Pesti Napló, 1931. augusztus (82. évfolyam, 173–196. szám)

1931-08-01 / 173. szám

4 . Szombat PESTI NAPLÓ 1931 augusztus 1 ror a választási­ törvénytelenségek ellen felszóla­lás történt, a szociáldemokrata párt helyeselt, da­cára, hogy közöttünk hajszálnyi nexus sem volt, sem pedi­g olyan vasdoroner, amivel a képviselő úr elnökösködött felettünk. (Nagy derültség.) Akkor Csodálkozva láttán­, hogy a képviselő úr tele to­rokkal kiabálta: »Az új szövetségesek«. Ha vala­­­kiéből, képviselő úr szájából stílszerű volt ez a felkiáltás. A képviselő úr különben a Gaal Gas­ton-pár­t önjelöltjeiről beszélt. Tudhatja, hogz a Gaal Gaston-párt nincs és nem is volt. A pártnak már nagy szervezetei voltak, amikor hozzám for­dult ',és méltónak 'tartott arra, amire Önt a blokk tartotta méltónak. (Derültség.) !.. .. és Pista tárt karokkal fogadott" Szilágyi Lajos: Tagja volt ön a pártonkívü­li­ek csoportjának? Gaal Gaston: Nem, csak vacsorázó vendég h­oltam ötödmagammal. Ilyen címen Bethlen mi­niszterelnök úr is szemrehányást tehetne nekem, mert megtisztelt azzal, hogy jobbján ülve fo­lyósítottam el egy vacsorát, amelyre sokkal kellemesebben emlékszem viss­­a, mint az önnel elköltött vacsorára. Az izgatásokért különben Szilágyi Lajosnak van a legkevesebb oka szemre­hányást tenni. Az én kerületemben is fellépett egy jelölt, először mint pártonkívüli, azután megjelent mint egységespárti hivatalos, s tanuk előtt kijelentette, hogy »tegnap fenn voltam Bethlen Pistánál (Nagy derültség, Bethlen han­gosan nevet.), bejelentettem belépésemet és Pista tárt karokkal fogadott.« Ezt a jelölt úr megírta a főszolgabírónak és a főispánnak, de elfelej­tette bejelenteni az egységes párt központjának, mert birtokomban van Pesthy Pálnak egy le­vele, mely szerint azt az urat a pártban senki nem ismeri. Azt is mondja Szilágyi képviselő úr, hogy Biharban úrgyűlölet van. „ Eckhardt Tibor: Vannak urak, akik meg is érdemük! Van-e Biharban úr­gyűlölet? Gaal Gaston: Én Biharban is beszéltem. A kormánypártiak is elismerték, hogy tárgyilago­sabb, higgadtabb beszédet nem mondott még ellenzéki politikus. Soha nem tapasztaltam, hogy a nép gyűlölettel viselkednék azokkal a nadrá­gos emberekkel szemben, akik részéről nem éri igazság­talanság. De tényleg mély szakadék van Bihar népe és úritársadalma között. Mi a Dunán­túlon együtt élünk a föld­­népével, de ott a köz­igazgatás nem is leli gyönyörűségét abban, hogy pofonveri azokat, akik ellenzéki plakátokat ra­gasztanak. Gaál Gaston ez­után részletesen ism­­ertett fe­i­, bihari közigazgatás egés­z sor ellenzékellenes tet­tét, majd így folytatta: — Megtörtént egy másik kerületben, hogy egy fer­fi család tagja volt jelöltünk. A grófné elment egy beteg parasztasszonyhoz. A szobában nem volt más, csak az ágyban fekvő asszony, két kis­gyereke és a grófné. Két perc múlva csend­őrök jelentek meg és tiltott gyűlés címén kilenc kilométerre kísérték a grófnét. Ahol ilyen dolgok százával történnek, ott önöknek van legkevesebb joguk szemrehányást tenni azért, hogy úr­gyűlö­let van a nép között Hogy van az, hogy a kép­viselő úr szerint Biharban sem mi, sem a kor­mánypárt nem voltunk népszerűek, a kormány­párti jelöltek mind bejöttek. Mi pedig 16.000 sza­vazatot kaptunk. (Felkiáltások: Gyűlöletből!) (le képviselőt egyet sem. Bethlen miniszterelnök ismét­ távozik