Pesti Napló, 1924. november (75. évfolyam, 232–256. szám)
1924-11-01 / 232. szám
2 Szombat PESTI NAPLÓ 1921 november 1 tárni? Fölvonultatnék előttük az államférfiakat, akiknek az önzés a bálványuk, a hatalomvágy kielégítése a szenvedélyük, együgyű frázis az ország érdeke. Elvinnék őket a közélet tragikomikus színházába, ahol magyar küzd magyar ellen, pártok dulakodnak pártokkal, felekezetek ostromolnak felekezeteket, osztályok törnek osztályokra. Elvezetnék őket a gazdasági élet műhelyeibe, ahol gyerekszobai pepecselés folyik teremtő munka helyett, kiapadtak a termelés forrásai, gúzsba kötötték a dolog-Tevésre lendülő karokat. És fölsorjáztatnak előttük a nemrég még világraszóló magyar kultúra megrokkantjait, a tudósokat, akik már mit sem tudnak, a művészeket, akikben már csak pislákol az alkotás tüze, az írókat, akiknek tollukban rekedt a legzengőbb szó, a muzsikusokat, akiknek csupa diszharmónia minden akkordjuk. Felkalauzolnók őket a társadalom ormaira, de hasztalanul kerestetnők ott velük a lelki nagyságot. És levinnők őket a társadalom mélységeibe, de hiába kutattatnók ott velük a magasságba felszárnyaló hitet. Fönt is, lent is egyforma ördögi látvány förtelmeskedik: bölcsek és oktalanok, tanultak és tanulatlanok, hivatottak és hívatlanok ócsárolják, ütik-verik, marják egymást, mégpedig — óh, szentségtörések szentségtörése! — a megváltó emberszeretet nevében. Lehetetlenség volna elhinni, hogy hasratérő hőseink némán fogadnák ezt az alvilági látványt. A megdermedés első vérfagyasztó pillanataiból fölocsúdva, bizonyára megütődve, fölháborodva, számonkérve kérdenék tőlünk, elfacsarodott lelkű, bánatos kalauzoktól: — Ki tette ezt? Miért kellett idejutnotok? De mi hallgatnánk. Némán kalauzolnék őket tovább a sivárlelkűek országában, a gyűlölködés hivatalaiban, a bizalom nélkül való, megcsorbult értékű munka műhelyeiben, a tudatlanságot terjesztő iskolákban, a palotákat mímelő szennyraktárakban, a lerongyoltságot daccal fitogtató uccákon, az orvhalandóságnak tenyésztőhelyeivé romlott kórházakban, mindenfelé, ahol testi, lelki, szellemi nyomorúságunk kikacagja reményeinket. És ha újra kérdenék, még hangosabban, még vádlóbban, hogy ki tette ezt, égető szégyentől mardosva, a gyötrelmes restelkedésnekleghalkabbra tompított hangján suttognék: — Emberek, mint ti voltatok, magyarok, mint ti voltatok, magyar embertestvérek. * Nem, sehogy sem kívánnók, semmiképpen sem akarnók, hogy most, éppen most, politikai lesüllyedésünk, gazdasági letörtségünk, kulturális lesatnyulásunk legsivárabb napjaiban térjenek vissza földalatti hatalmas ármádiáknak a világ minden részén szétszóródott hősei. Később jöjjenek! Nyomorúságunk sem tarthat örökké, az örvény fenekén fuldokolva is meg kell látnunk magunk fölött az örökkévaló mennyéget és a rajta fénylő csillagokat. Oly életakarat izmosodik ebben a nemzetben, amely már magában is leküzdhetetlen életerőtjelent. Ha ma nem, de holnap vagy holnapután levethetjük megalázottságunknak koldusdarócát és új energiára kapva, ismét beállunk a nemzetek versenyébe, egyenrangú harcosokként és egyenértékű munkatársakat. És akkor nem bánjuk, sőt büszkén várjuk és hangos örömmel fogadjuk majd mindnyájukat, akik hazatérnek, tengerek partjáról, hóval borított hegytetőkről, fagyos széltől korbácsolt északról és rekkenő nap hevétől elperzselt délről. Mert akkor, tengernyi szenvedésben megtisztulva, dermedt éjszakából föltámadva, boldog diadalmenetben ujjongtathatjuk majd végig a hősök megdicsőült lelkeit az új és szebb netre született Magyarországon, akkor még inkább annak a csoportnak köréből kerültek