Pesti Napló, 1925. augusztus (76. évfolyam, 171–194. szám)
1925-08-01 / 171. szám
Szombat íjtbTi NAPLÓ 1925 augusztus 15 Rónai Hédy báró Gorup Frigyesné lett A legnagyobb titokban történt az esküvő, még Rónai Nándor sem vett részt rajta . A fiatal házaspár egy Bécs melletti faluban, teljes visszavonultságban él (Saját tudósítónktól.) Körülbelül öt héttel ezelőtt került Rónai Nándorné az ügyészség fogházában élkép, a napokban jelent meg egy híradás arról, hogy Rónai Nándorné megnyugodott a vizsgálati fogság elrendelésében, úgyhogy ez a nagy érdeklődést keltett bűnügy most már csak a főtárgyaláson kerül ismét a nagyközönség elé. Akkoriban rendkívül sokat beszéltek az emberek Rónai Nándorné egyetlen leányáról, a különös szépségű, alig huszonhárom esztendős Rófiai Hédyről. Azt mondották és azt vélték, tudni, hogy azért követte el édesanyja világraszóló szélhámosságait, hogy neki grófot, vagy bárót, szerezzen férjül. Hiába cáfolta könnyek között Rónay Hédy ezt, a — mint mondotta.. — rágalmat , az emberek nem hittek neki. Most azután elhihetik, mert , két héttel ezelőtt, pontosan július 16-ikán, az ifjú báró Gorup feleségül vette — hozomány nélkül — Rónay Hédyt. A házasságot hosszas harc, küzdelem és számos bonyodalom előzte meg. A báró táviratokkal, expressz és ajánlott levelekkel halmozta el menyasszonyát, attól a perctől kezdve, amikor tudomására jutott, hogy milyen botrány középpontába került leendő anyósa. Tűrhetetlenül kitartott a kispesti leány, Rónay Hédy mellett, a házasság elé a legnagyobb akadályt maga flónay "frecly glordí"élte. —Neila, -mehetsz el feleségül — mondottaszámtalanszor vőlegényének, — míg ez a szerencsétlen ügy be nem fejeződik valamiképen. Nem élhetek vissza adott szavaddal, nem fogadhatom el a báró Grupné nevet addig, amíg legalább a világ el nem felejti,ezt rettenetes csapást. A fiatal biró azonban nem tágított. Mikor látta,hogy táviratai és levelei nem hozzák meg az eredményt, egy héten kétszer is fölrándult Budapestre és kérte menyasszonyát, hogy esküdjenek meg. Egy ízben addig kért, míg végre Rónai Hédy elhatározta magát, hogy felutazik a báróval annak szüleihez, hogy tőlük hallja meg a házasságról való véleményüket. Bécsben báró Gorupék a legnagyobb szeretettel és előzékenységgel fogadták fiúk menyasszonyát és nem hogy slfogást emeltek az azonnali házasságkötés ellen, hanem ellenkezően, ők is amellett, voltak, hogy minél előbb tartsák meg az esküvőt. Rónai Hédy végre elhatározta, hogy igent mond és ezért július 11-ikén felutazott Bécsbe. — A kisasszony két nagy csomagot és egy kalapdobozt vitt el magával, — mondotta a Deák Ferenc utca 10. számú ház házmestere. Ebben a házban laktak ugyanis Rónaiék. — Mikor elment, nagyon jókedvűnek látszott. Nem közölt velünk semmit, csak azt mondotta, hogy hosszú-hosszú ideig marad most távol. Az egyik bőrönd nagyon súlyos volt, — mondja a házmesterné — biztosan ebben vitte a kelengyéjét, amelyet még annak idején vásároltak sokszázmillió koronáért. — Biztosan elvette a Gorup báró úr, — fűzi tovább a szót a házmesterné — de itt is volt már az ideje, mert még egy kérője akadt a Hédy kisasszonynak. Egy B. nevű, rendkívül gazdag, Csehszlovákiában élő ügyvéd, aki úgyszólván mindennapos vendég volt annak idején Rónaiéknál, azonban úgy hallottuk, hogy a kisasszony kiadta az útját. Csak a Gorup bárót szerette . . . Azt is beszélték a házmesterek, hogy Rónai Nándor egy napig sem volt távol Budapestről. Még a leánya esküvőjére sem utazott fel Bécsbe. Ugyancsak a házmesterek tudni vélik, hogy a fiatal pár egy Bécs melletti csendes faluban él a legnagyobb visszavonultságban. Senkivel sem érintkeznek, senkit sem fogadnak, nehezen kivívott szerelmüknek élnek. Rónai Nándorné pedig bizonyára boldog. Elérte élete legfőbb vágyát: