Pesti Napló, 1924. október (75. évfolyam, 205–231. szám)

1924-10-01 / 205. szám

2 Szeret a­­P ESTI NAPLÓ 1971 október­e zíti el azt a tiszta és precíz viszonyt, amelynek az állam bírói és végrehajtói­­hatalma között — százhetvenhat esztendő­vel a francia állambölcselőnek a törvények lelkéről szóló munkája, megjelenése után — minden igazi jogállamban, bármilyen koráramlattal dacolva, meg kellett volna sziklásodnia. Olykor nemcsak a nevek, amelyeket már a római példaszó besorozott a gyűlöle­tesség kategóriájába, hatnak visszásan, hanem a példák is. A csongrádi bombaper szolnoki tárgyalása azonban olyan példa, amely annál durvábban emlékeztetően dö­fődik szemünkbe, mennél kevesebbet akar­nánk beszélni róla. Ez a példa a legutóbbi a sorban és szeretnék, ha egyúttal a leg­utolsó is volna. Mert hiszen­ semmiféle mo­dern állam élete nem bírja el sokáig a köz­igazgatási és a bírói hatalom egyenetlen­ségét. Rakovszky Iván belügyminiszter bi­zonyára nem tartozik azok közé az állam­férfiak közé, akik hirtelen megformulázott, ítéleteket kantár nélkül szalajtatnak ki szájukból. Ez a­ mindenekfölött konzerva­tív miniszter, aki részben eredendő hajla­mainál, részben politikai neveltetésénél fogva az óvatosság iskoláját járta végig, kétségtelenül nem az első benyomások friss hatása alatt, hanem napok múlva, amikor már a legnagyobb meglepetés is megszo­kottsággá szürkül, szinte félreverte a ha­rangokat, amikor a szolnoki tárgyalás le­folyásáról és az ott ezúttal nemcsak or­szággá, hanem világgá is hirdetett ítélet indokolásáról nyilatkozott. A belügymi­niszternek hivatalnoki stílusba szorított szavai is emberi megdöbbenést kiáltanak. Ilyen harsány szavak talán még sohasem tejlettek ettől az évesnél jóval idősebb po­litikustól. Úgy véli, hogy mindaz, ami Szolnokon történt, alkalmas arra, hogy aláássa a közigazgatási, elsősorban a ren­dészeti hatóságok tekintélyét. Súlyos sé­relmeket olvas ki a szolnoki tárgyalási jegyzőkönyvekből. Nála szokatlan heves­séggel tiltakozik az ellen a bánásmód el­len, amely hatósági közegeket ért e tár­gyaláson." Az ily esetek megismétlődésé­nek megakadályozására kellő garanciákat sürget, mert különben — úgy érzi és úgy vallja — nem tud felelősséget vállalni az ország közrendjéért. A jelenlegi magyar kormány egyik legkonzervatívabb tagja, aki nagyon so­­­káig, olykor túl sokáig szokta latolgatni szavait,­ hallat ilyen megdöbbentő nyilat­kozatot. Bevalljuk, igen nagy, igen ko­moly, aggasztóan veszedelmes lehet a be­tegség, amikor egy Rakovszky Iván is ilyen rikító hangossággal kénytelen föl­lármázni a közvéleményt. Mi nem magyarázzuk olyképpen Ra­kovszky nyilatkozatát, mint Ulain Ferenc, aki ráolvasni próbálja a belügyminisz­terre, hogy a magyar bírói intézményt sür­gősen el akarja törölni. Bevalljuk, hogy nem hiszünk Ulain Ferencnek, amikor a bírói függetlenség védelmére látszik kelni és azt sem gondoljuk, hogy Rakovszky an­nak a bírói függetlenségnek, amelyet fél­tett kincsünknek vallunk mindnyájan, a nyakára akarna hágni. Gonosz ember az, aki le szeretné törni a bírói függetlenséget. .Erről nincs is szó, ámde arról igen, hogy meggyógyíttassanak bizonyos betegségek, amelyek a bírói függetlenség formai fenn­állása mellett éppen e függetlenség leg­főbb célja felé, az igazságkeresés felé ve­zető utat teszik előbb-utóbb járhatatlanná. Rakovszky egyelőre csak fájdalmas, de a viszonyok ismerői előtt egyáltalában nem meglepő diagnózist adott. A belügy­miniszterrel, úgy mondják, ebben a kér­désben a miniszterelnök is teljesen azono­sítja magát. A kórság orvoslására taná­csokat adni nem a mi tisztünk. Í­gy véle­kedünk azonban, hogy minden gyógyító­mód elfogadható, amely — ha esetleg nem is tekint nebántsvirágnak minden formát­a fanatikusan megvédi és megmenti min­den igazságszolgáltatás lényegét: