Pesti Napló, 1931. október (82. évfolyam, 222–248. szám)

1931-10-01 / 222. szám

4 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1931 októ­ber 1 ben elhangzott aggodalmakhoz, hangoztatta, hogy a miniszteri biztos számára tervezett ügykört a kereskedelmi minisztérium maga is elláthatná. Nem akar háborús ízű intézkedéseket. Óva inti a bányatulajdonosokat, hogy a kizárólagossági hely­zetet az árak emelésével használnák ki. A szénárak emelkedésével emelkednék a fővárosi üzemek re­zsiköltsége, ezt pedig el kell kerülni. A nyers­anyaghiányt nem lehet ölhetett kezekkel nézni, ezért az ipari nyersanyagok beszerzésére pénzinté­zeteinknek haladéktalanul rendelkezésre kell bo­csátaniuk külföldi követeléseiket. Gróf Esterházy Móric arra az esetre, ha a tűzi­fakérdést is bevonják a javaslatba, kérte a legális kereskedelem és az erdőtulajdonosok képviselői­nek meghallgatását. Báró Pap Géza helyeselte a szénbehozatal rendeleti szabályozását. Három szempont fontos a kérdés elbírálásánál, a valutáris kérdés, mun­kásfoglalkoztatás és közvetve a fakitermelés kér­dése is. Valutát nem szabad, csak végső esetben, külföldre fizetni. Az erdőkihasználás kérdését liberálisan kell kezelni, s ezáltal fakitermelésün­ket fokozni és a behozatalt visszaszorítani „Sem árdrágítás, sem sorbanállás nem fenyeget" Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter vá­laszolva a felszólalásokra hangsúlyozta, hogy a rendelettel kapcsolatban kötött gazdálkodásról nem lehet szó, mert a fogyasztás és a belső for­galom tekintetében semmiféle korlátozó intézke­dés nincs tervezve. A gazdasági liberalizmus szempontja sem követeli meg a szabad behoza­tal fen­tartását, az európai országok egész sorá­ban ez idő szerint is külön engedélyhez van kötve a szén bevitele. A fennálló kereskedelmi szerző­dések egyikébe sem ütközik a behozatal korlá­tozása, a jövőben kötendő szerződések pedig már a­ kérdés jelenlegi szabályozása alapján fognak életbelépni. Nincs semmi okunk retorziótól félni, sőt ellenkezőleg az várható, hogy a szénbehoza­tal megengedése ellenében kivitelünk terén kom­penzációkat érhetünk el s erre törekednünk is kell. .. A belföldi szén drágulásától nem kell tartani, éppen a széndrágítási törekvések elhárítására van szükség a miniszteri biztosra. A tűzifa kér­désében a kereskedelmi szerződések alapján vég­bemenő import biztosítani fogja a szükséglet egy részét, a belföldi kitermelés liberális szabályozása pedig pótolni fog­ja a hiányokat és biztosítja a ki­termeléshez fűződő gazdasági és szociális érde­keket. Felmerült a kérdés, hogy a tervbe vett rendel­kezések nem történhetnének-e meg a rendelet ki­adása nélkül. Hangsúlyozni kívánja, hogy a ren­deletet éppen a közönség megnyugtatása céljából adják ki, hogy a közönség lássa, hogy minden meg fog történni a fogyasztási érdekek védelmére és sem árdrágítás, sem a szénért való sorbanállás nem fenyeget. Ivády Béla földművelésügyi miniszter a fa­kitermelés kérdéséről szólva hangsúlyozta, hogy az ország faszükséglete 275.000 vágón, ebből kö­rülbelül 165.000 vagont képes biztosítani a magyar termelés, tehát mintegy 110.000 vágón külföldi fát kell behoznunk. Úgy a külkereskedelmi mérleg, mint a valutáris szempont azt kívánja, hogy itt­hon minél többet termeljünk., Ezt a célt elérhet­jük