Pesti Napló, 1929. február (80. évfolyam, 27–49. szám)
1929-02-06 / 30. szám
Rendkívüli filharmonikus hangverseny Kodály Zoltán maga vezényelte a Psalmus Hungaricust A filharmonikus zenekar és a Palestrina-kórus hétfőn a Zeneművészeti főiskola nagytermében rendkívüli fiharmonikus hangversenyt rendezett, melynek műsorán egymás mellé került Honegger Artur »Dávid kitány«oratóriuma és Kodály Zoltán Dávid-zsoltára, a »Psaimus Hungancus«. Ez a két kompozíció egyszer már szerepelt egymás mellett: évekkel ezelőtt a zürichi Internacionais zenearpaepóly megnyitóban a versenyez. Akkoriban Kodály remekműve még újdonság volt külföldön; Honegger műve viszont már »világsiker«: a modern francia zeneszerzés legnagyobb diadala. És a franciák meg tudták becsülni azt a műalkotást, mely ilyen csadathoz juttatta zenekultúrájukat. Párizsban szinte minden hónapban előadták a Dávid királyt és minden egyes előadás valósággal nemzeti ünnepszámba ment. És íme, ez a babérkoszorúzott francia szerzemény — mely Párizsból, a kultúrvilág központjából elindulva olyan könnyűszerrel hódíthatott világot — Zürichben összetalálkozott egy ismeretlen, ugyancsak Dávidról énekelő muzsikával, melyet "Európa egyik legkisebb keleti zugában kiáltott világgá egy magyar zeneköltő, elhagyott, magányos nemzet fia, aki még honfitársai körében is magányos jelenség volt, akit saját hazájában méltó megbecsülés helyett az alacsonylelkű irigyek, hamisak, az uborkafára felkapaszkodott tehetségtelenek gyűlölködése vett körüt. fis íme- a zürichi dalnokversenyen a Kelet-Európa elfeledett zugából jövő muzsikának sötéten izzó, vulkanikus mélységekből feltörő tragikus tüze elhomályosította a párizsi zene világfi-pompában ragyogó fényét-Kritika és közönség szinte egyhangúan állapította meg: Honegger műve fény, mely kápráztat, Kodály műve tűz, mely világít és melegít: költészet. És azóta Honegger Dávid királyának fénye elhomályosulóban van, Kodály Zsoltárának tüze pedig valóban »mint a tűz« futja át egész Európát és Amerikát; a Psalmus Hungaricus diadalmasan zeng a metropolisokban, sőt kisebb vidéki városokéi is, a legnagyobb karmesterek, a Toscaninik és Mengelbergek versengenek megszólaltatásában. — Hát ne legyünk büszkék minagyarok? Az emberi szellemnek olyan tüzét gyújtotta fel nálunk egy csodálatos géniusz, melyhez melegedni jár az egész háború utáni emberiség! És ne feledjük: ma egész Európa egyetlen nagy káosz, költők, festők, zenészek egymást túlkiabálva keresik és hiába keresik az igaz emberség hangját. És ebben a káoszban Kodály Zoltán és Bartók Béla nemzete az egyetlen, mely megtalálta igazi hangját: a hangot, mely a Mából fakadt, de örök dolgokról enekel Kodály művészetének külföldi hódításai és nem tolsó sorban az úz ujjongó, lelkes magyar közönség, mely most hétfőn a Zenetművészet Főiskola zsúfolt termében Kodály Zotánt ünnepelte: nagy megnyugvása lehet mindazoknak, akik hisznek az emberizellem igazi értékeinek diadalában. Mert nagy megnyugvás: látni, hogy az igazi értéket nem lehet eltemetni, hogy az előbb-utóbb utat tör magának magától is... Kodály Zoltán, a háború utáni magyarságnak ez a leghatalmasabb fohásza, nem kerül hivatalos, hazafias ünnepélyek műsorára, ezt a kompozíciót nem viszik -vidékrei kultúránkdecentralizálásának jegyében, nem viszik államilag szubvencionált - külföldi propaganda-körutalata sem, filharmonikusaink kimehetnek Párizsba olyan marral, melyen egyetlen Kodály-mű sem szerepel. A zseni azonban nem szorul rá a hivatalnokokra és ha erejéből sokat fel is őröl a küzdelem, minősig marad ennyi ereje, hogy felrázza