Pesti Napló, 1931. június (82. évfolyam, 122–145. szám)
1931-06-02 / 122. szám
r Kedd Blanche Vogt asszony, a párizsi Intransigeant munkatársat néhány napot Budapesten töltött. Középeurópai körútja során Bukarestben a román királyi család tagjaival készített interjúkat, majd Törökországba repült. Innen Belgrádba, ment, ahol Sándor király fogadta, majd Budapestre jött repülőgépen és gróf Bethlen István miniszterelnököt interjúolta meg. Képünk hétfő délben készült a mátyásföldi repülőtéren, Bécsbe utazás előtt (Dr. Szilber József felvétele) Katasztrofálisan zuhan a spanyol pezeta Párizs, június 1. A spanyol deviza árfolyama a hétfői tőzsdén katasztrofális mértékben esett. A pénteki utolsó 226 frankos árfolyammal szemben a pezeta jegyzése 202-re zuhant. Közvetlenül zárlatkor intervenciós vásárlások indultak meg, amelyek 217-re javították az árfolyamot. A párizsi tőzsde hétfőn egyébként ismét rendkívül lanyha volt. A londoni tőzsdéről is nagyfokú lanyhaságot jelentettek s az ultimo lebonyolítása, valamint a breslaui Stahlhelm-gyűlésről érkező hírek szintén fokozták az áresést. A Young-i kölcsön 783-ról 756-ra, a Dawes-kölcsön 12.400-ról 12.300-ra zuhant. jr . *yr, Jantzen J'és más fürdőruhák a legolcsóbban Kristóf tép 2. megmaradt, alakzatokkal annyi felől kirajzolódott és megtermékenyültebben földalól, akár bolygatja is az eszelős hangzavar — a Beethoven fülzúgása, vagy a más bajosok fölzúgása. Félénken, alázatosan indulunk a Beethovenrejtély nyitja felé. Az előbb a Revolutions-etűd, most pedig a variációit, ahogy a két dalt továbbéltük, őriztük. Mélységes eseményem, hogy újra hallom a melódiákat, de a magányosságban külön halottam őket. Írtam egy bizarr könyvet Beethoven címmel, materiája a misztérium, amikor még meg sem születtem és amint regéltem, sodortam előre a glosszákat, Beethoven szonátáira gondoltam, ezért a könyv címe: »Beethoven«. Mostanában fejeztem be egy regényt, a gyerekéletemet kötöm oda a mai magamhoz és fejezeteken át, akármennyire más történetekkel bonyolítom meséimet, tulajdonképpen a misékről, koraiakról írok, amiket valaha az esztergomi bazilika kórusán hallottam. Akinek lelkére egyszer rászerelték a zenelnivalót, nem válik le onnan soha. De adják neki afőbbet, a képzelet-hárfásabbat, ha elválasztják a rosszulhallót a többi emberektől. Beethoven visszamaradt a melódiáival, maga körül az irgalmatlan nesztelenséggel és mennél némultabb, száműzöttebb lett számára a világ, annál adományosabb lett rejtekében a da. Mindhalálig írni lehetne a psziché analízisét, mikép merül el a mélységek felé, hatol el ,a távlatok, végletek felé, ha az a lélek, művészlélek, magányosságra kényszerű. Vakmerőségnek tetszik, de elgondoljuk, hogy Beethoven nem írta volna meg a IX. szimfóniát, a rosszulhallása nélkül. A koncentrált nekifeszülés a végzettel szemben, a kiválasztott embere, aki a legtárstalanabbul érzi maga körül az univerzumot. Majdnem pontosan látjuk a gigászi vonulást, amint a szonáták magaslataival Beethoven a kezdődő rosszulhallás idején eljut, feljut az Eroicához és át a siketülés korszakán, meghágva a remekművek hiocyláncolatát, elérkezik az ormok ormához, a Kilencedikhez. Így, ha muszáj, a külön fölnevelt szomorúságokban, a ráptus külön megtelített mámorában, segíthet a rosszulhallás. De a fülzúgás? A huhogás, az ordítás a fülben, szüntelen feldöntené az eszmélés nyugalmát — krudélos állapot ez, dalellenes, kedélyellenes, alkotásellenes. Am. jó mérce a fölmérés számára, hogy mennyire elhatalmasodhatott Beethoven fölött a máshonnan érkező zengés, ha átdalolni tudta a zűrt, a máfajta emberek által meg sem sejthető ítéletjárást!... . " Az alább következő rendkívül érdekes fejtegetéseket, amelyek az olasz kormány és a Vatikán között mostanában fellángolt konfliktust világítják meg, a Pesti Napló munkatársával kitűnően informált forrásból közölték. Úgy látszik, vannak harcok, amelyek sohasem akarnak végetérni. Ilyen például az a harc is, amelynek főszereplői: az olasz állam és a Vatikán. Elég régi keletű ez a harc. A XIX. század olasz nemzeti mozgalma, a carbonárok titkos szervezkedésétől kezdve az elementáris erővel kibontakozó nemzeti harcon, a Crisorgimentomn keresztül egészen a diadalma . 