Pesti Napló, 1925. január (76. évfolyam, 1–25. szám)
1925-01-01 / 1. szám
4 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1925 Január 1 ban maradt, értékpapírok és készpénz mássodrészén fognak osztozkodni. A A brünni bíróság jelentkezésre szólítja az örökösöket Különös véletlen, hogy éppen aznap, amikor a lapok az egyik örökös öngyilkosságáról és haláláról számoltak be, jelent mest a brünni városi járásbíróság V. osztályának felhívása, amelyet október 21-én dr. Hagel Károly bocsátott ki. Ez a felhívás arra szólítja fel Leitner Ottó Gyula külföldi örököseit, hagyományosait és hitelezőit, hogy a hagyatékra való igényeiket 1925 február 1-éig jelentsék be, ellenesetnek a hagyaték ezen igényekre való tekintet nélkül a magyar hatóságoknak, vagy az általuk megjelölt személyeknek lesz kiszolgáltatható. Megjegyzi, hogy a csehszlovák örökösök az ottani bíróságnál kívánják a hagyatéki eljárást lefolytatni és amennyiben a magyar örökösök a megjelölt határidőben nem közlik ez ellen tiltakozásukat, a brünni járásbíróság folytatja le a hagyatéki eljárást. Mit mond az árvaház ? Érdeklődtünk az Izraelita Fiúárvaházban is és itt Kabos igazgató az örökség ügyében akövetkezőket mondotta: — A brünni felhívás ,nyilvánvalókig csak formalitás, hiszen az összes rokonokkal létrejött a megállapodás és csak a törvényes előírásoknak akar megfelelni a brünni járásbíróság, mielőtt kiszolgáltatná a hagyatékot. Az izraelita árvaházaknak szinte a végszükségben jött ez az örökség, mert a mai súlyos viszonyok között a legnagyobb nehézségek árán tudják csak fentartani magukat. Bízunk benne, hogy a hatóságok éppen a jótékony célra való tekintettel a hagyaték elrendezésében is kezünkre fognak járni. közbelépett az alapítványi hatóság Az árvaház vezetőjének optimizmusán úgy látszik, kiesé korai volt, mert máris arról kaptunk hírt, hogy a hatóságok nem akarják megengedni az izraelita árvaházaknak az örökség szabad élvezetét. Azt kívánják, hogy az egész, többmilliárdra rúgó hagyaték® t alapítványként kezeljék és annak csak kamatait használhassák fel az árvaházak céljaira. Nem akarunk hitelt adni egyelőre még ennek a hírnek, hiszen nyilvánvaló, hogy a hagyaték ily módon való elrendezése mindenképpen ellenkezik az örökhagyó intencióival. Az árvaház most szorul rá nagyon az örökölt öszszegekre és ha nem értékesítheti az örökölt házat úgy annak jövedelme ,a mai viszonyok között annyira csekély, hogy abból az árváknak előnyük aligha lesz. A gazdasági viszonyok javultával megváltozhatik az árvaházak mai szomorú helyzete is és így igazán nem volnaértelme annak, hogy ettől az utolsó pillanatban megváltásként érkezett örökségtől az alapítványi hatóságok, különböző paragrafusokba való kapaszkodásokkal az arra igazán rászoruló árva fiúkat és lányokat megfosszák. Lévai Jenő Villamos vezetékek gyakorlati méretezése Irta Boros Vitta. — Ara 21.000 K. Kapható Az Est. könyvkereskedéseiben. (Saját tudósítónktól.) A magángazdaságot helyzetét s ezzel kapcsolatban az egész szanálási perspektívát komoly gazdasági körökben aggodalmat, keltőnek tartják. Az új évben rendkívüli erőfeszítésre lesz szükség, hogy a tornyosuló bajokon keresztülvergődjünk s nagyon komoly intelmet jelent báró Szterényi József volt kereskedelmi miniszternek a gazdasági helyzetről munkatársunk előtt tett alábbi nyilatkozata: — A gazdasági helyzet a lehető legkomolyabb. Közel negyven évi közéleti múltamban nem emlékszem ilyen súlyos gazdasági viszonyokra, mint amilyenekben az ország most van. Az igaz, hogy a baj nem speciális magyar természetű, hanem általános európai jellegű folyománya annak a teljesen elhibázott, szerencsétlen politikának, amelyet a világ hatalmasai az úgynevezett békeszerződésekkel inauguráltak és mind a mai napig követnek. Nálunk csak speciális magyar okok is járultak hozzáa bajok fokozásához. Az úgynevezett