Pesti Napló, 1930. augusztus (81. évfolyam, 173–197. szám)

1930-08-01 / 173. szám

12 Péntek­ PESTI NAPLÓ 1930 augusztus 1 Paprikás levelek Egymást érik a levelek, melyek szédületes tudat­lanságomat tárják elém a paprika kérdésben, miután egy talán nem túlságosan unalmas cikkben ezt a kér­dést vagy tíz nappal ezelőtt érinteni merészeltem, noha nem vagyok sem patikus, sem paprika-tanár. Csodála­tos, hogy az emberei mennyire, szeretik felfedezni azt, ami már ott van előttük nyomtatásban! A cikkemnek mindjárt az elején kijelentettem, hogy ehez a kérdés­hez nem értek, tehát ezzel az őszinte vallomással min­denkinek átengedtem azt a dicsőséget, hogy ő jobban ért hozzá. Várady Géza miskolci tanár úrról azt írtam, hogy bizonyosan szereti a jó magyar kosztot, ha oly lelkesen felkarolta a paprika ügyét. Szabad ezért haragudni? "Azt írja, hogy ő már huszonöt évvel ezelőtt mint 46-os baka írt egy könyvet a szegedi paprikáról, mely már több kiadást ért és amelynek legújabb kiadását éppen most készíti elő. Szívesen elismerem, hogy ő nem ötlet­szerüleg foglalkozik a paprikával,­­ de sohasem állítot­tam, hogy ötletszerüleg foglalkozik vele, s ha azt­ írja, hogy ő­­huszonötéves búvárkodásának eredményét akarja hazája javára gyümölcsöztetnie, akkor csak azt mondhatom, hogy ez igen szép dolog és én csak szeren­csét kívánhatok hozzá. Cikkemnek érthető lényeg© az volt, hogy a paprika nem olyan ős­magyar fűszer, mint­ aminek a mai nem­zedék képzeli, a paprika mint dísznövény, mint virág jött be Magyarországba, fűszer gyanánt való általános használata 1831-ben kezdődött és 1848 előtt nem szerepel a szakácskönyvekben. Ha Várady tanár úr egy ismert tárcaírónak egyik cikkére hivatkozva felvilágosít, hogy­­Széchy Margit volt az első, aki Magyarországon pap­rikát termelt, akkor persze még nem hívták papriká­nak, hanem vörös törökborsnak«, h­ogy ez érdekes adat, de még nem bizonyíték, mert annak a paprikaterme­lésnek a dokumentumát én nem láttam és félek, hogy a tanár úr sem látta. Hogy mint dísznövény már a XVIII. században itt volt a paprika, azt magam is emlegettem, mert Csapó József :­Új Füves és Virágos Magyar Kert« című könyve az én kezemben is meg­fordult. Érdekesebb ennél, hogy a szegedi piaristák, számadáskönyvü­k szerint, már 1748 okt. 5-én vettek négy krajcárért paprikát, Tapolcsányi Gergely rektor pedig 1758 június 3-án hat krajcárért vett paprika­palántát. Megszégyenülten jelentem ki, hogy sem az egyik, sem a másik vásárlásról sejtelmem sem volt,­­ de mérget lehet rá venni, hogy ha nem egy tréfás és szórakoztató cikket, hanem tudományos értekezést írtam volna a paprikáról, akkor én is körülnéztem volna a régi írások között, és kutattam volna, talán rá is jöt­tem volna, hogy mikor vásároltak legelőször hat kraj­cárért paprikapalántát. Azonban annak a kimutatá­sából, hogy mily tudatlan vagyok, legföljebb én okulok, de nem a közönség. A közönséget inkább az érdekli, hogy miben áll tulajdonképpen Várady tanár úrnak a paprika-akciója és hogy milyen vizsgálatot kért ő a sze­gedi egyetemtől ? Erre vonatkozólag a következőket közli: A paprika klinikai értékének megállapítását­ azért kértem Szeged városától, mert a külföldi eredetű, régi vélemények, melyek a vadontermő paprika száraz hü­velyének törés által nyert — tüsszentésre és köhögésre ingerlő — porára vonatkoznak, a több, mint ötven év óta forgalomban levő, szegedi módra kikészített cse­mege édesnemes paprikára nem mondhatók. A szegedi paprika finom kikészítési módjánál fogva éppen a helyes diéta egy fontos tényezőjévé vált. A zsíros tápszerek emésztésénél a szegedi paprika eset­leges mellőzése miatt a legsúlyosabb emésztési zavarok állhatnak elő, ennélfogva annak diétikus hatása, or­vosi szempontból való kutatása, vizsgálódása nemcsak indokolt és exportunk szempontjából fontos, de tudo­mányos feldolgozás tárgyát is képezheti, melynek ked­vező eredménye egy jól megszervezett külföldi propa­gandával kapcsolatb­a hozva, a külföldi orvosok részé­ről táplált téves balhiedelmeket könnyen eloszlathatná. Akciómnak ez volt a