Pesti Napló, 1926. január (77. évfolyam, 1–25. szám)
1926-01-31 / 25. szám
12 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1926 január 28 volt látható. Emlékeztet a Cuza és Eckhardt-társaság szervezkedésére. Amikor ez a társaság nyugodtan szövögethette országromboló terveit, a békéscsabai szociáldemokrata párt vezetőségének hét tagját, azért, mert állítólag be nem jelentett vezetőségi ülést tartottak, tizenkétmilliós bírsággal sújtották. (Nagy zaj a baloldalon.) A szociáldemokraták azt akarják, hogy rend és nyugalom legyen ebben az országban és hogy ugyanannyi szabadság járjon ki nekik, mint a többi társadalmi rétegeknek. Lehetetlen, hogy mindig hazafiatlansággal vádolják a szociáldemokrata pártot. (Nagy zaj.) Gróf Hoyos Miksa: Csak a vezetőkről van szó. (Óriási zaj a szélsőbaloldalon.) Malasits Géza (Hoyos Miksa felé): Beleilleszkedik ebbe a farizeus-rendszerbe? (Nagy zaj.) Gróf Hoyos Miksa: Miféle farizeus-rendszerbe? Beszéljen nyiltan! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Mifelháborodás ez! Francia-Kiss és a Faluszövetség Szeder Ferenc: Francia-Kiss Mihályt a Faluszövetség kecskeméti csoportjának alelnökévé választották Schandl államtitkár jelenlétében. Annak a szövetségnek alelnökévé választották Francia-Kisst, amelynek politikamentességét szükségesnek látják folytonosan hangoztatni. A Francia-Kiss Mihályt, aki az orgoványi eseményekben olyan nagy szerepet játszott, akinek a lelkét, ha nem is érte el a földi igazságszolgáltatás, egy csomó gyilkosság terheli. (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Nem tartja valószínűnek, hogy ezeket a kérdéseket Rabovszky belügyminiszter intézi majd el, mert az ő napjai meg vannak számlálva. (Zaj jobbról.) Kéri a nemzetgyűlést és a népjóléti minisztert, hogy mindent tegyenek meg az árvíz által sújtottak megsegítésére. Az indemnitást nem fogadja el. Kéthly Anna a következő szónok, aki elsősorban azt hibáztatja, hogy a kormány nem cserélte fel az indemnitást és a kincstári kázhaszonrészesedés tárgyalásának sorrendjét Szerinte a pénzügyminiszternek egyáltalában nincs szociális érzéke, mert ha csakugyan meg akarja szüntetni ezt az igazságtalan adónemet, akkor nem volna szabad olyan feltételekhez kötnie, amely az ellenzék presszionálását jelenti. A lakásforgalom tervezett felszabadításáról beszél, amit az alsóbb néposztályok szempontjából katasztrofálisnak tart. A házbérek korlátozása ellen felhozott érvek nem helytállók, mert a háztulajdonosok a gazdasági válság idejénnemcsak valorizálták, hanem aránytalanul gyarapították is vagyonukat. A korlátlan lakbérmegállapítás ellen a szociális belátás nevében tiltakozik,az indemnitást nem fogadja el. Az elnök jelenti ezután, hogy a délutáni névsorolvasás alkalmával távollevő képviselők neveit a legközelebbi ülésen közli és ugyanekkor tesz javaslatot a távollét igazolására vonatkozóan. Jelenti, hogy Lendvai-Lehner István hat heti szabadságot kért, amit a Ház meg is adott. Az elnök napirendi javaslatot tett ezután, amely szerint a Ház legközelebbi ülését szerdán, február 3-án délelőtt tizenegy órakor tartja, napirenden szerepel az indemnitás, a kincstári házhaszon részesedés eltörléséről és az adómérséklésről szóló javaslat, továbbá a francia-magyar szerződés becikkelyezése. A Ház az elnök napirendi javaslatát elfogadta. Végezetül fölolvasták az interpellációs könyvet, amelybe egyedül Vázsonyi Vilmosnak a frankhamisítás ügyében volt bejegyezve interpellációba. Vácsonyi ennek a következő szerdára való elhalasztását kérte, amelyhez a Ház hozzájárult. Ezzel az ülés esti hat órakor véget ért. Kiegyezett a hitelezőivel egy délamerikai útlevél alapján Egy igazi