Pesti Napló, 1924. november (75. évfolyam, 232–256. szám)
1924-11-09 / 238. szám
8 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1924 november 9 Mikor az összeszorított ököl nem használt, a revenenda teremtett rendet „Seipel után csak Seipelfőlfel" (Sajtó) Tudósítónktól Dr. Seipel Ignác, osztrák miniszterelnök néhány nappal az előtt az emlékezetes merénylet előtt, amelyet egy hóbortos napszámos ellene elkövetett, a Times munkatársát, fogadta. Az angol újságíró többek között megkérdezte tőle, mivel magyarázza azt, hogy a kormányáról — a Seipel-kormányról— oly keveset beszélnek. A prelátus-kancellár felállott a helyéről, odament az újságíróhoz, megfogta a két vállát s így szólott: — Nem gondolja kedves uram, hogy ennél nagyobb dicséretet nem lehet egy kormányról mondani? Seipel — noha saját kormányáról volt szó — alighanem fején találta a szöget. Az. a kormány, amelyről nem beszélnek, amely körül szenzációk nem kavarognak s amelynek nincsenek válságai és botrányai — bizonyára jó kormány. A Seipel-kormány, amely a vasutas-sztrájk kapcsán váratlanul lemondott, 1922 május 31-én foglalta el a hivatalát. Ausztria helyzete nem a legrózsásabb volt abban az időben. A papirospénz inflációja a virágkorát élte s ennek hatása a társadalom minden rétegében kiütközött. Európa az eddigi osztrák kormányokkal nem állott szóba olyan értelemben, hogy nem volt hajlandó a papirospénzben fuldokló osztrák köztársaságot, megmenteni s már-már úgy látszott, hogy a végsőkig elkeserített osztrák nép valamilyen meggondolatlan lépésre szánja el magát. Legtöbben azt kívánták, hogy ne törődjenek az antant diktálta szerződéssel, mondják ki a német birodalommal való egyesülést. A Seipel-kormány helyzete nem biztatott Sok jóval. — Ugyan mit tehet, ott a reverenda, mondogatták — ahol az összeszorított ököl sem használt. . . vicipelt, nem rettentette vissza a bizalmatlanság. Elindult a nagyhatalmakhoz, Rómába, Párizsba, Londonba, meglátogatta a kisantant képviselőit is, s mindegyik előtt feltárta az osztrák köztársaság szomorú állapotát. Okfejtésének körülbelül ez volt a magja: — Ha segítenek rajtunk, akkor meg tudunk annak a hivatásunknak felelni, amelyet a st. germaine-i szerződés ránk rótt, de ha nem segítenek rajtunk, legyen rá elkészülve a kisantant és a nagyantant egyaránt, hogy Ausztriia szomszédainak a segítségét fogja kikérni . . . Seipel ezzel Ausztria felosztásának eshetőségére célzott. Ez a célzás elegendő volt arra, hogy gondolkodásra késztesse a politikusokat és diplomatákat. E gondolkodás eredménye volt, hogy nyélbe ütötték azt, amit a publicistika genfi szanálásnak nevez. Külföldi kölcsönt adtak Ausztriának, pénzügyének ellenőrzésére Zimmermann hoilandus volt polgármestert nevezték ki, s a st. germaini szerződésben foglalt kötelezettségének teljesítésére haladékot kapott. Az osztrák köztársaság szanálásáról megoszlottak a vélemények. Főképpen a szociáldemokraták emeltek ellene igen súlyos kifogásokat... hangsúlyozván azt, hogy a szanálás levét is munkásoknak kell meginni, növekedni fog a Munkanélküliség és a munkások életszínvonala még mélyebbre, fog leszállani. A szocialisták jóslatai közül némelyik beteljesedett ..ugyan, de az vitathatatlan, hogy az az Ausztria, amelyet dr. Seipel Ignác több mint két év után kormányoz, egészségesebb, nyugodtabb és bizakodóbb, mint az, amelyet kezébe kapott... vájjon csupáncsak az ő érdeme-e ez, s nem lehet-e feltételezni, hogy más politikus ugyanilyen eredményeket ért volna el a genfi szanálással, erről lehet ugyan disputálni, de a disputának semmi értelme nincsen. Az, hogy Ausztriában kenyér van, nyugalom van és rend van, ez kétségen