Pesti Napló, 1930. március (81. évfolyam, 50–73. szám)
1930-03-01 / 50. szám
4 Szombat PESTI NAPLÓ 1930 március 1 kiszabott pénzbüntetésre is, ha behajthatatlatsága folytán elzárásbüntetésre kellene átváltoztatni; nem terjed ki azonban az ítélet egyéb rendelkezéseire. IV. Kegyelemből elengedem a bűnvádi elvárást azoknak, akik ellen olyan kihágás miatt (ide nem értve a jövedéki kihágásokat) kell eljárást indítani vagy folytatni, amelyet a jelen elhatárolásom keltét legalább egy évvel megelőzően követtek el, feltéve, hogy az ügyben a jelen elhatározásom keltéig még elsőfokú ítélet sem hozatott. Amennyiben az ügyben legalább elsőfokú ítéletet hoztak, amely azonban nem jogerős, ki terhelt csak abban az esetben részesül kegyelemben, ha az eljárás állásához képest az első vagy felsőbb fokon eljárt bíróság ítélete öt napotmeg nem haladó tartami elzárásbüntetést vagy oly pénzbüntetést állapított meg, amelyet behajthatatlansága folytán öt napot meg nem haladó tartamú elzárásbüntetésre kellene átváltoztatni. V. Kegyelemből elengedem a jövedéki kihágás miatt jogerősen megállapított szabadságvesztés büntetésük felerészének végrehajtását azoknak, akik a jelen elhatározásom kelte idején ezen büntetésüket töltik, tekintet nélkül arra, hogy a szabadságvesztés-büntetést az ítélet már eredetileg így állapította meg, vagy pedig azt a kiszabott pénzbüntetés behajhatatlansága folytán kell végrehajtani. VI. Az L, II, illetve IV. és V. pont alapján nem részesülhetnek kegyelemben azok, akik a jelen elhatározásom keltet megelőző két éven belül azonos vagy hasonló természetű kihágás miatt már jogerősen el voltak ítélve. VII. Annak megállapítására, hogy a jelen elhatározásom alapján ki részesül kegyelemben, a büntetésüket töltő elítéltekkel szemben a büntetést végrehajtó hatóság (királyi járásbíróság, királyi ügyészség, rendőri büntetőbíróság), egyébként pedig az a hatóság hivatott, amely a kihágási ügyben eljárt, illetve, amely a jogerősen megállapított büntetés végrehajtását nyilvántartja. Kelt Budapesten, 1930. évi március hótnapján. Horthy s. k. dr. Zsitvay Tibor s. k. Mint a legfelsőbb elhatározásokból olvasható, a kormányzó tízéves államfői jubileuma alkalmából nemcsak a közönséges bűncselekményekre és a jövedéki, kihágásokra kiszabott szabadságvesztés-büntetésekre, hanem az adócsalások, jövedéki kihágások és szabálytalanságok miatt kiszabott és különben behajtható pénzbüntetésekre és a pénzbírságokra is kiterjesztette legfelsőbb ke-gyelmezési jogának gyakorlását, sőt egyes esetekben a büntetőeljárás folyamatba tételét is elengedte. Elsősorban kegyelemből elengedte azokat a pénzbüntetéseket és bírságokat, amelyeket,1925 január 1-j je előtt elkövetett jövedéki kihágásokért, illetőleg szabálytalanságokért már jogerősen kiszabtak. Az adócsalások kivételével ez alá esnek az 1924 január 1-je előtt elkövetett és az összes közadók és jövedéki törvényekbe ütköző bűncselekményekért és mulasztásokért kiszabott pénzbüntetések és bírságok, amennyiben azokat eddig elég még be nem fizették. • Másodsorban kegyelemből elengedte a büntetőeljárást azoknak, akik a közadó megrövidítésével vagy veszélyeztetésével járó adócsalást, jövedéki kihágást vagy mulasztásokat követtek el, avagy cselekményüket vagy mulasztásukat mielőtt a pénzügyi hatóság vagy bármelyik közegének tudomására jutna, legkésőbb azonban 1955. április 1-ig önként bejelentik. Amennyiben a kihágás elkövetésével közadót megrövidítettek, azt egyidejűleg lefizetik vagy elfogadható módon biztosítják, mindazok tehát, aki adócsalást, jövedéki kihágást vagy közadó és jövedéki törvények rendelkezésébe ütköző bármi mulasztást, akár szándékosan, akár tudatlanságból elkövettek és emiatt ellenük még sem feljelentést, sem hivatalból eljárást folyamatba nem tettek, leletet vagy tényleírást nem vettek fel, amennyiben legkésőbb 1930 április 1-ig bármely hatóságnál önként jelentkeznek a a megrövidített közadót — ez alatt értve az állami egyenesadókat, a fogyasztási adókat, forgalmi adókat, illetékeket, vámokat, a jövedékeket, a helyhatósági adókat és az autonóm testületeket illető tartozások kivételével mindazon szolgáltatásokat, amelyek közadók módjára hajtandók be, lefizetik vagy elfogadható módon biztosítják, menekülnek a büntetőeljárás folyamatba tételétől, akiknél a kiszabott szabadságvesztés-büntetés végrehajtása bármely okból elvolt