Pesti Napló, 1929. április (80. évfolyam, 74–97. szám)
1929-04-03 / 74. szám
Szerda i ? A Balkán elindul... Szilárd hatalmi tényező lesz a Balkán — Mussolini bontja Jugoszlávia körül — Az új szerződések új szelleme — Boris bolgár király olaszbarátsága Jó ideje már, hogy egyre ritkábban fialljuk az ilyen jelszavakat: »« Balkán a balkáni népeké!»Csak a Balkán-blokk biztosíthatja a Balkán békéjét/« Vagy: *A Balkán-politika öncélúsága nem áll a nyugati nemzeteké mögött/« Mintha a Balkán-államok néhány hónapos nyugalma egyszerre a politikai illúziók távlatába tolta volna a nagy jelszavakat, amelyeknek súlya mindig is nehéz volt a Balkán népeinek fiatal politikai önállósága számára. De éppen ez a reálpolitikához való viszszatérés s a nagyhangú jelszavak elnémulása jelent a Balkán számára új fejlődési lehetőségeket. Európa felé? Amint Kelet-Európában Litvinov orosz mintára és keleti igények szerint átépített garanciaszerződési tervezete bizonyos fokig tisztázta a helyzetet, ugyanolyan mértékben megnyugtatóan, hatott a Balkánon a Kellogg-javaslat atmoszférája is. Tegyük hozzá: csak az atmoszférája. Mert igaz ugyan, hogy Olaszország és Jugoszlávia között a már lejárt barátsági szerződést nem újítottákmés£ de ez a szerződésnélkkül állapot csodálatos módon nem okozott különösebb idegességet. Három balkáni állam külügyminisztere jelent meg a Népszövetségi Tanács márciusi tárgyalásán s ez alkalommal meglepő összhang és béke uralkodott mindhárom között. Úgy látszik, hogy a Balkán határozott nyugalommal, sőt letagadhatatlan öntudattal indult el valamerre... Lehet, hogy Európa felé. A földrajzi közelségen túl nagyon sok gazdasági és politikai szempont teszi fontossá Magyarország számára a Balkán-államok politikájának mindenkori alakulását. Nem érdektelen tehát figyelemmel kísérni azt a meglepő változást, amely a Balkánt az európai »nagypolitika« szempontjából is ma már többé-kevésbé állandó hatalmi tényezővé teszi. Megszoktuk, hogy a Balkánon a politikai események nem szervesen fejlődnek, hanem lavinaszerűen zúdulnak egymás után. Megszoktuk azt is, hogy a Balkán politikáját mindig egyes európai hatalmak függvényének tekintsük. A háború előtt Oroszország és az osztrák-magyar monarchia volt az a két hatalom, amely politikai ellentéteit a Balkánra vetítette; a háború befejezése óta Franciaország és Olaszország állanak szemben egymással a Balkánon. De ez a szembenállás az utóbbi hónapokban jelentősen enyhült s nem kell túlságos nagy optimizmus ahoz a megállapításhoz, hoogy a Balkán relatív nyugalma egyben a francia-olasz ellentétek enyhülését is jelenti. Maniu jelentősége A Balkán stabilizálódásának legfontosabb momentuma Maniunak, illetőleg a román parasztpártnak uralomra jutása. A korrupciónak, a bomlásnak és az államrezonná emelt panamézásnak Bratianu-féle rendszere nemcsak a Románia gazdasági és politikai hitelét tette tönkre, de az egész Balkánt megtöltötte azzal a rothasztó bizánci-levantei szellemmel, amely a szomorú emékű Bratianu-dinasztiához fűződik. Bizonyos, hogy a román őslakosság csakúgy, mint 87 erdélyi magyarság, sokkal több reményt fűzött Maniuhoz, aki ennek a várakozásnak igényeit egyelőre még nem teljesítette az egész vonalon. Bratianuékbel- Maniu politikai korrupcióját nem sikerült teljesen kiirtani s a nemzeti — elsősorban magyar — kisebbségeknek sok jogos kívánsága még mindig teljesületlen. De Maniu legalább reményt ad arra, hogy a román kormány előbb-utóbb törvényesen is tiszteletben fogja tartani a kisebbségek szerződéses jogait, aminthogy Maniu egyéni tisztasága többet használt Románia politikai hírnevének Bratianuék minden korrupt propagandájánál. Boris király — az olaszbarát A román rendszerváltozás tehát bizonyos fokig friss vért szivattyúzott a Balkán elmeszesedett ereibe. Legerősebben Bulgária érzi ennek a kísérletnek hatását. Az 1923. júniusi puccs óta Bulgáriában a »Sgovor« uralkodik, amelyet némi túlzással a polgári egység pártjának lehetne nevezni. Az igazi kormányhatalom Ljapcsev miniszterelnök, Burov külügyminiszter és Cankov szobránye-elnök triumvirátus kezében van, de az ural-kodó párt egysége korántsem szilárd. A »Lgovor« jobbszárnya ragaszkodik a békeszerződésekhez s békét akar Jugoszláviával. A balszárny, amely szoros kapcsolatot tart fenn a macedóniai emigránsokkal és titkos szervezetekkel, a békeszerződések revízióját követeli és egyben közeledni akar Olaszországhoz. Miután az 1923-as puccsban a macedóniaiaknak jelentős része van s köztudomású, hogy Boris bolgár király határozottan szimpatizál az