Pesti Napló, 1929. február (80. évfolyam, 27–49. szám)

1929-02-06 / 30. szám

­ Rendkívüli filharmonikus hangverseny Kodály Zoltán maga vezényelte a Psalmus Hungaricust A filharmonikus zenekar és a Palestrina-kórus hétfőn a Zeneművészeti főisk­ola nagytermében rendkívüli fiharmonikus hangversenyt rendezett, melynek műsorán egymás mellé került Honegger Artu­r »Dávid kitány«­oratóriuma és Kodály Zoltán Dávid-zsoltára, a »P­saimus Hungancus«. Ez a két kompozíció egyszer már szerepelt egymás mellett: évekkel ezelőtt a zürichi Internacionais zenearpaepóly megnyitóban a verse­nyez. Akkoriban Kodály remekműve még újdonság volt külföldön; Honegger műve viszont már »világsiker«: a mo­dern francia zeneszerzés legnagyobb diadala. És a franciák meg tudták becsülni azt a mű­alkotást, mely ilyen csadathoz juttatta zenekultú­rájukat. Párizsban szinte minden hónapban elő­adták a Dávid királyt és minden egyes előadás valósággal nemzeti ünnepszámba ment. És íme, ez a babérkoszorúzott francia szerzemény — mely Párizsból, a kultúrvilág központjából elindulva olyan könnyűszerrel hódíthatott világot — Zürich­ben összetalálkozott egy ismeretlen, ugyancsak Dávidról énekelő muzsikával, melyet "Európa egyik legkisebb keleti zugában kiáltott világgá egy magyar zeneköltő, elhagyott, magányos nem­zet fia, aki még honfitársai körében is magányos jelenség volt, akit saját hazájában méltó megbe­csülés helyett az alacsonylelkű irigyek, hamisak, az uborkafára felkapaszkodott tehetségtelenek gyűlölködése vett körüt. fis íme- a zürichi­ d­al­nokversenyen a Kelet-Európa elfeledett zugából jövő muzsikának sötéten izzó, vulkanikus mélysé­gekből feltörő tragikus tüze elhomályosította a párizsi zene világfi-pompában ragyogó fényét-Kritika és közönség szinte egyhangúan állapí­totta meg: Honegger műve fény, mely kápráztat, Kodály műve tűz, mely világít és melegít: köl­tészet. És azóta Honegger Dávid királyának fénye elhomályosul­óban van, Kodály Zsoltárának tüze pedig valóban »mint a tűz« futja át egész Euró­pát és Amerikát; a Psalmus Hungaricus diadal­masan zeng a metropolisokban, sőt kisebb vidéki városokéi is, a legnagyobb karmesterek, a Tos­caninik és Mengelbergek versengenek megszólal­tatásában. — Hát ne legyünk büszkék mi­­nagya­rok­? Az emberi szellemnek olyan tüzét gyújtotta fel­ nálunk egy csodálatos géniusz, melyhez mele­gedni jár az egész háború utáni emberiség! És ne feledjük: ma egész Európa egyetlen nagy káosz, költők, festők, zenészek egymást túlkiabálva kere­sik és hiába keresik az igaz emberség hangját. És ebben a káoszban Kodály Zoltán és Bartók Béla nemzete az egyetlen, mely megtalálta igazi hang­­ját: a han­got, mely a Mából fakadt, de örök dol­gokról enekel Kodály művészetének külföldi hódításai és nem t­olsó sorban az úz ujjongó, lelkes magyar közönség, mely most hétfőn a Zenetművészet Főiskola zsúfolt ter­mében Kodály Zo­tánt ünnepelte: nagy megnyugvása lehet mindazoknak, akik hisznek az emberi­zellem igazi értékeinek diadalában. Mert nagy megnyugvás: látni, hogy az igazi értéket nem lehet eltemetni, hogy az előbb-utóbb utat tör magának magától is... Kodály Zoltán, a háború utáni magyarságnak ez a leghatalma­sabb fohásza, nem kerül­­ hivatalos,­ hazafias ünnepé­lyek műsorára, ezt a kompozíciót nem viszik -vidékrei kultúránk­­decentralizálásának­ jegyében, nem viszik államilag szubvencionált - külföldi propaganda-kör­utalata­ sem, filharmonikusaink kimehetnek Párizsba olyan marral, melyen egyetlen Kodály-mű sem szere­pel. A zseni azonban nem szorul rá a hivatalnokokra és ha erejéből sokat fel is őröl a küzdelem, minősig ma­rad ennyi ereje, hogy felrázza