halasztva, vagy félbe volt szakítva, éspedig vétség esetében tartamra tekintet nélkül, bűntett miatt pedig abban az esetben, ha a kiszabott büntetés az öt évet nem haladta meg. A 7. közkegyelmi elhatározás 1928. évi március hó 1-én jelent meg. Ez az elhatározás kegyelemben részesítette a következő politikai jellegű, bűncselekményeket: az államfő megsértésének vétsége és a királyi ház tagja megsértésének vétsége; a magyar állam és nemzet, megbecsülése ellen irányuló vétség; az alkotmány, a törvény, a hatóságok, vagy a hatósági közegek ellen elkövetett izgatás; a választójog ellen elkövetett bűncselekmények és ezzel kapcsolatos egyéb vétségek; a politikai természetű indokból elkövetett magánosok elleni erőszak és hatóság elleni erőszak; végül a tiltott sajtóközlés vétsége. A kegyelmi elhatározás közelebbifeltételei szerint kegyelemben részesültek azok, akik a felsorolt bűncselekmények miatt öt évet meg nem haladó tartalmú szabadságvesztésbüntetésre, vagy pénzbüntetésre lettek ítélve és ezenkívül pertörlést rendelt azokkal szemben, akik ellett eljárást kellett indítani vagy folytatni ugyanezenbűncselekmények miatt, feltéve, hogy a törvény azokra öt évet meg nem haladó szabadságvesztésbüntetést vagy pénzbüntetést állapított meg. Ennek az elhatározásnak volt egy különleges rendelkezése is azokról a, politikai természetű indokból elkövetett egyéb bűncselekményekről, amelyek egyébként a közkegyelem rendelkezései alá nem voltak vonhatók; rendkívüli méltánylást érdemlő esetekben ugyanis a bíróság az elítéltet kivételesen az ily bűncselekmények tekintetében is kegyelemreméltónak nyilváníthatta. A kegyelmi elhatározás kizáró okokat is állapított meg. Egyrészt a kommunista bűncselekményekkel,másrészt azokkal szemben, akik a bűncselekményt külföldön követték el vagy külföldre szökötek, végül, akik bűntett miatt vagy három éven belül elkövetett szándékos vétség miatt szabadságvesztés é büntetésre jogerősen el voltak ítélve. A most megjelent kegyelmi elhatározás arra való tekintettel, hogy az 1918. évi október hónap 31-ike előtt elkövetett, majd a forradalmak tömeghangulata révén előidézett, vagy általában politikai, indokokból elkövetett bűncselekmények a jogrend biztonságához fűződő követelméristek által megvont keretek között már is legszélesebb körben közkegyelemben részesültek; ezúttal ma általános kegyelem hirdetésénél más irányelveket, tart szem előtt s egyrészt az örvendetes évforduló ünnepi hangulatának megfelelően egész általánosságban a megbocsátás szellemét, másrészt különleges jogpolitikai érdekeket kíván érvényre juttatni. • A megbocsátás szelleme érvényesül abban, hogy az államfő kegyelmet hirdet mindazokkal szemben, akik kormányzásértés miatt elítéltettek, vagy bűnvádi eljárás alatt állanak. Jogpolitikai szempont érvényesül a kormányzói elhatározás további rendelkezéseiben, amenynyiben egyfelől ama büntető jogpolitikai irányzatnak megfelelően, amely a rövidtartamú szabadságvesztés büntetéseket lehetőleg kiküszöbölni, igyekszik, elengedi a nyolc napnál nem hosszabb tartamban kiszabott szabadságvesztés-büntetéseket, másfelől kegyelmet, gyakorol a 3, illetve 5 évnél régebben elkövetett bűncselekmények miatt elítélt, illetőleg terhelt egyénekkel szemben oly módon, hogy az egy hónapnál nem hosszabb tartamban kiszabott büntetéseket feltétlenül, a hat hónapnál nem hosszabb büntetéseket feltételesen elengedi, a hat hónaptól egy évig terjedő szabadságvesztésbőltetéseknek pedig a felét engedi el, ezenfelül a három évnél régebben elkövetett csekélyebb súlyú bűncselekmények tekintetében pertörlést is engedélyez. Az említett rendelkezésiek folytán különösen az úgynevezett tömegbűncselekmények részesülnek kegyelemben. A kegyelmi elhatározás mindezeken felül egy különleges záradékot is tartalmaz oly esetekre vonatkozóan, amelyek az általános kegyelemnek az elhatározásban megszabott keretei közé nem illeszthetők ugyan be, amelyekkel szemben még különös méltánylást érdemlő körülmények esetében a megbocsátás szellemét kívánja érvényesíteni, nevezetesen oly esetekben, amikor az elítéltek a, mostoha gazdasági viszonyok szülte nyomasztó helyzetükben vagy a szenvedélyeknek az akaraterőt megbénító hatása, alatt vétettek a büntetőtörvény parancsai ellen, ha figyelemmel életkörülményeikre alaposan remélhető, hogy a kegyelem jótékony hatással lesz erkölcsi magatartásukra. Ezekben az