olaszbarát irányzattal, ezek a pártellentétek egyáltalában nem lebecsülendők. Liapcsev maga nem rendelkezik személyes többséggel s pozícióját elsősorban okos tartózkodásának köszönheti. De ez a tartózkodás is csődöt mondott akkor, amikor Maniu kormányrajutásával egyidejűleg Volkov volt hadügyminisztert küldték el Olaszországba követnek, s ezt a lépést nyíltan úgy tekintették, mint amely az olaszbarát politika diadalrajutását jelenti. Liapcsev ebben az időben hosszasan tárgyalt Maniuval, sőt — megfelelő közvetítők útján — Belgráddal is. A tárgyalások után a hivatalos lapban rövid közlemény jelent meg, amely közölte, hogy a bolgár külpolitika egyáltalában nem változott. De az Olaszországhoz való közeledés lehetősége hatalmas fegyver Bulgária kezében s a napokban Pirotban összeülő bolgár—jugoszláv konferencia éppen e lehetőség reszjes kiaknázása miatt feltétlenül eredményes lesz. Mussolini szilárd frontja Mussolini bámulatosan ügyes politikája szilárd frontot biztosít Olaszország számára, a Balkánon anélkül, hogy Franciaország féltékenységét felkeltené. Grandi olasz külügyi államtitkár már januárban megkezdte a közvetítést Görögország és Törökország között, s ámbár ezek a tárgyalások mindmáig sikertelenek maradtak, kétségtelen, hogy Mussolini békítő szándéka előbb-utóbb Törökország és Görögország között is meg fogja javítani a helyzetet. A Balkán politikája szilárd keretek között kezd mozogni. Ezt bizonyítja a napokban megkötött görög—jugoszláv egyezmény is, amelynek hátterében Simon athéni francia követ közvetítése állott. Jugoszlávia önálló vasútvonalat kap Szaloniki felé s az áruforgalmat csupán a muníciószállítási tilalom köti. Tagadhatatlan, hogy Kumanidh helyettes külügyminiszter e szerződés megkötésekor arra gondolt, hogy egy esetleges olasz—jugoszláv konfliktus esetén rendkívül fontos fizengheli—szaloniki-i vasútvonalat nyitvatartsa, mert ez a vonal biztosítja Franciaországgal való összeköttetését, de a görög—jugoszláv barátsági egyezmény jelentősége mégis igen nagy. Most történt először, hogy az olaszbarát Görögország és a franciabarát Jugoszlávia egy őszinte szerződés plattformján találkoztak. Románia és a balkáni súlypont A Balkán-politika örökké ingadozó mérlegén e pillanatban Románia látszik a legállandóbb súlynak. Maniu hatalmas feladatokat vállaló belpolitikai programja szükségessé teszi a "külpolitikai vonal" állandósítását. A jugoszláv diktatúra egy hosszú pillanatra megdermesztette Belgrád és Zágráb krónikus izgalmát, de egyben meg is fosztotta az S. H. S. királyságot a külpolitikai kezdeményezés erejétől. Görögország a nyugati hatalmak balkáni sakkjátékában nem vezérfigura; Törökországot, érdekei pedig egyre inkább kelet, illetőleg észak felé uralják. Bulgária — amenynyire helyzete engedi — Olaszország felé közeledik s ilyen módon a román—bolgár—görög—albán front majdnem zárt gyűrűként fogja körül Jugoszláviát. Ebben a gyűrűben a legerősebb szem Románia. Különös játéka a politikai véletlennek, hogy ez az előnyös helyzet nem a lényegében változatlan román külpolitika tudatos akaratának köszönhető, hanem pusztán annak aelyetti energiának, amely e pillanatban a román kormányzat nagy nyereségtétele. Románia a legjobb úton van ahoz, hogy a Balkán legsúlyosabb tényezője legyen, nem hadseregének számszerinti erejével, de politikai súlyával. Ma, amikor annyi szó — és henye szó — esik a parlamentarizmus válságáról, Maniu parlamentarizmusa azt bizonyítja, hogy a demokrácia még külpolitikai vonatkozásokban is nem lebecsülendő erőtöbbletet jelent. A diktatúra által megbénított Jugoszlávia nem riválisa többé Romániának abban a prezstízs-küzdelemben, amely esztendők óta folyik a »Balkán-nagyhatalmak« címért és jellegért. Nem lehet közömbös Magyarország számára a Balkán hatalmi viszonyainak ilyen kialakulása. Maniu román miniszterelnök uralomrajutása előtt néhány héttel e sorok írójának ezt mondotta: »A nagy szláv tengerben Románia és Magyarország egymásrautaltsága nyilvánvaló. Elképzelhetetlennek tartom, hogy a hét ország képviselői egy eljövendő tárgyaláson ne találják meg valamely észszerű megegyezés alapját.« Maniu a magyar kultúrán nevelkedett s talán nem minden jelentőség nélkül való a jövő politikája szempontjából sem, hogy kormányának három tagja kitűnően beszél magyarul!... Liapcsev , Kosta Kumanich PESTI NAPLÓ 1929 április 33 Aki nemcsak avval törődik, hogy fogai gondosan ápoltaknak látszassanak, hanem súlyt helyez a száj és a fogak tökéletes higiéniájára is,az használja az ODOL fogpépet és az ODOL szájvizet