Pesti Napló, 1928. február (79. évfolyam, 26–49. szám)
1928-02-01 / 26. szám
A ! Szerda III———Ii Ii J In ».1HMUI1 VII PESTI NAPLÓ 1928 február I A „bukott" diákok * Január 31. elsőrendű kritikus nap, — a »félév« vége a magyar középiskolában. A megbukott gyerekeket ma szidják, esetleg meg is verik otthon, — van olyan is, aki golyót röpít a mellébe, mert nem tudta bebizonyítani, hogy a háromszög belszögeinek összege csakugyan két derékszög. Ma is olvashatjuk az esti lakban egy szegény fiúnak a történetét, aki ismétlő létére is »több tantárgyból bukásra állt« s emiatt két golyót röpített a mellébe. De nem igen találkozom olyan emberrel, aki azt mondaná, hogy »Itt valami nincs rendben.« A tanár urak halálosan megsértődnek, ha valaki feszegetni kezdi, hogy talán esetleg nem is kizárólag a gyerekekben van a hiba, s azt mondják, hogy »hát persze hogy nem tanulnak és fegyelmezetlenek a gyerekek, ha még a sajtó is uszítja őket a tanári tekintély ellen«. A békesség kedvéért nézzük meg tehát: nincs-e a kérdésnek olyan oldala, ahol lehetne valami okos dolgot csinálni a tanári tekintély minden sérelme nélkül? Szerintem figyelembe lehetne venni bizonyos szempontokat, amelyeket eddig elhanyagoltak. Ha az Egyesült Államokban a legtöbb közigazgatási állásra és minden posta- és vasúti állásra elég képesítés a népiskola nyolcadik osztályának bizonyítványa, — akkor minek gyötörjük mi a fiainkat középiskolával és egyetemmel? Elismerem, hogy a magyar városok nagyszerűen vannak közigazgatva, de higgyék el nekem: nem utolsó az adminisztráció az amerikai városokban sem. Továbbá azt is gondolom, hogy valahány kitűnő közigazgatási szakemberünk van, valamennyi mind a városházán vagy a vármegyeházán tanulta a tudományt és nem az egyetemen. A postás és vasutas urak óriási felelősséggel járó munkáját senki sem méltányolja jobban, mint én, de azt hiszem, hogy a consecutio temporum, a binominális együtthatók és más iskolai gyötrelmek nélkül is képesek lennének nehéz munkájukra gyakorlatilag felkészülni. Azt, hogy az iskola egyes tantárgyait azért kell tanulni, mert azok »élesítik az elmét«, Jopkira ne mondják, mert én már tudom, hogy van, ami még az ábrázoló geometriánál is jobban élesíti az elmét, s elárulhatom, hogy ez a valami nem más, mint a muszáj. Amikor az érett nety.cz probléma elé állítja az embert, a szükség, a kényszerhelyzet egyszersmind leleményessé is teszi, sokkal jobban, mint a világ összes tantárgyai. Mindebből az következik, hogy azt a szegény kereskedelmistát, aki ma két golyót röpített a mellébe, kár volt a tavalyi »bukása« után újból iskolába adni, ellenben lehetővé kellett volna tenni neki és ezer meg ezer társának, hogy boldogulhasson egy oly pályán, melyen a gyakorlati ismeretek elsajátításához nem okvetetlenül kell tudni sem azt, hogy melyik évben volt a szentgotthárdi csata, sem azt, hogy Goethe mikor írta az Iphigeniát (mert ha sohasem írta volna meg, akkor sem esnék ki a világ feneke). Ami pedig azt az »általános műveltséget« illeti, én ismerek olyan embereket, akik csak elemi iskolát végeztek, semmi egyebet és mégis értenek anynyit a rádióhoz, mint egy fizikatanár, jobban ismerik a történelmet, mint az egyetemet végzett ifjak átlaga, s Werner Lombartról velem sokkal értelmesebben tudnak beszélgetni, mint azoknak 99 százaléka, akiket az utolsó