Pesti Napló, 1925. szeptember (76. évfolyam, 195–219. szám)
1925-09-19 / 210. szám
Szombat PESTI NAPLÓ 192. szeptember 5?) Szilágyiék és Vázsonyiék Bethlenhez fordultak a magyar kisebbségi jogok legújabb genfi sérelmének orvoslásáért (Saját tudósítónktól.) A nemzetgyűlés szünetelése folytán semmi visszhangja nem kelhetett eddig a magyar politikában a Népszövetség mostani genfi ülésezésének, amely a leszerelés nagy és általános kérdésén túl, egy bennünket különösen mélyen érintő ügyet, a földönfutóvá tett erdélyi magyarok súlyos sérelmét intézte el kedvezőtlenül. A demokratikus ellenzék a parlament szünetelése ellenére is napirendre kívánta tűzni ezt az ügyet , úgy volt, hogy a demokratikus blokk pénteken este ülést fog tartani, amelyen kétségtelenül ez a súlyos sérelem is szerepelt volna.. Szilágyi Lajos fiának elhalálozása miatt a blokkülés a jövő hétre maradt,de a blokk polgári pártjai közül a demokratikus szövetség, a kispolgárok és földművesek pártszövetsége, valamint a nemzeti demokrata párt, addig is a maga részéről kezdeményezett ez ügyben akciót, melynek folyományaként a következő beadvánnyal fordult Bethlen miniszterelnökhöz: Nagyméltóságú gróf Bethlen István m. kir. miniszterelnök úrnak Budapest. A Demokratikus Szövetség és a Kispolgárok és földművesek Pártszövetsége, valamint a Nemzeti Demokrata Párt megbízásából van. szerencsénk Nagyméltóságodnak alábbiakat teljes tisztelettel szives tudomására hozni: A Népszövetség egyoldalú tárgyalási formák között határozatot hozott, mely földönfutóvá tett többezer erdélyi magyar kisgazdát és az összes Romániába kelelezett magyar kisbirtokosok egzisztenciáját bizonytalanná tette. A Népszövetség ezen határozata ellentétben áll a trianoni békeszerződéssel, valamint saját demokratikus és humanitárius alapcéljaival. Kérjük tehát Nagyméltóságodat, hogy térje fel a Genfben tartózkodó m. kir. Külügyminiszter Urat, hogy fokozott önérzettel és energiával vegye munkába ezen újabb sérelmünk sürgős reparálását. Ez annál is inkább szükséges, mert elszakított magyar testvéreink üldözése rendszerré kezd válni, amint azt a legutóbbi napokban is Papp Antal munkácsi görögkatolikus püspöknek a csehek által történt jogtalan látdonaolása és a romániai 13 magyar szocialista szakszervezeti tag bebörtönzése igazolja. Van szerencsénk továbbá Nagyméltóságot szíves tudomására hozni, miszerint a fenti események, de különösen gróf Apponyi Albert kisebbségi indítványának a Népszövetségben történt leszavazása arra ösztönzött bennünket, hogy , egyidejűleg indítványt jegyezzünk be a nemzetgyűlésen, amely szerint a magyar parlament sürgősen lépjen közvetlen érintkezésbe ezen ügyekből kifolyólag Anglia, Franciaország, Olaszország, az Északameriai Egyesült Államok és Japán parlamentjeivel. Ugyanis ezen öt nagyhatalom — eddig sajnos minden eredmény nélkül — garantálta a békeszerződésekben az elszakított négymilliónyi magyar kisebbség állandóan lábbal taposott legelemibb emberi jogait. Rá kell mutatnunk továbbá ez alkalommal arra is, hogy a magyar külpolitika eredménytelenségének egyik fő oka: antidemokratikus belpolitikánk. Ez gátolja barátok szerzését a külföldön, idehaza pedig egy gazdaságilag kivérzett, egymás közt meghasonlott, a nemzet életérdekeivel szemben pedig apatikussá tett társadalom nem nyújthat elég támaszt egy öntudatosabb külpolitika megindítására. Fogadja Nagyméltóságod őszinte tiszteletünk nyilvánítását. Dr. Baross János f. fu Pákots József s. fc. nemzetgyűlési képviselőik. A demokratikus pártok Bethlen miniszterelnök válaszától teszik függővé további lépéseiket ez ügyben. Baross János nemzetgyűlési képviselő beadványával kacsolatban a következőket mondotta a Pesti Napló munkatársának: — Beadványunk különösen abból a szempontból fontos, mert most derült ki, hogy mennyire igazunk: van nekünk, akik a demokratikus politika szolgálatában