Pesti Napló, 1928. március (79. évfolyam, 50–75. szám)

1928-03-01 / 50. szám

3 Csütörtök A polgári törvénykönyv kodifikálói az e törvényjavaslat jelentőségével (Saját tudósítónktól.) A Pesti Napló mun­katársa a csütörtökön beterjesztendő­ nagy magánjogi törvényjavaslatról beszélgetést folytatott d­r. Kunc­z Ödön egyetemi tanárral, aki a hatalmas törvénykönyv megalkotásával igen nagy szerepet játszott. Már a háború előtt kezdte meg munkáját, mely a magánjogi tör­vénykönyv kereskedelmi és kötelmi jog részét foglalta magában. Egy ilyen korszakalkotó nagy munkát, mint az új magánjogi törvénykönyv, alig lehet így nyi­latkozat filmájátban egynéhány odavetett sróval méltányolni. Hiszen a hatvanas évek óta a legkivá­lóbb "jogászi elmék közreműködésével folyt, ez a munka, és ebből a munkából alakult ki az új magán­jogi törvénykönyv.­­ Most már két kérdés vetődik fel. A rohanó élet és események sodrában lehetséges-e egyáltalá­ban kodifikálásról beszélni, szabad-e a kódex merev formái közé szorítani olyan kérdéseket, melyeket a gyakorlat, maga az élet szabályai! Mert ha nézzük az angol és amerikai jogfejlődést, úgy látjuk, hogy­­itt a legnagyobb idegenkedéssel fogadják a kodifi­kálás gondolatát. Angliában és Amerikában a bírói gyakorlat a magánjog pillére. A jogfejlődés határ­kövei itt a bírói döntések. Erre­ a problémára azzal válaszolhatunk, hogy a mi bíróságunk sem marad mögötte az angol és amerikai mintának. — A kérdés azonban: várjon nem avult-e el a kódex, melyet még Jusztiniánusz és Napóleon alatt megalkothattak, a ma korszakában? Nagy elvi szempontok ezek­re gondolkozóba ejtik az embert, u­gyanígy gondolkozóba ejthet bennünket a másik nagy kérdés, a kodifikálás politikai kérdése. A Tria­non által elszakított országrészek és a Csonka-Magyarország között szabad-e megbontani az egysé­get? Nem helyesebb-e az angol és amerikai s­isz­tóma? Célszerű-e egyáltalában a mai állapotok kö­­zött a kodifikálást. Kellő megfontolás után történt az elhatáro­zás, s az új magánjogi törvénykönyv mégis el­készült és annyit okvetlenül meg kell állapítani, hogy ez a kódex gyönyörű, korszakalkotó jogalkotás. Ezek az általános­ kéntések voltak; most az a kér­dés, mi lesz a latírsa ennek az új törvénykönyvnek a gazdasági életben. .. . Az úgynevezett­­kereskedelmi jog nem más, mint a magánjognak és kötelmi jognak csipkeszerű kikristályosodása. Ez a kereskedelmi jog most már síz imbolygó­ gyakorlat helyett, szilárd bázisra" ép­ül. A magánjog alépítményévé válik a kereskedelmi jog felépítményének. Természetesen az új magánjogi törvénykönyv megalkotásával a kereskedelmi jogunik szűkebbre szorul. Tulajdonképpen a két jog közötti ellen­téteket­ kell csak azután szab­ályozni. — Az ifj magánjog és kötelmi jog remek alkotás. Alapelvét talán úgy lehetne meghatározni, hogy •megérzi és méltányolja az emberekhez legközelebb álló kérdéseket; ezek a vagyoni és családi kérdések. A mai gazdasági rendszer két pillérének: a magán­tulajdonnak, a szerződési szabadságnak és a családi diffinek bástyafalai épülnek ki ebben az új törvény­könyvben, mely át van hatva egyúttal azoktól a szo­ciális szempontoktól is, melyek a kor szellemét is áthatják.­­ Az érettség egészségessége, a higgadt konzer­vativizmus jellemzi ezt a hatalmas jogalkotást, mely a fejlődés nyugodt tempóját követi és nem szakít ra­dikálisan a régi tradíciókkal, hanem a szociális előre­haladás és a múlt gyakorlata között megtalálja a helyes középutat.