Pesti Napló, 1929. január (80. évfolyam, 1–26. szám)

1929-01-01 / 1. szám

kedd PESTI NAPLÓ 1929 január I­XI Soha ilyen Szilvesztert! * lehet. Az újévi mulatozás nem kerestény és nem zsidó, hanem római szokás volt, a Szilvszter-esti kicsapon­ Nagy érdeklődéssel hallom, hogy a főváros legjobb kávéházai és vendéglői óriási felkészüléssel várták a Szil­veszter-esti vendégeket és hogy olyan, sok volt a jelentkező", hogy már hetekkel ezelőtt lefoglaltak min­tleji asztalt. Ebből mindenesetre meg lehet állapítani, h­ogy, hála Istennek, vannak még kitűnő üzletek Buda­pesten. Azt azonban nem értem, hogy tulajdonképpen minek örülnek ma olyan nagyon az emberek? Ez az újévi ünnepség tulajdonképpen egy destruk­tív dolog, amellyel Rómában nem értenek egyet. A római Kúria számára az­­új esztendői nem január 1-én kezdődik, hanem december 25-én. December 25-ike a Megváltó születésének napja, míg január elseje annak az emlékezetére van szentelve, hogy Jézuson nyolcnapos korában elvégezték azt a műtétet, amely nélkül a fiú­gyermek nem lehetett a zsidó felekezet tagjává. Ha fíjév napja zsidó ünnep volna, azt még érteném; de hogy­ a keresztény népek miért örvendeznek olyan na­gyon annak, hogy Megváltónkat felavatták a zsidó fele­kezet tagjává, azt nem nagyon értem. Valószínűnek kell azonban tartanom, hogy a keresztények a Circumcisiot még azokban a nagyon régi időkben avatták ünneppé, amikor a keresztény vallásnak a zsidó vallással való kapcsolatait meg nem röstelték. Arról, hogy az Egyház az újév alkalmából bármi­féle nagy bejehuját valaha is helyeselt volna, szó sem nem keresztény és nem­e­t; a Szilvszter-esti kiela­dás és az újévi malac szintén római eredetű. Akkor amikor a római birodalom és vallás még fennállott, a keresztény egyház szigorú fegyelmét általában nem volt nehéz fentartani; hitükért, vallási meggyőződésükért a vértanuk megszámlálhatatlan sokasága ment a halálba. Az évforduló alkalmával szokásos ünnepekkel azonban mindig baj volt, mert az ó­év utolsó napján a keresz­tények együtt ettek-ittak a rómaikkal, akik ugyanúgy kim­ulatták magukat, mint most Szilveszterkor a magya­rok. Mivel a katolicizmus szellemével ellenkezik a más­vallásúakkal való egyfit­tvigadás (miután a vigasság esetleg elfelejteti velünk azt a fontos tényt, hogy nem egy és ugyanazon nyájhoz tartozunk), megpróbálta az Egyház, hogy a Szilveszter-napi vigasságból kivonja híveit. E célból böjti nappá tették december 31-ikét. A legnagyobb ünnepnapokat egy böjti nap előzi meg; az Újév napja azonban korántsem olyan nagy ünnep, hogy az előtte való napra böjtöt kellett volna rendelni; nem volt tehát ennek a böjtnek más rendeltetése, mint csu­pán az, hogy az Egyház hűséges gyermekei ne legye­nek együtt a ingadozó más vallásúakkal. Mivel pedig ez­­a fegyelmi intézkedés nem használt, kiterjesztették és évszázadokig érvényben tartották a böjtöt az újév első három napjára is. Mi a h­elyzet a katolikusok szempontjából? Az a helyzet, hogy Szent Ambrus 7. sz. beszéde, Aranyszájú Szent Péter 155. sz. beszéde, Aranyszájú Szent János­nak a Kislendáriom­hoz fűzött magyarázatai értelmében a keresztény katolikus hívőnek Szilveszter napján inga­dozni nem szabad, ezen a napon húst enni sem szabad és csak egyszer szabad jóllakni, vagy délben, vagy este éhesen kell fölkelni az asztaltól. Bátorkodom figyelmeztetni a tisztelt hölgyeket (bár, sajnos, ez a figyelmeztetés már alkalmasint eső után köpönyeg) arra a tényre is, hogy az 578. évi antesiodi zsinat első vég­zése szerint Szilveszter napján ünnepiesen kiöltöz­ködni nem­ szabad, a 693. évi trullai zsinat 62. végzése pedig egyházi fenyítékeket ír elő mindazon hívők szá­mára, akik Szilveszter napján netalán táncolnának. Persze, ezeket a zsinati végzéseket a világi élveze­tekbe elmerült társadalom már rég elfelejtette. Ezzel szemben dicsérnem kell egyes Mózes-hitű bankigazgató­kat és részvénytársasági vezéreket, akik még az idén is szigorúan alkalmazkodtak a Kr. u. 578-ban Auxerreben tartott zsinat ama végzéséhez, amely sze­rint az állandó alkalmazottaknak újévi jutalomban való részesítése (miután e szokás pogány eredetű), a Keresz­tény Egyház tagjaival szemben a legszigorúbban tilos. Hiába, ott tartunk, hogy ha a zsinati végzésekhez szi­gorúan alkalmazkodó embereket akarunk látni, ma már azokat is csak a zsidók között sikerül megtalálnunk. Én mindig gyanakodva,nézem azokat, akikből Szil­veszterkor kitör a féktelen öröm. Mikor mi itthon, ren­desen igen értelmes vendégeink tizenegyórai távozása után magunkra­­ maradunk és lenyugvás előtt kocin­tan­k még egyet, már hosszú, hosszú évek óta mindig azt mondjuk: Hála Istennek, elmúlt, ez is!