Pesti Napló, 1927. április (78. évfolyam, 74–97. szám)

1927-04-01 / 74. szám

Pente® fedeznek, hogy milyen nagy biztosítási szak­tekintély vagyok, milyen nagy kereskedelmi, ipari, vas, textil és egyéb szaktekintély vagyok. Miért hívtak meg, amikor képviselő tettem, ezek a különböző vállalatok? Vagy azt várták, hogy parádégós legyek, politikai pozíciómat adjam­­oda, mint képviselő és kijáró-bejáró legyek. , Farkas Géza: Úgy van! Ügy van! Gaal Gaszton: Tamássy József képviselő úr kijelentette, hogy meg kell várni az összefér­hetetlenségi bizottság döntését, ügyében. Az összeférhetetlenségi bizottság negyven­ tagja közül­ húsznak—huszonötnek is lehet ilyen ál­lása. Ha már egyszer zsűri dönt, olyanok legyenek a zsűriben, akik semmiféle állással nem bírnak. Farkas Géza: Tessék erre indítványt tenni! Biztosítok mindenkit, hogy én ezt elfogadom. Gaal Gaszton: Az összeférhetetlenségnek van még egy veszedelmesebb formája, az, amely a különféle vállalatokat összefűzi az in­tézkedő állami tisztviselőkkel. Magasrangú tisztviselőket csalogatnak be a vállalatokba. Ma is vannak magasrangú tisztviselők külön­féle kereskedelmi és ipari vállalatok igazgató­ságaiban. Hogy változás történt? Annyiban történt változás, hogy most nem direkt kapják a jutalékokat, de azok befolynak az államkasz­szába és az államkassza osztja ki azokat. Tes­sék megfizetni a tisztviselőt, úgy, ahogy az jog­gal elvárhatja, de aztán , minden néven neve­zendő mellékkeresetet ne fogadhasson el. Farkas Géza: Úgy Van! úgy van! Miről mond le Kállay ? Gaal Gaszton: Kállay Tibornak azzal a ki-jelentésével folytatja beszédét, hogy ő, Kállay, több vállalatnak tagja, amelyeknél anyagi ér­dekeltsége van. Abban a pillanatban, — ol­vassa Gaal Gaszton Kállay beszédét — ha megállapítják összeférhetetlenségemet, kész va­gyok lemondani képviselőségemről. Ilyen fel­fogással — állapítja meg Gaal Gaszton — man­dátumot vállalni nem lehet. Kállay Tibor képviselőtársam nem az igazgatósági tagsá­gairól, de a képviselőségről hajlandó lemon­dani. A cinizmusnak is van határa. Ez a ki-jelentés igazol­ engem, hog­y tovább folytassam teljes metrsrveződéssel a harcot a közéleti tisz­tása­g érdekében. Kövesse a kormány azt a ta­karékosságrot, amely feltétlenül szü­kséges volna.I­lleti millióval zárult a kiadások ösz­szege. Ennek nagyrészben a mérhetetlen, fe­létlen pazarlás az oka. Ugyanakkor a tisztvi­selők, a nyugdíjasok egész kara elégedetlenke­dik. Míg békében a MÁV-nál 12 kilométerre jutott egy igazgatósági személy, ma­­ és fél kilométerre int van központi igazgatósági sze­­m­ély. A MÁV altiszti fizetések a békebelinek 90 százalékát, a hivatalnoki fizetések 40—50 szá­zalékát, az igazgatósági fizetések, a békebeli­nek 130 százalékát teszik ki a MÁV-nál. — Éljen! Éljen! — hangzik az ellenzéken — ez aztán a megoldás. "'..,, , , , A kormánypárton egyesek titlakoznak Gaal Gaszton állítása ellen azzal, hogy tévedés, amit állít. Felkiáltások az ellenzéken: Meg kell keretezni Homonnay Tivadart! Homonnay Tivadar: Majd holnap megad­juk a választ! Nem olyan nagy a tévedés. Gaal Gaszton: Az ország megmentőinek egy útja van: a tisztviselői kérdés megfelelő megoldása. Rám fogták, hogy én ellensége va­gyok a tisztviselőknek. Azok tették ezt, akik­nek összeférhetetlenségét megpiszkált­a­m és akik erre zavarost csináltak. A tisztviselői kér­dés megoldása jelenlegi helyzetben, úgy, ahogy most van, fenn nem tartható. A baj csak egyre fokozódik. Háromszor