Pesti Napló, 1930. január (81. évfolyam, 1–25. szám)

1930-01-01 / 1. szám

4 Szerda PESTI NAPLÓ 1930 január 16 600 MILLIÓ IRTA: FRIEDRICH ISTVÁN Ennyi részvényvagyon pusztult el a múlt évben a budapesti értéktőzsdén. Ennyivel fogyott nemzeti tőkénk egyév alatt. A postatakarékpénztárnál és a budapesti 13 legnagyobb pénzintézetnél elhelyezett takarékbetétek az 1929-ik év végén 580 millió pengőt tettek ki. Vagyis az 1929-iki tőzsdei tőkepusztulás többet tett ki, mint amennyit a-14 legnagyobb pénzintézetnél gyümölcsöző -összes takarékbetétek együttesen képviselnek. Egész nemzeti jövedelmünk 1929-ben 4500 millió pengőre becsülhető. Ennek 13 és százaléka, 600 millió elpárolgott a szabadság téri palotában. Az adókincstár is elvégezte 1929-ben konszolidáló munkáját. Állami és egyéb közterhek címén vagy 1500 millió pengőst hajtottak be a dolgozó társadalmon. Nemzeti jövedelmünk 33 százaléka került így Szent Bürokrá Cius áldozati oltárára. • A statisztikai hivatal becslése szerint 1928-ban 500 millió pengővel volt passzív Magyarország fizetési mérlege. Az 1929-iki adatok még nincsenek feldolgozva. De figyelembe véve kereskedelmi mérlegünk javulását és a külföldre fizetendő kamatok további szaporodását, ez a passzívum a most lezárt esztendőben sem lesz kisebb 400 milliónál. A magyar dolgozó társadalom összes keresetének tehát 9%-át emészti fel fizetési mérlegünk hiánya. 600+1500+400 millió összesen 2500 milliót tesz ki, 55 százalékát nemzeti jövedelmünknek. Több mint a felét! Abból, amit az ország népe munkájával, szorgalmával a múlt évben megkeresett,600 millió veszett el a tőzsdén, 1500 milliót falt fel a bürokrácia mosochája és 1400 millió a külföldre osont fizetési mérlegünk deficitjeként. Ha a 14 legnagyobb intézetünk 380 milliós betétállományához még hozzásimítom az összes , folyószámlabetéteket, amelyért "870 millió pengőt tesznek ki, 1450 millió pengő mobil tőkét kapok, a betétek zároltságát figyelmen kívül hagyva. Azaz, összes hazai saját mobiltőkéink nem tesznek ki többet, mint amennyit, évente az állami és önkormányzati adóterhek felemésztenek. Az adminisztráció évente anynyiba kerül, mint amennyit dolgozó társadalmunk az infláció megszűnése óta képes volt betétek és folyószámlakövetelések alakjában megtakarítani. Fizetési mérlegünk egy évi hiánya nem sokkal kevesebb, mint az összes bankbetétek összege. Amit az infláció óta bevittek a takarékokba, azt a fizetési mérleg egy évi passzívuma a külföldnek juttatja. A múlt évi 4500 milliós keresetből csak 2000 millió maradt az »élet« számára. A mezőgazdaság, ipar és kereskedelem összesen 3/1 millió keresővel vesz részt a nemzeti produkcióban. A 2000 millióból ezekre fejenként évi 570 pengő jut. Az átlagos kereset 1929-ben ezek szerint 570 pengő volt. Ebből az összegből kellett a keresőnek és családjának megélnie 1929-ben. Ez az a szomorú nyomorúság, amelyben az ország dolgozó milliói tengődtek. Ez az atmoszféra, amely azután azt a tömeglelkületet termelte ki, amelyet a kormány nem enged hatóságmentesen a szavazási urnákhoz. Amely ellen az egységespárti hegemónia csak egy remediumot ismer: a karakternemesítő nyilvános választójogot, kombinálva a szolgabírói diszkrecionális joggal. És erre mondja a bölcs konszolidáció, hogyha majd Amerikában kevesebb búza fog teremni, ha majd a pénzpiacon olcsó hosszúlejáratú hitelek lesznek kaphatók és ha majd a szomszédos államok békésebb érzelmekkel lesznek irányunkban, akkor majd lehet ezen az állapoton segíteni. Addig azonban legyünk egységesek, türelmesek, optimisták és ami a fő, bizalommal a Gondviselés csonka magyarországi küldöttjei iránt. Az ünnepi szónokok, a rendszer remekírói és három-négyszeres kincstári jövedelmeket élvező mamelukok, a freskók, díszpolgári oklevelek és politikai "kösisták, hirdetik a párt-" mionopólium dicsőségét. A gazdaságstatisztika fekete számoszlopai azonban, kegyetlenül megzavarják a szűnni nem akaró hozsánna szimfóniáját. Az émelygő tömjénfüstöt elnyomja a gazdasági válság gomolygó felhője. A fórumon egymást magasztalják az elhivatottak, egymás nagyságát csodálják és m így szárrágásukat mint bölcsességet glorifikálják. Egymást örökítik meg adópénzeken a freskókon és felkapaszkodva a Vezérlőakarat Noé bárkájára, azt hirdetik, hogy ami a" csonka hazában érték van, velük együtt hajózik az Ararat felé. A magyar holt tenger türelmesen ringatja a roskadásig megtelt bárkát és misztikus csenddel meg némasággal felel a konszolidáció poharazgató jókedvére. Az egységespárti lampionok nem tudnak bevilágítani a gazdaságstatisztika vigasztalan sötétségébe. A perpetuum mobile tovább forog. A kormány kiépíti a bürokráciát, a bürokrácia kitermeli az egységes típusú honatyát, az így »választott párt..tartja a kormányt, amely, viszont kartelben van a közigazgatással. Milyen egyszerű! Milyen zseniális! És mégis a most dicsőségesen uralkodó konszolidációra kellett, a világtörténelemnek várni, hogy ez a mintarendszer megszülessék. Milyen kár, hogy már évszázadokkal ezelőtt nem akadtak olyan zsenik, akik a népek kormányzására ezt a perpetuum mobilét kitalálták volna! • 250 ezer munkanélküli földmunkás, 50 ezer kenyörtelen ipari munkás és 100 ezer esisztencianélküli intellektuel reszektve kérdezi, hogy mi lesz velük? Nincs rá felelet.