Pesti Napló, 1925. április (76. évfolyam, 74–97. szám)
1925-04-19 / 88. szám
[Vasárnap Németh Mária a Trubadurban A Trubadur előadásán ma az Operaházban Németh Mária énekelte Leonóra szerepét. Ami a hanganyagot illeti, ez a Leonóra valóságos beteljesedése volt Verdi ideáljának, sőt bizonyos értelemben, nagyszerű túlságban több is volt a kívánatosnál. Németh Mária hangjának nagyszerű fénye, egészem rendkívüli szárnyaló ereje szinte kissé beárnyékolta a kiváló művésznő nem közönséges drámai kifejező erejét. Verdi dallamainak vonalát és a pompázó hangszínt két külön dolognak éreztük, hol az utóbbi inkább elhalványította, mint megvilágította az előbbit. De ha egyrészt a dallamvonal szellemi tartalmát még nem is meríti ki teljesen Németh Mária hangja, másrészt már gyönyörűen simula melódia kótavonalához. Most láttuk csak igazán, mennyit fejlődött akülföldi tartózkodás folyamán művésznőnk énekkultúrája. A ritmus határozottabb, a legátó szervesebb, az árnyalatok olykor bámulatosan finomak, a nagyvonalú összefoglalásokkal immár mesteri részletrajzok váltakoznak. De ami Németh Mária Leonórájában a leglebilincselőbb, az, ismételjük, a hangmatéria kongenialitása a szereppel. A magas, drámai koloratur-szoprán eszményi megtestesülése , így eszményi alapja lehet egy nagy zenedrámai Leonnóraalakításnak. A zsúfolt nézőtér ezúttal is mámorosan szívta magába a színpadról diadalmas erővel kiáldó hanghullámokat s minden zárókadencia után felzúgott az egyhangú lelkesedés tapsvihara. Az előadás egyébként meg sem közelítette a tegnapelőtti »Sába királynője« nívóját. Az organizálatlan ensembleoknál csak a ritmustalan, kidolgozatlan s így jellegtelen kórusok voltak rosszabbak. Verdioperában ez főbenjáró bűn. Apropos, mi van a karmesterkérdéssel?! (Tóth) Első látogatás és Boubouroche A Kamaraszínház szombati bemutatója. Dumas fils Első látogatás című egyfelvonásos vígjátékát s Courteline Boubouroche című kétfelvonásos tragikus bohózatát mutatta be szombaton este a Kamaraszínház. Miután sajtófőpróbát a színház nem tartott, premier utáni beszámolónk csak pár sorra szorítkozhatik. Derűs és meleg estét szerzett a Kamara közönségének mind a tót mulatságos, finom és kedves darab, amelyen az idő nem hagyott nyomokat. Különösen meglepő ez Duma?v vígjátékánál. Az Első látogatás olyan friss, mintha ma íródott volna. Még inkább áll ez Courteline bohózatára, amelynek burleszk jelenetei ellenállhatatlan erővel fakasztjákki a nézőből a harsogó nevelést. Persze hozzájárul ehez a kitűnő előadás is. A Dumas-darabban Petheő Attila, Ughy Erzsi, Cs. Aczél Ilona és Nagy Adorján művészetük legjavát adták, míg a Boubouracheban a nagyszerű Horváth Jenő, Pethes Sándor, Cs. Aczél Ilona, Garamszeghy, Gabányi és Gyergyai keltettek teljes illúziót. A bemutató közönsége sokat és hálásan tapsolt mindkét együttesnek. Fiatal színészek „Pethes Imre- társasága" drámai előadást rendez a Városi Színházban Ismeretes, hogy a fővárosi színházak fiatal művészei nemrég megalakították a Pethes Imre-társaságot, amely azt tűzte ki céljául, hogy egyes alkalmakkor drámai előadásokat rendez, amelyek során a fiatal színészek közreműködésével bemutatják az új drámairodalom termékeit. Úgy értesülünk, hogy a társaság első előadása május elején lesz a Városi Színházban, ahol bemutatják Strém István »Az elásott óriás« című drámáját, amely a háború utáni időket viszi színpadra. A darabot Szőke Kálmán rendezi és főszerepeit Tőkés Anna, Béla Miklós, Sugár Károly, Mihályfi Károly, Sitkei Irén, Szabados Piroska, Baló Elemér, Harasztos Gusztáv, Makláry Zoltán játssza. Itt említjük meg, hogy a Pethes Imre-társaságnak ezidőszerint hatvanöt tagja van. Ír Színészszövetségben nem esett szó a színészsztrájkról Abban a harcban, amely a színigazgatók és színészek között a kollektív szerződés miatt kitört, nem állott be semilyen fordulat. A színigazgatók, mint azt annak idején jeleztük, elküldötték felmondólevelüket a színészeknek, ezzel is dokumentálva, hogy a jövőben csupán egyéni szerződéseket akarnak kötni. A Színészszövetség ezzel szemben változatlanul ragaszkodik ahoz