Pesti Napló, 1927. április (78. évfolyam, 74–97. szám)
1927-04-01 / 74. szám
Pente® fedeznek, hogy milyen nagy biztosítási szaktekintély vagyok, milyen nagy kereskedelmi, ipari, vas, textil és egyéb szaktekintély vagyok. Miért hívtak meg, amikor képviselő tettem, ezek a különböző vállalatok? Vagy azt várták, hogy parádégós legyek, politikai pozíciómat adjamoda, mint képviselő és kijáró-bejáró legyek. , Farkas Géza: Úgy van! Ügy van! Gaal Gaszton: Tamássy József képviselő úr kijelentette, hogy meg kell várni az összeférhetetlenségi bizottság döntését, ügyében. Az összeférhetetlenségi bizottság negyven tagja közül húsznak—huszonötnek is lehet ilyen állása. Ha már egyszer zsűri dönt, olyanok legyenek a zsűriben, akik semmiféle állással nem bírnak. Farkas Géza: Tessék erre indítványt tenni! Biztosítok mindenkit, hogy én ezt elfogadom. Gaal Gaszton: Az összeférhetetlenségnek van még egy veszedelmesebb formája, az, amely a különféle vállalatokat összefűzi az intézkedő állami tisztviselőkkel. Magasrangú tisztviselőket csalogatnak be a vállalatokba. Ma is vannak magasrangú tisztviselők különféle kereskedelmi és ipari vállalatok igazgatóságaiban. Hogy változás történt? Annyiban történt változás, hogy most nem direkt kapják a jutalékokat, de azok befolynak az államkaszszába és az államkassza osztja ki azokat. Tessék megfizetni a tisztviselőt, úgy, ahogy az joggal elvárhatja, de aztán , minden néven nevezendő mellékkeresetet ne fogadhasson el. Farkas Géza: Úgy Van! úgy van! Miről mond le Kállay ? Gaal Gaszton: Kállay Tibornak azzal a ki-jelentésével folytatja beszédét, hogy ő, Kállay, több vállalatnak tagja, amelyeknél anyagi érdekeltsége van. Abban a pillanatban, — olvassa Gaal Gaszton Kállay beszédét — ha megállapítják összeférhetetlenségemet, kész vagyok lemondani képviselőségemről. Ilyen felfogással — állapítja meg Gaal Gaszton — mandátumot vállalni nem lehet. Kállay Tibor képviselőtársam nem az igazgatósági tagságairól, de a képviselőségről hajlandó lemondani. A cinizmusnak is van határa. Ez a ki-jelentés igazol engem, hogy tovább folytassam teljes metrsrveződéssel a harcot a közéleti tisztásag érdekében. Kövesse a kormány azt a takarékosságrot, amely feltétlenül szükséges volna.Illeti millióval zárult a kiadások öszszege. Ennek nagyrészben a mérhetetlen, felétlen pazarlás az oka. Ugyanakkor a tisztviselők, a nyugdíjasok egész kara elégedetlenkedik. Míg békében a MÁV-nál 12 kilométerre jutott egy igazgatósági személy, ma és fél kilométerre int van központi igazgatósági személy. A MÁV altiszti fizetések a békebelinek 90 százalékát, a hivatalnoki fizetések 40—50 százalékát, az igazgatósági fizetések, a békebelinek 130 százalékát teszik ki a MÁV-nál. — Éljen! Éljen! — hangzik az ellenzéken — ez aztán a megoldás. "'..,, , , , A kormánypárton egyesek titlakoznak Gaal Gaszton állítása ellen azzal, hogy tévedés, amit állít. Felkiáltások az ellenzéken: Meg kell keretezni Homonnay Tivadart! Homonnay Tivadar: Majd holnap megadjuk a választ! Nem olyan nagy a tévedés. Gaal Gaszton: Az ország megmentőinek egy útja van: a tisztviselői kérdés megfelelő megoldása. Rám fogták, hogy én ellensége vagyok a tisztviselőknek. Azok tették ezt, akiknek összeférhetetlenségét megpiszkáltam és akik erre zavarost csináltak. A tisztviselői kérdés megoldása jelenlegi helyzetben, úgy, ahogy most van, fenn nem tartható. A baj csak egyre fokozódik. Háromszor