Pesti Napló, 1926. július (77. évfolyam, 145–171. szám)

1926-07-01 / 145. szám

Budapest, 1926 77. évfolyam 145. szám Jtpa 2QOO norona Csütörtr " ^is 1 ELŐFIZfcTÉSIÁRAK: lm hóra .... 50.000 K »egyedem . . 135.000 l Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon . 2000 B Vasárnap 4000 K Ecr^e9 Ausztriában» hétkCrpai HO garas 1 3000 o. KJ Vasárnap 'iO garas 14000 o K) PESTI­­ fjú­y­ŰSTŐSÉGI .5­­54. szám. I HIVATALI Erzsébet körút 18—20. 8. TELEFON J József 62-50,62-31,62-32. Szerkesztőség Bécsben: L. Kohlmarkt 7. Smith: főbiztos búcsúzik Magyarországtól Köszönetet mond a magyar nemzetnek A 79. szanálás harmadfél esztendeje alatt egyszer sem vette fel személyi járandóságát Smith Jeremiás. Maagyar­országi volt népszövet­észi fő­biztosa, ma, csütörtök reg­gel 7 órakor az Orient­expressz vonattal elhagyja Budapestet. (Saját tudósítónktól.) Smith Jeremiás vég­leg elhagyja Magyarországot. 1921 május első felében jött Budapestre Smith, bostoni ügyvéd. herry a Népszövetség fölkérésére részt veszyen abban a nagy munkában, amelynek célja a le­romlott magyar pénzügyi helyzet rekonstruk­ciója, Csonka-Magyarország államháztartásá­nak szanálása volt. Két és negyed évig vitte fontos szerepét Smith Jeremiás főbiztos. Még csak most derült ki tulajdonképpen,­ hogy fáradságos, nehéz munkáját milyen önzetlenül végezte Ameriká­nak ez a kitűnő fia. Mint ismeretes, a Népszö­vetség megállapította a magyarországi ellen­őrző főbiztosság költségvetését és ennek értel­mében a főbiztosság évi bü­dséje a magyar ál­lam költségvetésében hatvanezer dollárral sze­repel. S Smith Jeremiás már a működése kez­detén kijelentette, hogy ő maga személy­es ho­noráriumra nem tart igényt, ezáltal is példát igyekezve adni arra, hogy a magyar államház­tartás minden ágazatában hasonló önzetlenség­gel szolgálják a takarékosság elvét. A főbiztos személyi díjazása teljesen elesett tehát. Tekintettel arra, hogy az osztrák nép­szövetségi főbiztos személyi járandóságát havi k­étezer dollárban állapították meg, körülbelül ilyen összeg lett volna előirányzandó Smith főbiztos számára is. A főbiztos azonban ezt a honoráriumot egyetlenegyszer sem vette föl és a magyar államkincstár ennek következté­ben csak a többi, körülbelül háromezer dollárt folyósította havonként a főbiztosság hivatala számára- Hatvanezer dollárra tehető ilyen módon az az összeg, amelyről a főbiztos a sza­nálás két és félesztendei időtartama alatt le­mondott önként a magyar kincstár javára. Smith Jeremiás tudvalevően igen szeré­nyen­ és egyszerűen élt Budapesten. Báró Bánffy Dezsőné kelenhegyi úti villájában la­kott, háztartására minimális összegeket köl­tött, különösebb passziói egyáltalában nem voltak. Csöndes, hallgatag ember Smith Jeremiás, aki mindig a legszívélyesebb formák között érintkezett a magyar kormányhatóságokkal Társaséletet nem igen élt, munkája lefoglalta reggeltől estig,­­szakadatlanul hivatalában dol­gozott munkatársaival, Mr. Royal Tylerrel, Renée de Charron és dr. Lieen urakkal. Chax­ron és dr. Lieen szintén elhagyták már a ma­gyar fővárost és most a főbiztos elutazása után nem marad más, csak Royal Tyler, aki a népszövetségi kölcsön hitelezőinek bizalmi­férfiait képviseli Budapesten. A