embertársaiban azt a szabad embert, aki bátran és lelkesen áll az igaz ügy mellé. Kodályszubvencionált külföldi propaganda nélkülis megcsinálta a maga világkarrierjét, sőt művészetét nemcsak a nagyvilág, hanem már a kis magyar nemzet is egészen magáénak vallja. Ma még nem viszik ugyan a Zsoltárt -vidéki körútra«, ma még a vidékiek utaznak fel a fővárosba, hogy hallhassák, amit odahaza nem hallhatnak, de azt hisszük, most már minden csak nagyban rövid idő kérdése; még a magyar zeneélet hivatalnokai is rá fognak szorulni arra a zsenire, aki nem szorult rájuk. Rászorítják őket az igazi tehetség rangbecsülésére nemcsak akülföldi sikerek.., hanem immár a szabad magyarságnak azok a tömegei is melyek Bartókok és Kodályok, Babitsok és Móricz Zsigmondok, Vaszarik és Rudnagfi szellemének érintésiére mozdolnak messe i t .A zürichi zeneünnepély megnyitó díszhangversenyének műsora Budapesten ne-oi hivatalos díszhangverseny, keretében csendült fel. Ahol azonban a Penluius Hungaricus hangjai szólalnak meg, ott ünnepi hangulat száll a nézőtérre. Ez az ünnepi hangulatot O.ÜK emelte, hogy ezúttal a Zsoltárt maga a szerző vezényelte, kinek ez volt Budapesten egy karmesteri bemutatkozása. Ez a »legautentikusabb", karmesteri vezetés meg is látszott az előadáson. Igaz, Kodály csak azokat a lehetőségeket akarja kihozni az orekeszteiből, melyeket a Zsoltár partitúrájában kólákkal lerögzített Azok az apró szemfényvesztések és ügyes »fogadok-," melyekkel a vérfireskarmester-rutinné,, a pantúra életét fé'fokozza, nem tartolnak az ő gesszírtjába. Bőven kárpótolt azonban bennünket esért az a példátlanul nemes és tiszta zenei szellem,"mely Kodály kamvsterpálcájából mintegy lungitus erővel áradt a zenekarra. Valami uiesiatá em"Síerilés halóztalanság jellemezte ezt a dirigálását, valami megkapó, szinte elbájoló szerénység, fölényes nyugalom és mély szemérmesség, annak a művésznek szemérmessége, a ki tudja, hogy a mű, melyet tolmácsol, viszont őt magát a szerzőt tolmácsolja. Kodály nem mutogatta szereményét, mint a tipikus előadóművészek, nem kiáltotta a közönség fülébe ennek a grandiózus műalkotásnak szépségeit. Inkább hasonlított ő ama szobrászhoz, aki egyszerűen halkan félrevonja művéről a leplet és íme: ott áll előttünk a szobor, a maga teljes klasszikus szépségében. De milyen biztosan állt ez a zenei szobor a talpazatán! Mert Kodály a legtapasztaltabb karmestereket megszégyenítő biztos és világos mozdulatokkal vezényel. Szigorúan, határozottan, parancsolóan kórus és zenekar szemmel látható odaadással követte vezére parancsait Kár, hogy az előadás szólistája, a Zsoltár többször méltatott kongeniálisi interpretátora Székelyhidy Ferenc,ez alkalommal nagyon indiszponáltan énekelt. Feledhetetlen élmény volt azonban így is ez az előadás, bátran mondhatjuk róla: kultúrtörténelmi pillanat. Kis még valamit: még sohasem hallottunk magyar kórust ilyen tökéletes prozódiával, a magyar szónak ilyen tiszta és világos zenei kiejtésével énekelni. Tanulhatnának ebből sokat, nagyon sokat énekkórusaink vezetői. * A Psalmus Hungaricus szomszédságában Honegger műve természetesen nem igen érvényesülhet. Hogy azonban ez a maga nemében kétségkívül igen tehetséges és színpombájával hódító kompozíció ilyen szánalmasan elhalványult, abban nagy része volt a gyenge előadásnak is. A »Dávid király« élénk temperamentumú, fürge intelligenciájú, nagy artisztikus kultúrájú, csupa-esprit és csupa-fantázia karmestert követel. Az előadást vezénylő Berg Ottó mindennek a legabszolútabb ellentéte. Olyan művet, melynek legfőbb kvalitása az úgynevezett »érdekesség«, olyan emberre, bízni, aki maga a megtestesült »szolid« umnalmasság: ez bizony nem a Palestina-kórushoz és filharmonikus zenekarhoz méltó művészi tapintat. Berg Ottó az Operában Mozartot és Wagnert dirigál, ő a stúdió első karmestere, ő a Palestrinakórus vezető dirigense. Aki ilyen fiatalon ilyen nagy magyar karriert csinál, az vigasztalja magát a hivatalos pozíciójával, de nem követelheti meg hozzájuk a kritika jóváhagyását is. Berg Ottót mi mindig megbecsüljük az Operaház karmesterpulpitusán, ha operákat dirigál, de mindig tiltakozunk, ha olyan zenekultúrái is feladatokat bízunk rája, melyeknek megoldásához tehetsége nem elegendő. Mi Berg Ottóban nem látjuk azt a művészt, aki a Palesztrina-kórest komoly, magas művészi nívón tarthatná . Ugyanilyen túlkapás Bodó Erzsit mint oratóvimtuénekesnőt a hatig versenydobogóra állítani. Erre a gyönyörű hangú, tehetséges művésznőre könnyebb fajsúlyú operaszerepekben igen nagy sikerek várnak. Honegger énekszólamainak megszólaltatásához azonban nem elég a nagy és csengő hanganyag, ide artisztikus kultúra és a visült stílusórzás is kell. — A magyar zeneélet immár van olyan ,kiterjedt és differenciált, hogy mindenfajta tehetség megtalálhassa benne a maga sajátos, őt megillető helyét. Míg ez meg nem történik, addig nem beszélhetünk komoly zenekultúráról. És ha majd ez megtörténik, akkor nem fog többé Kodály Zoltán és Berg Ottó egy és ugyanazon keretben szerepelni. (Tóth) szerdts. PESTI NAPLÓ 1929 február 6 13 Premier előtt Gróf Bánffy Miklós a Martinovicsról A Martinovics próbája a Nemzeti Színház színpadán. A második felvonás vége. Gróf Bánffy Miklós, a szerző, a kuliszszák mögött. Körülötte fiatal színészek. Boldog mosoly a gróf arcán. Az egyik színész megkérdezi: — Meg volt velem elégedve, kegyelmes úr ! Kedves mosoly és elismerő szavak: — Igen, igen, — nagyon. Kitűnően ment minden. Csak egy kérésem van... — Parancs. — Amikor kegyed csókol, mélyebben hajoljon. .. — úgy lesz. Gróf Bánffy Miklós — Köszönöm. Minden színészhez van egy-két jó szava. Ez most az újságíró: -r- Kegyelmes uram, egy rövid interjút... -r Boldogan. Délután. A lakásomon.. Túlságos izgatott vagyok ahoz, hogy rendes interjút adhassak. A lakásomon. Igen"... Reviczky ucca 5. A Bánffy-palota. A gróf dolgozószobája. Pattog a kandallóban a tűz. Öblös karosszékek. Az asztalon írások, könyvek, sok könyv. Gróf Lánffi Jikós hellyel kínál. — Miről beszélünk?... Elmondtam már minden elmondhatót. Nem?... Tessék csak kérdezni. — Hányadik darab a Marlinovics ír- Hányadik is ! Megálljon... igen... az első volt a Naplegenda, egyfelvonásos 1906 ban a Nemzeti Színházban, a másod'k a Na'núr, 1902 ben a Magyar Színházban és későbben a Nem»zeti Színházban, a harma''k az Erősebb a Vár» színházban, a negyedik a Djaskara a llenaimanceszínházban, Jofia-veij A tantines az ötödik. •*» .Valamit talán a MartinoViCsről? — Tulajdonképpen irodalmi kísérlet. Olyan nyelven és olyan módon vinni egy történelmi, drámát a közönség elé, mintha ez a dráma egy teljesen modern dráma volna. Ugyanazzal a szűkszavúsággal és teljesen természetes beszéddel beszéltetemalakjaimat, mint az modern drámában szükséges. Mai emberek a Martinovics emberei, akik a modern darabok színpadi nyelvén beszélnek. Miről szól a darab? — Martinovics a XVIII. század szabadságeszméinek híve és mivel ő magát zseninek tartja, azt hiszi,, hogy ügyének szolgálatában mindent megengedhet magának. Ezért titkosrendőri megbízást is vállal II. Lipót és I. Ferenc szolgálatában. Amikor a bécsi udvar a francia forradalom szörnyűségeinek hatása