Pesti Napló, 1931. június (82. évfolyam, 122–145. szám)

1931-06-02 / 122. szám

r Kedd Blanche Vogt asszony, a pári­zsi Intransigeant munkatársat néhány napot Budapesten töl­tött. Középeurópai körútja so­­rán Bukarestben a román ki­rályi család tagjaival készített interjúkat, majd­ Törökország­ba repült. Innen Belgrádba, ment, ahol Sándor király fo­gadta, majd Budapestre jött repülőgépen és gróf Bethlen István miniszterelnököt inter­júolta meg. Képünk hétfő dél­ben készült a mátyásföldi re­pülőtéren, Bécsbe utazás előtt (Dr. Szilber József felvétele) Katasztrofálisan zuhan a spanyol pezeta Párizs, június 1. A spanyol deviza árfolyama a hétfői tőzsdén katasztrofális mértékben esett. A pénteki utolsó 226 frankos árfolyammal szemben a pezeta jegy­zése 202-re zuhant. Közvetlenül zárlatkor inter­venciós vásárlások indultak meg, amelyek 217-re javították­ az árfolyamot. A párizsi tőzsde hétfőn egyébként ismét rend­kívül lanyha volt. A londoni tőzsdéről is nagy­fokú lanyhaságot jelentettek s az ultimo lebonyo­­­lítása, valamint a breslaui Stahlhelm-gyűlésről ér­kező hírek szintén fokozták az áresést. A Young-i kölcsön 783-ról 756-ra, a Dawes-kölcsön 12.400-ról­ 12.300-ra zuhant. jr . *yr, Jantzen J'és más fürdőruhák a legolcsóbban Kristóf tép 2. megmaradt, alakzatokkal annyi felől kirajzoló­dott és megtermékenyültebben földalól, akár bolygatja is az eszelős hangzavar — a Beethoven fü­lzúgása, vagy a más bajosok fölzúgása. Félénken, alázatosan indulunk a Beethoven­rejtély nyitja felé. Az előbb a Revolutions-etűd, most pedig a variációit, ahogy a két dalt továbbéltük, őriztük. Mélységes eseményem, hogy újra hallom a melódiákat, de a magányosságban külön halot­tam őket. Írtam egy bizarr könyvet Beethoven címmel, materiája a misztérium, amikor még meg sem születtem és amint regéltem, sodortam előre a glosszákat, Beethoven szonátáira gondoltam, ezért a könyv címe: »Beethoven«. Mostanában fe­jeztem be egy regényt, a gyerekéletemet kötöm oda a mai magamhoz és fejezeteken át, akár­mennyire más történetekkel bonyolítom meséimet, tulajdonképpen a misékről, koraiakról írok, ami­ket valaha az esztergomi bazilika kórusán hal­lottam. Akinek lelkére egyszer rászerelték a zenelni­valót, nem válik le onnan soha. De adják neki a­­főbbet, a képzelet-hárfásabbat, ha elválasztják a rosszulhallót a többi emberektől. Beethoven visszamaradt a melódiáival, maga körül az irgalmatlan nesztelenséggel és mennél némultabb, száműzöttebb lett számára a világ, an­nál adományosabb lett rejtekében a da. Mindha­lálig írni lehetne a psziché analízisét, mikép me­rül el a mélységek felé, hatol el ,a­ távlatok, végle­tek felé, ha az a lélek, művészlélek, magányos­ságra kényszerű. Vakmerőségnek tetszik, de elgondoljuk, hogy Beethoven nem írta volna meg a IX. szimfóniát, a rosszulhallása nélkül. A koncentrált nekifeszü­lés a végzettel szemben, a kiválasztott embere, aki a legtárstalanabbul érzi maga körül az uni­verzumot. Majdnem pontosan látjuk a gigászi vonulást, amint a szonáták magaslataival Beethoven a kezdődő rosszulhallás idején eljut, feljut­ az Eroicához és át a siketülés korszakán, meghágva a remekművek hiocyláncolatát, elérkezik az or­mok ormához, a Kilencedikhez. Így, ha muszáj, a külön fölnevelt szomorúsá­gokban, a ráptus külön megtelített mámorában, segíthet a rosszulhallás. De a fülzúgás? A huhogás, az ordítás a fül­ben, szüntelen feldöntené az eszmélés nyugal­mát — krudélos állapot ez, dalellenes, kedély­ellenes, alkotásellenes. Am. jó mérce a fölmérés számára, hogy mennyire elhatalmasodhatott Beethoven fölött a máshonnan érkező zengés, ha átdalolni tudta a zűrt, a máfajta em­berek által meg sem sejthető ítéletjárást!... . " Az alább következő rendkívül ér­dekes fejtegetéseket, amelyek az olasz kormány és a Vatikán között mostanában fellángolt konfliktust világítják meg, a Pesti Napló munkatársával kitűnően informált forrásból közölték. Úgy látszik, vannak harcok, amelyek sohasem akarnak végetérni. Ilyen például az a harc is, amelynek főszereplői: az olasz állam és a Vati­kán. Elég régi keletű ez a harc. A XIX. század olasz nemzeti mozgalma, a carbonárok titkos szervezkedésétől kezdve az elementáris erővel ki­bontakozó nemzeti harcon, a Crisorgimentomn ke­resztül egészen a diadalma . 