Pesti Napló, 1931. január (82. évfolyam, 1–25. szám)
1931-01-01 / 1. szám
Csütörtök PESTI NAPLÓ 1931 január 1 Halálhullámok A háború egyetlen „magyar bűnöse" az elektromos távgyilkolás ijesztő perspektíváiról • Csak kevés katonára lesz szükség egy új háborúban Ézerrezgéssel szabadítják fel a távolból a láthatatlan gyilkoló mérgeket A hadiszerre találó magyar kormányfőtanácsos a világ bajait szeretném orvosolni, hogy ne kerüljön sor találmányainak rombolására Szakáts Gáborral egy dunaparti szálloda halljában Tegnap a következő expresszlevelet kaptam: »Igen tisztelt uram! Átutazóban vagyok Budapesten. Kérem, látogasson meg szállodai lakásomon, mert valami módon helyre kell, hogy igazítsa személyemmel foglalkozó karácsonyi cikkét. Nagyon kellemetlenül -érintett, hogy magánéletemet személyem megnevezésével ismertette, holott, nem egyezik felfogásommal, hogyilyesmi a nyilvánosság elé kerüljön. Tisztelettel: Szakáts Gábor.«. A levélpapíron ez áll: Ing. Gabriel Szakáts, royal hungarian schief of governement, technical chíef manag er. A Pesti Napló olvasói emlékeznek rá a karácsonyi számból. A nagy háború óta eltűnt a nyilvánosság szeme elől: »a rejtélyes Szakáts«. Megtaláltuk egy alföldi faluban, ahová minden évben lerándul egy-két hétre, hogy úi találmányain dolgozzon. Ön.a világháború egyetlen magyar bűnöse, akit 1922-ben, mint új pusztító hadiszerek feltalálóját és alkalmazóját, kikért Németországtól a Nagykövetek Tanácsa. Háromszáznegyven találmányról beszélt karácsony előtt Szakáts, az egyetlen magyar kormányfőtanácsos, aki külföldi lakos. Azonnal a dunaparti szállodába siettem, ahol a hallban találkoztam vele. Egy sarokban ültünk le, mialatt a zenekar játszott és a parketten megkezdődött a tánc. A beszélgetés nagy vitával indult. Szakáts, a rejtélyes hadiszerfeltaláló, változatlanul azzal érvelt, hogy bármilyen érdekesnek is találom múltját és életét, magánügyei és személye nem tartoznak a nyilvánosságra. Én azzal érveltem, hogy személyéről és munkájáról szóló hírek, az ő rejtélyes dolgai érthetően felkeltik a közönség kíváncsiságát. Végül is megegyezünk abban, hogy válaszol olyan kérdéseimre, amelyek nem a magánéletére vonatkoznak. Egy áttéz a 'n'előreiga-' zítás. .„Kicsoda méltóságod?" Szóval kikapcsoljuk a magánéletét, de nem maradhat el az első nyílegyenes kérdés, amely arra irányul, hogy szétoszlassa a személye körül egy évtized óta támadt homályt. — Kicsoda tulajdonkén méltóságod! Mit tart hivatásszerű foglalkozásának? — Technikai felfedezéseket és feltalálásokat, szabadalmakat és lontsrukciókat odok-lok. Ezeket érékesítem, realizálom és egyúttal ez az egzisztenciám alapja. — És hogyan realizálja produktumait? — Majdnem minden esetben konzorciális, vagy szindikális formában nagy bankokkal, vagy nagy ipari korszernekkel együtt. — Hol? — Eddig Berlinben, Amszterdamban és Londonban. A tankpáncélt megolvasztó golyónak és a repülőgépmotort megbénító elektromos hullámok ellenfegyverének feltalálója kitér néhány újabb kérdés elől. Úgy látszik, a magánélet határához léptem. — Zili érdekli most legjobban? — kérdezem »a rejtélyes Szakátstól« és elmondom neki, milyen hírek keringenek berlini életéről és munkájáról. — Valakitől azt hallottam, hogy Berlinben angol, holland, japán, török és német, politikusokkal, nagyiparosokkal és pénzemberekkel folytat állandó tanácskozásokat. Egy budapesti mozibam játszottak egy berlini filmhíradót. Többen megismerték a filmen méltóságodat.. Szeptemberben vagy októberben történt. Haditalálmányokról tárgyalt ezekkel az előkelő urakkal? — Tisztára magánügyeimet tárgyaltam az urakkal, akik régi ismerősem és barátaim. Mellékesen elmondhatom, hogy ebből az alkalomból ezek az urak részletes megbeszéléseket folytattak velem a magyar ipari és gazdasági helyzetről. Tudják rólam, hogy Magyarországon semmiféle formában és vonatkozásban nem vagyok érdekelve. — S mire vonatkoznak az ön tárgyalásai? — kérdezem és lesem a hadifeltaláló válaszát. — Jelenleg termeléstechnikai és világpiaci kérdésekkel, a mai és a holnapi idők szempontjából. Egy pillanatig gondolkozik s fantáziája továbbszáguld, túl a gyilkoló , új fegyvereken, amelyeket még nem ismer a világ, csak ő. A félelmetes szörnyetegeken túl a világgazdasági krízis körvonalai jelentkeznek és izgatják ennek a különös agyvelőnek fantáziáját. A kettő között könnyű az összefüggés. — A mai rossz világgazdasági helyzet természetes jelenség — mondja. — Ssijmini meglepőt nem találok benne. De nagy tájékozatlanságra vall, ha valaki a világgazdasági krízist minden államban hasonlónak és okaiban egyformának, találja. Aki a világgazdaság nagy baját ilyennek látja, az hamarosan és végzetesen csalódik. Egyre jobban érdekel a hadiszer feltaláló látomása és kritikája a világ nagy bajairól. Megemlítem előtte a mai legdivatosabb szót: :»mélypont«... \ — A krízisnek nincs és nem is lehet mély-vágya rá. n? A m.