Pesti Napló, 1928. október (79. évfolyam, 223–248. szám)

1928-10-02 / 223. szám

Kedd? PESTI NAPLÓ 1928 október 2­4 mány programja és politikája kereskedőelle­nes. Magyarországon sorjában és talán kicsit összevissza is, mindenkinek védik az érdekeit, csak éppen a kereskedelemnek nem jut az áldás­ból. A kereskedelemnek alig van beleszólása a kormány gazdasági politikájának irányítá­sába. Pedig éppen a kereskedőosztály áll a legtávolabb minden politikai szélsőségtől, éppen a kereskedő gondolkozik a legjózanab­bul, a kereskedő fél legjobban minden poli­tikai zavartól, tehát éppen a kereskedelem ad­hatná a­ kormánynak a legobjektívebb és leg­józanabb tanácsokat. Szeretnék elérni, hogy a kereskedelem a jövőben ne legyen a kormány mostohagyermeke és az illetékes körök hall­gassák meg és szívleljék meg a kereskedelmi és iparkamarák gondosan megfontolt és kidol­gozott szakvéleményét. 7íz ad­óhzivatalnak mindenki gyanús, aki él . A székesfehérvári kongresszus másik n nagy és súlyos komplexuma az adókérdés. Tudjuk, hogy az adóterhek túlságosan maga­sak, és nagyon megnehezítik a kereskedelem helyzetének javulását. Várjuk a változást, mert a változásnak el kell jönnie! Nem remél­hetjük az adók hirtelen zuhanását, de ha csak a takarékossági rendszabályokat vinnék ener­gikusan keresztül, már ez is könnyebbség volna az ország számára. Feltétlenül meg kell vál­toztatni az adóhivatalok eddigi mentalitását az­­adók kimunkálásánál­. Az adókivetésnél és behajtásnál nálunk még mindig az a tenden­cia, hogy az adózó telve van rosszakarattal és csak azt lesi, hogy hol károsíthatja meg a kincstárt. Pedig a magyar kereskedőtől távol áll a rosszakarat, és nincs is lehetősége az adó eltitkolásár­a­. Hiszen a forgalmi adó oly be­tekintést enged a kereskedő üzletmenetébe, hogy az szinte meztelenül áll az adóhivatal előtt. Sőt a forgalmi adó még téves következ­tetésekre is ad alkalmat. Ma, sajnos, a nagy forgalom nem jelenti a nagy hasznot is. Akár­hány kereskedő kénytelen minden haszon nél­kül elad­ni áruját, mert különben nem tudná kifizetni a neki nyújtott hiteleket. A forgalmi adónál a kormány még mindig nem válto­t­ta be azt az ismeretét, hogy gyors tempóban áttér a fázisrendszerre. Ha már a kormány azt hiszi, hogy a fázisrendszert nem lehet egy csapásra megvalósítani, akkor szeretnék legalább is í­z előjeleit látni annak, hogy fokozatosan ve­zetik be a fázisrendszert. A fényűzési adó alól még mindig nem mentesítették a közszükség­let­i c­­í­keket, még midig nem vett­ék revízió alá a túlságosan alacsony értékhatárokat. 71 Kivitelfejlesztő intézet terve — Foglalkozni fog a kongresszus a hitel­kérdések problémáival, a kisipari hitelekkel és a fizetésképtelenségi jog sürgős reformjá­val. Részletesen tárgyalni fogjuk az export­és tranzitókereskedelem akadályait. Tudtom­ mal a­ gazdasági minisztérium Kivitelfejlesztő Intézet felállítását tervezi. Őszintén megmond­juk, mi ettől az intézettől nem várunk sokat. Sokkal fontosabb volna, ha végre megoldanák az exportbiztosítás kérdését, erre a kormány­nak azonban állítólag nincsen pénze.­­ De ha már nem segít a kormány, leg­alább ne akadályozza az export- és tranzitó­kereskedelmet. Hiszen közhellyé vált már, hogy Budapest egyenesen predesztinálva van arra, hogy a Balkán felé irányuló tranzitó­kereskedelem központja legyen. Ezt mindenki tudja, csak éppen a vámbürokrácia nem akarja felismerni a magyar export- és tranzitókeres­kedelem jelentőségét. Nehézkes, elavult, kom­plikált vámszabályok és rendeletek, hivatal­nokok tú­lbuzgalma a legkitűnőbb eszközöknek bizonyulnak annak elérésére, hogy az export­kereskedelem Magyarország megkerülésével bonyolódjék le. Ezzel a komplexummal függ­nek össze