Pesti Napló, 1930. március (81. évfolyam, 50–73. szám)

1930-03-01 / 50. szám

4 Szombat PESTI NAPLÓ 1930 március 1 kiszabott pénzbüntetésre is, ha behajthatatla­t­­sága folytán elzárásbüntetésre kellene átváltoz­tatni; nem terjed ki azonban az ítélet egyéb r­en­delkezéseire. IV. Kegyelemből elengedem a bűnvádi elvá­rást azoknak, akik ellen olyan kihágás miatt (ide nem értve a jövedéki kihágásokat) kell eljárást indítani vagy folytatni, amelyet a jelen elhatáro­lásom keltét legalább egy évvel megelőzően követtek el,­­ feltéve, hogy az ügyben a jelen elhatározásom keltéig még elsőfokú ítélet sem hozatott. Amennyiben az ügyben legalább első­fokú ítéletet hoztak, amely azonban nem jogerős, ki terhelt csak abban az esetben részesül kegye­lemben, ha­ az eljárás állásához képest az első vagy felsőbb fokon eljárt bíróság ítélete öt napot­­meg nem haladó tartami­ elzárásbüntetést vagy oly pénzbüntetést állapított meg, amelyet behajt­hatatlansága folytán öt napot meg nem haladó tartamú elzárásbüntetésre kellene átváltoztatni. V. Kegyelemből elengedem a jövedéki kihá­gás miatt jogerősen megállapított szabadságvesz­tés büntetésük felerészének végrehajtását azok­nak, akik a jelen elhatározásom kelte idején ezen büntetésüket töltik, tekintet nélkül arra, hogy a szabadságvesztés-büntetést az ítélet már eredeti­leg így állapította meg, vagy pedig azt a kisza­bott pénzbüntetés behajhatatlansága folytán kell végrehajtani. VI. Az L, II­, illetve IV. és V. pont alapján nem részesülhetnek kegyelemben azok, akik a je­len elhatározásom keltet megelőző két éven belül azonos vagy hasonló természetű kihágás miatt­ már jogerősen el voltak ítélve. VII. Annak megállapítására, hogy a je­len el­határozásom alapján ki részesül kegyelemben, a büntetésüket töltő elítéltekkel szemben a bünte­tést végrehajtó hatóság (királyi járásbíróság, királyi ügyészség, rendőri büntetőbíróság), egyéb­ként pedig az a hatóság hivatott, amely a kihá­gási ügyben eljárt, illetve, amely a jogerősen megállapított büntetés v­égrehajtását nyilván­tartja. Kelt Budapesten, 1930. évi március hó­t­napján. Horthy s. k. dr. Zsitvay Tibor s. k. Mint a legfelsőbb elhatározásokból olvasható, a kormányzó tízéves államfői jubileuma alkal­mából nemcsak a közönséges bűncselekményekre és a jövedéki, kihágásokra kiszabott szabadság­vesztés-büntetésekre, hanem az adócsalások, jöve­déki kihágások és szabálytalanságok miatt kisza­bott és különben behajtható pénzbüntetésekre és a pénzbírságokra is kiterjesztette legfelsőbb ke-­­gyelmezési jogának gyakorlását, sőt egyes ese­tekben a büntetőeljárás folyamatba tételét is el­engedte. Elsősorban kegyelemből elengedte azo­kat a pénzbüntetéseket és bírságokat, amelyeket,­1925 január 1-j­ je előtt elkövetett jövedéki kihágá­sokért, illetőleg szabálytalanságokért már jog­erősen kiszabtak. Az adócsalások kivételével ez alá esnek az 1924­ január 1-je előtt elkövetett és az összes köz­adók és jövedéki törvényekbe ütköző bűncselek­ményekért és mulasztásokért kiszabott pénzbün­tetések és bírságok, amennyiben azokat eddig elé­g még be nem fizették. • Másodsorban kegyelemből elengedte a büntető­eljárást azoknak, akik a közadó megrövidítésével vagy veszélyeztetésével járó adócsalást, jövedéki kihágást vagy mulasztásokat követtek el, avagy cselekményüket vagy mulasztásukat mielőtt a