Pesti Napló, 1931. január (82. évfolyam, 1–25. szám)

1931-01-01 / 1. szám

Csütörtök PESTI NAPLÓ 1931 január 1 Halálhullámok A háború egyetlen „magyar bűnöse" az elektromos távgyilkolás ijesztő perspektíváiról • Csak kevés katonára lesz szükség egy új háborúban Ézerrezgéssel szabadítják fel a távolból a láthatatlan gyilkoló mérgeket A hadiszerre találó magyar kormányfőtanácsos a világ bajait szeretném orvosolni, hogy ne kerüljön sor találmányainak rombolására Szakáts Gáborral egy dunaparti szálloda halljában Tegnap a következő expresszlevelet kaptam: »Igen tisztelt uram! Átutazóban vagyok Budapesten. Kérem, látogasson meg szállodai lakásomon, mert valami módon helyre kell, hogy igazítsa személyemmel foglalkozó karácsonyi cikkét. Nagyon kellemetlenül -­érintett, hogy ma­gánéletemet személyem megnevezésével ismer­tette, holott, nem egyezik felfogásommal, hogy­­ilyesmi a nyilvánosság elé kerüljön. Tisztelettel: Szakáts Gábor.«. A levélpapíron ez áll: Ing. Gabriel Szakáts, royal hungarian schief of governement, technical chíef manag er. A Pesti Napló olvasói emlékeznek rá a kará­csonyi számból. A­ n­agy háború óta eltűnt a nyil­vánosság szeme elől: »a rejtélyes Szakáts«. Meg­találtuk egy alföldi faluban,­­ ahová minden év­ben lerándul egy-két hétre, hogy ú­i találmányain dolgozzon. Ö­n.a­ világháború egyetlen magyar bűnöse­, akit 1922-ben, mint új pusztító hadisze­rek feltalálóját és alkalmazóját­, kikért Német­országtól a Nagykövetek Tanácsa. Háromszáz­negyven találmányról­­ beszélt karácsony előtt Szakáts, az egyetlen magyar kormányfőtanácsos, aki külföldi lakos. Azonnal a dunaparti szállodába siettem, ahol a hallban találkoztam vele. Egy sarokban ültünk le, mialatt a zenekar játszott és a parketten meg­kezdődött a tánc. A beszélgetés nagy vitával indult. Szakáts, a rejtélyes hadiszerfeltaláló, változatlanul azzal ér­velt, hogy bármilyen érdekesnek is találom múlt­ját és életét, magánügyei és személye nem tar­toznak a nyilvánosságra. Én azzal ér­veltem, hogy személyéről és munkájáról szóló hírek, az ő rej­télyes dolgai érthetően felkeltik a közönség kí­váncsiságát. Végül is megegyezünk abban, hogy válaszol olyan kérdéseimre, amelyek nem a ma­gánéletére vonatkoznak. Egy áttéz a 'n'előreiga-' zítás. .„Kicsoda méltóságod?" Szóval kikapcsoljuk a magánéletét, de­­ nem maradhat el az első nyílegyenes kérdés, amely arra irányul, hogy szétoszlassa a személye körül egy évtized óta támadt homályt. — Kicsoda tulajdonkén méltóságod! Mit tart hivatásszerű foglalkozásának? — Technikai felfedezéseket és feltalálásokat, szabadalmakat és lontsrukciókat­­ odok-­lok. Eze­ket érékesítem­, realizálom és egyúttal ez az egzisz­tenciám alapja. — És hogyan realizálja produktumait? — Majdnem minden esetben konzorciális, vagy szindikális formában nagy bankokkal, vagy nagy ipari korszernekkel együtt. — Hol? — Eddig Berlinben, Amszterdamban és Lon­donban. A tankpáncélt megolvasztó golyónak és a repülőgépmotort megbénító elektromos hullámok ellenfegyverének feltalálója kitér néhány újabb kérdés elől. Úgy látszik, a magánélet határához léptem. — Zili érdekli most legjobban? — kérdezem »a rejtélyes Szakátstól« és elmondom neki, milyen hírek keringenek berlini életéről és munkájáról. — Va­laki­től­­ azt hallottam, hogy Berlinben angol, holland, japán, török és német, politikusokkal, nagyiparosokkal és pénzemberekkel folytat ál­landó tanácskozásokat. Egy budapesti mozibam játszottak egy berlini filmhíradót. Többen meg­ismerték a filmen méltóságodat.. Szeptemberben vagy októberben történt. Haditalálmányokról tár­gyalt­ ezekkel az előkelő urakkal? — Tisztára magánügyeimet tárgyaltam az urakkal, akik régi ismerősem és barátaim. Mel­lékesen elmondhatom, hogy ebből az alkalomból ezek az urak részletes megbeszéléseket folytattak velem a magyar ipari és gazdasági helyzetről. Tudják rólam, hogy Magyarországon semmiféle formában és vonatkozásban nem vagyok érde­kelve. — S mire vonatkoznak az ön tárgyalásai? — kérdezem és lesem a hadifeltaláló válaszát. — Jelenleg termeléstechnikai és világpiaci kérdésekkel, a mai és a holnapi idők szempont­jából. Egy pillanatig gondolkozik s fantáziája továbbszáguld, túl a gyilkoló , új fegy­vereken, amelyeket még nem ismer a világ, csak ő. A félel­metes szörnyetegeken túl a világgazdasági krízis körvonalai jelentkeznek és izgatják ennek­ a külö­nös agyvelőnek fantáziáját. A kettő között könnyű az összefüggés. — A mai rossz világgazdasági helyzet termé­szetes jelenség — mondja. — Ssijmini meglepőt nem találok benne. De nagy tájékozatlanságra vall, ha valaki a­ világgazdasági krízist minden államban hasonlónak és okaiban egyformának, találja. Aki a világgazdaság nagy ba­ját ilyennek látja, az hamarosan és végzetesen csalódik. Egyre jobban érdekel a hadiszer feltaláló láto­mása és kritikája a világ nagy bajairól. Megem­lítem előtte a mai legdivatosabb szót: :»mély­pont«... \ — A krízisnek nincs és nem is lehet mély-vágya rá. n? A m.élyi:,opt q$gi. részletekre •riterinriríki'ri. tSíiKhnt. pontja h' hdekktegóriákra vonatkozhat. Meg akarom tudni tőle, mi volt az a tervezet, amelyet kor­mányfőtanácsossá való kinevezése után 1921-ben átnyújtott a kormánynak. Ebben megjósolta már akkor a gabonakrízist és a­ hitel­krízist. — Technikus vagyok, — mondja. — És a tech­nikus sohasem jósol semmit. Nem is ismeri, mi az, jósolni. Vagy meg tud valamit határozni konkré­tül, vagy nem. De ahol csak jósolni lehetne, ott hallgat. Én akkor a konkrétumokat állapítottam meg, azokat a konkrétumokat, amelyek nem ma­radhattak következmények nélkül. Pontosan is­mert tényezők birtokában pontosan kalkuláltam. A kalkuláció hat évvel ezelőtt ugyanígy vonatko­zott a termelési krízisre és a munkanélküliségre is. Kijelenthetem, hogy évek óta időrendben is úgy következtek­ egymás után az esmények ezeken a területeken, amint megállapítottam, elnéztek a világ felett. Most aztán kivénülve, el­gyengülve már nem kellenek a világnak Utódok nélkül magukra maradva várják, hogy az ország mentse meg őket. Nem állhatom meg szó nélkül, hogy meg ne kérdezzem tőle: miért nem hasznosítja, megállapí­tásait­ és kalkulációit a magyar ipar, a gazdasági élet és politika illetékes faktorainál. —• Mert mással foglalkozom — felel ismét rej­télyesen — különben sem vagyok közvetítő, sem érdekképviselő, még kevésbé érdekelt. Az európai politikai helyzetre terelődik a be­szélgetés. — Európában az államok érdekei kibogozhatat­lanul egymásba akadtak. És ezért nagy a feszült­ség. A politikusok