Pesti Napló, 1925. május (76. évfolyam, 98–122. szám)

1925-05-01 / 98. szám

"Péntek __ ^ _ pangása folytán az üres telkek forgalmi ára alá,­s­­ vagyis a felajánlott inatlanok mai megszer-" " sése a székesfővárosra nézve kedvező és azok meg­szerzését az ide tervezett közintézmények szükséges volta indokolttá teszi, a vételre fölajánlott ingatla­nok megszerzését javasoljuk és egyben azt is, hogy a rendelkezéseknek megfelelően, a megszerzésre vo­natkozó tárgyalások lefolytatásával, a kisajátíítási bizottságot megbízni méltóztassék.­ meg akarják vétetni a J­ádorkertet Egyszerre „sürgőssé" zráit, hogy állandó területet szerezzenek a leendő kiállítások számára (Saját tudósítónktól.) Tegnap volt a fővá­ros utolsóelőtti közgyűlése az ex-lexben, az utolsó közgyűlést pótló tanácsülés 8-ikán lesz, amikor azonban csak apró formalitásokat in­téznek el. A tulajdonképpeni tényleges utolsó ülésen a tanács váratlanul előterjesztett egy csomó telekvásárlási ügyet, amelyek közül egyet levettek a napirendről, a többihez azon­ban hozzájárulását adta a közgyűlés hatásköré­ben működő kibővített tanácsülés. Élénk feltűnést keltett az, hogy ezeket a vásárlásokat közvetlenül az új közgyűlés összeülése előtt, gyorsan akarják végre­hajtani. A sürgősség legföljebb olyan vásárlásoknál lehet fontos, amelynél a halasztás a fővárosra kárral jár. Azt meg lehet érteni, hogy esetleg a farkasréti temető kibővítésének ügye, az aranyhegyi patak felső szakaszának szabályo­zása szükségessé tesz valami gyors intézkedést, de az már igazán furcsa, hogy ex-lexben kell­jen elintézni állandó kiállítási terület és bota­nikuskert telekügyét, amikor maga a tanács is bevallja, hogy egyelőre arról szó sem lehet, hogy a közeljövőben akár az egyik, vagy a másik intézmény felállítására gondolni lehetne. A telekvásárlásoknak az ügye a belügy­miniszter elé fog kerülni, akinek döntenie kell a tanács határozatáról. Hogy a döntés milyen legyen, azt a miniszter­nek éreznie, tudnia kell. Ma a főváros közönsé­gét olyan nagy terhek sújtják, hogy meg kell gondolni minden krajcár kiadását, mielőtt azt a főváros folyósítja. Ma a jövő bizonytalan céljaira súlyos milliárdokat kiadni semmi esetre sem szabad, ha a főváros felesleges ösz­szegek fölött rendelkezik, úgy igazán ezer és más tennivaló van, amelyre momentán szük­séges a pénz és arra kell törekedni, hogy rend­behozzák magát a fővárost, és itt rendes álla­potokat teremtsenek. Egyetlen levett tárgy A kormánybiztos csupán Unger Béla és neje tulajdonát képező, Horthy Miklós úti in­gatlanának megvételét vette le a napirendről. Ezt a telket csak azért javasolta a tanács meg­venni, mert a »teleknek előnyös a fekvése«­. Ezért kellett volna a fővárosnak 1.158.900.000 koronát fizetnie. Ehez a kormánybiztos nem járult hozzá és így ebben az ügyben még meg­beszélések lesznek. 23 és fél milliárd n­em­­otanikai áfa-pánz­ért A legérdekesebb az úgynevezett Nádorkert és az Andor utcai telekkomplexum ügye. Az előterjesztés­ szerint a háború befejezése­­ után határozták el a nemzetközi árumintavásárok rendezését és ezt csak úgy lehetett végrehaj­tani, hogy a városligeti Ipar Csarnokhoz egy ideiglenes jellegű toldalékot állítottak fel. Amikor ennek a kérdésnek ügye a közgyűlé­sen szóba került, utasították a tanácsot, h­ogy a jövőben gondoskodjanak arról, hogy a Ke­lenföldre tervezett állandó kiállítási terület telkeit minél előbb megszereznék, mert később itt fogják a nemzetközi vásárokat rendezni. Ennek a területnek több mint a fele már a fő­város tulajdona és a fővárosnál úgy gondol­ták, hogyha majd alkalom kínálkozik, a fővá­ros ügyei rendbe jönnek, úgy valóban erre is gondolni fognak. Később még a terv úgy módosult, hogy idekerül az i­ndiai és botanikus­kert is, 36.000 négyszögöl