Pesti Napló, 1927. október (78. évfolyam, 222–247. szám)

1927-10-01 / 222. szám

2 Szombat PESTI NAPLÓ 1927 október 1 Trianon revízióját követelő­ mozgalom biz­tató fázisai. Tanulságul, okulásul kívánjuk hát a csend megtörését, a hivatalos titok feladá­sát a Paléologue-akták körül. Lássuk nyíl­tan, szemtől-szembe: mi, hogyan és miért történt abban az izgató kérdésben, amiről még most is olyan mélységesen hallgatnak az »egykorú«, illetékes szereplők­? Mulasz­tásokból, veszteségekből is lehet tanulni. Ha mást nem, hát legalább azt, hogy a jö­vőben mit nem lehet, mit nem szabad tenni. Már­pedig Magyarországnak ma, amikor a Brothermere-akció reménységes szivárványt gyújt felleges egén, kétszeresen szüksége van minden olyan tanulságra, amely holnapi útján megóvja a múlt hibáitól és tévedé­seitől. Miért hallgatnak hát? Az ezer és ezer oldalról felhangzó kér­dés elől nem lehet kitérni. S talán nem is szabad. Mert most a feleletadás elmulasz­tása ép akkora hiba, époly fatális tévedés lenne, mint a hét év előtt elkövetett mulasz­tás volt. Urbach László oldalkocsis gépen startol a svábhegyi verseny tréningjén ­ Kirabolták Maniu Gyulát Szováta közelében fegyveres banditák tartóztatták fel Bukarest, szeptember 30. Mannt, Gyulát, a nemzeti paraszpárt vezé­rét, aki Szovátán üdül, egy autókirándulás al­kalmával kirabolták. Maniu kocsiját, amelyben rajta kívül Pasca Valér, a szovátai fürdő igaz­gatója ült, Szakadát közelében fegyveres ban­diták feltartóztatták. Vezérük felszólította Maniut és Pascat, hogy adják át pénzüket és értéktárgyaikat A rablók nem voltak megelé­gedve a zsákmánnyal s ezért a kifosztottak felöltőit is elszedték. A rablók ezután útnak en­gedték a kocsit, ők maguk pedig eltűntek és eddigelé semmi nyomuk- A görög határt Bulgária felé lezárták Belgrád, szeptember 30. Szalonikiből jelentik, hogy a görög határt Bul­gária felé lezárták, mert attól tartanak, hogy több komitácsi csapat akar bolgár területről átlépni Görögországba. Az egyik jelentés szerint újból letar­tóztattak egy embert, aki a már letartóztatott három bolgárral szövetségben volt. A vizsgálat állítólag megállapította, hogy a bolgárok merényleteket akar­tak elkövetni a jugoszláv konzulátus és a Szerb-Francia Bank szalonikai fiókintézetének palotája ellen. Az egész tervet az összeesküvés egyik részese árulta volna el. A Pravda jelentése szerint a szófiai görög követ a jugoszláv követtel együtt lépéseket fog tenni a bolgár kormánynál, akadályozza meg a komitácsi merényleteket. Franciaország, ammikor Oroszország ellen komoly s­zépeurópai vasúti hálózatot francia ellenőrzés alá rendszabályokat akart foganatosítani, az egész kö- t akarja helyezni. (W. N.) A francia külügyminisztérium szsgála­tot indít Párizs, szeptember 30. (A Pesti Napló kiküldött tudósítójának telefonjelentése.) A Paléologue jegyzék magyar rész­ről történt közzététele a francia sajtóban is nagy feltűnést keltett. Mindazonáltal azt a homályt és bizonytalanságot, amely az egész kérdést körülfogja a francia illetékes körök nyilatkozatai sem tudják eloszlatni. A mai nap folyamán alkalmam volt a párizsi magyar kö­vetséggel beszélni, amely természetszerűen in­formálva van mindazokról a tárgyalásokról, amelyek a diplomáciai viszony felvételei óta magyar és francia delegátusok között Párizs­ban folytak. A párizsi magyar követség azon­ban sem a Paléologue jegyzékről, sem a jegy­zéket megelőző magyar-francia magánjellegű tárgyalásokról nem tud