pénzügyi hatóság vagy bármelyik közegének tudo­mására jutna, legkésőbb azonban 1955. április 1-ig önként bejelentik. Amennyiben a kihágás elköve­tésével közadót megrövidítettek, azt egyidejűleg lefizetik vagy elfogadható módon biztosítják,­­ mindazok tehát, aki adócsalást, jövedéki kihágást vagy közadó és jövedéki törvények rendelkezésébe ütköző bármi mulasztást, akár szándékosan, akár tudatlanságból elkövettek és emiatt ellenük még sem feljelentést, sem hivatalból eljárást folyamatba nem­ tettek, leletet vagy tényleírást nem vettek fel, amennyiben legkésőbb 1930 április 1-ig bár­mely hatóságnál önként jelentkeznek a a megrövi­dített közadót — ez alatt értve az állami egyenes­adókat, a fogyasztási adókat, forga­lmi adókat, illetékeket, vámokat, a jövedékeket, a helyhatósági adókat és az autonóm testületeket illető tartozá­sok kivételével mindazon szolgáltatásokat, ame­lyek közadók módjára hajtandók be, lefizetik vagy elfogadható módon biztosítják, menekülnek a bün­tetőeljárás folyamatba tételétől, akiknél a kiszabott szabadságvesztés-büntetés végrehajtása bármely okból el­­volt halasztva, vagy félbe volt szakítva, éspedig vétség esetében tar­tamra tekintet nélkül, bűntett miatt pedig abban az esetben, ha a kiszabott büntetés az öt évet nem haladta meg. A 7. közkegyelmi elhatározás 1928. évi már­cius hó 1-én jelent meg. Ez az elhatározás kegye­lemben részesítette a következő politikai jellegű, bűncselekményeket: az államfő megsértésének vétsége és a királyi ház tagja megsértésének vétsége; a magyar állam és nemzet, megbecsülése ellen irányuló vétség; az alkotmány, a törvény, a hatóságok, vagy a ható­sági­ közegek ellen elkövetett izgatás; a választó­jog ellen elkövetett bűncselekmények és ezzel kapcsolatos egyéb vétségek; a politikai természetű indokból elkövetett magánosok elleni erőszak és hatóság elleni erőszak; végül a tiltott sajtóközlés vétsége. A kegyelmi elhatározás közelebbi­­feltételei szerint kegyelemben részesültek azok, akik a felsorolt bűncselekmények miatt öt évet meg nem haladó tartalmú szabadságvesztés­büntetésre,­­ vagy pénzbüntetésre lettek ítélve és ezenkívül pertörlést rendelt azokkal szemben, akik ellett eljárást kellett indítani vagy folytatni ugyanezen­­bűncselekmények miatt,­­ feltéve, hogy a törvény azokra öt évet meg nem haladó szabadságvesztés­büntetést vagy pénzbüntetést állapított meg. Ennek az elhatározásnak volt egy különleges­­ rendelkezése is azokról a, politikai természetű in­dokból elkövetett egyéb bűncselekményekről, ame­lyek egyébként a közkegyelem rendelkezései alá nem voltak vonhatók; rendkívüli méltánylást ér­demlő esetekben ugyanis a bíróság az elítéltet ki­vételesen az ily bűncselekmények tekintetében is kegyelemreméltónak nyilváníthatta. A kegyelmi elhatározás kizáró okokat is álla­­pított meg. Egyrészt a kommunista bűncselekményekkel,­­másrészt azokkal szemben, akik a bűncselek­ményt külföldön követték el vagy külföldre szökö­­tek, végül, akik bűntett miatt vagy három­ éven belül el­­­­követett szándékos vétség miatt szabadságvesztés é­ büntetésre jogerősen el voltak ítélve. A most megjelent kegyelmi elhatározás arra való­ tekintettel, hogy az 1918. évi október hónap 31-ike előtt elkövetett, majd a forradalmak­ tömeg­hangulata révén előidézett, vagy általában politikai, indokokból elkövetett bűncselekmények