Pesti Napló, 1931. október (82. évfolyam, 222–248. szám)
1931-10-01 / 222. szám
4 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1931 október 1 ben elhangzott aggodalmakhoz, hangoztatta, hogy a miniszteri biztos számára tervezett ügykört a kereskedelmi minisztérium maga is elláthatná. Nem akar háborús ízű intézkedéseket. Óva inti a bányatulajdonosokat, hogy a kizárólagossági helyzetet az árak emelésével használnák ki. A szénárak emelkedésével emelkednék a fővárosi üzemek rezsiköltsége, ezt pedig el kell kerülni. A nyersanyaghiányt nem lehet ölhetett kezekkel nézni, ezért az ipari nyersanyagok beszerzésére pénzintézeteinknek haladéktalanul rendelkezésre kell bocsátaniuk külföldi követeléseiket. Gróf Esterházy Móric arra az esetre, ha a tűzifakérdést is bevonják a javaslatba, kérte a legális kereskedelem és az erdőtulajdonosok képviselőinek meghallgatását. Báró Pap Géza helyeselte a szénbehozatal rendeleti szabályozását. Három szempont fontos a kérdés elbírálásánál, a valutáris kérdés, munkásfoglalkoztatás és közvetve a fakitermelés kérdése is. Valutát nem szabad, csak végső esetben, külföldre fizetni. Az erdőkihasználás kérdését liberálisan kell kezelni, s ezáltal fakitermelésünket fokozni és a behozatalt visszaszorítani „Sem árdrágítás, sem sorbanállás nem fenyeget" Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter válaszolva a felszólalásokra hangsúlyozta, hogy a rendelettel kapcsolatban kötött gazdálkodásról nem lehet szó, mert a fogyasztás és a belső forgalom tekintetében semmiféle korlátozó intézkedés nincs tervezve. A gazdasági liberalizmus szempontja sem követeli meg a szabad behozatal fentartását, az európai országok egész sorában ez idő szerint is külön engedélyhez van kötve a szén bevitele. A fennálló kereskedelmi szerződések egyikébe sem ütközik a behozatal korlátozása, a jövőben kötendő szerződések pedig már a kérdés jelenlegi szabályozása alapján fognak életbelépni. Nincs semmi okunk retorziótól félni, sőt ellenkezőleg az várható, hogy a szénbehozatal megengedése ellenében kivitelünk terén kompenzációkat érhetünk el s erre törekednünk is kell. .. A belföldi szén drágulásától nem kell tartani, éppen a széndrágítási törekvések elhárítására van szükség a miniszteri biztosra. A tűzifa kérdésében a kereskedelmi szerződések alapján végbemenő import biztosítani fogja a szükséglet egy részét, a belföldi kitermelés liberális szabályozása pedig pótolni fogja a hiányokat és biztosítja a kitermeléshez fűződő gazdasági és szociális érdekeket. Felmerült a kérdés, hogy a tervbe vett rendelkezések nem történhetnének-e meg a rendelet kiadása nélkül. Hangsúlyozni kívánja, hogy a rendeletet éppen a közönség megnyugtatása céljából adják ki, hogy a közönség lássa, hogy minden meg fog történni a fogyasztási érdekek védelmére és sem árdrágítás, sem a szénért való sorbanállás nem fenyeget. Ivády Béla földművelésügyi miniszter a fakitermelés kérdéséről szólva hangsúlyozta, hogy az ország faszükséglete 275.000 vágón, ebből körülbelül 165.000 vagont képes biztosítani a magyar termelés, tehát mintegy 110.000 vágón külföldi fát kell behoznunk. Úgy a külkereskedelmi mérleg, mint a valutáris szempont azt kívánja, hogy itthon minél többet termeljünk., Ezt a célt elérhetjük anélkül:"It!fogy Ez " erdőtőkéhez nyúlnánk, ha bizonyos mérsékelt túlhasználatot engedünk a nehéz időkre való tekintettel és ezt a túlhasználatot szétoornt a vágásfordulókra. Ezzel a rendszerrel az egy-egy évre eső hányadot alig fogja megérezni a kitermelés. Bármily fontos is azonban a termelés fokozása, ennek a célnak az egész magyar erdőgazdaság jövőjét feláldozni nem lehet. Szterényi József újabb felszólalásában hangsúlyozta, hogy kereskedelempolitikai tekintetben csak akkor nyugtatná meg a rendelet, ha kimondanák, hogy a behozatali korlátozás csak a devizaforgalom korlátozásának tartamára és erre való tekintettel történik. Megnyugvással hallotta a kereskedelemügyi miniszternek azt a tervét, hogy az állam és a közhatóságok szénbeszerzését központilag a MÁV útján akarják megvalósítani. Ezzel sok megtakarítás érhető el. Chorin Ferenc felszólalásával szemben ragaszkodik az áremelés elleni intézkedésekhez s rámutat arra, hogy nálunk a szénárak a legdrágább termelési költségekkel dolgozó bányák szerint alakulnak. A porszén értékesítése brikettírozás által nem