pénzügyminisztérium szentháromság téri frontja ezzel teljesen elcsöndesült, vége a lázas sürgés-forgásnak, a szanálás befejeződött. Smith búcsúlevele a magyar sajtóhoz Smith Jeremiás népszövetségi főbiztos a magyar sajtóhoz a következő búcsúlevelet intézte: Mielőtt­ Magyarországot elhagynám, a magyar sajtó útján kívánnék az egész ma­gyar nemzetnek köszönetet mondani azért az előzékenységért és szívességért, amellyel en­gem ebben az országban fogadtak. Ez a szíves fogadtatás nagy hálával tölt el és azt sohasem fogom elfelejteni. Magyar­országi tartózkodásomra­ mindig a legna­gyobb örömmel fogok visszagondolni. Az or­szág jövőjét mindig a legéberebb érdeklődés­sel fogom kísérni és ennek az országnak minden elképzelhető jót és sok szerencsét kívánok. Amikor először jöttem Magyarországra, annak a meggyőződésemnek adtam kifejezést, hogy a magyar nemzet reménnyel és bizalom­mal nézhet a jövő elé. Nehézségek mindig lesznek, de meggyőződésem, hogy ezeket bát­ran és eredményesen fogja leküzdeni. Az utolsó jelentésemben, mely már elké­szült és a rendes időben, azaz július 20-ika felé fog megjelenni, bővebben foglalkozom a jö­vőre nyíló kilátásokkal. Amidőn a magyar nemzettől búcsúzom, köszönetet akarok mondani a magyar sajtó­nak azért a megértésért, amelyet, velem szem­ben mindvégig tanúsított és azért a támoga­tásért, amelyben engem részesített. kormány alalul Csaitelswá&iában? Miért szavaztak mag a szloven szkói magyar agráriusok a gaásoraavámokat ? — A ,zöld k@alíció" megvalós­itása felé flasaryfc elitek békébe és eg^iSttmük Ssiásre szólítja fel a nemzeti kisebbségeket Prága, június 30. (A Pesti Napló tudósítójától.) Csehszlovákiában hivatalnokkormány in­tézi az egyre veszélyesebben bonyolódó állam­ügyeket, "de ez a hivatalnokkormány híj­­ával van a szakemberek üdvös szürkeségének, amely sem nagyobb eredményeket, sem súlyosabb konfliktusokat nem idéz elő. A csehszlovák hivatalnokkormányt a prágai parlament tel­jes tehetetlensége ültette helyére. S mert régi parlamenti tapasztalat szerint, a tehetetlen­ség minden időben zajosabb volt alkotó munkánál. Cerny kabinetje is a támadások kereszttüzében áll. & „repatt cs&i?$2Soviak par­la­mentarizítsws" swhifikaképtelen Nem véletlen, hogy Masaryk elnök a kö­vetkezményeiben talán legsúlyosabb probléma, az agrárjavaslat letárgyalásával pártokon fe­lül álló kormányt bízott m­eg. Egyesegyedül a hivatalnokkormány tudja a maga semlegessé­gében átludalni azokat az ellentéteket, ame­lyek a nemzetiségi és osztálypártokat minden közös munkára képtelenné teszik. Egyesegye­dül Csehszlovákia mondhatja el magáról azt a kétesértékű dicséretet, hogy­­­a fejlett cseh­szlovák parlamentarizmusban­ két tucat, párt­nál több harcol egymással. És ugyancsak Cseh­szlovákia az egyetlen állam Európában, ahol a közös elvi plattformon álló pártok nemzeti­ségi adottságok szerint csoportosulva, saját el­veik ellen harcolnak. 