a jogrend b­iztonsá­gához fűződő követelm­éristek­ által megvont keretek között már is legszélesebb körben közkegyelemben részesültek; ezúttal ma általános kegyelem hirdetésénél más irányelveket, tart szem előtt s egyrészt az örvendetes évforduló ünnepi ha­n­gulatának megfelelően egész általánosságban a­ megbocsátás szellemét, másrészt különleges jogpolitikai érdekeket kíván érvény­re juttatni. • A megbocsátás szelleme érvényesül abban, hogy az államfő kegyelmet hirdet mindazokkal szemben, akik kormányzásért­és miatt elítéltettek, vagy bűnvádi eljárás alatt állanak. Jogpolitikai szempont érvényesül a kormány­zói elhatározás további rendelkezéseiben, ameny­­nyiben egyfelől ama büntető jogpolitikai irány­zatnak megfelelően, amely a rövidtartamú sza­badságvesztés büntetéseket lehetőleg kiküszöbölni, igyekszik, elengedi a nyolc napnál nem hosszabb tartamban kiszabott szabadságvesztés-büntetése­ket, másfelől kegyelmet, gyakorol a 3, illetve 5 évnél régebben elkövetett bűncselekmények miatt elítélt, illetőleg terhelt egyénekkel szemben oly módon, hogy az egy hónapnál nem hosszabb tar­tamban kiszabott büntetéseket feltétlenül, a hat hónapnál nem hosszabb büntetéseket feltételesen elengedi, a hat hónaptól egy évig terjedő szabad­ságvesztésből­tetéseknek pedig a felét engedi el, ezenfelül a három évnél régebben elkövetett cse­kélyebb súlyú bűncselekmények tekintetében per­tör­lést is engedélyez. Az említett rendelkezésiek folytán különösen az úgynevezett tömegbűncselekmények részesül­nek kegyelemben. A kegyelmi elhatározás mindezeken felül egy különleges záradékot is tartalmaz oly esetekre vonatkozóan, amelyek az általános kegyelemnek az elhatározásban megszabott keretei közé nem illeszthetők ugyan be, amelyekkel szemben még különös méltánylást érdemlő körülmények eseté­ben a megbocsátás szellemét kívánja érvényesí­teni, nevezetesen oly esetekben, amikor az elítéltek a, mostoha gazdasági viszonyok szülte nyo­masztó helyzetükben vagy a szenvedélyeknek az akaraterőt megbé­nító hatása, alatt vétettek a büntetőtörvény pa­rancsai ellen,­­ ha figyelem­mel életkörülmé­nyeikre alaposan remélhető, hogy a kegyelem jó­tékony hatással lesz erkölcsi magatartásukra. Ezekben az esetekben tehát a kegyelmii elha­tározás a megbocsátás szellemének, az emberies érzések érvényesülésének nyit kaput az egyéni kegyelm­ezés keretében olyankor, amikor a köz­kegyelmi elhatározás általános szabályai erre módot nem nyújtanak. Az előadottakból kitűnik, hogy a legújabb ke­gyelmi elhatározás által engedélyezett közkegye­lem igen széles körben érvényesíti az államfő egyik legszebb és legnemesebb jogát s az elítéltek és terheltek nagy tömegé­vel szemben fogja, érez­tetni erkölcsi és lelki szenvedéseket feloldó" ha­tását. Mit jelent az amnesztia? A pénteki napon megjelent amnesztia-rende­let kapcsán időszerű megemlékezni arról is, hogy az alkotmányosság helyreállítása óta Magyaror­szág kormányzója hét ízben élt az 1920. évi XVI. tc. 3. §-a által re­lruházott kegyel­mezés­ jogával.. 