három év alatt avattak fel az államtudományok doktorává. A könyv és (bocsássanak meg a tanár urak e szerénytelenségért) az újság tömérdek ismeretet közvetít azok számára, akik művelődni akarnak, s nem lehet azt mondani, hogy aki megbukott az algebrából, az már most világéletében mindig tudatlan és ostoba ember marad. Szerintem tehát az iskolának kissé mérsékelnie kellene magát úgy a tudományok adagolásában, mint a tanítás tempójában. Mindenekelőtt pedig barátságosabb hangulatra kellene törekednie. Hogy ezen a téren sokat lehetne tenni, azt négy évi kísérletezés alapján mondhatom. Azt hiszem, minden pedagógus tudja, hogy azidomársnak az oroszlánketrecben sokkal könnyebb dolga van, mint annak a tanárnak, aki 14 éven felüli leányokat tanít. Én tehát a legnehezebb helyen, 14—18. éves leányok tanítása közben kísérleteztem, és megcsináltam például azt a »reformot«, hogy nálam nem a tanulót feleltette a tanár, hanem a tanárokhoz intézett kérdéseket a tanulói — ami igen logikus dolog, mert az szokott kérdezni, aki nem tud valamit és annak kell felelnie, aki tud valamit. Ezzel a »felelés« nagy lidércnyomását levettem a tanítványaim lelkéről, — s az eredmény mégis »minden várakozást felülmúlt«, mert úgy-, bár a feleltetés is lehet tanítás, sőt a feleltetés közben kifejlődő beszélgetésből tanulnia kell az egész osztálynak. Egyáltalán nem ördöngösség úgy vezetni a tanulók munkáját, hogy jól érezzék magukat az iskolában, s nem kell túlzott fontosságot tulajdonítani atekintélynek, tökéletesen elég, ha a tanítót vagy tanárt becsülik és szeretik a tanítványai. Elitz anban szükséges, hogy előbb a gyermekek érezzsék meg, hogy az, aki tanítja őket, egyszersmind becsüli és szereti is őket. Az olyan tanuló, aki érzi, hogy szereti őt a tanára, iskolai ügyek miatt sokasém fog golyót röpíteni a mellébe. A pirostaxicok küldöttsége Ripka Ferenc főpolgármesternél. Balról Ripka főpolgármester, középen: Zöldi Márton, a Bérkocsis Ipartestület titkára, aki a küldöttségét vezette . 91 Megölt az alkohol!" — sírta bírái előtt a sikkasztó báró* Gaudernák Szeged, január 31. (A Pesti Napló tudósítójának telefonjelentése.) Néhány hónappal ezelőtt nagy feltűnést keltett Szegeden, hogy az ügyészség rendeletére letartóztatták báró Gaudernák Rudolf szegedi bírósági végrehajtót, akit többrendbeli hivatalos sikkasztás és hivatali hatalommal való visszaélés vádja terhel. Kedden kezdték meg e bűnügy főtárgyalását a szegedi törvényszéken, óriási érdeklődés mellett. A személyi adatok felvételekor kiderült, hogy a bírósági végrehajtó alig tud magyarul. Saját vallomása szerint 1904-ig egyetlen szót sem tudott magyar nyelven. A végrehajtó vád szerint 11 esetben a végrehajtási jegyzőkönyvet megsemmisítette és a végrehajtás útján befolyt pénzeket nem juttatta el a felekhez, hanem saját céljaira fordította és több esetben hamis jegyzőkönyveket vett föl. . — Beismerek mindent, ami a pénzügyekre vonatkozik, — mondotta a vádlott báró — azonban az akták és a végrehajtási jegyzőkönyvek megsemmisítésének bűntettét nem követtem el. Azt igyekezett bizonyítani, hogy az akták azért tűntek el, mert letartóztatása teljesen váratlanul érte. Mint, mondotta, kisleányával ebédelt, amikor a rendőrtisztviselő felszólította, hogy kövesse őt, úgyhogy kénytelen volt az aktákat a leányának átadni, akivel azóta nem