kívül a prelátus-kancellár nevéhez fűződik . . . Dr. Seipel Ignác a keresztényszocialista párt támogatásával vezette mostanig az ügyeket. Mögéje állott a nagynémet párt is és így a két párt feltétlenül uralkodott a kisebbséget alkotó szociáldemokratákkal szemben. A Seipelkormány munkásságának gerince a szanálás volt és belügyi kérdések alig vertek nagyobb hullámot. Csak legutóbb történt, hogy az iskola körül fellángolt a szenvedelem. Seipel egy vallásos gyülekezetben azt hangoztatta, hogy a katolikus szülőknek nincs joguk ahoz, hogy megszabják, melyik iskolába járjanak a gyermekeik. .. A katolikus hit szerint — fejtegette — a katolikus gyermekeket csak katolikus jellegű iskolákba lehet járatni s a szülő nem mondhatja, én nem járatom ide a gyermekemet. A szocialisták nagy lármát csaptak e nyilatkozat miatt. Szerintük, az a szülő, aki a gyermekét ezer szenvedéssel és bájjal felneveli, jogot formálhat annak megállapításához, melyik és milyen iskolába küldje őt. Ez az ügy a Nationalrat-ban is szóba került. Seipel kancellár nagyon okos nyilatkozattal vetett véget a csetepaténak. Én katolikus pap vagyok, — szólott — ennek következtében csak katolikus elveket vallhatok. Ezt senki tőlem rossznéven nem veheti. Azt a nyilatkozatot,amelyet kifogásolnak, mint katolikus pap tettem, s a politikusnak ehe® semmi köze nem volt; de holzzá kell tennem, ha az a párt, amelyhez tartozom, abszolút többségben lenne, feltétlenül érvényre juttatnám felfogásomat . . . A »kultuszharc« ezzel elült s a Seipel-kormány ismét nem volt más, mint a szanálás végrehajtója. .Megint az a »jó asszony lett, akiről nem beszélnek, akiről nem pletykáznak. Annál meglepőbben hatott tehát, hogy a vasutasok bérmozgalmának kapcsán az osztrák kancellár váratlanul beadta lemondását. Azzal magyarázzák ezt a lemondást, hogy a vasutasok követelésének teljesítése az egész szanálási művet fenyegetheti. Ez nem valószínű, hiszen éppen a Seipel kancellár politikáját követő lapok robbantják a vasutasok szemére, hogy a kormány kínálta bér és a vasutasok követelte bér között oly csekély volt a különbség, hogy emiatt nem lett volna szabad a vonatokat megállítani... Ebből az érvből természetesen az is következik, ha csekély volt az a különbözet, akkor nem fenyegethette a szanálás művét. A Seipel-kormány lemondása mögött tehát más okokat is keresnek, de eddig nem tudtak plauzibiliset találni. Hogy ki jönne Seipel után, erre senki sem tud kielégítő választ adni s szinte önkéntelenül ezt mondják a beavatottak. —Seipel után csak Seipel jöhet! Na a lemondás mögött valóban nincsenek mélyebben fekvő okok, akkor aSeipel után jön Seipel, látszik a legvalószínűbbnek. Hiszen más kombináció, mint a keresztényszocialista és nagynémet párt koalíciója alig képzelhető el, ez a koalíció pedig bajosan tud Seipelnél rátermettebb embert a gátra állítani. 78ra»šet«is Pécs Jubileumi emlék- és legszebb sporttárgyak valódi ezüstből és nemes bronzleúeémási választékban ScHSmu.'ssfe! $m.re, Bsirstafwst Deák Ferenc és Bécsi ucca srsrtján akik helyben vagy vidéken ügyfeleink látogatására alkalmasak kérjük okmányokkal személyes bemutatkozását. Javadalmazás megbeszélés szerint Budapest, VII. kerület, Miksa ucca tizenegy, földszint 2 szám. k kel irnak az ő zongoralábai ellen és ő mégis szeptember óta már hatodszor van bent egy házasságtörésben. IGAZGATÓ: Hiszen... DELILA: És meg játszhatot a vidéki lányokat, és az önfeláldozó feleségeket azzal a piszok mártírsággal és unalmas Scheinwerferrel. Hát nem, édes dirikém, elég volt! Én úrinő vagyok, én fütyülök a mártírságra és én belerúgok a reflektorba, én utálom magamat, én már négy jó nőt játszottam az idén