annyi tisztviselőnk van, mint amennyi kellene. Ezek eltartására semmiféle társadalmat elítélni nem lehet. Nem lehet kényszeríteni senkit arra, hogy a nemdolgozó tisztviselők heretársadalmát kitartsa. Nem lehet ezer haldból megélni ! Nagy zaj kíséri a kormánypárton Gaal Gaszton kijelentéseit, aki azzal folytatja szavait, hogy a kormányokban nem volt és nincs meg az erő, a parlamenttől sem kapták meg a támogatást, hogy e kérdésben a kötelességüket teljesítették volna. Ezt az óriási terhet az ország el nem bírja. Rongyokban jár a paraszt, ezer holdból megélni nem lehet, a budapesti főúri paloták gazda nélkül, üresen állanak, mert főuraink az azokkal járó terheket nem bírják. A kereskedőosztály tele panasszal, csőddel, a kisipar a bukás szélén áll, a kereső osztály minden fajtája a tönk szélére jutott, a tisztviselőkéret és mai helyzetén radikálisan változtatni kell, ha máskép nem megy, akkor, mint a betegségnél, késsel kell a kérdéshezhozzányúlni. Ott van Amerika és Svájc, ahol nincsenek állami tisztviselők. De az állam mint magántisztviselőket szerződteti őket szolgálatába. Ennek a szerződésnek mindkét félre megvan az előnye, nincs szükség fegyelmekre és egyebekre, az állam a meg nem felelő tisztviselőktől könnyen megszabadíthatja magát, a tisztviselő is felmondhat, az államnak. Urak és parasztok •Ulrich Gaszton: Szóvá kell tenni azt a viszslyélést, ami a nyugdíjak körül tapasztalható. Rá kell mutatni a miniszteri nyugdíjra, amelyet egynapos miniszterek is kaptak a forradalmak után, holott a törvény értelmében legalább egyfolytában eltöltött három évi miniszteri szolgálat kell hozzá. A nyugdíjtörvény helytelen értelmezéséről vissza kell térni a helyes értelmezésre. Ezután áttért a tisztviselőkérdésre. Citálja az egyik lap cikkét amelyben amiatt panaszkodnak, hogy a tisztviselők életstandardja leszállott, elmaradt a színház, az újság, a hangverseny, a társadalmi érintkezés. Kérdezem, — mondja Gaal Gaszton — hol van mindettől a falusi nép? (Nagy zaj, heves ellentmondások a jobboldalon.) Gaal Gaszton: Nem akarom leszállítani a tisztviselők életstandardját oda, ahol a parasztnép zúgolódás nélkül áll és dolgozik, az a nép, amely az élet standard eszközeit adja, generációkat él végig anélkül, hogy e kényelmek egyikében is része lenne. Gaal Gaszton szavaira nagy zajban és méltatlankodásban tör ki a jobboldal. — No, így mégsem lehet beszélni! — kiáltják Gaal Gaszton felé, aki néhány pillanatig megáll a beszédében s megvárja, amíg a zaj lecsillapodik . Gyakran hivatkoznak arra, hogy a parasztnép a háború után gyorsan kifizette minden adósságát. Ez már a multié. A magyar föld már ismét 26 százalékkal van megterhelve, de míg békében az 50 százalékos megterhelés 1 százalékos kamatterhet jelentett, most a 25 százalékos teher 12—13 percentes kamattal jár. Új társulati adótörvényt! Ezután az adózás kérdéséről beszélt. Lehetetlen helyzet, hogy amikor a földbirtok 78 millió aranykorona egyenes adót fizet, akkor az összes társulati adóalanyok 0,2 milliót fizessenek. Ezen az adórendszeren változtatni kell. Elmondja, hogy van egy vállalat, amely 101 millió korona adót fizet, de igazgatósági tantemek címen 1400 milliót fizetett ki. A társulati adótörvényt el kell törölni és helyette olyan adótörvényt hozni, amely megfelelő kulcs mellett igazságosan adóztatja meg a részvénytársaságokat. Határozati javaslatot terjeszt be, utasítsa