beszélhetett. A.segédjére bízott mindent, mert az jobban értett a végrehajtói mesterséghez, mint ő. Több jegyzőkönyvet utólag akart elkészíteni, amikor már elrendelték ellene a fegyelmi vizsgálatot. Erre azonban már nem volt ideje. — Megölt az alkohol, — mondotta , szinte síró hangon a vádlott. — Mindent ittam. Sört, bort, pálinkát, ami csak jött. Az ital egészen elvette az eszemet. Ma sokkal jobban emlékszem hivatali ténykedéseimre, mint akkor. Minden pénzemet italra költöttem. Nem tudtam elmenni egy kocsma mellett, hogy bár ne térjek inni. Ilyenkor nem törődtem azzal, hogy milyen pénz van nálam. Számos tanút hallgatott ki a bíróság. Braun Soma írnok, aki a végrehajtó mellett működött, kijelentette, hogy a báró teljességgel beszámíthatatlan. Dr. Szabó József rendkívül érdekes szakvéleményében vázolta báró, Gaudernák viharos életét. Már kiskorában erkölcsi fogyatékosságban szenvedett, később idült alkoholista lett. Amikor fiatal korában elvesztette édesanyját, a sírnál sírva fogadta meg, hogy több bort nem iszik, de a temetőből kijövet az első kocsmába bement és holtrészegre itta magát. Késő estig tartott a bizonyítási eljárás, amely után dr. Tompa ügyész mondotta el vádbeszédét, majd dr. Apponyi védő ismertette a bárónak felfelé ívelő, majd kettétört karrierjét. Elmondotta, hogy védence volt rendőrfogalmazó, határrendőr, bankhivatalnok, ügynök és aktív katonatiszt. A rendőri karrier nem sokáig tartott. Egy alkalommal Nógrádon megjelent Rakovszky Iván akkori belügyminiszter. A rendben tartására kirendelt Gaudernák részegen odaállt a belügyminiszter elé és odaszólt neki: — Szervusz Irén! — Nem ismerem magát, — felelte a belügyminiszter. E jelenet után a rendőrkapitány elmozdította, őt, állásából s később Nádassy vészlest elbocsátotta a rendőrség kötelékeiből. Elmondotta a védő azt is, hogy Gaudernák 15 éves leánya mindössze egyetlen polgári iskolátvégzett, az apja nem adott a tanítására egyetlen fillért sem, mindent elivott. Este hét órakor fejezte be a védő védőbeszédét. Gaudernak nem kívánt élni a zárszó jogával, az elnök a tárgyalást berekesztette azzal, hogy az ítéletet szerdán reggel 9 órakor hirdeti ki. 1 'h& R :&Mmi®Mm Gxansim fijdjBS&E&Tl ^ XESZTHxaáR. ]«^^ható mnden na^y lígreá^edésbgn Kirabolták a monori adóhivatalt (Saját tudósítónktól.) A monori községházán az elmúlt éjszaka ismeretlen betörők jártak. Kedden reggel, amikor a községházán szolgálatot teljesítő tisztviselők a hivatalba mentek, vették észre, hogy az adóhivatalba vezető ajtó, amelyet minden este le szoktak zárni, nyitva van. Bent a pénztárhelyiségben pedig fel volt törve a pénztárszekrény és az összes értékek hiányoztak. Nyomban jelentést tettek a csendőrségnek, amely megindította a nyomozást. A megállapítások szerint az ismeretlen tettesek álkulccsal nyitották fel az adóhivatalba vezető ajtót, majd fúrógépekkel megfúrták a pénztárszekrényt, amelyből néhány ezer pengő készpénzt és értékpapírt vittek magukkal. A tettesek bűnjelet nem hagytak maguk után. Elhangzott azonban egy tanúvallomás, a amely szerint két rosszul öltözött fiatalembert láttak a hétfői napon Monoron, akik kedden a hajnali órákban Budapest felé vették útjukat. A monori csendőrség éppen ezért értesítést küldött a betörésről és a gyanúsítottakról a budapesti főkapitányságnak, amely a nyomottázást megindított