semmit. Felkerestem a francia külügymi­nisztérium illetékes ügyosztályát is, ahol kijelentették előttem, hogy az egész Paléologue-ügyről csupán a napilapokból nyertek értesülést. A francia külügyminisz­tériumban úgy a jegyzék ügyét, mint a jegyzéket megelőző tárgyaláso­kat, valószínűtlennek tartják. Az idézett akta számozása, valamint annak az osz­tálynak megjelölése, am­ely a jegyzéket Buda­pestre küldte, teljesen szokatlan és egyáltalán nem viseli magán a francia külügy­minisztérium ügymenetének megszokott rend­jét. Hozzájárul ehez az angol aláírás is, amely a francia külügyminisztérium hivatalos okmányán legalább is valószínűtlennek látszik, Paléologue nem intézhetett jegyzéket a béke­­konferencia nevében, mert erre csupán Mille­­r­a­n­d volt feljogosítva s még ő sem tehette volna ezt külügyminiszteri minőségben, ha­nem csak mint a békekonferencia megbízottja. — A francia kormány szempontjából —, mondották a francia külügyminisztériumban— mindenesetre fontos, hogy az egész ügyre mielőbb teljes világosság derül­jön. Ámbár teljességgel megértjük azt az iz­galmat, amelyet az állítólagos Paléologue­ jegyzék magyarországi publikálása okozott, úgy látjuk, hogy az említett politikai esemé­nyekhez — nevezetesen az orosz—lengyel há­borúhoz — való kapcsolódás nem eléggé logikus és ezenkívül teljességgel érthetet­­len Sir B­a­r­k­e­r aláírása, akit a francia kül­ügyminisztérium nem is ismer. Bargheton, a francia külügyminiszté­rium sajtófőnöke, a Pesti Napló munka­társának kérésére elrendelte, hogy a Paléologue-ügy egész komplexu­­mára vonatkozólag a francia kül­ügyminisztérium illetékes osztá­lyai házi vizsgálatot indítsanak. E vizsgálat célja elsősorban az, hogy az ügyre vonatkozó aktákat, leveleket, stb. előkeressék s ily módon végre világosságot derítsenek az egyre rejtélyesebbé váló kérdésben. Férgek a főváros kórházaiban Wenhardt kórházi főigazgató szerint életveszélyes a betegekre a kórházak műtőinek elhanyagolt állapota (Saját tudósítónktól.) A főváros közegész­ségügyi bizottsága pénteken délután dr. Buzáth János alpolgármester elnöklésével ülést tartott, a amelyen bemutatták a székesfővárosi közkór­házi alap 1925/1926. évi zárszámadását, amely 32 és fél milliárd hiánnyal záródik. Ennek az az oka, hogy a népjóléti miniszter 70.000 korona napi ápolási költség helyett csak 55.000 korona költséget engedélyezett. Csilléry András volt az első felszólaló, aki kijelentette, hogy a főváros ilyen körülmények között nem tudja fejleszteni kórházait. A leg­sürgősebben érintkezésbe kell ismét lépni a népjóléti miniszterrel, hogy az új ápolási költ­ségeket hagyja jóvá. Csilléry rámutatott ez­után a főváros közegészségügyi adminisztráció­jának több hibájára, s különösen azt kifogá­solta, hogy iskolanővérekké a tanügyi ügyosz­tály nevez ki, s még­hozzá olyanokat, akik nin­csenek szakszerűen kiképezve. A közegészségügyi kérdéseknek sohasem akad gazdájuk, mert ezek az ügyek több ügyosztály között van­nak felosztva. Azt indítványozta, hogy egye­sítsék egy kézbe a főváros közegészségi szolgá­latát. Körmöczy Zoltán üdvözölte ezután a sza­badságáról visszatért Csordás tisztifőorvost, majd Berkes Jenő szóvátette azt, hogy az évek folyamán, úgy látszik, rendszerré vált az, hogy kisebb összeget állapítanak meg kórházi ápo­lási díjnak, mint amennyibe az ápolás a fővá­rosnak kerül. Végül ő is követelte a közegész­ségügyi kérdések centralizálását. Krizs Árpád azt magyarázta, hogy köze­ledni kellene bizonyos