a Ház a pénzügyminisztert, hogy dolgoztassa ki és tegye közzé a részletes adóstatisztikát, továbbá mutassa ki, hogy mennyivel emelkedett a városok jövedelme a házbéradóból a boltbérek felszabadítása óta és harmadszor, hogy mennyivel emelkedett a tisztviselők lakbéremelése folytán az a közteher, amit az állam visel. Végül rátér a vámkérdésre, amely az egész magyar nyomornak és drágaságnak a forrása. Hivatkozik a petróleumkartel erőfeszítéseire, hogy a kedvezményes vámtételeket április 1-én eltöröljék és az egész magyar petróleumfogyasztást a kartelben lévő három magyar vállalatnak kiszolgáltassák. Ez a három vállalat mindössze kétszáz alkalmazottat foglalkoztat, tehát legfeljebb ennyi kenyeréről van szó, akikkel szembenáll Magyarország nyolcmillió lakosa, akiket a benzin és petróleum vámjával sanyargatnak. A vámvédelemnek néhány érdekes adatát mutatja be. A sodronyszeg kilója külföldön 14,4 pengő fillér, a magyar gyárak 40.8 fillérért adják. A sodrony ára a stájer gyárakban 12.2 pengőfillér, a magyar gyárakban 35 fillér. Ugyanígy van a textilnél is. Elmondja ezután, hogy még a forgalmi adó is vám gyanánt drágít. Magyarországon például van néhány bőrgyár, amely a nyersbőrt cipőnek és csizmának dolgozza fel, ezek csak egyszer fizetnek forgalmi adót, míg az a suszter, aki minden hozzávalót vásárol, többszörösen rója le a forgalmi adót. „A költségvetést elfogadom" A Védővámosok felhozták, hogy a kereskedelmi mérleg javításának érdekében áldozatokat kell hozni. Ezeket az áldozatokat meg ia hozza most mindenki, csak azok nem, akiknek érdekét a védővám szolgálja. Ha az országpénzügyi politikáját így folytatja a kormány, akkor ez a megmaradt rész is elpusztul. Ennek az országnak nincs egyebe, csak a föld, aki pedig ezt tönkreteszi, a legnagyobb bűnt követi, el a haza ellen. — Mindannak ellenére, hogy sok hibát látok, különösen az ország gazdasági vezetésében, de mert tudom, hogy más kormány sem tudna többet és jobbat csinálni, a költségvetést elfogadom. — fejezi be többórás nagy beszédét a jobboldaliak tapsa közben Gaal Gaszton, Gömbös és Kina A következő szónok Malawita Géza, a Gaal Gaszton beszédének egyes részleteivel foglalkozik. — Azt mondotta Gaal Gaszton, hogy ezer, hold földből nem lehet megélni. Hát akkor hogyan élhet meg egy munkás heti 23—24 pengős fizetésből? Az ilyen kijelentések nagyon lázítóak. Malasits beszéde közben Gömbös Gyula átmegy a jobboldalra, ahol csendesen éljenezni kezdik. Gömbös az egyik jobboldali padban ül le és tárgyalni kezd Almásy Lászlóval. — Tehát belépett! — kiáltja Meskó Zoltán. Ezalatt a szocialista szónok foglalkozik a hazai és külföldi munkabérviszonyokkal, majd a kínai eseményekkel és kijelenti, hogy nekünk rokonszenvvel kell tekintenünk a kínai nemzet szabadságharca felé. Mussolini a vitában Ezután rátér az olasz—jugoszláv konfliktusr és Mussolini hódító politikájának boncolgatására. — Klebelsberg megkoszorúzta azt az asztalt,— mondja ennek során a jobboldal nagy felháborodására, — amelyen Mussolini azokat a cikkeket írta, amelyek előidézték, hogy Olaszország ellenünk fordult a világháborúban. Állandó nagy zajban támadja Malasits Magyarországnak Olaszország irányában tanúsított szimpátiáját. — Minden olasz munkásnak tyúk fő a fazekában! — kiáltja közbe az öreg Jánosy Gábor. — A fasizmus nem a nemzeti lelkesedés földöntúli, eszményi fellángolása — harsogja vissza Malasits, — hanem az