Pesti Napló, 1926. március (77. évfolyam, 49–73. szám)
1926-03-02 / 49. szám
Kedd Ili hév a frankügyben Kicsoda Kaltenmark János, Windischgraetz svájci bizalmasa? (Saját tudósítónktól.) Párizsból hétfőn a következő szövegű távirat érkezett: A Figaro bécsi jelentés szerint a frankügybeli egy új név merült fel: Kaltenmark János német újságíró neve, aki, értesülésünk szerint, politikai ü'jyn'iki és Windischgraetz herceggel a Jhrceg svájci tartózkodása idején bizalmas összeköttetésbe került. Ez a háromsoros távirat Windischgraetz érdekes politikai összeköttetéseire vet világot, amennyiben Kaltenmark János személyéről a következőket, sikerült megtudnunk, és Kaltenmarkról szóló értesüléseink egyben Windischgraetz svájci tartózkodásának értelmét is elénkbontják." Dr. Kaltenmark János német újságíró csakugyan politikai ügynök, aki hiteles értesüléseink szerint politikai mozgolódásai közben illeszkedett be a frankügybe. Herceg Windischgraetz Lajos, mint ismeretes, 1919-ben utazott Svájcba. Svájcban ismerkedett meg dr. Kaltenmark Jánossal, aki csak Wattitr herceg Windischgraetz legodaadóbb, legkitartóbb tanácsadója lett, s mint tisztéi, fizzal a tervvel állt elő, hogy politikai színezetű lapot kell alapítani a Windischgraetz pénzén s ennek a lapnak ő lesz a szerkesztője. t>r. Kaltenmark János herceg Windiscb-graetz pénzén és Wiudischgraetz támogatása- val csakhamar meg is alapított egy Agence Centrale című hírügynökséget. A hírügynökség székhelye Luzernben volt, ahonnan 1920-ban Kaltenmark János áthelyezte a hírügynökséget Genfbe. Kaltenberg János ettől kezdve résztvett herceg Windischgraetz mindenféle ténykedésében, be volt avatva a herceg minden tervébe, összeköttetéseket vett fel és szakított meg a herceg nevében, a herceg terveinek külföldi vonatkozásait intézte és az akkor még legitimista herceg Windischgraetz-cen keresztül, tudomása volt a legitimisták minden megmozdulásairól. A kommün fennállásának idején, az ellenforradalmi előkészületekről is tudott és hírügynöksége útján kamatoztatta is herceg Windischgraetz-cel való közeli nexusát. 1920-ban már a legszorosabb barátság fűzte Kaltenmark Jánost herceg Windischgraetzhez. 1920-ban a hírügynökség a csehek ellen indított éles propagandát. Kaltenmark János maga főként a Fribourgban megjelenő Liberté című napilapba és a Genfben megjelenő La Suisse című politikai napilapba írt ily irányú cikkeket. Ezeket a cikkeket Kaltenmark A. N. jelzéssel szignálta- a csehek azonban kinyomozták, hogy ki rejlik az A. N. jelzés mögött és közbőljárásukra Kaltenmark Jánosnak távoznia kellett Svájcból. Ekkor újabb vállalkozásokba kezdett Kaltenmark s a párizsi lap bécsi jelentése szerint köze van a frankügyhöz is, amit majd a meginduló nyomozásnak kell tisztázni. A Schulze-adatokat és Szirolyi Imr Schcutze nem olyan ártatlan, mint amilyennek feltünteti magát Teleki Pál szemeibe fc©r,is nőtt a homály (Saját tudósítónktól.) Az utolsó három nap alatt, szombaton, vasárnap délelőtt ésa hétfői napon új lendületet vett a már-már ellanyhuló frank nyomozót. Szombaton érkezett meg Doucetinek Berlinben felvett jegyzőkönyve, amelyről bő tudósítást közöltek a magyar lapok. Károlyi Imre és Teleki Pál kihallgatása a főkapitányágon szombaton kezdődött és még a hétfői nap folyamán sem ért véget, illetve még vannak bizonyos" tisztázásra váró kérdések, amelyekre vonatkozólag esetleg sor kerülhet egy Károlyi—Teleid-féle szembesítésre is, birtokában van-e tényleg gróf Károlyi Imre, amelyek bizonyos ki nem derített részletekre elfogadható felvilágosítást adnak. Ez a kihallgatás közel öt óra hosszáig tartott és javarészt Teleki személye