Pesti Napló, 1928. október (79. évfolyam, 223–248. szám)
1928-10-02 / 223. szám
Kedd? PESTI NAPLÓ 1928 október 24 mány programja és politikája kereskedőellenes. Magyarországon sorjában és talán kicsit összevissza is, mindenkinek védik az érdekeit, csak éppen a kereskedelemnek nem jut az áldásból. A kereskedelemnek alig van beleszólása a kormány gazdasági politikájának irányításába. Pedig éppen a kereskedőosztály áll a legtávolabb minden politikai szélsőségtől, éppen a kereskedő gondolkozik a legjózanabbul, a kereskedő fél legjobban minden politikai zavartól, tehát éppen a kereskedelem adhatná a kormánynak a legobjektívebb és legjózanabb tanácsokat. Szeretnék elérni, hogy a kereskedelem a jövőben ne legyen a kormány mostohagyermeke és az illetékes körök hallgassák meg és szívleljék meg a kereskedelmi és iparkamarák gondosan megfontolt és kidolgozott szakvéleményét. 7íz adóhzivatalnak mindenki gyanús, aki él . A székesfehérvári kongresszus másik n nagy és súlyos komplexuma az adókérdés. Tudjuk, hogy az adóterhek túlságosan magasak, és nagyon megnehezítik a kereskedelem helyzetének javulását. Várjuk a változást, mert a változásnak el kell jönnie! Nem remélhetjük az adók hirtelen zuhanását, de ha csak a takarékossági rendszabályokat vinnék energikusan keresztül, már ez is könnyebbség volna az ország számára. Feltétlenül meg kell változtatni az adóhivatalok eddigi mentalitását azadók kimunkálásánál. Az adókivetésnél és behajtásnál nálunk még mindig az a tendencia, hogy az adózó telve van rosszakarattal és csak azt lesi, hogy hol károsíthatja meg a kincstárt. Pedig a magyar kereskedőtől távol áll a rosszakarat, és nincs is lehetősége az adó eltitkolására. Hiszen a forgalmi adó oly betekintést enged a kereskedő üzletmenetébe, hogy az szinte meztelenül áll az adóhivatal előtt. Sőt a forgalmi adó még téves következtetésekre is ad alkalmat. Ma, sajnos, a nagy forgalom nem jelenti a nagy hasznot is. Akárhány kereskedő kénytelen minden haszon nélkül eladni áruját, mert különben nem tudná kifizetni a neki nyújtott hiteleket. A forgalmi adónál a kormány még mindig nem váltotta be azt az ismeretét, hogy gyors tempóban áttér a fázisrendszerre. Ha már a kormány azt hiszi, hogy a fázisrendszert nem lehet egy csapásra megvalósítani, akkor szeretnék legalább is íz előjeleit látni annak, hogy fokozatosan vezetik be a fázisrendszert. A fényűzési adó alól még mindig nem mentesítették a közszükségleti cíkeket, még midig nem vették revízió alá a túlságosan alacsony értékhatárokat. 71 Kivitelfejlesztő intézet terve — Foglalkozni fog a kongresszus a hitelkérdések problémáival, a kisipari hitelekkel és a fizetésképtelenségi jog sürgős reformjával. Részletesen tárgyalni fogjuk az exportés tranzitókereskedelem akadályait. Tudtom mal a gazdasági minisztérium Kivitelfejlesztő Intézet felállítását tervezi. Őszintén megmondjuk, mi ettől az intézettől nem várunk sokat. Sokkal fontosabb volna, ha végre megoldanák az exportbiztosítás kérdését, erre a kormánynak azonban állítólag nincsen pénze. De ha már nem segít a kormány, legalább ne akadályozza az export- és tranzitókereskedelmet. Hiszen közhellyé vált már, hogy Budapest egyenesen predesztinálva van arra, hogy a Balkán felé irányuló tranzitókereskedelem központja legyen. Ezt mindenki tudja, csak éppen a vámbürokrácia nem akarja felismerni a magyar export- és tranzitókereskedelem jelentőségét. Nehézkes, elavult, komplikált vámszabályok és rendeletek, hivatalnokok túlbuzgalma a legkitűnőbb eszközöknek bizonyulnak annak elérésére, hogy az exportkereskedelem Magyarország megkerülésével bonyolódjék le. Ezzel a komplexummal függnek össze és itt fogjuk