Pesti Napló, 1930. december (81. évfolyam, 274–296. szám)

1930-12-02 / 274. szám

5 Kedd Rákosi Jenő Irta: Telekes Béla Nagy álomlátó, megölt a valóság... Jaj, kegyetlenül bánt el az veled! Szépséges álmod, mind — akár a rózsák S a babér ott, gyászpompád tömjénében. Vad tél fagyában — Csak sírva hullt és holttá dermedett. "Álmodtál rég, — hisz költőnek születtél — Népednek csodasorsot, nagy­ dicsőt! S úgy álmodtad, mintha nem messze szent cél. De már elért boldogság fénye volna... S káprázatáb­an Útvesztőt jártál s néped veszni dőlt. Nagy álmod harmincmillió magyarja Esett el ott, hol sorsdöntő a kard! Jaj­­áldicsőség mákonygőre csalta A szabadságnak címzett szolgaságban Idegen ur parancsán Vakon bukásra kárhozó magyart­ ölt, rettentő lehetett ébredésed! De ekkor lettél legdicsőbb magad: Elvesztve mindent, ami, büszke élet. Hatalmat, vagyont­. díszek ragyogását — Aga árva ember — Mint kezdted újra hősi huncodat! S mily győzőn vívtál néped igazáért! Már tudva, véres küzdés mit jelent... S a kényt, amit szörnyágyas tusa ránk mért, Mint kezdted ki a szellem fegyverével —­Kis k­ótollal — A bűnt, a magunkét s az idegent! S mint gyújtottál félholt népedbe lelket; Útjára fényt, orv­cenkség éjjelén! Megigazidás fényét!... S mint kerested Az uj útvesztők bajtömkelegében: Hol, merre törjön A régi cél felé az uj remény. Hogy megtaláltad-e! — Mindegy! A vágyad Megigazulás volt!... S nagy életed Nagy csalódásán nyered meg csatádat — Holtan, ha majd csak mégis megtanullak. Hogy dönthetetlen Csak békés munkánk győzelme lehet. Holt hős. — csak költő, csak újságíró Te, De királyoknál is hatalmasabb, — Lélekhódítók elbuktathatok, és — VÍVSZ majd nagy, teljes megigazulásig Szent szabadságért, Míg egyetlen nép sem lesz soha rab!. Nagy álomlátó. — álmod mit 'tovább mink A Te gyönyörű végső célostat Elérik azt majd késő 'unokáink! ...Rozsotágyás volt s keserű babérilló' Sírod pompája, — De emléked csak tavaszt bontogat. — A M­a­rsigli-emlékünnep második napja. Bologná­­ból jelentik: Vasárnap, a Marsigli-emlékü­nnepség má­sodik napján Háry András a kormány nevében, a buda­pesti delegátusok pedig megbízó egyetemeik részéről­­megkoszorúzták a Marsigli-emlékművet, majd tíz óra­kor a bolognai tudományos akadémia díszülést tartott, amelyen Pinherle elnök melegen üdvözölte a magyar delegátusokat. A magyar egyetemek nevében Pataki Arnold, Tagliavini Ferenc, Iványi Béla, Kasztner Jenő méltatták Marsigli munkásságát és tolmácsolták a ma­gyar egyetemek baráti üdvözletét. Délben a magyar küldöttek a bolognai fassió házában tettek látogatást. Utána a starsigli-bizottság a fassió székházában ebédet adott. PESTI NAPLÓ 1930 december £ Együnk frissen lőtt vadat, ez most ÍiSŐSZ€PÉÍ Lényegesen redukáltam a Sana*frcAfofofa 9 — — W vad, de főleg a nyúl arát! " S­U IfsQtplCSOKBKBD­­ Nyúzva, válogatott nagy darabonként P 3.— Nyúzva, középTM - darabonként P 2.50 Nyúzva , kilogramonként P 1 — (a rendes marhahús kilogramonként P 2.20—2.60) Szarvas vagy az eleje kilogramonként P 2.40 Horváth Nándor m.kir. udvar számlé IV., Tibri István u. 7. Telefon­­ S79-SO Az öngyilkos Jorgovíts Szevér elmondja, hogy saját pénzéből alapította a magyar ókatolikus egyházat és tönkrement „Hetekig nem ettem egyebet, csak tésztát" — „Mindenki cserbenhagyott, a saját papom nem látogat meg a kórházban!" — „Nem maradok életben!" (Saját tudósítónktól.) Esett emberek találkozó­helye ez a 148-as kórterem a Rókus-kórházban, akik már meghaltak, mert a halálba mentek és a régi életükre ébredtek az agyonnyűtt kórházi ágyon. Csak éppen annyi a különbség, hogy m­ost már egy luk is van a mellükben vagy a méreg kimarta gyomrukat. Tizenhárom beesettarcú aszkéta-alak nyög, jajgat, csak a tizennegyediken, a hatos ágy lakóján látszik polgári jólét. A kis ápolónő, aki négy éve szolgálja az öngyilkosokat, bizonyos tisztelettel mondja: — Nem tudom, miféle, de püspök úrnak szó­lítják. Meg méltóságosnak. Ritka nálunk az ilyen nagy úr... Jorgovíts Szevér ókatolikus püspöki vikárius hánykolódik