Pesti Napló, 1930. június (81. évfolyam, 123–145. szám)

1930-06-01 / 123. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ 1930 június­­ 13 Megint a titkos választójog írta: Friedrich István Higgye el Vass József miniszter úr, hogy az ország nagyon jól tudja, hogy nem a titkos választójog hiánya a legnagyobb bajunk. Nem a legnagyobb bajunk, de az egyik bajunk. És mert nem a legnagyobb, éppen azért kellene orvosolni, nehogy odasorakozzék a többi nagyobbak mellé. Ilyen más és szintén elég nagy bajunk, hogy a mai kormányzati rendszerrel szemben az ország túlnyomó többsége a legnagyobb fokú bizalmatlan­sággal viselteik és nincsen alkotmányos lehető­ség , hogy ezt a tisztelt kormánnyal szemben érvé­nyesítse. Ha volna titkos választójog, akkor erre volna mód, de a ma tanrendőri bejárássá lezüllött nyilvános választás ezt lehetetlenné teszi. A hatalom, a párt és a bürokrácia triumvirá­tusával szemben a polgár csak titkos szavazással ítélhet zavartalanul a kormányzati rendszer tény­kedései felett. Hiszen éppen azért félnek úgy­­a titkosságtól, mint a tűztől. Kontrollálni akarják a választót, hogy hova szavaz, ezért kell neki nyilvánosan szavazni. Sehol a világon nem kíván­csiak arra, hogy a polgár kire adja le a voksát, csak Szovjet-Oroszországban és a mi mintaálla­munkban. Az ország megelégelte a mai álkonszolidációt, szabadulni akar tőle, meneszteni akarna. Ehez becsületes és hatósági nyomástól mentes válasz­tások kellenének. Az kellene, hogy a dolgozó tár­sadalom maga választhassa képviselőit. A hon­atyának a nép bizalmából kellene a törvényho­zásba bevonulnia, nem a közigazgatás választási praktikáiból. Bizony így kellene lenni, mert így ,van minden kultúrállamban. Ma az Elnöki Tanács állítja ki a központi je­lölt részére a marsrutát. Az szabad mozgást és az összes hatóságok hathatós segítségét jelenti. A ke­­rületben az egységes választás nagy díszpecsétjé­vel lestemplizik az útlevelet és lesz belőle a man­dátum. Az ilyen mandátum tulajdonosa azután természetesen nem rajong a titkos választójogért, hanem az uralkodó rendszer jövőjéért aggódik reggeltől estig. De ha olyan rossz ,az a­ titkos választójog, ak­­kor miért volt olyan jó 1920-ban, amikor az annak alapján összeült első nemzetgyűlés a ma dicsősé­gesen uralkodó rendszert szülte? Akkor érett volt a választópolgárság és ma tízéves áldásos kor­­­mányzás után éretlen? Akkor a­ vidék népe is­­ megbízható volt, ma már csak a városi lakosság tud a titkos választójoggal élni? Vass József szegény Fekete Jánosai ott a ma­gyar végeken éretlenek a titkosságra, de tüstént megérnek rá, ha bevonulnak a városba? Nem a titkosság hiánya a legnagyobb bajunk. Nem. Csak azért sürgetjük, hogy vele egy másik bajunkat gyógyíthassuk. Hogy a mai önmagát túlélt rendszert alkotmányos módszerekkel egy másikkal felcserélhessük. Nem tudunk abba bele­nyugodni, h­ogy a mai rezsim nélkülözhetetlen és pótolhatatlan. Hogy utána csak az özönvíz zúdul­hat a nyakunkba. Tudjuk, hoggy semmi sem tart örökké. A konszolidáció sem. Utódjáról tehát igenis a nemzetnek kell majd gondoskodnia. A pártmonopóliummal szövetséges bürokráciára ezt mégsem lehet bízni. Az Olimpusról most úgy látják nagy uraink, hogy a nemzet még nem érett meg sorsának irá­nyítására. De ha garanciát kapnánk oly irány­ban, hogy a választók milliói titkos választás ese­tén is melléjük állnának és hatalmukat prolon­gálnák, akkor rögtön más véleménnyel volnának a Névtelen Adófizető megbízhatósága tekinteté­ben. Be is vették a titkosságot programjukba. Nép­gyűléseiken állandóan róla beszélnek, ígérgetik bizonytalan időre. Egyszer 60 napi terminusra, máskor bizonytalan időre. Kerülgetik, mint a macska a forró kását. Majd akkor léptetik életbe, ha az ország hangulata megjavul. Ha nyugodtab­bak lesznek a kedélyek. Ha a polgár és munkás megfontoltabb lesz. Ha nem lesz akkora elégedet­lenség, mint ma van. Ha a konszolidáció áldásai jobban lesznek érezhetők. Ha az idő javunkra fordította majd a sors kerekét. Szóval, ha min­den jobb lesz, mint