tárgyalni a közlekedési problémákat. A Magyar Hétnek sikerülnie kell — Végül is foglalkozni akarunk azzal a sötét felhővel, amely mindjobban ránehezedik a magyar gazdasági életre: a külkereskedelmi mérleg egyre növekvő passzivitásával. Azt hisszük, hogyha ez a passzivitás tovább fokozódik, nagyon hamar súlyosan érezni fogjuk az ország mindinkább növekvő eladósodását, mindent meg kell tehát tennünk, hogy fokozzuk a belföldi termelést. Ezért teljes erővel azon leszünk, hogy a tervezett Magyar Hetet teljes siker koronázza. Meg kell értenie úgy a kereskedőnek, mint a fogyasztóközönségnek, hogy nemcsak hazafias szempontból, hanem saját jól felfogott érdekében is lehetőleg magyar árut kell vásárolnia. — A székesfehérvári kongresszuson nem panaszkodni akarunk, hanem nyugodtan és józanul akarjuk megvitatni és akarjuk az illetékes körök elé tárni a magyar kereskedelem legsúlyosabb problémáit. Dr. E. S. A natúrszelet remek volt s farkasétvággyal ette meg. — Fehér bort iszol? Laci vöröst ivott, — mondta Gyuszi bácsi. — Vöröset ? — szólt Lekszi, — ő olyan harapós ember... Még azt se szereti, ha a felesége s más ilyen intim dolgai iránt érdeklődnek. így telt egy félóra, a főkapitány éppen készült, hogy elmegy, mikor a fizetőpincér jött vastagon, a derék Vilmos s félszegen áthajlott az asztalon a főkapitány felé: — Méltóságos úr, telefon. — Ej, a guta üsse meg, egy percig nem hagynak békén. Ki az? — Kérem, méltóságos úr, — mondta a főpincér diszkréten. — Női hang, női hang, — kiáltotta Lekszi. Erre a főkapitány felállott. — Az más, — mondta helyette Lekszi. — Nagy kajön, — mondta Lekszi — mikor elment a főkapitány, — annyi asszonyügye-dolga senkinek sincs, mint neki. — De milyen szórakozott máma, nem vettétek észre, folyton cseréli a kenyeret, meg a zsemlyét, egyszer kenyeret harap, egyszer zsemlyét. —!- Ki tudja, hol jár az esze. Akinek mennyi asszonyt kell szimultán ellátni, annak van elég. S még egy öreg feleség is otthon, ajaj. De alig beszélgethették ki magukat a főkapitány gáláns elfoglaltsága felől, az már jött is vissza, magából kikelve, komoran s szinte elsápadva. Nem merték kérdezni. Egy főkapitány olyan dolgok központjában van, hogy azt nem szabad még kérdéssel sem érinteni. — Elmegy, Béni bátyám!? — csak enynyit kérdezett a központi szolgabíró. A főkapitány csak intett. Vette a kardját és sietve csatolta az oldalára. Akkor odafordult a kérdezőhöz: — Gyere csak ide. !Afiatalember ugrott, rohant» Gyöngyös, október 1. (Saját tudósítónktól.) Felső-Magyarország mezőgazdái vasárnap délelőtt Gyöngyösön gazdagyűlést tartottak. A gyűlést együttesen rendezték a Magyar Gazdaszövetség, a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara és a Hevesvármegyei Gazdasági Egyesület. Több mint félezer kiküldött jelent meg a gyűlésén Heves, Borsod, Abaúj, Szolnok, Zemplén, Gömör és Nógrád vármegyékből. Bernát István felsőházi tag, a Magyar — Mikor volt itt Laci? — Én nem találkoztam vele, kérlek alázattal. Mikor én jöttem, már elment. — Hát ki találkozott vele? — kérdezte hangosan a főkapitány. Izgalmában elfeledkezett a titoktartásról. — Kivel? — Avaryval. Hárman felállottak. — Hány órakor volt itt? — Főkapitány úr, kérlek alázattal, és egészen hivatalosan jelentkezett az a fiatalember, aki Mariskát hazakísérte. — Mikor én jöttem, lehetett félkilenc. — Akkor gyújtották fel a lámpákat. A főkapitány zavarosan nézett rájuk. — De hisz az lehetetlen, az nem lehet. Opera ide harminchét kilométer. Most tizenegy óra— Hm. Megnézte az óráját s újra egy hm-t eresztett el. — Mi történt? — kérdezte Abris bácsi. — Avary. — Tudom, én már itt voltam, mikor jött, azt is láttam, mikor elment. — Mennyi