szanálásnak különben természetes következményei is bizonyos nehézségek, amelyek el fognak múlni, mihelyt egyrészről a gazdasági felfogás is meg fog változni és ez végre útban is vann már, értem alatta a háború előtti kereskedelmi politikához való visszatérést, másrészről, ha meg fognak történni azok az elmaradhatatlan intézkedések, amelyeket az illetékes kormánykörök végre már látnak s amelyekre négy éven át hiába mutattunk rá néhányan, intézkedések, amelyek nélkül a gazdasági élet egyáltalában még nem javulhat. Sokakat megtéveszt a helyzetben beállott azon javulás, amely a nagy vámbevételekben jut kifejezésre. Én azonban ezt nem tartom szerencsés tünetnek. Ez még korántsem jelenti a fogyasztóképesség megnövekedését, hanem ellenkezőleg a kereskedelem és általában az öszszes közgazdaság tehertételévé válhatik. A kötött gazdálkodás idején óriási készleteket hoztak be az országba azzal a számítással, hogy legális vagy illegális úton sikerül azokra behozatali engedélyt kapni. Ezekre nézve akkor valóságos versengés volt s most a forgalom felszabadulása után ezek az óriási mennyiségek elvámolásra várnak. Még egy-két hónapig talán emelkedő irányzatot fog ez mutatni, de azután a piac telítettsége fog jelentkezni a reakció gyanánt, mert azokat a milliárdokat, amelyekkel a vámbevételek emelkedtek, elvonták a gazdasági élettől és gyimölcsözetlenül fekszenek. A vámbevételek fokozása javítja az állam pénzügyi helyzetét, de rontja az ország fizetési mérlegét. Márpedig a kibontakozás alapja a fizetési mérleg megjavítása, nem pedig ennek ellenkezője. — A kereskedelmi szerződéses politikához való visszatéréstől várom a gazdasági kiegyenlítést. Lassú processzus ez, maga a szerződések megkötése is hónapokat vesz igénybe, de ez az egyetlen biztos kivezető út. Természetesen vele kapcsolatban kell a termelés fokozásának megtörténnie, mert csak ennek révén csökkenthető a behozatali szükség és emelhetőa kiviteli lehetőség. Égetően szükséges a gazdasági helyzet javítására és az őrületes drágaság csökkentésére az adótörvényhozásnak megfelelő módosítása, mert a mai adórendszerrel, különösen a mai forgalmiadórendszerrel sem egyiket, sem másikat elérni nem lehet._ — És nem utolsó helyen áll az évek óta hangoztatott, folyton hirdetett, de soha komolyan meg nem valósított takarékosság. Ha ez irányban mielőbb nagyon komoly lépések nem történnek, az állam részéről és részére, úgy a szanálási terv is veszélyeztetve lehet. A bevételek tovább nem fokozhatók. Ezt maga a pénzügyminiszter is végre elismeri. A kiadások ellenben annyira fokozódnak, hogy a népszövetségi főbiztos utolsó jelentése szerint a mai kiadások már elérték azt az összeget, amely a szanálási terv ötödik félévére volt előirányozva. Ha ez tovább így megy, okvetlenül fel kell fordulni az egész helyzetnek, aminek pedig nem szabad bekövetkezni. IWVVIAVVWVVVVVVWWAMWVVWVVVVVVVVVM „Ha az állami kiadások tovább fokozódnak, az egész helyzet felfordul®1 Báró Szterényi igen komolynak tartja a gazdasági helyzetet az új év küszöbén — Feleségedtől félsz? — Félek hát és nem is látsz többet, azt a keservességit... — Igen!... Az asszony égett a szenvedélytől. — Klári fiam, Klári, — tréfált könyörögve Rákosi, — engedj ki az obngóból. — Soha. — Soha? — Soha! és tudd meg, ha elmaradsz, én megyeka feleségedhez s én magam mondok el neki mindent. Bakcsi kedvetlen nézett az asszony szemébe, az fekete volt és őrült. Szörnyűek ezek az asszonyok, ha szenvedély kapja el. Az aszterony, mint a morfinista, alig bírta az életet, a megalkudott napok s órák között csak áttengődte az időt. Szörnyűek a falusi szenvedélyek, a nyugalomban, élő lelkek viharai. A sors szeszélyéből idilli békében élni, csirkepörökkel harcolni egy életen át annak, aki izzó nagy energiákkal van tele.A férfi soká csak vergődött, kínlódott, végre elszánta, magát, lesz ami lesz s