Pesti Napló, 1929. szeptember (80. évfolyam, 197–221. szám)
1929-09-01 / 197. szám
3 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1929 szeptember 1 Életképes politika Írta: BALTAZÁR DEZSŐ A fogalmak tisztázása és a következmények levonásának érthetősége céljából állapítsuk először is azt, hogy ami él, az nem mind életképes. Hogy mi az életképesség, azt sohasem a közvetlen jelen vonatkozásában lehet megállapítani. Az életképességhez szükséges az élet fentartásához és fejlesztéséhez, a haladáshoz és emelkedéshez olyan az életerőtartalék, ami a jövendő szempontjából is komolyan vehető számba. Jövendő alatt a politikai életben sem nagyon rövid, sem nagyon hosszú időt, örök időt pedig éppen nem szabad érteni. Nagyon rövidet azért nem, mert rövid ideig haldoklás formájában is elhúzható az élet az életképesség legkisebb biztosítottsága nélkül is. Nagyon hosszút vagy éppen örök időt azért nem, mert a politika az exigenciák, vagyis a körülmények tudománya lévén, egyes korok és időszakok aktuális körülményei szerint változásnak van alávetve. Hogy a változások tekintetében is megvonjuk "a határvonalat, meg kell állapítanunk, hogy vannak az egyéni életnek és népéletnek olyan alapszükségletei és törvényei, amelyek állandóak s amelyekre nézve semmi hatása nincs az idők változásának. Az emberi élet természetes alapszükségletei egyformán jelentkeznek és egyformán elégítendők ki, akármilyen államforma, kormány forma, akármilyen választójog, akármilyen vallásügyi, tanügyi berendezés, akármilyen vámrendszer, akármilyen tarifaskála, akármilyen nemzetközi orientálódás mellett. A politikának ezek a tárgyai akármilyen tartalommal és formában jelentkeznek az állam életében, azért mindig egyformán éhes lesz az ember, ha nem lesz ennivalója, és mindig egyformán annyi kell neki, mint amenyivel jóllakik; mindig egyformán néz farkasszemet az élet javaiból és jogaiból kitagadott szegény azzal a kiváltságossal, akinek nem is mindig a maga érdeme s nem is mindig a nemzet érdekében szerzet ősi érdem alapján fejedelmi igények kielégítésére is módja van. Élni mindenkinek joga van. Joga van dolgozás nélkül is, ameddig munkaképtelen, avagy — ha munkaképes is — ameddig munkához nem tud jutni; a munkaképesség és rendelkezésre álló munkaalkalom feltétele mellett már csak akkor van joga, ha dolgozik. Ezek az elvek mindig igazságok voltak és azok is lesznek. Az tény, hogy nem mindig érvényesülnek a különböző politikai berendezkedések folyamán, de az is tény, hogy érvényesülésüket mindig csak hatalmi erőszak tudja akadályozni, s ilyen akadályozás esetén mindig forradalmi erőszak szokta kivívni az érvényesülésüket. Az életképes politika első feltétele, hogy az alapszükségletek és fedezetek egyensúlyozását felismeri és megcsinálja. Ez különben az államok létének és fenmaradásának is feltétele, amely feltétel ha hiányzik, még a legnemzetibi tartalmú államalakulatok is feloszlanak s a történelmi múzema tárgyaivá válnak. Minden államnak, minden állam kormányának s minden államkormány politikájának legelső kötelessége, hogy az egyéni élet és népélet szükségletének helyes sorrendjét állapítsa meg és csak akkor térjen át magasabbrendű szükségletek fedezésére, amikor az alacsonyabbrendűek kielégítéséről gondoskodott. A szükségletek helyes sorrendjének s a politikai lépések logikai egymásutánjának a figyelmen kívül hagyása a legfeltétlenebb biztossággal gazdasági katasztrófába vezet, a gazdasági katasztrófa pedig forradalomba. A forradalom pedig legkevésbé azok számára kívánatos, akiknek a statusquo képez a tételük feltételét. A forradalmak legbiztosabb elhárítója az életképes politika. Az életképes politika a tömegszükséglet ütőerén tartja a kezét és a bajt mindig előbb megérzi a lázfokának a jelentkezésénél. Az életképes politika sohasem próbálkozik. Felismeri csírájukban a keletkező anyagi és szellemi szükségleteket és azok fedezéséről a hangos követelés milött gondoskodik. A népek életét nagy bölcsességgel rendezte be a főgondviselő. A legraffináltabb politikusnak sem