a leánya báróné... Sz. N. Arra a kérdésre, hogy milyenek voltak a túraautók számlapjai, azt felelte, hogy nagy fehér táblák voltak az autókon C vagy D betűvel. Határozottan állítja, hogy nem Bp. jelzés állott a táblákon, tehát nem budapesti kocsik voltak. A detektívek megkérdezték a Lónyai utcábban lakók közül azokat, akik látták az autóikat, ők is azonos módon adták elő a részleteket, lényegesebbet azonban senki sem tudott közölni. A főkapitányságról érintkezésbe léptek a német követséggel is, közölték a rendőrségre beérkezett jelentéseket és felvilágosításokat kértek. A német követségen határozottan kijelentették, lehetetlen, hogy a német trónörökös a magyar fővároson keresztül utazottvolna, miután neki külföldi száműzetéséből hazájába csak azzal a feltétellel volt szabad visszamennie, hogy Németország területét el nem hagyja. A német trónörökös, mint békés polgár, földműveléssel folgalkozik, a politikától távol tartja magát. Ez is egyik feltétele volt hazatérésének. Semmiféle kalandos vállalkozásba nem kezd. Közölték egyben azt is, hogy a követség tudomása szerint több vagyonos német polgár autókirándulást rendez. . Ebben az útjukban a követség tudomása szerint Budapesten is keresztül haladnak. Valószínű, — hangzott a német követség felvilágosítása — hogy ezek a német kereskedők utaztak keresztül Budapesten és vagy egy véletlen hasonlatosság, vagy pedig éretlen tréfa lehet annak a híresztelésnek alapja, hogy Frigyes Vilmos német trónörökös ült volna a poros autók valamelyikében. A főkapitányságon egyébként lefolytatták a nyomozást a három autóra vonatkozólag és megállapították, hogy az utasok rendes útlevéllel utaznak, közülök egy sem azonos a német trónörökössel, sőt nem is hasonlít hozzá. A magát Kellet hírlapírónak nevező egyén rossz tréfát űzhetett a rendőrséggel. A rendőrség most igyekszik a rossz tréfacsinálónak kilétét megállapítani, hogy beidézhessék a főkapitányságra kihallgatás céljából. Három rejtélyes német túraautó a Lónyay utcában Az első, megcáfolt hírek szerint a volt német trónörökös utazott át Budapesten A német követség nyilatkozata rr (Saját tudósítónktól.) Péntek este kilenc óra tájban olyan izgalom uralkodott a főkapitányságon, amilyenre hosszú idő óta nem volt példa. Ebben az időtájban megszólalt ugyanis a központi ügyelet, telefonja és egy férfihang jelentkezett. Koller hírlapírónak mondotta magát és ezt kérdezte telefonon a rendőrségtől: — Kérem, tudnak önök arról, hogy Frigyes Vilmos német trónörökös itt van Budapesten és három autóval keresztülhaladt a Lónyay utcán? A főkapitányságon meglepetéssel fogadták ezt a jelentést és Koller állítólagos hírlapkrotól közelebb fölvilágosítást akartak kérni. Ekkor azonban az illető vagy letette a kagylót, vagy nedrit elkapcsolták, mert többé nem jelentkezett. A főkapitányságon tanácskozást kezdtek a teendő intézkedésekre nézve. Javában tanácskoztak, amikor újból megszólalt a telefon és most már Bagi rendőrőrmester jelentkezett, aki a Lónyai uccában teljesít őrszolgálatot. A rendőrőrmester jelentette, hogy késő délután a Lónyai utca és Mátyás utca sarkán három nagy túraautó állott meg. A kocsik porosak voltak és az utasok is meg voltak viselve. Látszott rajtuk, hogy messziről jönnek. Az egyik autó nagy olajfüstöt eregetett magábó. A három porlepte autó megviselt utasaival érdeklődést keltett a járókelőkben, akik nagy csoportba verődve nézték az autót és utasait. Erre tette meg jelentését a rendőr telefonon, aki azonban odament az egyik autóhoz, vezetőjét fel akarta írni, miután mint autóvezetőnek gondoskodnia kellett volna, hogy az autóból ne szálljon fel olyan erős olajfüst. Kihágásért akarta az autóvezetőt feljelenteni. Alig tette fel azonban a kérdést az autóvezetőnek, amikor melléje lépet egy elegánsan