az elfogl­dulatlan igazságkeresés elszánt akaratát. formációna­k a hatása alatt nyomban elhatároztam, hogy Budapestre utazom. Délután fél négy tájban ér­keznem meg a fővárosiba, a­hol már várt az értesítés, hogy gróf Bethlen­ István miniszterelnök sürgönyt küldött értem Tizdra, amelyben kérte sürgős feljöve­telemet. Ez a sürgöny azonban engem már termé­szetszerűleg nem talált birtokomon. Megérkezésem­­ után alig egy órával már a miniszterelnökségen vol­tam, ahol csakhamar megkezdődött az a rendkívüli min­sz­tertanács, amelyet gróf Belyb­en István ma dél­utánra egybehívott. — A minisztertanácson is ez a vélemény alakult ki. A felügyeleti hatóságot tudvalevőleg az igazság­ügyminiszter gyakorolja. Az én álláspontom ebben a kérdésben az, hogy a törvény betűitől egy jottá­nyira sem térek el és szabad folyást engedek annak a vizsgálatnak, amely hivatva lesz kideríteni, váj­jon történt-e perrendellenes cselekmény, vagy nyi­latkozat a főtárgyaláson. Ezt a vizsgálatot azonban nem én vagyok h­ivatva lefolytatni hanem a szolnoki törvényszék, illetve az illetékes ítélő­táblának az elnöke, akik nemcsak a belügyminiszternek, hanem bárki­nek a panaszára lefolytatnák ezt a vizsgálatot. — Éppen ezért — mondotta továbbá Pesthy Pál — nem kéretem fel magamhoz Fuchs törvényszéki tanácselnököt, hanem a szabályszerű vizsgálat megindítását kezdemé­nyeztetem. Én féltve őrködöm a bírói függetlenségen, semmiféle olyan lépésre hajlandó nem vagyok, amely ezt a füg­getlenséget bármily tekintetben is csorbíthatná. Ép­pen ezért ki kell jelentenem, hogy olyan irányú meg­beszélésről, hogy ebből az esetből kifolyólag a bíró­ságok szervezetén változás történjék avégből, hogy a kormány a bírói függetlenséget, félretolhassa, szó nem volt és semmiféle törvényjavaslatot nem készítek elő a bírói szervezettel kapcsolatban.­­ Még a minisztertanács megkezdése előtt nisztertársaim megmutatták nekem Rakovszky Iván belügyminiszter mai nyilatkozatát, melyet én gyor­san átfutottam. Alig hogy a nyilatkozatot elolvas­tam, megérkezett a belügyminiszter úr, akivel az ügyben nyomban eszmecserét kezdtünk a csongrádi ügyről. "Az eszmecsere folyamán a belügyminiszter­­­rel egyetértően olyan vélemény alakult ki, hogy a főtárgyaláson történtek felügyeleti úton való megvizsgálása és netán szükséges repetálsa kellő elégtételt nyújthat a főtárgyaláson esetleg elszenvedett sérelmekért. — Ami a csongrádi bombaügyben való nyomo­­zást illeti, erre nézve a minisz­ter­tan­ácson elhatároz­tuk, hogy a rendőrség a legnagyobb eréllyel fog kutatni, hogyha nem azok a tettesek, akik a per vádlottai voltak, akkor kik az igazi bűnösök. — A közönség a legokosabban teszi, ha megvárja a másodbíróság ítéletét és akkor két bíróság ítélete megnyugtató lehet jobbra is, balra is.­­ Ebből az ügyből kifolyólag tehát sikerült a minisztertanácson minden látszólagos differenciát tút küszöbölni. Egyáltalában nem igaz az, hogy Rakovszky Ivárt belügyminiszter beadta lemondását. Ez éppen olyan kitalálás, mint az én lemondásomról szóló hír, amennyiben egyáltalában nem is gondol­tam arra, hogy ebből az ügyből kifolyólag lemond­jak. Meglehetősen elkedvetlenítő ugyan reám mint igazságügyminiszterre nézve az a körülmény, hogy éppen most, az én időmben kerül felszínre ez a sok csúnya ügy, amelyekből azután némelyek politikai tőkét igyekeznek kovácsolni. Én azonban egyenesen megyek és egy lépésre sem térek le a törvény által szigorúan előírt útról, mert tudom, hogy abban a pillanatban, amikor a törvényes útról bármilyen irányban letérek, vesztett ügyem van. Ezért vagyok nyugodt és ezért nem foglalkoztam egyáltalában a lemondás gondolatával. Ki folytatja le a felügyeleti vizsgálatot a szolnoki tárgyalás ügyében? Az igazságügyminiszter Erzberger gyilkosának kiadatásáról­ ­Ezután a Töreky-tanácsnak