Pesti Napló, 1925. november (76. évfolyam, 247–271. szám)
1925-11-01 / 247. szám
2 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1925 november 1 rakta a világ szeme elé és meggyónta nekünk utolsó gondolatát is. Pedig én úgy »ejtem, mentül többet elárult lelke csodatartalmából, az ember csak annál többet sejt még benne. Az ilyen gigászi lélek olyan, mint a kék égboltozat: impenetrabilis az emberi szemnek s mentül jobban sikerül látószerveinket messzelátókkal felszerelnünk, mindig csak azt látjuk, hogy mindig több lesz, amit el nem érhet a szemünk. Ilyen az emberi nagyság is. Ha így nem volna, lehetetlen lenne, hogy a nép vagy nemzet, ha egyszer felismert egy nagyságot, cserben tudja hagyni holnap,akit még "tegnap bálványozott. Mert minden nép nem a nagyságot magát és reális elemeit szereti, hanem önönmagát, a maga illúzióit. Nagynak látja a nép azt, aki fantáziáját meg tudja mozdítani, és ha képzelete egyszer munkába lépett, akkor ez veteti már s ha bálványa nem tart vele irányt és lépést, összetöri a nagyságot is könyörtelenül, melyet még tegnap követett s megy egy másik után, amely hatalmába keríti fantáziáját. Különböző nagyságok közt az a különbség, hogy az igazit, ha bukott is, mind nagyobbá, felségesebbé, tündöklőbbé teszi az idő; a nem igazit pedig elkoptatja. Amaz nemes patinát kap az időtől, emez emésztő rozsdát. Mi teszi ki az igazi, a reális államférfiúi nagyságot, ezen a kérdésen Széchenyi István életével a kezemben gyakran eltűnődtem. Azt hiszem az, ha kora szükségeit, az idő szavát megértette és cselekvéssé, alkotássá, valósággá váltja a maga megismert igazságait. Magyarország sokáig karddal, utóbb megyei és országos üléseken küzdött az osztrák törekvések ellen, küzdött ereje fogytáig. Az osztrák ezalatt gondosan kímélvén a nemesi privilégiumokat, lassan megfosztotta a nemzetet államisága attribútumaitól: a pénzügyek kezelésétől, a hadseregétől, a vám és kereskedelem intézésétől, a külügyek és hadügyek intézményeitől és igazgatásától. A XVIII. században már teljes apátiába süllyedt a magyar. Arisztokráciája Bécsben bálozott, az udvar, mint nagyszabású házasságközvetítő, keresztül-kasul házasította a magyar és osztrák mágnásvilágot. A helyzet az volt, hogy már akadt erdélyi mágnás is, aki elosztrákosodott és akadt Magyarországon olyan, aki még magyar volt. Ekkor került a sor a középnemességre, melynek válogatott világát elvitték Bécsbe a testőrségnek. De itt avatkozott a Gondviselés a mi dolgunkba. A fiatal testőrök a bécsi fénytől nem vakultak el, hanem csak annáljobban meglátták a magyar sötétséget. És tőlük indult ki az az irodalmi mozgalom, nagyobbrészt persze hazafiságból vállalt dilettáns munka, mely sötét éjszakánk keleti egére az első derengő sugárt vetette. És jött Széchenyi és körülnézett a nemzet sivár mezőin. És szinte isteni sugallatnak látszik, ahogy revelálódott előtte a nemzet feltámasztásának nemcsak felséges gondolata, hanem egész munkája, a teendők gazdag sora, a feladatok tömege, és mint ifjú katona megtette a vállalt misszió első lépését, megalapította, mert nyelvében él a nemzet, a nyelv, a tudás, a kultúra templomát, az Akadémiát. És jött a többi. Nem gravámeneket hánytorgatni, nem újat húzni a bécsi hatalommal, hanem dolgozni, alkotni, tereteni. Mert a magyar faj fentartásához, a nemzet felemeléséhez erő és gazdagság kell, amihez csak ezeken az utakon lehet eljutni. És írta a serkentő, buzdító, tanító, gáncsoló és korholó könyveket, röpiratokat és mondotta beszédeit a nyelvről, a hitelről, a közteherviselésről, a színházról és mindenről, amire egy élni óhajtó nemzetnek szüksége van. És a Dunán elindította az első