Pesti Napló, 1925. december (76. évfolyam, 272–295. szám)

1925-12-01 / 272. szám

3 Kedd PESTI NAPLÓ 1925 december 1! 132 rendbeli csalással és számos kereskedelmi bűncselekménnyel vádolja az ügyészség a Keresztény Fatermelők Szövetkezetének volt igazgatóját Egy közgazdasági karrier emelkedése és összeomlása (Saját tudósítónktól.) Még a mai hitelezési családok, fondorlatos bukások és a csaknem naponta előforduló csődök halmazából is ki­emelkedő esetet fog tárgyalni ma, kedden reg­gel a budapesti büntetőtörvényszék Denk-ta­nácsa. Hogy ez a bűnper, amelynek egyedüli vádlottja Szigeten László, akit mint a »Keresz­tény Fatermelők Szövetkezetének« igazgatóját 132­ rendbeli csalással, többrendbeli hűtlen keze­lés bűntettével, többrendbeli sikkasztással és csaknem az összes úgynevezett kereskedelmi bűncselekményekkel vádol az ügyészség, mily nagyszabású, mi sem mutatja jobban, mint­hogy nem kevesebb, mint 56 tanút, ügyvédet, könyv- és szakértőket idéztek be a főtárgya­lásra. A páratlanul nagyszabású bűnü­gy főszerep­lőnének, Szigethy Lászlónak bűnei még 1920-ra, tehát öt esztendőre nyúlnak vissza. 1920. év ja­nuárjában alapította meg a »Keresztény Fater­melők Szövetkezetét«, mintegy 6000 taggal és pedig akképpen, hogy mindegyiktől 1000 korona alapítási díjat szedett. A szövetkezetnek az volt a kifejezett célja, hogy tagjait részint tüzelővel, részint pedig — az iparosokat — épületfával el­lássa. A szövetkezet tagj­iaitól a tagdíj a kí­vül szükségletük arányában bizonyos vételárak összegeit is beszedte azzal, hogy majd le fogja részükre szállítani a szükségelt famennyiséget. Hatvankét vágón fa keresi a vevőket A tagok befizetett pénzük ellenértékét azonban hiába várták, mert tűzifát nem kap­tak. A szövetkezet ugyan rendelt 123 vágón fát és ezt le is szállították részükre. Szigethy azonban ennek a felét, pontosan 62 vagont a szövetkezet kötelékén kívül állóknak eladott, mint a nyomozás kiderítette, azért, mert ezek a meghatározott maximális áron felüli vétel­árat ajánlották fel a fáért, így a tagok nagy­része tüzelőfához nem jutott, ami még csak kisebb baj lett volna, azonban Szigethy az árkülönbözetet nem a szövetkezetnek fizette be, hanem saját céljaira fordította. 1920 novemberében, — amikor már a fa­üzletet lebonyolította és ebből az ügyből egy tessék-lássék házi vizsgálattal megszabadult — ahelyett, hogy okult volna a dolgokon, azt ajánlotta a szövetkezetnek, hogy vegyék meg Perfler Tivadartól annak Mádon lévő fatele­pét és 300 katasztrális hold erdőbérletét, vala­mint a már kitermelt 200 holdnyi területen he­verő és szállításra váró­ famennyiséget, egyik mérnöke közvetítette. Szigethy nem fogadta el a vételtervet, hanem a fát a szövetkezet megkerülé­sével felajánlotta a Schwartz és Blumberg­er­ cégnek, saját magára előnyös feltételek mellett, tudniillias, a fa vételárát vagononként 16.000 koronában állapí­totta meg, sőt még a fuvarköltségeket is viselte, úgyhogy ezen a címen a szövetkezetet 550.000 koro­nával károsította meg, mert a már lefizetett kötbért a szövetkezetnek kellett fizetnie az ajánló cég ré­szére. Az igaz, hogy Szigethy a maga részére 250.000 korona províziót kötött ki és ko­p­ott meg a Schwartz és Blumberger­ cégtől. Üz­erre csábít a fekete gyémánt Ekkor már betelt a mérték a szövetkezetnél és Szigethyt elbocsátották. A látszólag ügyes ember csakhamar alkalmazást nyert a Szentmiklóssy János cégnél mint tisztviselő és ügyességével, szorgalmá­val rövid időn belül társ lett az üzletben, s ezzel egyidejűleg szinte kizárólagos rendelkezési joggal felruházott cégvezető. Mint ilyen, olyan üzletekbe bonyolódott, amelyek a cég anyagi erejét messze fe­­lmúlták és hogy a dolog mégis hónapokig úgy­szólván titokban maradhatott, annak kizáróan az volt az oka, hogy Szigethy jó összeköttetéseire való hivatkozással bizalmat tudott maga iránt kelteni. 