Erzberger gyilkosára vetanítkozó határozatáról ,érdeklődtünk az igazság­ügy miniszter­nél . Hír szerint a törvényszék a gyilkos kiadatása ellen döntött. — Ebben a kérdésben, — felelte az igazságügy­miniszter, s nem mondhatok konkrét véleményt miind­addig, míg az ügyre vonatkozó összes irato­dat és a nemzetközi joggyakorlatnak az ügyeit érintő komplexumát a­ legalaposabban él nem tanultmi­nyoztam. Tény az, hogy ebben a kiadatási ügyben legfelsőbb fokon az igazságügyminiszter dönt és ezt a döntést, én a körülmények legbehatóbb mérlegelé­sével fogom meghozni. Egyébként még arról se­m kaptam jelentést­, hogy a törvényszék ebben az ügy­ben miképpen határozott. Az aranyköltségvetés a minisztertanács előtt Ezután azt kérdeztük meg Pesthy Páltól, mi volt az oka annak, hogy a miniszterelnök rendkívüli minisztertanács összehívását tar­totta szükségesnek. — Ezt voltaképpen magam sem tudom egész határozottan, — mondotta az igazságügyminiszter, — amennyiben, mint említettem, megérkezésem után nyomban a minisztertanácsba siettem. Maga a mi­nisztertanács azt mutatja, hogy Bethlen miniszter­elnök úr részben a csongrádi ügy elintézését tartotta sürgősen szükségesnek, másrészt pedig gyorsan tető alá akarta juttatni az 1924—25-ös arany-költségvetést, amelynek legnagyobb részét a minisztertanács ma le is tárgyalta. Korányi és Bud miniszterek, Szabóky és Vargha pénzügyi államtitkárok és Jakab Oszkár pénzügyminiszteri tanácsos az összes tárcák költség­vetésének megvitatásánál alaposan ismertették a költségvetési kérdéseket. A legközelebbi időben a többi tárcák költségvetését is végleg le fogjuk tárn­­gyalni. Egyébként úgy tudom, hogy a miniszterel­­nök úr a pénteki minisztertanácsot is meg akarja tartani, amikor is előreláthatóan folytatni fo­gjuk­ az aranyköltségvetés tárgyalását. — Én magam — mondotta végül az igazságügy- miniszter, s a holnapi nap folyamán minden való­színűség szériát visszautazom birtokomra, mert ere­deti szándékom is az volt, hogy csak a jövő hét elej­­én térek vissza Budapestre, amikor is megkezdőd­nek a nemzetgyűlés tárgyalásai. Vass miniszter: „Minden rendben van" A Pesti Napló tudósítója a minisztertanács után kérdést intézett Vass József népjóléti mi­niszterhez is, aki a következőket mondotta: „ A minisztertanács először a csongrádi üggyel, azután az 1924—35-ös­­aranyköltségvet." -el foglalko­zott. Kijelenthetem, hogy minden rendben van, egyik miniszter lemondásáról sincs szó. — Miért vett részt a minisztertanácson Vargha pénzügyi államtitkár? — kérdezte mun­katársunk. — Úgy gondol­uik, — felelt Vass miniszter — A minisztertanács mai állásfoglalása után megállapítható, hogy egyszerre ötféle eljárás indul meg a csongrádi merénylet szolnoki tár­gyalásának és ítéletének revíziójára. 1. Az ítélet ellen­ beadott ügyészi fellebbezés folytán először is az Ítélőtábla másodfokú fátuma elé kerül az eddigi vádlottak ellen indított bűn­vádi eljárás elbírálása, hogy a jövedelem- és vagyonadóról szóló rendeletet is letárgyalhatjuk, azonban erre már nem­ került a sor. — Mi van a pénzügyi tárcában régóta jel­­­zett változással? — kérdeztük tovább. — Korányi pénzügyminiszter a minisztertanács­ban semmiféle bejelentést nem tett azzal kapcsolat­­ban, hogy ő vissza akar menni Párizsba követnek. Ilyen­ bejelentésnek különben sem volna helye a mi­nisztertanácsban. Ebben az ügyben egyébként úgy­ tudom, még neo­ történt döntés. 2. Az igazságügyminiszter tény­megállapító el­járást indított arra nézve, hogy mi is tulajdonkép­pen a szolnoki ítélet­­ hiteles szövege, amelynek indokolásában a belügyminiszter a nyomozóható­ságok megbélyegzését látja. 3. Az igazságügyminiszter felügyeleti vizsgála­tot rendel el a honvédelmi miniszternek már, de- Egyszerre ötféle eljárás indul a szolnoki tárgyalás és ítélet revíziójára

Next