alatt reakciós lesz, akkor ő a franciákhoz pártol és velük együtt összeesküvést szervez. Így jut összeütközésbe azelőtti szerepével (nem eszméivel) és ebbe bukik bele. Alextinovics legnagyobb tragikuma az, hogy Őt vérig, egészen a várnádig árulónak és közönséges azsán provokatőrnek tartják saját társai is. — A Martinovics próbái? — Nagyszerűek. Hevesi Sándor rendezi a darabot a legnagyobb szonddal és szeretettel. — Premier után? — Azonnal utazom vissza Erdélybe. Egyébként minden hónapban legalább egyszer resten vagyok. Színházak, hangversenyek és kabarék hírei A Harmonia szenzációs estjei: Jacques Thibaud két hegedűestje február 7 és 8. Paul Bender kamaraénekes dalestje március 7. Casals Pablo egyetlen gordonkaestje március 13. Hubermann Brondlaw utolsó hegedüestje április 4. A Bécsi Filharmonikusok két estje Fisztiván eleml április 8 és 9. Közkívánatra fenti hangversenyekre hármas és négyes bérletek péntekig még válthatók. Jacques Thibauc a nagy hegedűművészek egyik legnagyobbja ma érkezikk meg február 7. és 8-iki estjére. A mestert mindkét esten zsú'-u -" forrja ünnepelni. (—) Hegyi Emánuel február 9-i ég zongoraestje^ Guck—Brahms, Weber—Tausza, Schubert—Liszt, Prokofiew, Gasella, Aibeniz művei szerepelnek. Jegy Rózsavölgyinél. (Studio.) Hetiműsor MAGYAR KIK. OJftSKAHAZ: Szerda/iSt A zsidónő (C-bérlet, 17. szánt). Csütörtök: Az álarcosbál (A -bérlet, 17. szám). Péntek: Tannhäuser (A Wagner-ciklus IV. estje. Leuer, Uupert, vendég felléptével). Szombat: A tenor (Először. A-bérlet, 11. szám). Vasárnap: Parstal (A Wagner-ciklus V. estje, Manowardy József vendégfelléptével). Hétfő: Nincs előadás. Kedd: A tenor (Btkletszünet). NEMZETI SZÍNHÁZ: Szerda eszi ránk bán (D bérlet, 21. szám). Csütörtök, kedd: A tábornok. Péntek: Martinovics (Először. A bérlet, 22. szám). Szombat este: Martinovics; éjjel: Előadás Fehér Gyula jubileuma alkalmából. Vasárnap délután: A piros bugyelláris. Vasárnap este, hétfő: Marti,mits (B-bérlet, 22. szám). A NEMZETI SZÍNHÁZ KAMARASZÍNHÁZA: Szerda 148. Válás után. Csütörtök, vasárnap este, hétfő: Nem élhetek muzsikaszó nélkül. Péntek: Vérlányok. Szombat:, vasárnap délután: A túlbuzgó fiatal, ember. Kedd: John Gabriel Borkman (K-bérlet, l'ls zs. szám). VÍGSZÍNHÁZ. Szerda 8. .Ilory Dugan bünpöre. Csütörtök, péntek, szombat, vasárnap: Beszterce ostroma Vasárnap délután: .Ve válj mik el. MAGYAR SZÍNHÁZ: Szerda 8, csütörtök: Mamu vászon. Péntek: Ida regénye. Szombat: Izlandi vásfolt. Vasárnap délután: Hivatalnok urak; este: Ida regénye. KIRÁLY SZÍNHÁZ: Egész héten minden este '28: Pista néni. Vasárnap délután: A csikójei hercegnő. VÁROSI SZÍNHÁZ: Serda '18: Mignon (Új betanulással, B bérlet). Csütörtök, szombat, vasárnap este: A palatínus rózsái. Péntek: Figaro házassága (C hét-M). Vasárnap délután: párizsi divat. Hétfő: Mignon (D bérlet). BELVÁROSI SZÍNHÁZ: Szerda 8, csütuk, és a három. Péntek: Nincs előadás. Szombat: Hazudj, édes! (Először). Vasárnap délután: Szegény leányt neki lehet elvenni. este: Hazudj, édes! FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZ: Egész héten minden este 8: Miss Amerika. Vasárnap délután: Az utolsó Verebély-Viny. ÚJ SZNHÁZ: Egész héten minden este 8 és vasárnap il°liit'ro: Tüzek az éjszakában. ANDRÁSSY ÚTI SZÍNHÁZ: Egész héten minden este 9 és vasárnap délután: Kozmetika; Az első éjszaka; A kai ind; Ezek a nők; Braun ki lesz csapva; Az anyakönyvvezető előtt; A fehér páva; tréfák, magánszámok. TERÉZKÖRÚTI SZÍNPAD: Egész héten minden este '/so: Új' műsor. . ROYAL ORFEI'MI Egész héten minden este 8 és vasárnap délután: Új műsor.