tekintetben a miniszter kívánságaihoz, hogy azután megállapítsák a megfelelő ápolási díjat. Takács István foglal­kozott az iskolaegészségügyi kérdésekkel és ki­fogásolta a tanügyi osztály tanácsnokának azt az intézkedését, hogy 62 iskolanővért a tisztifőorvos tudta és meg­kérdezése nélkül nevezett ki. Az ülés legérdekesebb momentuma követ­kezett ezután. Takács István előadta, hogy a főváros közkórházaiban hemzsegnek a polos­kák. Egy jegyzőkönyv szerint az egyik köz­kórházban egy poloskafogóval öt nap alatt 2200 poloskát fogtak. A rengeteg poloska kí­nozza a­ betegeket, s megtörtént, hogy mikor egy betegről levették a gipszkötést, a kötés is hem­zsegett, a férgektől, írással bizonyítgatta ezután, hogy az egyik közkórházban egy éjszaka ágyanként 20—25 poloskát fogtak. Ezen az állapoton okvetlenül segíteni kell, éspedig oly módon, hogy kísérlet­képpen poloskafogó készülékeket helyezzenek a kórházakba. Csordás Elemér tiszti főorvos intézett ezután éleshangú támadást a tanügyi ügyosz­tály ellen. A VII. ügyosztály — mondotta —­ makacsul ragaszkodik ahoz, hogy iskolanővé­rekké csak okleveles tanítónőt lehessen válasz­tani. Ma az iskolanővéri intézmény nem más, mint másutt el nem helyezhető protekciós tan­v­erők elhelyező helye. Az iskolanővérek kineve­zésénél meg kell hallgatni a tiszti főorvos véle­ményét, akit ez ügyben kinullázni nem lehet. Az iskolaorvosi szabályrendeletet küldjék meg a közegészségügyi bizottságnak és ügyosztály­nak is. Wenhardt János, a közkórházak igazgató­főorvosa válaszolt ezután Takács Istvánnak és természetesen igyekezett szebb színben feltün­tetni a kórházak tisztasági állapotát. Elmon­dotta, hogy mikor elutazott szabadságra, a­ Rókusban elhelyezett 500 darab poloskafogó csak kevés poloskát fogott. Mikor visszajött szabadságáról, meglepetéssel értesült, hogy a Műszerüzem egy út közbenjárására olyan bi­zonyítványt állított ki, hogy egy éjjel egy po­loskafogó 150 poloskát is fogott. Csodálatos, hogy szabadsága alatt ennyire elszaporodtak volna a poloskák. A poloskákat különben nem készülékkel, hanem csak ciánozással lehet ir­tani, a baj az, hogy a betegek és látogatók be­hurcolják a poloskákat. Végül Némethy Béla tanácsnok reflektált a felszólalásokra. A bizottság elfogadta az ügy­osztályi előterjesztést, hogy az ápolási díjak felemelése érdekében felterjesztéssel fordulnak a népjóléti miniszterhez. Elhatározták, hogy az összes egészségügyi intézkedéseket a közegéssz­ségügyi bizottság közbenjöttével fogják in­tézni, a közkórházakban elszaporodott polos­kák irtására pedig javaslattételre szólítják fel a Fertőtlenítő Intézetet. Ezután a Madarász utcai csecsemőskórház átalakítására és berendezésére 667-785 pengőt szavaztak meg, apró kérdések elintézése után, a Fehér Kereszt-gyermekkórház 120.000 pengő rendkívüli segélynél egy kis vita fejlődött, amennyiben dr. Wenhardt János szóvátette, hogyha­ idegen kórházaknak a főváros ilyen nagy ajándékot tud adni, akkor a fővárosi kór­házak műtőinek tatarozására is mielőbb na­gyobb összegeket kell beállítani. Egyes kórházak műtői ugyanis olyan rossz állapotban vannak, hogy az ott való orvosi munka egyenesen életveszélyes a betegre. Különösen a Rókus-kórház II. számú sebészeti, a szülészeti, s a fülészeti műtő van elhanya­golt állapotban, az operált betegre ráhullik a vakolat. A főorvosok min­den­­ felelősséget el­hárítanak magukról, ha a műtők rossz állapota miatt valami szerencsétlenség (vagy haj­izörve ténik

Next