embertársaiban azt a szabad embert, aki bátran és lelkesen áll az igaz ügy mellé. Kodály­­szubvencionált­ külföldi propaganda nélkül­­is megcsinálta a maga világkarrierjét, sőt művé­szetét nemcsak a nagyvilág, hanem m­ár a kis magyar nemzet is egészen magáénak vallja. Ma még nem vi­szik ugyan a Zsoltárt -vidéki körútra«­, ma még a vidé­kiek utaznak fel a fővárosba, hogy hallhassák, amit odahaza nem hallhatnak, de azt hisszük, most már min­d­en csak­ nagyban rövid idő kérdése; még a magyar zene­élet hivatalnokai is rá fognak szorulni arra a zsenire, aki nem szorult rájuk. Rászorítják őket az igazi tehetség rangbecsülésére nemcsak a­­külföldi sikerek.., hanem immár a szabad magyarságnak azok a tömegei is me­lyek Bartókok és Kodályok, Babitsok és Móricz Zsig­mondok, Vaszarik és Rudnagfi szellemének érintésiére mozdolnak m­esse­ i­ t .­A zür­ichi zeneünnepély megnyitó díszhangversenyé­nek műsora Budapesten ne-oi hivatalos díszhangver­seny,­ keretében csendült fel. Ahol azonban a Penluius Hungaricus hangjai szólalnak meg, ott ünnepi hangu­lat száll a nézőtérre. E­z az ünnepi hangulatot O.ÜK emelte, hogy ezúttal a Zsoltárt maga a szerző­ ve­zényelte, kinek ez volt Budapesten egy karmesteri be­mutatkozása. Ez a »legautentikusabb", karmesteri veze­tés m­eg is látszott az előadáson. Igaz, Kodály csak azo­kat a lehetőségeket akarja kihozni az orekesztei­ből, m­­elyeket a Zsoltár partitúrájában kólákkal lerögzített Azok az apró szemfényvesztések és ügyes »fogadok­-,"­ me­lyekkel a vérfire­­skarmester-rutinné,,­ a pa­ntúra életét fé'fokozza, nem tartolnak az ő gesszírtjába. Bőven kár­pótolt azonban bennünket esért az a példátlanul nem­es és tiszta zenei szellem,"mely Kodály kamvsterpálcájá­ból mintegy lungitus erővel áradt a zenekarra. Valami uiesiatá em­"Síerilés ha­lóztalanság jellemezte ezt a dirigálását, valami megkapó, szinte elbájoló szerénység, fölényes nyugalom és mély szemérmesség, annak a mű­vésznek szemérmessége, a ki­ tudja, hogy a mű, melyet tolmácsol, viszont őt magát a szerzőt tolmácsolja. Ko­dály­ nem mutogatta szer­eményét, mint a tipikus előadóművészek, nem kiáltotta a közönség fülébe ennek a grandiózus műalkotásnak szépségeit. Inkább hason­lított ő ama szobrászhoz, aki egyszerűen halkan félre­vonja művéről a leplet és íme: ott áll előttünk a szobor, a maga teljes klasszikus szépségében. De milyen­ bizto­san állt ez a zenei szobor a talpazatán! Mert Kodály a legtapasztaltabb karmestereket megszégyenítő biztos és világos mozdulatokkal vezényel. Szigorúan, határozot­tan, parancsolóan kórus és zenekar szemmel látható odaadással követte vezére parancsait Kár, hogy az előadás szólistája, a Zsoltár többször méltatott konge­niálisi interpretátora Székelyhidy Ferenc,e­z alkalommal nagyon indiszponáltan énekelt. Feledhetetlen élmény volt azonban így is ez az előadás, bátran mondhatjuk róla: k­ultúrtörténelmi pillanat. Kis még valamit: még sohasem hallottunk magyar kórust ilyen tökéletes prozódiával, a magyar szónak ilyen tiszta és világos zenei kiejtésével énekelni. Tanul­hatnának ebből sokat, nagyon sokat énekkórusaink vezetői. * A Psalmus Hungaricus szomszédságában Hon­egger műve természetesen nem igen érvényesül­het. Hogy azonban ez a maga nemében kétségkí­vül igen tehetséges és színpom­bájával hódító kom­pozíció ilyen szánalmasan elhalványult, abban nagy része volt a gyenge előadásnak is. A »Dávid király« élénk temperamen­tumú, fürge intelligen­ciájú, nagy artisztikus kultúrájú, csupa-esprit és csupa-fantá­zia karmestert követel. Az előadást vezénylő Berg Ottó mindennek a legabszolútabb ellentéte. Olyan művet, melynek legfőbb kvali­tása az úgynevezett »érdekesség«, olyan emberre, bízni, aki maga a megtestesült »szolid« umnalmas­ság: ez bizony nem a Palesti­na-kórushoz és fil­harmonikus zenekarhoz méltó művészi tapintat. Berg Ottó az Operában Mozartot és Wagnert di­rigál, ő a stúdió első karmestere, ő a Palestrina­kórus vezető­ dirigense. Aki ilyen fiatalon ilyen nagy magyar­ karriert csinál, az vigasztalja ma­gát a hivatalos­ pozíciójával, de nem követelheti meg hozzájuk a kritika jóváhagyását is. Berg Ot­tót mi mindig megbecsüljük az Operaház karmes­terpulpitusán, ha operákat dirigál, de mindig til­takozunk, ha olyan zenekultúrái is feladatokat bíz­unk rája, melyeknek megoldásához tehetsége nem elegendő. Mi Berg Ottóban nem látjuk azt a mű­vészt, aki a Palesztrina-kórest komoly, magas művészi nívón tarthatná . Ugyanilyen túlkapás Bodó Erzsit mint oratóvimtuénekesnőt a hatig ver­senydobogóra állítani. Erre a gyönyörű hangú, tehetséges művésznőre könnyebb fajsúlyú opera­szerepekben igen nagy sikerek várnak. Honegger énekszólamainak megszólaltatásához azonban nem elég a nagy és csengő hanganyag, ide artisztikus kultúra és a visü­lt stílusórzás is kell. — A magyar zeneélet immár van olyan ,kiterjedt és differen­ciált, hogy mindenfajta tehetség megtalálhassa benne a maga sajátos, őt megillető helyét. Míg ez meg nem történik, addig nem beszélhetünk ko­moly zenekultúráról. És ha majd ez megtörténi­k, akkor nem fog többé Kodály Zoltán és Berg Ottó egy és ugyanazon keretben szerepelni. (Tóth) szerdts. PESTI NAPLÓ 1929 február 6 13 Premier előtt Gróf Bánffy Miklós a Martinovicsról A Martinovics próbája a Nemzeti Színház színpadán. A második felvonás vége. Gróf Bánffy Miklós, a szerző, a kulisz­s­zák mögött. Körülötte fiatal színészek. Boldog mosoly a­ gróf arcán. Az egyik színész megkér­dezi: — Meg volt velem elé­gedve, kegyelmes úr ! Kedves mosoly és el­ismerő szavak: — Igen, igen, — nagyon. Kitűnően ment minden. Csak egy kérésem van... — Parancs. — Amikor kegyed csó­kol, mélyebben hajol­jon. .. — úgy lesz. Gróf Bán­ff­y Miklós — Köszönöm. Minden színészhez van egy-két jó szava. Ez most az újságíró: -r- Kegyelmes uram, egy rövid interjút... -r Boldogan. Délután. A lakásomon.. Túlságos izgatott vagyok ahoz, hogy rendes interjút ad­hassak. A lakásomon. Igen"­... Reviczky ucca 5. A Bánffy-palota. A gróf dol­gozószobája. Pattog a kandallóban a tűz. Öblös karosszékek. Az asztalon írások, könyvek, sok könyv. Gróf Lánffi J­i­k­ós hellyel k­ínál. — Miről beszél­ünk?... Elmondtam már min­den elmondhatót. Nem­?... Tessék csak kérdezni. — Hányadik darab a Marlinovics­ í­­r- Hányadik is ! Megálljon... igen... az első volt a Naplegenda, egyfelvonásos 1906 ban a Nemzeti Színházban, a másod'k a Na'núr, 1902 ben a Magyar Szính­ázban és későbben a Nem­»­zeti Színházban, a harma'­'k az Erősebb a Vár» színházban, a negyedik a­ Djaskara a llenaimance­színházban, Jofia-veij A tantines az ötödik. •*» .Valamit talán a MartinoViCsről? — Tulajdonképpen irodalmi kísérlet. Olyan nyelven és olyan módon vinni egy történelmi, drá­mát a közönség­ elé, mintha ez a dráma egy telje­sen modern dráma volna. Ugyanazzal a szűksza­vúsággal és teljesen természetes beszéddel beszél­tetem­­alakja­imat, mint az modern drámában szükséges. Mai emberek a Martinovics emberei, akik a modern darabok színpadi nyelvén beszél­nek. Miről szól a darab? — Martinovics a XVIII. század szabadság­eszméinek híve és mivel ő magát zseninek tartja, azt hiszi,, hogy ügyének szolgálatában mindent megengedhet magának. Ezért titkosrendőri meg­bízást is vállal II. Lipót és I. Ferenc szolgálatá­­ban. Amikor a bécsi udvar a francia forradalom szörnyűségeinek