állunk, éppen a nemzet talpraállítása érdekében. A külpolitikában csak az erő imponál, mégpeddig nem lehet, eredményeket elérni egy olyan kormánynak, amely befelé nem tud a nép széles rettégeire támaszkodni. Az ilyen kormány kénytelen azután kifelé gerinctelen politikát folytatni. Ennek legszomorúbb példája volt az, hogy a géma, formájában megalázó és érdemileg sérelmes határozat után két nappal a magyar külügyminiszter ugyanabban a teremben eldicsekedett: mennyi adót hajtottak be rajtunk, elsősorban jóvátétel céljaira és a külügyminiszternek nem volt egy szava sem, hogy tiltakozik a trianoni békének velünk szemben való megszegése ellen. i A szemüveg nélkülözhetetlensége Írta: dr. Grósz Emil egyetemi tanár A mai generáció alig tudja elképzelni, hogyan létezhetett az emberiség ezer és ezer éven át szemüveg nélkül. Pedig gondos történelmi kutatások kimutatták, hogy a szemüvegeket csak a XIII. század vége óta használják. Érthető, hogy Cicero ez ókorban panaszosan említi, hogy öregkorában már nem tudott olvasni s rabszolgák segítségére szorult. Érdekes, hogy amint a velencei üvegipar 1300 körül megkezdette a pápaszemekül használt üveglencsék csiszolását, azok csakhamar elterjedtek s a középkorban készült képek egész során már láthatók, sőt egészen naiv anachronizmusban, amint azt Greeff berlini tanár Budapesten egy Leonardo da Vinci iskolájából származó képen találta, a gyermek Jézus Szent József szemüvegét kezében tartja. Sőt a XV. századból származó miniatűrön Mózesnek szemüvege van. Pythagorast, Virgilt is szemüveggel ábrázolták, Szent Hieronymust pedig a pápaszem feltalálójának hitték. Kétségtelen azonban, hogy mindazok az adatok, melyek arra vonatkoznak, hogy a kínaiak, indusok, arabok s a rómaiak a pápaszemet ismerték volna, tévedésen alapszik, sőt Paninisnafi Néróra vonatkozó megjegyzése semjelenti, hogy a császár concav üveget használt volna, hanem csak azt, hogy a gladiátorokat smaragdon át nézte, nyilván káprázás elkerülésére. Csak a XIII. század végén Roger Baco angol szerzetes adta meg a szemüveg optikai föltételeit, melyeket nyilván a velencei üvegcsiszolók értékesítettek. A florenzi sírfelirat, mely a szemüveg föltalálását Salvino d'Armato-nak tulajdonította, hamisításnak bizonyult. Petrarca és Dante azonban már használták a pápaszemet. De Pietro Buonanarte aki 1319-ben Bécsben Juta hercegnő esküvőjén pápaszemmel jelent meg, óriási feltűnést keltett. A pápaszemek még igen soká igen drágák voltak s nehezen beszerezhetők. A szász fejedelem még 1574-ben is nehezen kapott szemüveget. Sem a lipcsei vásáron, sem Augsburgban nem kapott s lakája a nyáron 15 magyar arannyal Velencébe lovagolt, de csak őszkor kapott darabonként 50 tallérért, ami körülbelül 1200—1500 aranykoronának felelt meg. A pápaszem kezdetben a tudós egyéniségéhez tartozott. Azon időben — amint azt Greeff megjegyzi — az írni és olvasni tudók száma korlátolt volt s így a pápaszemre nem is volt mindenkinek szüksége. A könyvnyomtatás elterjedése óta azonban természetesen a pápaszemnek is nagyobb lett a jelentősége. Sajnos, még most is akadnak olyanok, akik a pápaszem használásától idegenkednek, azt hiszik, hogy az a szemet rontja, akárcsak Roger Baco idejében, kiről a néphit azt tartotta, hogy az üveglencsék előállítására az ördöggel cimborált. Pedig a helyesen megválasztott üveg nemcsak nem árt, hanem a hibás látásúnak a legnagyobb jótétemény. A rövidlátó üveg nélkül távolra nem lát, az iskolásfiú előtt a táblára írt »legszebb képlet szürke folt«, amint azt Arany János írja. A természet szépségeit, a művészet alkotásait nem élvezheti, sőt a járás-kelés biztonsága is szenved. A távollátó üveg nélkül nem képes tartósan olvasni, az öregkorban bekövetkező alkalmazkodás csökkenése ismeretszerzésünk legfontosabb eszközét, az olvasást lehetetlenné teszi s az írást szerfölött megnehezíti. A szaruhártya görbületének