1919 óta tart ez a fonák helyzet, amely szembeállította egymásat a II. Internacionálé alapján álló cseh és német szociáldemokratákat) a vámvédelem szükségét egyaránt hangoztató cseh, német és magyar agráriusokat a legkü­lönbözőbb árnyalatú keresztényszocialista pár­tokkal. Ez a paradox politikai helyzet mindenki „Mindennapi kenyerünket.. Szívet szorító gondba, lélegzetállító félelembe fullad az imádság. A reménység szavai dadognak, töredeznek az ajkon s elnémulnak, kihűlnek, csüggedt hallga­tásba halnak. Csak a mellet kalapáló aggo­dalom kérdi, a sóhajtás akaratlanul feltörő fájdalmával. Mi lesz, Uram, a mi minden­napi kenyerünkkel, ezen az özönvizes ma­gyar nyáron? Isten szeme, az aranypillantású Nap, lehunyódott. Hályogos, vak ég üres terem­, tete mered az ázott barázdákra, s megdőlt búzarendekre. Az idén ezt a búzát, amely­nek érett ünnepére Péter-Pálkor kaszával kondítottak, nem földi acél vágta le, nem szorgos kéz ereje teregette rendekbe, tán nem a napok, he­­ek óta csurgó, zuhogó» szakadó júniusi eső, legf­élelmesebb ellen­­sége az arató gazdának. Azt mondja» a magyar példaszó: nincs nagyobb ál­dás a májusi esőnél. De a később jövő »égi áldásról« hallgat a népi szállóige, talán mert tudja: rossz arra még rágondolni is. S most, a gondolat mélyén megbúvó sötét rettegés itt van, borús, árnyékos, felleges valósággal, záporozva síró éggel. Az érett kalász pedig, a magyar föld legdrágább gyümölcse, pusztulásra ítélten bókol a ka­tasztrofális eső paskoló sujtása alatt. A­ vérpadra lépő ember mozdulata ez a meg­hajlás, mikor védhetetlen erő a guillotine zuhanó bárdja alá kényszeríti. S a hason­lat, fájdalom, több mint puszta szókép. Valóban élet pusztul itt, mindennapi ke­nyere mindeneknek, életek éltetője. Ezért néz ma mindenki gondterhes, riadt szemmel az égre. Érzi, tudja a mun­kás, a kereskedő, az iparos, a hivatalnok, a városi polgár épúgy, mint a falusi gazda, mezei szántóvető, bérlő vagy nagybirtokos, hogy egész Magyarország esztendei élete, jóléte, ereje és gazdagsága, holnapi sorsa dől el most, ezekben a válságos napokban, sőt talán már el is dőlt. Akinek nincs egy tenyérnyi földje sem, annak a termését is most veri az égi veszedelem, akinek »semmi köze« a mezőgazdasághoz, annak a karéj kenyere is most szelődik véko­nyabbra. S a legszörnyűbb, hogy ez a csa­pás el nem hárítható, ki nem parírozható. Ezen a bajon igazán nem segíthet más, csak a jó reménység. Reménye annak, hogy a pusztító elem mégis kegyelmesebb lesz holnapra s megelégeli ádáz munkáját. Reménye annak, hogy az okozott kár nem lesz olyan katasztrofális, amilyennek ma látszik, hogy­ egyszer mégis csak kiderül fölöttünk az ég, az Isten szeme ránk moso­lyog s megenyhült tekintete csodát művel ezzel a csodálatos magyar földdel. Re­ménye annak, hogy amit a természet ereje elvett, emberi erő, emberi munka fokozot­tabb buzgalma még visszaszerezheti. Erősítő hitre van most legnagyobb­ szükségünk. Arra a kemény eltökélésre, hogy nem engedjük legyűrni magunkat a természet mostohaságától, hanem sokszo­rozott munkával fellebbezzük meg a ha­ragvó ítéletet. Az utóbbi évek hozzászok­tattak bennünket a szenvedések béketűré­sei való elviseléséhez. De a türelem meg is edzette akaratunk szívósságát, munkabírá­sunk erejét. Erre a szívósságra, erre az ak­tív, termelő és teremtő erőre építsük hát a magyar jövendő legközelebbi szakaszát s a kenyérért könyörgő imádságot tetézzük meg fáradhatatlan munkával. Akkor a re­ménység első sugara áttöri a legborúsabb és felhőkárpitját is.

Next