Pesti Napló, 1927. szeptember (78. évfolyam, 197–221. szám)

1927-09-01 / 197. szám

2 Csü­törtök PESTI NAPLÓ 1927 szeptember 1 lélekzetfojtva, vigyázzák, milyen fordulat robban ki a következő percben. Minden lehetséges. Az életben sokkal inkább, mint a színpadon és itt most az Élet, minden drámaköltők legtalálékonyabb Shake­speare-­je komponál, új dramaturgiai sza­bályok szerint, előrevetve a peripetiát — az előjátékba. A kérdés hajszálon ingado­zik: talán igen, talán nem — és teljes a bi­zonytalanság. De ha jobbra, a gyanúsított tihős­ javára dől is el, puszta felvetődésé­vel döbbenetes szakadékot hasított Erdé­lyi Béla életébe. Az események hátterében feltűnik :a váltóhamisító figurája, akinek keze — akár felelős, akár nem egy ifjú élet elmúlásáért — menthetetlenül bele­akad a büntetőtörvénykönyv paragrafu­saiba. A millstatti szakadék után ez a másik, mélyebb és végzetesebb szakadék. Morális szakadék, korunk földrengésének — fájda­lom — tipikus geológiai alakulata. Csang-Cso­ Lin id­­iai császár akar lenni? London, augusztus 31. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A Daily Express pekingi jelentése szerint Csang-Cso-Lin tábornok kínai császárrá akarja kikiáltatni magát. Az utóbbi időben oly vallási ünnepségeken vett részt, amilyenek a régi császári uralom alatt voltak szokásosak. Az egyik ilyen ünepségen a templomhoz me­net aranyport szóratott lába elé. (TV. H. E.) A vasúti pályaőr gondatlansága miatt borzalmas autószerencsétlenség történt Karlócán Karlóca, augusztus 31. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Karlóca mellett kedden éjjel borzalmas autókatasztrófa történt. Egy hatalmas túra­autó, amelyben Kasiba Ferenc, Karlóca kor­mánybiztosa, a felesége, Martinics József reál­gimnáziumi tanár, a felesége és Gasparac Vla­dimir nevű 14 éves tanuló ültek, 30 kilométeres gyorsasággal nekirohant a félig leeresztett vasúti sorompónak, abban a pillanatban, ami­dőn a vonat robogott át a síneken. Az autó a félig leeresztett sorompón áttört, majd neki­szaladt a robogó vonatnak. A mozdony elütötte az autót, amely felborult és az utasok közül hármat maga alá temetett. Ketten kirepültek az autóból. A kocsi tökéletesen összezúzódott, a roncsok alól rettenetesen megcsonkított ta­gokkal vették ki Gasparac Vladimírt, akinek a­ keze-lába eltörött, derekát a­z autó karosszé­riájának vasalkatrészei valósággal kettémet­szették. A helyszínen meghalt. Martinics Jó­zsef tanár és a felesége súlyos belső és külső sé­rüléseket szenvedtek. Kasiba Ferenc és fele­sége sérülései aránylag könnyebb természetűek. Egy arra haladó autó vette fel a szerencsétle­neket és szállította a karlócai kórházba. A fiú összeroncsolt holttestét a karlócai temető ha­lottasházába vitték. A szerencsétlenségért­­ a pályaőr a felelős, aki nem bocsátotta le idejé­ben a sorompót. A vétkes pályaőr megszökött, de a csendőrök rövidesen kézrekerítették és le­tartóztatták. Dessau, augusztus 3. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A Junkers-művek igazgatósága a Bremen nevű repülőgépet ma délután öt órakor kigu­ríttatta a startpályára. Azt hiszik, hogy a Bre­men rövid időn belül elindul Amerikába Loose és Kohl pilótákkal, valamint báró Hünefelddel. Az Európa ezúttal nem szándékozik rö­pülni. (II.) AZ UTAK KIRÁLYA SZILÁRD BÉLA VI. Nagymező ucca 15 (Andrássy út sarok.) Fiva­-•á­rosi Operettszínház mellett Telefán Teréz 253-34 dett. Románia kétesértékű és teljességgel bizonytalan érdemekre hivatkozva barátokat keres a nyugati hatalmak között s az erkölcsi pressziónak attól a kevéssé nobilis fegyverétől­ sem riad vissza, hogy kedvezőtlen ítélet esetén kilépésével meg ne fenyegesse a Népszövetsé­get. Románia elsősorban a kisantantra és Fran­ciaországra támaszkodik. Magyarország kény­telen megelégedni azzal, hogy az emberileg megközelíthető igazság teljesen az ő oldalán van. Várjon elegendő lesz-e a bekötött szemű istenasszony védelme, aki egy Szál meztelen karddal próbál helytállni pártfogoltjaiért, a diplomáciai érdekek ,és­­ az ágyúk, gépfegy­verek, gázbombák és tankok tömege ellen? Nem a magyar érdekek védelme, de a Népszö­vetség