annyi tisztviselőnk van, mint amennyi kellene. Ezek eltartására semmiféle társadalmat elítélni nem lehet. Nem lehet kényszeríteni senkit arra, hogy a nem­dolgozó tisztviselők heretársadalmát kitartsa. Nem lehet ezer haldból megélni ! Nagy zaj kíséri a kormánypárton Gaal Gaszton kijelentéseit, aki azzal folytatja sza­vait, hogy a kormányokban nem volt és nincs meg az erő, a parlamenttől sem­ kapták meg a tám­ogatást, hogy e kérdésben a kötelességüket teljesítették volna. Ezt az óriási terhet az or­szág el nem bírja. Rongyokban jár a paraszt, ezer holdból megélni nem lehet, a budapesti főúri paloták gazda nélkül, üresen állanak, mert főuraink az azokkal járó terheket nem bírják. A kereskedőosztály tele panasszal, csőd­del, a kisipar a bukás szélén áll, a kereső osz­tály minden fajtája a tönk szélére jutott, a tisztviselőkéret és mai helyzetén radikálisan változtatni kell, ha máskép nem megy, akkor, mint a betegségnél, késsel kell a kérdéshez­­hozzányúlni. Ott van Amerika és Svájc, ahol n­incsenek állami tisztviselők. De az állam mint magántisztviselőket szerződteti őket szol­gálatába. Ennek a szerződésnek mindkét félre megvan az előnye, nincs szükség fegyelmekre és egyebekre, az állam a meg nem felelő tiszt­viselőktől könnyen megszabadíthatja magát, a tisztviselő is felmondhat, az államnak. Urak és parasztok •Ulrich Gaszton: Szóvá kell tenni azt a visz­slyélést, ami a nyugdíjak körül tapasztalható. Rá kell mutatni a miniszteri nyugdíjra, ame­lyet egynapos miniszterek is kaptak a forra­dalmak után, holott a törvény értelmében leg­alább egyfolytában eltöltött három évi minisz­teri szolgálat kell hozzá. A nyugdíjtörvény helytelen ér­telmezéséről vissza kell térni a he­lyes értelmezésre. Ezután áttért a tisztviselő­ké­rdésre. Citálja az egyik lap cikkét amelyben amiatt panaszkodnak, hogy a tisztviselők élet­standardja leszállott, elmaradt a színház, az új­ság, a hangverseny, a társadalmi érintkezés. Kérdezem, — mond­ja Gaal Gaszton — hol van mindettől a falusi nép? (Nagy zaj, heves ellent­mondások a jobboldalon.) Gaal Gaszton: Nem akarom leszállítani a tisztviselők életstandardját oda, ahol a pa­rasztnép zúgolódás nélkül áll és dolgozik, az a nép, amely az élet standard eszközeit adja, ge­nerációkat él végig anélkül, hogy e kényelmek egyikében is része lenne. Gaal Gaszton szavaira nag­y zajban és mél­tatlankodásban tör ki a jobboldal. — No, így még­sem lehet beszélni! — kiált­ják Gaal Gaszton felé, aki néhány pillanatig megáll a beszédében s megvárja, amíg a zaj le­csillapodik . Gyakran hivatkoznak arra, h­ogy a parasztnép a háború után gyorsan kifizette minden adósságát. Ez már a multié. A magyar föld már ismét 26 százalékkal van megterhelve, de míg békében az 50 százalékos megterhelés 1 százalékos kamatterhet jelentett, most a 25 százalékos teher 12—13 percent­es kamattal jár. Új társulati adótörvényt! Ezután az adózás kérdéséről beszélt. Lehe­tetlen helyzet, hogy amikor a­ földbirtok 78 mil­lió aranykorona egyenes adót fizet, akkor az összes társulati adóalanyok 0,2 milliót fizesse­nek. Ezen az adórendszeren változtatni kell. Elmondja, hogy van egy vállalat, amely 101 millió korona adót fizet, de igazgatósági tant­e­mek címen 1400 milliót fizetett ki. A társulati adótörvényt el kell törölni és helyette olyan adótörvényt hozni, amely megfelelő kulcs mel­lett igazságosan adóztatja meg a részvénytár­saságokat. Határozati javaslatot terjeszt be, utasítsa a