ott. Vizenyős szeme a semmibe mered­ Szája körül hab jelzi, hogy dolgozott benne az ötven gram veramon, amit pontnak szánt furcsa karrierje után. Egy órával ezelőtt tért magához. Megragadja kezemet és a szavai sírásba fúlnak: — Kifosztottak! Itt hagytak. Csúfosan be­csaptak! ... — A pincérek, akik feljelentették! — Dehogy is! Az csak hajsza, ami hamarosan elintézést nyer... De az egyházam... Folynak a könnyei. Aztán kissé megnyugszik és eléggé összefüggően meséli: — Mindig pap akartam lenni. Eredetileg gö­rögkeleti pap voltam, meg akartam alapítani a magyar görögkeleti egyházat. De elhívtak,-'h­ogy ókatolikust csináljak. Pedig semmi alapja nem volt... — Négy,­hónappal ezelőtt létesítettem az egy­házat. Mindent az utolsó szögig a saját pénzem­ből. Én vettem a kegyszereket, az oltárt. Én finan­szíroztam a propagandát, Mayer László -udvari papám- felszentelését, az élelmezését, a ruházko­dását. Még a bécsi püspök és kíséretének buda­pesti látogatását is. Első ízben ketten jöttek, má­sodszor hárman, ez a két út 1200 pengőbe került. Ráment a vendéglő-berendezésem, minden fillé­rem. Tönkrementem! — És a híveitől semmi bevétel? — Sohasem kaptam egy garast sem. Nálunk nem szabad gyűjteni, sem stójadíjat szedni. A­ sa­ját pénzemből, még én osztogattam élelmiszert, tüzelőanyagot köztük. Magam nem ettem mást, csak egész nap tésztát. Hetekig nem volt egy falat hús a házamban. És most magamra hagytak. Min­dig odaadtam mindenemet, ami volt. Ha két ru­hám volt, ha két pengőm volt, egyet. Visszaéltek a jóságommal... — Hogy szánta el magát az öngyilkosságra? — A bécsi püspök nemhogy segített volna, még ő kért tőlem. Azt ü­zente, folytassam! Delegátus­nak küldtek le és becsaptak, kihasználtak! Lát­tam, hogy nem megy tovább. Megint sírni kezd. — Mit szándékozik csinálni, ha kijön a kór­házból? — kérdezzük. — Nagyobb dózist veszek be. Semmi szín alatt sem maradok életben! Nem bírom már. — Hogyan keseredhetik el Ön, aki mindig fel­találta magát az életben? — Uram! Magamra hagyott mindenki. A saját papom nem látogatott meg! A híveim sem. A püs­pök cserbenhagyott, nem is érdeklődik!... A könnyei végigfolynak arcán. És amikor el­megyek, szorongatja kezemet. — Köszönöm... — rebegi. Az öngyilkosok felülnek ágyukon és megille­tődve nézik. S. F. ! Életbe léptek a német szükségrendeletek Berlin, december 1. (A Pesti Napló tudósítói­tól.) A szükségrendeletek este tíz órakor életbe­léptek. A kancellári hivatal kommünikéje szerint Hindenburg elnök a késő esti órákban aláírta a kormány részéről előterjesztett rendeletet, amely­Lany 48. szakasza alapján különleges felhatal­mazást nyer az­ ország pénzügyi és gazdasági­­ nentj­jenek.. inatosMa^WB** A szü­kségrendeletet­­ az elnöki eljárás után azonnal nyomdába adták és este tíz órakor már meg is jelent a birodalmi törvénytárban. A szükségrendelet, amelyet a birodalmi elnök ma este aláírt, három lényeges részből áll. Az első rész az eddigi tapasztalatok alapján bizonyos pontokban módosítja a július 26-iki szükségren­deletet, így például a betegség elleni, a munkanél­küliség elleni biztosításra és a községi pénzügyek­re vonatkozó részben. A szükségrendelet második része a birodalmi kormány gazdasági és pénz­ügyi tervezetét tartalmazza, amint azt a birodalm­i tanács jóváhagyta. A harmadik rész intézkedése­ket tartalmaz a mezőgazdaság ínséges helyzeté­nek javítására, a hazai termelés biztosítására stb. Az egész szükségrendelet kilenc részre tagozódik, amelyek közül a legfontosabbak a július 26-iki szükségrendelet módosításáról, a költségvetés biz­tosításáról, az adók egyszerűsítéséről, a közleke­dés és reáladók csökkentéséről, a Birodalmi Bankkal és a Járadék Bankkal kapcsolatos kér­désekről, a mezőgazdaság védelméről és az igaz­ságszolgáltatás egyszerűsítéséről szóló intézkedé­sek. TAKARÉKOSSAL KOR­SZAKAPAN. A MINŐSÉG. DÖNTÖTT N M­ES ANYAG. " . DIVATFORMA " ^ .ETTARTAM TOKELETES HOSSZÚ ELE k m mm A IV. Kecskeméti u. 19. IV.Kossuth L^ Szeged, Kdrdsz u. 6.­­ VIL Erzsébet kih gi.Andrtássy-út 37.

Next