szárnyra, amelyek Puky Endre belügyminiszterségét szeretnék propagálni. A Nagyatádi-válság ugyan elsimult, de azért bizonyos körök változatlanul hangoztatják, hogy a fővárosi javaslat végleges parlamenti elintézése után a belügyminiszteri székben mégis változás fog bekövetkezni, s új belügyminiszternek a komolyabb elemek Scitovszky Béla házelnök és Almássy László egységespárti ügyvezető alelnök nevét vetik fel. A Scitovszky házelnök körül keringő kombináció komolysága különben is attól függ, hogy mi lesz a külügyminiszteri tárcával. Mert ha külügyminiszterré csakugyan Scitovszky Tibor hitelbanki ügyvezető igazgatót neveznék ki, akkor a házelnök Lcitovszky belügyminiszteri kombinációja önmagától háttérbe szorul. Beavatott helyen ma azt mondották nekünk, hogy a külügyminiszteri tárca betöltésének kérdése csak a jövő héten dől el, mert Bethlen még nem döntött végleg, vájjon nem maga tartja-e meg a külügyi tárca vez® tesét. Érdekes kombinációt hallottunk az igazságügyminiszteri szék körül is. Az egységes párt bizonyos részében ugyanis változatlanul számoltunk Pesthy Pál közeli távozásával s úgy tudják, hogy ez esetben a régi politika oly tekintélyét szeretnék az igazságügyminiszteri székbe, aki a most betöltött magas bírói méltóságénál fogva a legkényesebb igazságügyi kérdésekben, a bírósági kérdésekben is döntő tekintéllyel rendelkezik. Ezek a kombinációk Wlassics Gyulára, a közigazgatási bíróság elnökére céloznak. A teljesség kedvéért ideiktatjuk még, hogy az egységes párt bizonyos részeiben politikai államtitkárok kinevezését is kívánják azokba a minisztériumokba, ahol ezidő szerint ilyenek nincsenek. Ilyen minisztérium a többi közt,a honvédelmi-, külügy- és a pénzügyminisztérium.Az egységes párt és a kormány közt a megfelelő kapcsolat hiányát ugyanis a megfelelő államtitkárok hiányának is tulajdonítják. • MacDonald a jövő héten lemond A külügyi bizottság vizsgálja meg a Szinovjev-levél valódiságát London, október 31. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A mai minisztertanács úgy határozott, hogy a kormány a jövő hét közepén lemond. Addig még egy minisztertanács lesz, amelyen MacDonald miniszterelnök be fogja terjeszteni a Szinojev-levél ügyében folyó vizsgálat eredményét. A kormány ugyanis felhatalmazta a Foreign Officet, hogy egy bizottsággal vizsgáltassa meg a levél valódiságát. Megállapítandó továbbá az is, hogy mely okok késztették a külügyi hivatalt, arra, hogy ez ügyben az ismeretes jegyzéket elküldje Rakovszkihoz. A kormány lemondását azért tolták ki a jövő hétre, mert a MacDonald-kormány akarja, a még neki megfelelő időben, ennek a vizsgálatnak eredményét közzétenni. London, október 31. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Annak, hogy MacDonald nem valósíthatta meg azt a tervét, hogy november közepén fgy szocialista trónbeszéd során a parlamentben leszavaztatja magát, hanem már m most kénytelen lemondani, egy régi angol hagyomány az oka. Mintegy száz esztendő óta alkotmányos szokás, hogy a londoni főpolgármester ünnepén, november 9-ikén, a miniszterelnök a főpolgármesterhez intézett beszédben kifejti a jövő esztendő külpolitikai programját. Már most az angol nép nem tűrné meg, hogy ezt a beszédet egy, a választáson megbukott miniszterelnök mondja el. MacDonald tehát, szocialista létére is alkalmazkodik a hagyományhoz és ennélfogva november 9-ike előtt kénytelen lemondani, annál is inkább, mert a többségre jutott konzervatív pártból kikerült kormány nem hajlandó a munkáspárt külügyi politikájának két úgyszólván sarkpontját, nevezetesen az angol—orosz szerződést és a genfi leszerelési