az álláspontjához, hogy kollektív szerződés nélkül semmiféle tárgyalásba nem bocsátkozik. A két félnek merev álláspontjából egyenesen arra következtettek, hogy a színészek a végső eszközhöz fognak nyúlni és sztrájkba lépnek, hogy a színigazgatókat elhatározásuk megmásítására bírják. Jól informált helyről szerzett értesülésünk szerint a Színészszövetség kebelében egyáltalán nem merült fel a sztrájk gondolata, inkább az a hangulat, hogy a súlyos helyzetre való tekintettel a feleknek kölcsönös megértésre kell törekedni és lehetőleg elkerülni a komolyabb súrlódásokat. A Színészszövetségnél bizonyosra veszik, hogy rövid időn belül sikerülni fog létrehozni a megegyezést. VIGYÁZZ! IRETŰ,TAJTa jön MONTY BANKS és szól: NEM AKAROK AUTÓT LÁTNIT« PESTI NAPLÓ 1925 április 1917 Somogyi Nusi mint Csibi A nagy ugrás az operettszínpadról a drámai színpadira, ezúttal teljes mértékben sikerült. Somogyi Nuisi szombat esti bemutatkozását a Csibi címszerepébena közönség meleg tapsa kísérte. Ezeket a tapsokat Somogyi Nusi nagyon is kiérdemelte. A kedves francia vígjátékinak az ő pompás karikírozóképessége, csintalansága, ötletessége, temperamentuma új színt és életet adott. Az előadástsokszor félbeszakította a felzúgó taps. Durigo Ilona Durigo Ilona, a világhírű magyar énekművésznő, tegnap a Zeneakadémiában dalokat énekelt. »Dalokat énekelt«, ehelyett talán több igazsággal mondhatmagukat«. Mert Durigo Ilona valóságos önkéntes rabmagokat«. Mert Durigo Iona valóságos önkéntes rabszolgája annak a műnek, amelyet énekel. Az előadóművészek között a dalirodalom hatalmas szolgáinak sorában alig találunk még egy-kettőt, aki olyan tökéletes pontossággal követi urának, a műalkotásnak minden parancsát, aki teljes emberségével annyira feloldódik ebben a nehéz szolgálatban, mint Durigo Ilona. Nehéz ez a szolgálat, ha meggondoljuk, hogy az »úr«, a zeneszerző, rideg scótafejekbe rejti parancsát s a szolgának mindent ezekből a holtpontokból kell kitalálnia: "aformái klső birodalmán keresztül meglátni a költői tartalom belső országát s annak parancsait ismét is. külső formák, a melódiák, harmóniák, ritmusok segítségével megérzékíteni. A külső formák sorai között ma talán egyetlen énekművész sem tud jobban olvasni Durigo Ilonánál. Pontosan kitalálja, mit akar minden egyes kotával a zeneszerző, tudja mit jelent a Haendel-ariózó hol nagy hangközökben méltóságosan szárnyaló, hol pergő koloratúrákban száguldó elementáris diatónikája, tudja, mit jelentenek a Schubert-álus. hirtelen harmonikus fordulatai, a híres mollból-durba-odódás földerülése, az egyszerű népies hang és annak melankólikus szubjektív elborulása, tudja mit jelent Liszt dallamvonalainak hol teátrális, hol szalonkultúrától vezetett ívelése, vagy Kodály súlyos parlandoruballója, széles, nagyvonalú melódiarajza, a mépdal tempó giustoját idéző hatalmas táncritmusa. Ezt a tudást nevezzük intelligenciának, elég helytelenül, ment, ehez a tudáshoz ösztön kell, intuíció. Ezért mikor Durigo Ilonáról megállapítjuk, hogy a legnagyobb előadóművészi intelligencia birtokosa, nem az értelem hidegségét, hanem az öntudatalatti, érzelmi élet ösztönös fogékonyságát takarja megállapításunk. Amit a formákon keresztül megéreztünk, azt a formákkal kifejezni olyan feladat, melyet csak a külső formák tökéletes mestere oldhat meg tökéletesen. Durigó Ilona, hihetetlenül komplett muzikalitásával, rendkívüli technikai kultúrájával, valóban, a zenei formák legmeredekebb tájain is szédületes biztossággal mozog. A kultúra, a »stílus« legbiztosabb ismertető jele,a sportemberek ezt sajnos gyakran jobban tudják, mint a muzsikusok, a mozgás terének legteljesebb, maradéktalan kiaknázása: a nagy kultúra tulajdonosai hihetetlen kis felületre képesek koncentrálni magukat. Durigón Hona alig változtat valamit a melódia zenei rajzán, a rubatókkal, a dinamikai árnyalatokkal sohasem él vissza ; szinte észre sem vesszük a zenei formák tágulását, amint a művész beléjük önti egyénisége éltető elixirumát. Mert egy hatalmas, erőteljes költői egyéniség szól hozzánk Durigó énekéből. A külső formákat csak az