Pesti Napló, 1928. február (79. évfolyam, 26–49. szám)
1928-02-01 / 26. szám
AT Bull .... t em J 6 15 KO ELŐFIZfe KölykAKI Egy bóra 4 pengő Negyedévre ... 10 pengő Egyes szám ára. Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon. . 16 fillér ünnepnapokon . . 20 fillér Vasárnap .. . . . 30 fillér 79. évfolyam 26. szám Ápa 16 illép Szerda» február 1 SZERKESZTŐSÉG» Rákóczi út 54. szám, KIADÓHIVATAL» Erzsébet körút 18—20. ». TELEFÓN I József 464-18, f. 464-10. Szerkesztőség Bécsben» I., Kohlmarkt 7. Szentgotthárd, az inivesztigáció, a kisantant, az eptánipar s a német-magyar barátság a külügyi bizottság előtt „Márcus 5-éig tiszta helyzetet kell teremteni a magyar egyezkedési ajánlat kérdésében, amelyre a román kormány még nem válaszol!" A képviselőház külügyi bizottsága annak a legutóbb hozott határozatának megfelelően, hogy ezentúl minden hónapban ülést tart, Pekár Gyula elnöklete alatt kedd délelőtt tartotta meg január havi ülését. A kormány részéről dr. Walkó Lajos külügyminiszter jelent meg. Az optánsper Az első felszólaló, Gratz Gusztáv, elsősorban az erdélyi magyar birtokperek kérdéséről szólott. Az agrárperek ügyében tervezett egyezkedési tárgyalások gondolatát helyesli, a kormánynak erre irányló törekvése még csak fokozni fogja azt a kedvező megítélést, amelyet Magyarország tiszta jogi álláspontjának hangoztatásával az egész európai közvéleményben el tudott érni. A szentgotthárdi eset és a Népszövetség invesztigációs joga Áttérve a szentgotthárdi fegyverszállító Inány esetére, rámutat arra, hogy ez az incidens, amelyben a magyar vasúti közegek teljesen szabályszerűen jártak el, valójában jelentéktelen ugyan, de a cseh sajtó mégis kihasználta arra, hogy újból hajszát indítson Magyarország ellen. Ebben a hajszában összefogott több európai ország szocialista és nacionalista sajtója, és sajnálatos, hogy a német sajtó egy része is részt vett benne. Foglalkozik ezután a kisantant államok genfi együttes lépéséről szóló ellentmondó hírekkel. Nézete szerint vitatható, hogy a trianoni szerződés egyáltalán jogot ad-e az invesztigációs eljárás állandó rendszeresítésére, mert a szerződés 143. cikke csupán általánosságban mondja ki, hogy Magyarország köteles magát"alávetni az invesztációnak, ha azt a Nemzetek Szövetségének Tanácsa szótöbbségnél elhatározza. Hangsúlyozza, hogy az invesztigáció rendszere teljesen ellentétben áll a Nemzetek Szövetségének alapelveivel, mert az államok két kategóriáját állapítja mege, az ellenőrzők és az ellenőrzöttek kategóriáját, holott a Nemzetek Szövetségének csak a nemzetek teljes egyenlősége lehet az alapelve. Kifogásolja továbbá, hogy a Nemzetek Szövetsége Tanácsának azon az ülésén, amely az invesztigációs eljárás kérdésében dönt, nem biztosítottak képviseletet, annak az álomának, amely ellen az invesztigáció megindítóiról szó van. A magyar kormány annak idején tiltakozott is az ellen a felfogás ellen, hogy Magyarország képviselete ilyen esetben megtagadtassák. Sérelmes továbbá, hogy az invesztigációs bizottságban az invesztigált állam szomszédai is képviselve vannak, márpedig szomszédainknak ilyen joguk még akkor sem volt, amikor Magyarországon még működött az állandó katonai ellenőrző bizottság, szükségesnek tartaná, hogy külpolitikánk megfelelően ápolja Németországhoz való viszonyunkat is, amit sajnálatos módon homályosít el úgy a német baloldali, mint a jobboldali sajtónak Magyarországgal szemben állandóan tanúsított