Ház a pénzügyminisztert, hogy dol­goztassa ki és tegye közzé a részletes adósta­tisztikát, továbbá mutassa ki, hogy mennyivel emelkedett a városok jövedelme a házbéradó­­ból a boltbérek felszabadítása óta és harmad­szor, hogy mennyivel emelkedett a tisztviselők lakbéremelése folytán az a közteher, amit az állam visel. Végül rátér a­ vámkérdésre, amely az egész magyar nyomornak és drágaságnak a forrása. Hivatkozik a petróleumkartel erőfeszítéseire, hogy a kedvezményes vámtételeket április 1-én eltöröljék és az egész magyar petróleum­fogyasztást a kartelben lévő három magyar vállalatnak kiszolgáltassák. Ez a három válla­lat mindössze kétszáz alkalmazottat foglalkoz­tat, tehát legfeljebb ennyi kenyeréről van szó, akikkel szembenáll Magyarország nyolcmillió lakosa, akiket a benzin és petróleum vámjával sanyargatnak. A vámvédelemnek néhány érdekes adatát mutatja be. A sodronyszeg kilója külföldön 14,4 pengő fillér, a magyar gyárak 40.8 fillérért adják. A sodrony ára a stájer gyárakban 12.2 pengőfillér, a magyar gyárakban 35 fillér. Ugyanígy van a textilnél is. Elmondja ezután, hogy még a forgalmi adó is vám gyanánt drágít. Magyarországon pél­dául van néhány bőrgyár, amely a nyersbőrt cipőnek és csizmának dolgozza fel, ezek csak egyszer fizetnek forgalmi adót, míg az a susz­ter, aki minden hozzávalót vásárol, többszörö­sen rója le a forgalmi adót. „A költségvetést elfogadom" A Védővám­osok felhozták, hogy a kereske­delmi mérleg javításának érdekében áldozato­kat kell hozni. Ezeket az áldozatokat meg ia hozza most mindenki, csak azok nem, akiknek érdekét a védővám szolgálja. Ha az ország­­pénzügyi politikáját így folytatja a kormány, akk­or ez a megmaradt rész is elpusztul. Ennek­ az országnak nincs egyebe, csak a­ föld, aki pedig ezt tönkreteszi, a legnagyobb bűnt követi, el a haza ellen. — Mindannak ellenére, hogy sok hibát lá­tok, különösen az ország gazdasági vezetésé­ben, de mert tudom, hogy más kormány sem tudna többet és jobbat csinálni, a költségvetést elfogadom. — fejezi be többórás nagy beszédét a jobboldaliak tapsa közben Gaal Gaszton, Gömbös és Kina A következő szónok Malawit­a Géza, a­ Gaal Gaszton beszédének egyes ré­szleteivel foglalkozik. — Azt mondotta Gaal Gaszton, hogy ezer, hold földből nem lehet megélni. Hát akkor­ hogyan élhet meg egy munkás heti 23—24 pen­gős fizetésből? Az ilyen kijelentések nagyon­ lázítóak. Malasits beszéde közben Gömbös Gyula át­megy a jobboldalra, ahol csendesen éljenezni kezdik. Gömbös az egyik jobboldali padban ül le és tárgyalni kezd Almásy Lászlóval. — Tehát belépett! — kiáltja Meskó Zoltán. Ezalatt a szocialista szónok foglalkozik a­ hazai és külföldi munkabérviszonyokkal, majd­ a kínai eseményekkel és kijelenti, hogy ne­künk rokonszenvvel kell tekintenünk a kínai nemzet szabadságharca felé. Mussolini a vitában Ezután rátér az olasz—jugoszláv konfliktusr és Mussolini hódító politikájának boncolgatá­sára. — Klebelsberg megkoszorúzta azt az asz­talt,— mondja ennek során a jobboldal nagy felháborodására, — amelyen Mussolini azokat a cikkeket írta, amelyek előidézték, hogy Olasz­ország ellenünk fordult a világháborúban. Állandó nagy zajban támadja Malasits Ma­­gyarországnak Olaszország irányában tanúsí­tott szimpátiáját. — Minden olasz munkásnak tyúk fő a faze­kában! — kiáltja közbe az öreg Jánosy Gábor. — A fasizmus nem a nemzeti lelkesedés földöntúli, eszményi fellángolása — harsogja vissza Malasits, — hanem az olasz