Pesti Napló, 1926. január (77. évfolyam, 1–25. szám)

1926-01-01 / 1. szám

­almi kevésbé nemes eszközeiket. Ebből a társaságból nem kér az or­szág. Ezeknek a hangosoknak az új esz­tendővel el kell némulniuk, háttérbe kell szorulniuk. Hiszen eddigi szereplésük még mindig csak bajt és kellemetlenséget zúdí­tott a magyarságra. Magyarország nem engedheti meg magának azt a luxust,­­hogy néhány fajvédő handabandázása után ítéljen róla a külföld. De azt sem engedheti meg, hogy egy izgága kis cso­port minduntalan gátolja és akadályozza a nemzeti munka zavartalan menetét, a gazdasági, szociális, politikai és morális megújhodás folyamatát. Az új esztendő­vel nélkülük kell megkezdődnie az új élet­nek. Annak az új életnek, amely kiveti magából, az ország szervezetéből a kór­okozó, mérgező, bénító elemeket s amely az erők összefogásával, a megértés és sze­retet programjával, nem pedig a szét­vonás és gyűlölet demagógiájával juttatja végre révbe ezt a sokat szenvedett nemze­tet. Magyarország az új évben nem akar­t többé szégyenkezni a numerus clausus, a horogkerszt és a Cuza-barátság lovagjai­ért. Emelt homlokkal akar a világ elé állani, büszkén, nyugodtan, tiszta lelki­ismerettel, hogy beilleszkedjék a szabad, demokratikus, haladó nemzetek európai együttesébe. A botrányok esztendeje elmúlt, lezá­rult, meghalt s az új évvel nem szabad, hogy feltámadjon. Ezentúl pedig parancs­ként kell, hogy álljon az ország sorsának intézői előtt az írás szava: Jaj a botrán­koztatónak! Jaj,­­ különben elvész a nemzet. Kiéleződött a bolgár kormányválság Szófia, a december 31­.­­ Iikov miniszterelnök és a kormányzópárt könböző csoportjait képviselő politikusok kö­zt a tárgyalások még folynak. A ma reggeli­­ok mindamellett már közlik egy várható Ipcsev-kormány listáját, amelyben Liamsev miniszterelnöki és a pénzügyi tárcát vállalná igáza, az igazságügyit Molov tanár, a köz­iikaügyit Rasko, Magyanv, vagy Danailov, vasútügyit Kulev tanár, a belügyit Simon ,eorc­hiev, a hadügyit Velkov tábornok, a kul­ejit Burov, a földművelésügyit Krisztov, a ké­skedelemüsfűt Bobosevszki, végül a közokta­tsáyit Naidenov tölti be. Magyarov, Krisztov Bobosevszki a mostani kormánynak is tagjai,­ehetséges, hogy a kamara az eredeti tervtől élően még folytatja ülésezését, minthogy a cság befejezését be akarják várni. IS Párizs, december 31. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A külügyminsztérium afrikai osztályának vezetője Gordon Cunning kapitányhoz Briand megbízásából levelet intézett, amelyben közli vele, hogy Briand nem hajlandó fogadni, mi­után neki már Afrikából való elutazása előtt, de Marseilleben is megüzente, hogy nem haj­landó vele a békéről tárgyalni. Figyelmezteti Gordon Cunning kapitányt, hogy Franciaor­szág szövetségese Spanyolországnak és ezért csak a madridi kormánnyal együtt tárgyalhat a békéről. Tehát már ezért is céltalan volt Gordon Cunning párizsi útja. m­i * 2 Péntek PESTI NAPLÓ 1926 január 1 Mussolini új nagyságot jósol Rómának Róma, december 81. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A római kormányzó beiktatásánál Musso­lini miniszterelnök beszédet mondott, amely­ben többek között a következőket hangoztatta: A Rómáért megindított munkánkban nem sza­bad megállanunk. Gondolataink világosak, parancsaink határozottak, bizonyos vagyok ab­ban, hogy meg is fognak valósulni. Öt éven belül Rómának a világ előtt mint valami csodának kell állnia, megnagyobbodva, rendezve és ha­talmasan, mint a császárság idejében Augus­tus alatt. Ezután Mussolini részletesen kifej­tette azt az építkezési és rendezési programot, amelyet Róma­ számára kidolgozott. (M.