anélkül:"It!fogy Ez " erdőtőkéhez nyúlnánk, ha bizonyos mérsékelt túlhasználatot engedünk a nehéz időkre való tekintettel és ezt a túlhaszná­latot szétoornt a vágásfordulókra. Ezzel a rend­szerrel az egy-egy évre eső hányadot alig fogja megérezni a kitermelés. Bármily fontos is azon­ban a termelés fokozása, ennek a célnak az egész magyar erdőgazdaság jövőjét feláldozni nem le­het. Szterényi József újabb felszólalásában hang­súlyozta, hogy kereskedelempolitikai tekintetben csak akkor nyugtatná meg a rendelet, ha kimon­danák, hogy a behozatali korlátozás csak a deviza­forgalom korlátozásának tartamára és erre való tekintettel történik. Megnyugvással hallotta a ke­reskedelemügyi miniszternek azt a tervét, hogy az állam és a közhatóságok szénbeszerzését köz­pontilag a MÁV útján akarják megvalósítani. Ezzel sok megtakarítás érhető el. Chorin Ferenc felszólalásával szemben ragaszkodik az áremelés elleni intézkedésekhez s rámutat arra, hogy nálunk a szénárak a legdrágább termelési költségekkel dolgozó bányák szerint alakulnak. A porszén érté­kesítése brikettírozás által nem megoldhatatlan probléma. A lakosság megvédése Meggyőződése szerint a­ textilgyárak állítóla­gos üzembeszüntetésének híre csak vaklárma lehet. Az iparnak nem érdeke a termelés csökkentése vagy beszüntetése, ellenkezőleg a termelés foko­zása áll az érdekében. De nem is lehet arról szó, hogy a pénzintézetek külföldi devizaköveteléseit az ipar devizaszükségletének kielégítésére igénybe vegyék, mert az ilyen külföldi devizakövetelések felett ma már a Nemzeti Bank rendelkezik. Szterényi felszólalása után a bizottság a javaslatot általánosságban elfogadta, majd a rész­leteknél elfogadták Szterényinek azt az indítvá­nyát, hogy a rendelet korlátozó intézkedései csak a devizaforgalom korlátozásának tartalmára és arra való hivatkozással lépnek életbe. Végül elfo­gadták Lakatos Gyula indítványát és a szöveget úgy egészítették ki, hogy a rendelet kiadása nem­csak a szénellátás érdekében, hanem a lakosság­nak az indokolatlan árdrágítással szemben való megvédése érdekében történik. A bizottság holnap délelőtt folytatja tanács­kozásait és megkezdi a vitát Ivády Béla földmű­velésügyi miniszternek a mezőgazdasági kivitel ügyében elmondott expozéjáról. Két nap alatt 500 autó állt le Budapesten 13.000 rendszámból 4500-at adtak eddig vissza a hatóságnak (Saját tudósítónktól.) A budapesti főkapitány­­ság közigazgatási osztályának Veress Pálné utcai hivatalában kedden és szerdán délelőtt különös sorbaállás volt. Az autótulajdonosokat állították a rendőrök kettős sorokba, olyan tömegesen jelent­keztek visszaadni autórendszámaikat. Két nap alatt körülbelül 500 rendszámot szolgáltattak be a a rendőrségnek, ami azt jelenti, hogy 500 autót ál­lítottak le. E két napon a hivatal alig győzte a munkát: segéderőket vezényeltek be más osztályokról. A sok autó leállításának az okai az adó. Októ­ber elsején kezdődik az utolsó adóévnegyed a köz­úti adó fizetése szempontjából. A rendőrség közigazgatási osztályán a követ­kező felvilágosítást kaptuk: — A rendszámok mostani tömeges vissza­adása valóban feltűnő jelenség és erre még nem volt példa. Előző években is előfordult, hogy a téli időszak beálltával többen­­beszolgáltatták autó­rendszámukat és így nem fizettek adót