1. Az első széleskörű kegyelmi tényt az 1920. év december 21-én gyakorolta, am­ely­ elh­atározá­sában egy évi kegyelem útján kegyelemben ré­szesítette az elítéltek és terheltek ezreit. Ezen kegyelmi elhatározás rendjén a felbujtók és veze­tők kivételével kegyelemben részesültek azok, akik 1918 október 21. és 1919 március 21. között lezajlott tömegmozgalmak keretében követtek el bűncselekményeket. Kegyelemben részesültek ezenkívül a proletár­diktatúra bűncselekmény­eib­e­n részes egyének közül azok, akiknek egyénisége, gondolkodása és érzülete a proletárdiktatúra eszmekörétől egyén­ként távol állott és csak létérdekeik biztosítása végett, vagy utasításra, avagy a téveszmék fer­tőző behatása alatt követték el cselekedeteiket. Végü­l kegyelemben részesültek azok, akik a nemzetgyűlés összeillésének napjáig a tanácsköz­társaság érdekében véghezvitt bűncselekményekkel és egyéb embertele­nségekkel felidézett elkeseredés­ből vagy menthető felháborodásból követtek el büntetendő cselekményt. 2. Az 1921 július 16-án a kormányzó a pénz­ügyminiszter előterjesztésére a jövedéki kihágá­sok tekintetében gyakorolt általános kegyelmet. 3. 1921 augusztus 20-án a kormányzó kiterjesz­tette az 1. alatt ismertetett kegyelmi elhatározá­sát a szerb-horvát-szlovén királyság csapatai által kiürített és a nemzet fennha­tósága alá vissza­került délvidéki területekre. 4. Az 1921 november 3-ik napján a kormányzó általános kegyelemben részesítette azokat, akik a fennálló alkotmányos rend és uralom ellen intézett támadásban bármily módon részt­vettek, kivéve azokat, akik a támadás tervezésé­b­en és irányításában vezető szerepet játszottak; akik a nyugatmagyarországi felkeléssel kap­csolatosan az ország területi épségének önhatal­mú megvédése céljából, vagy e cél szolgálataiban bűncselekményt követtek el és végül akik a forradalmak idején elkövetett cselek­mények által felkeltett közelkeseredés és ment­hető felháborodás hatása­ alatt követtek el bűn­cselekményt. Ebben a csoportban ki voltak zárva a kegyelemből azok, akiknél a bűncselekmény in­dító oka önző nyereségvágyból, úgyszintén azok is, akik ezen elhatározást megelőzően 10 éven be­lül nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt sza­badságvesztés bü­tetésre voltak elítélve. 5. Az 1921 december 22-én kiadott karácsonyi amnesztia újból visszatért a forradalmak bűncse­lekményeire, hogy azokat a közkegyelem szem­pontjából véglegesen likvidálja. Ez a kegyelmi elhatározás általános kegyelmet hirdetett azok­kal szemben: a) akik 1918 október 31. és 1919 március 21-ike között tömegmozgalmak keretében elkövetett vagy kommunista jellegű, bűncselekmény miatt jogerős ítélettel öt évet meg nem haladó szabadságvesz­tés büntetésre lettek ítélve;­­ b) fa­r­rást rendelt azokkal iszombeji. Isualjik estén az elölr!) megjelölt valamely bűncselekmény miatt eljárást kellett indítani va­gy folytatni. i.i.­. téve, hogy a cselekményre a törvény által meg­állapított büntetés az öt évet meg nem haladtta." Ugyanez az elhatározás kivételes kegyelmet hel­­y­ez kilátásba azoknak is, akik ezen általános kegye­lem keretei között kegyelemben nem részesülhet­tek, ha az illető egyének tekintetében különös méltánylást érdemlő körülmények a kegyelmi jog gyakorlását indokolttá tették. 6. Az 1926. évi december hó 20. napján újabb közkegyelmi elhatározást bocsátott ki a kormány­zó és pedig azon bűncselekmények tekintetében, amelyek 1918. évi, október hó 31. előtt követtettek el. Ennnek az elhatározásnak közelebbi feltételei szerint kegyelemben részesültek azok az elítéltek: Horthy Mi­klósnné (Angelo felvétele) ha­­fiajtó Csokoládé kis csomag d­ríler

Next