Pesti Napló, 1931. december (82. évfolyam, 273–296. szám)

1931-12-01 / 273. szám

Kedd PESTI NAPLÓ 1931 december 1 Eredménytelen árverés a Freystaedtier-palotában A megjelent ötven érdeklődő közül senki sem tudott letenni 20.000 pengő bánatpénzt . Két hét múlva újabb önkéntes árverést tűznek ki, enyhébb fizetési feltételekkel (Saját tudósítónktól.) Az elmúlt héten a la­kókban többször is megjelent a következő közle­mény:­­A Múzeum utca 3. számú háromemeletes kitű­nően jövedelmező és Budapest legelőkelőbb és leg­értékesebb helyén fekvő, pazarul kiállított bérpalota előnyös fizetési feltételek és rendkívül alacsony ki­kiáltási ár mellett hétfőn, e hónap 30-án este 6 óra­kor a helyszínen önkéntes árverésre kerül. Ezen bér­palota az árverésig naponta délelőtt 11 órától dél­után 2 óráig megtekinthető, ahol az árverési feltéte­lek is megtudhatók. A »pazarul kiállított« bérpalota gazdáját, Freystaead­er Jenő lovagot most éppen két éve, hogy faggattuk azoknak a makacs híresztelések­nek eredetéről, amelyek az ő vagyoni romlásáról szóltak. A lovag ekkor rágalmaknak jelentette ki ezeket a híreszteléseket és bizonyítani próbálta, hogy vagyona, amely hat-hat,­ fővárosi bérházon kívül, mezőgazdasági ingatlanokban fekszik, ki­tűnően van fundálva és könnyen bírnia a vállalt terheket. A híreszteléseknek mégis bizonyos mértékben tápot adott az a körülmény, hogy egész idő alatt megválni igyekezett palotájától, amely a maga nemében­­egészen egyedülálló. Freystaedtler 1896-ban, az akkor elhunyt Machlup bőrgyáros örököseitől vásárolta ezt a palotát, amelyet a maga ízlése szerint, fényűző rokokó- és barok­stílusban rendezett be és azóta benne lakott. Freystaedtler eredetileg 800.000 pengőben szabta s­eg a palota eladási árát, de a legmagasabb vé­teli ajánlat 600.000 pengző volt. Ezt is másfél évvel ezelőtt kínálták a házért. Azóta egyre lejjebb és lejjebb szálltak, az árajánlatok. Freystaedtler is mérsékelte az igényeit, vevők és az eladó azonban nem tudtak találkozni. Még ez év tavaszán is 150—500.000 pengős ajánlatokról beszéltek. Frey­staedtler azonban mindig legalább 50.000 pengővel többet akart elérni, mint amennyit kínáltak neki, így került sor hétfőn délután 6 órakor az önkéntes árverésre dr. Horváth Kamill közjegyző és mintegy ötven érdeklődő jelenlétében. Az árve­rési feltételekből kiderült, hogy a 370.000 pengős kikiáltási ér minden berendezés nélkül értendő, még a be nem épített tükröket is le akarja sze­relni a lovag a híres tükörteremből. Kiderült az­ is, hogy az egyik bank által nyú­jtott 205.000 pen­gős jelzálogos kölcsön be van táblázva erre a házra. Az árverelni szándékozóknak a feltételek értelmében 20.000 pengőt kellett volna letönnniök és a legmagasabb ajánlattevő a jelzálogos kölcsön átvállalása esetén december 7-ikéig további 100.000 pengőt tartozott volna fizetni, míg a véte­­rhát­ralék egész összegének utolsó fizetési terminusát december 14-ikére tűzték ki. Ha az árverési vevő bármelyik részlettel késedelembe esik, úgy a 20.000 pengő bánatpénz a feltételek alapján Freystaedtler Jenőt illeti meg. Amikor a közjegyző a bánatpénz letételére hívta fel a megjelenteket, áhítatos csönd