a te­remből. Mit mondott Szilágyi a miniszter­elnökről 1924 november 28-án? Gaal Gaston: örülök, hogy a miniszterelnök úr kimegy, mert ami most következik, azt kár, volna még egyszer végighallgatnia. Itt van a ke­zemben az 1924. november 28-án tartott ülés naplója, akkor Szilágyi még az ellenzéki blokk vezére volt és felszólalt a házszabályokhoz, így kezdte beszédét: »Azok után az alávaló bűncselek­mények után« a mire nagy lárma tört ki és a napló szerint két oldalon keresztül nem tudott szó­hoz jutni. Tehát tíz perc ideje volt, hogy meggon­dolja, mit mond. Majd ezt mondotta: »Azok után a hitvány bűncselekmények után, amelyek ezt a parlamenti többséget létrehozták« — ezért elnöki rendreutasításban részesült — »azok után a bírói­lasz megállapított hivatalos hatalommal való visz­szaélések és egyéb bűncselekmények után, ame­lyek az elmúlt választásokat jellemezték, abszo­lúte nem csodálkozom azon, hogy ennek a parla­menti többségnek egyedül maradt vezére gróf Bethlen István vette magának azt a vakmerő bá­torságot, hogy önként megjelent a budapesti bíró- V&lfóz L'Eiwossíion Coiontale gnsernafionaie de Paris Mai—Octobre >931. látogassa meg a Nemzetközi Orgarm­afógisi Kitiltás! Párisi május—október 1831. Információk : Francia Kereskedelmi Atkidit, Erzsébet tér 13. Francia-Magyar Kereskedelmi Kamara, Zrínyi neet 7. Nemzetközi Leji­forgalmi rt., VSr&marly t­r 2. ság előtt hamis tanúzás céljából.« (Óriási zaj.) Szilágyi Lajos: ügy van! Ezt mondtam! Jog­gal mondtam! Gaal Gaston: Az elnök erre megvonta a kép­viselő úrtól a szót, de ő mégis így folytatta: — A miniszterelnök úrnak ezt a közönséges bűncselekményét a nemzetgyűlés nem hagyhatja­ szó nélkül. Nem akarok ezzel a közönséges gonosz-­ tevővel egy teremben lenni, gonosztevővel egy, levegőt szívni. Hitvány gazember! (Óriási zaj.) Szilágyi Lajos: Friedrich levelének felolvasásai után történt. „A képviselő úr beszéde felment engem az alól, hogy támadásaira bármikor is válaszoljak" Gaal Gaston: A képviselő úr 1926 március vé­gén a Ház nyilvánossága előtt megkövette a mi­niszterelnököt. Dinnyés Lajos: A választások előtt! Gaal Gaston: Ön ilyen súlyos gorombaságokra ragadtatta magát. Szilágyi Lajos: ön még verekedett is az ülés­teremben! Gaal Gaston: ön mázsás gorombaságokat vá­gott a miniszterelnök úr fejéhez, olyanokat, ami­lyeneket nem tett senki sem miniszterrel, sem egyszerű képviselővel szemben. A képviselő úr be­széde felment engem, egyszer és mindenkorra az alól, hogy a képviselő úr támadásaira bármikor is válaszoljak. '" ' Szilágyi Lajost az elnök kétszer rendreutasítja Tüntető nagy tapssal fogadta az ellenzék Gaal Gaston beszédét és amikor Szilágyi Lajos szólásra állt fel, az ellenzék felkelt és kivonult, a teremből. Az elnök megállapítja, hogy Szilágyi szemé­lyes kérdésben csak az ülés végén szólalhat fel. Szilágyi Lajos: Közönséges szélhámosság, a beszéd közepét nem olvasta fel. Elnök Szilágyit rendreutasítja. Lakatos Gyula a napirendhez szól. Alig kezd azonban beszédébe, Szilágyi ismét felpattan: — Gaal Gaston közönséges svindler! (Gaal Gaston ekkor már nem volt a teremben.) Esztergályos János: Honnan veszi a jogot, hogy így beszél? Szilágyi Lajos: Mert becsapta a képviselőhá­zat! Fábián Béla: Én már háromszor jöttem volna vissza a mentelmi bizottság elől, na ilyeneket mondok! (Derültség.) Elnök