Pesti Napló, 1930. június (81. évfolyam, 123–145. szám)
1930-06-01 / 123. szám
Vasárnap PESTI NAPLÓ 1930 június 13 Megint a titkos választójog írta: Friedrich István Higgye el Vass József miniszter úr, hogy az ország nagyon jól tudja, hogy nem a titkos választójog hiánya a legnagyobb bajunk. Nem a legnagyobb bajunk, de az egyik bajunk. És mert nem a legnagyobb, éppen azért kellene orvosolni, nehogy odasorakozzék a többi nagyobbak mellé. Ilyen más és szintén elég nagy bajunk, hogy a mai kormányzati rendszerrel szemben az ország túlnyomó többsége a legnagyobb fokú bizalmatlansággal viselteik és nincsen alkotmányos lehetőség , hogy ezt a tisztelt kormánnyal szemben érvényesítse. Ha volna titkos választójog, akkor erre volna mód, de a ma tanrendőri bejárássá lezüllött nyilvános választás ezt lehetetlenné teszi. A hatalom, a párt és a bürokrácia triumvirátusával szemben a polgár csak titkos szavazással ítélhet zavartalanul a kormányzati rendszer ténykedései felett. Hiszen éppen azért félnek úgya titkosságtól, mint a tűztől. Kontrollálni akarják a választót, hogy hova szavaz, ezért kell neki nyilvánosan szavazni. Sehol a világon nem kíváncsiak arra, hogy a polgár kire adja le a voksát, csak Szovjet-Oroszországban és a mi mintaállamunkban. Az ország megelégelte a mai álkonszolidációt, szabadulni akar tőle, meneszteni akarna. Ehez becsületes és hatósági nyomástól mentes választások kellenének. Az kellene, hogy a dolgozó társadalom maga választhassa képviselőit. A honatyának a nép bizalmából kellene a törvényhozásba bevonulnia, nem a közigazgatás választási praktikáiból. Bizony így kellene lenni, mert így ,van minden kultúrállamban. Ma az Elnöki Tanács állítja ki a központi jelölt részére a marsrutát. Az szabad mozgást és az összes hatóságok hathatós segítségét jelenti. A kerületben az egységes választás nagy díszpecsétjével lestemplizik az útlevelet és lesz belőle a mandátum. Az ilyen mandátum tulajdonosa azután természetesen nem rajong a titkos választójogért, hanem az uralkodó rendszer jövőjéért aggódik reggeltől estig. De ha olyan rossz ,az a titkos választójog, akkor miért volt olyan jó 1920-ban, amikor az annak alapján összeült első nemzetgyűlés a ma dicsőségesen uralkodó rendszert szülte? Akkor érett volt a választópolgárság és ma tízéves áldásos kormányzás után éretlen? Akkor a vidék népe is megbízható volt, ma már csak a városi lakosság tud a titkos választójoggal élni? Vass József szegény Fekete Jánosai ott a magyar végeken éretlenek a titkosságra, de tüstént megérnek rá, ha bevonulnak a városba? Nem a titkosság hiánya a legnagyobb bajunk. Nem. Csak azért sürgetjük, hogy vele egy másik bajunkat gyógyíthassuk. Hogy a mai önmagát túlélt rendszert alkotmányos módszerekkel egy másikkal felcserélhessük. Nem tudunk abba belenyugodni, hogy a mai rezsim nélkülözhetetlen és pótolhatatlan. Hogy utána csak az özönvíz zúdulhat a nyakunkba. Tudjuk, hoggy semmi sem tart örökké. A konszolidáció sem. Utódjáról tehát igenis a nemzetnek kell majd gondoskodnia. A pártmonopóliummal szövetséges bürokráciára ezt mégsem lehet bízni. Az Olimpusról most úgy látják nagy uraink, hogy a nemzet még nem érett meg sorsának irányítására. De ha garanciát kapnánk oly irányban, hogy a választók milliói titkos választás esetén is melléjük állnának és hatalmukat prolongálnák, akkor rögtön más véleménnyel volnának a Névtelen Adófizető megbízhatósága tekintetében. Be is vették a titkosságot programjukba. Népgyűléseiken állandóan róla beszélnek, ígérgetik bizonytalan időre. Egyszer 60 napi terminusra, máskor bizonytalan időre. Kerülgetik, mint a macska a forró kását. Majd akkor léptetik életbe, ha az ország hangulata megjavul. Ha nyugodtabbak lesznek a kedélyek. Ha a polgár és munkás megfontoltabb lesz. Ha nem lesz akkora elégedetlenség, mint ma van. Ha a konszolidáció áldásai jobban lesznek érezhetők. Ha az idő javunkra fordította majd a sors kerekét. Szóval, ha minden jobb lesz, mint ma van. A