és itt fogjuk tárgyalni a közlekedési problémákat. A Magyar­ Hétnek sikerülnie k­ell — Végül is foglalkozni akarunk azzal a sötét felhővel, amely mindjobban ránehezedik a­ magyar gazdasági életre: a külkereskedelmi mérleg egyre növekvő passzivitásával. Azt hisszük, hogyha ez a passzivitás tovább foko­zódik, nagyon hamar súlyosan érezni fogjuk az ország mindinkább növekvő eladósodását, mindent meg kell tehát tennünk, hogy fokoz­zuk a belföldi termelést. Ezért teljes erővel azon leszünk, hogy a tervezett Magyar Hetet teljes siker koronázza. Meg kell értenie úgy a kereskedőnek, mint a­ fogyasztóközönségnek, hogy nemcsak hazafias szempontból, hanem saját jól felfogott érdekében is lehetőleg ma­gyar árut kell vásárolnia. — A székesfehérvári kongresszuson nem panaszkodni­­ akarunk, hanem nyugodtan és józanul akarjuk megvitatni és akarjuk az ille­tékes körök elé tárni a­ magyar kereskedelem legsúlyosabb problémáit. Dr. E. S. A natúrszelet remek volt s farkasét­vággyal ette meg.­­ — Fehér bort iszol? Laci vöröst ivott, — mondta Gyuszi bácsi. — Vöröset ? — szólt Lekszi, — ő olyan harapós ember... Még azt se szereti, ha a felesége s más ilyen intim dolgai iránt ér­deklődnek. így telt egy félóra, a főkapitány éppen készült, hogy elmegy, mikor a fizetőpincér jött vastagon, a derék Vilmos s félszegen áthajlott az asztalon a főkapitány felé: — Méltóságos úr, telefon. — Ej, a­ guta üsse meg, egy percig nem hagynak békén. Ki az? — Kérem, méltóságos úr, — mondta a főpincér diszkréten. — Női hang, női hang, — kiáltotta Lekszi. Erre a főkapitány felállott. — Az más, — mondta helyette Lekszi. — Nagy kajön, — mondta Lekszi — mi­kor elment a főkapitány, — annyi asszony­ügye-dolga senkinek sincs, mint neki. — De milyen szórakozott máma, nem vettétek észre, folyton cseréli a kenyeret, meg a zsemlyét, egyszer kenyeret­­ harap, egyszer zsemlyét. —!- Ki tudja, hol jár az esze. Akinek mennyi asszonyt kell szimultán ellátni, an­nak van elég. S még egy öreg feleség is ott­hon, ajaj. De alig beszélgethették ki magukat a fő­kapitány gáláns elfoglaltsága felől, az már jött is vissza, magából kikelve, komoran s szinte elsápadva. Nem merték kérdezni. Egy főkapitány olyan dolgok központjában van, hogy azt nem szabad még kérdéssel sem érinteni. — Elmegy, Béni bátyám!? — csak eny­nyit kérdezett a központi szolgabíró. A főkapitány csak intett. Vette a kardját és sietve csatolta az ol­dalára. Akkor odafordult a kérdezőhöz: — Gyere csak ide. !A­­fiatalember ugrott, rohant» Gyöngyös, október 1. (Saját tudósítónktól.) Felső-Magyarország mezőgazdái vasárnap délelőtt Gyöngyösön gazdagyűlést tartottak. A gyűlést együttesen rendezték a Magyar Gazdaszövetség, a Tisza­jobbparti Mezőgazdasági Kamara és a Heves­vármegyei Gazdasági Egyesület. Több mint félezer kiküldött jelent meg a­ gyűlésén Heves, Borsod, Abaúj, Szolnok, Zemplén, Gömör és Nógrád vármegyékből. Bernát István felsőházi tag, a Magyar —­ Mikor volt itt Laci? — Én nem találkoztam vele, kérlek alá­zattal. Mikor én jöttem, már elment. — Hát ki találkozott vele? — kérdezte hangosan a főkapitány. Izgalmában elfe­ledkezett a titoktartásról. — Kivel? — Avaryval. Hárman felállottak. — Hány órakor volt itt? — Főkapitány úr, kérlek alázattal, é­s egészen hivatalosan jelentkezett az a fiatal­ember, aki Mariskát hazakísérte. — Mikor én jöttem, lehetett félkilenc. — Akkor gyújtották fel a lámpákat. A főkapitány zavarosan nézett rájuk. — De hisz az lehetetlen, az nem lehet. Opera ide harminchét kilométer. Most ti­zenegy óra— Hm. Megnézte az óráját s újra egy hm-t eresztett el. — Mi történt? — kérdezte Abris bácsi. — Avary. — Tudom, én már itt voltam, mikor jött, azt is láttam, mikor elment. — Mennyi időt