­ Hiszen a bizonytalanság egyete­mes rémületét váltaná ki a Juult tradícióival való szaks­ág, ij-úratosság és mértékletesség­ jellemzői az új magánjogi törvénykönyvnek. Dr. Fodor Ármin kúriai bíró a magánjog egyik kodifikátora, aki részt vett abban a hatalmas előkészítő munkában, amely Pesthy Pál igazságügyminiszter ma benyúj­tandó javaslatát megelőzte, a következőket mondotta, a Pesti Napló munkatársának: — Ez a munk­a már az 19­0-es évektől kezdve fo­lyik. Ezekben az években Horváth ..Boldizsár indí­totta meg a munkát és több jogásznak adott megbí­zást­­a Magyar Polgári Törvénykönyv elkészítésére. A megbízott jogászok el is készítettek egyes része­ket, de a munka akkor abbamaradt. Újból felvette a hatalmas munkát Szilágyi Dezső, aki ismét meg­bízott néhány jogászt azzal, hogy készítsék elő a munkát. Erdélyi igazságügyminiszter alatt egy bi­zottság alakult, amelyik azután belekezdett a Ma­gyar Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek meg­szövegezésébe. Erdélyi minisztersége alatt készült el az első szöveg, amelyik azután több ízben ment át különböző átdolgozásokon. Az egyik szöveget Balogh Jenő igazságü­gyminiszter az országgyűlés elé ter­jesztette. Az országgyűlés ennek tárgyalására külön bizottságot küldött ki. A bizottság­ hosszadalmasan tárgyalta le részleteiben is a munkát és elkészített egy bizottsági szöveget.­­ Ez a bizottsági szöveg a háború következtében félbenmaradt, csonkán maradt és csak újabban 1922-ben hidalt meg újból a munka. Az első szöveg még erősen a német polgári törvénykönyv hatása alatt állott. Az azóta újból és újból átdolgozott szöveg mindig jobban eltávozott az idegen hatások alól és egyre eredetibb alakot öltött, a legújabb átdolgozás, amelyet a miniszter most be fog nyújtani az ország­gyűlés elé, már egészen független minden külföldi törvényhozás hatásától. Ez a szöveg a most életben levő magyar jogot kodifikálja. — A­­Magyar Polgári Törvénykönyv benyújtandó szövege tehát tulajdonképpen a magyar jog gyűjte­ménye csak, de bizonyos kérdésekben termész­etesen reformokat is hoz. Bizonyos azonban, hogy ez az új szöveg a legnagyobb mértékben konzervatív. — Ezt a legújabb szöveget körülbelül 5—6 eszten­deje csináljuk , állandóan dolgoztunk rajta. Nem­csak átszövegeztü­k újból a régi szövegeket, hanem formailag is, tartalmilag is új rendelkezéseket vit­tünk bele, különösen azért, hogy a magyar magán­jogot teljesen függetlenítsük az idegen hatásoktól Landesx Ezek» koldusasszony fliiiiiiiipiiiipiiiiiiiiiiiiiHiiiiiinn : •»' - - Költemények f-l­.S­pengei Az Athenaeum kias­ása 5 PESTI NAPLÓ 15­ 28 március 1 A dunaparti széncsuzdákból felszálló por meg­semmisüléssel fenyegeti az Akadémia könyvtárát (Saját tudósítónktól.) A Dunaparton kora tavasztól késő őszig egymás hegyén-hátán áll­nak a szénuszályok, amelyekből állandóan ra­kodják ki a Dunapartra a­­szenet. A szénki­rakodóállomás központja az Akadémia épüle­tével szemben van s a széntárolás folytán fel­kavart porfelhő és piszok miatt már hosszú idő óta nem tudják szellőztetni az Akadémia helyiségeit. Az ablakokon beáramló füst, ko­romréteg és szénpor rárakódik az épületben felhalmozott felbecsülhetetlen értékekre. Ber­zeviczy Albert, az Akadémia elnöke a napokban ebben az ügyben levelet intézett a dunai ka­pitánysághoz, amelyben elmondja, hogy az Akadémia könyvtárában felhalmozott ritkasá­gokat, kódexeket, díszműveket és a levéltári anyagot már teljesen ellepte a szénpor és az értékek ki vannak téve a megrongálódásnak. Kérte, hogy a rendőrség a dunaparti szénkira­kodás megszüntetése felől intézkedjék. A rendőrség ebben az ügyben átirattal fordult a rovaros tanácsához és kérte a tanácsot, hogy a dunaparti szénkirakodást szüntesse be, illetve szorítsa vissza a Dunapart lakatlan részeire. Beszéltünk ebben az ügyben Berzeviczy Al­berttel, aki elmondotta, hogy sürgős beavatko­zásra van szükség, mert a Dunapartról áradó szénpor valóban elpusztulással fenyegeti az Akadémia könyvtárát és gyűjteményét. Re­méli, hogy rövidesen áthelyezik a szénkirako­dás központját máshová. Nyomora miatt morfiummal megmérgezte magát gróf Vass Józsefné (Saját tudósítónktól.) Szerdán éjjel a főka­pitányságon Hindy Zoltán ügyvéd bejelentést tett, a­­melyben közölte, hogy özv. Vass Józsefnól grófné, szül. Zimmermann, Mária, Vág ucca 19. szám alatti lakos, levelet írt hozzá, melynek szövege a következő: —­ Nem bírom, tovább a küzdelmet, fázom, éhe­zem, önkényesen elvették a tárgyaláson mindene­met. Nem bírom tovább a borzalmas mártír élet­et. Isten önnel, isten áldását