barátságtalan magatartása. Bécs helyett — Budapest Gömbös Gyula a felvetett szentgotthárdi esettel kapcsolatban tájékoztatást szeretne kapni a kisantant katonai erejéről. Bizonyos meg nem értést lát úgy osztrák, mint nagynémet részről Magyarországgal szemben.Szerinte az ebben az irányban észlelhető jelenségek nem alkalmasak a magyar—német barátság erősítésére. Magyarország nemzetközi helyzetével foglalkozva hangsúlyozza, hogy Budapestre az a feladat vár, hogy különösen a Balkán felé kulturális és gazdasági vonatkozásban átvegye azt a szerepet, amelyet eddig Bécs töltött be. A közeljövőben Budapesten megnyíló tenyészállatvásár érd'''v ''en, nézete szerint, különösen a Balkánon nagyarányú propagandát kellene kifejteni és oda kellene hatni, hogy a Balkánállamokból ezt a kiállítást minél többen látogassák meg. Felhívja a külügyminiszter figyelmét a leánycserkészeknek az év folyamán Budapesten tartandó nemzetközi kongresszusára. Ezen a kongresszuson hatvanegy állam vesz részt, úgyhogy indokolt volna a kongresszuson résztvevők fogadtatását megfelelően előkészíteni. A sajtó és a külügyi bizottság ülései Lukács György az erdélyi magyar birtokperek kérdésével kapcsolatban kiemelte gróf Apponyi Albert érdemét, aki ezt a kérdést világkérdéssé tette. Utalt arra, hogy a külügyminisztérium ebben a kérdésben már két úgynevezett fehér könyvet bocsátott ki, egyet 1923-ban, egyet 1925-ben. Ezek a kiadványok a vitás kérdésben felmerült össz-és momentumokat a vonatkozó okmányok közlése mellett alaposan megvilágítják. Majd áttért a magyar kormánynak az agrárperek gyakorlati megoldását célzó" javaslatára, amelyre, sajnos, a román kormány mindezideig még nem válaszolt. Peidl Gyula a külügyi bizottság egy múlt évi üléséről kiadott hivatalos sajtóközleményben nem egész terjedelmében visszaadott felszólalására hivatkozva, arra kérte a bizottságelnökét, gondoskodjék arról, hogy a jövőben, a felszólalások lehetőleg szó szerint közöltessenek. Legjobban szeretné, ha az ülések nyilvánosak lennének, de az adott helyzetben, nézete szerint, legalább arról kellene gondoskodni, hogy a sajtóközleményben az egyes felszólalások közlésénél ne tegyenek különbséget. Pekár Gyula elnök Peidl felszólalására hangsúlyozta hogy a bizottság üléséről megjelenő közlemények megszerkesztésére a maga felszólalását illetően minden bizottságb faárnak módjában van befolyni. A sajtóközleménynek azonban nem jegyzőkönyvszerűen, hanem csupán kivonatosan közlik a felszólalásokat s a bizottság ülésének titkosságára való tekintettel az elnökség álapítja meg a sajtóközlemény tartalmát. Olaszország és a magyarnémet barátság Mindig a szomszéd államokkal való megértés híve volt. Sajnálja, hogy a szomszéd államok a szentgotthárdi incidenst is alkalmul használták fel arra, hogy ilyen nem indokolt hajszával megakadályozzák a megértés kifejlődését. Utal arra, hogy Magyarország és a szomszédai között milyen aránytalan egyenlőtlenség mutatkozik a fegyverkezés terén. Úgy látszik, a kisantant államai minden egyes konferenciájuk előtt igyekeznek Magyarországon valami olyan gyanús momentumot mesterségesen felfedezni, amelynek hangoztatásában azután egységüket dokumentálhatják. Az általános külpolitikai helyzetről szólva örömmel látja Olaszországhoz való viszonyunk megszilárdulását és bensőbbé válását. Emellett Walkó Lajos külügyminiszter részletesen válaszolt a felszólalásokra. Az agrárperek ügyével kapcsolatban kifejtette, hogy