a téli hóna­pokban autójuk után. A fennálló rendelkezések szerint a rendszámot egy évig új vizsgáztatás nélkül visszakapja a tulajdonos. Így ez régebben egyszerű adómegtakarításnak is számított. A mostanit tömeges rendszámbeszolgáltatás már többet jelent ennél. Sok autótulajdonos kijelen­tette, hogy véglegesen lemond az autóról, mert anyagi helyzete leromlott. Budapesten összesen 13.000 rendszámot adtak ki. Ebben benne van a taxik, teherautók és egyéb géperejű járművek. A kiadott engedélyek közül körülbelül 4000-et már eddig visszaadtak és így a mostani 500 rendszám beszolgáltatása olyan arányú csökkentést jelent, amelyet Budapest közlekedése feltétlenül és láthatóan megérez. GYERMEKEL KIADÁSA A VÍGSZÍNHÁZBAN Vasárnap délután Vs4 órakor Lakner Bácsi Gyermekszínháza szereplésével színrekerül: NGUZ ! Gyermekoperett, mulatságos dalokkal és tán­cokkal. Ezenkívül: Az Est rím-, rejtvény- és golyóversenye, labdázás, mókázás, nótázás. EGYEK »Az Est«-lapok kiadóhivatalában rendkívül mérsékelt áron válthatók. — Ruhatár csak 10 és 20 fillér. — Minden gyermek párnán ül. Csortos június végéig fizetés nélküli szabad­ságot kapott a Nemzeti Színháztól Magánszínházakban vállal szerepeket Amióta leérkezett az állami színházakhoz a fizetésredukciós rendelet, híre kelt, hogy néhány elsőrangú színészük fel akarja bontani szerződését és részben magánszínházaknál vállal sze­rep­et, részben külföldre megy. Különösen három távozni aka­ró színészről tudtak a hírek: a Nemzetinél Csortos Gyuláról, Uray Tivadarról, az Opera­háznál Székely Mihályról. Uray Tivadar és Székely Mi­hály eddig a pillanatig még nem erősítették meg a távozá­sukról szóló híreket, azonban Csor­tos Gyula a következő nyilatkozatot adta: — Amikor a rendelet leérkezett, azonnal­­bejelentet­tem Hevesi Sándor igazgatónak, hogy az én speciális viszonyaim, mellett képtelenségnek tartom, hogy mint első drámai színész, továbbra is a Nemzeti Színház kö­telékében maradhassak. Különös erővel hangsúlyoztam, hogy mennyire fájdalmas rám nézve ez a bejelentés és milyen határtalanul boldog volnék, ha szerződésemet nem kellene felbontanom, hanem olyan módot találhat­nánk ügyeim rendezésére, amely nem vágja el azt az értékes köteléket, amely a Nemzeti Színházhoz fűz. He­vesi nagy megértéssel és barátsággal fogadta bejelen­tésemet és beszélgetni kezdett velem arról, hogy mi volna az a mód, amely mindkettőnk részére megfelelő volna. Akkor vetettem fel azt az ötletet, hogy adjon a Nemzeti Színház igazgatósága egyéves fizetésnélküli szabadságot. Az ötletet honorálta Hevesi és megígérte, hogy azonnal érintkezést keres a kultuszminiszterrel, aki elé pártolólag terjeszti kérésemet. Szerdán délelőtt megjelent a kultuszminisztériumban. Nem beszélhetett a miniszterrel, de beszélt az államtitkárral és ennek a beszélgetésnek az volt az eredménye, hogy június hó végéig terjedő hatállyal fizetés nélküli szabadságot kap­­tam. Szabadságom ideje alatt természetesen kötelezett­­séget vállaltam arra nézve, hogy eddigi szerepeimben ezután is fellépek a Nemzeti Színház, illetve a Kamara Színház színpadán és amennyiben szükség lesz rá, egy- két új szerepet is eljátszom a két állami színházban.