1870. szeptember 16-ikáig és azon túl is, élesen harcol a vatikáni állameszme ellen. Igaz, hogy két évvel ezelőtt a lateráni palotában békét kötött az olasz és a va­tikáni állam, békét kötött Mussolini és XI. Pius — de úgy látszik, ez a béke nem volt igazi és tartós. E pillanatban a legkomolyabb kultúrharc ve­szélye fenyeget Olaszország és az egyház között. A legújabb esemé­nyek: a pápa egy za­rándok-küldöttség előtt szokatlanul éles beszédben fakadt ki az olasz kormány val­lásüldözései ellen és Krisztus földi hely­tartójának szemében könnyek csillantak meg, amíg a katoliku­sok üldöztetéséről be­szélve ezt mondotta: »Fér is folyt­« Hiva­talos utasításra elren­delték az A.zione. Cat-, tolica-ba fái-tö£ó°egyfe-i sületek bezárását, le­véltáraik lefoglalását és a bűnfenyízrí . eljá­­rost is Ti m mégindsítotak több egyesület ellen, mert — mint állami­ részről mondják —, az Azione Cattolica nem tartotta be a megsza­bott kereteket és poli­tizált. Néhány nappal ezelőtt a római egye­tem diákjai elégették XI. Pius képét és szétrombolták Rómá­ban a katolikus klub T­­­bok helyiségeit. Ilyen jelenetek régóta nem zajlottak már le Olaszország­ban. Utoljára akkor történtek hasonló események, amikor a feketeinges osztagok a szocialista szer­vezetek helyiségei ellen vonultak zengő »a noi«­­kiáltásokkal. És mikor ez a munka is befejező­dött, csend és rend lett Olaszországban: nem vol­tak már ellenfelek, akiket energikusan el kellett volna némítani. Most azonban, úgy látszik, mintha ismét akadt volna a fasizmusnak olyan ellenfele, akivel szemben talán érvényesíteni kívánja a régi kombattáns módszereket. Két hónappal ezelőtt még csak Szovjet-Oroszország volt az a hely, ahol az egyházak képviselői és az egyházi szervezetek exponensei nem érezték magukat a legnagyobb biztonságban. Most már azonban két újabb pontja van Európá­nak, ahol fellángolt az egyházellenes küzdelem. Az egyik a spanyol köztársaság, a másik az olasz királyság. Ez mindenesetre kissé különös és paradox jelenség. E pillanatban nem is lehet tisztán látni, hofgy miért vannak a baloldali Spanyolországnak és a szélsőjobboldali Olaszországnak közös érde­keik és közös akciószempontjaik a katolikus egy­házzal szemben. Különösen megmagyarázhatat­lan ez a lateráni szerződés óta. Az 59 éves kultúrharc vége 1929 június 7-ikén a történelminek szánt jele­netek minden pompájával és reinhardti inszcení­rozásával történt meg a lateráni szerződés alá­írása. A fasiszta és a vatikáni sajtó egyaránt diadalmas örömmel közölte a világgal, hogy az 59 év óta tartó kultúrharc véget ért, a Quinnal és a Vatikán kibékült és a fasiszta Olaszország vissza­adta a vatikáni állam teljes szuverénitását. A pápa megszűnt a Vatikán önkéntes foglya lenni. Azóta többször elhagyta a Vatikán állam területét. És ami még több: Olaszország királya látogatást tett a pápánál. Úgy látszott tehát, hogy teljesen helyreállt a béke. 1870 szeptember 20-ikán foglalta el Viktor Emánuel, Garibaldi segítségével­ Rómát. Ekkor szűnt meg a pápai állam és ettől kezdve tartotta magát minden pápa az olasz király fog­lyának. Szexitember 20-ika, azóta is Olaszország nemzeti ünnepe volt. Nincsen olyan kis város Olaszországban, amelynek egyik főútvonalát ne hívnák Via 20. Settembre-nek. Szeptember 20-ika az olasz nemzet számára azt jelenti, amit július 14-ike a franciák számára. 1­870 szeptember 20-ika jelen­tette Olaszország nagy Bastille-bevételét. Attól kezdve megszakadt minden érintkezés az olasz és a pápai udvar között. És bár az olasz nép zöme nagyon vallásos, az olasz politikát, kü­lönösen az olasz közoktatásügyi politikát mindig a legradikálisabb és leglaikusabb­ szempontok irányították. Nem volt kötelező vallásoktatás az olasz iskolákban, voltairiánus, racionalista, ma­terialista, sőt szabadkőműves szellemben nevelke­dett fel az olasz ifjúság. A második Marcia su Roma Ötvenkét évig tartott az első nagy Marcia su Roma hatása. Azután 1922-ben következett a má­sodik Marcia su Roma. Vörösinges csapatok he­lyett feketeinges osztagok vonultak be Rómába és megkezdődött a Mussolini-éra. Jött a radikaliz- A Vatikán és a fasizmus — szemben egymással A pápa könnyezve beszélt a katolikusok olaszországi üldöztetéséről — Új kultúrharc előtt? — Az olasz ifjúság meghódításáért folyik a küzdelem — Vér is folytk — mondotta XI. Pius Mi okozta a Vatikán és a fasizmus konfliktusát? XI. Pius pápa Mussolini PESTI NAPLÓ 1931 június 2­3 A Bellevue Szálló újonnan átalakított néger fasz-énekes és dobos szerepel a zenekarr­­al

Next