támadt az árverés színhelyéiettil»szolgált hatalmas testem­ben. Senki sem mozdult: a megjelent ötven érdek­lődő közt nem akadt egy reflektáns sem, aki részt akart volna venni a licitációban. A közjegyző tízperces határidőt tűzött ki a bánatpénz letételére, a helyzet azonban nem változott a tíz perc eltelté­vel sem, így nem maradt más hátra, minthogy az árverés jegyzőkönyvét eredménytelenül zárja le. Az érdeklődők azonban az árverés berekesz­tése után is még jó ideig ott maradtak, a történ­teket és a történendőket latolgatva. Általános volt az a nézet, hogy a palota »testvérek közt is« megéri a kikiáltási árat, csak éppen a jövedelemiő­ség körül van baj, ami, úgy látszik, visszariasztja az érdeklődőket. Nyilván ez a szempont indíthatta Freystaedler Jenőt is arra, hogy megváljon a múzeum uccai palotájától, amelynek annyi emlék fűzi. Azt mondják, hogy a palota félig, vagy tel­jesen lakatlan termeinek fűtése, karbantartása valóságos személyzeti apparátust és annyi költsé­get igényel, ami a jövedelmezőségével nem hoz­ható összhangzásba. Hogy a nagy fűtési költsé­get megtakarítsa, a lovag ez év telén már nem költözött be a palotába, hanem kintmaradt hűvös­völgyi nyaralójában. Így részint feleslegessé vá­lik a központi iroda és a személyzet fentartása is. Freystaedter Jenő a lovag az árverési aktus színhelyén nem jelent meg, ami azonban nem je­lenti, hogy ne tájékozódott volna külön futár tá­ján az erdménytelen árverés minden fázisáról. Beszélni azonban csak jóval az árveréssel kap­csolatos teendők és mozgalmak lecsillapodása után lehetett vele. Freystaedtler ekkor munkatár­sunknak a következőket jelentette ki: — A megjelentek számából is konstatálható, hogy igenis van érdeklődés a palota iránt és csak a mostani pénztelenséggel lehet magyarázni, hogy vevő ezúttal nem jelentkezett. A palota eladása iránt különben, an­yi — hangoztatom —­­teljesen önkéntesen, szabadkézből történik, érdeklődést nyilvánul meg olyan vevők részéről is, akik árve­résen nem akar­nak résztvenni. Ezekkel is tárgya­lásokat folytatok s ha ezek nem vezetnének ered­ményre, úgy előreláthatólag újabb önkéntes árve­rést fogok kitűzni a palota eladására. Könnyen meglehet, hogy erre, még ebben az évben, talán december közepe táján fog sor ker­ülni. Arra a kérdésünkre, hogy miért akar meg­válni palotájától, Freystaedtler nem adott egészen határozott választ Azt mondotta, hogy van neki elég háza ahoz, hogy időnként egyiket-másikat el­adásra kínálja. Ez azonban semmit sem jelent. Legfeljebb arról lehet szó, — mondotta végül a lovag — hogy a legközelebbi alkalommal enyhí­teni fog majd a fizetési feltételeken, amelyek, be­látja, kissé terhesek a vevőre nézve. A fehér bárányfelhők gondtalanul úsztak a tükörterem égszínkék mennyezeten, amely alatt két hét múlva javított és enyhített feltételek mel­lett kerül önkéntes árverésre Freystaedtler Jenő palotája. " Rheumatikus fájdalmaknál, fejfájás­nál, izom- és izületi fájdalmak esetén a Togal tabletták jól hatnak. Teljesen ár­talmatlan Kérdezze meg orvosát.Minden gyógyszertárban kapható. Ara: P 1.80. Rendelet a rendőrség­ szervezeti változásairól A Budapesti Közlöny keddi száma közli a miniszté­rium rendeletét a m. kir. rendőrség szervezeti változá­sairól. A rendelet szövege a következő: 1. 