1921 szeptemberében Szigethy László érintkezésbe lépett a mátramindszenti bánya tulajdonosaival és csakhamar megállapodást kötött velük, hogy az ál­taluk kitermelt szenet kizárólag az ő cége kapja és ha a kitermelt szén minősége­ megfelelő, részvény­társaságot fog szervezni, amely azután a bányát örökáron megveszi. Ugyanebben az időben hasonló tárgyalásokat folytatott a karancskeszi szénbánya megvételére vonatkozóan is. Kevés a kalória és a pénz A bányatársulatok annak rendje és módja sze­rint, még mielőtt a tárgyalások komolyra fordultak volna, vegyelemeztették szenüket, amelynek során kiderült, hogy a mátramindszenti szén 291l kalóriájú, úgyhogy csupán ipari célokra és tégla gyárt­ásra al­kalmas, míg a karancskeszi szén 5118 kalóriás, tehát fűtési célokra is megfelel. Szigethy ennek ellenére a mátramindszentiekkel kötött szerződést, sőt arra is kötelezte magát, hogy egy hónapon belül a szén el­szállítására iparvasutat épít és e célból meg is álla­podott a Gáspár és Weilinger céggel, amely cég az utak javítását 600.000 koronáért el is vállalta. Ezzel egyidőben három embert szerződtetett meg­rendelések gyűjtése céljából és kiküldte őket az or­szág vidéki városaiba. Szigethy figyelmeztette őket, hogy fűtési célokra adják el a szenet és ne törődje­nek a mátram­idszenti szén kis kalóriájával. A megrendelők szaporodtak, százával gyűltek. Szigethy le is szállította nekik a szenet, azonban ezek természetesen visszautasították, mert fűtési cé­lokra teljesen alkalmatlannak bizonyult. Francia négyes a rendelők pénzével Szigethy hosszú levelezést kezdett üzletfeleivel, vigasztalta, bizta­tta őket, tévedésre hivatkozott, úgy­hogy a rendelők türelemmel is vártak.. Közben Szi­gethy a mátramindszenti bánya tulajdonosaitól a bányát 1921 november havában saját fe dr. Hagy­­mássy Dénes nevében 3.500.000 koronáért megvette azzal, hogy december 15-ikén veszi át a bányát. Ez még nem lett volna nagyobb baj, hanem Szegesd­y az üzlet megkötésekor provisiót is kötött ki magának, amelyre előlegül 300.000 koronát fel is vett. Ezt a 300.000 koronát a vételi ügylet egyik részletének fe­dezésére fordította, 150.000 koronát pedig dr. Hagy­u­lássy Dénes fizetett ki. Úgy volt, hogy december 81-ig kell Szige­thynek is kifizetni a reája eső részt. Pénze nem volt, úgy segített tehát magán, hogy a megrendelőktől előlegképpen kapott összeget fizette ki a bánya vételárának részlet­­fizetése fejében. Dr. Hagymássy megmondotta Szigethynek, hogy a mátramindszenti szenet nem lehet a rendelőknek leszállítani és ha ipari célokra értékesíteni is fogják tudni, azonban fűtési célokra csak a karancskeszi bánya széneit lesznek kénytelenek árusítani. Szi­gethy erre azt felelte, hogy a dolog rendkívül egy­szerű, mert a megrendelők pénzéből fog karancskeszi szenet vásárolni és így szállítja majd le. Azt elhall­gatta természetesen, hogy ép a megrendelők pénz©­vel előlegezte le a mátramindszen­ti bányát. Összeomlik a nagy üzlet A bányavásárlásról csakhamar tudomást szereztek a vevők, majd megtudta a Keresz­tény Fatermelők Szövetkezete is, amely Szi­gethy régebbi manipulációi miatt most tett feljelentést. Nem kevesebben, mint százhar­mincketten adtak be feljelentést Szigethy el­len csalás, sikkasztás és hűtlen kezelés miatt. Hosszú ideig, majdnem négy esztendeig tartott ennek a monstre-ügynek a lenyomo­zása, amelyek furcsa világot vezettek a szö­vetkezet ügykezelésébe, úgyhogy ebben a pilla­natban egyáltalán nem világos Szigethy sze­repe.