megoldhatatlan probléma. A lakosság megvédése Meggyőződése szerint a textilgyárak állítólagos üzembeszüntetésének híre csak vaklárma lehet. Az iparnak nem érdeke a termelés csökkentése vagy beszüntetése, ellenkezőleg a termelés fokozása áll az érdekében. De nem is lehet arról szó, hogy a pénzintézetek külföldi devizaköveteléseit az ipar devizaszükségletének kielégítésére igénybe vegyék, mert az ilyen külföldi devizakövetelések felett ma már a Nemzeti Bank rendelkezik. Szterényi felszólalása után a bizottság a javaslatot általánosságban elfogadta, majd a részleteknél elfogadták Szterényinek azt az indítványát, hogy a rendelet korlátozó intézkedései csak a devizaforgalom korlátozásának tartalmára és arra való hivatkozással lépnek életbe. Végül elfogadták Lakatos Gyula indítványát és a szöveget úgy egészítették ki, hogy a rendelet kiadása nemcsak a szénellátás érdekében, hanem a lakosságnak az indokolatlan árdrágítással szemben való megvédése érdekében történik. A bizottság holnap délelőtt folytatja tanácskozásait és megkezdi a vitát Ivády Béla földművelésügyi miniszternek a mezőgazdasági kivitel ügyében elmondott expozéjáról. Két nap alatt 500 autó állt le Budapesten 13.000 rendszámból 4500-at adtak eddig vissza a hatóságnak (Saját tudósítónktól.) A budapesti főkapitányság közigazgatási osztályának Veress Pálné utcai hivatalában kedden és szerdán délelőtt különös sorbaállás volt. Az autótulajdonosokat állították a rendőrök kettős sorokba, olyan tömegesen jelentkeztek visszaadni autórendszámaikat. Két nap alatt körülbelül 500 rendszámot szolgáltattak be a a rendőrségnek, ami azt jelenti, hogy 500 autót állítottak le. E két napon a hivatal alig győzte a munkát: segéderőket vezényeltek be más osztályokról. A sok autó leállításának az okai az adó. Október elsején kezdődik az utolsó adóévnegyed a közúti adó fizetése szempontjából. A rendőrség közigazgatási osztályán a következő felvilágosítást kaptuk: — A rendszámok mostani tömeges visszaadása valóban feltűnő jelenség és erre még nem volt példa. Előző években is előfordult, hogy a téli időszak beálltával többenbeszolgáltatták autórendszámukat és így nem fizettek adót a téli hónapokban autójuk után. A fennálló rendelkezések szerint a rendszámot egy évig új vizsgáztatás nélkül visszakapja a tulajdonos. Így ez régebben egyszerű adómegtakarításnak is számított. A mostanit tömeges rendszámbeszolgáltatás már többet jelent ennél. Sok autótulajdonos kijelentette, hogy véglegesen lemond az autóról, mert anyagi helyzete leromlott. Budapesten összesen 13.000 rendszámot adtak ki. Ebben benne van a taxik, teherautók és egyéb géperejű járművek. A kiadott engedélyek közül körülbelül 4000-et már eddig visszaadtak és így a mostani 500 rendszám beszolgáltatása olyan arányú csökkentést jelent, amelyet Budapest közlekedése feltétlenül és láthatóan megérez. GYERMEKEL KIADÁSA A VÍGSZÍNHÁZBAN Vasárnap délután Vs4 órakor Lakner Bácsi Gyermekszínháza szereplésével színrekerül: NGUZ ! Gyermekoperett, mulatságos dalokkal és táncokkal. Ezenkívül: Az Est rím-, rejtvény- és golyóversenye, labdázás, mókázás, nótázás. EGYEK »Az Est«-lapok kiadóhivatalában rendkívül mérsékelt áron válthatók. — Ruhatár csak 10 és 20 fillér. — Minden gyermek párnán ül. Csortos június végéig fizetés nélküli szabadságot kapott a Nemzeti Színháztól Magánszínházakban vállal szerepeket Amióta leérkezett az állami színházakhoz a fizetésredukciós rendelet, híre kelt, hogy néhány elsőrangú színészük fel akarja bontani szerződését és részben magánszínházaknál vállal szerepet, részben külföldre megy. Különösen három távozni akaró színészről tudtak a hírek: a Nemzetinél Csortos Gyuláról, Uray Tivadarról, az Operaháznál Székely Mihályról. Uray Tivadar és Székely Mihály eddig a pillanatig még nem erősítették meg a távozásukról szóló híreket, azonban Csortos Gyula a következő nyilatkozatot adta: — Amikor a rendelet leérkezett, azonnalbejelentettem Hevesi Sándor igazgatónak, hogy az én speciális viszonyaim, mellett képtelenségnek tartom, hogy mint első drámai színész, továbbra is a Nemzeti Színház kötelékében maradhassak. Különös erővel hangsúlyoztam, hogy mennyire fájdalmas rám nézve ez a bejelentés és milyen határtalanul boldog volnék, ha szerződésemet nem kellene felbontanom, hanem olyan módot találhatnánk ügyeim rendezésére, amely nem