Szilágyit rendreutasítja. Lakatos Gyula percek múlva jut csak szót hoz. Az országot jobban érdeklik a gazdasági problémák, mint Szilágyi Lajos politikai pálya­futása. Elszomorító, hogy ilyen időkben három nap közül kettő személyeskedéssel telik el. A büdsé megduzzadása nem i­s jövedelmi források­ból fakadt, hanem a régi bevételi források jöve­delmeztek többet. _ Egymilliárd pengő jutott ez ország közgazdaságának beruházás révén. Peyer Károly: A 116 csendőrlaktanyáról bes­­zéljen! Lakatos Gyula: A külföld bizalmára van szükség! Szeder Ferenc: Ilyen választás után akar bizalmat? Lakatos Gyula: Helyesebb, ha nem a múltba, hanem a jövőbe nézünk. Ezután Eckhardttal polemizál és kijelenti, hogy a büdsé személyi ki­adásainál kénytelen lesz a kormány megtakarí­tásokat eszközölni. Peyer Károly: Ez az, amit nem fogna le­merni! Lakatos Gyula: Vigyázni kell, hogy ne le­gyen költségvetésen kívüli kiadás. Egyes intéz­mények leépítését kívánja. Ha nem kapjuk meg a rövidlejáratú kölcsönt, akkor is keresztül lehet élni a mostani krízist. Meg kell óvni a fizetési és kereskedelmi mérleget. A mi épületünk sem ingadozik jobban, mint a brit birodalomé. A pengő a világ legjobb valutáival egy sorban van, ezt az országot sem a külföldi kontreminőrök, sem a tőkések hisztériája nem ingathatja meg. Kijelentette, hogy szerinte helytelen, hogy a kis­gazdapárt kivonja magát a 33-as bizottságból. A javaslatot elfogadja. Elnök negyed háromkor ebédszüetet ren­delt el. Negyed négykor nyitotta meg az ülést Czett­­rer Jenő elnök. Fábián Béla nagy beszédben bírálja a kormány rt pénzügyi politikáját Fábián Béla. A takarékbetétek zárolása óta­­te embereső lesik,­hogy mi történik megtakarí­tott pénzükkel és mi lesz a 7 millió fontos köl­csönnel, amelytől a zárlat feloldását várják. Eb­ben a helyzetben sivárnak tartja Szilágyi felszó­lalását. Meg kell mondani: az ellenzék hosszasan tanácskozott, hogy­ a vita­ keretébe vonja-e a vá­lasztási eseményeket, és elhatározta, hogy ezt nem teszi. Mégis megtörtént, hogy a kormányhoz kö­zelálló helyről a többség asszisztenciája mellett megvádoltak egy olyan köztiszteletben álló és kristálytiszta egyéniséget, mint Gaal Gastont. Arról is általában hallgatni szokás, ami a párt­közi konferencián diszkréció alatt tör­ténik és mégis indiszkréció történt. A nehéz idők konzek­venciáit az ellenzék levonta és így legkevésbé lehetett elkészülve arra, hogy a kormánypárthoz közelálló helyről ilyen méltatlan támadás éri. Lakatos Gyulának igaza volna, hogy csak a jövővel foglalkozzunk, ha ezt az ellenzék már nem hirdette volna évek óta. Ha az ellenzék óvó figyel­meztetését akkor meghallgatják, akkor egy meg nem gyengült Magyarország egy erős magángaz­daságra és erős adóalanyokra támaszkodhatott volna, jobban bírná most a válságot. Négy kér­désben lehet a mai problémákat összefoglalni és meggyőződése szerint mind a négy kérdés meg­oldható. A kérdések a következők: 1. A büdsé egyensúlya, 2. a pengő iránti bizalom fenntar­tása, 3. a bankok iránti bizalom fenntartása, 4. a kormány pénzügyi gesztiójába vetett hit meg­erősítése. „A bajokat eltúlozták" — Nem azt mondtam, — hangsúlyozta Fá­bián — hogy ez a kormány, hanem azt mondtam: a kormány. Megnyugtató momentumnak kell tar­tani befelé és kifelé egyaránt, hogy most csak 7 millió fontra van szükségünk, mert hiszen