árt, ha számvetései között néha reágondol az örök bölcsesség kútforrására és belátja, hogy ott több van, mint a maga fogyatékos szellemi tárában. Vagy ha műveltségének derogálna ilyen vallásos elmélyedésre szánnia magát, vegye tanítómesternek a természetet. »Beszélj a földdel és az megtanít«, mondja nagy bölcsességgel az Írás: az Isten beszéde. Mi az Isten törvényét olvassuk ki a természetből is. Ám olvassák mások a természetből a természetét: a népek életének vetületén ugyanazokra a következtetésekre jutunk mind a két út követésével. Isten törvénye az, — vagy ha úgy tetszik a természeté — hogy a népek, nemzetek, országok életszükségletei a fedezet adottságához vagy legalább is a fedezet lehetőségéhez alkalmazkodnak. Még az alapszükségleteknél is áll ez a törvény, annyival inkább áll ez alapszükségletek színvonalán felül álló magasabbrendű szükségleteknél. »Ignoti nulla cupido”, mondja a latin bölcsészet. Amiről nem tudunk, nincs vágyunk utána, hangzik a mondás szabadon fordítva magyarul. Az országokban földrajzi elhelyezettségük és természeti ellátottságuk sajátságai, különbözőségei szerint különbözők lesznek a szükségletek. A népek vágya, hajlama, géniusza szoros kapcsolatban van a földdel s amit a benne, rajta és körülötte levő feltételek, mint gazdasági valóságokat és lehetőségeket a nép elé adnak, azokhoz fűződik igényeivel. Az életképes politikának ezt a szempontot szorosan kell szeme előtt tartani. Őstermelő politikát hiába próbálnak erőltetni ott, ahol csak az ipar és kereskedelem prosperitásához vannak meg a természeti feltételek és viszont. A viszonosság nem tökéletes, mert az őstermelés feltételei még megengedik nagy százalékig az ipar és kereskedelem feltételeinek érvényesülését", de a tisztán iparra és kereskedelemre a HWPIWN alkalmas területrészeken az őstermelés semmiképpen sem erőltethető. A magyar politikának ez a programja, amellyel közbeékelődő kevés és jelentéktelen változatok mellett a forradalom óta kínlódunk, kényszeredett politikai programnál egyébnek nem nevezhető. Egy cseppet sem akarunk ezzel vádat emelni a politika azóta letűnt és azóta feltűnt inauguránsai ellen. Azt könnyű mondani, hogy mi másképpen csináltuk volna. Ezt azonban bizonyítani nem lehet. Csak annyit bizonyíthatunk, hogy mi másképpen akartuk volna csinálni. Hogy aztán tudtuk volna-e csinálni jobban, az más kédvés. Nem tartozik a politikai komolysághoz ilyenekkel bizonykodni. Mindenesetre jóval előbb vagyunk, mint 1918-ban, méginkább mint 1919-ben és még sokkal inkább mint 1920 és 1921-ben. Egy cseppet sem lehet az évszámokkal említett szerencsétlen kilengések után csodálkozni, hogy szalmaszálhoz kapaszkodó politika következett a szélsőségek gyűlölködéseinek vulkanikus területein. Az élet-halál politika nem tudott mást tenni, mint tömegerőket gyűjteni össze minél lazább program alapján arra a célra, hogy kormányképes állandóság számára valamelyes szilárdság verődjön össze. Hogy a tömegpárt nem képviselhetett semmi elvi egységet az csak természetes. Az is természetes, hogy »a szemcse a vásár” igazsága szerint az az egyesült párttöredék vette hasznát ennek az elv nélküli együttélésnek, amelyik legügyesebb volt a zavaros víz halászatában. Azt egész nyugodt lélekkel elmondhatja a kisgazdapárt, hogy az ilyen vásárban nem volt szemes s az ilyen halászatban nem volt ügyes. Pedig legtöbb jussa lett volna hozzá, hogy az ő politikája adja meg a nagy egységtelen párt karakterét. Hiszen a konszolidáció kérdését tisztán erre a pártra lehetett alapítani s a nagy pártnak ez a párt képezte a fő erejét és pedig magyar erejét. Viszont éppen emiatt az ősmagyar karaktere miatt hiányzott belőle az ügyeskedés és a törtetés, aminek folytát azután annyira a rövidet húzta, hogy ma már kényelmetlen az egyetlen kisgazdaminiszter is a kabinetben- és hogy már a nemzeti demokráciát képviselő kisgazdapárt minisztere mellé intézményesen van berendezve IGAZÁN MINDENT TISZTITATÁRGYAK PADLÓ, ZOMÁNC, FÉM, MÁRVÁNY, FAYENCE ÉS CSERÉPTÁRGYAK ÜVEG ST. TISZTÍTÁSÁHOZ ÉS SÚROLÁSÁHOZ