kapitaliz­mus összefogása az öntudatra ébredő munkás­­sággal szemben. A fasizmus csupán zsebérdek. (Nagy zaj a jobboldalon.) — Erviva Mussolini! — kiáltja Meskó Zol­tán . — A fasizmus nemzeti jelszavak alatt tob­­zódó diktatúra hogy az alsóbb néposztályokat elnyomja, — hangzik Malasits válasza. — Örüljünk, hogy van egy barátunk! Ne bántsuk Mussolinit! — veti közbe Tankovits János. Malasits ezután a magyar kormány angol­barát politikáját bírálja és azt fejtegeti, hogy Magyarországot érdekei Jugoszlávia felé utal­ják. Az olasz barátság számunkra nem lehet előnyös sem gazdasági, sem politikai vonatko­zásban. Ezutá­n a legitimizmus kérdését hozza szóba és kemény szavakat talál azokra, akik a­ királyra lőttek, de most vad legitimisták. Hi­­báztartja, hogy a kormány nem engedi meg a köztársasági propagandát, majd kijelenti, hogy a költségvetést nem fogadja el. Huszár Károly elnök javaslatára a Ház elha­tározta, hogy legközelebbi ülését pénteken délelőtt tartja. Ezzel az ü­lés hat órakor véget ért. PESTI NAPLÓ 1927 április 1­3 Válasz Gaal Gasztonnak a magyar tisztviselőkről (Saját tudósítónktól.) Gaal Gaszton a par­lament csütörtöki ülésén foglalkozott a tiszt­viselőkérdéssel és erősen kritizálta a kormány tisztviselőpolitikáját. Gaal Gasztonnak, a tiszt­viselőkről mondott beszédével kapcsolatban, Farkas Elemér képviselő a következőkben kí­ván válaszolni: " Miután a költségvetési vita keretén­­belül nincs módomban azonnal válaszolni és holnapra sem tudok feliratkozni, azért ezúton szeretném Gaal Gaszton állításait, amelyeket­­ tisztviselőkről mondott, helyesen megvilágítani. Mindenekelőtt szeretném ismerni Gaal Gaszton gondolkozását a tisztviselőtársadalommal szemben, valamint azt is, hogyan képzeli el Magyarország adminisztrációját egy szerződtetett tisztviselői karral. Hogyan képzeli el, hogy Gaal Gaszton szerződtetett, tisztviselőkkel az ő általa is rossznak tartott adminisztrációt meg­javítsa. Azt hiszem, még mi sem kérie ebből, m­ert ilyen szerződtetett­­ tisztviselői gárda munkája talán még­sem­ lehet azonos egy évek hosszú során át ki­próbált és begyakorolt­­tisztviselői kar m­unkájával . Leginkább fájlaljuk Gaal Gaszton bistéálben azt a részt, ahol ő a sok tisztviselőről beszél és hogyi, az egyes előforduló hibákért általánosít, és a­­tiszt­viselői társadalmat hereként kitartott társadalom­nak nevezi. Elfelejti Gaal Gaszton, úgy látszik, hogy még nem is olyan nagyon régen, le.Ottó tiszt,­­viselőt bocsátott, el az állam és megfeledkezik arról is, hogy a még meglevő tisztviselői gárdának legalább 75 százalékban Trianon az oka, mert az el­szakított területekről kiüldözött tisztviselői közül a magyar államnak, igen helyesen, igen szép számot reaktiváltatni kellett. Az ilyen beállítás után, azt hiszem, bajos lenne Gaal Goazlont az elfogultság vádja alól mentesíteni és nem igen hiszi el neki az ország, amit beszédében a tisztviselőkről hangozta­tott és mi sem hisszük el, hogy a tisztviselői karnak nála melegebb érzésű barátja nincs. Különösnek tartom, hogy a tisztviselő sorsát összehasonlítja a gazdáéval és megállapítja, hogy semmivel sincs jobb sorsa az kisgazdának, mint a tisztviselő­nek, sőt ellenkerülest. Teljesen abszurdumnak tartom a két társadtam­i osztály szembeti vitását é­s anyagi helyze­tének összehasonlítását annál inkább, mert min­denki tudatában van annak, h­ogy a tisztviselő a mai idegéikütési viszonyok között úgyszólván csak lengeti az életét.

Next