csak vesződnek, anélkül, hogy sikerülne a szövevényt kibogozni. Közben lény­nyert a nyakunkba szakadhat az új európai há­ború. — És a leszerelés? — A leszerelés a­ szó valódi értelmében na­gyon bölcs és ní­vós elgondolás, de meg­valósításá­hoz mérhetetlenül nagyobb kultúra, szükséges, mint amilyen a mai Európa kultúrája. Ha pedig már megvolna ez a kultúra, akkor maga a leszere­lés sem lenne többé probléma. Az általános lesze­relés bölcs gondolata bizonyára nem megy ki a divatból, de megvalósítása és a vele való vissza­élések meg fognak bukni. Az a nézetem, hogy aki a leszerelést követeli, az nem­ is fél az ellenkező­jétől, ha csak politikai fegyvernek használja. Vi­szont attól, aki nem akarja a leszerelést, nincs is mit tartani. Most azt kérem, hogy ő, az új európai fegy­verkezés kulisszatitkainak ismerője, mondja el, milyennek kalkulálja a jövő háborúját. Szakáts Gábor Jön az ipari dumping — Ezek után mit állapíthat meg és mit kal­kulál várjon most? — Az ipari és gazdasági helyzetről készítettem el megállapításaimat. Minden megállapodásom arra vall, hogy ezután alkalmasint még rosszabb lesz a helyzet A nagy ipari államokban egyre jobban és tökéletesen kiépül a vertikális anyag­konstelláció. A termelési költségeket szédületes tempóban redukálják a tömegautomata-rendszer­hez hozzászabott konstrukciók. Kétségtelen, hogy a legnagyobb és a legerősebb ipari vállalatok érik el az egyéni produktivitás legjobb faktorát, vi­szont a versenyt valamennyi iparüzem végig­küzdi addig, amíg bírja. Azok az iparüzemek, amelyek tőkeerőben kibírják ezt a nagy termelés­technikai reformot, még mindig sokkal nagyobb termelőképességet alkotnak együtt, mint amennyi a­ világ felvevőképessége lesz. Könnyű kikalku­lálni, hogy mintegy két esztendő alatt túlnyomó­részt lezajlik az áttérés az új berendezésekre és rendszerekre Három év múlva pedig már teljes produkcióban lesznek ezek az üzemek. A további verseny ezek után a világpiacért fog folyni. Már ma­ meg lehet állapítani, hogy elkerülhetetlenül közeledik a német és az amerikai ipari dumping. Ez csak akkor maradhatna el, ha kitör az európai háború. Ebből világosan következik, hogy a vi­lágot ipari katasztrófa fenyegeti. Meg kellene tehát menteni az ipari üzemeket az újjászületés­sel. Az újszülött azonban nem veheti fel elődjének sem szel­emét, sem testét, mert hiszen ép az öreg előd vénsége okozza a katasztrófát. A kivénülés éppen úgy szerepel az ipari termés szerveinél mint az ember életében. Ha az ember szervei örökéletűek volnának, akkor nem volna lehető­ség a tökéletesedésre. Ha visszanézek az elmúlt évek sorsára, akkor azt látom, hogy egyes orszá­gok iparvállalatai csekély kivétellel csupán öreg testüket konzerválják és mélységes önteltséggel Fátyolkép a jövő háborújáról -- Az utóbbi évek folyamán rengeteg hadi­technikai felfedezés és találmány ker­ült piacra. Ez természetes is a nagy világháború után, mert a háború nagy inspiráció volt a hadiszerek felta­lálására A haditalálmányoknak békében nincs érvényesülési lehetőségük l­ép ezért, értékük csak valószínűségi és kalkulált érték. Gyakran nagyon jelentős haditalálmányok válnak többé­kevésbé tárgytalanná és haszontalanná azért, mert feltűnik egy másik találmány, amely