területen. Így áll ez a kérdés, míg most hirtelen elha­tározta a tanács, hogy a Nádorkertet, amely a szabályozási tervek szerint úgyis parkká ala­kítandó át, meg fogja venni és a botanikuskertet itt fogja létesíteni. Ez a megoldás azért volna megfelelő, mert ezáltal az állandó kiállítás ter­vezett területét nem kellene megcsonkítani. Nem is okoskodtak tovább, a főváros na­gyon gyorsan akar cselekedni. Egyszerűen meg akarja venni a 66.516.30 négyszögöl területű Ná­dorkertet, valamint az Andor uccai 24.616.20 négyszögöles telekkomplexumot. Ez a hatalmas terület nem kevesebbért, mint 18.203.850.000 ko­ronáért kerülne a főváros tulajdonába, ugyan­csak hasonló célból vennék meg a Szepesi Hi­telbank 20.048 négyszögölét 5.212.506.000 koro­náért. E szerint azért az álomért, hogy valami­kor állandó kiállítása lesz a magyar főváros­nak, most a leszegényedett Budapest lakossá­gának 23 és fél milliárd koronát kellene kifi­zetni. Az előterjesztés az ügy elintézésének külö­nös gyorsaságát nem magyarázza meg, csupán annyit árul el: »Tekinteettel­ arra, hogy az építkezés "közismert Ünnepek .. . ünnepek... Irta: Erdős Renéa Róma, április közepe. Ünnepek bódító sokasága ... Az ember hazafut, hogy egyék valamit, hogy aludjon egy kicsit s azután rohan el hazulról — az ünepek­re. Szentek emléknapjai, körmenetek, Virágva­sárnap fenn az Aventinuson, Sant Anselmo templomában. A szent hegy zeng a harangok­tól, a körmenet az apátság keresztfolyosóján, szent Benedek fiai a nagy gömbölyű pálma­ágakkal, mögöttük a kollégium és a templom közönsége, egy egész olajfaerdő. A tömeg kö­zött, a zsoltárok hangjainál két kis leányom, a kék­ kabátosok, mennek, kezükben az olajfa­ágakkal és csevegnek egymással). Hajukban re­pül a két szalagcsokor; a két kis copfjuk a fü­lük mellett lóg. Mindenki bámulja őket a me­netben s egyszer csak egy magas, sötétruhás szerzetes hozzájuk hajol. — Che lingua parlano signorine? S a nagyobbik visszafelel. — Siamno ungheresi. Kis epizódok a nagy ünnepekből. A temp-­lomajtó előtt, ahogy megállunk. Elől az apát a pásztorbottal megkopogtatja a bezárt ajtót. A kórus énekel. ^Fejedelmek nyissatok ajtót! Örök kapuk nyíljatok meg és belép rajtatok a dicsőség királya.« A csukott ajtón belül messziről tompán hangzik a másik kórus éneke: »Kicsoda a dicsőség királya?« Mire a külső kórus felel a kapu előtt: »Az erős és hatalmas Isten ő, legyőzhetetlen a harc­ban.« És mikor a kopogás másodszor ismétlődik meg s a belső kórus kérdi: »Kicsoda a dicsőség királyai« akkor a közeli pálmafán egy kis madár éles hangon elkezd csicseregni és hangja betölti a levegőt. Mindenki fölnéz és mosolyog. Az apát is a nagy hímzett aranypalástban, a kórus is és az egész közönség. S mikor a kórus énekeli: »A dicsőség királya az Úr, a seregek Istene«, akkor a kis madár olyan trillát vág ki, hogy túlzengi az egész kórust és a templomba szo­rult közönség nem tudja, miért .Jön be a kör­menet népe ragyogó arccal és mosolyogva a templomba. — Hallottad a madarat, hogy énekelt együtt a többiekkel? — kérdezi a kisebbik leányom. — Hogyne hallottam volna. És azt is tudod, mit énekelt? — ravasz­kodott a kicsi. — Persze, hogy tudom. Azt énekelte: Feje­delmek nyissatok ajtót! Örök kapuk nyíljatok meg és belép rajtatok a dicsőség királya! — Kicsoda a dicsőség királya? — kérdezte a kicsi. Mire a nagyobbik tudós képpel magyarázza neki. — Hát még azt sem tudod? Jézus, aki ma vonult be Jeruzsálembe. Véget vetem a társalgásnak és a mise fo­lyik tovább a zöld i­ombok sűrűjében . . . Ünnepek, ünnepek . . . San Marcello csodatévő keresztjét nagy processzióval elvitték San Pietro bazilikájába. E csodatevő kereszt minden száz évben egyszer kivonul, hogy imádhassa Róma egész népe. Ta­valy lett volna a századik évforduló, de a Szent Évre való tekintettel el is.