időt töltött itt? — Nem sokat. Félórát. — Annyit sem, — mondta a fiatalember. A főkapitány folyton csak az óráját nézte. — Autóval nincs kizárva. Ha esetleg autóval ment haza... — Haza? — kiáltottak fel mindnyájan. Mi van Lacival? A főkapitány egysz gyermekes tehetetlenséggel nézett rájuk. — Meghalt. Mély csönd. Senki sem mert szólni. — Otthon, a házában agyonlőve ... fekszik. A pincér hozta a krigli sört. A főkapitány elvette s idegességében fenékig kiitta. Akkor félrerúgta a kardját, amely a lába közé akadt s elment. A társaság megdermedve nézett utána. (Folytatása következik.) Gazdaszövetség elnöke vezette a gyűlést. Elnöki megnyitójában arra utalt, hogy a mezőgazdasági hitelkérdés ma sincs rendezve, az értékesítés mind nehezebbé válik. Olcsóbban kell termelnünk, mert csak így tudjuk termésünket értékesíteni a külföldön. Az olcsóbb termelésnek feltételei azonban: a tőkegyűjtés, az olcsóbb hitel, a gazdasági tudás terjedése és a mezőgazdaság racionalizálása. Farkas Géza, országgyűlési képviselő tartott ezután előadást a magyar lótenyésztés helyzetéről. Indítványára a gazdagyűlés határozati javaslatban kéri a kormánytól a földművelésügyi miniszter legelőfejlesztési programjának sürgős végrehajtását, csikólegelők létesítését; az apaállatok kötelező vizsgálatáról szóló törvény végrehajtásához a végrehajtási utasítás mielőbbi kiadását. A Nonius és nehéz félvér tenyészkörletek fokozatos kiterjesztését és nagyobbítását; az országos törzskönyvezés bevezetését; a külföldi lóértékesítés fokozottabb előmozdítását; a külföld részére lóvásárok és kiállítások rendezését és nagyarányú propaganda bevezetését; a külföld lószükségletének állandó megfigyelését és gondoskodást, hogy, ezt a szükségletet nálunk elégítsék ki. Visontai Kovách László földbirtokos i»A többtermelés az 1928-as konjunktúrában« címen tartott érdekes előadást. Elmondotta, hogy a magyar gazda igen kevéssé aktív, inkább fatalista, mindent a kormánytól vár és legtöbb esetben megelégszik azzal, hogy kívánságait illetékes helyre juttatja. Fel kell hívni a magyar gazdatársadalom figyelmét arra, hogy mit keres a külföld, mit lehet elhelyezni a külföldön. Ha Amerika oly nagymennyiségű búzát fog termelni, hogy mi nem, helyezhetjük el, termésfölöslegeinket, keresnünk kell, hogy mit termeljünk. Ivády Béla országgyűlési képviselő a szőlőtermelés jelentőségéről és a bor értékesítéséről beszélt. Sí—100 millió pengő nemzeti vagyont képvisel C son karnagy a ország 384.000 kat-hold szőlőterülete, amelyen évente átlag200 millió hektoliter bor terem, alacsony áron számítva 80—90 millió pengő értékben. Ezt a 80—90 milliót munkabérre, fuvarra, adóra és kamatokra fordítja a gazda.. Ennek a szőlőterületnek megmunkálására évente 40 millió napszám kell, tehát a magyar szőlő 200.000 embernek, mezőgazdasági munkásnak ad munkát és megélhetést. A borértékesítésnek első leghathatósabb módja a belső fogyasztás emelése. A bort olcsóbbá kell tenni pénzügyi vonatkozásokban is. Mindenfelől követlik a szőlősgazdák a borfogyasztási adó teljes eltörlését. Én ezzel a követeléssel szemben állok. 47 és fél millió pengő jön be évente a borfogyasztási adóból, amikor Csonkamagyarország összes földadója nem tesz ki többet 44 millió pengőnél. Államháztartásunk teljesen helyreállított egyensúlyának veszélyeztetése nélkül lehetetlen ezt a 47 milliót eltörölni, de lejjebb lehet és kell szállítani. Délben 250 terítékes bankett volt. Olcsóbban kell termelnünk! Súlyos EcriSik® a magyar gyasdáról — „Fafaissza, nem elég aktív, mindent a kormánytól vár" — ötszáz gazda tanácskozott a termelés és értékesítés válságáról A magor gazetájé parlamentje Gsyöngyesün !