célja, mely remélhetőleg nagy előnyöket fog juttatni a szegedi népnek, melynek jó­zansága, szorgalma és forró honszerelme példát nyújt­hat az ország minden polgára számára. Éljen! Engedje az Isten! Sokkal nagyobb bajban vagyok, mikor egy névtelen levélíró úrnak a vegytani kifogásaira akarok válaszolni. Újabban egyre több névtelen levelet kapok, a névtelen levelezés mint szokás láthatóan terjedőben van, amit élénken sajnálok. Igaz, hogy én is minden hétköznap írok egy névtelen cikket, de az atreszomat nyilvánvalóan minden névtelen levélíró egészen pontosan ismeri s így az én névtelenségem az övéktől lényegesen különbözik. Mire való olyan szégyenlősnek lenni! írjuk csak ki a ne­vünket egész bátran, ha nem újságban, hanem kopertá­ban küldjük el a mondanivalóinkat! A minapi cikkemben leírtam, hogy megkérdeztem a fiamtól, mi az a capsicin, ami a paprikában van? A fiú tudományos nyelven felelt: azt mondta, hogy »az egy glykosida a sinigrin csoportból«. A tudós levélíró most azt írja, hogy a fiam dupla szamár, először azért, mert capsicin­ ról beszél, holott capsaic­i-t kellene mondania, másodszor pedig azért, mert a capsaicin nem glykosida, hanem :no­S — hethyl — — noninsav vanillylamidjaz. Ebből most már mindenesetre jobban tudjuk a dol­got, és ez igen fontos is. A nam mentségére a tudós le­vélíró e­zt hozza, fel, hogy »fekete mustárban van si­nigrin (igazán nem gondoltam volna!), és mivel a cap­saicin fiziológiai tulajdonságai tényleg hasonlítanak a mustárolajéhoz, a fiú ezért tévesztette össze a filegóriát az allegóriával«. Az »enyhítő körülményt , megköszönve, csak éppen megjegyzem, hogy a filagóriát sem kell ösz­szetéveszteni a filegóriával, de ha valaki összetéveszt, azért nekem epeömlésem még nincsen. A fiam mentség­a pedig talán inkább én adom elő: nem ő volt szaxálz, hanem én. É­n mondottam a paprika felette rejtélyes kémiai anyagot capsi­in-nek, capsaicin helyett, mert hogy a coca-ból hogyan lesz a kémikusok magasabb nyelvtudományában cocáin, azt még értem; de hogy a capsici­m-ból, a paprica latin nevéből miért csináltak capsicin helyett capsaicin-t, azt nem értem. Sokat fog­lalkoztam nyelvek tanulásával és gramatikai képtelen­ségekre nehezen megy rá a nyelvem. A fiam bizonyára észrevette a nyelvbotlásom­at, de az apját ritkán szokta rendreutasítani és inkább meghagyott tudatit járom­ban, semhogy az érzékenységemet sértse. Hogy a vulgo capsicin, recte capsaicin-re azt mondta, hogy saz egy glykosida a sinigrinek csoportjából , abban sem bűnös, mert betűről betűre így van ez megírva gyógyszertani tankönyvének előttem fekvő 2­0-ik lapján. Az ilyen kis medikusoktól nem méltányos dolog rossz néven venni, ha inkább hisznek a tankönyvüknek, mint egy névtelen, levél írójának. A tankönyv és a levélíró két ellent­étes álláspontot képvisel, s a mű a tankönyv mellé áll. Jól teszi, ez a kötelessége. Nekem azonban ilynemű köteles­ségem nincsen, mert mindenki tudja, hogy nem akarok­ sem orvos lenni, sem patikus, sem kémikus. Én csak egy gondolkozó laikus vagyok, és mint ilyen, azt hiszem, hogy valahol középen lesz az igazság és nincs igaza se a tankönyvnek, se a tudós levélírónak, hanem annak van igaza, aki azt mondja, hogy sazt, hogy mi a cap­saicin, jelenleg nem lehessen tudni.­. Nekem nagyon im­ponálnak azok a kémiai abracadabrák, melyeknek száma már közel jár a millióhoz, de tudom azt is, hogy ily nagyszerű megállapítások, mint­­a 8 — hethyl — 6 — noninsav vanillulamidjai gyakran borzasztóan rövid életűek, mert jön egy másik, még tudósabb kémikus, aki a kutatásban egy lépéssel tovább megy, új meghatározást csinál és ezzel agyon­puffantja a régit. A tudatlan laikus bámulatával nézem ezeket a dolgokat,­­ de áhítatot és isteni féle­k­alít ben­nem még nem keltenek, s nagyon becsületes és nagyon őszinte szakemberek véleményének meghallgatása után úgy vélem, hogy a paprika­ kérdés kémiai része sincsen még tökéletesen tisztázva. Nincsen tehát sok értelme, hogy a dologról vitát kezdjünk, főként akkor nincsen, ha soha nem is ambicionáltam, hogy e kérdésben nekem legyen