kívánom Önnek. A kapott feljelentés alapján a főkapitány­ságról detektíveket küldtek ki a Vág utca 19. szám­ alatti lakásra, hogy esetleg még közbe­léphessenek. A lakást zárva találták, az ajtót betörték, szobájában eszméletlenül találták az asszonyt. Mentőket hívtak. A mentőorvos meg­állapította, hogy morfiummal mérgezte meg magát és sikerült i­s életre kelteni. A mentők ezután kórházba szállították. A proletárnegyedben lakó, teljesen elszegé­nyedett özvegyasszony grófnői címét többnyire kétkedéssel fogadták, ő azonban amerikai ro­konságára hivatkozva erősítgetni szokta, hogy e­mmni jogosan illeti meg. Mozog a hatósági apparátus és fizet a kereskedő a „mentőplakátok"miatt (Saját tudósítónktól.) Megírta néhány nap­pal ezelőtt a Magyarország, hogy a Stádium­nyomda rt. útján az Országos Mentőegyesület plakátokat készíttetett, amelyek az első segély­nyújtásra vonatkozó orvosi tanácsokat tartal­maznak. A népjóléti minisztérium már előző­leg rendeletet bocsátott ki, amely szerint min­den nyilvános helyiségnek gondoskodnia kell arról, hogy feltűnő helyen kifüggessze helyi­ségében ezt a plakátot, ha a helyiségben öt sze­mélynél több megfordul. Miután a l­egkisebb helyiségben is több személy fordul meg ötnél, jelentékeny azoknak a helyiségeknek a száma, amelyeknek e plakátokat meg kell vásárolniuk. A­ Strídium-nyomda az elkészített plakátokat három pengőért árusítja. A plakátok kifüggesztésével kapcsolatban az akció megindítása óta a fővárosban kihá­gási eljárást indítottak, számos fővárosi, keres­kedő, vállalkozó és üzlet tulajdonos ellen. Igen sok helyen előfordul ugyanis, hogy a plakát terjesztésével megbízott ügynökök megjelennek a kereskedőknél, bankoknál­ és egyéb vállala­tok vezetőinél és non a legudvariasabb formák között,­sürgősen kibánják az ügylet lebonyolí­tását. Akadtak kereskedők, vállalkozók, akik az ügynökök fellépését nem találták minden szempontból kielégítőnek és emiatt meg sem vásárolták a plakátot. Más helyeken viszont nem is tudtak arról, hogy a plakát megvásár­lása kötelező és ezért utasították el az ügynökö­ket. A nyilvános helyek tulajdonosai ugyanis ez utóbbi években már­ többször károsodtak plakátok miatt, melyekről csak későb­b derült ki, hogy megvásárlásuk nem lett volna kötellező. Sok kereskedő most ezekre az esetekre gondolt, főként a kocsmárosok, akiket néhány hónappal ezelőtt két — később letartóztatott — fiatalember házalt végig­ a bortörvény rendel­kezéseiről szóló nyomtatvánnyal. Minthogy sok kereskedő tagadja Bie­l tel­jesen jóhiszeműen is a megvételt, igen sok ilyen ügyet tárgyalnak most az elöljáróságo­kon. A beidézett kereskedőkkel körülbelül fél­óráig tartó jegyzőkönyvet vesznek fel és az­után hirdet a kihágási bíró ítéletet, amelyben 200 pengőig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja azokat, akik a plakátot nem vették át. Infor­mációink szerint az eddigi büntetési tételek átlag 10—20 pengő között mozognak. A legtöbb kereskedő — nem akarva a fellebbezéssel újabb munkanapot veszíteni — belenyugszik az ítéletbe. Az ítéletekről két példányt készít a referens, az egyiket a népjóléti miniszté­riumnak küldi meg, a másikat pedig az elöl­járóság végrehajtási osztályának. Ez az osz­tály jegy­zéke­t készít a büntetéspénzekről, kü­lön alkalmazottat küld ki a pénz felvételére, aki a pénz felvételét hatósági irattal ,külön nyugtázza. Ilyen módon a Stádium h­árompengős pla­kátja azokban az esetekben, amelyekben a ki­függesztés körül baj támadt, igen nagyarányú hatósági apparátust mozgat meg, úgyhogy az igénybe vett emberek munkaideje sokkal többe kerül az államnak, mint amennyit az egész pla­kát megér. Úgy tudjuk egyébként, hogy külön emberek kaptak megbízást arra, hogy a város­ban járják körül mindazokat a nyilvános he­lyeket, ahol öt embernél több megfordul és ellenőrizzék, hogy ki vannak-e függeszt­ve a plakátok. Információnk szerint ugyanez a hely­zet vidéken is: mindk­et­­oldalin szép mintás francia szatinból Stern József ...» •­ Calvin tér 1

Next