• A világjelenség és dekonjunktúra sóhivatalába utasítják őket. A 400 ezer felesleges munkaerő árnyékában még 1 millió hozzátartozó is tördeli sovány kezét. Kenyér helyett szóvirágokat kapnak ezek a szerencsétlenek. Szezon kivándorlás fecskerendszerrel, ezt tudta 1929 ben a konszolidáció produkálni a felesleges magyarok részére. Ebben kulmináltak ti rendszer gazdaságpolitikai koncepciói. Megkövesedett összes termelési ágainkban a bizonytalanság. A gazdaságpolitikai határozatlanság beledermesztett, belefagyasztott minden megmozdulási szándékot a csodavárás tétlenségébe. Az intelligenciánk túlnyomó nagy része pedig gyáva passzivitásban lesi, hogy hol fog az új nap felkelni, amelynek épúgy tovább fog hódolhatni, mint ahogy pukkedlizik a mostaninak. Mert ez az intelligencia csak hódolni akar. Szervezkedésre és a gazdaságstatisztika kiáltó vészjelei konzekvenciájának levonására képtelem. Külpolitikai illúziókban ringatózik az egész konszolidált közvélemény és ázsiai fatalizmussal az idő csodatevő hatásától várja a gazdasági krízis megoldását. Ami rossz, azért nem a kormányrendszer tehet, hanem a fránya világkrízis. Senki se tudna jobban kormányozni, mint a konszolidáció mandarinjai, mert a jobb kormányzás lehetősége olyan külföldi faktoroktól függ, amelyeket megváltoztatni más kormánynak sem állna módjában. Ami tűrhető, vagy javulást jelent az előbbi évek állapotához képest, az pedig kizárólag és egyedüla konszolidáció bölcsességéből származott ránk. A gazdaságstatisztika adatainak a felhasználása már-már hazafiatlanságszámba megy. A búslakodva járó-kelő konszolidációs fő- és mellékbolygók rögtön a tűzcsóvahajigálás vádját emelik azok ellen,, akik a statisztikai adatok Röntgen-sugaraival világítanak bele a gazdasági káoszba. Ha a miniszter urak karácsonyi cikksorozatait elolvassuk, nem tudunk hova lenni a csodálkozástól, hogy milyen irígylésre méltó nyugalommal és optimizmussal néznek ezek a derék urak a jövőbe. Mintha nem is ezen a földön élnének, hanem valamilyen boldogabb bolygó rózsa ligeteiben. Magyaráznak, kioktatnak, felvilágosítanak, reményt keltenek, vigasztalnak, jósolnak, sóhajtanak, humorizálnak, dicsekednek, valósággal átszellemülnek halhatatlanságuk büszke tudatától, sőt, nevetnek az olyan naiv kérdéseken, hogy valaha is más rendszer boldogíthatná ezt az országot. Szinte légüres térbe emelkedtek nyurgcsorúságos gondjaink fölé, mint a tökéletesség netovábbjai. Antigua • jámbor és közgazdász a statisztika fekete számoszlopain töpreng és exponálja azok következményeként a valóságot a maga meztelenségében, a konszolidáció büszke váraiban kidüllesztett mellel tekintenek vissza az eredményes múltra és mosolygós optimizmussal várják a jövőt. Alul, a gond terhes, életvergődése, felül a győzelmimámor fűtötte optimizmus. Hiába, itt még hiányzik a harmónia. Reméljük, hogy az 1930-ik esztendő elhozza! Nem mindennapi alkalom elsőrendű kabátok vásárlására Az évad előrehaladt, a kabátokat értékük feléért árusítom. Szeretném, ha ezekhez a nagyon olcsó és kitűnő kabátokhoz elsősorban állandó vevőim jutnának, ezért arra kérem nb. vevőimet, hogy e hirdetés megjelenése után fáradjanak el üzletembe, mert a kabátok előreláthatólag néhány napon belül elfogynak. ladó Jiladár nőiruha áruháza técsi acca és Deák Ferenc acca sarok . I. . . ii i ii i ii.... i Lelógtak egy betörőtársaságot A Zugló és a IX. kerület volt működésük színtere (Saját tudósítónktól.) A sok betörés után a rendőrségnek sikerült most egy betörőtársaságot ártalmatlanná tenni. A rendőrség Szilveszter napján letartóztatásba helyezte a betörőbanda tagjait. MészárosSándor 20 éves rézöntősegédet, Gregus József 20 éves lovászt, Schmidt Károly rovattaiultat, Bátki Sándor 27 éves napszámost és fivérét Bélát, Hunzár Gusztáv 17 éves írógépműszerészt, Szikra István 24 éves ügynököt. A betörőtársaság tagjaira több, mint 15 betörést sikerült rábizonyítani. Különösen a Zuglóban és a IX. kerületben követték el betöréseiket. Néhány üzlet és több lakás kifosztása terheli őket. A lopott holmik egyrészét a rendőrség megtalálta náluk. A letartóztatott betörők újév napján kerülnek az ügyészség fogházába. Gondolj a holnapra!