gróf Csáky Imre szerepe tisztán áll azok előtt, akik ezzel a kérdésselfoglalkoztak. Ha valamit kifogásolni lehet szereplésében, az csak az, hogy eljárása talán ürügyet szolgáltathatott volna arra, hogy a népszövetségi előadó hatá-I Iparos Székház Szép és támogatandó a terv, melynek érdekében a magyar iparosság képviselői ma megjelentek a főpolgármesternél és polgármesternél, hogy a Rákóczi úton, a kis Rókus helyén méltó székházat akarnak építeni a magyar iparosságnak. »Iparpártolás« — majdnem évszázados jelszó a magyar politikában. Voltak idők, hogy egész pártok egész létalapja az volt, hogy az iparos mellettük állt a szavazatával s nem egy párt akadt, amelynél nemcsak képletesen volt igaz, hogy az iparos tette le a párt »alapkövét.« Volt kisiparpártolás — többnyire frazeológiákban, hisz tényekben és eredményekben nem igen produkált többet ez a »pártolás«, mint a háziipar megmentését bizonyos területeken. (Ami kétségtelen eredmény — de nem a nagy programokhoz képest). Aztán volt egy iparfejlesztés, de ez már nagyiparfejlesztés volt a szabadelvű párt fénykorában — a nagy szubvenciók és nagy gründolások korszaka volt ez, egész aranyfolyamok tűntek el benne nyomtalanul, de a korszakot tényleg több alkotása is túlélte, gyárkémények, amelyek diadalmasan emelkedtek ki a háborús és forradalmi összeomlások káoszából is. Amitől akkoriban féltek, amiről azt mondták, hogy »hja, ez a fejlődés menete«, hogy majd a nagyipar egyszerűen felfalja a kisipart, az Szerencsre nem történt meg. A nagyipar fejlődött a maga útján, anélkül, hogy ez a kisipar pozícióit megrendítette vagy a kisipar fejlődésképességét megtámadta volna. Ez a magyar ipar nagy közgazdaságtörténelmi tradíciókra pillant vissza és küzdelmei szorosan összefonódnak a magyarság küzdelmeivel — nem véletlen a Kossuth Lajos nagyszerű munkássága a Védegylet körül; az sem egészen véletlen, hogy a függetlenségi párt jelentékeny részben a magyar iparosságnak pártja volt és talán ott is kezdődik a függetlenségi párt hanyatlása, mikor szociálpolitikájában elvált azoktól a demokratikus iparosrétegektől, amelyek mindig leghűbb hordozói voltak a kossuthlajosi hagyománynak. A »kisember« alatt a politikai műfordításban akkoriban leginkább kisiparost értettek... a »kisgazda« politikailag akkor még nem nyomult előtérbe, azóta persze annyira előtérbe nyomult, hogy eljött az idő, mikor szegény Vázsonyinak egy tréfája szerint »felcsiségi hóbortban« kezdtek szenvedni a nagy politikusok is, főleg 1920-ban, amikor majdnem minden képviselőjelölt kisgazdának csapott fel. Kisiparospártinak nem csaptak fel olyan mértékben, mint kisgazdapártinak — a jelszavakkal azonban lelkesen és fáradhatatlanul boldogították az iparosvilágot is, főleg képviselőválasztások idején. A választás idején nagy ember a kisiparos, kegyét és szavazatát hajhássza a jelölt, beígér neki; ipari hitelt, nyersanyagbeszerzést, beígéri a legélesebb harcot a kartel ellen — a választások után azonban meglehetősen megfeledkeznek az ilyen ígéretekről, aminthogy régi szokás mindenütt, hogy az ígéretek csillaghullásából választások után köd és pára marad. Mikszáth Kálmán beszélt egy politikai kapcsolatában Haluska Jánosról. Naluska János képletes neve vagy politikai álneve a választónak, aki a választások után reklamálja "a politika,s ígéreteit. »Eridj ki, Haluska János keres...« mondták tréfásan a Dorottya uccai klubban, ha azt akarták mondani, hogy: egy választó.