öltözött fiatalember, aki hírlapírónak adta ki magát és a következőket mondotta neki: — Nem tudja, ki ül az autóban. Ez Frigyes Vilmos német trónörökös, mellette pedig a segédtisztje ül, aki a német főkonzulátuson teljesített azelőtt Budapesten szolgálatot. Róla ismertem fel az egész társaságot. Az autó utasai közben a járókelők közül egy németül beszélő férfivel szóbaelegyedtek, megkérdezték tőle, hogy melyik a legrövidebb út Soroksár felé, mert oda igyekeznek. A kérdezett a kellő felvilágosítást megadta, mire az autók útnak is indultak, végig a Lónyai utcán Soroksár irányában. A rendőr ezt a részletes jelentést újra közölte a főkapitánysággal. A központi ügyeletről a jelentés nyomán azonnal érintkezésbe léptek a budapesti államrendőrség jelenlegi vezetőjével. Szeszler Hugó főkapitány helyettesével, aki most a főkapitányi teendőket végzi, közölték vele a két beérkezett jelentést és utasítást kértek a további teendőket illetőleg. Szeszlér főkapitányhelyettes nyomban intézkedett, hogy az államrendészeti osztály helyettes vezetőjét, Bemérd, rendőrtanácsost azonnal hívják be a szükséges sürgős nyomozati munkálatok megejtése céljából. Autót küldtek a rendőrtanácsosért, aki néhány perc múlva meg is jelent a központi ügyeleten. Több detektívet mozgósítottak, akiket a körülmények tisztázása céljából kiküldtek a Lónyai utcába. A detektívek beszéltek Bagi rendőrőrmesterrel, aki telefoni jelentésével egyezően adta elő a történteket. •VWWWlAAMVUVUWAKAAAAAAMMVMMMI bizalmas! A titkos minősítésen felül újabb hatalmat kap a hivatalfőnök (Saját tudósítónktól.) Legutóbb ismertettük azt a bizalmas pénzügyminiszteri rendeletet, amely a hivatalfőnököknek joszot ad arra, hogy a lassan dolgozó tisztviselők munkaidejét meghosszabbítsák, sőt ezektől a szabadságot megolúítják. Ez a pénzügyminiszteri rendelet csak része és folytatása annak a nagyobb és természetesen szintén bizalmas kormányrendeletnek, amely a tisztviselők fölött szokatlan jogokat biztosít a hivatalfőnököknek. A Pesti Naplónak módjában van a titkos rendeletet és annak előzményeit ismertetni. A sok B-lista következtében nem egy állami hivatalban fennakadással megy a munka és a meghagyott, tisztviselők nem akarnak túlórázni, hanem azt hangoztatják, hogy adjanak megfelelő létszámot a hivatalnak. Azzal is érvelnek a díjtalan túlórázás ellen, hogy a kevésbé használható társaik lassúsága miatt kénytelenek a szorgalmasabbak többet dolgozni. Illetékes helyen is méltányolják ezt az álláspontot és ezért vált szükségessé a bizalmas kormányrendelet kiadása, amelynek a vezető gondolata az, hogy a jó, értékes, gyors munkaerők nemviselhetik kevésbé használható társaik lassúságának a következményét. A bizalmas kormányrendelet tehát utasítja a szolgálati főnököket, hogy kísérjék figyelemmel, váljon tisztviselőik pontosan betartják-e a hivatalos munkaidőt. Előírja a rendelet, hogy a szolgálati főnökök igyekezzenek megismerni tisztviselőik munkateljesítményét és állapítsák meg munkájuk gyorsaságát, valamint megbízhatóságát. A szolgálati főnökök negyedévenként kimutatást tartoznak fölterjeszteni az illetékes minisztériumba a hivatal végzett munkájáról, minden egyes tisztviselő egyéni teljesítményéről, a szabadságok és betegségek időtartamáról, továbbá a teljesített helyettesítésekről. Az első ilyen kimutatást október 20-ig kéri a kormány. Kétégtelen, hogy a rendelet intézkedései szoros összefüggésben vannak az elkövetkező B-listával. Tisztviselőkörökben úgy vélekednek, hogy ez a bizalmas rendelet tulajdonképpen a fokozása a régóta sérelmezett titkos minősítésnek és valósággal korlátlan hatalmat biztosít a hivatalfőnököknek a tisztviselők fölött. Emberek, családok sorsának intézésébe beleszólása lesz a hivatalfőnök rokonszenvének vagy ellenszenvének.