­­ A kedden meginduló főtárgyalás,­ amely előreláthatólag három napig fog tartani, min­denesetre tisztázni fogja az ügyet és ki fog derülni, hogy Szigethy László tényleg olyan mértékben bűnös-e a felsorolt manipulációk­ban, mint az első pillanatban látszik, vagy pedig ő is egyik áldozata-e a mai üzleti vi­szonyoknak? Százhúsz vagon fát keres­­ az igazgatóság A szövetkezet "belement a vételbe és elhatározták, h­ogy „szemmérték" után becsülik f­el a famennyisé­get, majd utasítást adtat Szigethynek, h­ogy vegye át a fát. Szigethy el is utazott Mádra és mint meg­állapították, 470 vagonra becsült fáit vett át, azonban ebből csak 350 vagon fa érkezett meg a szövetkezet Juranics utcai telepére. A 120 vagonnyi fa eltűnése nagy riadalmat kel­tett az igazgatóságban és újabb vizsgálat indult meg Szigethy ellen. Megállapították, hogy Szigethy azért v­ézte el a hiányt­, mert Dek­­ler Tivadartól a saját és egy másik igazgatósági tag, valam­in­t az egyik szövetkezeti szakértő részére 1OO.OOO korona províziót vett fel és ebből az összegből a maga ré­szére 300.000 koronát meg is tartott. Ugyanezen időben — valószínűen még a mládi fabérlet ügyének kivizsgálása alatt — a »Központi Gáz és Villamossági Részvénytársaság« vásárolt a szövetkezettől 250 vagon fát, azonban Szigethy csak úgy volt hajlandó a már megvásárolt és­­leelőlege­zett fát leszállítani, ha a részvénytársaság vagonon­ként­­2000 koronát ráfizet. Ez meg is történt, úgyany­nyira, hogy a már leszállított 50 vagon után is ki­fizették a 100.000 koronát és ezt az összeget Szigethy magának tartotta meg. Vitorlázás a províziók tengerén Ezzel az üggyel párhuzamosan még egy különös adásvételi üzletet kötött Szigethy László. Ugyancsak novemberben a Tokajhegy­aljai Ipari és Kereske­delmi Részvénytársaság szerencsi cég, 100 vagon rönkfa vételére tett ajánlatot a Keresztény Faterme­lők Szövetkezetének, vagononként 17.000 koronás ár­ban, de azzal a feltétellel, hogy a fuvarköltségeket is a vevő fedezi. Ezt az ajánlatot a szövetkezetnek ­­m Mapcsfi Métáit orvosi megölt a hivatása Sharialot kapod a shariatosok Közt s meghalt Dr. Raáb Rudolf, a székesfőváros Szent László közkórházának segédorvosa áldozatául esett orvosi hivatásának. A jeles képzettségű, 28 éves fiatal orvos, aki odaadó szorgalommal dolgozott a heveny­ fertőző betegek kórházá­ban, miközben önfeláldozó működésével szá­mos súlyos skarlátos beteg meggyógyulását mozdította elő, maga skarlátba esett és több mint kétheti szenvedés után november 30-án meghalt. A derék orvos korai elhunyta nem­csak kartársai, hanem betegei körében is mély megilletődést keltett. i —mmmBW^Bgy^——'~— Enyhébb lesz az uzsorabíráskodás ( Saját tudósítónktól.) Félhivatalos forrás szerint a kormány az uzsorabírósági eljárást külön rendelettel módosítja. Mindenekelőtt ér­vényen kívül helyezik az uzsorabírósági eljárás egyes statáriális jellegű rendelkezéseit, úgyhogy az uzsorabíróság elsőfokú ítélete ellen semmi­ségi panasszal lehet élni akkor is, ha a cselek­mény nem bűntett, hanem vétség. Továbbá megszűnik az a rendelkezés, hogy a nem jog­erősen elítéltet is azonnal letartóztatásba kell helyezni. Ezentúl uzsorabírósági ügyekben is a szabadságvesztésbüntetés végrehajtásának elha­lasztása ugyanazon okok alapján történik, mint amelyek alapján az egyéb bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztésbüntetés végrehaj­tása elhalasztható. Általában a gazdasági élet kon­szrodációjának tudják be a kormánynak ezt a rendelkezését, jogi körökben is ugyanaz a felfogás, hogy gazdasági viszonyaink fokozatos megszilárdulása indította a kormányt a statá­b­ilitts eljárás módosítására. Jogászi körök felfogása szerint a kormány legújabb rendelete a követ­kezőkre vezethető vissza. — A statáriális eljárás módosítását csak szíve­­sen lehet fogadni, mert az közelebb visz bennün­ket a normális viszonyokhoz. Hiszen az uzsorabíráskodás már kezdett egész gyakor­­lati ad­as lenni. Az utóbbi időben az uzsorabíróságok közbelépése mind ritkábbá vált, sőt élességéből is sokat veszí­tett. Most már a múlté ez a rendszer, de nem le­het szó nélkül elhaladni mellette és bizony meg kell mondani, hogy az uzsorabíráskodás sem volt irreális, mert rendszerint mindig csak egyes bűnösöket ragadott ki a sok közül. Az enyhítéssel, amelyet a módosítás jelent, ellen­tétben áll az, hogy a kormány éppen most forszí­rozza a sajtóbíráskodás terén, hogy kiváltságos el­járással még nagyobb fokú gyorsítást teremtsen, mint a mostani rendszer.

Next