­ De ha mi nem sajnáljuk az elmúlt esztendőt, hát még, nailyen ke­véssé sajnálják azok, akik ugyancsak Szilveszter éj­szakáján a nem is nagyon olcsó helyiségekben össze­esznek és isznak mindent, egészen a hajnali káposzta­levesig!! Ez az általános és zajos öröm a­ le­hető legrosz­szabb bizonyítvány az elmúlt esztendőről, mert az em­berek még egy anyósnak szó elutazását sem tekintik ma már oly örvendetes eseménynek, mint az esztendő el­múltát. Továbbá ha számbaveszem azt, hogy ezen az egy estén milyen sok pesti polgár vált meg könnyű szívvel és vidáman tíz pengőtől, vagy húsztól, vagy még több pengőtől, akkor azt kell gondolnom, hogy talán még­sem olyan nagy és nem olyan általános a nyomor eb­ben a bűnös Babilonban, mint amilyennek az év többi háromszázhatvann­égy napján látjuk" Egy pár hétig mindenesetre csik mérsékelten leszek meghatva, ha ke­servesen panaszkodó polgártársaimmal találkozom, és ámbár sohasem vállalkoznám arra, hogy a takarékos­ság erényének ipostola jegyek, mint a pillanatnyi za­varban­: levő polgártár­samról ezt fogom gondolni: hogy-o most jó volna, ha Szilveszter estéjén csak felét költötted volna k­i annak, amit elherdáltál!!«: Legyen szabi­d mai pedáns észrevételeimet a legré­gibb újévi kösz­öntőformulával végeznem: : Szerencsét az új évre." Boldogan halj mert, amikor­­majd kell, de sokáig fogsz em­­, ha nyugodt tese a szíved! "• Nem tu­dom, hogy az az örög görög bölcs, aki ezt kitalálta, a szívnek költői vagy fiziológiai nyugalmára gondolt-e, de azt hiszem, h­ogy mindkét esetben igaza volt. tabletták a meghűlés első jeleinél és reumatikus fájdalmaknál Minden gyógyszertárban kaphatók. • Bizalmas értekeztet Sipőcz polgármesternél a Vásárpénztár likvidálandó ügyeiről és elnökségéről Rendkívüli ülésre hívják össze a főváros közgyűlését (Saját tudósítónktól.) A Vásárpénztár elnöke, dr. Melly Béla tudvalevőleg nemrégiben lemon­dott állásáról. Lemondó levelében távozását olyan súlyos formában indokolta meg, hogy városházi és közgazdasági körök felfogása szerint a Vásár­pénztár volt elnökének az intézet múltbeli műkö­déséről elmondott kritikája nem múlhat el nyom nélkül. Azokat a vádakat, amelyekre a lemondott elnök célzott levelében, okvetlenül meg kell vizs­gálni. Már régóta suttogták a városházán, hogy a Vásárpénztárnál bajok vannak és több sikerte­len üzleti akciót sehogy sem tudnak simán lebo­nyolítani. Melly Béla helyét be kell tölteni, de kétséges, hogy a Vásárpénztár elnöki székét bárki is véglegesen elfoglalja, mielőtt a régebbi rende­zetlen ügyeket el nem intézik. Mindenki érzi, hogy a városnak ezt a valamikor nagyszerűen funkcionált és nagy anyagi hasznot hozó intéz­ményét meg kell szabadítani mindazoktól a kelle­metlen üzletektől, amelyek ma szinte megbénítják a részvénytársaság további akcióképességét. Hétfőn délelőtt Sipőcz­­Jenő polgármesternél bizalmas értekezletre ültek össze a főváros vezető férfiai hogy megbeszéljék, mily módon lehetne a Vásár pénztárt ebből a helyzetből kiemelni. A bi­zalmas értekezletet,­ megjelent dr. Ripka Ferenc főpolgármester. Papanek Emil miniszteri taná­csos a kormánynak a főpolgármester mellé ren­delt pénzügyi szakértője, továbbá Buzáth János alpolgármester. Demkó Géza, a Vásárpénztár igaz­gatója. Vajna Ede tanácsnok. Folkusházy Lajos nyugalmazott alpolgármester, aki a, .múltban a Vásárpénztár egyik legfőbb irányítója volt, to­vábbá­ a két legnagyobb közgyűlési párt elnöke, Wolff Károly és Kozma Jenő. A