Pesti Napló, 1925. május (76. évfolyam, 98–122. szám)
1925-05-01 / 98. szám
"Péntek __ ^ _ pangása folytán az üres telkek forgalmi ára alá,s vagyis a felajánlott inatlanok mai megszer-" " sése a székesfővárosra nézve kedvező és azok megszerzését az ide tervezett közintézmények szükséges volta indokolttá teszi, a vételre fölajánlott ingatlanok megszerzését javasoljuk és egyben azt is, hogy a rendelkezéseknek megfelelően, a megszerzésre vonatkozó tárgyalások lefolytatásával, a kisajátíítási bizottságot megbízni méltóztassék. meg akarják vétetni a Jádorkertet Egyszerre „sürgőssé" zráit, hogy állandó területet szerezzenek a leendő kiállítások számára (Saját tudósítónktól.) Tegnap volt a főváros utolsóelőtti közgyűlése az ex-lexben, az utolsó közgyűlést pótló tanácsülés 8-ikán lesz, amikor azonban csak apró formalitásokat intéznek el. A tulajdonképpeni tényleges utolsó ülésen a tanács váratlanul előterjesztett egy csomó telekvásárlási ügyet, amelyek közül egyet levettek a napirendről, a többihez azonban hozzájárulását adta a közgyűlés hatáskörében működő kibővített tanácsülés. Élénk feltűnést keltett az, hogy ezeket a vásárlásokat közvetlenül az új közgyűlés összeülése előtt, gyorsan akarják végrehajtani. A sürgősség legföljebb olyan vásárlásoknál lehet fontos, amelynél a halasztás a fővárosra kárral jár. Azt meg lehet érteni, hogy esetleg a farkasréti temető kibővítésének ügye, az aranyhegyi patak felső szakaszának szabályozása szükségessé tesz valami gyors intézkedést, de az már igazán furcsa, hogy ex-lexben kelljen elintézni állandó kiállítási terület és botanikuskert telekügyét, amikor maga a tanács is bevallja, hogy egyelőre arról szó sem lehet, hogy a közeljövőben akár az egyik, vagy a másik intézmény felállítására gondolni lehetne. A telekvásárlásoknak az ügye a belügyminiszter elé fog kerülni, akinek döntenie kell a tanács határozatáról. Hogy a döntés milyen legyen, azt a miniszternek éreznie, tudnia kell. Ma a főváros közönségét olyan nagy terhek sújtják, hogy meg kell gondolni minden krajcár kiadását, mielőtt azt a főváros folyósítja. Ma a jövő bizonytalan céljaira súlyos milliárdokat kiadni semmi esetre sem szabad, ha a főváros felesleges öszszegek fölött rendelkezik, úgy igazán ezer és más tennivaló van, amelyre momentán szükséges a pénz és arra kell törekedni, hogy rendbehozzák magát a fővárost, és itt rendes állapotokat teremtsenek. Egyetlen levett tárgy A kormánybiztos csupán Unger Béla és neje tulajdonát képező, Horthy Miklós úti ingatlanának megvételét vette le a napirendről. Ezt a telket csak azért javasolta a tanács megvenni, mert a »teleknek előnyös a fekvése«. Ezért kellett volna a fővárosnak 1.158.900.000 koronát fizetnie. Ehez a kormánybiztos nem járult hozzá és így ebben az ügyben még megbeszélések lesznek. 23 és fél milliárd nemotanikai áfa-pánzért A legérdekesebb az úgynevezett Nádorkert és az Andor utcai telekkomplexum ügye. Az előterjesztés szerint a háború befejezése után határozták el a nemzetközi árumintavásárok rendezését és ezt csak úgy lehetett végrehajtani, hogy a városligeti Ipar Csarnokhoz egy ideiglenes jellegű toldalékot állítottak fel. Amikor ennek a kérdésnek ügye a közgyűlésen szóba került, utasították a tanácsot, hogy a jövőben gondoskodjanak arról, hogy a Kelenföldre tervezett állandó kiállítási terület telkeit minél előbb megszereznék, mert később itt fogják a nemzetközi vásárokat rendezni. Ennek a területnek több mint a fele már a főváros tulajdona és a fővárosnál úgy gondolták, hogyha majd alkalom kínálkozik, a főváros ügyei rendbe jönnek, úgy valóban erre is gondolni fognak. Később még a terv úgy módosult, hogy idekerül az indiai és botanikuskert is, 36.000 négyszögöl