hajót és a felséges víz zúgó habjai fölé építette az első állandó hidat és keresztülfúrta a várhegyet, és szabályozta a vizeket és döngette mint egykor Botond Konstantinápoly kapuit, a hajózás akadályát, a Vaskaput. És tervezte a Nemzeti Színházat, és alapította a Nemzeti Kaszinót, hogy a társadalmat is mozgósítsa életadó munkája keretében és megcsinálta a lóversenyt és részt vett az országgyűlés munkájában. Gigantikus elméjében és nagy szívében ott formálódott ki a jövendő Magyarország, amely nem volt, hanem lesz. Ily egybefoglaló agyvelő csak egy volt Magyarország ezeréves történetében. Nagy királyaink amit alkottak, ahol rendelkeztek egy dicső jogar minden hatalmával. Neki nem adatott ilyen hatalom. Neki csak fajszeretetének, nemzete imádatának, hazájáért való rajongásának varázserői álltak rendelkezésére, hogy egy enyésző országot, egy pusztuló nemzetet, egy fogékony nemzedéket nekilendítsen a boldogság és élet útjának. Hogy mint lendült neki, mint sarjadt az ő vetéséből egy csodálatos termés, mint bonyolódtak az ő nagyszabású tervei más tervekbe, konfliktusokba és törekvésekbe, és mint égett el végre ő maga a nagyságának tragikus tüzében, ezt vannak még köztünk akik látták, ezt tanulják az utódok iskolában és innen indult ki az a hihetetlen lehetőség, hogy a saját nemzedékünk katasztrófája után is, kirabolva, kifosztva, megcsonkítva még van élet és remény mibennünk. A gondviselés adta nekünk a kellő órában azt az óriást, akit ellenfele nevezett el a legnagyobb magyarnak. De profund is kiáltozunk fel ma a gondviseléshez, hogy miért felejtkezett meg rólunk most, legnagyobb ínségünk napjaiban, hogy adósunk maradt egy második Széchenyivel, aki államférfiúi inspirációjával ma is meglátná és megmondaná nekünk, mit kell hazánk romjai közt tennünk, hogyan kell cselekednünk, mi a fontos és a mentő feladat és munkába állítaná ezt a szétzilált, önző és szűk szemhatárú nemzedéket, amelynek legjobbjai sem tudnak többet, mint hogy mikép szokás egy országot rendes viszonyok közt elkormányozni. De hogy miképpen kell a félholtat föléleszteni, a megnyomorítottat talpraállítani, a néppé széthullott nemzetet, öntudatára ébreszteni, az elhízott gőgöt szerénységre tanítani, a kapzsiságot önzetlenségre kényszeríteni, lemondással, áldozatkészséggel példát adni, lélekben nagynak, munkában serénynek, haza- és emberszeretetben példásnak lenni, nagyjaink emlékéhez, vértanúink béréhez, és nagy múltunkhoz méltónak lenni, erre napjaink szelleme, erkölcse és cselekedetei nem tanítanak meg bennünket. Forduljunk hát Széchenyi szelleméhez, ünnepeljük az Akadémiával emlékét, keressük ösvényeit, hogy a gondviselés megkönyörüljön rajtunk és halhatatlanságba tért nastyjainknak kedves legyen áldozataink füstje. A francia Mimoüd írifcfejai a lapi Tauominos Akadémia simin és Mójin Párizs, október 30. (A Pesti Napló tudósítójától.) A Magyar Tudományos Akadémia a jövő hónap elején ünnepli megalapításának százados évfordulóját, amelyet különös kegyelettel óhajt emlékezetessé tenni, nemcsak az országon belül, hanem kifelé, az ország határain kívül is. A főtitkári hivatal meghívta az ünepségekee, nemcsak a hazai tudományos testületeket, hanem ékeshangú latin nyelvű meghívó ment a külföldi tudományos intézeteknek, így a párizsi Institut de France-nak is, amely a franciaországi legelőkelőbb tudományos testületeket foglalja magába. Mikor a meghívó Párizsba érkezett, még de Monzie, Magyarország barátja volt a kultuszminiszter, aki különös lelkesedéssel karolta fel azt az eszmét, hogy az Institut de France is képviseltesse magát a Magyar Tudományos Akkadémia jubiláris ünnepségein, így tehát nemcsak hogy