1. A m. kir. kerületi rendőrfőkapitányságok 1931. évi december hó 31-én megszűnnek, helyükbe 1932. évi január 1-től kezdődően Budapest székhellyel a m. kir. rendőrség vidéki főkapitánysága lép. 2 A m. kir. kerületi rendőrfőkapitányok hatáskör© a m. kir. rendőrség vidéki főkapitányára száll át. 2. 1. A belügyminiszter a m. kir. rendőrség szervei fe­lett a felügyeletet és az ellenőrzést Budapesten és a m. kir. rendőrség budapesti főkapitányának működési területén a m. kir. rendőrség budapesti főkapitánya útján az ország egész többi területén a m. kir. rendőr­­ség vidéki főkapitánya útján gyakorolja. 2. A belügyminiszter a megyei városok és községek területén működő rendőrkapitányságok, illetve rendőri kirendeltségek felett a közvetlen fe­ügyelettel és ellen­őrzéssel személyhez kötötten egyes t­j. városok rend­­őrkapitányságának a vezetőjét — és a veze­tő akadá­lyoztatása esetére ugyancsak személyhez kötötten ennek helyettesét — is megbízhatja. 3. 1. A megszüntetett m. kir. kerületi rendőrfőkapi­tányságok vezetőit, amennyiben más hivatali beosz­tást nem kapnak, az 1332. évi január hó 1-től kezdődően­ rendelkezési állapotba kell helyezni. 2. Az 1. §-ban elrendelt átszervezésből kifolyólag feleslegessé váló állásokat — az őrszemélyzet kivéte­l­vel — az 1930:XLVII. t.-c. 2-4. §-aiban foglalt rendel­kezéseknek megfelelően meg kell szüntetni. 1. Ez a rendelet 1932. évi január hó 1-én lép életbe, és azt a belügyminiszter hajtja végre. gmm­mm­m^im^^mmm^­^msm K­öszönetnyilvánítás Mindazok,kik felejthetetlen drága jófér­jem elh­unyt­i alkalmával részvétükkel felkereslek, ezúton mondok köszönetet özv. Vida Dénesné szül. Vidor Magda I A raknak fészket / REGÉNY Irta: MÓRICZ ZSIGMOND (8) — Elmondták? — Nem... Én vettem észre... Ma kint voltak valahol Rákoson ... — Hadd vegyenek, ha van pénzük. — Igen... Ha van pénzük.. Ha van szívük... Kivágynak innen. Már nem érzik jól magukat ide­haza... Látom én régen... Egyre idegenebbek... Már úgy élnek itt, mint a szobaurak... Már csak az van hátra, hogy követelésekkel álljanak elő... Így elveszíteni az embernek a gyerekeit... A papa lassan kijózanodott az álomból... Arra gondolt, hogy megnyugtató volt neki, hogy a gye­rekek valamit talán félreraktak. Ha, Isten ments, mégis bekövetkezne, hogy a Szövetkezet csődbe kerül... — Alaposan befűtött nekünk ez a takarékos­sági kormány, — mondta. — Miért? — ijedt oda a felesége. — Megvonták a szubvenciót. Úgy látszik, nem is adják meg. Még egyelőre megkaptuk e­setén a szokott összeget, de most ér ide a parlamenti bi­zottság s azt beszélik, teljesen megvon­ják az állami hozzájárulást. Akkor pedig le kell építeni s ha a hitelezők megtámadnak, kénytelenek leszünk fel-számolni. — Az Istenért — No csak ne óbégass. Majd csak lesz vala­hogy. A legnagyobb ostobaság volna az állam ré­széről, de evvel akarnak eleget tenni a közvéle­ménynek. Hétszáz millió deficit. Most aztán össze­törik azt is, amit eddig­ építettünk... Ma senki se vásárol, még­ az sem, akitek van. Az emberek meg vannak őrülve. Ha a Szövetkezet