kényszeregyesség története Csehszlovákián és Velencén át, Hamburg és Budapest között (Saját tudósítónktól.) A kényszeregyességeknél a kényszert rendszerint a bíróságok szokták gyakorolni, amelyek a hitelezőket rászorítják arra, hogy az önhibájukon kívül bajba került, egyébként tisztességes adósukkal valamilyen méltányos alapon kiegyezzenek- Ezúttal azonban egy olyan adósról lesz szó, aki maga talált eszközöket arra, hogy rákényszerítse hitelezőit a vele való kiegyezésre és ezzel tagadhatatlanul egészen új értelmet adott a kényszeregyesség fogalmának. A történet a Károly körútról és a kapcsolt részekről indul ki, ahol a budapesti nyersbőrkereskedők tartják főhadiszállásukat. A nyersbőrszakma gyülekező helyén, az egyik körúti kávéházban egy szép napon azt vették észre, hogy az egyik törzsvendég, akit a rövidség és az egyszerűség kedvéért nevezzük Ó-nak, kimaradt a kávéházból és nem jelentkezik többé. Csak néhány nap múlva tudódott ki, hogy mi késztette O-t arra a valóban szokatlan elhatározásra, hogy_ kimaradjon anyersbőrkereskedők törzskávéházából. .. ugyanis elutazott, — hogy hova, azt egyelőre senki sem tudta — viszont rövidesen jelentkezni kezdtek a kétségbeesett hitelezők, akiknek O-val szemben igen tetemes követelésük volt OK és okozat így az egyik hamburgi tengerentúli nyersbőrkereskedő cégnek, amely állandó öszszeköttetést tart fenn a magyar piaccal, nem kevesebb mint 2 milliárd magyar korona követelése volt. O-tól és a beavatottak tudni vélték, hogy a szokatlanul nagy tartozás és a váratlan elutazás közt okozati összefüggés áll fenn. A nyersbőrkereskedő-szakmában alig kötnek hitelezéssel kapcsolatban üzleteket; az eladások és a szállítások ebben a szakmában készpénzfizetés ellenében történnek. Különös véletlen, hogy a hamburgi nyersbőrkereskedő cég egyszerre ilyen hatalmas összegű hitelt nyújtott az egyébként hitelképesnek ismert budapesti nyersbőrkereskedőnek. A későbbi fejleményeket csak napok múltán lehetett kibogozni. O. ugyanis Szlovákiába utazott, ottani rokonaihoz, akiket intervencióra kért fel kétmilliárdos tartozása ügyében. Ez az intervenció pedig abból állott, hogy a rokonok fényképmásolatban küldjék el a hamburgi cégnek azt a vízummal ellátott délamerikai útlevelet, amelyre O.-nak Csehszlovákiában sikerült szert tennie és ennek alapján szólítsák fel a céget arra, hogy elégedjék meg a fennálló tartozás 15 százalékának kifizetésével, mert ellenkező esetben ez semmit sem fog fizetni és a legközelebbi hajón Délamerikába utazik. . . . A kétmilliárd utazása A hamburgi cég az ügynek ilyetén váltó elintézésébe nem volt hajlandó beleegyezni és először minden követ megmozgatott, hogy jogos követeléséhez jusson. 0. erre való tekkintettel Csehszlovákiában sem érezte, magát biztonságban és Velencébe utazott, ahonnan a kávéház, törzsvendégeinek képes levelezőlapot küldött, amely 0.-t ábrázolja a Márkus- téren, amint a galambokat eteti. Ez az érv, úgy látszik, hatott. A hamburgi cég arra a belátásra jutott, hogy meg kell elégednie a rákényszerített15 százalékos kvótával, ha nem akarja minden pénzét elveszíteni. Küldött, is ilyen tartalmú értesítést az interveniáló rokonságnak, O. azonban, aki most már a velencei ég alól irányította ügyeinek rendezését és nyeregben érezte magát, ennél is többet követelt. Azt követelte, hogy a 45 százalékos kvóta kifizetésével egyidőben a hamburgi cég állítson ki egy hiteles iratot arról, hogy O.