­P) rendőrségen úgy mondják, hogy mindjárt en­nek felfedezése után nyomozást indítottak az ügyben, azonban nem tettek a nyilvánosság részére közlést, mert annak idején a francia frank értéke napról­napra csökkent és nem akarták ezzel a riasztó hírrel érték­csökkenését esetleg még nagyobb mértékben elősegíteni. Ennek a nyomozásnak csak most lett az­után valamelyes eredménye. Az Árvas és Sus­zer-cég tulajdonosának és cégvezetőjének val­lomása alapján sikerült megközelítő személy­­leírást kapni arról a vidéki gazdálkodónak látszó vevőről, aki a hamisított ezerfrankost elhelyezte. Más úton viszont a rendőrség olyan adatok birtokába került, amelyek a külföldön elfogott frankhamisítók budapesti bűntársául egy Kovács nevű férfit jelöltek meg. Hisz Az Est-la­pok részére küldött hágai és amszter­dami jelentések is beszámoltak arról, hogy az ott elfogott frankham­isítókkal egy Kovács nevű férfit hoztak a hollandiai rendőrség vezetői kapcsolatba, hogy azonban a külföldön elfogott hamisítók és a pesti ismeretlen Kovács között mi az össze­köttetés, az homályban maradt. A rendőrségi nyomozás hosszas tapogató­zás után végre két nappal ezelőtt új irányba terelődött, amelyet a rendőrség helyesnek tart. Ez az új irány Sárospatak felé vezetett. Ki­derült ugyanis, hogy az Árvas cég hamis ezer­frankossal fizető vevője ott található meg és nem más, mint Kovács Gáspár, aki Windisch­graetz Lajos hercegnek a­ komornyikja. Még két nappal ezelőtt elutaztak Pestről budapesti és a fővárosban időző francia de­tektívek. A herceg kastélyában, Kovács Gás­pár lakásán házkutatást tartottak és az ott lévő ruhaneműeket és sokféle iratot lefoglalták. Kovács Gáspárt magát előállították a buda­pesti főkapitányságra. Az előállított Kovács Gáspár komornyikot szembesítették az Árvas és Salzer­ cég főnökével és cégvezetőjével. A szembesítés meglepő ered­ménnyel járt. A cég részéről megjelent két tanú, a vele szembesített Kovács Gáspárban felismerte azt a férfit, aki a hamisított ezerfrankossal fizette ki a vásárolt holmikat. Felmutatták Árvai cégtulajdonos előtt azo­kat a ruhaneműeket is, amelyeket Kovács Gás­pár lakásán foglaltak le. Ezek között volt né­hány darab, amelyről azonnal meg lehetett álla­pítani, hogy csak kissé használtak, a kevésé használt ruhaneműekben Árvai fölismerte azokat az árucikkeket, amelyeket ő adott el annak a férfinek, aki a hamisított ezerfrankost elhelyezte. Kovács Gáspár az eredményes szembesítés után is tagadta, hogy bármi köze lenne a frankhamisításokhoz. Kijelentette, hogy sem Jankovich Arisztid ezredest, sem Marsovszkyt vagy Mankovitsot nem ismeri, velük össze­köttetésben soha nem állt. Arra sem emlék­szik már, hogyan jutott ahoz a francia ezer­frankos bankjegyhez, amellyel az Árvai-cégnél vásárolt és amelyről utólag kiderült, hogy hamisítvány. Különben arra sem emlékszik, — folytatta tovább — hogy egyáltalában vásá­rolt-e az Árvai-cégnél és ha igen, hogy milyen pénzzel fizetett itt. A rendőrségen átkutatták azokat az irato­kat, amelyeket Kovács Gáspár lakásán talál­tak. Az iratok között több igen érdekes tar­talmú, nem egy közülük politikai érdekességgel is szolgál. Ezeket természetesen a legnagyobb titokzatossággal kezeli a rendőrség. Kovács Gáspárt kihallgatása után ott tartot­ták a főkapitányságon, hogy a nyomozás to­vábbi folyamán a rendőrség rendelkezésére áll­jon és így elősegítse az ügy minél hamarább való tisztázását. A gyanúba keveredett komornyik neve nem először szerepel a nyilvánosság e­lőtt Politikai körökben is jól ismerik. Wi­ndisch­graetz Lajos hercegnek, a volt közélelmezési miniszternek és a legitimizmus egyik előkelő vezéregyéniségének megbízható és hűséges ko­mornyikja, aki hosszú évek óta áll a herceg szolgálatában. Ismeretes, hogy Windisch­graetz néhai IV. Károly királynak kedvelt embere volt. A volt uralkodó és a herceg közelebbi ös­szeköttetése folytán, a komornyik különféle bi­zalmi szolgálatokat teljesített a herceg megbí­zása folytán a király körül, ő volt az, aki a száműzetésben levő királynak a herceg megbí­zásából csomagokat vitt ki és üzeneteket köz­vetített. Emlékezetes, hogy mikor néhai IV. Károly király visszatért Magyarországra, hamis útlevéllel utazott s ez az útlevél Kovács Gáspár névre szólt. Az eddigi nyomozás során nem merültek fel olyan adatok, amelyek a Hágában elfogott Jankovich ezredesnek és társainak azt a kije­lentését megerősítették volna, hogy ennek az ügynek