ma van. A javulás már útban van. Aki ezt nem akarja elismerni, az éppen e miatt a makacssága miatt éretlen a titkos vá­lasztójogra. "Ilyen frazeológiával küzdenek az ellen, ami­nek, a bekövetkezése feltartózhatlan. Az ellen, ami az ő szülőanyjuk is­­volt 1920-ban. A­ gazda­sági helyzeten ők segíteni nem tudnak, tehát az annak nyomában jelentkező általános elégületlen­séget bele akarják fojtani a nyilvános választá­sok csúfos rendszerébe. Őket a Gondviselés küldte szép honunkba. Egyenesen attól kaptak megbí­­­zást. Csak annak tartoznak felelősséggel. Isten kegyelméből valók. Gyámjai és gondnokai a kis­korúsított nemzetnek. Kirendelt vagyonfelügyelői az általános elkoldusodásnak és vagyonmentő vá­sárnak. Nem akarják beismerni, hogy a mai kátyúból csak becsületes választások útján van szabadulás. Mennél későbbre halasztják a rendszerváltozást, annál többet kell majd feláldozniok mindabból, amit ők át szeretnének menteni az úti érába. Holnapután többe fog kerülni az átalakulás, mint amennyibe kerülne holnap. A feláldozandó birtok­állomány minden halasztott esztendővel nagyob­bodik. Eszünk ágában sincs — amint Vass József gondoljai — azt kívánni, hogy a nemzet kormá­nyosa Bethlen István »ki nem próbált utakon, átmenet nélkül, teljes gőzzel neki eressze a hajót«. Nem. De visszafelé nem akarunk már menni. Úgy, amint az új fővárosi törvénnyel tették, amikor Budapest autonómiáját egy ál önkormányzattal cserélték fel. Vagy, amint azt a már egyszer tör­vénybe iktatott titkossággal tették, amikor párt­érdekből ismét elkonfiskálták. Ne beszéljünk teljes gőzről a mai kormánnyal kapcsolatosan. Sehogy sem illik rá. Visszafelé somfordál az, mint a rák. Messiás-leséssel tölti el a drága időt, mikor gazdasági tatárjárás dúl országszerte. Nincs benne semmiféle gőz. Döcög és kocog az események után. Az egész rendszer ázsiai lomhasággal nézi a tátongó holnapot. A jelenbe kapaszkodik és azt hiszi, hogy Józsue mód­jára meg tudja állítani a napot. Dehogy is hisszük, igen tisztelt Vass József miniszter úr, hogy a titkos választójog egy csa­pásra mindent rendbe hoz. Dehogy is! Azt remél­jük azonban, hogy segítségével más kormányzat­hoz juthat az ország. Hogy erre nincsen szükség, mert az se csinálhatna többet és mást, mint a mai, azt már nem akceptálhatjuk. A nemzetnek akkor is van joga rendszerváltozást követelni, ha a hatalmon lévők az önimádásig meg vannak elé­gedve önmagukkal. Nem álmodozunk mi arról, hogy itt mindjárt mennyei birodalom lesz, ha a mai pártmonopó­lium likvidál. Nem! De meguntuk már a csoda­várás tehetetlenségét. Nem akarjuk, hogy Holt­tengerré legyen az ország és minden lakóház si­ralomházzá. A rendszer áldicsőségéből nem tu­dunk megélni és a maszlagokat már nem bírja a gyomrunk. Azt mondja Vass József, hogy a kormány, állja a kritikát, a népszerűtlenséget, vállalja az ódiumot és a megkezdett úton fog tovább halas­ni. Sok szerencsét kívánok ehez a haladáshoz. Ismer­jük már. Hiszen tíz év óta van már szerencsénk­ hozzá. Tíz év óta haladunk már így. Hát majd haladunk ezentúl is. De a kritikáról, népszerűtlen­ségről és ódiumról ne beszéljünk. Az ennek eldön­tésére egyedül hivatott bíróság, a választóközön­ség, ki van kapcsolva a mi politikai közéletünkből. Ennek a verdiktjére úgy látszik nem kíváncsi a magas f­ormány. Enélkül pedig a kritikáról, nép­szerűtlenségről, ódiumról és felelősségről megem­lékező retorikai mutatványok a legjobb akarattal is csak frázisoknak, de nem őszinte államférfiúi nyilatkozatoknak tekinthetők. kell itt font • VT m V | j* c­­ele** I pazar választékban 4-80, 3 80, 3-- , Gyönyörű nyakkendőké Férfiing s ü!...^.!^, 9'50 Férfiing 850 6'75 Férfiing 9'80 Nadrágtartókszond­ió ^»x 35o,2,50 Férfi zokni mó­ ,256­­'90 Férfi nyári bőrévek _ 3-_, 25o, szolid, jó kivitelben NI—, 7-50, 5 7 5 Rövid alsónadráge""un 1'90 Sárga mosóbőr kesztyű prima minőség 9-80 Sárga és drap svéd m RAKOCZI UT MIRÁIV Úti/tsz, v/éwtff'tjr MÖmtY 16* Siles dr., Bolívia köztársasági elnöke lemondott S/N/VWVVWWVWVVVA/VVNA/VWVVVVVV

Next