előadó egyénisége varázsolhatja át a belső tartalom zengő szócsövévé. Ez talán az előadóművészet legnagyobb titka, s ez a titok még rejtélyesebb Durigó Ilona művészetében, hol az egyéniség szinte észrevétlenül hatja át az interpretációt, nem veri a mellét, nem terpeszkedik elénk, s mégis mint lenyűgöző igézet teljes határozott plasztikájával áll előttünk; legteljesebben, legplasztikusabban a Schubert-dalokban jelent meg: itt bontakozott ki lírikus bája, finom humora, természetes, lendülete, eleven ritmusa, mely mögött valami igazi Schubert »Schwermut« lappang. A Kodály-dalokban, az »Élet életem bölcs melankolikus pátosza, a »Búsan csörög« szenvedélyes férfias bánata talán még több belső súlyt kíván, mint amennyit a nagyszerű művésznőben találunk, de Durigo ragyogó intelligenciája, megértése itt is csodádat művelt. A »Jöjj te hozzám...« elsuhanó és a szívben mégis sokáig tovább, rezgő élményét senki sem plántálhatja közvetlenebbül lelkünkbe. Bámultuk, hogy Durigo, aki a most kifejlődött magyar Kodály-kultúrát aligha ismerhette meg második hazájában, Svájcban, teljesen magától ennyire megközelítette a legnagyobb élő vokális zeneszerző költészetét. Durigó Ilonát tegnapi hangversenyén saját fia, Kassics Tibor kísérte zongorán. Gazdag fiamtáziájú, pompás pianista-sklézságű művészemíbar, csupa, zeneiség és fiatalos temperamientum. A nagy művésznőt, aki sajnos, már csak vendég saját hazájában, a Zeneakadémiátaz utolsó helyig megtöltő közönség lelkesen ünnnepelte és virágokkal halmozta el. Tóth Aladár Dolly (Ír Városi Színház szombati operett újdonsága) Végre egy trükkmentes, az operettbanalitások béklyói alól felszabadult librettó, amely mint vígjáték is megállná a helyét. Érdekesen, ötletesen és kedvesen mondják el Arnold és Bach urak a kis Dolly históriáját, amely a félreértések mulatságos bonyodalmain keresztül vezet a kiengesztelő házasság révébe. Ennek az operettnek derűs hangját, tiszta színpadi levegőjét nem zavarják bosszantó primadonna-túltengések, erőltetett szerepnagyítások, itt nem kell unatkozni, amíg a szerző témáját rétestésztának kezelve, egészen az elszakadásig húzza mondanivalóját, csakhogy a komponista kedvében járjon. Nagyon ügyesen alkalmazkodnak egymáshoz a szövegírók és Hugó Hirsch, az operett komponistája. A zeneszerző neve nálunk még ismeretlen, de Berlinben már nagy sikerei voltak és nem egy tánczenéjére bizonyára már Budapesten is táncoltak. A Dolly muzsikája tetszetős,dallamos, igényt tarthat a gyors népszerűségre és külön meg kell említeni ötletes hangszerelését. A Városi Színház szerencsés szereposztásban és igen jó előadásban mutatta be az újdonságot. A címszerepben a fiatal Molnár Vera, az operettszínpadnak ez a szép ígérete, üde megjelenésével, mesterkéletlen játékával és közvetlenségével nagy sikert aratott. Pompásan táncol és hangjával is ügyesen bánik. Vigh Manci, a színház kitűnő szubrettje csengő énekével és temperamentumos táncaival erőssége az előadásnak. Sziklai Józsefnek egyéni charmeja, táncai, ötletei szereztek tapsokat. Nagy sikere volt egy művészien megrajzolt figurában Ferenczy Károlynak, akit oly soká nélkülöztünk az operettszínpadon és aki ma újból egyik legjelesebb komikusunknak bizonyult. Szirmai Vilmos, Érczkövy László, Hamvas Józsa, Sík Rezső nevét kell még dícsérőleg megemlíteni. Horti Sándort a rendezésért, Stefanidesz Károlyt pedig a zenei rész betanításáért illeti elismerés. A közönség sokat tapsolt és a premier sikeréből meg lehet jósolni, hogy a Városi Színház megtalálta tavaszi kasszadarabját. (K. I.) KIMERÜLT VAGY Könnyen szabadul e bajoktól, ha az idegrendszert erősítő, a szervezetet üdítő és a munkaképességet fokozó Ovomaltinet rendszeresen használja. Egy csésze tejben 3 kávéskanál Ovomaltine táplálja az idegszöveteket, felfrissíti a szellemi és testi energiákat, mentesíti az izgalmaktól. Ára dobozonként 37.400 és 64.60 korona forgalmi adóval együtt kapható gyógyszertárakban, drogériákban, fűszer- és csemege kereskedésekben. Mintát és ismertetést ingyen küld a Dr. Wanda gyógyszer- és tszpszergyár Rt. Budapest 100, postahivatal