programot a parlament elé terjeszteni. A konzervatív sajtó óva inti a győztes pártot a reakciós politikától London, október 31. * ... (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A választások eredményéről a Times azt írja, hogy ez az eredmény az angol népnek állásfoglalása a szocializmus ellen. A lap sajnálja, hogy a liberális párt megbukott. Azt teszi, hogy ez a bukás csak átmeneti. A Daily Telegraph utal arra, hogy a választások eredménye legelsősorban a rendnek diadala a szocialisták és a munkáspárt felett. A munkáspárt kudarcát még fokozza az hogy a választások a munkáspárti miniszterelnök által megszabott plattformon folynak le. A Morningpost azt a véleményt fejti ki, hogy a kormány bukását a kommunisták okozták, akik egész a választási urnáig üldözték MacDonaldot a Szinovjev-levéllel. A lap megállapítja, hogy Anglia most ismét visszatért a kétpártrendszerhez. A Daily Mail szerint, az a győzelem, amelyet most a konzervatívok ünnepelnek, nem egy párt, osztály, vagy klikk győzelme, hanem a nép diadala a rend hiánya, a jogtalalanság és a balgaság felett. A Daily Express, a konzervatívok néplapja figyelmezteti a konzervatív többséget, ne ragadtassa el magát a sikertől és főleg ne csábíttassa magát reakciós intézkedésekre és reakciós politikára, mert a jobboldali túlzások énoly veszedemesek, mint a radikális erők. A Daily News kijelenti, hogy a munkáspárt nagy hibát követett el. Alkalma lett volna a liberás párttal összefogva egy haladó politikát folytatni és ezt az alkalmat elmulasztotta. Baldwin Londonba hívta miniszterjelöltjeit London, október 31. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Konzervatív körökből közölnek ma este egy kormánylistát. A lista azoknak a nevét tartalmazza, akiket Baldwin hétfőre sürgönyileg Londonba kéretett, kifejezetten kormányalakítás céljából. A lista a következő: Austin Chamberlain, külügy; Sir Robert Horne, kincstárnok; Lord Birkenhead, lordkancellár; Sir Robert Cecil, pecsétőr és Népszövetség; Curzon, India; Lord Derby, hadügy, vagy gyarmat; Amery, gyarmat, vagy haditengerészet; Lord Salisbury, gyarmat?; Johnson Hicks, lakásügy; Neville Chamberlain, munkaügy; Wood, közoktatás; Sir Philipp Lloyd I Greame, kereskedelem; Sir Douglas Hogge, IS-államügyész. Feltűnő ebben a listában két dolog. Az egyik az, hogy Winston Churchill neve hiányzik, a másik pedig az, hogy a belügyi tárca nincs felsorolva. Már most ennek magyarázatául azt mondják konzervatív körökben, hogy Winston Churchillt nem mint a konzervatív párt hivatalos jelöltjét választották meg, hanem, mint alkotmányos antiszocialistát. Ő voltaképpen csak afféle vendégviszonyban van a konzervatív párttal. Ennélfogva valószínűnek tartják, hogy Baldwin hétfőn azt fogja javasolni, hogy ajánlják fel Churchillnek a belügyi tárcát, amelyet ő különben már egyszer Asquith alatt vezetett is. Róma, október 31. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A Róma-ügynökség hosszabb közleményben foglalkozik Benes cseh-szlovák külügyminiszter tervezett bécsi látogatásával. A cikk szerint, diplomáciai körökben igen nagy .Jelentőséget tulajdonítanak Benes útjának, mert fontossága messze túllépi a kisantant érdekkörét. Arról van szó, hory Benes politikai és gazdasági közeledést akar létesíteni az osztrofimagyar monarchia utódállamai között. Bár Benes külügyminiszter talán nem okvetlenül támogatja a dunai államok vámuniójának tervét, bizonyos azonban, hogy erősen dolgozik azon, hogy a dunai államok és Csehszlovákia között a viszonyt, szorosabbra fűzze. A cikk még megjegyzi, hogy Ausztriában erre nézve megvan a hajlandóság-