bizalmas értekezletre Sipőcz Jenő polgár­mester érthetetlenül ne­m hívta meg a baloldali pártok vezetőit. ••Értesülésünk szerint a polgármesternél tartott bizalmas értekez­et két részre oszlott. Elsősorban az értekezleten r­éztvettek azt vitatták meg, hogy a Vásárpénzt­árat­k múltbeli hibás üzleteit mi mó­don likvidálják. A kiszivárgott hírek szerint az egyik ilyen nem jól sikerült üzlete az inté­ enény­­nek olyan, hogy m­ár semmi esetre sem lehet bizal­mas tanácskozásokon, zárt ajtók mögött elintézni és lebonyolítani. Szükséges lesz majd, hogy a többi pártok vezetőit is belevonják a tanácsko­zásba, hogy békésen és anélkül, hogy a Vásár­pénztárnak az új­­ likvidálása nagyobb megráz­kódtatást okozna, ezt a régi hibás üzletet le lehes­sen bonyolítani. A bizalmas megbeszélésen részt­vevő egyik pártv­ezér ki is jelentette, hogy nem hajlandó ezt az ü­gyet ilyen bizalmas megbeszélé­sen elinténzi és va­lamiféle irányban döntést hozni, hanem szükségesnek tartja a többi, pártok, illetve a pártvezetők meghívását is, hogy velük együtt próbálják meg a fiatat megtalálni a kényes ügy­ből. Ilyenformán a Vásárpénztár bonyolult ügyei­ben a hétfői biza­mos értekezlet nem tudott dön­teni és előrelátha­ólag még több tanácskozás lesz a régi ügyek likvidációjáról. A bizalmas értekezlet második részében a Vá­sárpénztár elnöki székének betöltéséről tanácskoz­tak. A tanácskozás­nak ezen a részén már nem vett részt Ripka Fere­nc főpolgármester és Papanek miniszteri tanács­os, úgyhogy csak Wolff Károly és Kozma Jenő fejtették ki kívánságaikat az el­nöki állás betölté­séről. A bizalmas ér­tekezletről kiszivárgott híreket várospolitikai kö­ökben behatóan tárgyalták. A községi polgári p­ár­ti bizottsági tagok nagy része azon az álláspont­on van, hogy a Vásárpénztár ügyeit, a likvidá­ló módját, továbbá az intéz­mény elnöki szék­ének betöltését a főváros tör­vényhatóságának kell letárgyalni. Éppen ezért a párt zömének az a kívánsága, hogy a jövő hét folyamán eze­knek az ügyeknek megbeszélésére rendkívüli ülésre nyívják össze a főváros közgyű­lését. A rendkívül ülés önrehívását kérő ívet értesülésünk szeri­nt Scheuer Stóbert fogja át­nyújtni a kellő renc főpolgármesternek. számú aláírásokkal Ripk­a*. Fe* Az év utolsó napján féltíztől félkettőig 41 sajtópert tárgyalt le a Schadl-tanács (Saját tudósítónktól.) Nem szokatlan a tör­vényszéken, hogy az óriási anyaghalmazra való tekintettel egy napon néhány tucat ügyet tárgyal­nak le az egyes tanácsok. De az a forgalom, amely hétfőn reggel­­, Schadl-tanács előszobájában volt, szinte példátlan. Schadl tanácselnök, aki hat hét óta tárgyalja már az Erdélyi bűnpert, és a tár­gyalás megnyitását m­egelőzően egy hónapig fog­lalkozott a nagyarányú ügy iratainak tanulvá­­nyozásával, hétfő reggelre 41 sajtóper tárgyalá­sát tűzte ki. Az előszobában reggel 9 órakor az ügy vádlottja, főmagán rádiója, ugyanennyinek védője és jogi képviselője tolongott. És voltak ügyek, amelyekbe­n még tanuk, érdeklődök is je­lentkeztek. ] A­­S­ c­íeda­tapiácson nem igen látszott meg a hathetes tárgyalás fáradalma. Percei­ alatt bo­nyolította le Schadl elnök az egyes ügyeket. A sok ügyben elrendelte a bizonyítást, tanúkat idézett meg, dr Hellen­b­rg Árpád ügyében pedig vissza­utasította dr. Hellenberg főm­agán­vád­ló vádira­tát, hogy kih­agyta a vádiratból, hogy melyik bí­róság illetékes tárgyalás megtartására, sőt ki­hagyta a vád indokolását is. Sági Pál sa­jtóperében, melyet Gábor-Orosz Ernő színész in­dított ellene, elrendelték a teljes bizonyítást. Sági annak idején azt írta, hogy a fő­kapitányság kol­ainista társaságot ,leplezett le. A cikkben szerepelt Gábor-Grosz neve is. A tárgya­láson Sági a bizonyítás elrendelésén kívül Gábor-Grosz elmeállapotának megvizsgálását is kérte, de ezzel a kérésivel elutasították. Reggel féltíztől fél kettőig a Schidl-tanács 41 sajtóperben hozott érdemi intézkedét és most már, amíg az Erdélyi tárgyalása be nem­ fejeződik, nem is tárgyal­ több sajtópert, egy tipp alatt végezte el a­z egész res­­tanciát. Gábor (Gros­z) Ernő

Next