és olyan vagyok, mint a szirup és elég volt belőle, hogy mindig én legyek a színpadon a jó és az unalmas, mert én már elalszom, ha csak belenézek a tükörbe. Végre is éli úrinő vagyok és hogy jövök én ahoz, hogy mindig mások játsszák a hiszterikákat és az excentrikákat, a vöröshajú kokottokat és az idegnő-démonokat. Én, úrinő, megsavanyodom a szerepeimben, míg mások, rongyok, benne vannak , legragyogóbb házasságtörésekben. Hol itt az igazság? IGAZGATÓ: De kérem, Magda, hiszen .... DELILA: Vagy vagyok szar, vagy nem vagyok. De ha vagyok . . IGAZGATÓ: Van. PELLILA. Akkor tessék is engem kiállítani. Én kiszámítottam, de én a nagy konjunktúrában is összesen kétszer csaltam meg az uramat és mindössze egy félszer voltam hetéra, de akkor is úgy, hogy a Harmadikban kiderült, hogy tisztességes árvalány vagyok és egy főjegyző önfeláldozó menyasszonya. Évek óta nem volt egy jó felvonás végem, sem egy ragyogó Abgangom. Én már a harmadik szezonban csak széfen ülök a színpadon, míg a Bocskai csak úgy hempereg a legkülönb Schmidt Miksa és fia sezlongokon és ha egy ágyjelenetet akarok látni, akkor meg kell néznem a Kalocsait. De addig legyen ő szegény, csúnyás és tehetségtelen, amíg én őt megnézem. Végre is nem vagyok hiú ... IGAZGATÓ: Azt tudjuk. DÉLILA: Nekem a színház az nem bolhacirkusz, Iiáneny templom és én meg akarom csalni az ' • fúramát. IGAZGATÓ: Helyes. Majd gondolkozunk a dolgon. • ; (Éái/nujt, közelebb igazítja székét a művésznőéhez.) DELILA (ezt észreveszi, feljebb igazítja, ruháját). IGAZGATÓ (ezt észreveszi, közelebb igazítja székét). DELILA (ezt észreveszi, följebb igazítja ruháját). IGAZGATÓ (észrevesz, igazit). DELILA (észrevesz, igazit). IGAZGATÓ (igazít). DELILA (igazit). MINDKETTEN (igazítanak). (Művészi csend és intermezzo ) IGAZGATÓ: Kérem szépen, én nem mondom, én be-latom. . . . (Birtalon a ruhán át félénken Megcsókolja Delila könyökét.) DELILA (felugrik): Kikérem magamnak! Én úrihölgy vagyok! Ne merjen a térdembe harapni. IGAZGATÓ (rémülten): Én a térdébe . . . DELILA: Vagy azt hiszi, nem vettem észre? Késenzakáll," liliomtipró, kéjgyilkos! És maga sem. igazgató. Maga azt hiszi, hogy magának színháza van. Tudja mija van magának . . . IGAZGATÓ (rémülten): Művésznő! Megtiltom, hogy a becsületemben megsértsen. (Szörnyű szünet) IGAZGATÓ (gondolkozik és eszébe jut: 1. a felesége, 2. a botrányhajhászó sajtó, 3. a konkurens színház, 3. hogy Delila fivére lovasrendőr, 1. hogy fentnevezett művésznő idegnő, aki egyszer egyik kedvesének francéban leharapta az orrát, 6. hogy az embernek úgyis elég baja van az életben) . Tudja mit! Hát akarja az új darabban a másik szerepet? A kokotts? DELILA (a helyzet, magaslatán) : De csak úgy, ha még egy szenvedélyt írnak be a szerepbe. IGAZGATÓ: Morfium jó lesz? DELILA : Morfium? Szegény ember. Morfium márrégen nem egy szenvedély. Kokain, kokain ! • Az idén ez a divat! IGAZGATÓ : Kokain? Nem bánom. Talán jó kabala. Párizsban is háromszázszor ment en suite egy kokainos darab. DELILA: Köszönöm. És . . . (Lesüti szemét.) Mit csinálsz ma este? Velünk tartasz? Előadás után Budán, páván összebeszéltünk jobb nők a szikháztól. Kis vacsora. Nagyon érdekes lesz férfiak nélkül. Csak cigányokkal és sofőrökkel. Nos, van kedved dirikém, angyal és egyetlen férfi. IGAZGATÓ (már régen óvatos): Ma este? Köszönöm, de ma a feleségem születésenapja van. Vele vacsorázom. DÉLILA: Születésnap? Hát aztán? Ebédeljetek együtt és . . . IGAZGATÓ (makacs): Kein, nem! Vacsora kötelező. A feleségem este jött a világra. DELILA: Az más. (Sértődötten.) Kezitcsókolom, igazgató úr. (Magában.) Hülye. IGAZGATÓ: Ajánlom magamat, művésznő. (Magi, ban.) Személy.