erkölcsi létjogosultság­a forog kockán Genfben. Lehet, hogy az igazság gyönge támasz a nemzetközi politika intrikáinak har­cában, — de azonnal hatalmas pártfogó lesz, mihelyt ezek az intrikák valamely hatalma­sabb tény megjelenésére összeomlanak. A tabula rasa ideje pedig a Népszövetség szem­pontjából is közel van, — közel hozzá az a két másik probléma, amelynek elintézését nem lehet tovább halogatni. Kit kérvés Genf, Locarno, Thoiry... városok nevei, amelyeket lelkes remények véstek bele az em­beriség emlékezetébe, s amelyek ma már csu­pán csontvázai ezeknek a szétfoszlott remé­nyeknek. Mikor 1925-ben megkötötték a locar­nói egyezményt, Európa azt hitte, hogy politi­kai fejlődésének új fázisához, a béke, nyugalom és közös munka időszakához ért el. Tévedtünk. A locarnoi mámor hamar elpárolgott, de a másnaposság keserű ízétől mindmáig nem tu­dott megszabadulni Európa. Csak nagyon ke­vesen vették észre, hogy Locarno voltaképpen Genf halálos ítéletét jelenti, a német—francia egyezmény a népszövetségi gondolat megsem­misítését, két nagy nemzet állítólagos kibékü­lése, a nemzetközi összhang megbontását. Henry de Jouvenel és Lord Robert Cecil e kis­számú tisztánlátók közé tartoztak, é­s az idő nekik adott igazat. Locarnoban a nemzetközi biztonságról, a választott bíróságokról s a raj­nai megszállott terület kiürítéséről volt szó; csupa olyan kérdésről tehát, amely a Népszö­vetség szeptemberi ülésszakának fentebb em­lített tárgysorozatán is szerepel­, s ez végső so­ron annyit jelent, hogy sem Locarno, sem Thoiry nem tudták megoldani e tárgysorozat két nagy problémáját: a biztonsági kérdést és a rajnai megszállás megszüntetését. Kísérteties és megdöbbentő tény, hogy 1927-ben, kilenc évvel a háború befejezése után ismét szó esik egy új világháború lehetőségé­ről, még mindig fegyveres seregek állanak ide­gen területen s a népeket összefoglaló Népszö­vetség helyett kisebb-nagyobb alkalmi szövet­ségekre bomlik Európa. Meddig lehet még ezt a játékot folytatni? Meddig fog tartani az ön­ámításnak ez a máris hosszúra nyúlt perió­dusa? A francia köztársaság elnöke megláto­gatja az angol királyt s a két külügyminiszter döntő jelentőségű megegyezést köt, amelyről természetesen senki sem tud semmit. Német­ország külön szövetséget köt Oroszországgal, Törökország Jugoszláviával, é­s ezt a fel­sorolást még sokáig lehetne folytatni. Ha a Népszövetség urainak valamelyikében lenne annyi őszinteség, hogy az assemblée plém­ére valamelyik ülésén felálljon és így szóljon: »Uraim, a Népszövetség válságos órájához ér­keztünk el s végre döntenünk kell arról, vájjon megtartsuk-e egyáltalában mai szervezetében. Két évszám 1911 vagy 1919, ezt a kérdést kell megolda­nia a Népszövetség szeptemberi tanácskozásai­nak. Bármerre is dőljön el a válasz, csak tisz­tulást hozhat abba­ a nagy zavarba, amely ma Európára borul. Lehet, hogy a világháború nem­ változtatott meg semmit s a régi nemzet­közi politika tovább folytatódik. De az is le­het, hogy a véres leckének tanulságai nem múltak el nyomtalanul fölöttünk, é­s akkor át kell építeni a Népszövetség jelenlegi szerve­zetét, őszintén, könyörtelenül végiggondolva­ minden következtetést és végigcselekedve e kö-­ vetekezések parancsait. A Népszövetség válaszúton áll s vele együtt válaszúton áll Európa is. Higyjük, hogy szű­kebb és tágabb hazánk, Magyarország és Európa érdekében ez az út az igazság útja lesz. (Szitó) ! amikor a különböző szövetségek bejelentő hiva­tallá lett?« — akkor talán még volna segítség e gyönyörű elgondolásból sarjadt tervezet szá­mára. De az önáltatás el i­s félő, hogy előbb­utóbb meg fogja ölni a Népszövetséget. A Népszövetség munkája az utóbbi évek­ben kimerült abban, hogy a tagállamok által megkötött különböző szerződéseket regiszt­rálja. Wilson nem ilyennek gondolta a Nép­szövetséget, de nem ilyennek gondolta Henry de Jouvenel és lord Robert Cecil sem, akik mindketten ott állottak a Népszövetség bölcső­jénél. Ez a Népszövetség Clémenceau Népszö­vetsége, az erősebb diktatúrájának jogi for­­­mákba öltöztetett álarca, amely mostanában már az álarcot is elhajította... Pedig: a Nép­szövetség válsága egyben az európai politika válsága is. Ennek a­ politikának most már vá­lasztania kell a módszerek között: vagy Genfet választja, ahol az államok egymáshoz való vi­szonyát egy államfölötti, mindenkitől függet­len, ítéletének végrehajtására megfelelő megv­­torló eszközökkel rendelkező szervezet — a Népszövetség — intézi, vagy pedig visszatér a háború előtti politikához, az »európai egyen­súlyi, szerződési viszonylataihoz. 