Pesti Napló, 1924. november (75. évfolyam, 232–256. szám)

1924-11-01 / 232. szám

2 Szombat PESTI NAPLÓ 192­1 november 1 tárni? Fölvonultatnék előttük az államfér­fiakat, akiknek az önzés a bálványuk, a hatalomvágy kielégítése a szenvedélyük, együgyű frázis az ország érdeke. Elvinnék őket a közélet tragikomikus színházába, ahol magyar küzd magyar ellen, pártok dulakodnak pártokkal, felekezetek ostro­molnak felekezeteket, osztályok törnek osz­tályokra. Elvezetnék őket a gazdasági élet műhelyeibe, ahol gyerekszobai pepecselés folyik teremtő munka helyett, kiapadtak a termelés forrásai, gúzsba kötötték a dolog-Tevésre lendülő karokat. És fölsorjáztatnak előttük a nemrég még világraszóló magyar kultúra megrokkantjait, a tudósokat, akik már mit sem tudnak, a művészeket, akikben már csak pislákol az alkotás tüze, az író­kat, akiknek tollukban rekedt a legzengőbb szó, a muzsikusokat, akiknek csupa disz­harmónia minden akkordjuk. Felkalauzolnók őket a társadalom or­maira, de hasztalanul kerestetnők ott velük a lelki nagyságot. És levinnők őket a társa­dalom mélységeibe, de hiába kutatta­tnók ott velük a magasságba felszárnyaló hitet. Fönt is, lent is egyforma ördögi látvány förtelmeskedik: bölcsek és oktalanok, ta­nultak és tanulatlanok, hivatottak és hí­vatlanok ócsárolják, ütik-verik, marják egymást, mégpedig — óh, szentségtörések szentségtörése! — a megváltó emberszere­tet nevében.­­ Lehetetlenség volna elhinni, hogy ha­sratérő hőseink némán fogadnák ezt az al­világi látványt. A megdermedés első vér­fagyasztó pillanataiból fölocsúdva, bizo­nyára megütődve, fölháborodva, számon­kérve kérdenék tőlünk, elfacsarodott lelkű, bánatos kalauzoktól: — Ki tette ezt? Miért kellett idejut­notok? De mi hallgatnánk. Némán kalauzol­nék őket tovább a sivárlelkűek országában, a gyűlölködés hivatalaiban, a bizalom nél­kül való, megcsorbult értékű munka mű­helyeiben, a tudatlanságot terjesztő isko­lákban, a palotákat mímelő szennyraktá­rakban, a lerongyoltságot daccal fitogtató uccákon, az orv­halandóságnak tenyésztő­helyeivé romlott kórházakban, mindenfelé, ahol testi, lelki, szellemi nyomorúságunk kikacagja reményeinket. És ha újra kérdenék, még hangosab­ban, még vádlóbban, hogy ki tette ezt, égető szégyentől mardosva, a gyötrelmes restelkedésnek­­leghalkabbra tompított hang­ján suttognék: — Emberek, mint ti voltatok, magya­rok, mint ti voltatok, magyar embertest­vérek. * Nem, sehogy sem kívánnók, semmi­képpen sem akarnók, hogy most, éppen most, politikai lesüllyedésünk, gazdasági letörtségünk, kulturális lesatnyulásunk leg­sivárabb napjaiban térjenek vissza föld­alatti hatalmas ármádiáknak a világ min­den részén szétszóródott hősei. Később jöjjenek! Nyomorúságunk sem tarthat örökké, az örvény fenekén fuldokolva is meg kell látnunk magunk fölött az örökké­való menny­éget és a rajta fénylő csillago­kat. Oly életakarat izmosodik ebben a nem­zetben, amely már magában is leküzdhetet­len életerőt­­jelent. Ha ma nem, de holnap vagy holnapután levethetjük megalázott­ságunknak koldusdarócát és új energiára kapva, ismét beállunk a nemzetek verse­nyébe, egyenrangú harcosokként és egyen­értékű munka­társakat. És akkor nem bánjuk, sőt büszkén várjuk és hangos örömmel fogadjuk majd mindnyájukat, akik hazatérnek, tengerek partjáról, hóval borított hegytetőkről, fa­gyos széltől korbácsolt északról és rekkenő nap hevétől elperzselt délről. Mert akkor, tengernyi szenvedésben megtisztulva, der­medt éjszakából föltámadva, boldog dia­dalmenetben ujjongtathatjuk majd végig a hősök megdicsőült lelkeit az új és szebb netre született Magyarországon, akkor még inkább annak a csoportnak köré­ből kerültek