megváltozását, az úgynevezett astigmatismust a cylindricus üvegek teljesen kijavíthatják. A kancsalság megelőzésének s sokszor meggyógyításának eszköze a megfelelő üveg, sokszor kínzó fejfájást, a munkáíval való kifiadást, megszünt'*** *", nánaszem. E tények ellenére gyakran halljuk azt, hogy a szülők nem engedik gyermeküknek az üveg viselését, nehogy megszokja, ők maguk a pápaszem használatát igyekeznek mennél továbbra halasztani s nem egyszer lemondanak az olvasásról, kézimunkáról, csakhogy ne kelljen Üveget föltenni. Mindez dőreség. A helyesen megválasztott üveg nem árthat, hanem a munka- képességet növeli, sőt sokszor lehetővé teszi, a kancsalság operálását fölöslegessé teszi. Még nagyon intelligens szülőktől is halljuk, hogy károsnak tartják, ha gyermekeik a távolra szolgáló üveggel olvasnak is. E balhitet régebben az idősebb orvosok is támogatták, akik Arit iskolájának tanítása szerint a rövidlátás teljes kijavítását kerülték, holott ma tudjuk, hogy a rövidlátás növekvésének egyik hathatós ellenszere, ha a rövidlátást már a gyermekkorban teljesen korrigáljuk s az üveget állandóan viseltetjük. Természetesen az üveg helyes megválasztásán kívül a helyes alkalmazása is szükséges. Néha elijesztő példákat látunk, hogy az emberek s főleg a gyermekek milyen ferde, elgörbült keretű üvegeket viselnek. A sok előítélet, babona s balhittel szemben a fölvilágosítás, az ismeretterjesztés sokat tehet, de úgy látszik, most még egy tényező jut segítségre s ez a divat. A nyugaton a legkisebb optikai hibát is kijavítják, ehez járul, hogy a germán faj, úgy látszik, a rövidlátásra diszponál is. Amerikában az optikai ipar nagy fejlettségével s propagandájával az üvegviselés elterjesztését elősegíti, mindez hozzájárul ahoz, hogy a pápaszem valósággal divatba jött. E divat persze múló lehet, de az üveg a szem hibás fénytörése s elégtelen alkalmazkodása esetére a legfontosabb segédeszköz, melyet az ember ma már nem nélkülözhet. Szüksége van erre a műveltnek s műveletlennek, gazdásznak s szegénynek egyaránt. Halálba a „halálkötél"-ről Két magyar artista szerencsétlensége egy berlini cirkuszi előadáson Berlin, szeptember 18. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A Busch-cirkusz mai díszelőadásán súlyos szerencsétlenség történt. A 26 éves Korányi Imre és a 25 éves Benkő János 7 méter magasságból lezuhantak s súlyos sérüléseket szenvedtek. A Busch-cirkusz megnyitó műsorának fénypontja volt ahalálkötél című mutatvány. A két artista a cirkusz kupolájából kifeszített sodronykötélen kerékpározik le a porondra. A sodronykötél egy helyen megszakad, a két részt egy lecsapható hídszerkezet köti össze, amelyet a két artista a mutatvány közben revolverlövéssel állít be. Ha a lövés célt téveszt, vagy pedig a robbanóanyag nem explodál, úgy a katasztrófa elkerülhetetlen, annál is inkább, minthogy a két artista ragaszkodott ahoz, hogy a mutatványt mentőháló nélkül hajtsák végre. Korányi Imre egy hónappal ezelőtt ugyatt csak 18-án Löchting német, artistával Hamburgbakn adta elő produkcióját, a lövésnél azonban célt tévesztett, úgyhogy mindketten a mélységbe zuhantak. Korányi már ekkor súlyos sérüléseket szenvedett, amelyekből azonban azóta fölgyógyult. A két magyar artista ma már az, egész délelőtt folyamán rendkívül ideges volt. Korányi meglehetősen babonás ember, aki bebeszélte magának, hogy a mutatványnak ma érmigy katasztrófával kell végződnie, mint egy hónappal ezelőtt, azon a végzetes 18-iki napon. Korányi idegessége Benkőre is átterjedt, úgyhogy a mutatvány megkezdésekor mindketten meglehetősen bizonytalanul mozogtak. Korányi lövése nem talált. Éles jajkiáltás hangzott föl s a két artista a cirkusz porondjára zuhant. Korányi súlyos belső sérüléseket szenvedett, Benkő pedig fején sebesült meg. A nézőtéren az izgalom következtében egy nő elájult. Rövid szünet után az előadást folytatták.