hátterében politika húzódik meg, vagy éppen valami hazafias cél lett volna az indító oka ennek a frankhamisítási ügynek. A rendőrség azon a véleményen van, hogy ezen a nyomon tovább menve, sikerül a leg­teljesebb mértékben világosságot deríteni a Há­gában elfogott pénzhamisítók budapesti bűntár­sainak dolgára. Úgy hiszik, hogy az ebben az irányban folytatott nyomozás rövid időn be­lül megfelelő eredménnyel fog végződni. _ A rendőrségen különben arra számítanak, hogy egy-két napon belül sikerül majd any­nyira tisztázni az ügyet, hogy újabb őrizetbe­vételek történnek majd. A főkapitányságon ugyanis úgy látják a dolgot, hogy a komornyik egymagában nem lehet a Há­gában elfogott ezredesnek és barátainak a bűntársa, hanem feltétlenül voltak a komornyik mellett olyan egyének is, akiket a frankhamisítás miatt Hágában letartóztatottak maguknak méltó társául elismerhettek és elfogadtak. Sőt azt is számításba veszi a rendőrség, hogy Marsovszky és Mankovits szűkös anyagi vi­szonyok között éltek, így tehát erre a vállal­kozásra saját maguknak pénzük nem lehetett, tehát­­ a komornyik eddig még ismeretlen társai­nak kellett a vállalkozáshoz szükséges anyagi eszközöket előlegezni és előteres­z­teni.­­ A rendőrségen egyébként más irányban is folyik a nyomozás, így megállapították az, hogy a Hágába elküldött táviratok, amelyik­ben Mankovits Györgyöt figyelmeztetni kíván­ták arra, hogy »az üzletet hagyja abba«, Erdős Jenő, Nagyfuvaros ucca 7. szám alatti lakos neve alatt adták föl. A detektívek keresték ezt a feladóként feltüntetett férfit, azonban meg­állapították, hogy a megadott cím alatt sem ilyen, sem ehez hasonló nevű lakos nincs. Ez is mutatja azt, hogy milyen nagy körültekin­téssel és elővigyázatossággal működtek közre a frankhamisítók, illetve budapesti bűntársaik. A távirat eredeti blankettáját a főkapi­tányságon a bűnügy irataihoz csatolták. A blanke­ttán lévő kézírást pedig átadták Gya­lokay Artúr hites könyv- és írásszakértőnek, aki egyben íráspróbát vett a gyanúba fogott Ko­vács Gáspár komornyiktól. Az írásszakértő a távirati blanke­ttán levő kézírást összehasonlította Kovács Gáspár pró­baírásával, eddig azonban határozott szak­véleményt nem terjesztett elő. A nyomozás további sorsát mindenesetre döntő módon befolyásolja az írásszakértőnek ez a szakvéleménye. ,s Jass&®VE£i't nyugalmazott vezérkari ezredesnek v©Btss Illetékes nyilatkozat a külügyminisztérium eljárásáról Jankovich Arisztid alkalmi szolgá­latáról és csomagja lepecsételéséről. A félhivatalos jelenti: Az egyik reggeli lapban a frankhamisítással kapcsolatban hosz­szabb közlemény jelent meg, amely részben leves, részben valótlan állításokat tartalmaz. A közleményben foglaltakkal szemben illeté­kes helyen a következőket állapítják meg: Jankovich Arisztidnak egyáltalában, nem va­t diplomata útlevele. Tény az, hogy Jankovch a kül­ügyminisztériumtól úgynevezett a­lkalm, futáriga­zol­vényt kapott. Ilyen futárigazolványokat a kül­ügyminisztérium azért állít ki, mert a rendelkezésre álló igen korlátolt mértékű fedezet keretében a ma­gyar kormánynak nincsen módjában hivatásos fu­tárjáratokat kellő számban föltartani. Sert éppen úgy, amint az más országban is történni szokott, a külügyminisztérium föltétlenül megbízhatónak látszó egyének szolgálatait — h­a erre vállalkoznak — kül­földi útjaik alkalmával futárküldemények továbbí­tására igénybe veszi. Ez csak akkor volna elkerül­hető, ha a­ hivatásos futárok indítására a jelenlegi­nél sokkal nagyobb összeg volna a költségvetésben biztosítva. Így kapott Jankovich is futárigazol­ványt, akinél, tekintettel arra, hogy nyugalmazott vezérkari ezredes, a köteles óvatosság által előírt minden személyi garancia igazoltnak látszott. A futárigazolvány kiállításával kapcsolatban Janko­vich nyilvánvalóan iratokat tartalmazó csomagjá­nak lepecsételését kérte, amely kérése teljesítésének megtagadására nem volt ok. A futárigazolvány ki­állításáért, valamint az ezzel kapcsolatos intézke­désekért tehát sem a külügyminisztérium elnöki

Next