Pesti Napló, 1929. október (80. évfolyam, 222–248. szám)

1929-10-01 / 222. szám

Szerd­a PESTI NAPLÓ 1929 október 2­­7 kintetében és a tempó kérdésében van közöttünk nézeteltérés. A miniszterelnök ezután rámutatott, hogy ő kötelességét teljesíti, amikor a nyilvánosság figyelmét fölhív­ja azokra a veszélyekre, amelyek abból származhatnak, ha a­ kormány experimentu­­mokba bocsátkozik, melyek eredménye legalább is kétséges. Lehet, hogy ez a fölfogás nem népszzerű, de a kormánynak még népszerűsége árán is azt az álláspontot kell képviselnie, amelyet igaz­ságnak tart. A szabadságjogok és a­­Síkos választás Rátérve az egyesülési, gyülekezési, és sajtó­jogra, Bethlen hangoztatta, hogy e tekintetben a kivételes hatalmat megfelelő törvényalkotásokkal kell pótolni és az ősz folyamán ilyen értelmű ja­vaslatokat fognak a Ház elé terjeszteni. Az igaz­ságügyminisztériumban most folyik a már ismert sajtójavaslat átdolgozása, amely új formájában ebben az országgyűlési kampányban fog a Ház elé kerülni. Hasonlóképpen le akarja tárgyaltatni a kormány a gyülekezési és az egyesülési jogról szóló javaslatot. Előbb azonban a fővárosi­ javas­latot fogják letárgyalni, mert annak mielőbb tető alá kell kerülni.A titkos választójog terén a miniszterelnök­­szerint a kiterjesztés csak fokozatos lehet. Ennek is el fog jönni majd az ideje, egyelőre azonban a­ sajtó, az egyesülési és gyülekezési jog az irány, amelyben Bethlen egy lépést kíván előre tenni. A miniszterelnök kijelentette, hogy most vannak folyamatban az előkészületek a megyei általános választásokra, amelyek az egész vonalon titkosak lesznek. Célszerű ha m­a mindig kéznél van. Tschleffa alakjában kényelmesen magánál hord­hatja és ezenfelül az előírt adagolás állandóan rendelke­zésére áll. ügyeljen a BAYER- keresztre és az eredeti csomago­lásra, a zöld szalaggal. A „csaszmat", meg a­zt Nagy Czirok László néprajzi gyűjtésének adatai nyomán írta: BENKE TIBOR Hol vannak a régi jó idők? Ma a halasi sző­lősgazda, a szőlők közt ballagva beszól a tokokon babráló szomszédhoz: — Van-e rajta sógorom?­­ Van ám, a nyű­­gye mög. A halasi tar­a­lékba háromezer.­­— hangzik rá a keserű válasz. Nem így szólt a­ nóta 78-ban" Páratlanul bő szűrét köszöntött a halasiakra. Nemcsak a két­fenekű hordók teltek meg lével, hanem a fél fe­nekű­ szájashordók,­­sőt a­ dézsák, meg a sü­tetek­nek is Kapós is lett a borivó vendég, akinek bi­zony másnap nem egyszer a törkölyös gödörben sütött hasára a napocska. Gyenizse István bodoglári tanyáján se fogyott el a borért , leledező­ (áhítozó) ember. Állandó vígság zengett a ház körül, pedig máskor ilyenkor­­­ nincs már ott egy sivalló lé­lek sem, mert bemen­nek telelni a halasi kúriába. A jókedv a cseléd­ségre is átragadt. Hát hogyne, mikor mindegyik olyan edényt vihetett a csípős borért*', amilyet akart és annyit ihatott, amennyi belefért. Adták "szívesen. ...Alkonyodik. A lányából zummogva« hang­zik a A férfidallám",. A hűvös őszi szél meg-megzör­geti a tanya körül vigyázó »pálmafák« (­jegenye­nyárfák) maradék lombját és »tüskés ballangót« (boszorkánykerék) kerget a tárlókon. Mint egy lán­zgó, libegő, nagy lepedő, százával hullámzik be ri­nófeh­ér pl.ska az udvarra. Különösen a bögye pilléréért­­tenyésztik. Anglius­ vigécék jönnek azért és nagy pénzt adnak érte, mert­ strucctollat csinálnak belőle. »Göledinszemű, kenyérgunyhó« gyerekek pásztorkodnak a nyáj mögött. A »dücski« juhász is nekiesett már a hazatért canga f­alkának és »dücsköli« ki a tejet belőle szaporán. Amodébb a gémes kútnál a »csaszmat «-­ itatja a cí­meres jószágról, amely töméntelen vizet »Judapol« «­ válóból az egész napi szántás után. A béres a csaszmat elnevezést az ökör ballagó lomb«­­járá­sáért kapta. Neki az ökör után kell igazodni. Ezért nem olyan »hegyre hágó« járású, mint a juhász, csikós, gulyás. Széles, alacso­­ysarku­, kerek, terpeszorrú csizmáját járás­­k­üüben gyakran a másikhoz » cseszi-csaszmatolja«. Innen a csaszmat­it­eve. A juhászok magassarkú, hegyesorrú csiz­mát, viselnek. Lépésük »hegyre hágó irányt mu­tató és ugrósra álló«. Ki hinné, hogy a csizmabéli különbségből éles társadalmi ellentét kerekedik a csaszmat. meg a dücski között, mely ellentét egész évben — ha néha nehezen is — lenyelődik, de a nyári halasi » szabadságon« (vásáron) bizonyosan kirobban és — vért kíván. Az »ellábított« jószág után nyomozó komiszáros, a nyom után indulva, rendesen a dücski, meg a poszogó juhászt, gulyást, pásztort, bojtárt fogja vallatóra s azoknak soha nem sike­rül a gyanút a csaszmatra áthárítani — a csiz­mája miatt. Ezért örökös a társadalmi ellentét a csaszmat, meg a dücski között. No meg a csasz­mat csak gyalog, cseléd s ez már osztálykülönb­séget is jelent. »Íme,az ember!« Ezeket a nagy ellentéteket a jó szüret lényege­sen enyhíti, lévén a bornak az a különös tulajdon­sága, hogy a jó barátokat összevegyíti, míg az el­lenségeket megbékíti. Most is, Gyenizse István uram csaszm­atbérese, a Gyalog Jóska, meg a bücski juh­ásza, a Kása Peti a bor révén közelebb vannak egymáshoz, mint egyébként. Pedig a­z«rendes különbség« mellett szóbeli bajok is elvá­lasztják a két kun legényt. Mindkettő egy lány körül shópistáll. Mégis, most, hogy borbősegáldá­sozott,­ megesett, hogy Kása Peti odakínálta Ba­log Jóskának a csobolyát, igaz, hogy ezzel a rá­köszöntéssel: — szettig a barátság, — míg a borban tart!« Jóska érti a kínálást, de azért legény a legény, hogy »szembenizzen a szónak-bornak. — Tartjuk vérig. — felelt méltóságosan és olyat húzott a csobolyóból, hogy jut is — marad is valami a kínálónak benne. Már a vacsoracsillag mosolyog a tanyára. El­csendesül a daliás. Ember, állat a horpaszával van elfoglalva. Gyenizse gazda asztalánál szőttik a mellényallját«. Néptelen az udvar, csak a »po­szogó juhász« lánya »k­endergeti« karcsúra szorí­tott derekát a kút körül, hogy frisset vigyen az apjának. A szárnyék felől még kondul egy-egy kolomp. A cselédház sötét véginél valami lányt »hinnyogtat« valamelyik őszben is tavaszt kereső legény. Egyébként az a csodálatos, drága, fezi ta­nyai','csend keveredik az udvar l'asuhájára, amely úgy bele tud csókolni az ember nyugtalan lel­kébe, hogy az egyszeribe csendes, békességes lesz tőle. Csak az tudja ezt, aki már fürdette benne a, •szívét. Ilyenkor indul a tanyai ember belső élete.­ Mozdulnak a szív érzései és kicsi emberek kicsi­ jelenetei perdülnek az élet kicsi és nézők nélküli színpadán. Valójában éppen olyanok, mint a fó­rum világított drámái. A szív dolga fent és lent egyforma: — szent. A pálmafák árnyékában Kása Peti lopakodik ,hajadonfént, a tanyaház végében levő kiskert felé. Az ősz »ludvérce« eljárta már ugyan titkos éjféli táncát és szárazra, tiposta a maradék virá­got, de van valami, amit ő sem pusztíthat el, ami minden kiskertben ot­t marad: az emlék. Vájjon milyen emléket