­­• Kijelentem, hogy fizetésnélküli szabadságomat nem azért kértem, mert a fizetésredukció mértékével nem­­vagyok megelégedve. Erre a fizetésredukcióra, fáj­­dalom, szükség volt. Akkor, amikor százezrek jövedel­­mét redukálják a legnagyobb mértékben, komikus volna, ha én egyéni sérelemről mernék beszélni. Ma mindenkinek kötelessége, hogy lemondjon mindenről, ami a jólétét mozdítja elő. De ha én a Nemzeti Színház kötelékében maradtam volna, havi kilencven pengőből kellett volna, megélnem. Nem a színház hibájából én nem a gázsiredukció miatt maradt volna összesen 99 pengő havi fizetésem, hanem komplikált és súlyos mér­gánügyeim miatt, amelyek arra kényszerítenek, hogy jövedelmem legnagyobb részét másoknak adjam. De még ez sem lett volna a legnagyobb katasztrófa. Ha muszáj, 90 pengőből is megélek, csak éppen elsőrangú drámai színész nem maradhattam volna. Ennek a sze­repkörnek költségeihez és a megélhetéshez havi 90 pen­gős jövedelem, semmiesetre sem elég. A fizetésredukció pillanatáig meg voltam elégedve nemzetiszínházi fize­tésemmel, sőt kevesebbel is beértem volna, ha nem let­­­ek volna elbírhatatlan fizetési kötelezettségeim. — Fizetésnélküli szabadságra megyek, ami azt je­lenti, hogy nem váltam meg a Nemzeti Színháztól, ahová minden idegszálam fűz és amelyhez 25 év óta tartozom, ha mindössze csak öt év óta vagyok is tagja. Huszonöt év óta, amióta ezen a pályán dolgozom, min­­dig a Nemzeti Színházhoz tartozónak éreztem magam. — Ezúttal szeretnék reflektálni egyes budapesti napilapok személyemmel kapcsolatban írt cikkeire. Kö­zülük az egyik azzal vádol, hogy azt az intézetet ha­gyom ott, ahol tehetségem és egyéniségem jelentőséget kapott, s ezt a jelentőségemet most másutt akarom ér­tékesíteni. Fordítva áll a dolog. Én a Vígszínháznál és a Magyar Színháznál kaptam azt a jelentőséget, ame­lyet átvittem magammal a Nemzeti Színházhoz öt évvel ezelőtt. Azt írja az egyik lap, hogy Hegedűs Gyula, ha megmaradt volna a Nemzeti Színház kötelékében, most mint örökös tag távozott volna az élők sorából. Nos, hát ki kell jelentenem, hogy nem Hegedűs Gyuláig múlott, hogy nem lett örökös tag. Én a mostani időket is alkalmasnak tartanám arra, hogy legalább a sír­jár­a tűzzék rá az örökös tagságot, amihez jussa van ennek a nagy halottnak és jussa volna — özvegyének is. Sztár­nak nevez az egyik lap. Ez sem áll. Huszonhat év óta vagyok az élen és én már 1911-ben 26.000 aranykorona fizetést kaptam a Vígszínháztól. A vsztár* kifejezés holmi amerikai ültetvény. Mindig voltak elsőrangú színészek és primadonnák Budapesten, így volt ez min­dig, amióta színészet van. Folyton ezen a kifejezésen lovagolnak. Mi értelme ennek? Száz év óta­­ magyar színész mindig a nemzet napszámosa volt, és**'«­n nyolc évig volt igazi konjunktúrája, amikor, elismertem­, egyeseket túlfizettek. De ez még nem olyan nagy ka­tasztrófa, hiszen ugyanakkor a legutolsó szatócs és úgyszólván valamennyi bankigazgató sokszorosan töb­bet keresett, mint akármelyik sztár. Egyébként, némi akasztófahumorral azt is mondhatnám, hogy, ha min­denki úgy élt volna, mint én éltem, aki minden pénze­met szétszórtam az emberek között, mindenki élhetett a pénzemből — talán az egész világkrízis elmaradt volna. — Mik a terveim­. Most tárgyalok a Vígszínházzal, ahol valószínűleg egy-két szerep eljátszását vállalom. Egyébként hittel, bizalommal indulok az új jövő elé. .

Next