ellen­súlyozására szolgál, vagy pedig a helyére lép. Mindamellett jelentkezik bizonyos állandósulási folyamat a modern haditechnikai feltalálásoknál. Három évre becsülöm meg azt az időt, amely alatt a jövő háború képe már tisztán kibontakozik. A­ mai kép még csak fátyolkép. Azt mutatja, hogy a támadásokat főleg a legnagyobb tömegek lakta pontok ellen, a fővárosok és nagyvárosok ellen in­tézik, ahol órák alatt milliókat lehet megölni. Ezt a gyilkolást nem­­ annyira a katonák, mint inkább a gépek és a specialisták végzik el. Ezek a specia­listák nem is katonák. A katona szerepe a jövő háborújában inkább csak kiirtott terü­ék meg­szállása, egészségügyi, közrendészeti és gazdasági szolgálat lesz. A védekezési üzemek permanen­ciája már sokkal nagyobb és problematikusabb feladatnak látszik. Az biztos, hogy a jövő hábo­rújában a­ katona, élete és épsége sokkal nagyobb biztonságban lesz, mint a polgárságé. Ezért nagy­ lesz a­ tülekedés a katonai szolgálatért, viszont a katonai szükséglet lényegesen kisebb lesz ember­ben, mint az elmúlt háborúban volt. A katonáknak már a mai adottságok mellett, sincs szüksége kézi­fegyverre. Ha meg is hagyják neki a puskát, az­zal már csak legfeljebb közrendészeti célokat szol­gál. Halálhullámok az éterben — És az ágyú?... . — Az elmúlt években úgy látszott, mintha az ágyú szerepe is nagyon összezsugorodna. De a gázok és az elektromos távgyilkolás irányításá­hoz szükséges segédanyagok plaszírozásához, tör­ténjék az akár repülőgépről, akár hajóról, akár szárazföldről, mégis a legalkalmasabb eszköz a nagyteljesítményű gépágyú. A robbanó lövedékek feladatát másféle hadieszközök ma­ már sokkal jobban ellátnák. Ma már a fegyverkezés mérsék­lésének vagy kontingentálásának gyakorlati je­lentőségét is csökkenti a haditechnika fejlődése. Hiszen ma már gonosz szándékú bandák is mód­ját ejthetik annak, hogy egy nagyváros lakossá­gát kiirtsák. Karácsony előtti beszélgetésünk során a repülő­gépmotort megbénító elektromos hullámokról volt szó. Ezeknek a hullámoknak az ellentalálmá­nyát készítette el nemrég Szakáts Gábor. Kié a találmányi Titok. Most az irányítható halálhul­lámokról faggatom. — Ha mindaz igaz volna, — beszél Szakáts — amit hiszékeny fantaszták kitalálnak és­­beszél­nek, akkor talán már nem is élne ember a föl­dön. Mégis elektromos táv­gyilkolásnak lehet ne­vezni azt, ha valamilyen gyilkos anyag hatását éterrezgés útján oldják ki kémiai kötöttségéből egy távoli helyről. Az ilyen anyagokat azonban előbb valamilyen módon ki kell lövelni a hely­színre. Ezek az anyagok akkor még teljesen ész­revehetetlenek és a szervezetbe jutásuk után is ártalmatlanok. De... Itt következik az irányít­ható halálhullám szerepe. A távolból kisugárzott speciális éterrezgések feloldják a belélekzelt anya­got, amely a sugárzása következtében most már könyörtelenül gyilkol... Most elhallgat a világháború »egyetlen bű­nöse«. Nézi a táncoló párokat. Nők és férfiak gyanútlanul keringenek a parketten. Nem is sej­tik, mit kalkulál a halálhullámok »valószínűségi értékének« reális értékké való pokoli felszabadu­lásáról ez az őszhajú férfi, aki a világ képét sze­retné megváltoztatni azért, hogy ne kerüljön sor gyilkoló találmányainak pusztítására. .••-•-••: K­ab Gusztáv

Next