igazam. Illatszer va£y drogériának ! gyönyörű h­orú!c£ö teljesen berendezve, berendezéssel együtt ! portalos "öljle»!olcsón azonnalra bérbeadó.Nagymező u.101 r Dr. Adám Lajos nyilvános rendes tanár, dr. Szily Kálmán államtitkári címmel egyetemi ügyosz­tály élére kerül az (Saját tudósítónktól.) A hivatalos lap legkö­zelebbi száma két kinevezést közöl. Dr. Adám Lajos megkapta a nyilvános rendes tanári címet, Dr. Adám Lajos dr. Szily Kálmán ugyanakkor pedig dr. Szily Kálmán műegyetemi tanárt­ nevezte ki a kultuszminiszter az egyetemi ügyosztály élére. Ádám professzor két esztendő előtt kapta meg r­endkívü­li egyetemi tanári címet. A kinevezést sc*.- n­are előzte meg, de most, hogy már két éve tölti be a harmadik sebészeti katedrát, az izgal­mak elültek s közben a professzor újabb sikerek­kel fokozta hírnevét, népszerűsége pedi­­­ egyre nőtt. A mostani kinevezés csak betetőzése és vég­legesítése a múltkorinak: Ádám professzor meg­kapta azt, ami már két év előtt is járt volna neki. Aki ismeri, tudja, hogy hivatásiunk rajongója, az operálókésnek igazi művésze,­­ akinek pedig alkalma volt közelebbről is megismerni, az csak feltétlen tisztelője lehet az embernek is. Egyidőben történt meg dr. Szily Kálmán volt műegyetemi rektornak az egyetemi ügyosztály élére való kinevezése is, ahol Magyary Zoltán he­lyét fogja betölteni. Szily alapos ism­erője az egye­temeknek, melyeknek ügyeit intézni fogja és minden remény megvan arra, h­o­gy biztosítani fogja az egyetemek életének rendjei békéjét és fejlődését. Szily Kálmán ezzel egyidejűleg meg­kapta az államtitkári címet. Lipót Szalvátor főherceg letartóztatása miatt kártérítési pert indított Zita királyné és Ottó királyfi ellen Ötvenezer dollárt kér az „elszenvedett károkért" Newyork, július 31. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Lipót Szalvátor főherceg, aki az ismeretes nyakék-ügyben Newyorkban vizsgálati fogságba került és július 22-én 7500 dollár kaució ellenében került szabad­lábra, ügyvédje útján kártérítési pert indított Zita királyné, Ottó királyfi és Mária Terézia főher­cegnő ellen, akikkel külön is kö­zölte, hogy fogságáért és az emiatt elszenvedett károkért őket teszi felelőssé. A kártérítés összegét 50.000 dollárban jelölte meg, de ezenfelül 1000 dollárt kér minden egyes fogságban töltött hétért. A főherceg newyorki ügyvédje, Jacob Gilman a következő levelet intézte Zita ki­rálynéhoz: Zita császárné őfelségének Lequeitio, Spanyolország. Felséges asszony. Én Jacob trllman, 104, Kassau Street, Newyork City mint Lipót főherceg őkirályi fenségének ügyvédje tu­datom, hogy felséged, mint a Habsburg-család feje teljes egészében felelősségre vonatik minden elszenve­dett és még elszenvedendő kárért, amely kliensemet fogságával és Mária Terézia főhercegnő őkirályi fen­sége által emelt váddal, ho£y tudniillik, teste egy nyak­éket ellopott, kapcsolatos. Ez az elfogatás, s az azt követő vádak minden alap nélkül valók voltak és lényeges kárt okoztak kliensem­nek, aki ennek következtében felségedet és az említett személyeket elfogatása napjától szabadlábra helyezése napjáig heti ezer dollár, és külön 50.000 dollár kárté­rítésért teszi felelőssé, nem beszélve azokról a költsé­gekről, amelyek az igaztalan vádak elleni védekezés­sel kapcsolatban felmerültek. Értesítem felségedet továbbá, hogyha az ügy nem intéződik el addig, amíg Ottó ő királyi felsége nagy­korúvá válik, kliensem ezért a kárért őt teszi felelőssé. Kitűnő tisztelettel Jacob Gilman Lipót főherceg . Tanácskozás Gandhival a börtönben London, július 31. Sir Tej Sopru és Jajakar ma délelőtt két és fél óra hosszat tanácskoztak, Gandhival a Jeroda­börtönben. Midőn a békekövetek távoztak, Jaja­kar takarókba burkolózva panaszkodott, hog­y magas láza van, de reméli, h­og­y holnap újból meglátogathatja Gandhit. ! DeÖr@niOflf?Boulogne sur Seine Paris 17, rue do Suttemberg, Pare des Princes, felvesz intézetébe kellemes nyaralásra és tanulmányi tartózkodásra néhány fiatal leányt­ — Családias álsz. Minden kényelem. — Sportok. — Arisztokratikus milit.

Next