töltött itt? — Nem sokat. Félórát. — Annyit sem, — mondta a fiatalem­ber. A főkapitány folyton csak az óráját nézte. — Autóval nincs kizárva. Ha esetleg autóval ment haza... — Haza­? — kiáltottak fel mindnyájan. Mi van Lacival? A főkapitány egysz gyermekes tehetet­lenséggel nézett rájuk. — Meghalt. Mély csönd. Senki sem mert szólni. — Otthon, a házában agyonlőve ... fek­szik. A pincér hozta a krigli sört. A főkapi­tány elvette s idegességében fenékig kiitta. Akkor félrerúgta a kardját, amely a lába közé akadt s elment. A társaság megdermedve nézett utána. (Folytatása következik.) Gazdaszövetség­­ elnöke vezette a gyűlést. Elnöki megnyitójában arra utalt, hogy a mező­gazdasági hitelkérdés ma­ sincs rendezve, az értékesítés mind nehezebbé válik. Olcsóbban kell termelnünk, mert csak így tudjuk termésünket értékesíteni a külföldön. Az olcsóbb termelésnek feltételei azonban: a tőkegyűjtés, az olcsóbb hitel, a gazdasági tudás terjedése és a mezőgazdaság racionalizálása. Farkas Géza, országgyűlési képviselő­­ tar­tott ezután előadást a magyar lótenyésztés helyzetéről. Indítványára a gazdagyűlés hatá­rozati javaslatban kéri a kormánytól a föld­művelésügyi miniszter legelőfejlesztési pro­gramjának sürgős végrehajtását, csikólegelők létesítését; az apaállatok kötelező vizsgálatáról szóló törvény végrehajtásához a végrehajtási utasítás mielőbbi kiadását. A Nonius és nehéz félvér tenyészkörletek fokozatos kiterjesztését és nagyobbítását; az országos törzskönyvezés bevezetését; a külföldi lóértékesítés fokozottabb előmozdítását; a külföld részére lóvásárok és kiállítások rendezését és nagyarányú propa­ganda bevezetését; a külföld lószükségletének állandó megfigyelését és gondoskodást, hogy, ezt a szükségletet nálunk elégítsék ki. Visontai Kovách László földbirtokos i»A többtermelés az 1928-as konjunktúrában« címen tartott érdekes előadást. Elmondotta, hogy a magyar gazda igen kevéssé aktív, inkább fatalista, mindent a kormánytól vár és leg­több esetben megelégszik a­zzal, hogy kíván­ságait illetékes helyre juttatja. Fel kell hívni a magyar gazdatársadalom fi­gyelmét arra, hogy mit­ keres a külföld, mit lehet elhelyezni a külföldön. Ha Amerika oly nagymennyiségű búzát fog termelni, hogy mi nem, helyezhetjük el, termésfölöslegeinket, keresnünk kell, hogy mit termeljünk. Ivády Béla országgyűlési képviselő a szőlő­termelés jelentőségéről és a bor értékesítéséről beszélt. Sí­—100 millió pengő nemzeti vagyont képvisel C son karnagy a ors­zág 384.000 kat-­hold szőlőterülete, amelyen évente átlag­­200 millió hektoliter bor terem, alacsony áron számítva 80—90 millió pengő értékben. Ezt a 80—90 mil­liót munkabérre, fuvarra, adóra és kamatokra fordítja a­ gazda.. Ennek a szőlőterületnek megmunkálására évente 40 millió napszám kell, tehát a magyar szőlő 200.000 embernek, m­ezőgazdasági munkás­nak ad munkát és megélhetést.­­ A borértékesítésnek első leghathatósabb­ módja a belső fogyasztás emelése. A bort olcsóbbá­ kell tenni pénzügyi vonat­kozásokban is. Mindenfelől követlik a szőlős­gazdák a borfogyasztási adó teljes eltörlését. Én ezzel a követeléssel szemben állok. 47 és fél millió pengő jön be évente a borfogyasz­tási adóból, amikor Csonkamagyarország összes földadója nem tesz ki többet 44 millió pengőnél. Állam­háztartásunk teljesen helyreállított egyensú­lyának veszélyeztetése nélkül lehetetlen ezt a 47 milliót eltörölni, de lejjebb lehet és kell szál­lítani. Délben 250 terítékes bankett volt. Olcsóbban kell termelnünk! Súlyos EcriSik® a magyar gyasdáról — „Fafaissza, nem elég aktív, mindent a kormánytól vár" — ötszáz gazda tanács­kozott a termelés és értékesítés válságáról A magor gazetájé parlamentje Gsyöngyesün !

Next