élyi:,opt q$gi. részletekre •riterinriríki'ri. tSíiKhnt. pontja h' hdekktegóriákra vonatkozhat. Meg akarom tudni tőle, mi volt az a tervezet, amelyet kormányfőtanácsossá való kinevezése után 1921-ben átnyújtott a kormánynak. Ebben megjósolta már akkor a gabonakrízist és a hitelkrízist. — Technikus vagyok, — mondja. — És a technikus sohasem jósol semmit. Nem is ismeri, mi az, jósolni. Vagy meg tud valamit határozni konkrétül, vagy nem. De ahol csak jósolni lehetne, ott hallgat. Én akkor a konkrétumokat állapítottam meg, azokat a konkrétumokat, amelyek nem maradhattak következmények nélkül. Pontosan ismert tényezők birtokában pontosan kalkuláltam. A kalkuláció hat évvel ezelőtt ugyanígy vonatkozott a termelési krízisre és a munkanélküliségre is. Kijelenthetem, hogy évek óta időrendben is úgy következtek egymás után az esmények ezeken a területeken, amint megállapítottam, elnéztek a világ felett. Most aztán kivénülve, elgyengülve már nem kellenek a világnak Utódok nélkül magukra maradva várják, hogy az ország mentse meg őket. Nem állhatom meg szó nélkül, hogy meg ne kérdezzem tőle: miért nem hasznosítja, megállapításait és kalkulációit a magyar ipar, a gazdasági élet és politika illetékes faktorainál. —• Mert mással foglalkozom — felel ismét rejtélyesen — különben sem vagyok közvetítő, sem érdekképviselő, még kevésbé érdekelt. Az európai politikai helyzetre terelődik a beszélgetés. — Európában az államok érdekei kibogozhatatlanul egymásba akadtak. És ezért nagy a feszültség. A politikusok csak vesződnek, anélkül, hogy sikerülne a szövevényt kibogozni. Közben lénynyert a nyakunkba szakadhat az új európai háború. — És a leszerelés? — A leszerelés a szó valódi értelmében nagyon bölcs és nívós elgondolás, de megvalósításához mérhetetlenül nagyobb kultúra, szükséges, mint amilyen a mai Európa kultúrája. Ha pedig már megvolna ez a kultúra, akkor maga a leszerelés sem lenne többé probléma. Az általános leszerelés bölcs gondolata bizonyára nem megy ki a divatból, de megvalósítása és a vele való visszaélések meg fognak bukni. Az a nézetem, hogy aki a leszerelést követeli, az nem is fél az ellenkezőjétől, ha csak politikai fegyvernek használja. Viszont attól, aki nem akarja a leszerelést, nincs is mit tartani. Most azt kérem, hogy ő, az új európai fegyverkezés kulisszatitkainak ismerője, mondja el, milyennek kalkulálja a jövő háborúját. Szakáts Gábor Jön az ipari dumping — Ezek után mit állapíthat meg és mit kalkulál várjon most? — Az ipari és gazdasági helyzetről készítettem el megállapításaimat. Minden megállapodásom arra vall, hogy ezután alkalmasint még rosszabb lesz a helyzet A nagy ipari államokban egyre jobban és tökéletesen kiépül a vertikális anyagkonstelláció. A termelési költségeket szédületes tempóban redukálják a tömegautomata-rendszerhez hozzászabott konstrukciók. Kétségtelen, hogy a legnagyobb és a legerősebb ipari vállalatok érik el az egyéni produktivitás legjobb faktorát, viszont a versenyt valamennyi iparüzem végigküzdi addig, amíg bírja. Azok az iparüzemek, amelyek tőkeerőben kibírják ezt a nagy termeléstechnikai reformot, még mindig sokkal nagyobb termelőképességet alkotnak együtt, mint amennyi a világ felvevőképessége lesz. Könnyű kikalkulálni, hogy mintegy két esztendő alatt túlnyomórészt lezajlik az áttérés az új berendezésekre és rendszerekre Három év múlva pedig már teljes produkcióban lesznek ezek az üzemek. A további verseny ezek után a világpiacért fog folyni. Már ma meg lehet állapítani, hogy elkerülhetetlenül közeledik a német és az amerikai ipari dumping. Ez csak akkor maradhatna el, ha kitör az európai háború. Ebből világosan következik, hogy