becsüli, akkor én is m­ehetek ősz fejjel új állást keresni. — Úristen. — Nem lehet ezt bírni. Egy ilyen nyomorult kis államban nem lehet úgy élni, mint ahogy mi élüük. Itt van ez a nagy család. Eddig se bírtunk kijönni abból, amit kerestem s most ezt is elve­,­szíteni... Hallgattak. A szegénység rémei kezdték a sö­tétben kinyújtani csápjaikat és kiterjeszteni a boldog kis családi élet felett denevérszárnyaikat. — Beszéltem tegnap a vezérrel. Azt mondta, Csákány úr, most össze kell húzni mindenkinek magát. További előleg nincs. — De hiszen le van foglalva minden. — Nem tudom mi lesz. Majd megbolondulok. Nekem ma nincs egy garasom se. Ha holnap nem kapom meg azt az ezerötszáz pengőt, akkor nem tudom az árverést megakadályozni. Hát árverez­zenek el mindent. Vig­yék a zongorát. Vigyék, amit tudnak. Majd meglátjuk, mit csinálnak vele. Szed­jenek össze tízezer zongorát a városban. Az volna a legjobb, ha szövetkezni lehetne, hogy mindenki adja oda a zongoráját. Akkor már meg van mentve minden? Ki fogja tőlük megvenni?.... — De Lajos, nekem egy krajcárom sincs. Ma, még csak huszonharmadika, még egy hét hátra van. Már jobban nem lehet takarékoskodni. Mit főzzek ennyi embernek. A húsomat főzném meg, de nem lehet. — Nehéz idők, — mondta­­ a férfi — nehéz, idők... Ezrével vannak az állástalanok. Százez­rével. Hova lehet most fordulni? — És ezek most akarnak házat venni. — Jól teszik. Nekik még lehet. Most kell fede­let szerezni, mert később aztán nem bírnak. De ő is csüggedten s keserűen mondta ezt. — Én még nem voltam zálogházban, — szólt csendesen az anya. Az apa elmeredt a plafon felé, ahol sárgás foltot vetett az utcai lámpa. Zálogház. Ugyan mi van itt, amit zálogba lehet vinni. Az a két sző­nyeg. Mit adnak arra. Elsejéig éppen megeszik. S aztán azt ki is kell váltani s ki tudja, hogy else­jén még kap-e fizetést. — Tudod mama, én nagyon fáradt vagyok. Én már nem bírok úgy, mint fiatal koromban. Nincs bennem annyi ruganyosság. Nekem már éppen itt volna az ideje, hogy pihenjek egy kicsit. S­e én ne­kem nem lehet pihenni. Hajszolni kell a pénzt, a garast, a pengőt... — "De hát akkor mi lesz velünk? — Délután a kávéházban hallottam, hogy báró Waldner eladja a villáját a Hűvösvölgyben. Hol­nap elmegyek s megnézem. A mi igazgatóságunk­nak még van egy pár tőkeerős tagja. Ha azzal lehetne mellékesen valamit csinálni... Nagyon olcsó... Én azt hiszem, ezt sikerül nekem elköz­vetíteni... Akkor azon lehetne keresni párezer pengőt... — Párszáz is jó volna. — Két százalékot kapok. Az a legkevesebb. Früchternek van hatszázezer pengője. Éppen a­­ napokban mondta, hogy jó befektetésre kiadna pénzt. A bank nem fizet neki csak négy és fél százalékot. Kilenc százalékkal már meg volna elé­gedve. Már­ akkor mondtam neki, hogy legokosabb volna, ha befektetné földbe, házba. Nem szereti, mert azt legkönnyebb megfogni. Majd én rábeszé­lem. A báró Waldner-villa, az remek. Mi szállítot­tuk neki a vízvezetéki berendezést. Ismerem. Két­éves épület... Látod, az is tönkrement, a mostani viszonyok mellett... Ma mindenki tönkremegy... És milyen házat akarnak venni a gyerekek? — Nem mondták. (Folytatása következik.­

Next