Csorba Emánuelt. Csorba erre a nyilvánosság előtt válaszolt és kijelentette, hogy annál furcsábbnak találja az ellenfél megbízottainak eljárását, mert megbízójuk, Csicseri-Rónai vezérkari alezredes, a Rácz— Nagy Pál-féle afférról előtte úgy nyilatkozott, hogy Nagy Pál gyávaságból nem mer k'á'Jav. Egyébként pedig az egyoldalú jegyzőkönyv miatt Csorba provokálta Csicseri megbízottait, Mattyasovszky László és Schwitzer őrnagyokat. Mattyasovszky megbízottai, Gener Béla és Bogen Albert őrnaszy, Csorba Emánuelé pedig Klár Zoltán és Pakots József voltak. A meg­bízottak hosszas tárgyalás után súlyos felté­telű kardpárbajban állapodtak meg, még­pedig nehéz lovassági kardokkal, bandázs nélkül, végkimerülésig. Ma délután, fél hat órakor folyt le a párbaj a Ludovikában. Klár Zoltán volt a vezető segéd. Az első összecsapás alatt Csorba Emánuel Mattyasovszky László őrnagyra sú­lyos vágást mért, amely a bal halántékon a főütőeret végigmetszette és innen az orrsövé­nyen keresztül, a jobb alkarig húzódott. A vá­gás csontig hatolt. Mattyasovszky őrnagy ar­cából hosszú sugárban kilövétt a vér, Csorba azonban, úgy látszik, ezt nem vette észre. Klár Zoltán, a vezető segéd állj­t vezényelt, ő azon­­ban még egy vágást adott le, ezt azonban a vezető segéd még idejekorán elhárította. Kard­jával közbevágott, mire Csorba ütése Klert érte és kezén a vívókesztyűt felhasította. A párbaj tragikus kimenetele nagy meg­döbbenést keltett. Az orvosok széket hoztak, arra ültették a súlyosan megsebesített Mattya­sovszky Lászlót és azonnal hozzáláttak bekö­tözé­séhez. Közben Csorba Emánuel odament a halotthalvány Mattyasovszky őrnagyhoz és a következőket mondotta neki: — Végtelenül sajnálom a történteket. Mi, akik nem is ismertük egy­mást, karddal voltunk kénytelen szembeállni egymással. Ezután el akart távozni. Ekkor azonban Mattyasovszky László őrnagyot újból erős vérzés fogta el. Hordágyért kellett szaladni. Arra fektették a sebesültet és a Ludovika kórtermébe szállították. Mattyasovszky őrnagy állapotát az orvosok életveszélyesnek tartják, de mégis remélik, hogy felgyógyul. Itt jegyezzük meg, hogy ugyanebből az ügyből kifolyóan Csorba Emánuelnek még há­rom párbaja van hátra, amelyekre ezen a hé­ten kerül a sor. ( A DERVISGENERÁLIS Regény Rákóczi Korából ! A (18) Írta: KOCSIS LÁSZLÓ — Hát nem! Esztendőik nagy számába, a papucsuralomba besavanyodott városi tanács­urak nem igen értik már, hogy­ az ember egy­szer él, egyszer fiatal, egyszer szeret! S hogyha hiába szeretett, — csak azért él, hogy kielégítse a tomboló fiatalságát, szeressen a maga mód­ján! Én szerettem­, éltem és élni fogok, ha fe­jemre szakad is az ósdi világ! A hadnagy tartózkodva felelt: — Ahogy kegyelmed, Andrássy Miklós tor­am... A barát megsimogatta Pluto nyakát: — Én így... — És a fejedelem? Vállat vont — Le nem nyakaztat. Nagy kérdés az, hogy Gotthardt Mihály elmondja-e azt a pohárkö­szöntőt. A dervis meggyőződéssel intett igent. — Az el... Andrássy foga összecsikordult. — El... Pedig mondom nektek, jobban tenné, ha el nem mondaná­ . Szétnézett a téren, azután leugrott a lóról, a Ferkó gyerekhez vetette kantárszárát. — Itt maradtok. Szétnézek a városházán, l­ehet, hogy Istvánt ott találom..De szétnézek a vacsoraházban is. Rugalmas, könnyű léptekkel felsietett az emeletre és pár perc múlva Fábry Gáspár fog­csikorgós tisztelettel kalauzolta a megterített asztal körül. — Ez kegyelmed ülőkéje, Andrássy Miklós uram... Itt Andrássy generális úr ő kigyelme vacsoráz... Emitt Gotthardt Mihály úr Málika unokája... Andrássy nem titkolt meglepetéssel kapta fel a fejét a szóra. Asszonyok is?!... — Hogyne! A fejedelem úr jobbján, And­rássy Istvánné asszonyom helye... A barát zavartan dörmögött: — Erről nem tudtam... Zsófika is itt lesz.. Fábry Gáspár zavartalanul közbeszólt: — Kigyelmed nem tudta? Itt a! Közelebb lépett az ablakokhoz. — Im, meg is érkezett a nagyasszony. A családi hintó befordult a Váraljai uccá-­, a négy habfehér paripa könnyedén vonta terhét. A hintón két szolgáló hölgyével Andrássy Istvánné ült. Miklós dühösen üstökébe vágta kucsmáját és a lépcsőkön lefutva, elébe sietett. * Az asztalfőn elfoglalta helyét a fejedelem, jobbján Andrássy Istvánnét vezette asztalhoz, ki mellette foglalt helyet, utána a generális, Andrássy István báró, kincsektől ragyogó fe­ketében. Andrássy Istvánné.. homlokát egyetlen ha­talmas gyémánt ragyogása díszítette, arany­szőke haja méltó keretbe foglalta a követ, szo­morú kék szemei szépségét még jobban ki­emelték. A barát pár pillanatra megállt a kandalló előtt, sógornője hervadó alakján pihentette karvalytekintetét, de Andrássy István paran­csoló mozdulatára törz, gonosz mosollyal indult az asztalhoz, kéjsóvár szemét meghordozta a polgárasszonyok remegő során. A tekintet bizonytalan, határozatlan suhant az asztal körül, egy gyerekleányt elkerült, de csupán azért, hogy ismét visszatérjen hozzá, a képzelet buja vágyával ölelje körül. Gotthardt Menyhértné kétségbeesetten látta, hogy Málika tűzbebomlt arca elé emeli csipkekendőjét, riadt őzike-szemével segítséget, támogatást keres... Menyhért úr idegesen topogott az asztal alatt. • Andrássy Miklós pedig, megelégelve a já­tékot, kegyetlen gondolatokkal eltelve, hajtha­­­tatlan, büszke nemtörődömséggel nézett Gott­hardt Mihály szemébe. Bercsényi gróf közelebb hajolt az öreghez, halk, szíves szóval a fülébe súgott: —­ A barát valami nagy számadásra készül­het kegyelmed ellen. Gotthardt Mihály komoly, szilárd hangon­ felelt: — Igaza van kegyelmednek, Bercsényi Miklós uram. Temetésre készülünk". Kettőnk közül valaki nagyot fog esni. — Ma?! — Ma és itt!... Bercsényi körülnézett: — Bajos lesz, az asszonyok miatt. — Az asszonyok elmennek vacsora után. A gróf Gotthardt karjára helyezte a kezét: — Rám bizton számíthatnak kigyelmetek. Mosolyogva tette hozzá: (Holnap folytatjuk.)

Next