területen. Így áll ez a kérdés, míg most hirtelen elhatározta a tanács, hogy a Nádorkertet, amely a szabályozási tervek szerint úgyis parkká alakítandó át, meg fogja venni és a botanikuskertet itt fogja létesíteni. Ez a megoldás azért volna megfelelő, mert ezáltal az állandó kiállítás tervezett területét nem kellene megcsonkítani. Nem is okoskodtak tovább, a főváros nagyon gyorsan akar cselekedni. Egyszerűen meg akarja venni a 66.516.30 négyszögöl területű Nádorkertet, valamint az Andor uccai 24.616.20 négyszögöles telekkomplexumot. Ez a hatalmas terület nem kevesebbért, mint 18.203.850.000 koronáért kerülne a főváros tulajdonába, ugyancsak hasonló célból vennék meg a Szepesi Hitelbank 20.048 négyszögölét 5.212.506.000 koronáért. E szerint azért az álomért, hogy valamikor állandó kiállítása lesz a magyar fővárosnak, most a leszegényedett Budapest lakosságának 23 és fél milliárd koronát kellene kifizetni. Az előterjesztés az ügy elintézésének különös gyorsaságát nem magyarázza meg, csupán annyit árul el: »Tekinteettel arra, hogy az építkezés "közismert Ünnepek .. . ünnepek... Irta: Erdős Renéa Róma, április közepe. Ünnepek bódító sokasága ... Az ember hazafut, hogy egyék valamit, hogy aludjon egy kicsit s azután rohan el hazulról — az ünepekre. Szentek emléknapjai, körmenetek, Virágvasárnap fenn az Aventinuson, Sant Anselmo templomában. A szent hegy zeng a harangoktól, a körmenet az apátság keresztfolyosóján, szent Benedek fiai a nagy gömbölyű pálmaágakkal, mögöttük a kollégium és a templom közönsége, egy egész olajfaerdő. A tömeg között, a zsoltárok hangjainál két kis leányom, a kék kabátosok, mennek, kezükben az olajfaágakkal és csevegnek egymással). Hajukban repül a két szalagcsokor; a két kis copfjuk a fülük mellett lóg. Mindenki bámulja őket a menetben s egyszer csak egy magas, sötétruhás szerzetes hozzájuk hajol. — Che lingua parlano signorine? S a nagyobbik visszafelel. — Siamno ungheresi. Kis epizódok a nagy ünnepekből. A temp-lomajtó előtt, ahogy megállunk. Elől az apát a pásztorbottal megkopogtatja a bezárt ajtót. A kórus énekel. ^Fejedelmek nyissatok ajtót! Örök kapuk nyíljatok meg és belép rajtatok a dicsőség királya.« A csukott ajtón belül messziről tompán hangzik a másik kórus éneke: »Kicsoda a dicsőség királya?« Mire a külső kórus felel a kapu előtt: »Az erős és hatalmas Isten ő, legyőzhetetlen a harcban.« És mikor a kopogás másodszor ismétlődik meg s a belső kórus kérdi: »Kicsoda a dicsőség királyai« akkor a közeli pálmafán egy kis madár éles hangon elkezd csicseregni és hangja betölti a levegőt. Mindenki fölnéz és mosolyog. Az apát is a nagy hímzett aranypalástban, a kórus is és az egész közönség. S mikor a kórus énekeli: »A dicsőség királya az Úr, a seregek Istene«, akkor a kis madár olyan trillát vág ki, hogy túlzengi az egész kórust és a templomba szorult közönség nem tudja, miért .Jön be a körmenet népe ragyogó arccal és mosolyogva a templomba. — Hallottad a madarat, hogy énekelt együtt a többiekkel? — kérdezi a kisebbik leányom. — Hogyne hallottam volna. És azt is tudod, mit énekelt? — ravaszkodott a kicsi. — Persze, hogy tudom. Azt énekelte: Fejedelmek nyissatok ajtót! Örök kapuk nyíljatok meg és belép rajtatok a dicsőség királya! — Kicsoda a dicsőség királya? — kérdezte a kicsi. Mire a nagyobbik tudós képpel magyarázza neki. — Hát még azt sem tudod? Jézus, aki ma vonult be Jeruzsálembe. Véget vetem a társalgásnak és a mise folyik tovább a zöld iombok sűrűjében . . . Ünnepek, ünnepek . . . San Marcello csodatévő keresztjét nagy processzióval elvitték San Pietro bazilikájába. E csodatevő kereszt minden száz évben egyszer kivonul, hogy imádhassa Róma egész népe. Tavaly lett volna a századik évforduló, de