hetekig, nem ment az asszony felé. Egy estie Penyigené beállított Bakcsinéhoz. — Isten hozott édes Klárit. Az asszony sötéten nézett. • • — Itthon az urad? — Az uram?... mért?... itt van! Utána kiáltott, nem kapott választ. . — Gyerekek, szaladjatok csak apátok után. A vendég komoran ült. — Sokára jön, — mondta gúnyosan. — Majd bejön. — Item jön. — Talán átment a tanítóhoz. , —Igen, átment valahová, jó messzire, ialáig nem is téved haza, míg én itt vagyok. — Nem értelek. — Nem. — Nem. — Hát nem tudod, hogy az urad a szeretőm? Az asszony elnémult, elámult. — Tavasz óta szeretem az urad. A háziasszony némán ült, a szeme rá volt fagyva a másikra, aki elferdült arccal, lihegő, vad vijjogással csapkodta szavak ostorával, véresre verte szívének zsenge boldogságát, mint egy szörnyű jégeső. Penyigéné sorra előadott mindent, úgy csapkodta ki az asztalra, mint a cserepeket, sáros emlékeit, a legelső tánctól, a kötél-esettől végig a legutolsó hetekig. Akkor a háziasszony felállt: — Elég volt, Klári. Elég a hazudásból. — Nekem? — Most már látom, sohase volt nálad. — Soha? — Soha! Soha. Klári, soha! Nem igaz a tánc, nem igaz a kötél, nem igaz egyetlen egy eset, sem! Megőrültél, gonosz szemét vagy: nem tudom, mit akarsz, takarodj innen, tfe uram az enyém és mindig itthon volt, az ágyamban és te takarodj, mert a kis gyerekeimmel veretlek ki, magtalan. Penyigéné felállt, mély ólomsápadtság takarta, halálos inogással állt, butaság volt, elvesztette a csatát. •Leejtette a fejét s szédülve, tántorogva ment el. Azóta a Bakesi- és Penyige-család tovább él a faluban és a régi viszony áll. Úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy híre van és szájon jár az esetük. Csak ép nem táncolnak együtt a disznótorokon. Esetüket férjek mesélik itt-ott »asszonyok okulására, amek akarja tudni«. Ám az asszony nem okul: egyik tudja tanítás nélkül, másik nem tudja tanítva sem. A falu élete mély tó, melyben koronként a tenger háborgása játszódik le. \ Az Az ötvenmillió koronás készpénzjutalom gondolata megtette hódító útját az országban. Bátran el lehet mondani, nincs oly hely, ahol meg ne állapodott és gyökeret ne vert volna. Ez már befejezett tény! — mint ahogy mondani szokás. Most legfeljebb még azokról lehet szó, akik nem éltek az alkalommal és nem űzettek eddig elő a Pesti Naplóra. Ezek számára még néhány nap rendelkezésre áll, ha felhasználják azt a néhány napot, még idejében megkaphatják azt a »részjegyet«, amely az ötven- millió koronás készpénzjutalomhoz utat nyit. A késedelmezők számára mégegyszer id©iiktatjuk az ötvenmilliókoronás készpénzjutalom szabályzatának rövid kivonatát: 1. A Pesti Napló ötvenmilliókoronás készpénzjutalmát feltétlenül 1925 január 15-én osztják szét közjegyző jelenlétében. 2. A jutalomban csak azok részesülhetnek, akiknek a Pesti Napló eküldte a »részjegyet«, s akik a »részjegyet« pontosan kitöltve visszaküldik a Pesti Napló kiadóhivatalához. 3. »Részjegyre« csak azok formálhatnak igényt, akik 1925 január 10-én a Pesti Napló előfizetői közé tartoznak, vagy akik 1921 november 1-től fogva legalább huszonötször megvásárolták a Pesti Napló egyes példányait, s ezt úgy igazolják, hogy a huszonöt Pesti Napló-példány első oldalát eljuttatják a kiadóhivatalhoz. 4. A Pesti skcrpiónak azok az előfizetői, akiknek előfizetése 1925 január 1-én lejár, legkésőbb január 1-ig újtsák meg előfizetésüket, mert csak abban az esetben képes a kiadóhivatal a részjegyet hozzájuk idejekorán eljuttatni. Holnap új esztendő van, a sok új elhatározás közé oda szokták iktatni azt is, hogy . . . »ebben az esztendőben jó és becsületes újságot fogunk járatni«. Aki tehát még nem előfizetője a Pesti 2 Napío-nak, holnap elhatározhatja, hogy az lesz, s ezzel az elhatározással, magától értetődően, az ötvenmillió koronás készpénzjutalomban való részesedés jogát is biztosította. 1