idézget a lángszemű Gyerüzsy Klári itt minden este, hogy az őszi hűvösön is csak kijön a béllelt kis kacaba­jká­jábó­.K J Ki lát­hat egy tizenhétéves hollóhajú kún lány szívébe'! Most is ott ül a kis padog. Tekintete kiszalad a csendbetakart pusztára és fut, fut, míg eléri az ég peremét, aztán azon felfelé, a csillagok közt,, egyenesen az előbújó öreg holdig. Ott m­egpeien azon a kedves, barátságos vonáson, amit csak annak mutat az öreg »szívpásztor«, akiben muzsi­káló érzések vannak. Vájjon kire gondol? Kit kér­dez a holdtól, hogy látja-e most merre jár? Talán arra a barna kún fiúra, aki májusi virágzáskor betyáréletre adta magát, mert nem akart a császár katonája lenni? Vagy a pünkösdi legátusra, aki daliás termetével a szószéket, hangjával a templo­mot, beszédjével sok kun lány szívét »betöltötte«? Megzörren a bokor. Klári szemében bátor tűz gyullad. Feláll és marokra szorítja kis rézfoktosa nyelét. — Ki jár itt? Kása Peti kilép a holdfénybe. Megáll és végig­simogatja a leányt a szemével. Ó, nem, nem az a nézés ez, amellyel a városi »marokfutó pofák« »végighizlalják »zömüket« a lány testén! Ez a nézés tiszta, mint a hívő tekintete az ég felé, simo­gatá­sa alázatos beszédű. Remegő és fojtott a hang, mikor a torokban dobogó szívből kicsúszik. — vagyok, a Peti. — Hát te mit­­kucorogsz­, itt? — csattan fel a kún lány büszkesége. — Mondanék valamit Klári. — Nekem­?! — Hát azt hiszed, hogy nekem mindenféle »lányok pöszércéje« (lány után futó legény) csak u­gy mondhat valamit? Elmenj innen, mert a képedre zuhantom a fokosomat! Azzal megfordul és indul a ház felé. Petiben cudar indulatok ágaskodnak, de m­eggyeplőzi magát és utána szól: — Klári!... A könyörgő,­­hang melege, vagy a szabad pusz­táknak levélzörgető szele tette-e, nem tudni, de­­valami változás megy végbe a lány lelkében hír- „Tények" a szocialista hon­an Rothermere lord legújabb üzenetével. Nagy Emil jászladányi beszámolójával és a Mayer— Baltasdi-Unaácskomással kapcsolatban a miniszter­elnök a következőket mondotta: — Én szegénységi bizonyítványiak tartom, ha magyar politikusok nem konkrét, és objektív érvekkel, hanem kevéssé vagy esetre a rosszul in­formált külföldi jóakaróink bevonásával és csata­sorba állításával akarnak a belpolitikában sikert elérni. A szociáldemokratákkal folytatott megbeszé­lései nyomában már a legközelebbi jövőben olyan tények mutatkoznak, amelyek alkalmasak lesznek arra, hogy a magyarországi szociáldemokrata párt a maga külföldi összeköttetéseit Magyaror­szág nagy érdekeiért szintén érvényesítse. Ezek­ről a tényekről természetüknél fogva a miniszter­elnök még nem kívánt nyilatkozni, de kijelentette, hogy ezek a tények rövidesen köztudomásúak lesznek. Külpolitikai helyzetünk Magyarország külpolitikai helyzetére nézve kijelentette a miniszterelnök, hogy a békeszerző­dések revíziójának kérdése ma már más hangnem­ben tárgyalható, mint ahogy ez eddig lehetséges volt. A német reparációs kérdés rendezése, a Rajna kiürítése, a keleteurópai államok jóvátételi­­ problémáinak elintézése békésebb atmoszférát teremthetnek Európában és közelebb hozhatják azt­­az id­őt, amikor Magyarországnak a békeszerződé­sek által teremtett helyzete iránt is jobb megértés foglalhat teret. — Külpolitikai helyzetünk javult, nincs okunk a csüggedésre, — mondotta Bethlen — a magyar nemzet türelme nehéz próbára van téve, de türel­mesen kell várnunk, mert idő előtti