szárnyra, amelyek Puky Endre belügyminiszterségét szeretnék propagálni. A Nagyatádi-válság ugyan elsimult, de azért bi­zonyos körök változatlanul hangoztatják, h­ogy a fővárosi javaslat végleges parlamenti elin­tézése után a belügyminiszteri székben mégis változás fog bekövetkezni, s új belügyminiszternek a komolyabb elemek Scitovszky Béla házelnök és Almássy László egységespárti ügyvezető alelnök nevét ve­tik fel. A Scitovszky házelnök körül keringő kom­bináció komolysága különben is attól függ, hogy mi lesz a külügyminiszteri tárcával. Mert ha külügyminiszterré csakugyan Sci­tovszky Tibor hitelbanki ügyvezető igazgatót neveznék ki, akkor a házelnök­ Lcitovszky bel­ügyminiszteri kombinációja önmagától hát­térbe szorul. Beavatott helyen ma azt mondot­ták nekünk, hogy a külügyminiszteri tárca be­töltésének kérdése csak a jövő héten dől el, mer­t Bethlen még nem döntött végleg, vájjon nem maga tartja-e meg a külügyi tárca vez®­ tesét. Érdekes kombinációt hallottunk az igazságügyminiszteri szék körül is. Az eg­ységes párt bizonyos részében ugyanis változatlanul számoltunk Pesthy Pál közeli tá­vozásával s úgy tudják, hogy ez esetben a régi politika oly tekintélyét szeretnék az igazság­ügyminiszteri székbe, aki a most betöltött ma­gas bírói méltóságénál fogva a legkényesebb igazságügyi kérdésekben, a bírósági kérdések­ben is döntő tekintéllyel rendelkezik. Ezek a kombinációk Wlassics Gyulára, a közigazga­tási bíróság elnökére céloznak. A teljesség kedvéért ideiktatjuk még, hogy az egységes párt bizonyos részeiben politikai államtitkárok kinevezését is kí­vánják azokba a minisztériumokba, ahol ezidő szerint ilyenek nincsenek. Ilyen minisztérium a többi közt,a honvédelmi-, külügy- és a pénzügymi­nisztérium.Az egységes párt és a kormány közt a megfelelő kapcsolat hiányát ugyanis a meg­felelő államtitkárok hiányának is tulajdo­­nítják. • MacDonald a jövő héten lemond A külügyi bizottság vizsgálja meg a Szinovjev-levél valódiságát London, október 31. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A mai minisztertanács úgy határozott, hogy a kormány a jövő hét közepén lemond. Addig még egy minisztertanács lesz, amelyen Mac­Donald miniszterelnök be fogja terjeszteni a Szinojev-levél ügyében folyó vizsgálat ered­ményét. A kormány ugyanis felhatalmazta a Foreign Officet, hogy egy bizottsággal vizsgál­tassa meg a levél valódiságát. Megállapítandó továbbá az is, hogy mely okok késztették a kül­ügyi hivatalt, arra, hogy ez ügyben az ismere­tes jegyzéket elküldje Rakovszkihoz. A kor­mány lemondását azért tolták ki a jövő hétre, mert a MacDonald-kormány akarja, a még neki megfelelő időben, ennek a vizsgálatnak eredményét közzétenni. London, október 31. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Annak, hogy MacDonald nem valósíthatta meg azt a tervét, hogy november közepén f­gy szocialista trónbeszéd során a parlamentben l­eszavaztatja magát, hanem már m most kényte­len lemondani, egy régi angol hagyomány az oka. Mintegy száz esztendő óta alkotmányos szokás, hogy a londoni főpolgármester ünne­pén, november 9-ikén, a miniszterelnök a főpol­gármesterhez intézett beszédben kifejti a jövő esztendő külpolitikai programját. Már most az angol nép nem tűrné meg, hogy ezt a beszédet egy, a választáson megbukott miniszterelnök mondja el. MacDonald tehát, szocialista létére is alkalmazkodik a hagyományhoz és ennél­fogva november 9-ike előtt kénytelen lemon­dani, annál is inkább, mert a többségre jutott konzervatív pártból kikerült kormány nem hajlandó a munkáspárt külügyi politikájának két úgyszólván sarkpontját, nevezetesen az angol—orosz szerződést és a genfi leszerelési­­ programot a parlament elé terjeszteni. A konzervatív sajtó óva inti a győztes pártot a reakciós politikától London, október 31. * ... (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A választások eredményéről a Times azt írja, hogy ez az eredmény az angol népnek állásfoglalása a szocializmus ellen. A lap saj­nálja, hogy a liberális párt megbukott. Azt teszi, hogy ez a bukás csak átmeneti. A Daily Telegraph utal arra, hogy a választások ered­ménye legelsősorban a rendnek diadala a szo­cialisták és a munkáspárt felett. A munkás­párt kudarcát még fokozza az hogy a­ válasz­tások a munkáspárti miniszterelnök által meg­szabott plattformon folynak le. A Morningpost azt a véleményt fejti ki, hogy a kormány bu­kását a kommunisták okozták, akik egész a választási urnáig üldözték MacDonaldot a Szinovjev-levéllel. A lap megállapítja, hogy Anglia most ismét visszatért a két­pár­trend­szerhez. A Daily Mail szerint, az a győzelem, amelyet most a konzervatívok ünnepelnek, nem egy párt, osztály, vagy klikk győzelme, hanem a nép diadala a rend hiánya, a jogtala­lanság és a balgaság felett. A Daily Express, a konzervatívok néplapja figyelmezteti a konzer­vatív többséget, ne ragadtassa el magát a si­kertől és főleg ne csábíttassa magát reakciós intézkedésekre és reakciós politikára, mert a jobboldali túlzások énoly veszede­mesek, mint a radikális erők. A Daily News kijelenti, hogy­ a munkáspárt nagy hibát követett el. Alkalma lett volna a liberá­­s párttal összefogva egy haladó politikát folytatni és ezt az alkalmat el­mulasztotta. Baldwin Londonba hívta miniszterjelöltjeit London, október 31. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Konzervatív körökből közölnek ma este egy kormány­listát. A lista azoknak a nevét tartalmazza, akiket Baldwin hétfőre sürgönyi­leg Londonba kéretett, kifejezetten kormány­alakítás céljából. A lista a következő: Austin Chamberlain, külügy; Sir Robert Horne, kincstárnok; Lord Birkenhead, lordkan­cellár; Sir Robert Cecil, pecsétőr és Népszövet­ség; Curzon, India; Lord Derby, hadügy­, vagy gyarmat; Amery, gyarmat, vagy haditengeré­szet; Lord Salisbury, gyarmat?; Johnson Hicks, lakásügy; Neville Chamberlain, munka­ügy; Wood, közoktatás; Sir Philipp Lloyd I Greame, kereskedelem; Sir Douglas Hogge, IS-államügyész. Feltűnő ebben a listában két dolog. Az egyik az, hogy Winston Churchill neve hiány­zik, a másik pedig az, hogy a belügyi tárca nincs felsorolva. Már most ennek magyaráza­tául azt mondják konzervatív körökben, hogy Winston Churchillt nem mint a konzervatív párt hivatalos jelöltjét választották meg, ha­nem, mint alkotmányos antiszocialistát. Ő voltaképpen csak afféle vendégviszo­nyban van a konzervatív párttal. Ennélfogva valószínű­nek tartják, hogy Baldwin hétfőn azt fogja javasolni, hogy ajánlják fel Churchillnek a belügyi tárcát, amelyet ő különben már egy­­szer Asquith alatt vezetett is. Róma, október 31. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A Róma-ügynökség hosszabb közlemény­ben foglalkozik Benes cseh-szlovák külügymi­niszter tervezett bécsi látogatásával. A cikk szerint, diplomáciai körökben igen nagy .Jelen­tőséget tulajdonítanak Benes útjának, mert fontossága messze túllépi a kisantant érdek­körét. Arról van szó, ho­ry Benes politikai és gazdasági közeledést akar létesíteni az osztrofi­magyar monarchia utódállamai között. Bár Benes külügyminiszter talán nem okvetlenül támogatja a dunai államok vámuniójának ter­vét, bizonyos azonban, hogy erősen dolgozik azon, hogy a dunai államok és Csehszlovákia között a viszonyt, szorosabbra fűzze. A cikk még megjegyzi, hogy Ausztriában erre nézve megvan a hajlandóság-

Next