javulás már útban van. Aki ezt nem akarja elismerni, az éppen e miatt a makacssága miatt éretlen a titkos választójogra. "Ilyen frazeológiával küzdenek az ellen, aminek, a bekövetkezése feltartózhatlan. Az ellen, ami az ő szülőanyjuk isvolt 1920-ban. A gazdasági helyzeten ők segíteni nem tudnak, tehát az annak nyomában jelentkező általános elégületlenséget bele akarják fojtani a nyilvános választások csúfos rendszerébe. Őket a Gondviselés küldte szép honunkba. Egyenesen attól kaptak megbízást. Csak annak tartoznak felelősséggel. Isten kegyelméből valók. Gyámjai és gondnokai a kiskorúsított nemzetnek. Kirendelt vagyonfelügyelői az általános elkoldusodásnak és vagyonmentő vásárnak. Nem akarják beismerni, hogy a mai kátyúból csak becsületes választások útján van szabadulás. Mennél későbbre halasztják a rendszerváltozást, annál többet kell majd feláldozniok mindabból, amit ők át szeretnének menteni az úti érába. Holnapután többe fog kerülni az átalakulás, mint amennyibe kerülne holnap. A feláldozandó birtokállomány minden halasztott esztendővel nagyobbodik. Eszünk ágában sincs — amint Vass József gondoljai — azt kívánni, hogy a nemzet kormányosa Bethlen István »ki nem próbált utakon, átmenet nélkül, teljes gőzzel neki eressze a hajót«. Nem. De visszafelé nem akarunk már menni. Úgy, amint az új fővárosi törvénnyel tették, amikor Budapest autonómiáját egy ál önkormányzattal cserélték fel. Vagy, amint azt a már egyszer törvénybe iktatott titkossággal tették, amikor pártérdekből ismét elkonfiskálták. Ne beszéljünk teljes gőzről a mai kormánnyal kapcsolatosan. Sehogy sem illik rá. Visszafelé somfordál az, mint a rák. Messiás-leséssel tölti el a drága időt, mikor gazdasági tatárjárás dúl országszerte. Nincs benne semmiféle gőz. Döcög és kocog az események után. Az egész rendszer ázsiai lomhasággal nézi a tátongó holnapot. A jelenbe kapaszkodik és azt hiszi, hogy Józsue módjára meg tudja állítani a napot. Dehogy is hisszük, igen tisztelt Vass József miniszter úr, hogy a titkos választójog egy csapásra mindent rendbe hoz. Dehogy is! Azt reméljük azonban, hogy segítségével más kormányzathoz juthat az ország. Hogy erre nincsen szükség, mert az se csinálhatna többet és mást, mint a mai, azt már nem akceptálhatjuk. A nemzetnek akkor is van joga rendszerváltozást követelni, ha a hatalmon lévők az önimádásig meg vannak elégedve önmagukkal. Nem álmodozunk mi arról, hogy itt mindjárt mennyei birodalom lesz, ha a mai pártmonopólium likvidál. Nem! De meguntuk már a csodavárás tehetetlenségét. Nem akarjuk, hogy Holttengerré legyen az ország és minden lakóház siralomházzá. A rendszer áldicsőségéből nem tudunk megélni és a maszlagokat már nem bírja a gyomrunk. Azt mondja Vass József, hogy a kormány, állja a kritikát, a népszerűtlenséget, vállalja az ódiumot és a megkezdett úton fog tovább halasni. Sok szerencsét kívánok ehez a haladáshoz. Ismerjük már. Hiszen tíz év óta van már szerencsénk hozzá. Tíz év óta haladunk már így. Hát majd haladunk ezentúl is. De a kritikáról, népszerűtlenségről és ódiumról ne beszéljünk. Az ennek eldöntésére egyedül hivatott bíróság, a választóközönség, ki van kapcsolva a mi politikai közéletünkből. Ennek a verdiktjére úgy látszik nem kíváncsi a magas formány. Enélkül pedig a kritikáról, népszerűtlenségről, ódiumról és felelősségről megemlékező retorikai mutatványok a legjobb akarattal is csak frázisoknak, de nem őszinte államférfiúi nyilatkozatoknak tekinthetők. kell itt font • VT m V | j* cele** I pazar választékban 4-80, 3 80, 3-- , Gyönyörű nyakkendőké Férfiing s ü!...^.!^, 9'50 Férfiing 850 6'75 Férfiing 9'80 Nadrágtartókszondió ^»x 35o,2,50 Férfi zokni mó ,256'90 Férfi nyári bőrévek _ 3-_, 25o, szolid, jó kivitelben NI—, 7-50, 5 7 5 Rövid alsónadráge""un 1'90 Sárga mosóbőr kesztyű prima minőség 9-80 Sárga és drap svéd m RAKOCZI UT MIRÁIV Úti/tsz, v/éwtff'tjr MÖmtY 16* Siles dr., Bolívia köztársasági elnöke lemondott S/N/VWVVWWVWVVVA/VVNA/VWVVVVVV