ez az összeg csak egy töredéke az elmút évek költség­vetési feleslegeinek. A magyar nép takarékossá­gát bizonyítja, hogy a bankbetéteknek több mint a fele ötezer pengőn aluli tételekből tevődik össze, s felhívja a fgyelmet arra, hogy aki a pénzét a bankba tette, az nem tolvaj, s érthető, ha hozzá akar jutni a pénzéhez. _A bankhitel érdekében áll, hogy minél előbb hozzájussanak a betevők a pén­zükhöz. Az ország számára nem érdektelen, hogy a közgazdasági érdek oszlopai baj nélkül éljék túl a válságot. Nem veszi jónéven, hogy azokat a bankokat támadták, amelyek az ipart alimentálva munkát adtak a magyar munkásságuk. Éppen ezért nagyon jó hatást tett rá, egy csütörtökön közzétett bankm­érleg, amely bizonyította, hogy a bajokat eltúlozták, meg a magyar költségvetést, hogyha egy évben" bevételi feleslegek mutatkoztak a jövő költség­vetésbe "már azokat is beállították. A kormánynak most ide kellene állni bocsánatot kérni, hogy nem vette tekintetbe, hogy nemcsak a kiadásokkal, hanem a bevételekkel is takarékoskodni kell. Ha volt felesleg, mindig akadt miniszter, aki kivette és elköltötte. A beszéde után ítélve a legnagyobb magyar párt ma a takarékosság pártja, annyian hangoztatják ezt a követelményt. Volt egy taka­rékossági bizottság... Erdélyi Aladár: Én is tagja voltam! Fábián Béla: Akkor talán megmondhatná­m képviselő úr, hogy mit csinált ez a bizottság. Magyarországon sok mindenről nem tudunk, de a bizottság működését a legmélyebb titok fedi. Erdélyi Aladár: Nem mondhatom meg, köt a titoktartás! Fábián Béla: Ideje volna, hogy a kormány levegye a bizottság szájáról a lakatot. Talán tet­tek előterjesztéseket? Talán figyelmeztették is a­ kormányt, hogy nem jó úton járt? A kormány nem vette ezeket a figyelmeztetéseket figyelembe? Talán restrinkciókat követeltek, de azokat nem hajtották végre? A bizottság csődje után jött a racionalizálási kormánybiztos. Mire kellett? Kabók Lajos: Majd kiadja a memoárjait! „A pazarlás őrsílese — mások zsebére" Fábián Béla: Ha tényleg racionalizálni akar­tak volna, nem kellett hozzá kormánybiztos. Ha csak azt akarták, hogy úgy lássék, mintha csinál­nának valamit. Angliában is volt racionalizálási bizottság, de az teljes f­atalommal járta végig az irodákat, s döntését a kormány köteles volt végre­hajtani. A múlt bűneivel le kell számolni és pénz­ügyileg éppen a fordítottját kell venni mindennek, amit eddig csináltak. A múltakért nemcsak a pénz­ügyminiszterek viselik a felelősséget, de azok a tárcaminiszterek is, akik valóságos közelharcban vitték el tőlük a pénzt.­­ Vannak Magyarországon községek, ahol ugyanannyi lélek ügyeit ma négyszer annyi tiszt­viselő adminisztrálja, mint békében. Azok a köz­ségházak, jegyzői lakók, csendőri és pénzügyőri laktanyák, főszolgabírói lakások, amelyek jók vol­tak Nagy-Magyarországnak, nem voltak jók a csonkaországnak. Megszállta az embereket a­ vá­sárlás őrülete — mások zsebére. Csepelen OOO.OOO Mit csinált a takarékossági bizottság? A1 magyar állampolgár terhei a szanálás óta duplájár­a emelkedtek, f éveken át úgy állapították m } Me főzzön be, \ (mert a márkás konzerviffldrak olcsó pintírt ellátják 1 . LitUne is nem romló gtjümSIcs• is fSzelékkonzer­­ekkel ' ) Tájékozásul: 1 f pl. Itt kg-os lam, Ua aggal együtt Budapesten már 1 1 pengő 20 fillér­ért kapható. ) Q) • mi i V^WA^awiH

Next