-val szemben semminéven nevezendő követelése nincsen, mert O. minden tartozását kifizette. Mikor már ez az irat is a kezében volt, csak akkor szánta rá magát O. arra, hogy az önhatalmúlag megállapított 45 százalékos kvótát tényleg kifizesse. Ismét a törzsasztalnál Ezek után O. elérkezettnek látta az időt arra, hogy hazautazzon és mint győztes hadvezér vonuljon be a nyersbőrkereskedők törzskávéházába. A meghitt törzsasztalnál azt adta elő, hogy a hamburgi cég a megrendeltnél állandóan silányabb minőségű nyersbőröket szállított neki, és őt a különböző szállítmányok értékesítésénél tetemes veszteségek érték. D. emiatt pert is indított a hamburgi cég ellen, csakhogy a pert — saját bevallása szerint — minden fórumon elveszítette. Ezért határozta el, hogy veszteségeiért a maga módján regresszálja magát. Az ő megállapítása szerint ugyanis a Hamburgból kapott nyersbőrök értéke körülbelül megfelel annak az összegnek, amelyet tartozásának kiegyenlítésére megszabott Ezt a megállapítást természetesen senki, sem tudja kontrolálni, de annyi bizonyos, hogy a hamburgi cég a jövőben tartózkodni fog a hitelüzlettől az egész magyar kereskedelemmel szembetű K. B. Magyar festőművész sajtnionysapa cseh lapokkal (Saját tudósítónktól.) A magyar festőművészek között jóhangzású neve van Boromisza Tibornak, a modern festőművésznek, aki azonban a mai viszonyok mellett nem tudott magának Budapesten kiállítóhelyiséget szerezni, mire elhatározta, hogy tanulmányútra indul. Ez a tanulmányút lényeges lépést jelentett volna Boromisza Tibor művészetében, aki meg akart látogatni többek között néhány szlovenszkói községet, amelyekről azt sejtette, hogy ott a régi magyarság népi múzeumait fogja hímzések, faragványok és díszítések alakjában megtalálni. Érsekújvárra vitte az útja, a színmagyar városba, amelynek környékén lévő falvakban festegetett, közben pedig alaposan kutatott a népművészet termékei után. Boromisza Tibor ugyanis a magyar festőművészet továbbfejlődését ezen az alapon akarta tovább vinni, mint ahogyan a zenében ezt Bartók Béla és Kodály Zoltán indította el. Alig kezdte meg Boromisza Tibor a kutatásait, máris rossz szemmel kezdték nézni a dolgot. Rövid idővel ezelőtt pedig megindult a cseh lapok támadó cikksorozata Boromisza Tibor ellen, amelyet a cseh nacionalista festők kormányoztak a magyar művész ellen. A Narodnie Noviny írta a legtámadóbb hangú, szinte kiutasító cikket és természetesen politikai ügyekkel keverte össze a dolgot Az egyik cikkben a következők vannak: — A legeredetibb magyar motívumok, amelyek ázsiai eredetre mutatnak, tulajdonképpen lopásból származnak. Nincs eredeti magyar motívum, minden magyarnak tartott dolog, az ősi hartalmas szlovák kultúra tükörképe. S itt Boromissza Tibort vigasztalja: _ ha Hiábavaló munkát végez nálunk Boromisza Tibor. Itt nincs magyar népművészet, itt csak a mi kultúránkat tudja megtalálni. Ami pedig az eredeti motívumok utánii kutatást illeti, jobb lenne, ha a művész úr a hamis ezerfrankosokon kutatna eredeti motívumok után.« A cseh művészek lehetetlenné akarták tenni Bhhromisan Tibor munkáját és nemcsak ölt, hanem Bartók Bélát is megtámadták, azt vetették szemére, hogy magyar népmuzsikát akart csinálni a szlovák melódiákból. Boromisza Tibor nem hátrált meg a cikkek tömegétől, hanem a magyar lapokban ellentámadást kezdett. Az érsekújvári hatóságok nem léptek közbe, tehát Boromisza nyugodtan mondhatta meg véleményét a dologról és bebizonyította a cseh álláspont lehetetlen voltát és hamis beállítását A válaszban még azt is megírta, hogy nem tántorodik el eredeti szándékától , addig kutatja a magyarság el nem vitatható kultúrájának gyümölcsét, amíg ereje vagy a cseh rendőrség engedi Végeredményben a magyar fesőművész úníja sikeresen fog végződni, amennyiben Boromiszának valóban sikerült érdekes felfedezéseket tenni a népművészet kereteiben. I •; Ali 0 C | 1 1 AV 6 £ H ü m äm C 1 i AV © c H HAVOC 1