a világot ipari katasztrófa fenyegeti. Meg kellene tehát menteni az ipari üzemeket az újjászületéssel. Az újszülött azonban nem veheti fel elődjének sem szelemét, sem testét, mert hiszen ép az öreg előd vénsége okozza a katasztrófát. A kivénülés éppen úgy szerepel az ipari termés szerveinél mint az ember életében. Ha az ember szervei örökéletűek volnának, akkor nem volna lehetőség a tökéletesedésre. Ha visszanézek az elmúlt évek sorsára, akkor azt látom, hogy egyes országok iparvállalatai csekély kivétellel csupán öreg testüket konzerválják és mélységes önteltséggel Fátyolkép a jövő háborújáról -- Az utóbbi évek folyamán rengeteg haditechnikai felfedezés és találmány került piacra. Ez természetes is a nagy világháború után, mert a háború nagy inspiráció volt a hadiszerek feltalálására A haditalálmányoknak békében nincs érvényesülési lehetőségük lép ezért, értékük csak valószínűségi és kalkulált érték. Gyakran nagyon jelentős haditalálmányok válnak többékevésbé tárgytalanná és haszontalanná azért, mert feltűnik egy másik találmány, amely ellensúlyozására szolgál, vagy pedig a helyére lép. Mindamellett jelentkezik bizonyos állandósulási folyamat a modern haditechnikai feltalálásoknál. Három évre becsülöm meg azt az időt, amely alatt a jövő háború képe már tisztán kibontakozik. A mai kép még csak fátyolkép. Azt mutatja, hogy a támadásokat főleg a legnagyobb tömegek lakta pontok ellen, a fővárosok és nagyvárosok ellen intézik, ahol órák alatt milliókat lehet megölni. Ezt a gyilkolást nem annyira a katonák, mint inkább a gépek és a specialisták végzik el. Ezek a specialisták nem is katonák. A katona szerepe a jövő háborújában inkább csak kiirtott terüék megszállása, egészségügyi, közrendészeti és gazdasági szolgálat lesz. A védekezési üzemek permanenciája már sokkal nagyobb és problematikusabb feladatnak látszik. Az biztos, hogy a jövő háborújában a katona, élete és épsége sokkal nagyobb biztonságban lesz, mint a polgárságé. Ezért nagy lesz a tülekedés a katonai szolgálatért, viszont a katonai szükséglet lényegesen kisebb lesz emberben, mint az elmúlt háborúban volt. A katonáknak már a mai adottságok mellett, sincs szüksége kézifegyverre. Ha meg is hagyják neki a puskát, azzal már csak legfeljebb közrendészeti célokat szolgál. Halálhullámok az éterben — És az ágyú?... . — Az elmúlt években úgy látszott, mintha az ágyú szerepe is nagyon összezsugorodna. De a gázok és az elektromos távgyilkolás irányításához szükséges segédanyagok plaszírozásához, történjék az akár repülőgépről, akár hajóról, akár szárazföldről, mégis a legalkalmasabb eszköz a nagyteljesítményű gépágyú. A robbanó lövedékek feladatát másféle hadieszközök ma már sokkal jobban ellátnák. Ma már a fegyverkezés mérséklésének vagy kontingentálásának gyakorlati jelentőségét is csökkenti a haditechnika fejlődése. Hiszen ma már gonosz szándékú bandák is módját ejthetik annak, hogy egy nagyváros lakosságát kiirtsák. Karácsony előtti beszélgetésünk során a repülőgépmotort megbénító elektromos hullámokról volt szó. Ezeknek a hullámoknak az ellentalálmányát készítette el nemrég Szakáts Gábor. Kié a találmányi Titok. Most az irányítható halálhullámokról faggatom. — Ha mindaz igaz volna, — beszél Szakáts — amit hiszékeny fantaszták kitalálnak ésbeszélnek, akkor talán már nem is élne ember a földön. Mégis elektromos távgyilkolásnak lehet nevezni azt, ha valamilyen gyilkos anyag hatását éterrezgés útján oldják ki kémiai kötöttségéből egy távoli helyről. Az ilyen anyagokat azonban előbb valamilyen módon ki kell lövelni a helyszínre. Ezek az anyagok akkor még teljesen észrevehetetlenek és a szervezetbe jutásuk után is ártalmatlanok. De... Itt következik az irányítható halálhullám szerepe. A távolból kisugárzott speciális éterrezgések feloldják a belélekzelt anyagot, amely a sugárzása következtében most már könyörtelenül gyilkol... Most elhallgat a világháború »egyetlen bűnöse«. Nézi a táncoló párokat. Nők és férfiak gyanútlanul keringenek a parketten. Nem is sejtik, mit kalkulál a halálhullámok »valószínűségi értékének« reális értékké való pokoli felszabadulásáról ez az őszhajú férfi, aki a világ képét szeretné megváltoztatni azért, hogy ne kerüljön sor gyilkoló találmányainak pusztítására. .••-•-••: Kab Gusztáv