olasz kapitalizmus összefogása az öntudatra ébredő munkássággal szemben. A fasizmus csupán zsebérdek. (Nagy zaj a jobboldalon.) — Erviva Mussolini! — kiáltja Meskó Zoltán . — A fasizmus nemzeti jelszavak alatt tobzódó diktatúra hogy az alsóbb néposztályokat elnyomja, — hangzik Malasits válasza. — Örüljünk, hogy van egy barátunk! Ne bántsuk Mussolinit! — veti közbe Tankovits János. Malasits ezután a magyar kormány angolbarát politikáját bírálja és azt fejtegeti, hogy Magyarországot érdekei Jugoszlávia felé utalják. Az olasz barátság számunkra nem lehet előnyös sem gazdasági, sem politikai vonatkozásban. Ezután a legitimizmus kérdését hozza szóba és kemény szavakat talál azokra, akik a királyra lőttek, de most vad legitimisták. Hibáztartja, hogy a kormány nem engedi meg a köztársasági propagandát, majd kijelenti, hogy a költségvetést nem fogadja el. Huszár Károly elnök javaslatára a Ház elhatározta, hogy legközelebbi ülését pénteken délelőtt tartja. Ezzel az ülés hat órakor véget ért. PESTI NAPLÓ 1927 április 13 Válasz Gaal Gasztonnak a magyar tisztviselőkről (Saját tudósítónktól.) Gaal Gaszton a parlament csütörtöki ülésén foglalkozott a tisztviselőkérdéssel és erősen kritizálta a kormány tisztviselőpolitikáját. Gaal Gasztonnak, a tisztviselőkről mondott beszédével kapcsolatban, Farkas Elemér képviselő a következőkben kíván válaszolni: " Miután a költségvetési vita kereténbelül nincs módomban azonnal válaszolni és holnapra sem tudok feliratkozni, azért ezúton szeretném Gaal Gaszton állításait, amelyeket tisztviselőkről mondott, helyesen megvilágítani. Mindenekelőtt szeretném ismerni Gaal Gaszton gondolkozását a tisztviselőtársadalommal szemben, valamint azt is, hogyan képzeli el Magyarország adminisztrációját egy szerződtetett tisztviselői karral. Hogyan képzeli el, hogy Gaal Gaszton szerződtetett, tisztviselőkkel az ő általa is rossznak tartott adminisztrációt megjavítsa. Azt hiszem, még mi sem kérie ebből, mert ilyen szerződtetett tisztviselői gárda munkája talán mégsem lehet azonos egy évek hosszú során át kipróbált és begyakorolttisztviselői kar munkájával . Leginkább fájlaljuk Gaal Gaszton bistéálben azt a részt, ahol ő a sok tisztviselőről beszél és hogyi, az egyes előforduló hibákért általánosít, és atisztviselői társadalmat hereként kitartott társadalomnak nevezi. Elfelejti Gaal Gaszton, úgy látszik, hogy még nem is olyan nagyon régen, le.Ottó tiszt,viselőt bocsátott, el az állam és megfeledkezik arról is, hogy a még meglevő tisztviselői gárdának legalább 75 százalékban Trianon az oka, mert az elszakított területekről kiüldözött tisztviselői közül a magyar államnak, igen helyesen, igen szép számot reaktiváltatni kellett. Az ilyen beállítás után, azt hiszem, bajos lenne Gaal Goazlont az elfogultság vádja alól mentesíteni és nem igen hiszi el neki az ország, amit beszédében a tisztviselőkről hangoztatott és mi sem hisszük el, hogy a tisztviselői karnak nála melegebb érzésű barátja nincs. Különösnek tartom, hogy a tisztviselő sorsát összehasonlítja a gazdáéval és megállapítja, hogy semmivel sincs jobb sorsa az kisgazdának, mint a tisztviselőnek, sőt ellenkerülest. Teljesen abszurdumnak tartom a két társadtami osztály szembeti vitását és anyagi helyzetének összehasonlítását annál inkább, mert mindenki tudatában van annak, hogy a tisztviselő a mai idegéikütési viszonyok között úgyszólván csak lengeti az életét.