meggondolat­lan lépés csak visszavethet bennünket olyan stádiumba, amelyből nehezen tudunk kiemelkedni. A nemzet összefogása, összetartása, az önbizalom, erősítése, a belső harcok kerülése külpolitikai téren is sikerekhez fog bennünket juttatni. Ha ezt a politikát folytathatom, ezentúl is rendelke­zésére állok a magyar közéletnek. De egy eercig sem folytatnám tovább a munkát, ha erre kompe­tens tényezők meggyőződésem ellen kivágnának reámerőszakolni olyan politikát, amelyet a magam részéről hibásnak tartok. Baltazár 12 pontja Mikor a miniszterelnök Inkén nyilatkozatát megtette, Baltazár Dezső még nem hozta nyilvá­nosságra azt a 12 pontot,­­ amelyet Mayer János földművelési miniszter is ifj.itt juttatott a minisz­terelnökhöz. Bethlen azonban már jól ismerte ezt a programot és kijelentette, hogy Baltazárral köz­vetlen beszélgetést akar folytatni, a. 1­1 pontról és mindaddig erről a kérdésről nem is akar nyilat­kozni. Friedrich István: — Végre megérkezett az inkei remete üzenete. Azt üzeni, hogy egyetért a demokratikus átalakulás tekinte­tében az elégületlenekkel, csak a tempó megválasztását magának tartja fenn. Vagyis ez azt jelenti, hogy ezentúl is a­ szolgabíró urak jómltától fog majd függni, hogy va­laki képviselő lehet-e vagy sok. A nép az továbbra is éretlen marad, mert ha azt­ beengednék az önrendel­kezés karámjába, amint ő ő m­ondja, nem lehetne Magyarországon a ren­det fentartani. Hát én nem tudom elképzelni, hogy Bethlen miért tartja ezt a nemzetet kis­korúnak. Hogyan gondolja ő egyáltalában a­ mai helyzet likvidálását, ha nem akarja megengedni, hogy becsüle­tes, közigazgatásmentes választásokon a dolgozó társa­dalom maga döntsön a sorsa­ fölött. Mi nem azért akar­­juk a demokráciát, mert azt Rothermere is akarja, ha számtalanszor megírtuk és megmondtuk, hogy mi azért akarjuk a demokráciát, mert ezt tekintjük egyedüli mentségnek a mai helyzetből. Ha Rothermere reakciót ajánlana, mi akkor is a demokráciát sürgetnénk, mert teljes lehetetlenségnek tartjuk, hogy egy párt,monopó­lium tartsa ilyen kritikus helyzetben a hatalmat a ke­zében. Semmi felforgatásról, semmi forradalomról vagy erőszakos változtatásról szó sincsen- Ellenben látjuk a valóságot, amit, sajnálatunkra, Bethlen István éppen nem akar meglátni. És éppen, mert félünk a bizonytalan jövőtől, ki akarjuk nyitni az ablakokat, fel akarjuk tárni az ajtókat, hogy a dolgozó társadalom maga is részt vehessen sorsának intézésében. Hát ez csak nem fele forgatás? Ez csak nem összeesküvő a rendszer megdön­tésére? Hiszen ezt sürgetjük már évek óta a legnagyobb Friedrich István A miniszterelnöknek a szociáldemokratákról fentebb mondott szavait értelmezve, politikai kö­rökben azt hiszik, hogy a miniszterelnök már nem idegenkedik attól a­ gondolattól, hogy Garami Ernő, a szociáldemokrata, párt egyik külföldön élő vezére, és egy két társa visszatérhessen Magyar­­országra. Bethlen miniszterelnök nyilatkozata, melyet a magyar közvélemény rendkívüli érdeklődéssel várt, politikai körökben igen nagy hatást keltett. Most még nem indult meg az őszi kampány, a vezető politikusok egy része még nem i­s tartózko­dik a fővárosban, de akik itt vannak, a­zok a bel­politikai élet megindulását lát­ják a­ miniszterel­nök nyilatkozatában. A Pesti Napló munkatársa ellenzéki és kormánypárti oldalról kapott vélemé­nyeket gróf Bethlen István nyilatkozatáról. A következőket mondják:

Next