a Szent Évre való tekintettel el is.alasztották egy évvel. Ez a kereszt az, amely egyszer, amikor San Marcello temploma leégett minden ereklyéjével együtt, egyedül maradt épen a lángok közepette, előtte az égő üveglimpával Ez a kereszt az, mely Rómában a XV. században a pestist megállította. San Marcello híres fakeresztje. Csodálatos körmenet volt, égő gyertyákkal, virágokkal, ereklyékkel, énekkel, tömjénnel, a szerzetesrendek és világiak felvonulásával, végig az egész városon s ahol mentek, az ablakokban gyertyák égtek, virágok nyíltak vagy szőnyegek ékeskedtek. A San Pietro terén a tömeg impozáns volt. Ahogy vitték az egyszerű, régi, kiszáradt, megsárgult és megfeketedett fát, az emberek keresztet vetettek magukra és letérdeltek az ucca porába. Fönn a Vatikán palotájának egy ablaka nyitva volt és mögötte piros háttérben egy fehér folt látszott. Azt mondták, a pápa van ott, néhány kardinálissal és nézi a kereszt bevonulását San Pietro bazilikájába. Rákövetkező kedden a szent Atya is lejött, hogy imádkozzon előtte. Csak jegyekkel lehetett bejutni a bazilikába. A pápa nem volt nagy díszben. Fején a kis fehér zucchetto volt, vállán a piros, hermelinnel szegett pellerin. A nagyböjtre való tekintettel a kürtök nem szóltak, mikor jött. A legyezők is elmaradtak. De a nép lelkesedése határtalan volt ekkor is. A taps és a »Viva il papa« zivatarában jutott el a keresztig, ahol aztán imádkozott. Utána megmutatták a népnek a három ereklyét, melyeket különben csak a nagyhétben láthat. A lándsa he- PESTI NAPLÓ 1925 május 17 az ef&Ieen am Umyseen A belügyminiszter nem hagyhatja jóvá azt, hogy a főváros amúgy is nagyon megnyomorgatott közönsége terhére milliárdokat kiűzessenek. Az összes területek körülbelül harmincmilliárd korona értékűek, harmincmilliárd pedig ma nagyon nagy pénz. Ma nem igen vásárolnak telket. Még az sem történhetik meg a fővárossal. CSOn,J- Barczeln tanácsos nyilatkozata Ebből nem lehetett sok mindent megtudni és ezért a Pesti Napló munkatársa Barczen tanácsnokhoz fordult, aki arra a kérdésre, hogy miért olyan sürgős ez a telekvásárlás, a következőket mondotta: — Mi állandóan figyelemmel kísérjük a telekárak kialakulását. A telkek árai állandóan lefelé tendáltak és most körülbelül elérték a mélypontot. Ha a telekspekuláció hasznát egyesek úgyis megszerzik maguknak, miért ne részesüljön ilyen jövedelmekből a főváros közönsége, is. A kérdéses telkekárát sikerült nagyon leszorítani. Először 3 és fél dollárt kértek négyszögölenként, végül 2 és fél dollár árban állapodtunk meg. A vételár egy részét csere útján szereztük meg, három más területet, a Meister, Walla és Hungária részvénytársaságnak engedünk át, a többi pénzt pedig a kisajátításokra szánt össszegttől fedezzük. Meg vagyunk arról győződve, hogy jó üzletet csináltunk, mert egyrészt a Nádorkert árát leszorítottuk, másrészt a Soroksári úton lévő telkeinkért jó árakat értünk el és így a főváros közönsége nagyon szép anyagi haszonhoz jutott. Itt közbevetettük, hogy nem lehetett volna-e a Nádorkertnél még alacsonyabb árat elérni, mert hozzáértők szerint ugyanis magánkézből ilyen magas árat nem lehetett volna kapni és erre a tanácsnok a következőket mondotta: — Az lehetséges, hogy olcsóbban is kínálták a Nádorkertet, de ha komoly vásárló akadt, úgy eljött hozzánk és megtudta, hogy ez a terillet szabályozási tervekben parknak van fentartva, oda semmit építeni nem lehet, tehát rendszerint elállott vásárlási szándékától. Maga a tulajdonos is parcellázni akart, de ilyen irányú kérést elutasítottuk. Ezt a területet mindenesetre nekünk vagy most, vagy később, de meg kell vásárolni. Meg kell most jegyeznem, hogy csak június 30-ikáig tartják fenn az eladók ezt az árat.