engedélyt adott az Institut de Francénak a magyarországi utazásra, de ezenkívül megbízta Coville urat, a kultuszminisztérium egyetemi osztályának igazgatóját, hogy lépjen érintkezésbe a magyar hatóságokkal a magyarországi út előkészítése és hiánytalan lebonyolítása ügyében. Coville úr ezután a párizsi magyar követség útján érintkezésbe lépett a magyar kultuszminisztériummal, illetve a Magyar Tudományos Akadémiával s ezeken a tárgyalásokon keresztül tisztázták a magyarországi utazás részleteit is. E megállapodások szerint az Institut de France-ot — így tehát annak valamennyi Akadémiáját — az eddigiek szerint öt tagból álló küldöttség fogja a Tudományos Akadémia ünnepségein képviselni, a küldöttség elnöke pedig Georges Lecomte, aneves író, a Société des Glus de lettres, a francia akadémia tagja lesz. A küldöttség október 31-ikén, szombaton este indul az Orient Expressen Párizsból, így tehát november 21kán, hétfőn reggel érkezik Budapestre, ahol a pályaudvaron az Akadémia, illetve a kultuszminisztérium képviselője fogja fogadni a bizottságot. Intézkedés történt arra vonatkozóan is, hogy a magyar határon minden könnyebbség megadassék a francia küldöttségnek, a párizsi magyar követség pedig előzékenyen díjmentes vízumot is bocsátott a küldöttség tagjainak rendelkezésére. Kedves epizódja volt az előkészítő tárgyalásoknak az a pontja, mikor a francia akadémikusok aziránt érdeklődtek, hogy a budapesti ünnepségekre magukkal vigyék-e történelmi nevezetességű díszruhájukat, a zöld frakkot. Mint értesülünk, a magyar hatóságok e kérdezősködésre igennel válaszoltak, így tehát a Magyar Tudományos Akadémia jubiláris ünnepségeiről a nevezetes zöld frakk sem fog hiányozni. Dr. Göllner Aladár Szilágyiak mozgalmat indítanak Vanczák kiszabadítására (Saját tudósítónktól.) A Kispolgárok és Földművesek Pártszövetsége (Demokratikus Szövetség)képviselő tagjai értekezletet tartottak, melyen bejelentették, hogy Cserty Józef nemzetgyűlési képviselő a párt tagjai sorába lépett. Melegen méltatták azután Baross Jánost legutóbbi külpolitikai akciójáért és beszédéért. Elhatározták továbbá, hogy Nagy Ernő nemzetgyűlési képviselő halottak napján nagyatádi Szabó István sírjára koszorút helyezzen. Széchenyi emlékének törvénybeiktatása alkalmával a parlementben Szakács Andor fog felszólalni Elhatározta a Szövetség, hogy a Kossuth Lajos emlékének, valamint a 19 iki vértanuk emlékének hasonló megörökítésére törvényjavaslatot terjeszt elő és szorgalmazni fogja a Petőfi emlékét megörökítő javaslat törvénybe iktatását is. Ennek előkészítésére Hegymegi Kiss Pált és Szakács Andort bízta meg a Szövetig. Elhatározták, hogy a fogházbüntetését töltő Vanczák János kiszabadítása érdekében kegyelmi kérvényt nyújtanak be a kormányzóhoz. Ennek előkészítésére Létay Ernőt kérték fel. Sürgetni akarják továbbá a Munkásbiztosító Pénztárak autonómiájának visszaadását, a polgári és elemi iskolai tanítók státusrendezési sérelmének orvoslását.A költségvetés vitájában a legintenzívebben részt vesznek, minden tagjuk felszólal és minden egyes miniszteri tárca költségvetését alapos bírálatban részesíti. A vitát Hegymegi Kiss Pál fogja vezetni. Felkérték Baross Jánost, hogy a Blokktól nyert megbízása értelmében a hitbizományok és a vagyonváltságföldek tárgyában szólaljon fel. A földreform végrehajtása ügyében pártközi értekezlet egybehívását kívánják. VI. kerület, Szerecsen utca 35. sz. Telefon: 83-74 Grevelfieser 1-től THE INTERNATIONAL FIVE (Augmented) PALMER JONES énekes és táncos néger jazz-bandje a Jardin de ma Soeur-ből szerződtetve »FLORENCE« a néger pacsirta ALEXANDER & EVELYNE, ELLYNOR & EUGEN KŐVÁRY mondáin táncospárok