esetekben tehát a kegyelmii elhatározás a megbocsátás szellemének, az emberies érzések érvényesülésének nyit kaput az egyéni kegyelmezés keretében olyankor, amikor a közkegyelmi elhatározás általános szabályai erre módot nem nyújtanak. Az előadottakból kitűnik, hogy a legújabb kegyelmi elhatározás által engedélyezett közkegyelem igen széles körben érvényesíti az államfő egyik legszebb és legnemesebb jogát s az elítéltek és terheltek nagy tömegével szemben fogja, éreztetni erkölcsi és lelki szenvedéseket feloldó" hatását. Mit jelent az amnesztia? A pénteki napon megjelent amnesztia-rendelet kapcsán időszerű megemlékezni arról is, hogy az alkotmányosság helyreállítása óta Magyarország kormányzója hét ízben élt az 1920. évi XVI. tc. 3. §-a által relruházott kegyelmezés jogával.. 1. Az első széleskörű kegyelmi tényt az 1920. év december 21-én gyakorolta, amely elhatározásában egy évi kegyelem útján kegyelemben részesítette az elítéltek és terheltek ezreit. Ezen kegyelmi elhatározás rendjén a felbujtók és vezetők kivételével kegyelemben részesültek azok, akik 1918 október 21. és 1919 március 21. között lezajlott tömegmozgalmak keretében követtek el bűncselekményeket. Kegyelemben részesültek ezenkívül a proletárdiktatúra bűncselekményeiben részes egyének közül azok, akiknek egyénisége, gondolkodása és érzülete a proletárdiktatúra eszmekörétől egyénként távol állott és csak létérdekeik biztosítása végett, vagy utasításra, avagy a téveszmék fertőző behatása alatt követték el cselekedeteiket. Végül kegyelemben részesültek azok, akik a nemzetgyűlés összeillésének napjáig a tanácsköztársaság érdekében véghezvitt bűncselekményekkel és egyéb embertelenségekkel felidézett elkeseredésből vagy menthető felháborodásból követtek el büntetendő cselekményt. 2. Az 1921 július 16-án a kormányzó a pénzügyminiszter előterjesztésére a jövedéki kihágások tekintetében gyakorolt általános kegyelmet. 3. 1921 augusztus 20-án a kormányzó kiterjesztette az 1. alatt ismertetett kegyelmi elhatározását a szerb-horvát-szlovén királyság csapatai által kiürített és a nemzet fennhatósága alá visszakerült délvidéki területekre. 4. Az 1921 november 3-ik napján a kormányzó általános kegyelemben részesítette azokat, akik a fennálló alkotmányos rend és uralom ellen intézett támadásban bármily módon résztvettek, kivéve azokat, akik a támadás tervezésében és irányításában vezető szerepet játszottak; akik a nyugatmagyarországi felkeléssel kapcsolatosan az ország területi épségének önhatalmú megvédése céljából, vagy e cél szolgálataiban bűncselekményt követtek el és végül akik a forradalmak idején elkövetett cselekmények által felkeltett közelkeseredés és menthető felháborodás hatása alatt követtek el bűncselekményt. Ebben a csoportban ki voltak zárva a kegyelemből azok, akiknél a bűncselekmény indító oka önző nyereségvágyból, úgyszintén azok is, akik ezen elhatározást megelőzően 10 éven belül nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt szabadságvesztés bütetésre voltak elítélve. 5. Az 1921 december 22-én kiadott karácsonyi amnesztia újból visszatért a forradalmak bűncselekményeire, hogy azokat a közkegyelem szempontjából véglegesen likvidálja. Ez a kegyelmi elhatározás általános kegyelmet hirdetett azokkal szemben: a) akik 1918 október 31. és 1919 március 21-ike között tömegmozgalmak keretében elkövetett vagy kommunista jellegű, bűncselekmény miatt jogerős ítélettel öt évet meg nem haladó szabadságvesztés büntetésre lettek ítélve; b) farrást rendelt azokkal iszombeji. Isualjik estén az elölr!) megjelölt valamely bűncselekmény miatt eljárást kellett indítani vagy folytatni. i.i.. téve, hogy a cselekményre a törvény által megállapított büntetés az öt évet meg nem haladtta." Ugyanez az elhatározás kivételes kegyelmet helyez kilátásba azoknak is, akik ezen általános kegyelem keretei között kegyelemben nem részesülhettek, ha az illető egyének tekintetében különös méltánylást érdemlő körülmények a kegyelmi jog gyakorlását indokolttá tették. 6. Az 1926. évi december hó 20. napján újabb közkegyelmi elhatározást bocsátott ki a kormányzó és pedig azon bűncselekmények tekintetében, amelyek 1918. évi, október hó 31. előtt követtettek el. Ennnek az elhatározásnak közelebbi feltételei szerint kegyelemben részesültek azok az elítéltek: Horthy Miklósnné (Angelo felvétele) hafiajtó Csokoládé kis csomag dríler