­alasztották egy évvel. Ez a kereszt az, amely egyszer, amikor San Marcello temploma leégett minden erek­lyéjével együtt, egyedül maradt épen a lángok közepette, előtte az égő üvegli­­mpával Ez a kereszt az, mely Rómában a XV. században a pestist megállította. San Marcello híres fake­resztje. Csodálatos körmenet volt, égő gyer­tyákkal, virágokkal, ereklyékkel, énekkel, töm­jénnel, a szerzetesrendek és világiak felvonu­lásával, végig az egész városon s ahol mentek, az ablakokban gyertyák égtek, virágok nyíl­tak vagy szőnyegek ékeskedtek. A San Pietro terén a tömeg impozáns volt. Ahogy vitték az­ egyszerű, régi, kiszáradt, meg­sárgult és megfeketedett fát, az emberek ke­resztet vetettek magukra és letérdeltek az ucca porába. Fönn a Vatikán palotájának egy ab­laka nyitva volt és mögötte piros háttérben egy fehér folt látszott. Azt mondták, a pápa van ott, néhány kardinálissal és nézi a kereszt bevonulását San Pietro bazilikájába. Rákövetkező kedden a szent Atya is lejött, hogy imádkozzon előtte. Csak jegyekkel lehe­tett bejutni a bazilikába. A pápa nem volt nagy díszben. Fején a kis fehér zucchetto volt, vállán a piros, hermelinnel szegett pellerin. A nagyböjtre való tekintettel a kürtök nem szól­tak, mikor jött. A legyezők is elmaradtak. De a nép lelkesedése határtalan volt ekkor is. A taps és a »Viva il papa« zivatarában jutott el a keresztig, ahol aztán imádkozott. Utána megmu­tatták a népnek a három ereklyét, melyeket kü­lönben csak a nagyhétben láthat. A lándsa he- PESTI NAPLÓ 1925 május 1­7 az ef&Ieen am Umyseen A belügyminiszter nem hagyhatja jóvá azt, hogy a főváros amúgy is nagyon megnyomor­gatott közönsége terhére milliárdokat kiűzes­senek. Az összes területek körülbelül harminc­milliárd korona értékűek, harmincmilliárd pe­dig ma nagyon nagy pénz. Ma nem igen vásá­rolnak telket. Még az sem történhetik meg a fővárossal. CSOn,J- Barczeln tanácsos nyilatkozata Ebből nem lehetett sok mindent megtudni és ezért a Pesti Napló munkatársa Barczen ta­nácsnokhoz fordult, aki arra a kérdésre, hogy miért olyan sürgős ez a telekvásárlás, a követ­kezőket mondotta: — Mi állandóan figyelemmel kísérjük a telek­árak kialakulását. A telkek árai állandóan lefelé tendáltak és most körülbelül elérték a mélypontot. Ha a telekspekuláció hasznát egyesek úgyis meg­szerzik magu­knak, miért ne részesüljön ilyen jöve­delmekből a főváros közönsége, is. A kérdéses telkek­árát sikerült nagyon leszorítani. Először 3 és fél dollárt kértek négyszögölenként, végül 2 és fél dollár árban állapodtunk meg. A vételár egy részét csere útján szereztük meg, három más területet, a Meister, Walla és Hungária részvénytársaságnak engedünk át, a többi pénzt pedig a kisajátításokra szánt ös­sszegttől fedezzük. Meg vagyunk arról győződve, hogy jó üzletet csináltunk, mert egyrészt a Nádorkert árát leszorítottuk, másrészt a Soroksári úton lévő tel­keinkért jó árakat értünk el és így a főváros kö­zönsége nagyon szép anyagi haszonhoz jutott. Itt közbevetettük, hogy nem lehetett volna-e a Nádorkertnél még alacsonyabb árat elérni, mert­ hozzáértők szerint ugyanis ma­gánkézből ilyen magas árat nem lehetett volna kapni és erre a tanácsnok a következőket mondotta: — Az lehetséges, hogy olcsóbban is kínálták a Nádorkertet, de ha komoly vásárló akadt, úgy el­jött hozzánk és­ megtudta, hogy ez a terillet­ szabá­lyozási tervekben parknak van fentartva, oda semmit építeni nem lehet, tehát rendszerint elállott vásárlási szándékától. Maga a tulajdonos is parcel­lázni akart, de ilyen­ irányú kéré­st elutasítottuk. Ezt a területet mindenesetre nekünk vagy most, vagy később, de meg kell vásárolni. Meg kell most jegyeznem, hogy csak június 30-ikáig tartják fenn az eladók ezt az árat.

Next