vágja el azt az értékes köteléket, amely a Nemzeti Színházhoz fűz. Hevesi nagy megértéssel és barátsággal fogadta bejelentésemet és beszélgetni kezdett velem arról, hogy mi volna az a mód, amely mindkettőnk részére megfelelő volna. Akkor vetettem fel azt az ötletet, hogy adjon a Nemzeti Színház igazgatósága egyéves fizetésnélküli szabadságot. Az ötletet honorálta Hevesi és megígérte, hogy azonnal érintkezést keres a kultuszminiszterrel, aki elé pártolólag terjeszti kérésemet. Szerdán délelőtt megjelent a kultuszminisztériumban. Nem beszélhetett a miniszterrel, de beszélt az államtitkárral és ennek a beszélgetésnek az volt az eredménye, hogy június hó végéig terjedő hatállyal fizetés nélküli szabadságot kaptam. Szabadságom ideje alatt természetesen kötelezettséget vállaltam arra nézve, hogy eddigi szerepeimben ezután is fellépek a Nemzeti Színház, illetve a Kamara Színház színpadán és amennyiben szükség lesz rá, egy- két új szerepet is eljátszom a két állami színházban.• Kijelentem, hogy fizetésnélküli szabadságomat nem azért kértem, mert a fizetésredukció mértékével nemvagyok megelégedve. Erre a fizetésredukcióra, fájdalom, szükség volt. Akkor, amikor százezrek jövedelmét redukálják a legnagyobb mértékben, komikus volna, ha én egyéni sérelemről mernék beszélni. Ma mindenkinek kötelessége, hogy lemondjon mindenről, ami a jólétét mozdítja elő. De ha én a Nemzeti Színház kötelékében maradtam volna, havi kilencven pengőből kellett volna, megélnem. Nem a színház hibájából én nem a gázsiredukció miatt maradt volna összesen 99 pengő havi fizetésem, hanem komplikált és súlyos mérgánügyeim miatt, amelyek arra kényszerítenek, hogy jövedelmem legnagyobb részét másoknak adjam. De még ez sem lett volna a legnagyobb katasztrófa. Ha muszáj, 90 pengőből is megélek, csak éppen elsőrangú drámai színész nem maradhattam volna. Ennek a szerepkörnek költségeihez és a megélhetéshez havi 90 pengős jövedelem, semmiesetre sem elég. A fizetésredukció pillanatáig meg voltam elégedve nemzetiszínházi fizetésemmel, sőt kevesebbel is beértem volna, ha nem letek volna elbírhatatlan fizetési kötelezettségeim. — Fizetésnélküli szabadságra megyek, ami azt jelenti, hogy nem váltam meg a Nemzeti Színháztól, ahová minden idegszálam fűz és amelyhez 25 év óta tartozom, ha mindössze csak öt év óta vagyok is tagja. Huszonöt év óta, amióta ezen a pályán dolgozom, mindig a Nemzeti Színházhoz tartozónak éreztem magam. — Ezúttal szeretnék reflektálni egyes budapesti napilapok személyemmel kapcsolatban írt cikkeire. Közülük az egyik azzal vádol, hogy azt az intézetet hagyom ott, ahol tehetségem és egyéniségem jelentőséget kapott, s ezt a jelentőségemet most másutt akarom értékesíteni. Fordítva áll a dolog. Én a Vígszínháznál és a Magyar Színháznál kaptam azt a jelentőséget, amelyet átvittem magammal a Nemzeti Színházhoz öt évvel ezelőtt. Azt írja az egyik lap, hogy Hegedűs Gyula, ha megmaradt volna a Nemzeti Színház kötelékében, most mint örökös tag távozott volna az élők sorából. Nos, hát ki kell jelentenem, hogy nem Hegedűs Gyuláig múlott, hogy nem lett örökös tag. Én a mostani időket is alkalmasnak tartanám arra, hogy legalább a sírjára tűzzék rá az örökös tagságot, amihez jussa van ennek a nagy halottnak és jussa volna — özvegyének is. Sztárnak nevez az egyik lap. Ez sem áll. Huszonhat év óta vagyok az élen és én már 1911-ben 26.000 aranykorona fizetést kaptam a Vígszínháztól. A vsztár* kifejezés holmi amerikai ültetvény. Mindig voltak elsőrangú színészek és primadonnák Budapesten, így volt ez mindig, amióta színészet van. Folyton ezen a kifejezésen lovagolnak. Mi értelme ennek? Száz év óta magyar színész mindig a nemzet napszámosa volt, és**'«n nyolc évig volt igazi konjunktúrája, amikor, elismertem, egyeseket túlfizettek. De ez még nem olyan nagy katasztrófa, hiszen ugyanakkor a legutolsó szatócs és úgyszólván valamennyi bankigazgató sokszorosan többet keresett, mint akármelyik sztár. Egyébként, némi akasztófahumorral azt is mondhatnám, hogy, ha mindenki úgy élt volna, mint én éltem, aki minden pénzemet szétszórtam az emberek között, mindenki élhetett a pénzemből — talán az egész világkrízis elmaradt volna. — Mik a terveim. Most tárgyalok a Vígszínházzal, ahol valószínűleg egy-két szerep eljátszását vállalom. Egyébként hittel, bizalommal indulok az új jövő elé. .