22 kgilőlegyinis­zter Genfben ,»„ ... ,,„..,, Párizs, augusztus 31. (A Pesti Napló külön tudósítójától Briand ma folytatta azt az eszmecserét,­ amelyet tegnap kezdett meg Chamberlain an­­­gol külügyminiszterrel, aki a­ francia főváro­son át utazik Genfbe. A politikai világ a Nép­szövetség őszi üléssza­kának a legnagyobb je­lentőséget tulajdonítja, már arra való tekintet­­­tel is, hogy nem kevesebb, mint 22 állam kül­ügyminisztere lesz jelen Genfben. Ebben az esztendőben a Népszövetségi Tanácsból auto­matikusan kiválik Belgium, Csehszlovákia és San Salvador. Beavatott körökben biztosra ve­szik, hogy Belgium ismét belekerül a Népszö­vetségi Tanácsba, sőt az is majdnem bizonyos, hogy Csehország helyett Finnország kap man­dátumot a Tanácsban, Dél-Amerikát pedig előreláthatóan a jövő esztendőben Argentína fogja képviselni. A Népszövetség programján szereplő tár­gyak közül kétségtelenül a legérdekesebbek egyike a magyar—román agrárkonfliktus. It­teni diplomáciai körökben jól tudják, hogy en­nek a kérdésnek az eldöntése Románia maga­tartására való tekintettel meglehetős kényes helyzet elé állítja a Népszövetséget, annál is inkább, mert nehéz elvitatni hogy Magyaror­szágnak eddig ebben a kérdésben súlyos igaz­ságtalanságot kellett elszenvednie. (L. Sz.) Elkészült a polgármester félévi jelentése (Saját tudósítónktól.) Dr. Sipőcz Jenő pol­gármester most készült el félévi jelentésével, amely szokás szerint Budapest egész életére kiterjed. A polgármester megállapítja, hogy a vi­szonyok sok tekintetben kedvezőbben alakul­tak, ámbár bizonyos vonatkozásban rosszabbo­dásról kell beszámolni. Nemcsak a szegényebb néposztály tagjai, hanem a középosztálybeliek, a köz- és magántisztviselők, a szabad pályán lévők is mindinkább érzik a nehéz viszonyokat, így azután a hatósági támogatásra szorulók száma egyre szaporodik. A főváros az ínség­akció kapcsán igyekezett ezeken a viszonyokon némiképpen segíteni. Június végéig 59 helyen főztek ebédet, a tejakció 45 helyen működött, a nyár folyamán még kü­lön 23 helyen tartottak fenn ebéd- és tejkiosztást. Az építkezés nagyon fellendült, ami természetszerűen a munkanélküliség enyhülésére vezet. Nagy len­dületet adott az építkezésnek a harmincéves adókedvezmény, amelynek határideje most jár le és éppen ezért kéri a főváros, hogy ezt leg­alább egy esztendőre még tolják ki. A bankok útján készülő kislakásépítkezési akció során az ősz folyamán 161 egyszobás, 929 kétszobás, 116 háromszobás, 1 négyszobás lakás, továbbá 148 egyéb bérlemény, üzlethelyiség, raktári, műterem készül el. Gondoskodni fognak a Ta­bán lakásainak elhelyezéséről, valamint meg­szüntetik a földbevájt lakásokat is és ezek la­kóinak lakáshoz juttatásáról gondoskodnak. Elkészült a lakásstatisztika is és már most előkészítik a lakásbérleti szabályrendelet kor­szerű módosítását. A székesfőváros élelmezési viszonyaival is hosszasan foglalkozik a polgármester. Buda­­pest közélelmezését a szomsz­édos országokkal szemben, fennálló gazdasági elzárkózottságunk károsan befolyásolja, mert a nagy védővámok következtében elvesztek a termelőpiacok. A főváros régi tranzit­forgalma is visszafejlő­dött. Lehetetlen állapot az, hogy a külföldre irányuló élelmicikkek jóval kedvezőbb tarifa alá esnek, mint a főváros fogyasztására szánt cikkek, éppen ezért a főváros fel fogja erre hívni a kormány figyelmét és azt kívánja, hogy a város érdekeit a kereskedelmi szerződésekkel kapcsolatban is vegyék figyelembe. Az új választójogi névjegyzék összeállí­tásának befejezését is bejelenti a polgármesteri Ebből kiderül, hogy a budapesti választók száma 302.768, ebből férfi 198.743, nő pedig 103.745, szóval a választók egyharmada.­­

Next