körül forgott. A kihallgatás anyaga két csoportba osztható. Az első csoport azokat a kérdéseket ölelte fel, amelyekről hivatalos jegyzőkönyvet vettek fel és amelyet magyar nyelven foganatosítottak. Ez körülbelül fél kettőig tartott. Felkeltő után a franciák intéztek kérdéseket gróf Károlyi Imréhez. Ezek közül a legfontosabb arra vonatkozott, hogy váljon a gróf birtokában levő írásbeli bizonyíték olyan természetű-e, hogy ismerete alkalmas a valódi tényállás megállapításához. A második kérdés körülbelül arra irányul, hogy vájjon ez a bizonyíték nem veti-e ki a nyomozást abból a mederből, amelyben mostanáig folyt. Gróf Károlyi Imre a kérdésekre nem felelt pozitívummal, hanem olyasféle kijelentést tett, hogy nincsen módjában még nagyjában sejti körvonalazni a feleleteket. A harmadik és talán a legfontosabb kérdés szerint azt tárták gróf Károlyi Imre elé, hogy tudomása szerint abban az írásbeli bizonyítékában szó van-e arról, hogy gróf Teleki Pál annak idején, amikor a frankhamisítási akció megindult, jelentette-e és hogy hol jelentette be az ügyet! Ellenőrizhetetlen információk szerint Károlyi erre vonatkozóan azt a választ adta, hogy ő nem felel a kérdésre, ellenben tudomása szerint a kérdésre már más fórum előtt megadták a választ. Hogy mi volt ez a fórum, arra vonatkozóan gróf Károlyi Imre azt válaszolta, hogy erre sem adhat konkrét formában választ, csupán annyit mond, hogy sem a rendőrség, sem az ügyészség. Több kevésbé lényeges kérdés és válaszadás után négy óra tájban hagyta el gróf Károlyi Imre a rendőrség épületét, a francia megbízottak azonban még ott maradtak és azt a jegyzőkönyvbe vett vallomást fordították le maguknak, amelyet Károlyi Imre a délelőtt folyamán tett. A délután folyamán Royére táviratot kapott Párizsból. A távirat azonban különálló a budapesti nyomozástól. e Schulze, berlini fegszökös ügyében, három emberről tesz különösen említést: Windischgrüetzről, Geréről és Hágáról. Erről a három emberről olyan dolgokat állít, amelyek eddig nem voltak ismeretesek a bűnügyet vezető tisztviselők előtt, illetve teljesen ellentétben állanak ezeknek az embereknek a vallomásával. Elsősorban azt említi, hogy Windischgraetz megjelent nála Berlinben és hogy 1923-ban invitálta meg Budapestre. Ezt Windischgraetz másképpen mondotta többszörös kihallgatása alkalmával, sőt határozottan kijelentette, hogy Schulze személyére vonatkozóan és arra, hogy ez az ember miképpen került bele a frankhamisítók társaságába, nem tud részletes felvilágosítást adni. Ezt az ellentétet feltárták szombaton herceg Windischgraetz előtt. Windischgraetz azonban most is megmaradt előbbi állításai mellett és azt mondja, hogy Schulze őt összetéveszti valaki mással, talán Rábával, ha azt állítja, hogy ő volt az, aki nála Berlinben járt, Windischgraetz szerint, erre neki állítólag bizonyítékai is lennének. Göröröl azt állítja Schulze, hogy vele csupán fototechnikai dolgokról tárgyalt és hogy ő, Schulze, csupán utasításokat adott, míg a munkát Gerő és Gerő alkalmazottai végezték. Kihallgatták erre vontuikozóan" Gerőt és a Térképészeti Intézet letartóztatásban lévő Virág nevű fényképészét. Gerő azt állítja, hogy Schulze még a múlt esztendőben is tárgyalt velük, sőt tényleg részt is vett a munkálatokban. Virág szerint Schulze volt az, aki az ezerfrankosokról a fényképfelvételeket készítette, ő csupán kidolgozta a már megvilágított lemezeket. Így tehát — szerintük — Schulze valomása nem felel meg a valóságnak. A legérdekesebb vallomást szombaton Rába Dezső, a herceg titkára tette. Rábáról tudvalevően azt állította Schulze, hogy ő volt az, aki neki olyan kevés pénzt adott, hogy