hatása alatt reakciós lesz, akkor ő a franciákhoz pártol és velük együtt összeeskü­vést szervez. Így jut összeütközésbe azelőtti sze­repével (nem eszméivel) és ebbe bukik bele. Alex­tinovics legnagyobb tragikuma az, hogy Őt vérig, egészen a várnádig árulónak és közönséges azsán provokatőrnek tartják saját társai is. — A Martinovics próbái? — Nagyszerűek. Hevesi Sándor rendezi a da­­rabot a legnagyobb szonddal és szeretettel. — Premier után? — Azonnal utazom vissza Erdélybe. Egyéb­ként minden hónapban legalább egyszer resten vagyok. Színházak, hangversenyek és kabarék hírei A Harmonia szenzációs estjei: Jacques Thibaud két hegedűestje február 7 és 8. Paul Bender ka­maraénekes dalestje március 7. Casals Pablo egyetlen gordonkaestje március 13. Hubermann Brondlaw utolsó hegedüestje április 4. A Bécsi Filharmonikusok két estje Fisztiván eleml április 8 és 9. Közkívánatra fenti hangversenyekre hármas és né­gyes bérletek péntekig még válthatók. Jacques Thibauc a nagy hegedűművészek egyik legnagyobbja ma érkezikk meg február 7. és 8-iki estjére. A mestert mindkét esten zsú'-u -"­ forrja ünnepelni. (—) Hegyi Emánuel február 9-i ég zongoraestje^ G­uck—Brahms, Weber—Tausz­a, Schubert—Liszt, Pro­­kofiew, Gasella, Aibeniz művei szerepelnek. Jegy Rózsa­­völgyinél. (Studio.) ­ Hetiműsor MAGYAR KIK. OJftSKAHAZ: Szerda­­/iSt A zsidónő (C-bérlet, 17. szánt). Csütörtök: Az álarcosbál (A -bérlet, 17. szám). Péntek: Tannhäuser (A Wagner-ciklus IV. estje. Leuer, Uupert, vendég felléptével). Szombat: A te­nor (Először. A-bérlet, 11. szám). Vasárnap: Parstal (A Wagner-ciklus V. estje, Manowardy József vendég­felléptével). Hétfő: Nincs előadás. Kedd: A tenor (Btk­­­letszünet). NEMZETI SZÍNHÁZ: Szerda eszi ránk bán (D bér­­let, 21. szám). Csütörtök, kedd: A tábornok. Pén­tek: Martinovics (Először. A­ bérlet­, 22. szám). Szom­bat este: Martinovics; éjjel: Előadás Fehér Gyula ju­bileuma alkalmából. Vasár­nap délután: A piros bu­gyelláris. Vasárnap este, hétfő: Marti,mits (B-bérlet, 22. szám). A NEMZETI SZÍNHÁZ KAMARASZÍNHÁZA: Szerda 148. Válás után. Csütörtök, vasárnap este, hétfő: Nem élhetek muzsikaszó nélkül. Péntek: Vér­lányok. Szombat:, vasárnap délután: A túlbuzgó fiatal, ember. Kedd: John Gabriel Borkman (K-bérlet, l'ls zs. szám). VÍGSZÍNHÁZ. Szerda 8. .Ilory Dugan bünpöre. Csü­törtök, péntek, szombat, vasárnap: Beszterce ostroma Vasárnap délután: .Ve válj mik el. MAGYAR SZÍNHÁZ: Szerda 8, csütörtök: Mamu­ vászon. Péntek: Ida regénye. Szombat: Izlandi vásfolt. Vasárnap délután: Hivatalnok urak; este: Ida regénye. KIRÁLY­ SZÍNHÁZ: Egész héten minden este '28: Pista néni. Vasárnap délután: A csikó­­jei hercegnő. VÁROSI SZÍNHÁZ: Serda '18: Mignon (Új beta­nulással, B­ bérlet). Csütörtök, szombat, vasárnap este: A palatínus rózsái. Péntek: Figaro házassága (C hét-M). Vasárnap délután: párizsi divat. Hétfő: Mignon (D bérlet). BELVÁROSI SZÍNHÁZ: Szerda 8, csüt­uk, és a három­. Péntek: Nincs előadás. Szombat: Hazudj, édes! (Először). Vasárnap délután: Szegény leányt ne­ki lehet elvenni. este: Hazudj, édes! FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZ: Egész héten mind­­­en este 8: Miss Amerika. Vasárnap délután: Az utolsó Verebély-Viny. ÚJ SZ­NHÁZ: Egész héten minden este 8 és vasár­nap il°liit'ro: Tüzek az éjszakában. ANDRÁSSY­ ÚTI SZÍNHÁZ: Egész héten minden este 9 és vasárnap délután: Kozmetika; Az első éj­szaka; A kai ind; Ezek a nők; Braun ki lesz csapva; Az anyakönyvvezető előtt; A fehér páva; tréfák, ma­gánszámok. TERÉZKÖRÚTI SZÍNPAD: Egész héten minden este '/so: Új' műsor. . ROYAL ORFEI'MI Egész héten minden este 8 és vasárnap délután: Új műsor.

Next