1870. szeptember 16-ikáig és azon túl is, élesen harcol a vatikáni állameszme ellen. Igaz, hogy két évvel ezelőtt a lateráni palotában békét kötött az olasz és a vatikáni állam, békét kötött Mussolini és XI. Pius — de úgy látszik, ez a béke nem volt igazi és tartós. E pillanatban a legkomolyabb kultúrharc veszélye fenyeget Olaszország és az egyház között. A legújabb események: a pápa egy zarándok-küldöttség előtt szokatlanul éles beszédben fakadt ki az olasz kormány vallásüldözései ellen és Krisztus földi helytartójának szemében könnyek csillantak meg, amíg a katolikusok üldöztetéséről beszélve ezt mondotta: »Fér is folyt« Hivatalos utasításra elrendelték az A.zione. Cat-, tolica-ba fái-tö£ó°egyfe-i sületek bezárását, levéltáraik lefoglalását és a bűnfenyízrí . eljárost is Ti m mégindsítotak több egyesület ellen, mert — mint állami részről mondják —, az Azione Cattolica nem tartotta be a megszabott kereteket és politizált. Néhány nappal ezelőtt a római egyetem diákjai elégették XI. Pius képét és szétrombolták Rómában a katolikus klub Tbok helyiségeit. Ilyen jelenetek régóta nem zajlottak már le Olaszországban. Utoljára akkor történtek hasonló események, amikor a feketeinges osztagok a szocialista szervezetek helyiségei ellen vonultak zengő »a noi«kiáltásokkal. És mikor ez a munka is befejeződött, csend és rend lett Olaszországban: nem voltak már ellenfelek, akiket energikusan el kellett volna némítani. Most azonban, úgy látszik, mintha ismét akadt volna a fasizmusnak olyan ellenfele, akivel szemben talán érvényesíteni kívánja a régi kombattáns módszereket. Két hónappal ezelőtt még csak Szovjet-Oroszország volt az a hely, ahol az egyházak képviselői és az egyházi szervezetek exponensei nem érezték magukat a legnagyobb biztonságban. Most már azonban két újabb pontja van Európának, ahol fellángolt az egyházellenes küzdelem. Az egyik a spanyol köztársaság, a másik az olasz királyság. Ez mindenesetre kissé különös és paradox jelenség. E pillanatban nem is lehet tisztán látni, hofgy miért vannak a baloldali Spanyolországnak és a szélsőjobboldali Olaszországnak közös érdekeik és közös akciószempontjaik a katolikus egyházzal szemben. Különösen megmagyarázhatatlan ez a lateráni szerződés óta. Az 59 éves kultúrharc vége 1929 június 7-ikén a történelminek szánt jelenetek minden pompájával és reinhardti inszcenírozásával történt meg a lateráni szerződés aláírása. A fasiszta és a vatikáni sajtó egyaránt diadalmas örömmel közölte a világgal, hogy az 59 év óta tartó kultúrharc véget ért, a Quinnal és a Vatikán kibékült és a fasiszta Olaszország visszaadta a vatikáni állam teljes szuverénitását. A pápa megszűnt a Vatikán önkéntes foglya lenni. Azóta többször elhagyta a Vatikán állam területét. És ami még több: Olaszország királya látogatást tett a pápánál. Úgy látszott tehát, hogy teljesen helyreállt a béke. 1870 szeptember 20-ikán foglalta el Viktor Emánuel, Garibaldi segítségével Rómát. Ekkor szűnt meg a pápai állam és ettől kezdve tartotta magát minden pápa az olasz király foglyának. Szexitember 20-ika, azóta is Olaszország nemzeti ünnepe volt. Nincsen olyan kis város Olaszországban, amelynek egyik főútvonalát ne hívnák Via 20. Settembre-nek. Szeptember 20-ika az olasz nemzet számára azt jelenti, amit július 14-ike a franciák számára. 1870 szeptember 20-ika jelentette Olaszország nagy Bastille-bevételét. Attól kezdve megszakadt minden érintkezés az olasz és a pápai udvar között. És bár az olasz nép zöme nagyon vallásos, az olasz politikát, különösen az olasz közoktatásügyi politikát mindig a legradikálisabb és leglaikusabb szempontok irányították. Nem volt kötelező vallásoktatás az olasz iskolákban, voltairiánus, racionalista, materialista, sőt szabadkőműves szellemben nevelkedett fel az olasz ifjúság. A második Marcia su Roma Ötvenkét évig tartott az első nagy Marcia su Roma hatása. Azután 1922-ben következett a második Marcia su Roma. Vörösinges csapatok helyett feketeinges osztagok vonultak be Rómába és megkezdődött a Mussolini-éra. Jött a radikaliz- A Vatikán és a fasizmus — szemben egymással A pápa könnyezve beszélt a katolikusok olaszországi üldöztetéséről — Új kultúrharc előtt? — Az olasz ifjúság meghódításáért folyik a küzdelem — Vér is folytk — mondotta XI. Pius Mi okozta a Vatikán és a fasizmus konfliktusát? XI. Pius pápa Mussolini PESTI NAPLÓ 1931 június 23 A Bellevue Szálló újonnan átalakított néger fasz-énekes és dobos szerepel a zenekarral