el ne hagyhassa a fővárost, hogy csak éppen élelmiszert tudott beszerezni magának. Azt is vallotta Schulze, hogy Rába volt az, aki minden lépését detektívekkel figyeltette és aki Windischgraetz utasítására it tartózkodása utolsó idejében úgy bánt vele, montha fogoly l®tt volna. Rába szombati kihallgatása során ezekre a pontokra azt válaszolta, hogy ő csak egy izben avatkozott Schulze anyagi ügyeibe éspedig akkor, amikor Schulzenak szállodai számláját egy alkalommal kifizette. Még egy alkalommal találkozott Schulzaval a hercegi palotán kívül, akkor a herceg küldte őt a Continental-szállodába azzal az utasítással, hogy kalauzolja Schulzet Budapesten. Ekkor Rába Schulzéval együtt több éjszakai mulatóhelyen meg is fordult, azonban az nem felel meg a tényeknek, hogy Schulzet detektívekkel figyeltette. Ami Schulzenak azt a vallomását illeti, hogy az útlevelét is el akarták venni Windischgraetzék, hogy elutazását lehetetlenné tegyék és ebben Rába is részt vett volna, ezt szintén tagadja Rába. Arról, hogy esetleg Mészáros volt az, aki megkísérelte Schulze útlevelének elvételét, Rába állítása szerint nem tud senmit. i csak adatán ke ldődött hétfoc & kapitányságon, miután a fenti vallomásokat Benárd Vitos regidőrtartácsos a francia megbizotta részére francia nyelvre lefordította. Határozottan megállapítható, hogy gróf Károlyi kihal!"- t**. natá a franciák kérték ezúttal, hanem azt bizonyító rróitól; tisztázása szémipontjából Sztrelahorhisztov főügyész rendelte el- Ugyancsak a főügyészség rendeletére táviratozott, hétfőn a főkapitányság a berlini magyar konzulátusthoz annak a megállapítása céljából, hogy váljon Schulzénak az a vallomása, hogy 1920. óta nem kért magyarországi vízumot, megfelel e a valóságnak. A franciák utgyan ennek a kérdésnek a tisztázását nem tartják elsőrendű fotosságúnak, mert szerintük, amint hamis volt a Hágában, Hamburgban és Amszterdamban lefogott hamisfrankterjesztőknek útlevele, úgy könnyen szegezhetett Schübe is hamis útlevelet. Gróf Károlyi Imre kihallgatásét pontosan tizenegy órakor kezdték meg. A kihallgatást Lakatos rendőrkapitány szobájában foganatosították és ezen jelen volt a két francia kiküldött, Royere és Collard-Hostinffue, dr. Auer Pál, Lakatos rendőrkapitány és Bevárd Vilmos rendőrtanár Sos. A kihallgatás legfőbb célja az volt, hogy tisztázzák, vallon il van aktaanyok PESTI NAPLÓ 026 márccs 23 1 A Touronban lefogott Szamuelly Adolffal foglalkozik és mindössze pár szavaz. Azt adják Royére tudtára, hogy Szamuelly eddig fantasztikus dolgokról beszél, a részletes jelentést majd be fogják neki küldeni. A táviratra Royére is távirattal válaszolt. Sürgős jelentést kér Szamuellyről távirata első részében, majd ő jelenti a szombat, vasárnap és hétfői napok történetét. Ugyancsak távirati értesítést küldött Doucelnak Berlinbe is, akivel a fentebb ismertetett Gerő, Virág és Rába-féle vallomásokat közli, miután arról szó sem lehet, a nemzetközi jogszabályok értelmében, hogy Schulzet Budapestre szállítsák. Egyébiránt a francia megbízottak hétfőn a késő esti órákig tanácskoztak ügyvédjükkel, Auer Pállal a Deák Tir 3. szám alatt levő irodában. A tanácskozáson információnk szerint gróf Károlyinak esetleges holnapi folytatólagos kihallgatásán felteendő kérdések megszövegezése került szóba. Azt is megvitatták, hogy mi történik abban az esetben, ha netán Teleki Pál ismét kihallgatásra kerül. Erre azonban egyelőre semmi jel sem mnít, még kevésbé valószínű az, amiről a mai nap folyamán többször szó esett, hogy tudniillik Károlyi Imrét Teleki Pállal , szembesíteni fogják a vallomások között mutatkozó eltérések tisztázása céljából.